Ugrás a tartalomhoz

História 2003-04

Glatz Ferenc , Szász Zoltán , Katus László , Farkas Ildikó , Deák Ágnes , Farkas Ildikó , Csorba László , Somogyi Éva , Ress Imre , Hargittai István , Hargittai Magdolna , Farkas Ildikó , Zseliczky Béla , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Sudár Balázs , Sudár Balázs , Sudár Balázs

História

5. fejezet -

Deák Ferenc életútja

DEÁK Ágnes

Deák Ferenc életútja (1803–1876)

1803. október 17. Deák Söjtörön született, apja id. Deák Ferenc, anyja Sibrik Erzsébet, aki a szülésbe belehalt.

1803–1808. Tárnokon nevelkedett nagybátyja, Deák József családjában.

1808–1811. Apjuk halála után Antal bátyja és Klára nővére vették magukhoz a kis Ferencet Kehidán. Gyámjuk: Hertelendy György.

1811–1812. Deák a keszthelyi nagygimnázium diákja.

1812–1813. Deák a pápai bencés kisgimnázium diákja.

1813–1817. Deák a nagykanizsai piarista gimnázium diákja.

1817–1819. A győri királyi jogakadémia bölcsészeti karának hallgatója.

1819–1821. Deák a győri királyi jogakadémia jogi karának hallgatója.

1821. augusztus Deák visszatért Zala megyébe; a megye tiszti főügyészének, Csesznák Józsefnek a gyakornoka.

1822. ősz Pestre került jurátusnak, 1822. november 23-án esküdött fel a királyi táblán jegyzőnek Tahy Antal kúriai ítélőmester mellé; megismerkedett az Aurora kör egyes tagjaival, barátságot kötött Stettner (Zádor) Györggyel és Vörösmarty Mihállyal.

1824. augusztus 9. Deákot Zala megye tiszteletbeli alügyészévé nevezték ki.

1824. december 13–1832. augusztus 6. Zala megyében a nemesi árvákra felügyelő bizottság jegyzője.

1829. április 4. Deákot Zala megye táblabírájává választották.

1831. január 17. Zala megye közgyűlésén beválasztották a rendszeres bizottsági javaslatokat tárgyaló megyei választmányba, 1832 augusztusáig ennek munkálataiban vett részt.

1832. november 8. Deákot megbízták az országgyűlési követté választott első alispán, Zalabéri Horváth János helyettesítésével.

1833. február 24. Deák bátyja, Antal lemondott országgyűlési követi megbízásáról. Magánleveleiben öccse megválasztását javasolta.

1833. május 1–1836. május 2. Pozsonyban Zala megye országgyűlési követe, 1834-től az alsótáblai liberális ellenzék vezére.

1833. május 2. Az országgyűlés kerületi ülésén első felszólalásában a botbüntetés alkalmazása ellen érvel.

1836–1837. Kossuth Törvényhatósági Tudósításainak Zala megyei levelezője.

1837. május Deák kezdeményezésére Zalában kétezer ezüstforintot gyűjtöttek össze a fogságba vetett Kossuth családjának megsegítésére.

1837. december Deák elküldte a perbe fogott Wesselényi Miklós védőügyvédjének, Benyovszky Péternek a királyi jogügy-igazgatóság vádlevelére tett észrevételeit, hogy az Wesselényi védelme során felhasználhassa azokat.

839. február Deák Bécsben sikeres tárgyalásokat folytatott az elítélt Wesselényi érdekében, hogy annak szembetegségére tekintettel függesszék fel börtönbüntetésének végrehajtását.

1839. május 6. Deákot ismét Zala megye országgyűlési követévé választották, s elfogadták az általa készített követutasítást.

1839. június 2–1840. május 13. Pozsonyban országgyűlési követ, az alsótáblai liberális ellenzék vezére. Egyik érdeme: sikerült a politikai perekben elítéltek számára amnesztiát kiharcolni.

1841. január 11. Zala megye közgyűlésén Deák feliratot indítványozott a vegyesházasságok körül kialakult politikai konfliktus elleni tiltakozásul.

