Ugrás a tartalomhoz

História 1979-04

Kertész István , Sarlós Béla , Vörös Antal , Kende János , Pintér István , Szokolay Katalin , Komjáthy Miklós , Rozsnyói Ágnes , Sipos Péter , Rázsó Gyula , Vörös Vince , Rényi Zsuzsa , Molnár György , Szász Zoltán , Györffy György , Ritoók Zsigmond , Zombori István

História

14. fejezet -

Újsághírek 200 évvel ezelõtt

TÖRTÉNELMI SAJTÓSZEMLE

Á. RÉNYI Zsuzsa

Újsághírek 200 évvel ezelőtt

Az első magyar nyelvű lap, a Magyar Hírmondó kiadására 1780-ban került sor Pozsonyban. Rajta kívül a Magyar Kurir és – az évtized végétől – a Mindenes Gyűjtemény volt a két legfontosabb hetilap.

Alábbi válogatásunkra e három sajtótermék különböző évfolyamaiból állítottuk össze. Az első a mai politikai napilap őse volt. A hazai híreket az ország különböző pontjain kiépített tudósító-hálózat levelei, a külföld híreit pedig a külföldi sajtó információi alapján közölte. Az előfizetők toborzása, az újság megírása, a korrektori munka elvégzése, sőt még a kész példányok postázása is, mind a szerkesztőre hárult. Mindhárom magyar nyelvű lap feladatául tűzte ki a nemzeti művelődés ügyének előmozdítását, s a tudományos törekvések népszerűsítését.

(GAZDÁLKODÁS)

A Cs. K. Gabonás házak tsak-nem mindenütt nyomban meg-töltetnek gabonával. Sőt néhol ujjak-is építtetnek. Melly bölcs rendelések egyegy részént a táborokba szállandó katonaság számára, más részént pedig minden meg-történhető szükségnek el-hárítása végett tétetnek.

A marhával való kereskedésnek nagyobb gyarapodása végett azon Harminctzadok és Vámok, mellyek Erdélyből Magyar országra hajtani szokott marhától fizettetnek vala, többnyire mind eltöröltettek.

(Magyar Hírmondó 1784. 31. levél)

(HAZÁNKBÉLI TÖRTÉNETEK)

9 óra vala, midőn Ő Szentége hat lovas hintonn, mellybenn erányjában elől Migazzi és Batthyányi Kárdinális Urak ülnek vala, Sz. István Templomának kapuja eleibe érkezett… Némelly éneklés és könyörgés utánn, a felső ékességet ismét változtatá és kezeit meg-mosá. A szolgáló Papi Méltóságok hasonlóképpen külömb-külömb öltözetet vevének magokra. A Pápai gyűrűt Migazzi Kardinális Úr dugta Ő Szentsége ujjára. Több hasonló készületek utánn a Nagy-Mise következett, mellyet Ő Szentsége maga énekel vala…

A Nagy Misének vége lévén, mind Ő Szentsége, mind pedig a Kardinálisok és több Assistensek, Sz. Katalin kápolnájábann, az Egyházi ékeségeket le-tevék, és azon renddel, a mellyel jöttenek volt, a Templomból ki-menének… Eképpen végződött ezen nagy innepi jelenség, mellynek emlékezete Béts városábann mindenha fenn fog maradni.

(Magyar Hírmondó 1782. 28. levél)

(A MÁRS PIARTZJÁRÓL VALÓ JEGYZÉSEK)

Ez a jelenvaló időnek azon meg-meggyújtott Lármafája, mellynek égésére ma nem tsak egész Europa, hanem a Világnak más határaiban lakók is vigyázó szemekkel tekintgetnek. Nehunnyuk bé hát mi is szemeinket. Dec. 10-dikére vala rendelve, hogy az egész Török Birodalombéli hadierő talpon légyen; mert azon híres Vitéz Kaputány Bassának értelme szerént, ki az egész Birodalomnak nagyobb és próbáltabb vitéze, a javasaltatnék, hogy ha illy leg-hatalmosabb 2 Udvarellen gondolatlanul hadat izentek, az edgyik-ellen nyilvánosan, a másik ellen pedig anyiban, amennyiben enek tudva lévő szövettségesse, jobb leszsz a készületekkel nem várakozni, hanem legottan minde részen a legkeményebb eszközökhöz nyúlni.

(Magyar Kurir 1788. III. sz.)

