Ugrás a tartalomhoz

História 2002-056

Glatz Ferenc , Láng István , Pálfy József , Medzihradszky Zsófia , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Mészáros Ernõ , Vajda György , Glatz Ferenc , Glatz Ferenc , Muszatov, Valerij , Keresztessy Csaba , Marx György , Papp Júlia , Ravasz Károly , Ravasz Károly , Anderle Ádám , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Stampa László , Farkas Ildikó , Held József

História

17. fejezet -

Magyarok a világban a 20. században

MARX György

Magyarok a világban a 20. században

Konfliktus és kreativitás

Elkezdődött egy új évszázad. Ha a jövő századfordulón unokáink, dédunokáink, tanítványaink visszagondolnak majd a nemrég lezárult 20. századra, mi juthat eszükbe? Száz év múlva mi lesz róla a történelemtankönyvekben? Talán elnökök, miniszterelnökök, elsőtitkárok, generálisok nevei, csaták évszáma, győzelmek és népirtások? Tatárjárás, keresztes háború, népirtás volt korábban is! A 20. században megnégyszereződött a Föld népessége, duplájára hosszabbodott a várható emberi életkor, a gyermekek centiméterekkel magasabbra nőttek szüleiknél! Utódaink arra fognak emlékezni, amit a 20. század adott az elkövetkező évszázadoknak.

Külföldieknek szánt turistakönyveink Magyarországot még a tokaji bor, a pirospaprika, a cigányzene és csárdás országaként akarják eladni. Nem mondjuk el, hogy a kocsi (1400) és a gyufa (1836), a wolframszálas (1903) meg a kripton töltésű (1934) villanykörte, a golyóstoll (1943) és a Rubik-kocka (1978), a váltóáramú technika (1883) és a transzformátor (1885), az áramvonalas repülőgép (1928) és a Coca-Cola-doboz nyitása (1970), a radioaktív nyomjelzés (1913) és az atomreaktor (1942), az elektronikus programozású számítógép (1946) és az időelosztásos számítógéprendszer (1960), a Basic nyelv (1964) és a Windows Word szövegszerkesztő (1990), az Excel adatkezelő (1992) és a Pentium mikroprocesszor (1995) olyanok agyában született meg, akiknek Magyarországon ringott a bölcsője.

Ébren álmodók

Ma már nem ceruzával vagy tollal, hanem golyóstollal (Bíró József, 1899– 1985 szabadalma) vagy e-maillel (Kemény János, 1916–1992 alkotása) írunk egymásnak. A Guttenberg-galaxissal versenyre kelt Hollywood, a pletyka és újság helyét elfoglalta a mozi, a színes televízió, az internet.

A legenda szerint Hollywoodot magyarok létesítették. Ez igaz is, de csak részben. Magyar beszédet gyakran hallani Hollywoodban. Zukor Adolf (1873– 1976) alapította a Paramount filmvállalatot, Fox Vilmos (1878–1955) a 20th Century Fox filmgyárat. Korda Sándor (1893–1956) először Magyarországon filmezett, de az 1918–19. évi köztársasági kormány alatt vállalt hivatala miatt 1919-ben Nyugatra kellett távoznia, Hollywoodban és Angliában 100 filmet rendezett (Bagdadi tolvaj, Vörös Pimpernel, VIII. Henrik magánélete stb.), amikért az angol királynő lovaggá avatta. Kertész Mihály (Michael Curtiz, 1888–1962) volt a rendezője a Casablanca, a Robin Hood kalandjai stb. filmeknek. Andy Vajna rendezte a Rambót, Evitát stb. Lengyel Menyhért (1880–1974) volt a Basic Instinct (Elemi ösztön) szövegírója, Joe Esterhas (1944–) írta a Ninocska és a Flashdance szövegkönyvét. Kovács László (1933–) volt az Easy Rider (Szelíd motorosok) és a Free Willy (Szabadítsátok ki Willyt) operatőre, Zsigmond Vilmos (1930–) fényképezte a Harmadik típusú találkozások és A szarvasvadász c. filmeket. Még ismertebbek a filmszínészek: Lugosi Béla (1882–1956) furcsa (értsd: magyaros) kiejtése életszerűbbé tette Frankenstein és Drakula alakítását, vGábor Zsazsa(1917–) bája a Moulin Rouge filmet. Ciccolina (Staller Ilona 1951–) fizikai vonzerejét dramatizálta az Orgia Atomica. A teljesítményeket a filmszakma „Nobel-díja”, mintegy tucatnyi Oscar honorálta. A francia Positif filmújság írta: „Hollywood sokat nyert a kivándorolt magyar művészek kreativitásától, képzelőerejétől, azon képességüktől, hogy ébren is álmodjanak.” Mielőtt azonban hirtelen általánosítanánk, idézzük fel a Zukor Adolf igazgatói irodájában kifüggesztett mondatot: „Magyarnak lenni nem elég! (Még tehetség is kell.)”