1841. november–1843. március Részt vett Pesten a büntető törvénykönyv kidolgozására létrehozott, az országgyűlés által megválasztott bizottság működésében. Itt a kisebbségben maradt liberális álláspont képviseletében különvéleményt nyújtott be az esküdtszék intézményének meghonosításáról, a városi bíróságok, valamint a felségsértési és hűtlenségi perek bíróságainak ügyében.

1843. április 24. Deák visszautasította országgyűlési követi jelöltségét, mivel a megye közgyűlése előzőleg nem foglalta követutasításába a megye költségeinek fedezésére kirótt háziadó nemesség általi vállalását.

1843. augusztus 31. Újabb Zala megyei közgyűlésen a korban szokásos korteskedés eszközeinek bevetésével sikerült a zalai ellenzéknek többséghez jutnia, kedvező határozatot hoztak a háziadó ügyében, s követté választották Deákot, aki azonban ezt nem fogadta el.

1843. pünkösd gr. Batthyány Lajos vezetésével ellenzéki küldöttség kereste fel Kehidán Deákot, hogy az időközben megnyílt országgyűlésen a királyi előterjesztésekre adandó válaszfeliratról tárgyaljanak Deákkal.

1844. húsvét Deák Ikerváron tanácskozott gr. Batthyány Lajossal és gr. Széchenyi Istvánnal a nemesi adófizetés kérdéseiről.

1845. február 9. A Védegylet zalaszentgróti fiókegyletének alakuló ülésén nagy beszédben foglalta össze a védegyleti mozgalom lényegét. Szervező munkája nyomán a Védegylet legtöbb vidéki osztálya Zala megyében jött létre.

1845. március 2. Deák vezetésével mintegy 220 zalai nemes vállalt önkéntes adózást.

1845. november 18. Huszonnyolc liberális politikus nyilatkozatot írt alá az ellenzéki erők összefogásáról, s megbízták gr. Batthyány Lajost, Szentkirályi Mórt és a jelen nem lévő Deák Ferencet, hogy javaslatot dolgozzanak ki a teendőkre nézve. Deák azonban nem tartotta időszerűnek a laza ellenzéki keretek felcserélését határozott pártalakulásra és pártprogram hirdetésre.

1846. január vége–február eleje Közel két héten át tanácsokozott Pesten az ellenzék vezetőivel a programalkotásról és az esetleges párttá szerveződésről.

1846. június 8. Deák részt vett az ellenzék vezetőinek pesti összejövetelén, de program kidolgozására ez alkalommal sem került sor.

1847. február 25. Gróf Teleki László és Kossuth Lajos Kehidán másfél napot töltöttek Deáknál, hogy a pártprogramról részletesen konzultáljanak vele. A Deákkal egyeztetett alapelveket végül Kossuth öntötte formába.

1847. május vége–augusztus közepe Deák orvosa tanácsára nyugat-európai körútra indult. Felkereste Ausztriát, Svájcot, egyes német államokat és Franciaországot.

1847. június 7. Az ellenzéki konferencia elfogadta a nyilatkozat Deák által szövegezett változatát. Deákot is beválasztották az Ellenzéki Párt központi vezetőségébe.

1847. október 4. Zala megye közgyűlése megválasztotta országgyűlési követnek, de ő betegségére hivatkozva nem fogadta el a megbízatást.

1848. március 22. Zala megye közgyűlése országgyűlési követté választotta Deákot.

1848. március 23. Deák indítványt tett az országgyűlésen az ősiség eltörlésének elvi kinyilatkoztatására.

1848. április 7. V. Ferdinánd kinevezte Deákot a Batthyány-kormány igazságügyi miniszterének.

1848. április 29. Deák rendeletet adott ki a sajtóvétségek esküdtszékek általi elbírálásáról.

1848. május 2–10. Batthyány bécsi tartózkodása idejére Deákot bízta meg helyettesítésével. E tisztségében Deák helyettesítette a távollévő hadügyminisztert is.

1848. május 25. Deák rendeletben szabályozta a pesti börtönök ügyét.

1848. június 15. A zalaszentgróti választókerület országgyűlési képviselőnek választotta.

