Ugrás a tartalomhoz

História 1979-04

Kertész István , Sarlós Béla , Vörös Antal , Kende János , Pintér István , Szokolay Katalin , Komjáthy Miklós , Rozsnyói Ágnes , Sipos Péter , Rázsó Gyula , Vörös Vince , Rényi Zsuzsa , Molnár György , Szász Zoltán , Györffy György , Ritoók Zsigmond , Zombori István

História

13. fejezet -

A debreceni Ideiglenes Nemzetgyûlés összehívása

SZEMTANÚ

VÖRÖS Vince

A debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívása

Vörös Vince (Kisbicsérd, Baranya m., 1911. február 23.) kisparaszti családban született. 1931-ben elvégezte a szentlőrinci téli gazdasági iskolát. 1936-tól a Független Kisgazdapárt tagja: 1937-től 1942-ig a birtokos parasztság anyagi, kulturális és szakmai felemelkedéséért küzdő ún. „kalászos” mozgalom egyik szervezője és vezetője. 1939-ben beválasztották a Nemzeti Parasztpárt elnökségébe, de rövidesen lemondott, mert a párt nem kapott legális működési lehetőséget. 1941-től a Parasztszövetség országos titkára. Dobi Istvánnal és Iliás Ferenccel közreműködött a Parasztszövetség Földmunkás Szakosztályának létrehozásában. Részt vett a Békepárt háborúellenes röpiratainak terjesztésében; kapcsolatban állt a Győrffy-kollégium baloldali gondolkodású diákjaival. Somogyi Imrével és másokkal, az egyik országrészből a másikba ún. „határjárásokat” szervezett a parasztok számára. 1944 februárjában behívták katonai szolgálatra, de az ősz folyamán megszökött. Pécsnek és környékének felszabadulása után, mint a Kisgazdapárt képviselője részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlésen, ahol a nemzetgyűlés egyik jegyzőjévé választották meg. 1945 májusában a Kisgazdapárt főtitkár-helyettese a vidéki szervezés vezetője lett; 1946 júniusától a Parasztszövetség főtitkára. 1944. december 21-től 1947 júliusáig nemzetgyűlési képviselő. Az ún. „Magyar Közösség” köztársaságellenes összeesküvése kapcsán letartóztatták, de rövid vizsgálati fogság után szabadlábra helyezték. 1948 őszén visszavonult a politikától, s hazaköltözött Bakonyára (Baranya m.) gazdálkodni. 1952-től 1955-ig a Hetvehelyi Állami Gazdaság dolgozója. 1958-tól 1972-ig az Országos Sertéshizlaló Vállalat kenyérmezői telepének brigádvezetője. 1972-től nyugdíjas.

FALUMON, Bakonyán (Baranya m.) 1944. december elsején vonultak keresztül a németeket üldöző szovjet csapatok. Aknavetőkkel kitűnően lőttek, a falu magasabb, német megfigyelőhelynek alkalmas épületeit pontosan belőtték. Így kapott találatot a templomtorony és a mi házunk padlása is. Ablakaink üvegjei szilánkokra töredeztek. Nyitott ablakú szobánkban éjjelezett Zavjalev ezredes, hadosztályparancsnok, a Szovjetunió hőse. Kitűnő ember volt. Finom tyúkhúslevessel megvendégeltük. Környezetében katonái rendkívül fegyelmezetten viselkedtek. A híradós katonák házunk alatti pincénkben teli boroshordók között végezték munkájukat, de a borhoz nem nyúltak.

Egy nappal később, december 2-án reggel fáradt küldönc érkezett hozzám Patacsról. Kovács Béla1 küldte értem, azonnal induljak hozzá, mert délután a pécsi orosz városparancsnokhoz kell mennünk a kisgazdapárt működése miatt. A 10–12 km-es utat gyalog tettem meg Kővágótöttös, Kővágószőlős, Cserkút szőlőhegyein keresztül. Béla tájékoztatott, hogy a Kommunista, a Szociáldemokrata és a Kisgazdapártnak engedélyt adnak a szervezkedésre. Bementünk Pécsre a Deák u. 1. szám alatti párthelyiségünkbe, melyet Béla már lefoglalt.