Egy amerikai kultúrtörténész (Norman Macrea) az amerikai movie szót a magyar mozi szóra vezeti vissza. Cinikusabb viszont az a megjegyzés, hogy a magyarok hozták létre Amerika számára Hollywoodot, mielőtt a – kevésbé pusztító – amerikai atombombát megépítették volna.

A mozit a 20. század záró harmadában követte a televízió. A színes televíziót és a mikrobarázdás hanglemezt Goldmark Péter Károly (1906–77) szabadalmaztatta. A legtöbb információt szemünk szolgáltatja. A tárgyak háromdimenziós formáját kétdimenziós síkon rögzíteni és arról rekonstruálni képes hologram (= teljes kép) Gábor Dénes (1900–79) alkotása, aki ezért Nobel-díjat kapott. Goldmark Péter Károllyal is együttműködött, többek közt a háromdimenziós (holografikus) televízió tervén dolgozva. (Az ultramikroszkóp feltalálásáért Nobel-díjat kapott Zsigmondy Richárdnak a szülei voltak magyarok, ő már Bécsben született, de beszélt magyarul.)

Az atomkor előkészítésében

Lord Rutherford, az atommag felfedezője 1912-ben egy mázsa uránércet kapott az Osztrák–Magyar Monarchia kormányától. Ebben ő a természetes radioaktív elemek kémiai természetét vizsgálta, de egy nehézségre bukkant: az aktív rádium-D nem volt elkülöníthető a nagy koncentrációban jelenlévő stabil ólomtól. Laboratóriuma folyosóján összeakadt a nála gyakornokoskodó, kémiai végzettségű Hevesy Györggyel (1885–1966). Ő ismerte fel, hogy a kémiai ólomnak két változata van: egy stabil és egy radioaktív. (Az izotóp fogalmát Soddy csak fél évvel ezután vezette be.) Hevesy arra gondolt, hogy az aktív izotópot keverve az ólomhoz annak útja nyomon követhető a természetben. Így jutott el Hevesy a radioaktív nyomjelzés, majd a kémiai kormeghatározás, stabil elemek neutronnal történő aktiválása, sugárdiagnosztika kidolgozásához, amivel a Nobel-díjat is kiérdemelte.

Szilárd Leó (1898–1964) Londonban volt (1933), amikor Lord Rutherford egy előadáson bejelentette atommagok mesterséges átalakítását radioaktivitásban keletkező alfarészecskékkel. Egy-egy ütközésben jelentékeny energia is felszabadul, de az ütközések olyan ritkák, hogy aki atomátalakulásból próbálna energiát nyerni, az holdkóros– fejezte be előadását. Több sem kellett Szilárdnak: gondolkozni kezdett. Rutherford laboratóriumában nemrég fedeztek fel egy semleges magrészecskét: a neutront. Hát ha egy neutron olyan reakciót vált ki, amelyben két neutron keletkezik és energia is fölszabadul, akkor két neutron két reakciót meg négy neutront kelthet, és így tovább. Neutron-láncreakció az atomenergia felszabadulásához vezethet! Amikor ezt Rutherfordnak elmondta, az kidobta a fantasztát. Szilárd megpróbált pénzt szerezni, hogy kísérletileg megtalálja az alkalmas magreakciót, de hiába. Mindenesetre szabadalmaztatta az energiatermelő láncreakció ötletét és azt a Brit Admiralitás által titkosíttatta (1934).