1848. július 31. Deák beterjesztette javaslatát a képviselőház elé a vésztörvényszékek felállításáról, melyben a kivételes intézkedések érvényesítését szigorú alkotmányos ellenőrzés mellett tette csak lehetővé.

1848. augusztus 9. Deák beszédet tartott az elemi oktatásról szóló törvényjavaslat képviselőházi vitájában, melyben támogatta a felekezetek iskolaalapítási és -fenntartási jogának biztosítását.

1848. augusztus 27. Törvényjavaslatot terjesztett a minisztertanács elé a Horvátországgal való államjogi megegyezésről, mely széles körű autonómiát és a nemzeti nyelv használati jogát biztosított volna.

1848. augusztus vége Gróf Batthyány Lajos és Deák Ferenc sikertelen tárgyalásokat folytatott Bécsben a katonaállítási és pénzügyi törvény uralkodói szentesítése céljából.

1848. szeptember 11. Batthyány miniszterelnöki lemondásával egyidejűleg Deák is lemondott miniszteri tisztéről. Batthyány második kormányalakítási kísérlete alkalmával Deákot belügyminiszternek szerette volna megnyerni, de ő nem vállalta.

1848. szeptember 16. Deák vezetésével országgyűlési küldöttség utazott Bécsbe, hogy a birodalmi gyűléssel felvegyék a kapcsolatot. A Reichsrat azonban ügyrendi kifogással elutasította fogadásukat.

1848. szeptember 22. A Deák által az úrbéri szolgáltatások megszüntetéséről kidolgozott törvényjavaslat képviselőházi vitájában igyekezett megakadályozni az állami kárpótlás elvének kiterjesztését további földbirtoklási kategóriákra.

1849. január 1–3. Deák az országgyűlés békeküldöttségének tagjaként felkereste Alfred zu Windisch-Grätz herceget, a Magyarországon állomásozó császári csapatok főparancsnokát, aki azonban feltétlen megadást követelt, s elzárkózott a politikai tárgyalásoktól.

1849. március Deák Ferenc hazatért Kehidára.

1849. június Rövid időre visszatért Pestre, de a távolmaradását igazoltnak minősítő országgyűlés munkájába már nem kapcsolódott be újra.

1849. november 7. Deák jelentkezett Pécsett a katonai törvényszék előtt mint igazolásra kötelezett volt országgyűlési képviselő.

1850. április 25. Anton Schmerlingnek írt levelében visszautasította a felkérést, hogy részt vegyen a magánjog ideiglenes rendezésére javaslatot tevő bizottság munkájában. E levelét a közvélemény a passzív rezisztencia alapdokumentumaként tartotta számon.

1850. május 17. A pécsi hadbíróság megszüntette ellene az eljárást.  

1854. július 28. Deák eladta birtokát gróf Széchenyi Istvánnénak évi 600 arany évjáradék fejében.

1854. november 11. Deák Pestre költözött az Európa, majd néhány nap után az Angol Királynő Szállodába.

1855. április 17. A Magyar Tudományos Akadémia igazgató tanácsának tagjává választották.

1855. december Az elhunyt Vörösmarty Mihály családjának segélyezése érdekében magánlevelekben adományozásra szólított fel, melynek eredményeként évek során 103 ezer forintot sikerült összegyűjteni.

1860. december 27. Az októberi diploma kibocsátása után Ferenc József uralkodói audienciára hívatta Deákot és Eötvös Józsefet. Mindketten az 1848. áprilisi törvények jogérvénye helyreállítását nevezték meg a politikai kibontakozás alapjaként.

1861. január 17. Deák első nyilvánosság előtti politikai beszéde Pest város közgyűlésén az igazságszolgáltatás ideiglenes rendezéséről.

1861. január 23–február 25. Deák részt vett az ún. országbírói értekezleten, melynek feladata az volt, hogy az országgyűlési szabályozásig ideiglenes rendelkezéseket dolgozzon ki az igazságszolgáltatás működésére.

1861. február 1. Az uralkodó január 16-án éles hangú leiratban rótta meg a megyéket az 1848. áprilisi törvények tényleges érvényesítése miatt. Deák feliratban fejtette ki alapelveit.

