Ugrás a tartalomhoz

História 2002-056

Glatz Ferenc , Láng István , Pálfy József , Medzihradszky Zsófia , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Mészáros Ernõ , Vajda György , Glatz Ferenc , Glatz Ferenc , Muszatov, Valerij , Keresztessy Csaba , Marx György , Papp Júlia , Ravasz Károly , Ravasz Károly , Anderle Ádám , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Stampa László , Farkas Ildikó , Held József

História

26. fejezet -

"Amerika az amerikaiaké"

FARKAS Ildikó

„Amerika az amerikaiaké”

Az Amerikai Egyesült Államok a latin-amerikai függetlenségi háborúk idején megfogalmazta nevezetessé vált tézisét (Monroe-doktrína, 1823), mellyel veszélyesnek minősítette azt, ha valamely európai hatalom kiterjesztené uralmát „e félteke bármely részére”. Ez az álláspont a függetlenség támogatását és a gyarmatosítás elutasítását jelentette, de már a 19. század folyamán maguk a latin-amerikai országok is érezhették ennek mögöttes tartalmát: a térséget az USA saját érdekszférájának tekintette. Az 1889-ben az Egyesült Államok kezdeményezésére és vezetésével létrejött Pánamerikai Unió gyakorlatilag az USA gazdasági behatolását segítette elő.

A még meglévő spanyol gyarmat, Kuba, már évtizedek óta (1868–78, 1895–98) küzdött a függetlenségért. A szinte a győzelem előtt érkezett amerikai segítség ugyan megszabadította Kubát a régi gyarmatosítóktól, de új függőséget hozott a karibi országnak. 1898-ban robbanás történt egy havannai kikötőben horgonyzó amerikai hadihajón. Az amerikai külpolitika kapcsolatba hozta az incidenst a spanyol uralom ellen irányuló kubai felkeléssel, és háborút indított Spanyolország ellen. A háború négy hónap alatt a spanyolok teljes vereségével ért véget. Az 1898 decemberében aláírt párizsi békében Spanyolország lemondott Kubáról, Puerto Ricoról és a Fülöp-szigetekről, amelyek részben formális függetlenséget nyertek, részben közvetlenül az USA-hoz kerültek. Spanyolország ezzel végleg kiszorult az amerikai kontinensről, az Egyesült Államok viszont egyre biztosabb pozíciókat szerzett.

Az 1890-es évek közepére a Latin-Amerikába irányuló amerikai tőkekivitel megtörte az angol tőke addigi túlsúlyát. 1901-ben Anglia szerződésben mondott le a panamai csatorna megépítésének jogáról az USA javára. Panama „függetlensége” – az USA-val szembeszálló Kolumbiától való elszakadása – szintén az Egyesült Államok támogatásával valósult meg. A függetlenséget (1903) azonnal követte az egyezmény, amely egy zónát az Egyesült Államok fennhatósága alá helyezett a csatorna számára. A Panama-csatorna 1914-ben készült el, és a világ legnagyobb forgalmú övezetévé vált.