Már az USA-ban volt (1939), amikor megérkezett a híre, hogy a németek felfedezték az uránmag neutron hatására bekövetkező hasadását. De az uránban százalékosan sokkal több a neutron, mint a hasadáskor keletkező közepes magokban! Szilárdnak sikerült kísérletileg kimutatnia, hogy a neutron által kiváltott uránhasadásban valóban újabb neutronok válnak szabaddá. Ezt Fermi mérése megerősítette. Szilárd a neutron-láncreakció reálissá vált lehetőségéről meggyőzte két barátját, Wigner Jenőt és Teller Edét. Einsteinhez siettek és kérték: figyelmeztesse az amerikai elnököt a Németországban tett felfedezés katonai veszélyére! Mire a hír eljutott Roosevelt elnökhöz, már kitört a második világháború. Az elnök létrehozta az Uránbizottságot, aminek mindhárom magyar is tagja lett. Sok huzavona után Szilárd törekvése sikerre vezetett: 1942 decemberére Fermi irányítása alatt elkészült és működni kezdett az első atomreaktor. Az indításnál Szilárd is, Wigner is jelen volt. A háború után Fermi és Szilárd közösen kapták meg a neutron atomreaktor amerikai szabadalmát. (Szilárd 1958-ban elnyerte az Einstein-díjat.)

1942-ben már az Egyesült Államok is háborúban állt Japánnal és Németországgal, az atombombát ígéretes (egyben fenyegető) lehetőségnek ítélték. Természetes uránból nem lehet bombát csinálni, mert a nehezebb uránváltozat a hasadáskor keletkező gyorsneutronokat elnyeli. Vagy el kell különíteni a hasadóképes könnyű uránt, vagy a nehezebb uránt is át kell alakítani neutronbesugárzással egy másik elemmé, hasadóképes plutóniummá (Seaborg). Lawrence ciklotronos próbálkozásának kudarca után az első feladat megoldásában Kürti Miklósnak (1908–98) jutott fontos szerep (gázdiffuziós szétválasztás). A második feladat megoldásában pedig Wigner Jenőnek (1902–95) volt irányító szerepe (nagy teljesítményű plutóniumtermelő reaktorok megtervezése és építése). Mielőtt az atombomba elkészült volna, Németország kapitulált. Ezért Szilárd, Wigner, Teller és sok más tudós az atombomba bevetése ellen foglalt állást. De a bombák Oppenheimer irányításával elkészültek, könnyűuránból készült atombombát dobtak Hirosimára, plutóniumbombát Nagaszakira.

Ezeknek akkor már nem volt döntő katonai szerepe, de azt eredményezték, hogy a második világháború után Amerika és a Szovjetunió közt nukleáris fegyverkezési verseny indult meg. Mint azt Teller Ede előre látta, a verseny átcsapott a fokozottabb rombolóerejű hidrogénbomba előállítására. Az amerikai hidrogénbomba Teller unszolására és javaslata alapján 1951-re készült el, a szovjet hidrogénbomba Szaharov és Zeldovics irányításával 1953-ra. A kibontakozott hidegháborúnak végül is az amerikai informatikai fölény vetett véget: a Teller által kezdeményezett csillagháború, ami az atombombát szállító ballisztikus rakéták elhárítását célozta meg. (Teller megkapta az Einstein-díjat 1958-ban és a Nemzeti Tudományos Díjat 1986-ban.)

Űrkorszak

Adous Huxley Szép új világ című regénye szerint a jövő évezredek emberei Ford T-autómodelljének megjelenésétől (1908) számítják majd az éveket. Ez a kocsi 40 km/óra sebesen futott és 20 év alatt 16 milliót adtak el belőle, az tehát minden harmadik amerikai családban megjelent! 1999-ben a Globális autómobil választási Alapítvány aFord T-modellt deklarálta a 20. század autójának. Tervezője Galamb József (1881– 1955) volt. Európa akár 10 évvel korábbról is kezdhetné a Modern Idők számítását: az első kormányozható léghajó 1897-ben tette meg próbaútját a Bodeni-tó felett, tervezője és építője Schwartz Dávid (1850–1897).