Pártunk feladataként jelölték meg a rend helyreállításában való teljes részvételt, a megbénult élet beindításának elősegítését, zavartalan menetét a rendkívül nehéz viszonyok között. Elbúcsúztunk, de Boros Pista bácsi még hozzátette mosolygósan, reméli, hogy mint eddig, ezután még fokozottabban megérti egymást a kommunista és kisgazdapárt a fontos teendők elvégzésében. Ugyanis Boros István, illegalitásában, a felszabadulás előtt, kisgazdapárti vezetők lakásán intézte el pártdolgait és beszélték meg az ellenállási teendőket.

A pártok megalakították a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot, s ez Pécsett valóban összefogást jelentett. A város élete nagyon nehéz körülmények között elkezdett egészségesen pezsegni. Elszakítva az ország központjától, kis önálló köztársaság alakult ki Baranyában.

1944. DECEMBER 16-ÁN érkezett Pécsre Vas Zoltán és gróf Teleki Géza2 az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottsága megbízásából, hozva felhívó röplapjukat: „A Magyar Néphez!”, hogy az itteni vezetőkkel megtárgyalva, népgyűlést összehíva, megválaszttassák Pécs-Baranya nemzetgyűlési küldötteit. A hír nagy örömöt váltott ki bennünk. A zavaros országkép rendezését mielőbb szükségszerűnek tartottuk. Az eseményről a városiak az Új Dunántúlból3 és hatalmas plakátok útján értesültek, mi Bélával pedig gyalog és kerékpáros küldöncök útján értesítettük a környező falvakat. Az idő rövidsége miatt a távolabbi helyeket nem kereshettük fel.

1944. december 17-én, vasárnap du. 2 órakor tartandó nagygyűlést hívtunk egybe a pécsi Nemzeti Színházba. Szombaton még nagy csata folyt Vas Zoltán és Kovács Béla között. Béla hivatkozott a kisgazdapárti többségre, melynek arányában akarta a küldötteket jelölni. Vas hivatkozott a kommunista párt kezdeményezésére, a szovjetek előzékeny támogatására, hogy őnélkülük nem lehetne nemzetgyűlést összehívni. A vita hevében Vas Zoltán indulatosan kijelentette: „Te, Kovács Béla, ha nem tetszik az arány, nélkületek is megcsináljuk!” Én is, Nikolits4 főispán is csendesítettük Bélát, hogy a hangsúly most nem a számarányon van, hanem a nemzetgyűlés és kormány feltétlen megalakításán. Végül a kisgazdapárt részéről Kovács Béla, én, Perr Viktor5 és Kis Tóth József6 lettünk jelölve. A népgyűlés 15 küldöttet választott, ebből 4 kisgazda, 6 kommunista (a szabad szakszervezettel és a bányászság küldöttével), 3 szociáldemokrata, 1 polgári demokrata és 1 pártonkívüli az egyetem részéről.

DECEMBER 18-ÁN indultunk a Széchenyi térről Debrecenbe. A szovjet katonai parancsnokság két tehergépkocsit bocsátott rendelkezésünkre és fegyveres katonai kísérőket. Nem minden izgalom nélkül indultunk el. Vas Zoltán elmondta, hogy Debrecenben is titkolták a nemzetgyűlés előkészítését, nehogy ellensége támadás érhesse emiatt a várost. Baranyában még kivételes állapotok uralkodtak, főleg a Dráva térségében, menetközben is repülők zúgását, ágyúk dörgését hallottuk.

Mohácson, Baján keresztül estefelé érkeztünk Szegedre. Itt a már legálisan megalakult kommunista párt fogadott, vacsorát és szállást biztosított, majd 19-én reggel utaztunk tovább Debrecenbe. Ekkor már a nagy esemény lázában égett a város.

A Nagyerdőben levő Auguszta Szanatóriumban lettünk elszállásolva, ahova együttesen, gépkocsikon vittek ki bennünket, étkezésünket az Arany Bikában biztosították.

