Ugrás a tartalomhoz

História 2002-056

Glatz Ferenc , Láng István , Pálfy József , Medzihradszky Zsófia , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Mészáros Ernõ , Vajda György , Glatz Ferenc , Glatz Ferenc , Muszatov, Valerij , Keresztessy Csaba , Marx György , Papp Júlia , Ravasz Károly , Ravasz Károly , Anderle Ádám , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Stampa László , Farkas Ildikó , Held József

História

16. fejezet -

Andrássy út 60.

KERESZTESSY Csaba

Andrássy út 60.

A házak nem bűnösök

Puttók. Pufókok, kedvesek, mosolygósak. Nem csoda! Csak sejtéseink vannak ugyan arról, mikor foglalták el helyüket a kapualj két oldalán, de minden bizonnyal még a sokat emlegetett „boldog békeidőkben”. Hallgatták a Sugárút fakockáin csattogó kocsik beszűrődő zaját, reggelente vidáman üdvözölték a friss tejet házhoz hozó milimárikat, vagy a hátukon jégtömböt cipelő nagyhangú jegesembereket. Tanúi voltak talán a házmester által megzavart szerelmesek piruló szétrebbenésének és látták a vasárnap délutáni bridzspartira érkező urak szivarfüstjének gomolygását.

Aztán eltakarta őket az elkövetkező évtizedek által rájuk hordott számtalan festékréteg. Így nem kellett látniuk a különböző színű egyenruhákban közöttük masírozó keretlegényeket, s érezniük a félelem semmihez sem hasonlítható szagát.

Vas- és fémöntöde, 1851–71

A 18. században még beépítetlen környéken a telekkönyv szerint huszonnégy majorság volt található. Bár a telek számozása a későbbiekben többször változott, az 1838. évi nagy pesti árvíz után készült térképszintén beépítetlen területként ábrázolja a környéket. Ez a helyzet a következő két évtizedben sem módosult jelentősen, ekkor is csupán a környék egyetlen utcája, az Aradi utca mentén találkozunk néhány épülettel.

Telkünk, valamint az azt körülvevő ingatlanok első beépítése az Oetl testvérek vállalatához, a későbbi Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyárhoz fűződik.

Az Oetl-gyár kialakulásának előzménye Oetl János lakatoslegény 1851. október 6-i, a pesti városi tanácshoz írott kérvénye volt, melyben, hivatkozva képzettségére, valamint atyjának pesti polgárságára és hivatalnoki beosztására, mesterjogot igényelt. 1858-tól, a folyamatosan fejlődő műhely tűzmentes páncélszekrények gyártására szakosodott. Új lendületet kapott a vállalkozás 1862-ben, amikor Oetl János külföldről hazajött öccse, Antal is betársult az ekkorra már vasöntödével kibővített üzem vezetésébe.

Azokat a telkeket, amelyeken az üzem elhelyezkedett, Oetl János vásárolta meg még 1855-ben. Az építkezés 1862-ben – Hild Károly tervei alapján, Lohr Antal kivitelezésében – kezdődött, s rövid idő alatt befejeződött, 1863 első hónapjaiban a gyár már bizonyosan ezen a helyen működött. A forrásokból egy igen nagy méretű, közel „U” alaprajzú, de kisebb-nagyobb toldalékokkal szabdalt épület képe tárul elénk, amely több periódusban épült, s fejlődésével párhuzamosan vált szükségessé újabb és újabb épületrészek építése.

A pesti Sugárút, 1871–81

Az Oetl-féle Pénzszekrény, Lakatosmű, Vas- és Fémöntöde Rt. további működését azonban hamarosan lehetetlenné tették a városrész rendezésével kapcsolatban bekövetkező kisajátítások. A telek Kőműves utcai szárnya ugyanis teljes egészében, a két mellékutcára eső szárnyak pedig mintegy egyharmad részükig beleestek a tervezett Sugárútba. Ezért 1871-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a telket kisajátította, s megkezdte az épületek lebontását.

