Ugrás a tartalomhoz

História 1985-04

Kertész István , Benkõ Mihály , Szakály Ferenc , Kronstein Gábor , Rázsó Gyula , Sipos Péter , Krausz Tamás , Vida István , Kronstein Gábor , Nagy Zsuzsa, L. , Váczy Péter , Diószegi István , Spira György , Szántó Konrád , Scheiber Sándor , Schöner Alfréd , Makkai László , Komjathy Miklos

História

16. fejezet -

A magyar zsidóság történetének kutatásáról

SCHEIBER Sándor

A magyar zsidóság történetének kutatásáról

Scheiber Sándor főrabbi, a magyar zsidóság nemzetközi hírű kutatója, 1984 decemberében hunyt el. A múlt esztendőben folyóiratunk megbeszélt vele egy interjút, amelyben a hazai zsidóság múltjának kutatás-problémáiról beszélt volna. Halála miatt az interjúra nem kerülhetett sor.Ezért szerkesztőségünk Scheiber professzor egy korábbi – 1972-ben a Magyar Izraeliták Országok Képviseletének Évkönyvében publikált – helyzetfelméréséből származó, e témában íródott szövegrészletét teszi közzé. (A szerk.)

Ebben a pillanatban három helyen foglalkoznak behatóbban a magyar zsidóság történetének kutatásával: Izraelben, Amerikában és Magyarországon.

Izrael, Amerika, Magyarország

Izraelben egyre-másra jelennek meg hitközségi monográfiák és az elpusztult községekről szóló emlékkönyvek, héber és magyar nyelven egyaránt. Az utóbbiaknak ritkán van tudományos célkitűzésük. Leginkább a fasizmus és a nagy katasztrófa adatait szedik össze és á mártírok névsorának összeállítására törekszenek.

A monográfiák értékét szerzőik személye és igényessége szabja meg. Legtöbbször az a hiba, hogy kevés forrás áll rendelkezésre, a magyarországi levéltári anyagot nem használják fel. Hadd emeljük viszont ki Szilágyi-Windt László munkáját a nagykállói és Gonda László munkáját a debreceni zsidóság történetéről.

Külön említést érdemel N. Katzburg, a Bar-Ilan Egyetem tanárának munkássága. Önálló műve a magyarországi antiszemitizmusról szól 1867 és 1914 között. Kimutatja mint lesz az antiszemitizmus ideológiája politikai erővé.

A vele való együttműködéssel akarjuk előkészíteni a magyar zsidóság történetének bibliográfiáját. Magyarországon gyűjtjük az itt megjelent könyvek és cikkek adatait, Izraelben a külföldiekét.

Az Egyesült Államokban található nagyszámú, magyar eredetű zsidóság érthetően erősen érdeklődik származási helyének történelme iránt. Ez az érdeklődés nem újkeletű.

A Columbusban megtelepedett Grünwald Lipót, aki Magyarországon számos héber dolgozatban mutatta be a régi magyar zsidóság irodalmi és belső életét, 1945-ben, jiddis nyelven összefoglalást nyújtott az ezeréves magyar zsidóságról.

A World Federation of Hungarian Jews egyik céljául tűzte ki a magyar zsidóság történetének bemutatását. Irányítója Randolph L. Braham.

Elkészítette a magyar zsidóság tragédiájának válogatott és annotált bibliográfiáját. Kétkötetes dokumentumgyűjteményt adott ki facsimilében erre a korszakra vonatkozóan.

Érthetően a legjelentősebb munka, Magyarországon folyik.

Fájdalom, a hitközségek legtöbbjének levéltára megsemmisült. A maradvány begyűjtésére 1970-ben alakult egy Központi Zsidó Levéltár. Kárpótlásul azonban olyan főúri és egyházi archívumok váltak hozzáférhetőkké 1945 után, amelyeket addig zsidó kutatók nem közelíthettek meg.