A HIVATALOS DOLGOK elintézése után körülnéztem a küldötteken. Szembetűnő volt az egyszerű öltözködés (talán néha viseltes is, magam is erdélyi durva háziszőttes öltönyben voltam), a munkától, gondoktól barázdált arcok sokasága. Számos ismerősre bukkantam. Összeölelkeztem Veres Péterrel, Bihari Nagy Lajossal,7 Erdei Ferenccel, B. Szabó Istvánnal,8 Bartha Lászlóval,9 Hegyesi Jánossal,10 Györgyi Lajossal,11 Patonai Elekkel,12 Vaszkó Mihállyal13. Végtelen öröm járta át szívemet a régi jó ismerősök láttán, az ölelésnél még könnyeztünk is – csak hogy sikerült átvészelni a háborút. Talán azért is hatódtunk meg (biztosan), mert itt azt láttuk megvalósíthatónak, amiért eddig hiába küzdöttünk: a nép jogát. Megsemmisíthetjük a régi rendszert, dönthetünk a nemzet jövőjéről, vádat emelhetünk kizsákmányolóink ellen, odaállhatunk egy új, szabad élet bölcsőjéhez.

B. Szabó hangját hallom: Kovács Béla, Vörös Vince, az összes kisgazdapártiak, itt csoportosulunk, értekezletet tartunk. A többi pártok is gyűjtötték embereiket. Az Arany Bika helyiségében jöttünk össze. B. Szabó a kezembe adott egy ívet, ceruzát, hogy írassam alá a belépőkkel, név, lakhely szerint. Az értekezleten dr. Vásáry István polgármester, az Előkészítő Bizottság elnöke ismertette eddigi munkájukat, de felszólalt dr. Balogh István14 is. Ekkor került szóba Kovács Béla javaslatára, hogy a küldöttek válasszanak ideiglenes intézőbizottságot, mert sem Tildy Zoltán, sem Nagy Ferenc még nem kerültek elő, s a párt ügyeinek intézése szükségessé teszi egy felelős szerv felállítását. Tekintve, hogy a szabad területek „fővárosa” egy ideig Debrecen lesz, némi vita után a küldöttek megszavazták, hogy többségében a párt debreceni szervezetéből kell összeállítani az ideiglenes vezetőséget. Elnökké: dr. Balogh Istvánt, tagokul: Kovács Bélát (akit úgy vettek, hogy egyelőre Nagy Ferencet helyettesíti), és a debreceniek közül, dr. Lévay Zoltánt15 Őry Istvánt16 és dr. Vásáry Istvánt választották. Balogh pátert taktikailag tették elnökké, őt Révaiék hozták Szegedről kisgazdapártinak s jó kapcsolata volt a kommunisták felé. Szeged korábban fehér folt volt a kisgazdapárt szempontjából, s hogy a koalíciót létrehozhassák. Baloghot megtették kisgazdapártinak, holott azelőtt nem volt tagja pártunknak, de ennek vizsgálata Debrecenben nem volt időszerű. Kovács Bélától hallottam, Balogh neve máris felmerült egy magas kormánypozíció betöltésére. Értekezletünk döntött, hogy az elkövetkező pártközi megbeszéléseken 5–6 tagú küldöttség képviselje pártunk érdekeit. Ebben szerepelt: dr. Vásáry István, dr. Balogh István, B. Szabó István, Kovács Béla, Perr Viktor és Gyöngyösi János17.

DECEMBER 20-ÁN teljes apparátussal folytak a tárgyalások, pártokon belül és pártközi szinten. Eldöntött volt, hogy a nemzetgyűlés ülései az ősi, történelmi református kollégium oratóriumában lesznek, ahol 1849-ben Kossuthék üléseztek. A vita a miniszteri tárcák, államtitkárságok körül folyt. Négy személy már Moszkvában fixálva lett: Dálnoki Miklós Béla, Vörös János, Faragho Gábor vezérezredesék és Teleki Géza gróf. Kiderült, hogy Gerő már közölte Vásáry Istvánnal és Valentiny Ágostonnal18 is, hogy ők is miniszterjelöltek. Vásáry Debrecen, Valentiny Szeged polgármestere volt. A kisgazdapárt előzetes tanácskozásán aspiráltak a földművelésügyi és a belügyi tárcára. B. Szabót földművelésügyinek, Kovács Bélát belügyinek. A pártközi tanácskozáson a tervek felborultak. A kommunisták nem vállalták a kisgazda belügyminisztert, míg mi ugyanúgy tiltakoztunk, hogy a belügy a kommunistáké legyen. De nem valósult meg a földmívelésüggyel kapcsolatos terv sem, mert eldöntött volt Gerőéknél, hogy Nagy Imre kapja ezt a tárcát. A földreform gyors végrehajtása ugyanis megkívánta, hogy a földmívelésügyi minisztérium kommunista kézben legyen. A belügyet végül is a „semleges” parasztpárti Erdei Ferencnek adták. Vásáryt pénzügyinek, Gyöngyösit külügyinek jelölték, erre, hogy a paritás meglegyen a kommunisták és a kisgazdák között, Faragho Gábort kisgazdapártiként jelöltük közellátási miniszternek, aki kecskeméti ősi kisgazda családból származott és kisgazdapártinak vallotta magát. Tagságára konkrét bizonyítékot nem találtunk, akárcsak Balogh páternél, azzal a különbséggel, hogy Faragho később „eltűnt”, míg Balogh továbbra is szerepelt a kisgazdapárt életében. Habár a kisgazdapárti miniszterek párttagsága – Vásáryt kivéve – kétséget hagyott bennünk, hiszen akkor Gyöngyösit is titkos kommunistának tartottuk, és azt is tudtuk, hogy a pártonkívülinek mondott dr. Molnár Erik19 kommunista.