A kisajátítások után megkezdődött a Sugárút vonalának kijelölése, valamint a házhelyek parcellázása és értékesítése. Szóbanforgó telkeinket 1881. március 11-én jegyezték be Fischer Zsigmond és Sonnenberg Imre javára, fele-fele arányban.

A historizáló stílusjegyeket magán viselő, háromemeletes, alápincézett, közel négyzetes alaprajzú, belső udvaros saroképület építésére Fischer és Sonnenberg 1880. április 2-án kért építési engedélyt a Fővárosi Tanácstól, melyet az április 29-én meg is adott. A bérház terveit az 1871-ben Svájcból hazatért s Budapesten építészeti irodát nyitó Feszty Adolf készítette, a kivitelezés Schubert és Hikisch nevéhez fűződik.

Feszty számára szerencsés volt az időpont. A nagyszabású városrendezési elképzelések, a Sugárút, majd a Nagykörút kiépítése remek lehetőséget jelentett az építésznek, aki élt is ezzel. A Sugárút 1885-ig elkészült száztizenöt épülete közül tizennégy tervezése és/vagy kivitelezése fűződik Feszty Adolf nevéhez, köztük a Sugárutat nyitó Fonciere-palota, a két Pulitzer-ház (Andrássy út 15. és 17.), vagy a Pázmándy Dénes számára tervezett 46. szám alatti bérpalota.

A háromemeletes bérház, 1882

Az építkezés gyorsan haladt, 1881. április 16-án már a végleges műszaki és építésrendőri vizsgálatot is megtartották, mely előfeltétele volt a használatbavételi engedély kiadásának.

Ez a kilenc nappal később kiadott engedélyigen fontos számunkra, hiszen – az eredeti alaprajzok hiányában – egyedüli írott forrásunk az épület belső beosztásáról. Az irat szerint: „Sonnenberg és Fischer cég háztulajdonosnak a VI.-ik közigazgatási kerületben (Teréz város) Sugár út 74 sz. a. fekvő telken [...] fölépitett három emeletes lakháza műszaki és orvosrendőri tekintetben szabályszerűen megvizsgáltatván, a vizsgálat eredményéhez képest föntnevezett háztulajdonosnak ezennel megengedtük, hogy ezen újon épült három emeletes lakházat, mely a harmadik emeleten 16 szobát, 1 alcovent, 4 előszobát, 4 konyhát és 4 éléskamrát, – a második emeleten 16 szobát, 1 alcovent, 3 előszobát, 3 konyhát, 3 éléskamrát és 2 fürdőszobát, – az első emeleten 16 szobát, 1 alcovent, 3 előszobát, 3 konyhát, 3 éléskamrát és 2 fürdőszobát, – a földszinten 15 szobát, 3 előszobát, 4 konyhát, 3 éléskamrát és 2 fürdőszobát, – a pinceosztályban fáskamrákat, 2 raktárt, 1 mosókonyhát és 1 mangorlóhelyiséget tartalmaz, – ezen helyiségeket azonnal használatba vehesse és a szabályok szerint megengedett czélokra minden további kifogás nélkül használhassa.”

Az épület telekkönyvi bejegyzésére 1882. április 27-én került sor, e szerint a telken egy háromemeletes ház áll.

Még ugyanebben az évben, egy szeptember 27-i keltezésű adásvételi szerződés alapján változott a tulajdonos személye, az ingatlant Holl Frigyes vásárolta meg. Birtoklása alatt az épületen nem történt jelentősebb átalakítás, feltehetően Holl csupán befektetési szándékkal vette meg a házat. Ezt látszik igazolni az, hogy már három évvel később továbbadta azt Perlmutter Jakabnak. (Utóbbi minden bizonnyal azonos azzal a személlyel, aki vezetője és résztulajdonosa volt a Kőbányai Serház Társaságnak, melyet 1862-ben vett meg ifj. Dreher Antal, a bécsi Schwehati Városi Serház serfőzőmesterének fia.) Valószínűsíthető, hogy Perlmutter Jakab sem végeztetett nagyobb átalakításokat az épületen, az továbbra is – eredeti formájában – bérházként funkcionált. Ismerjük viszont egyik bérlőjét, valamint az általa használt épületrész nagyságát.