(ZENE)

Egy Händel nevezetű Német, aki tsak a maga, füleket tsinklándoztató Musikai Tudományával láttatott másokat fellyül múlni, nem sokkal Halála után oly nagy Királlyi tiszteletet nyert, Londonban, hogy, 520 Musikások Zengedeztették a halál porával bé dugult füleit.

(Magyar Hírmondó 1784. 50. levél)

(TALÁLMÁNYOK)

Doktor Gyarmathi Úr, fel botsáta ezen Holnapnak 11dik napján egy repülő Golyóbist itt Posonban a Kardinális Prímás ő Eminentziája, és sok értelmes Nézők jelen létibe; ezen Golyóbisnak nehézsége vala 1000 Árpa szem nyomó; fért beléje 4900 Cubicus ujnyi Levegő. Minthogy pedig az ezen Golyóbisba botsáttatott gyulladó Levegő, tizenkétszer vala könnyebb a közönséges Levegőnél, tehát annak könnyebbítő ereje által ötven ölnyi magasságra emeltetett fel a Levegő Égbe; azonba bizonyos az, hogy ha minden szél nélkül való időbe botsáttathatnék fel e Golyóbis, 70 vagy 80 ölre is fel hatolna reményli is hogy rövid időn, nagyobb Golyóbisokat még magosabbra botsáthat.

(Magyar Hírmondó 1784. 37. levél)

(FARSANG)

Januáriusnak utolsó napján Tsötörtökre virradolag, a F. Udvari tántzaló nagy Palotában (Redoute) nem felettébb sok ugyan, de igen vállogatott Nép gyűlvén öszve, a sok álortzás Nép között edgy talpig Magyarköntösben öltözött ifjú Magyar Úr-is-meg-jelenik; búza-virág-szín mentében, nadrágban, veress övvel derekához szorított dalmányban, szép kalpag fejében, mellyett edgy drága kotsogtol bokréta ékesít vala, lábain pedig sarkantyús tzizmák valának. Ki lehetne e kedves öltezett alatt. Az álortza, mely alá magát rejtette vala, nem engedé kitalálni: noha külső tekéntetére nézve edgy nagy léleknél egyebet nem képzelhetnek vala alatta. Karján vezetett egy ékes magyar köntösű aszszonyságot; kin edgy drága veress atlaszból készült Magyar mentétske villogott s alatta edgy díszes Lengyel-sapkája fejében… Mind ketten álortzájokat letészik, s a körül állók csak el-hülének, midőn Ferentz Fő-Hertzeget Würtembergi Ersébet H. aszszony Hitvesével szemlélék…

(Magyar Kurir 1788. XI. sz.)

(REKORD ÉLETKOR)

Ugyan Károly-Fehjér Vármegyébenn Alamosonn az el-múlt honapbann ollyann ember temettetett-el, ki már a száz négy esztendőt bé töltötte volt. Ez mind halálához közel olly erőbenn volt, hogy tsak a közelebb múlt nyáronn egyedül, egyegy szekér szénára való füvet kaszált egyegy napon. Feles gyermekei maradtanak, kik mindnyájan magok-is immár egész vén emberek

* * *

Pozsonybann azok között a 12 vén emberek között, kiknek szokás szerént Nag-Tsütörtökönn lábaik megmosattatnak, egyegy találtatott 104 esztendős.

(Magyar Hírmondó 1784. 28. levél)

(IDŐJÁRÁS)

Harmad nappal az előtt Debretzen tájékánn szinte hasonló viszontagságos idő vala. Mellyről-is így szóllanak az onnan érkezett barátságos tudósítások: A melly égi háborúról Szabolts Vármegyéből, múlt Böjt havának 24dik napjánn tudósítás tétetett, az Debretzenben és ott körül lévő minden vidékeken az szerént volt, szintén azon egy időban, úgy-mint 12 órától fogva egész egy óráig, és Nádudvaron, melly 3 mértföldnyire vagyon a várostól, egy házat az égi tűz megütött, melly mindazonáltal tsak félig éghetett-el, mivel mególtották, otthon lévén mindőn felől az emberek. Azt másod napon nagy havas fergetes idő követte… Azonközben lágy jegek hullottak, mellyek a földön széllyel esvén, az esőtől-is mosattatván, hó formán el-lepték a földet; a hol sáros földre nem estek estvélig nem olvadtak el.

(Magyar Hírmondó 1784. 30. levél)