Ugrás a tartalomhoz

História 2002-056

Glatz Ferenc , Láng István , Pálfy József , Medzihradszky Zsófia , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Mészáros Ernõ , Vajda György , Glatz Ferenc , Glatz Ferenc , Muszatov, Valerij , Keresztessy Csaba , Marx György , Papp Júlia , Ravasz Károly , Ravasz Károly , Anderle Ádám , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Stampa László , Farkas Ildikó , Held József

História

25. fejezet -

Európai hagyományokról, helyi társadalomról

FARKAS Ildikó

Európai hagyományokról, helyi társadalomról

Nagybirtokosok, ügyeskedők

Latin-Amerika társadalmát etnikai, regionális és vagyoni különbségek tagolták. Az uralkodó réteg a kreol földbirtokos arisztokrácia és – a térség fejlettebb országaiban (Argentína, Chile, Uruguay) – a nagypolgárság volt, spanyol (portugál) nyelvük és kultúrájuk maradt domináns a sokféle kultúra együttélése idején is. Fényűző vidéki haciendáikon és városi palotáikban az európai civilizáció szokásai és hagyományai szerint éltek, európai divatot követtek, európai ételeket és italokat fogyasztottak. Szolgáik persze színesbőrűek (feketék) voltak.

Középrétegek

A térség fejlettebb országaiban számottevő középréteg alakult ki. A szintén a spanyol kultúrkörön nevelkedett – fehér, kreol vagy mesztic származású – értelmiség (a régió országai közül 1914-ig csak Brazíliának nem volt egyeteme) jelentős forrása lett az USA-ellenességnek, a politikai liberalizmusnak és radikalizmusnak.

Az európai bevándorlók leginkább munkások (szakmunkások, kézművesek) lettek, és az akkor kialakuló nagyvárosok lakosságának jelentős hányadát alkották, nyelvüket, hagyományaikat, szervezeteiket őrző zárt csoportokban éltek. A századfordulón megjelenő első munkásszerveződések is az európai egyletek mintájára alakultak meg.

A szakképzetlen munkások és a bányászok főként színesek voltak: feketék, mulattok, meszticek, zambók és indiánok (akik a feketéknél ugyan gyengébb fizikumúnak bizonyultak, de a magaslati viszonyokat és a hűvösebb éghajlatot jobban bírták azoknál, ezért nagyszámban dolgoztak az Andok bányáiban), valamint egyéb, kelet-európai és ázsiai bevándorlók. Életkörülményeik, munkafeltételeik rendkívül rosszak voltak, erről számtalan korabeli regény beszámolt, csakúgy, mint a nagybirtokokon dolgozó, az úrnak kiszolgáltatott helyzetben lévő (szintén főként színes) bérmunkások tömegeinek nyomoráról. A terjeszkedő nagybirtok kisajátította az indián földeket, szétzilálta az indián közösségeket és nemegyszer kiirtotta az ellenálló indiánokat. Ez ellen a folyamat ellen a századfordulótól kezdődően lépett fel az indigenisták mozgalma, harcot kezdve az indiánok jogaiért.