Ugrás a tartalomhoz

História 1979-04

Kertész István , Sarlós Béla , Vörös Antal , Kende János , Pintér István , Szokolay Katalin , Komjáthy Miklós , Rozsnyói Ágnes , Sipos Péter , Rázsó Gyula , Vörös Vince , Rényi Zsuzsa , Molnár György , Szász Zoltán , Györffy György , Ritoók Zsigmond , Zombori István

História

12. fejezet -

Tartalom

1979-4

1979-4

Tisztelt Szerkesztőség!

Szerkesztőségünkhöz több olyan olvasói megkeresés érkezik, melyekben olvasóink saját kutatásaikból, információikból merítve közölnek velünk új történeti adalékokat. Természetesen szerkesztőségünk nem tud arra vállalkozni, hogy ezek mindegyikét közzétegye. Még csak arra sem, hogy a beküldött kéziratokat a kérdések szakértőivel véleményeztesse. Ezek az apró, kis mozaikok azonban mégis rendkívül értékesek: a korszak kutatóinak eddig nem ismert részletekre hívják fel figyelmüket.

KEREKES GYULA budapesti olvasónk pl. visszatér a História 1. számában megjelent egyik cikkünknek Kunder Antalra vonatkozó állítására. A cikkben a szerző hibáján kívül sajnálatos korrektúra-hibaként maradt az az állítást, hogy Kundert halálra ítélték. Olvasónk most kiegészíti helyreigazításunkat, Kunder börtönéveihez szolgáltat adalékokat.

„– Kunder Antal még csak a tájára sem került a gyűjtő bal csillag II-es földszintjének. Ez volt ugyanis a politikai halálra ítéltek gyűjtőhelye. A valóságban, majdnem azt mondhatnám, vígan vágta a bádoglemezt a műhelyek tetején, lévén bádogos szakmunkás beosztásban, én meg mellette az őr.

Nagyon sokat elfilozofálgattunk az élet forgandóságairól, én persze megmondván véleményemet a letűnt urakról. Egy ilyen beszélgetés alkalmával kijelentette: „Tudja felügyelő úr, nem is bánom, hogy ide kerültem – nagy iskola ez nekem.” Én akkor azt feleltem, nem hiszem, hogy hasznát veszi az életben, de az események rácáfoltak, neki lett igaza. Egyébként kivégzése előtt beszélgettem Jányval és a többiekkel...”

KÖRMENDI LÁSZLÓ (Bp.) olvasónk szintén az 1. számban megjelent egyik cikkünkhöz, a kuruc Ezereskapitányokhoz, illetve a képek történetéhez szól hozzá.

„Csupán mint érdekességet közlöm, hogy Nyitra megyében, Egyháznagyszeg községben – többek között – a Cseryek is birtokosok voltak. A XVII. század vége felé Csery Imrének, Rákóczi egyik kedvelt generálisának leányát, Máriát, Turcsányi György vette nőül és így került a Csery-rész a Turcsányi család birtokába.”

Külön örömünkre szolgál, hogy olvasóink továbbra is javaslatokat tesznek témákra. SZABÓ LÁSZLÓ (Kesznyéte) pl. a következőket írja:

„Javaslom – mivel történeti témájú a lap – a világon eddig létező államok, országok történetét leírni. Természetesen a kultúra, nyelv, gazdaság stb. felölelésével. Javaslatom azzal szeretném folytatni, hogy nemcsak régi ókori, már nem létező országok történetére gondolok, hanem a ma létező országok mindegyikének történetére, keletkezésére stb. is.”

„Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem vagyok pedagógus, nem ismerem sem a tantervet, sem a jelenlegi gimnáziumi tankönyveket, én jogi egyetemet végeztem, ott is felvételi tárgy a történelem. Gimnáziumban érettségiztem, akkor még kötelező volt a gimnáziumban a történelmi érettségi. Értelmetlen dolognak tartom az eltörlését, nem hiszem, hogy a következményeivel az illetékesek számoltak volna.

Teljes mértékben osztom Hársfalvi Péter nézetét: általános és középiskolai oktatási rendszerünkben van a hiba. De ha az oktatási rendszerben hiba is van, az nem jogosítja fel a diákot arra, hogy – ha ráadásul tovább akar tanulni, s főleg történelem szakon – kijelentse, hogy ő évszámokat nem tud. Hát mit tud akkor? Mi alapján tud „összefüggéseket”?

Egy társaságban voltam jelen, amikor egy műszaki értelmiségi azzal „dicsekedett”, hogy ő a magyar történelemből három dátumot tud: 1222, 1848. március 15., 1945. április 4. és mégis diplomát szerzett a műszaki egyetemen. (Sajnos!) És – most tessék figyelni – a társaság egyik gimnazista tagja megkérdezte: mi volt 1222-ben? (Szomorú!) Azt hiszem, hogy itt már nemcsak a történelem tanításáról van szó, itt már a műveltség és a „valódi szakbarbárság” eklatáns példájával állunk szemben.

A történelmi felvételi kapcsán reflektorfénybe kerültek az oktatásban – az általános és középiskolában – fellelhető felfogásbeli hibák és hiányosságok. Itt a humán műveltség kérdése vetődik már fel.

Most a történelem felvételin mutatkozott ez meg – de a későbbiek során, vagy már most is – megmutatkozik ez más tárgyak felvételi vizsgáin is, hisz azért fogalmazásra és szabatos, érthető mondatokra mindenütt szükség van, és ezt nem pótolhatja semmilyen komputer és zsebszámológép. A mértéktelen tesztvizsgákat sem tartom célszerűnek, mert itt sem kell fogalmazni, csak a jó választ megjelölni.

A történelem és az irodalom összefonódását azt hiszem, nem kell különösebbe érzékeltetni, egymástól elválaszthatatlan a két tárgy. A magyar irodalom – de a világirodalom – legjobbjai is a történelem sodrában is a legelsők között voltak, és így az irodalmi művek annyira kötődnek a történelemhez és annyira tele vannak történelmi tényekre való utalásokkal, hogy a történelmi korba való belehelyezés és annak ismerete nélkül érthetetlenek, de legalábbis élvezhetetlenek lennének. Történelmi ismeretek nélkül sok irodalmi mű „élvezhetetlenné” válik.

A történelem felvételi szomorú tapasztalatai így, ezen keresztül vezetnek el sokkal mélyebb problémákhoz, társadalmunk műveltségéhez. És ez itt az alapvető probléma.”

DR. VARGA LÁSZLÓ

(Debrecen)