Az államtitkárságok elosztásánál pártunk részéről Kovács Béla kapta a belügyet, B. Szabó István a honvédelmit, míg Vásáry József20 a földmívelésügyit.

Kovács Béla közölte velem, hogy a nemzetgyűlési tisztségek tárgyalásánál egyik jegyzőnek engem javasolt, melyet a pártok ellenvetés nélkül elfogadtak.

A párt- és pártközi tárgyalások december 20-ről áthúzódtak 21-ére is, ezért a nemzetgyűlés ülése délutánra halasztódott. Dr. Révész Imre, a tiszántúli református egyházkerület püspöke és katolikus papjaink konzultáltak, hogy régi hagyományos szokásképp a különböző vallású képviselők istentiszteleten vegyenek részt, melyet a reformátusok részére Révész püspök a kollégium oratóriumában, míg Perc Viktor szentszéki bíró, a katolikus templomban tartott. A két katolikus pap, Balogh István és Bánáss László21 egyetértettek Perc Viktor kérésével, hogy ő mondhassa a misét, mert Perc hivatkozott, hogy anyai dédatyja tagja volt Kossuth 1849-es nemzetgyűlésének, melyet ugyancsak itt az oratóriumban tartottak.

ZÁRT RENDBEN mentünk át ebéd után az Arany Bikából az oratóriumba lelkes debreceniek tapsa közepette, akik erdőnyi nemzetiszínű zászlócskákat lobogtattak. Meghatódva mentünk fel a lépcsőkön és foglaltunk helyet a történelmi időket átélt és történelmi embereket magába foglaló padsorokban. Könny tolult a szemembe: íme, a nép parlamentje. A himnuszt ily őszintén még nem hallottam elhangzani.

Vásáry István dr. nyitotta meg az ülést. Első helyen jelölte meg a háború haladéktalan befejezését a Szovjetunió ellen. Mandátumvizsgáló bizottságot választottunk, mely munkája végeztével jelentette: a megbízóleveleket átvizsgálta, rendben levőnek találta, s megállapította, a nagy néptömegek a legszélesebb demokratikus alapon küldték ki megbízottaikat. Javasolják: az Ideiglenes Nemzetgyűlés magát 230 taggal szabályszerűen megalakultnak nyilvánítsa, azzal, hogy a fennforgó körülményekre tekintettel az Ideiglenes Nemzetgyűlés magát összetétele alapján a nemzet akaratának kifejezésére hivatottnak tekinti.

A résztvevők az elnök kérdésére a javaslatot egyhangúlag elfogadták. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ezzel megalakultnak nyilvánította magát. Dr. Zsedényi Béla miskolci jogászprofesszort a nemzetgyűlés nagy lelkesedéssel megválasztotta elnöknek. A két alelnök: dr. Juhász Nagy Sándor22 és dr. Sántha Kálmán23 professzorok lettek, őket vita nélkül elfogadta a nemzetgyűlés. Jegyzőknek engem és Vörös József szoc.-dem. szegedi sodronykészítőt egyhangúlag megválasztottak.