Az 1880-as években a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) hivatalos helyiségei a Vas utca 10. számú házban kaptak helyet, Henszlmann Imre magánlakásával egy bérleményben. Henszlmann halála után azonban a tulajdonos – 1889. november 1-jei határidővel – felmondott a MOB-nak. Czobor Béla bizottsági előadó a vallás- és közoktatási miniszternek címzett, 1889. szeptember 28-i keltezésű jelentéséből viszont már arról értesülhetünk, hogy: „[a bizottságnak] hosszas keresés árán sikerült  alkalmas szállást találnia a VI. ker. Andrássy út 60. sz. bérház első emeletén, hova f. évi november 1-én be fogunk költözni. – A főváros ezen, úgy helybeliek, mind a vidékiek által sűrűen felkeresett pontja, hol máris több culturális Közintézetünk (Mintarajztanoda, Orsz. iparművészeti Múzeum, Képzőművészeti Társulat, Zeneakadémia stb.) foglalt helyet, bizottságunk feladatainak is inkább megfelelő, mint az eddigi szállás, a félreeső utcában. [...]” A bútorokat Thék Endre, a századforduló bútor- és asztalosiparának egyik legjelentősebb alakja gyártotta. (Mintegy négyszáz főt foglalkoztató üzemében készültek – többek mellett – az Országház, a Királyi palota Szent István terme, a Károlyi-, és a Wenckheim-palota, valamint a Tőzsde és a Kúria berendezési tárgyai.)

Egy ugyanezen év november 21-én kelt forrásból az új bérlemény nagyságáról, valamint a bérleti szerződés részleteiről is értesülhetünk: „Előadó jelenti, hogy a nmélt. Minisztériumtól kinyert előleges engedély alapján, a bizottság hivatalos helyiségei VI. ker. Andrássy úti 60. sz. ház I. emeletére költözvén át, a három utczai, 1 udvari szobából, előszoba- és szolga lakásul berendezett konyha- és cselédszobából álló szállást – beleértve minden néven nevezendő járandóságot – évi 800 frtért kibérelte, f. évi november 1-től számítva, mely időponttól a háztulajdonos, Perlmutter Jakab részére a lakbér 200 frtos évnegyedi részletekben folyósítva lőn.  Nehogy azonban bizottságunk a jövőre nézve lépten-nyomon kitéve legyen a költséges és alkalmatlan költözködésnek: előadó a háztulajdonostól nyilatkozatot vett írásban, melynek erejénél fogva az általunk elfoglalt szállást három egymás után következő évre  kiadja, s ez idő alatt bizottságunknak ő fel nem mondhat, míg a bizottságnak érintetlenül fennmaradt a joga  a szállásból három év előtt is kiköltözni.”

A háztulajdonos, Perlmutter Jakab halála után az ingatlan a családon belül öröklődött tovább, 1919. április 18-án Perlmutter Izidor Izsák és Perlmutter Alfréd Ábrahám tulajdonjoga került bejegyzésre. Az örökösök közül Perlmutter Izsák festőművész az ismertebb személy. (Feltehető, bár jelenleg nem bizonyítható, hogy az épület kapualjában nemrégiben előkerült puttók az ő munkái.) A másik testvér, Alfréd Ábrahám 1930-ban meghalt, így az ingatlan teljes egészében Perlmutter Izsák tulajdonába került.

A festőművész tulajdonos 1931. október 24-én, mintegy fél évvel halála előtt végrendelkezett. Ebben úgy intézkedett, hogy özvegyének és nevelt leányának majdani elhunyta után minden vagyonát a Pesti Izraelita Hitközség örökölje azzal a feltétellel, hogy az a vagyon negyed részét fordítsa az ekkortájt megalakuló Zsidó Múzeum céljaira. A hagyaték az Andrássy út 60. szám alatti bérházból, a Rákospalota és Újpest határán álló villából (Villasor 12.) és mintegy ötven festményből állt.