1861. március 11. Pest Belváros választókerülete országgyűlési képviselővé választotta Deákot.

1861. április 2–augusztus 22. Deák a képviselőházban az ún. felirati párt vezéregyéniségeként az 1848. évi törvények mint törvényes jogalap visszaállításának programját képviselte.

1861. május 13. Deák előterjesztette első felirati javaslatát, amelyben a perszonálunió államjogi elveinek védelme mellett javasolja a birodalmi államadósság egy részének átvállalását s a birodalom egészét érintő közös kérdésekben eseti érintkezést a birodalom másik felének népeivel.

1861. július 21. Az uralkodó leiratában határozottan elutasította a feliratban foglalt követeléseket.

1861. augusztus 8. Deák előterjesztette második felirati javaslatát, amely még az elsőnél is határozottabban védelmezte az 1848-as törvények jogérvényét, ugyanakkor felvetette azt is, hogy azokat a király és a nemzet egyesült akaratával módosítani lehet.

1861. augusztus 22. Az uralkodó feloszlatta az országgyűlést. Deák újra a passzív ellenállás politikáját hirdette és követte. Ugyanakkor részt vett a Kazinczy Ferenc-alap és a Széchenyi-szoborbizottság munkájában, Kazinczy és Szalay László családjának segélyezésében.

1862. december Gróf Apponyi György az uralkodó felkérésére memorandumban foglalta össze az általa javasolt megegyezési programot az „egyenjogú dualizmus” jegyében. A tervezetet Deákhoz is eljuttatta.

1864. december 27. Deákot felkereste Augusz Antal báró, a bécsi udvar bizalmi embere, aki titkos tárgyalásokat kezdeményezett a lehetséges kiegyezési elvekről.  Látogatása megismétlődött 1865. január elején, február végén, majd április elején.

1865. eleje A Budapesti Szemle hasábjain megjelent Deák Adalék a magyar közjoghoz című munkája, melyet Wenzel Lustkandl magyar államjogot fejtegető munkájának válaszaként még 1862 őszén kezdett el írni. Ebben Deák ismételten kifejtette: a Pragmatica Sanctio perszonáluniót teremtett Magyarország és az osztrák tartományok között.

1865. március Az Adalék megjelent németül is Ein Beitrag zum ungarischen Staatsrecht címmel.

1865. április 16. A Pesti Naplóban megjelent Deák anonym, ún. húsvéti cikke, mely jelezte az államjogi kompromisszumokra való hajlandóságot a magyar alkotmány alaptörvényei – beleértve az 1848. áprilisi törvényeket – „lehető” fenntartása mellett.

1865. május 7–9. A bécsi Die Debatte und Wiener Lloyd c. lapban szintén anonym formában megjelent Deák ún. májusi programja, melyben először körvonalazta a kiegyezés alapelveit.

1865. szeptember 17. Ferenc József összehívta a magyar országgyűlést.

1865. október 8. Pest Belváros választókerülete országgyűlési képviselővé választotta Deákot.

1866. február 8. A képviselőház tárgyalás alá vette a felirati javaslat elkészítésével felkért bizottság Deák által szövegezett javaslatát.

1866. február 28. Deák indítványozta egy 67 tagú bizottság megválasztását a közös ügyeket illető rendezés kidolgozása céljából. Elnöknek Andrássy Gyula grófot javasolta.

1866. május 5–június 25. A hatvanhetes bizottság 15 tagú albizottsága Andrássy Gyula vezetésével kidolgozta a közösügyi javaslatot. A bizottsági munkálatok alkalmával heves viták folytak a balközép és Deák hívei között. Deák személyes tekintélyével igyekezett álláspontját érvényre juttatni.

1866. június 26. A már folyó porosz– osztrák háború miatt az uralkodó elnapolta az országgyűlést. Július 3-án bekövetkezett a königgrätzi osztrák vereség.

1866. július 9. Deák részt vett a Budára érkező Erzsébet császárné ünnepélyes fogadásán.