Kármán Tódor (1881–1963) Németországban a mozgó tárgyak által keltett légörvényeket tanulmányozta. Innen hívták Kaliforniába, ott fejlesztette ki a járművek (repülőgépek) áramvonalas alakját. (Az áramvonalas alak azután a 20. század esztétikai szimbólumává lett.) Amikor jött a második világháború, az amerikaiak számára a Csendes-óceánon fontossá vált, hogy Japán ellen küldött repülőik rövid kifutópályáról (anyahajóról) is felszállhassanak. Erre fejlesztették ki Kármán Tódor irányításával a lökhajtásos repülőket (Jet Propulsion Laboratory), amik mára a repülőgép leggyakoribb változatává lettek. Eisenhower elnök Kármán Tódornak adományozta a Szabadság-érmet (1956). (Ezt Neumann János is megkapta.)

A lökhajtásos repüléstől már csak egy lépés volt a rakétafejlesztés, amit a hidegháború tette fő technikai kihívássá. Kármán Tódor fejlesztette ki a szilárd hajtóanyagú rakétákat. A szovjet Szputnyik sikerére az USA a Holdra szállással válaszolt. A Holdra embereket vivő Apolló űrhajók pályáját Szebehelyi Viktor (1921–97) tervezte meg. Az űrhajósok „a világ legdrágább autóján”, a Pavlics Ferenc által tervezett holdbogáron közlekedtek. A Holdon, majd a Marson mintákat gyűjtő és elemző automaták Kármán tanítványának, Bejczy Antalnak (1933–) a tervei alapján készültek. (Meg is kapta az Amerikai Űrhivatal Különleges Szolgálati Díját 1991-ben.)

A radart a második világháború alatt légvédelemre fejlesztették ki több helyen. Ezt a Hold távolságának mérésére elsőként egymástól függetlenül J. H. de Witt Amerikában (1946. január 10.) és Bay Zoltán (1900–92) Újpesten alkalmazta (1946. február 6.). Radarral észlelt szovjet szputnyikok indítási energiáit Izsák Imre (1929–65) számította, de híressé őt az tette, hogy a mesterséges holdak pályamozgásából meghatározta a Föld pontos méreteit, alakját, a tengerek szintjének alakulását. (Ma a Hold térképén ott találjuk Bolyai, Eötvös, Fényi, Izsák, Kármán, Neumann, Petzval, Szilárd, Zsigmondy neveit.)

A magyarokat ma is érdekli a távolabbi égitestek elérése. Az orosz Vega űrszondáról magyar elektronika (televízió) küldte elsőként a Földre a Haley-üstökös fényképét. A Szegő Károly által irányított budapesti csoport műszereit használták a Vénuszra és a Marsra küldött orosz űrszondák, most pedig az amerikai Cassini fedélzetén vannak úton magyar eszközök a Szaturnusz felé. (A magyar tervezőket meghívták a Cassini indításához, munkájuk minőségét az Amerikai Űrhivatal Teljesítmény Diplomája ismerte el.)

Az Űrkutatás Dicsőségcsarnokába (Alamogordo, USA) belépve Kármán Tódor képe fogadja a látogatót. Amikor Kennedy elnök létrehozta a Nemzeti Tudományos Díjat, az elsőt 1962-ben a Fehér Ház kertjében e szavakkal adta át Kármán Tódornak: „Nehéz elképzelni, milyen volna az életünk lökhajtásos repülők és rakéták nélkül, űrkutatás nélkül. Boldoggá tesz, hogy annak adhatom ezt a díjat, aki lehetővé tette az űrkorszak eljövetelét.”

Az informatikai forradalomban

Az első világháború zűrzavara és az azt követő „rendcsinálás” tapasztalatai alapján Szilárd Leó az 1920-as években Berlinben azon törte a fejét, hogy az értelem valóban csökkenteni képes-e a zűrzavart a világban. Következtetése az volt, hogy az értelem hatására az információ lokálisan nőhet, de csak azon az áron, hogy nagyobb rendetlenség (entrópia) támad a szomszédban. (Gondolkodás közben megéhezünk, a számítógép melegszik.) Ezért az információelméletet kibontakoztató Brillouin és Wiener Szilárd Leót tekintik az informatika megalapítójának, ahonnan napjaink legdivatosabb (és legtöbb pénzt hozó) tudománya fejlődött. Szilárd vezette be az információ elemi kvantumát (igen/nem), amit a mai fiatalok bit néven ismernek.

