Ugrás a tartalomhoz

História 1979-01

Benda Kálmán , Nagy Zsuzsa, L. , Svéd László , Hajdu Tibor , Kosáry Domokos , Molnár György , Hahn István , Sipos Péter , Kovács András , Vörös Károly , Hegyi Dolores , Unger Mátyás , Bertényi Iván , Kertész István , Kállay István , Bánkúti Imre

História

19. fejezet -

Ezereskapitányok arcképcsarnoka

GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEINK

BÁNKÚTI Imre

Ezereskapitányok arcképcsarnoka

1966-ban a Magyar Nemzeti Múzeum a sárospataki Rákóczi Múzeum részére 12 kisméretű, 38,5x28 cm nagyságú olajképet vásárolt, amelyek a 17–18. század fordulójának viseletében férfi portrékat ábrázoltak. A képek igen elhanyagolt állapotban voltak, a festékréteg elsötétült rajtuk, s nyilván későbbi időpontban, kartonlapra húzták át őket, meglehetősen dilettáns módon. Tíz portré hátlapján az ábrázolt személy neve volt olvasható, megállapításunk szerint 15. század végi kézírással.

A képekre vonatkozó első információkkal az eladó, a Turcsányi család egyik idős tagja szolgált. Szerinte a képek Rákóczi hadseregének brigadérosait ábrázolják, készítőjük ismeretlen festő volt, aki az 1708-i sárospataki országgyűlés alatt lefestette az ott jelenlévő tisztek egy csoportját. Elmondotta azt is, hogy az arcképcsarnok eredetileg 20 képből állt, de 8 kép őrzési helyéről, a vízivárosi plébánia épületéből 1945-ben, az ostrom viszontagságai közt elveszett. A későbbi rendőri nyomozás eredménytelen maradt. A családi hagyomány hitelességét támogatta az a tény, hogy a tulajdonos a képekkel együtt 12 széket is vételre ajánlott fel, amelyeket szerinte maga Rákóczi Ferenc fejedelem adott nászajándékba a Turcsányi család egyik tagjának, aki a kuruc hadseregben szolgált.

A múzeum munkatársai ezután valóságos nyomozómunkába kezdtek, hogy a képek keletkezését és sorsát tisztázzák.

Mindenekelőtt megállapítottuk, hogy a kuruc hadseregben valóban szolgált egy Turcsányi László nevű tiszt. Pályafutása meglehetősen változatos volt, de ami a lényeg: Rákóczi valóban ismerhette őt közelebbről is. Fiatal korában Rákóczi mostohaapjának, Thököly Imrének „bennháló inassa” volt, mint Bercsényi írta róla. Tehát ekkor kerülhetett közelebbi ismeretségbe Rákóczival, ami a nászajándékot megmagyarázhatja. 1704-ben Érsekújvárról kiszökött a kurucokhoz és Szinay Mihály hajdúezredében lett őrnagy (főstrázsamester), de 1705 júniusában, a Dunaföldvár körül folyó harcok közben visszaszökött a császáriakhoz. Ekkor már családos ember volt. 1709–1710-ben viszont ismét a kuruc hadseregben találjuk, vicecolonellusi (alezredesi) rangban egy hajdúezred élén áll. 1710-ben Karolyi Sándor parancsára katonai erővel szedi ki Szabolcs megyében a hátralékos hajdú újoncokat, s emiatt a megye panaszt emel ellene a fejedelemnél.

Közben előkerült 1886-ból is egy adat, amely azt bizonyította, hogy a festmények ekkor már a Turcsányi család birtokában voltak. Buda visszafoglalásának 200. évfordulójára ugyanis nagy történet kiállítást rendeztek, amelyen a katalógus 621. tételszáma alatt szerepelt: „Húsz 17. századbeli ismeretlen előkelő magyar mellképe olajba festve. Állítólag Rákóczi bajmóci várából erednek s Bercsényi gróf készítette”. Tulajdonosok ekkor Turcsányi Ödön volt (a család egyébként Bajmóc környékén volt birtokos.)

Természetesen magukat a képeket is vallatóra fogtuk. Az ábrázolt személyek viselete egyértelműen a 17–18. század fordulójára utalt, de minthogy abban az időben a nemesi és magyar katonai viselet szinte azonos volt, nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy katonákról van-e szó. A képek hátára írt nevek már több útmutatást adtak. A 12 kép közül csak kettő nincs névvel ellátva.

A tíz név a következő: id. Borbély Gáspár ezereskapitány; Csery Imre hadsegéd; Géczy Gábor ezereskapitány; Ibrányi László ezereskapitány; Csajághy János brigadéros; Berthóti Ferenc kassai vicegenerális (meghalt 1710-ben); Dabasi Halász Péter ezereskapitány; ifj. gróf Barkóczy Ferenc ezereskapitány; Varga Pál Szabolcs megyei főhadnagy; báró Zay András ezereskapitány. Ezek szerint a képek valóban Rákóczi tisztjeinek, mégpedig a második vonalbeli parancsnoki garnitúra egyes tagjainak portréi. Az ismeretlen művész az ábrázolt személyek karakterisztikus bemutatására törekedett, ami valószínűvé teszi, hogy eredeti után dolgozott.

A képeket Sárdy Lóránd festőművész restaurálta.