Fentiek szellemében a tulajdonjog özvegy herceg Ali Achmed Mirzáné, született Reiszner Gizella javára került bejegyzésre azzal a megjegyzéssel, hogy az utóöröklési jog a Pesti Izraelita Hitközséget illeti. Ezzel párhuzamosan bejegyzésre került özv. Perlmutter Izsákné, született Foltányi Gizella özvegyi haszonélvezeti joga is.

Örökös a hitközség, bérlők a nemzetiszocialisták

A továbbra is bérházként funkcionáló épület egyik bérlője már 1937-ben a nyilas párt volt, legalábbis a Magyar Nemzeti Szocialista Párt megalakulásakor Szálasi Ferenc ezt, közelebbről az épület első emeletét adta meg a párt hivatalos címeként. A „Hűség Háza” néven hírhedetté vált ház telekkönyvileg egyébként soha nem került a nyilasok birtokába, az a háborús években is – a telekkönyv szerint – Reiszner Gizella nevén szerepelt.

Az épület háborús sérüléseiről sajnos nem rendelkezünk bővebb információval. Annyi bizonyos, hogy bombatalálat érte, melynek során a szomszédos épület (Andrássy út 62.) is károkat szenvedett.

A Hűség Házából ÁVH-székház, 1945

Pest ostromának befejeződése után már néhány nappal, január 26-án, más források szerint három nappal később, egy ún. „belügyminiszteri különítmény” vette „birtokba” az épületet, mely ettől kezdve előbb a Politikai Rendészeti Osztály, majd ennek utódszervezetei – 1946 októberétől a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO), 1948-tól a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága (ÁVH) – félelmetes székházául szolgált.

Kérdéses volt ugyanakkor az épület tényleges tulajdonjoga. A Magyar Rendőrség Gazdasági Osztálya az Elhagyott Javak Kormánybiztosságához fordult azzal a kéréssel, hogy az állapítsa meg az ingatlan „elhagyottságát”, ez azonban – hatáskör híján – elutasította a megkeresést azzal az indoklással, hogy a tulajdonos, özv. Ali Achmed Mirzáné nem tekinthető háborús távollévőnek. Közben kiderült, hogy az ÁVO még 1945 folyamán – minden bizonnyal határozott időtartamú – bérleti megállapodást kötött a tulajdonossal.

1947 elején megkezdődött az épület helyreállítása is. Arról, hogy ezek a munkálatok pontosan mely részeit érintették az épületnek, hallgatnak a források. Annyi bizonyos, hogy renoválták a homlokzatot, melynek ügyében építésrendőri vizsgálat is indult, azonban ennek okáról, illetve részleteiről semmit nem tudunk.

A bérleti szerződés megújítása, illetve a helyreállítás költségeinek megosztása körül vita bontakozott ki a tulajdonos és a bérlő között. Özv. Ali Achmed Mirzáné ugyanis továbbra is a korábbi lakbért követelte, a renoválás költségének beszámítása nélkül. Ezt a kincstári jogügyi igazgatóság vitatta, így nem volt hajlandó megkötni az új szerződést, valamint megfizetni a korábban felhalmozódott hátralékokat. A késedelmi kamatok ügye bíróságra került, az a tulajdonos felperesnek adott igazat, s kötelezte a kincstárt a kért összeg, valamint a perköltségek megfizetésére.

Vállalatok, 1951

Az épületet 1951-ben államosították, ezt követően kezelői jogát a Középmagyarországi Boripari Tröszt kapta meg. 1957-ben a Chemolimpex Magyar Vegyiáru Külkereskedelmi Vállalaté lett az épület, mely ezt követően – egészen a jelenlegi funkcióváltásig – mindvégig külkereskedelmi vállalatok kezelésében maradt.

*

Láttuk tehát: kereskedők és festőművészek, polgárok és arisztokraták, zsidók és keresztények, műemlékvédők és keretlegények éltek e falak között. Alkottak és romboltak, szerettek és gyűlöltek. A házak nem bűnösök. Legfeljebb, akik benne élnek.