A gyors információfeldolgozás döntővé a második világháború során vált. Neumann János (1903–57) eredetileg a matematika és kvantummechanika axiomatikus alapjaival foglalkozott, de Amerikába menekülve csatlakozott a háborús erőfeszítésekhez, és olyan nemlineáris problémákon dolgozott, mint a robbanások lökéshullámai. Ez rengeteg számolást igényelt, amire mechanikus számológépek seregeit kellett használni. Kifejlesztették tehát az elektromos számológépeket, amelyekben a forgó kerekeknél gyorsabb villanyáram hordozta az információt. De a gépet mindegyik egyenlethez újra kellett átdugaszolni, ami tovább tartott, mint maga a számolás. Ezt tapasztalva Neumann megtanulta az elektronikát és kifejlesztette az elektronikus programozású számítógépeket (1945), amiket ma milliószám használnak világszerte. Megkapta az Egyesült Államok Érdemérmét (1954), amiért útjára indította a 20. század második felének informatikai forradalmát.

A számítógépek jelentőségét a tudomány számára kétségkívül Neumann János ismerte fel. A számítógépek társadalmi jelentőségének felismerése viszont Kemény János (1926–92) érdeme. A Dartmouth Kollégium rektoraként minden hallgató számára kötelezővé tette számítógépek (terminálok) használatát (a bölcsész és jogi karon is). E célból az elvont gépi programozási nyelvek helyett megalkotta a BASIC nyelvet, amit már többen értenek, mint pl. magyarul. A sok terminál egy központi gépről történő ellátásának érdekében kifejlesztette az osztott idejű számítógép-hálózatot, amit az IBM első Robinson-díja ismert el. A Darthmouth Kollégium környékén a kutatók, hallgatók és szerelmesek e-maillel érintkeztek már az 1960-as években.

A számítógépek adatok (bitek) tömegét tárolják memóriájukban, ezeket az adatokat egy „szilíciummorzsa” kezeli, a mikroprocesszor. Andy Grove(Gróf András, 1938–) ismerte fel, hogy a „gondolkodás” (mikroprocesszor) sebessége adja a számítógép igazi értékét. Az INTEL (intelligens elektronika) vezéreként évente megtöbbszörözte a mikroprocesszorok sebességét. Intel mikroprocesszor „gondolkozik” a számítógépek 90%-ában. A TIME hetilap 1997 emberének nevezte őt.

A számítógép az operációs rendszeren keresztül érintkezik használójával. Ma a felhasználó egérrel közlekedik a Windows képernyőin. Ezeket a szemléletes „ablakokat” ifj. Simonyi Károly (1948–) fejlesztette ki. Ugyanő alkotta meg az Excel adattároló és adatkezelő rendszert, valamint a Windows Word szövegszerkesztőt, ami már menetközben láthatóvá teszi a kinyomtatni szánt szöveget. Simonyi ma a Microsoft főtervezője. Róla írta a Hör Zu német magazin: „Ő az az ember, aki Bill Gatest gazdaggá tette.”

A számítógép elterjedése a matematika bizonyos (kombinatorikával, valószínűséggel kapcsolatos) fejezeteinek matematikán túlnyúló jelentőséget adott. Ilyen fejezeteket művelt Erdős Pál (1913–96), Lax Péter (1926–), Lovász László (1948-), Bott Raoul (1923–), eredményeikért mind a négyen elnyerték a matematika legtekintélyesebbnek számító díját, a Wolf-díjat.

Amikor Neumann János – akit a Financial Times 2000-ben a 20. század emberének nevezett – megérkezett Amerikába, kötelességének érezte, hogy megtanulja új hazájának nemzeti kártyajátékát, a pókert. Gyors észjárása ellenére sem nyert partikat, mert az aktuális játék helyett a játék általános elméletén járt az esze. A Neumann– Morgenstern-féle játékelmélet azután nemcsak a közgazdászok, hanem a katonai stratégák figyelmét is felkeltette. (A koreai háború idején például Neumann játékelméleti kiértékelésének volt köszönhető, hogy az USA nem támadta meg Kínát!)

