Ugrás a tartalomhoz

História 1985-01

Pusztaszeri László , Glatz Ferenc , Kosáry Domokos , Rosonczy Ildikó , Sipos Péter , Nehring, Karl , Nerpel József , Wohlrab József , Berend T. Iván , Demeter Zsuzsanna , Kis András , Csurgó Béláné , Burucs Kornélia , Maris Zsolt

História

14. fejezet -

A frígiai sapka története

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG!

MARIS Zsolt

A frígiai sapka története

A História 1983. évi 5–6. számában jelent meg Hahner Péter cikke a francia forradalom szimbólum-rendszeréről. Ennek eredetét és – a forradalmi hagyományokban – továbbélését mutatja be Maris Zsolt szerkesztőségünkhöz érkezett hozzászólása. (A szerk.)

Sokak által ismert műalkotás Delacroix festménye: A Szabadság vezeti a népet, és talán még ennél is híresebb Rude Marseillaise-csoportja a párizsi diadalíven. Mindkét mű főalakja frígiai sapkát visel. Honnan származik és mióta számít a szabadság jelképének ez a sapka?

A frígiai sapka kisázsiai eredetű, a félsziget Phrügia nevű tartományának lakói viselték, majd amikor a perzsák, Nagy Sándor hódításai után pedig a makedónok elfoglalták ezt a vidéket, e jellegzetes viselet elterjedt egész Ázsiában. Olyannyira jellemzővé vált ez a sapka az ázsiai emberre, hogy idővel az ázsiai származás jelképe lett. Ezért aztán a nőrabló trójai Pariszt is ilyen fejfedővel ábrázolták egyes görög szobrászok, mintegy jelezve nem európai mivoltát.

Hogyan fejlődött a frígiai sapka a szabadság jelképévé? A rabszolgáknak fedetlen fővel kellett járniuk, a fejfedő a szabadok kiváltsága volt. Ezért a rómaiaknál szokásba jött az, hogyha egy rabszolgát felszabadítottak, akkor szabad mivoltát azzal is kifejezésre juttatták, hogy kis nemezsüveget nyomtak a fejére. Ezt latinul pilleusnaknevezték, s ezért a felszabadított rabszolgákra alkalmazták a pilleatuskifejezést. Ily módon lett a sapka általában – tehát nemcsak a frígiai – a szabadság jelképévé. Hogy azzá vált, azt világosan bizonyítja az ókori történetíró, Appianosz is, aki a római polgárháborúkról írott művében ezt írja Julius Caesar gyilkosairól: „A gyilkosok még beszédet akartak tartani a szenátusban, de mivel senki sem maradt ott, köpenyüket pajzsként tartva maguk előtt balkezükön, jobbjukban a véráztatta karddal kirohantak, s fennhangon bejelentették, hogy megölték a királyt és zsarnokot. Egyikük lándzsahegyen a szabadságot jelképező sapkát lobogtatta.” (Hahn István fordítása.)

A Caesar-gyilkosok egyike, Brutus, a gyilkosságot követő újabb polgárháború során pénzt veretett Kis-Ázsiában, s ezen a zsarnokölés eszközeként felhasznált tőr mellett egy frígiai sapka látható, nyilván, mint a szabadságot jelképező sapkafajták közül az, amelyet az ázsiaiak leginkább kedveltek. Hogy azután a frígiai sapka miképp vált a későbbiekben Európa-, majd világszerte jelképpé, azt nehéz megállapítani. Lehetséges, hogy része volt ebben annak a két, misztikus kultusszal rendelkező ázsiai istenségnek, Attisznak és Mithrasznak, akiket szintén frígiai sapkával ábrázoltak, és akiknek tisztelete lelki felszabadulást ígért híveiknek.

A középkor századaiban azonban egyetlen utalást sem találunk a szabadságot jelképező frígiai sapkára. Annál többször találkozunk vele az újkorban. A németalföldi függetlenségi harc idején ilyet viseltek a „koldusok” között sokan, s később az amerikai függetlenségi háború folyamán megjelent az újvilágban is.

Népszerűségének igazi reneszánszát a Nagy Francia Forradalom alatt érte el. A forradalom idején újból nagy népszerűségnek örvendtek az antik hősök és hagyományok. A zsarnokölő Brutusról még templomot is elneveztek. A forradalom, s főleg a jakobinus diktatúra idején pecsétek, okmányok, pénzek és egyéb tárgyak ezreinek vált kedvelt díszítőelemévé a „fasces à bonnet phrygien” – a frígiai sapka. Viselete csaknem hétköznapivá vált a sansculotte-ok körében. Jelentősége addig fokozódott, hogy a párizsi városi tanácsban kötelezővé tették viselését. És bár Thermidor 9. után napja leáldozott, a Franciaországot jelképező nőalak, Marianne ma is fején hordja.

Az 1800-as évek közepétől a latin-amerikai kontinensen Simon Bolivar vezetésével függetlenségi háború folyt a spanyol és az erősödő USA fennhatóság ellen. Itt is megjelent ez a szimbólum. Argentína, Bolívia, Kuba, Kolumbia, Nicaragua és Salvador – fő helyen – címerében őrzi. Végül még egy adalék – de már a 20. századból. Norvégiában a náci uralom rémnapjai idején a hazafiak viselték tiltakozásuk tüntető jeleként.

Az ókori szabadság-jelkép hatalmas utat járt be, amíg Ázsiából eljutott Európába és Európából Amerikába. Kicsiny színfoltja volt a történelem nagy eseményeinek. Mégis olyan jelképpé vált, amely kitörölhetetlenül belevésődött az emberi szabadság és kultúra történetébe.