Dr. Balogh István ismertette a Nemzetgyűlés Szózatá-t, (Révai szerkesztette), melyet Dálnoki Miklós Béla, dr. Erőss János24, Gerő Ernő, dr. Erdei Ferenc, B. Szabó István, Keresztes Mihály25, S. Szabó Ferenc26, dr. Valentiny Ágoston és dr. Balassa Miklós27, hozzászólása után elfogadtunk. A négyórás ülés ezzel este 7 óra tájban ért véget.

A felszólalók közül a legnagyobb érdeklődéssel Gerő Ernőt (másnap Révait) figyeltem. Gerő erős hatást tett rám, most is magam előtt látom markáns arcát, amint beszélt, az arcán, szemeiben villódzó idegességi fokot, magabiztosságát. Szóba került az is közöttünk, hogy a leendő kormány névsorában közülük nincs egyik sem, de beláttuk, hogy most fontosabb az új ideiglenes kormány széles körű, demokratikus nemzeti voltának hangsúlyozása.

A másnapi, december 22-i ülésen dr. Zsedényi Béla elnök javasolta, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés ülései alatt, melyek itt tartatnak, Kossuth Lajos helyét az iránta érzett tiszteletből és kegyeletből nem foglalja el senki. A nemzetgyűlés így határozott és az elnöki szék két oldalán álló díszes öltözékű debreceni hajdúk egyike szép virágcsokrot nyújtott át, melyet Zsedényi elhelyezett Kossuth székében. Ezután 22 tagú politikai bizottságot választottunk az ideiglenes nemzeti kormány megalakítása céljából, pártközi egyezmény alapján 5 kisgazda, 4 kommunista, 4 szociáldemokrata, 4 párton kívüli, 3 parasztpárti, 2 polgári demokrata taggal. A politikai bizottság ülésezésének idejére szünetet rendelt el az elnök. Nem tudom, jegyzőtársam ott volt-e a bizottság ülésén, de nekem Balogh páter szólt: Vince, te gyere velünk.

A POLITIKAI BIZOTTSÁG ÜLÉSE rendhagyó módon történt, mint ahogy eddig minden forradalmian és rendkívülien. Senki nem ült tárgyalóasztal mellé, hanem két-háromtagú csoportok alakultak. Legélénkebb volt Gerő, Révai, Balogh csoportja, hiszen lényegében az ő kezükben futott össze minden fontos szál. Úgy láttam, rajtam kívül mások is tartózkodtak itt, akik nem voltak a PB tagjai, de senki nem kifogásolta jelenlétüket. A PB előadója Balogh István lett. Gerő Ernő előterjesztette a kormány tagjaiul javasoltak névsorát, miniszterelnöknek Dálnoki Miklós Bélát ajánlotta. A PB vita nélkül elfogadta őket. Révai átnyújtotta Dálnoki Miklós Bélának az általa szerkesztett „Ideiglenes Nemzeti Kormány Nyilatkozatá”-nak szövegét, hogy a nemzetgyűléssel közölje, míg Gerő a leendő miniszterek névsorát adta át. A kormánynyilatkozatot Balogh István ismertette, melyet a PB változtatás nélkül elfogadott. Rövid vita után, hogy az új kormány esküt vagy fogadalmat tegyen-e, a PB a fogadalom szövege mellett döntött. Balogh még három javaslatot ismertetett, melyet a nemzetgyűlés elé kell terjeszteni.

1. A kormány alakulásának megszavazása, s vele szemben bizalom kinyilvánítása, valamint felhatalmazás adása az ország ügyeinek vezetésére.

2. Kinevezési jogkörök gyakorlása és a miniszterelnöki szék megüresedése esetén az új miniszterelnök megbízása.

3. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés felhatalmazza az Ideiglenes Kormányt a fegyverszüneti szerződés megkötésére. (Egyben hadüzenet a hitleri Németországnak.)

Ezután Balogh István odajött hozzám.

– Vince, a nemzetgyűlés folytatólagos ülésén végig te végzed a jegyzői teendőket. Itt van a kormány fogadalomtételének szövege, amikor sor kerül rá, tagoltan felolvasod és a miniszterek utánad mondják. Ezen a másik papíron van a miniszterelnök beszédéhez hozzászólók névsora, felszólalási sorrendben, s te jelented majd be őket.