A Neumann–Morgenstern-elmélet feltételezi, hogy a játékszabályok ismertek, és senki nem csal. A politikában azonban nem mindig van így. Az amerikai–szovjet nukleáris leszerelési tárgyalások idején merült fel az igény, hogy olyan rugalmasabb játékelméletet dolgozzanak ki, ami akkor is használható, ha az ellenfél kártyáit nem ismerjük, és az ellenfél blöfföl. Harsányi János (1920–) az ilyen „nem kooperatív játékok úttörő elemzéséért” kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat. Így magyarok váltak a hidegháború néven elhíresült „játék” fő teoretikusaivá.

A játék teoretikusai után érdemes szólni a játékosokról is. Kosztolany André (1906–99) dollármilliókat nyert, mert az első világháború után előre látta a nagy tőzsdekrachot New Yorkban, a második világháború után pedig a német gazdasági csodát. Még híresebb lett Soros György (1930–), aki végigjátszotta a holokauszt „szerencsejátékát” Magyarországon, azután – a történendőket előre látva – matematikai komolyságú analízisével dollármilliárdokat nyert a tőzsdén.

A történelem keresztútján

Történelmi tény, hogy az emberi kultúra kimagasló személyiségei egyenlőtlenül oszlanak el a téridőben. Sűrűsödtek például a demokratikus Athénben (Szophoklész és Arisztotelész), pedig az élethalálharcot vívott a Perzsa Birodalommal (Kr. e. 5. század). Sűrűsödtek a reneszánsz Firenzében (Michelangelo és Galilei), pedig az szemben állt a Pápai Állammal. Sűrűsödtek az angol ipari forradalom idején (Shakespeare és Newton), miközben a spanyol Armadával folyt a harc a tengerekért (16–17. század). A Nobel-díjasok születési helyei is sűrűbbek (lakosságszámhoz viszonyítva) a Nyugat- és Kelet-Európát elválasztó sávban, ami gyakrabban volt világháborúk frontvonala. Nyugodt korokban csak társadalmi beilleszkedésre (jól bevált minták utánzására) van szükség. Változó égbolt alatt azonban nem működnek a régi sablonok, a változékony időjárás a kreatív egyéneknek kedvez.

Hazánk a történelem keresztútján fekszik. Délnyugatról (Rómából) érkezett a katolicizmus, északnyugatról (Németországból) a reformáció, keletről (Bizáncból) az ortodox görögkeleti hit, délkeletről (az Oszmán Birodalomból) pedig az iszlám – alternatívákat kínálva és konfliktusokat gyújtva. Keletről és nyugatról érkező hadak vonultak át hazánkon évszázadokon keresztül. A földművelést a szlávoktól, a reneszánszt Itáliától, az ipart Németországtól lestük el. Török hadak másfélszáz éven át mindent elvettek a magyar parasztoktól – kivéve a disznókat. Ily módon az iszlám szoktatott rá minket a disznóhúsra. A borkészítést a római veteránok, a sörfőzést a németek, a pálinkalepárlást az oroszok, a feketeleves becenevű nemzeti italunk készítését az antialkoholista törökök hozták be. Így telt el e tájon a mi millenniumunk.

Az emberi lélek tizenéves korban a legérzékenyebb, ekkor épül ki saját értékrendje. Vastagbetűs hőseink neve mellett feltüntetett születési évek 1900 táján és az 1920-as évek táján sűrűsödnek, ami azt jelenti, hogy a két Nagy Generációnak világháborúk voltak az iskolái. A pedagógia azt tanítja, hogy ingergazdag környezet kihozza a tehetséget. (Mármint abból, aki kibírja.) Milyen kiváltságos tartományok ezek a téridőben!

A történelem még jobban besűrűsödött a zsidók számára. Miután – a mórok kiverése után – kiűzték őket Nyugat-Európából, majd Oroszországból is, a Kárpát-medencében a 19. században viszonylagnyugodt környezet fogadta be őket. James Joyce regényében (Ulysses) ide helyezte a bolygó zsidó, Leopold Blum (azaz Virág Lipót) alakját. E tájról indult el Theodor Herzl (1860–1904), a cionista mozgalom megalapítója és Élie Wiesel (1928–) béke-Nobel-díjas író, a holokauszt szó megalkotója. De – mint láttuk – a történelmi szélcsend csak pillanatokig tartott. Magyarországon született meg a 20. század első zsidótörvénye, az egyetemre jutást a zsidók országos számarányára, 6%-ra korlátozó numerus clausus (1920).

