Ugrás a tartalomhoz

História 1979-04

Kertész István , Sarlós Béla , Vörös Antal , Kende János , Pintér István , Szokolay Katalin , Komjáthy Miklós , Rozsnyói Ágnes , Sipos Péter , Rázsó Gyula , Vörös Vince , Rényi Zsuzsa , Molnár György , Szász Zoltán , Györffy György , Ritoók Zsigmond , Zombori István

História

19. fejezet -

Törökök Bécs kapuinál

HÍREK

Törökök Bécs kapuinál

Ausztriában a 1979-es év legérdekesebb történész-eseményét egy kiállítás jelentette. Erre az alkalomra minden, törökökkel kapcsolatban fellelhető emléket összegyűjtöttek az osztrák fővárosban, ahol a törökök első sikertelen ostromának 450. évfordulóját ünnepelték. (1529. szeptember 25. és október 14. között tartott Bécs ostroma.)

A kiállítás alkalmával történész tanácskozások is folytak a törökök terjeszkedési politikájáról. A bécsi ostromról is új adatok kerültek napvilágra. A támadók 200 ezren, a védők azonban csak 17 ezren voltak. Ugyanakkor a Ferdinánd vezette osztrák segédcsapatok az egész ostrom ideje alatt Krems környékén várakoztak. Létszámuk 30 ezer volt, de a törökök jóval többre számítottak. A történészek között általános a vélemény: amikor a negyedik ostromuk is sikertelenül végződött, nemcsak az ellátásban mutatkozó nehézségek miatt vonultak vissza, hanem azért is, mert úgy vélték, hogy hatalmas erejű osztrák felmentő sereg közeledik.

A szerencse segített a védőknek: egy tiroli aknászcsoport ugyanis – a felvidéki bányákba tartván – Bécsben rekedt s felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az aknák hatástalanításában. Bécset egyébként a harcok során 15 kapuból álló, 4,5 kilométer hosszú fal védte. A legádázabb küzdelem egyébként Bécs karintiai kapujánál alakult ki, ahol 80 méteres rést ütöttek a törökök – benyomulniuk azonban nem sikerült.

Varsói érdekesség

A lengyel főváros történészei nagy gondossággal kutatják át azokat a műemlék jellegű épületeket, amelyek átépítésre kerülnek.

Az alsó-sziléziai Brieg városában – ez év nyarán – a végi városháza felújításakor titkos bejáratra bukkantak, amely az 1680-tól 1884-ig terjedő időszak számos érdekes iratát őrizte.

A talált iratokból kiderül: hogyan változott az idők folyamán az élelmiszerek ára a piacokon. Egy 1822-es határozat arról szól, hegy a városházára villámhárítót kell szerelni. A talált hivatalos okmányok között feltűnően sok volt a helybeliek panasza a helyőrség garázdálkodásai miatt.

A Húsvét-sziget kőfejeinek „berakott szemei”

A tudományos világot és a nagyközönséget már évtizedek óta foglalkoztatja a csendes-óceáni Húsvét-szigeten található monumentális szobrok (moai) rejtélye. Eredetükről, készítésükről, készítőikről számtalan elmélet született. A legújabb azt bizonygatja, hogy e hatalmas, kőből faragott fejeket valaha fehér korallból és vörös vulkanikus lávából készült szemek díszítették. A húsvét-szigeti régész, Sergio Rapu egy teljes és négy darab, töredékeiben fennmaradt szemet fedezett fel sziget északi partvidékén. A lelőhely körülbelül 80–90 méterre esik attól a helytől, ahol a híres norvég régész és utazó, Thor Heyerdahl egy hatalmas fejet ásott ki. Rapu elmélete a következő: a sziget lakosai között a 17. században kirobbant belháborúk elpusztították a magas szintű, fejlett civilizációt. Ezeknek estek áldozatul a moaik is, a megrongált 12–15. századi szobrokból a berakott szemeik kiestek, összetörtek. Szerinte a fejeket – Heyerdahlhoz hasonlóan – a sziget északkeleti partvidékéhez közeleső vulkán barnásszürke lávájából vésték ki. A hegyvidéki bányákban kifaragott, majdnem kész fejeket a vulkán lejtőjén lecsúsztatták, és a hegy aljában elvégezték rajtuk az utolsó simításokat. A teljesen kész szobrokat aztán a tengerpartra vonszolták, s itt, arccal a szárazföld felé, összerakott kőlapokra emelték. Itt helyezték be a fehér korallból és vörös lávából megformált szemeket. Rapu azzal is alátámasztja elméletét, hogy a sziget más részein is találtak fából kivésett, berakott szemű figurákat.

Fiatalok a politika útján

Németországban 75 évvel ezelőtt alapították az első szociáldemokrata munkás- gyermek-szervezeteket. Ez alkalomból ismét az érdeklődés középpontjába került a munkásmozgalom fejlődésétől elválaszthatatlan ifjúsági szervezeti élet történetének kutatása.

A szociáldemokrata érzelmű fiatalok csoportba szerveződésére az adta az alkalmat, hogy 1904 tavaszán Berlinben megöltek egy asztalostanoncot. Az esetről beszámolt a „Neues Montagsblatt” is, amely javasolta: a fiatalok körökbe szerveződve vitassák meg kiszolgáltatott helyzetüket. Ez volt a kiindulópont – 1904 őszén már több ilyen társaság működött Berlinben.

Tíz év elteltével a szocialista érzelmű szülők gyermekei szórakoztatásának és politikai képzésének gondolatával megalakult az „Ifjúsági összejövetelek támogatásának bizottsága” amely 1919-ben már 10 000 gyermeket irányított. Újabb szervezetek jöttek létre a gyermekek szervezésének céljával – a harmincas évek elején már több mint 1000 városnak, községnek volt ilyen csoportja, a taglétszám pedig meghaladta a 200 ezret.

A nemzetiszocializmus térhódításának idején a különböző politikai irányzatokra szakadt baloldali ifjúsági mozgalom az illegalitás keretei között is a német ellenállás egyik legerősebb tartaléka maradt.

1905. január elsején jelent meg az „Arbeitende Jugend” című újság (l. képmelléklet).

História-klub

A Gutenberg Művelődési Otthon, a Lapkiadó Vállalat Olvasószolgálata, valamint a História szerkesztősége megállapodtak abban, hogy a Gutenberg Művelődési Otthon szervezésében létrehozzák a História című folyóirat baráti klubját. A klub összejövetelein a nyomdász szocialista brigádok részére a História egy-egy cikkének témájából előadásokat, illetve konzultációkat tartanak.