Mindent értettem, és öröm járt át. E történelmi jelentőségű nemzetgyűlés előtt az én szavaimra jelenti ki hűségét és ajánlja fel a nemzet érdekeit szolgáló munkáját az ideiglenes nemzeti kormány, amikor országunk nagy részén még tombol a háború, harcol a Vörös Hadsereg hazánk teljes felszabadulásáért. A fogadalom szövegét mindjárt be is osztottam olvasási ütemekre. Az is jólesett, hogy a miniszterelnök beszédéhez az első hozzászóló jó barátom, Kovács Béla lesz, Révai József, Hegyesi János, Szabó István, Leitner Jenő28 és Oszip István29 előtt.

Az ülésteremben dr. Balogh István javaslatot tett a miniszterelnök személyére, s Dálnoki Miklós Bélát kitörő lelkesedéssel fogadták el, aki megköszönve a bizalmat előterjesztést tett kabinetjének tagjaira. A nemzetgyűlés „elfogadjuk” felkiáltásokkal lelkesen választotta meg őket.

Dr. Zsedényi Béla elnök ekkor felkért, hogy a fogadalom szövegét olvassam fel. A miniszterek sorba álltak, szívükre téve jobb kezüket, mondták utánam a fogadalmat.

AZ ÜNNEPÉLYES PERCEK UTÁN Dálnoki Miklós Béla vezérezredes, miniszterelnök, ismertette a kormány nyilatkozatát. Öt perces szünet után következtek a hozzászólások. Mindannyian az együttműködést, új ország építését, a múlt bűneinek eltörlését hangsúlyozva elfogadták a kormány nyilatkozatát, mely többek között a következőket tartalmazta: a kormány hatályon kívül helyezi az összes népellenes törvényeket és rendeleteket – a zsidók elleni barbár rendelkezéseket – biztosítja a demokratikus szabadságjogokat: a sajtó-, gyülekezési- és egyesülési szabadságot – a kormány feloszlatja az összes nyilas és egyéb népellenes szervezeteket – biztosítja az általános egyenlő, titkos választójogot – a teljes vallásszabadságot – megtisztítja az állami szerveket a nyilasoktól és egyéb németbérencektől – felelősségre vonja a hazaárulókat – haladéktalan földreformot hajt végre – célja a közterhek igazságos elosztása – tisztek, honvédek fordítsák fegyverüket a németek ellen – segítsék meggyorsítani hazánk felszabadítását.

Az ideiglenes nemzetgyűlés tagjainak szívében élő öröm megható kifejezése jutott felszínre, amikor Balogh István előterjesztését elfogadva, Zsedényi Béla határozatilag kimondta: „Az ideiglenes nemzetgyűlés örömmel veszi, hogy magyar kormány alakulhatott, bizalmat nyilvánít vele szemben és felhatalmazást ad neki az ország ügyeinek intézésére”.

A képviselők a helyükről felállva percekig ünnepelték a kormány tagjait, odatódultak köréjük és gratuláltak nekik. A PB többi javaslatát is egyöntetűen szavazta meg a nemzetgyűlés.

1944. december 23-án megkaptuk a rendes képviselői igazolványunkat, melyet már dr. Zsedényi Béla, dr. Juhász Nagy Sándor és dr. Sántha Kálmán, a nemzetgyűlés elnöksége írt alá: „Jelen igazolvány felmutatója Vörös Vince úr, az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője. Személye sérthetetlen és Magyarország felszabadított területén szabad mozgási lehetőséggel bír. Debrecen, 1944. december hó 23.”

December 23-án indultunk vissza, ugyancsak szovjet katonai gépkocsikkal. Más hírközlés hiányában Debrecentől Pécsig mi adtuk hírül, városokban, falvakban a nemzetgyűlés létrejöttét és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulását, melyet mindenütt élénk érdeklődéssel, megnyugvással és nagy örömmel fogadtak.

Éppen karácsony estéjén érkeztünk haza.

KI KICSODA?

1. Kovács Béla – kisgazdapárti politikus; 1945. augusztus 20-tól a kisgazdapárt főtitkára.

2. Teleki Géza, gróf, Teleki Pál volt miniszterelnök fia. Földrajztudós, egyetemi tanár. A Horthy által 1944 szeptemberében Moszkvába küldött fegyverszüneti delegáció tagja. 1944. december 22-től 1945. november 13-ig az Ideiglenes Kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter.

3. Új Dunántúl – a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi lapja. Első száma 1944. december 17-én jelent meg; szerkesztői a három koalíciós párt soraiból kerültek ki.