Magyar Zsidó Oklevéltár

Kohn Sámuel, egykori pesti főrabbi – Marczali Henrik egyetemi tanár társaságában – készítette el 1896-ban a Magyar Zsidó Oklevéltár tervezetét. Az I. kötet 1903-ban jelent meg és 1539-ig jutott el. A II–III. kötet 1937-ben és 1740-ig terjedt. A IV. kötet 1938-ban és egészében a középkori pozsonyi zsidóságnak van szentelve.

Minthogy számos ismeretlen adat gyűlt fel az elmúlt évtizedekben, szükségessé vált egy pótkötet kiadása. Így született meg 1959–60-ban az V. kötet két része. E sorok írója szerkesztette Grünwald Fülöppel, az 1964-ben elhalt nagy magyar-zsidó történésszel. Azóta folyik ez a sorozat, a legnagyobb ilyen okmánygyűjtemény, amelyet bármely ország zsidósága valaha is kiadott. Most látott napvilágot a XIII. kötet.* Nem jut tovább 1766-nál, de mindig más-más levéltár anyagával ismertet meg. Így a VI. kötet a soproni levéltár okleveleit adja 1600–1740 között; a VII. kötet az első magyar országos konskripciókat teszi közzé; a VIII. kötetben jelent meg a nagyszombati középkori okleveles anyag; a tizedikben a kőszegi zsidókra vonatkozó oklevelek. Hogy a nagy gyűjtemény áttekinthetőbb legyen, tervezzük egy kimerítő index megjelentetését.

Most került kiadásra Jószéf Rosheim Széfer Hammikna című műve. Elmondja, hogy a nürnbergi zsidók 1499-es kiűzetését egy budai zsidó intrikája idézte elő. Bosszúból tette, mert hitfelei ellenezték a hitközségbe való belépését. Ki volt ez a zsidó? A neve elhallgatásával (mán döhú = egy valaki) céloz nevére: Man, Mandel, Mendel. Ez volt a legelőkelőbb budai zsidó család, amelynek tagjai Mátyás óta a Praefectus Judaeorum tisztségét betöltötték. Külföldről, bizonyára Németországból jöhettek, és 1526 után külföldre, valószínűleg Németországba távoztak. Találunk olyan családtagot, aki Prága felé vette útját. Egyik Mendel 1534-ben a református hitre tért és a Christoph keresztnevet vette fel. Brandenburgi György gróf a héber nyelv tanárának hívja meg Ansbachba. G. Hammann kimutatta, hogy eredeti neve Jacobus volt, s Budáról Nürnberg felé vehette útját. Most kiderült, hogy a Rosheim által említett Mendel fia volt ő. Ezt másutt részletesen bizonyítom.

A Mendelekről külön monográfiát szeretnénk megjelentetni a már nagyszámú és még egyre gyarapodó oklevelek alapján, hogy rendet teremtsünk a számos tagot feltüntető genealógiában.

Ugyanígy tekintélyes anyag gyűlt fel a középkori magyar zsidóság legérdekesebb és legnagyobb karriert megfutott alakjáról” Fortunatus Imréről is. Nagyon időszerű volna már egy életrajz róla.

Hitközségek története

Számos monográfia jelent meg a magyarországi zsidó hitközségekről. A rabbik kötelességüknek érezték, hogy felkutassák és bemutassák gyülekezetük múltját. A szerzők képessége és a hitközségek jelentősége szerint különböző értékűek ezek. A legjobb három talán Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond könyve a szegedi hitközségről (Szeged, 1885.), Pollák Miksáé a soproniról, (Budapest, 1896.) és Büchler Sándoré a budapestiről (Budapest, 1901.)

1966-ban megindítottunk egy új sorozatot a hiányzó monográfiák közzétételére. Eddig négy kötet jelent meg:

1. Schweitzer József előtanulmányok alapján bemutatja a pécsi hitközség történetét. A középkorban két kitért zsidó tűnik fel a városban. A török hódoltság idején Evlia Cselebi utazó is csak néhányat talál itt. II. József ad engedélyt először nagyobb számban való letelepedésre. 1840-ben alakul hitközség. Első rabbija, Löw Izráel, 1843-ban avatja a zsinagógát. Az avató istentiszteletre kiadott füzet az első héber nyomtatvány Pécsett. Az 1869-ben épült újabb zsinagóga máig áll és a város egyik műemléke. A 4200 deportált zsidóból ma csupán 10% él és alkot hitközséget.