1866. július 19. Ferenc József Bécsbe kérette Deákot és Andrássy Gyulát, hogy a vesztes háború utáni politikai helyzetről tárgyaljon velük. Deák kijelentette, hogy kiegyezési programja és ajánlata nem változott. Elzárkózott bármiféle kormányzati vezető pozíció vállalásától, s miniszterelnöknek gróf Andrássy Gyulát javasolta.

1866. november 19. Az országgyűlés újra megkezdte tanácskozásait. November 21-én megtartotta alakuló ülését a Deák-kör.

1866. december 20. Friedrich Ferdinand von Beust gróf, az október végén kinevezett birodalmi külügyminiszter Majláth György magyar kancellár társaságában felkereste Deákot.

1867. január 12., 14. Andrássy, Lónyay és Eötvös tájékoztatták Deákot a január elejétől Bécsben folytatott tárgyalásaik eredményéről. Deák néhány ponton ellenezte a módosításokat, bizalmasai viszont azzal fenyegették, ha megakadályozza ezzel a megegyezést, nem lesznek hajlandók miniszteri tárcát vállalni. Végül Deák beleegyezését adta a változtatásokhoz.

1867. február 17. Ferenc József kinevezte Andrássy Gyulát magyar miniszterelnökké.

1867. május 30. Deák nyilatkozatot jelentetett meg a Pesti Napló hasábjain Kossuth Lajos ún. „Kasszandra-leveléről”, melyben Kossuth támadta Deák kiegyezéshez vezető politikáját.

1867. június 8. Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták. Deák nem jelent meg az ünnepségen.

1867. december 14. Deák a képviselőházban hosszú beszédben vette védelmébe az 1867 őszén a két pénzügyminiszter által kidolgozott gazdasági kiegyezés alapelveit.

1868. március 3. Deák eredeti elvi ellenkezése dacára segédkezett a kiegyezést támadó szélsőbal bázisát jelentő Demokrata Köröket betiltó miniszteri rendelet megszövegezésében.

1868. augusztus 3. Deák képviselőházi beszéde a közös véderőről, a honvédségről, a népfölkelésről és az 1868. évi újoncok megajánlásáról szóló törvényjavaslat vitájában, melyben támogatta a kormány előterjesztését.

1868. október 1. Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter tanácskozást hívott össze a katolikus egyházi autonómia intézményrendszere megteremtésének előkészítésére, melyen Deák is részt vett.

1868. november 24. Deák felszólalt a nemzetiségi törvényjavaslat képviselőházi vitájában, s javasolta az egységes, oszthatatlan magyar politikai nemzetről szóló elvi deklaráció beiktatását a törvény szövegébe.

1869. március 23. Pest Belvárosa újra országgyűlési képviselőnek választotta Deákot.

1869. április 24–1872. április 15. Deák részt vett az országgyűlés munkájában. A kiegyezés alapvető intézményrendszerét érintő minden kérdésben határozottan támogatta a kormányt, miközben egyes részkérdésekben saját javaslatokkal állt elő, nemritkán együttműködve ellenzéki képviselőkkel is.

1869. ősz–1870. január Deák részt vett a katolikus autonómia előkészítő tanácskozásain, 1870. januárban azonban – egészségügyi állapotára és képviselői elfoglaltságára hivatkozva – tovább nem vállalta a részvételt.

1872. június 19. Pest Belvárosa újra országgyűlési képviselővé választotta, de Deák már csak ritkán vett részt az országgyűlési vitákban.

1873. június 28. Az egyház és állam viszonyáról hangzott el Deák utolsó parlamenti felszólalása, melyben hitet tett azok jövőbeli szétválasztása mellett.

1873. november Deák elhatalmasodó betegsége miatt személyesen már nem jelent meg többet a képviselőházban.

1876. január 28. Elhunyt Deák Ferenc.

1876. február 16. A parlament törvénybe iktatta Deáknak a nemzet szolgálatában tanúsított érdemeit.

1887. május 21. Felavatják a Fiumei úti temetőben a Deák-mauzóleum épületét. Ekkor szállítják át Deák hamvait az ideiglenes sírkápolnából.