4. Nikolits Mihály. 1943-tól Baranya megye főispánja.

5. Perc Viktor – katolikus pap, a katolikus főiskolás ifjúsági szervezet, az Emericana pécsi igazgatója. A kisgazdapárt városi szervezetének elnöke.

6. Kis Tóth József – módosparaszt a Baranya megyei törvényhatósági bizottság kisgazdapárti tagja.

7. Bihari Nagy Lajos – kisparaszt, újságíró, a kisgazdapárt alapító tagja, később a párt Bihar megyei szervezetének elnöke.

8. B. Szabó István – módosparaszt. A kisgazdapárt alapítóinak egyike, 1933-tól a Békés megyei szervezet elnöke, 1941-től a Parasztszövetség alelnöke, 1939-től képviselő.

9. Bartha László – 50 holdas gazda. 1930-tól 1937-ig a kisgazdapárt tagja. A háború alatt a Parasztszövetség Szabolcs-Szatmár megyei szervezetének ügyvezető elnöke. 1944 decemberében csatlakozott a Nemzeti Parasztpárthoz.

10. Hegyesi János – útőr, kisparaszt, a Nemzeti Parasztpárt tagja.

11. Györgyi Lajos – 25 holdas gazda, 1935-től a kisgazdapárt tagja, az orosházi szervezet egyik vezetője.

12. Patonai Elek – módosparaszt. Az FK nagykörősi szervezetének egyik vezetője.

13. Vaszkó Mihály – módosparaszt, 1930–31-ben a Független Kisgazdapárt, 1931–36-ig a Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjának majd 1936-tól ismét a kisgazdapárt tagjai az endrődi szervezet (Békés m.) elnöke.

14. Dr. Balogh István – katolikus pap, Szeged alsóközponti plébánosa (1934–1946). Erdei Ferenccel és Révai Józseffel az első demokratikus lap, a Délmagyarország szerkesztője. 1944. november 23-tól a kisgazdapárt szegedi szervezetének elnöke.

15. Dr. Lévay Zoltán – ügyvéd. A kisgazdapárt debreceni szervezetének egyik vezetője.

16. Őry István – civisgazda. A 30-as évek elejétől a kisgazdapárt debreceni szervezetének egyik vezetője.

17. Dr. Gyöngyösi János – békéscsabai könyvkereskedő, 1930-tól a kisgazdapárt tagja. 1944. december 22-től az Ideiglenes Kormány külügyminisztere.

18. Dr. Valentiny Ágoston – ügyvéd, szociáldemokrata politikus. Szeged felszabadulása után (1944. okt. 11.) a város polgármestere. 1944. december 22-től 1945. július 21-ig az Ideiglenes Kormányban igazságügyminiszter.

19. Dr. Molnár Erik – Ügyvéd, történész, filozófus, 1928-tól az illegális KMP tagja. 1944. december 22-től az Ideiglenes Kormány népjóléti minisztere.

20. Vásáry József – nagybérlő, Vásáry István testvére, a 30-as évek elejétől a kisgazdapárt híve. A felsőház tagja a felszabadulás előtt (1931–1939).

21. Dr. Bánáss László – prépost, debreceni plébános helynök.

22. Dr. Juhász Nagy Sándor – ügyvéd, liberális–ellenzéki politikus. A tiszántúli református egyházkerület főjegyzője. Debrecen közéletének egyik vezető személyisége.

23. Dr. Sántha Kálmán – orvos, elme- és ideggyógyász, egyetemi tanár. Az MKP tagja.

24. Dr. Erőss János – nyíregyházi ügyvéd. 1936-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjával csatlakozott a kisgazdapárthoz.

25. Keresztes Mihály – asztalos munkás; szociáldemokrata, majd illegális kommunista. 1944. októberétől az MKP orosházi szervezetének titkára. Később (1947-ig) Békés megye főispánja.

26. S. Szabó Ferenc – mezőgazdasági szakiskolai tanár, a Nemzeti Parasztpárt tagja.

27. Dr. Balassa Miklós – pécsi ügyvéd, a Polgári Demokrata Párt tagja.

28. Dr. Leitner Jenő – idegennyelvű levelező, a Polgári Demokrata Párt tagja.

29. Oszip István – vasmunkás, az MKP diósgyőri szervezetének titkára.