Határok átlépése

Koestler Artur (1905–83) – kipróbálván különböző kultúrákat (Palesztinától Németországig, Japántól Kaliforniáig), megkóstolván különböző börtönöket (Szovjetuniótól Franciaországig, Spanyolországtól Angliáig) – élete utolsó éveiben az emberi kreativitás titkát kutatta; erről a Szilícium Völgyben hallgattam előadását. Szerinte művészetben és tudományban egyaránt az jellemző a lángelmére, hogy fölismerik olyan mindenki által tudott fogalmak összefüggését, sőt azonosságát, amiknek kapcsolatára eddig senki nem gondolt. (Példák a tudomány korábbi történetéből: elektromosság/fény, hő/rendetlenség, tömeg/energia, DNS/öröklődés, mutáció/evolúció.)

Vannak, akik sem a politikai, sem a diszciplináris határokat nem nagyon tisztelik. Például a tudományok elfogadott felosztásának keretei között nehéz volna megmondani, hogy Békésy György, Gróf András, Hevesy György, Neumann János, Oláh György, Polányi Mihály, Teller Ede, Telegdi Bálint, Wigner Jenő vegyészmérnökök-e (amint egyetemi diplomájuk állítja), vagy matematikusok, fizikusok, informatikusok, biológusok és filozófusok.

A geofizika elismerten Eötvös Loránd alkotása, aki ingáját a súly és tehetetlenség arányosságának igazolása után föld alatti (olaj)kincsek megkeresésére alkalmazta. Hevesy György geológiai kormeghatározásra használta a radioaktivitást. Orován Egon szilárd anyagok plaszticitásának tanulmányozása után gleccserek mozgását, kontinensek vándorlását és mélyóceáni hasadékok kialakulását vizsgálta.

A biofizika mostanra fontossá vált határterület. Magyarok látnivalóan nem képesek ellenállni a biológiai csábításnak. Bárány Róbert, Bauer Ervin és Szent-Györgyi Albert az orvostudomány irányából, Békésy György, Hevesy György, Szilárd Leó és Vicsek Tamás műszaki témák felől merészkedett erre a diszciplínák közt húzódó – azokat korábban „szétválasztó” – szűzföldre. A fizikus Wigner Jenő a kvantummechanika alapján becsülte meg az élet spontán keletkezésének valószínűségét. A matematikus Neumann János még a DNS szerepének fölismerése előtt megkülönböztette a software és hardware szerepét az élő sejtben. (Élete végén – agyráktól szenvedve – a számítógépés agy hasonlóságáról/különbségéről írt könyvet, ami posztumusz jelent meg.)

Ilyen kalandozások tették lehetővé, hogy hőseink különböző kultúrákat átéljenek, különböző diszciplínákat összekapcsoljanak, ezáltal formálják a kort, amit 20. századnak mondunk.

Összefoglalva:

– az ATOMKOR alapvetően átalakította a gazdaságot, orvostudományt, világpolitikát; elindítója vitán felül Szilárd Leó, az atomreaktor felfedezője és szabadalmaztatója;

– az ŰRKORSZAK Kármán Tódornak köszönhetően lett realitássá;

– az INFORMATIKAI FORRADALOM szupertitkos katonai programból fél évszázad alatt elérkezett iskoláinkba és otthonainkba, a mai elektronikus számítógép pedig Neumann János alkotása.

*

A 20. század elmúlt. Milyen lesz a 21. század történelme? Végzet-e, hogy a magyar föld vadul merész lángelméket szül? (Reméljük: igen, hiszen most is elég huzatos ez a táj.) Végzet-e, hogy e lángelméjű gyermekeit ne értse a magyar társadalom, hogy fiaink csak messze földön leljenek megértést és biztatást?

Talán nemcsak a világtörténelem, hanem a magyar valóság is alakítható. Talán vad tehetségeire egyszer már itthon is jobban felfigyel a magyar társadalom.