2. Pest megye és Pest-Buda zsidóságának demográfiája 1749 és 1846 között. Moess Alfréd ebben a munkában elsőnek tesz kísérletet a zsidó demográfia tudományos eszközökkel való kialakítására Magyarországon.

3. A szentesi hitközség története. Gönczi Ede gimnáziumi tanár kéziratának felhasználásával Harsányi László bemutatja ennek az alföldi gyülekezetnek múltját és jelenét. 1790-ben telepedtek meg zsidók szórványosan. Szervezett hitközség 1817 előtt alakult. Első tagjai a szomszédos Pest és Szolnok megyéből valók. Később Nyitrából, majd Cseh- és Morvaországból is érkeznek. A szentesi hitközség nem tartozott a jelentősek közé. A terjedelmes monográfiát mégis indokolttá teszi, hogy tipikusan mutatja az alföldi zsidó település minden jegyét, a fejlődés és változás összes állomásait. Legmagasabb lélekszámát – 1023-at – 1890-ben érte el. 1968-ban 56 zsidó élt a városban. Az 1871-ben befejezett zsinagógája máig áll és használatban van.

4. Ugyanennek a szerzőnek munkája hat hajdúváros zsidóságáról (Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hajdúhadház, Vámospércs, Hajdúdorog). Ebből eddig csak Hajdúböszörményről készült összefoglalás. A könyvvel egy időben jelent meg Izraelben Hajdúnánás és Vámospércs zsidó történetének vázlata.

A fasizmus üldözötteiről és a tervekről

A magyarországi 600 000 mártír a túlélőknek kötelességévé tette, hogy a vészkorszak történetét feltárják. Alapvetésnek szántuk a fasizmus zsidóüldözésénekannotált bibliográfiáját.

Ezt követte a dokumentumok időrendben való közzététele. Eddig három kötet jelent meg és felöleli az eseményeket 1944. március 19-től október 15-ig, tehát a német megszállástól a nyilas rémuralomig. Még két kötet hiányzik a befejezéshez. A sorozat szerkesztője Karsai Elek.

Magam két könyvben igyekeztem összegyűjteni a zsidó múlt emlékeit Magyarországon.

Az egyikben a magyarországi zsidó feliratokat a római korból, a középkorból és a török hódoltság korából 1686-ig. Az elsőből 9, a másodikból 26, a harmadikból 87 maradt ránk. Ez a szám az azóta eltelt évtizedben gyarapodott.

A másik munkám azoknak a héber kódexmaradványoknak katalógusa, amelyek magyarországi könyv- és levéltárakban kötéstáblákként maradtak meg. Szám szerint 172 héber kéziratot ismertet és dolgoz fel.

Az elmúlt évben megindítottuk az Évkönyv kiadását is.

Tervek. Kohn Sámuel 1884-ben megírta a magyar zsidóság történetét 1526-ig. A munka folytatása 1711-ig elkészült, de kéziratban maradt. Ma a Zsidó Múzeum tulajdona. Büchler Sándor készült befejezni és sajtó alá rendezni. Szándékát azonban nem tudta megvalósítani. Fontos feladat volna, hogy a munkát – mindkét kötetet – kiegészítsük a nagy számban előkerült újabb adatokkal és valamely világnyelven megjelentessük.

Néhány évvel ezelőtt több munkatárs közreműködésével megszerkesztettem egy összefoglaló kötetet a magyar zsidóság történetéről egészen 1945-ig. A könyv nem jelent meg. Most folynak tárgyalások, hogy a „Littman Library of Jewish Civilization” sorozatban angol nyelven napvilágot lásson. Tájékozódást nyújtana a magyar zsidóság történetéről az újabb kutatások alapján azoknak, akik nem olvasnak magyarul. Kézikönyv lenne a szaktudósoknak és a művelt közönségnek egyaránt.

* Azóta megjelentek a XIV–XVIII. kötetek is.