Ugrás a tartalomhoz

História 2002-056

Glatz Ferenc , Láng István , Pálfy József , Medzihradszky Zsófia , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Mészáros Ernõ , Vajda György , Glatz Ferenc , Glatz Ferenc , Muszatov, Valerij , Keresztessy Csaba , Marx György , Papp Júlia , Ravasz Károly , Ravasz Károly , Anderle Ádám , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Stampa László , Farkas Ildikó , Held József

História

14. fejezet -

Politika a forradalom nevében

GLATZ Ferenc

Politika a forradalom nevében

Rákosi Mátyás a magyar történelem legnépszerűtlenebb hőse ma. És sokáig az fog maradni. Neve összefonódik nemcsak az ország erőszakolt szovjetizálásával, évezredes hagyományok felrúgásával, de egy törvénytelenségek sorozatát elkövető rendszer kiépítésével is. Vélt forradalmi célok érdekében tudottan ártatlan embereket kínoztatott és végeztetett ki. Az ő nevével fémjelezte politika igyekezett „forradalmi ítélőszék” elé állítani és megsemmisíteni a „régi rendszer maradványait”: társadalmi csoportokat („burzsoá”, „kulák” etc.), intézményeket (egyházi, polgári politikai szervezeteket etc.). Életét, ő úgy gondolta, közcélokért éli, s végül 1956 nyarán menekülnie kellett az országból. Nem gyűjtött vagyont, mint otthon, a kereskedőcsaládban életcélként megszokhatta. A „nagy ügy”: az emberiség jobblétének megvalósítása, a szegénység és az ember kizsákmányolásának felszámolása a kommunista mozgalom évszázados eszméi. Rákosi Mátyás szellemi erejét kegyetlen vitákra, pártpolitikai intrikákra áldozta; bujkált és élt álnéven külföldön és hazájában, ült másfél évtizedet börtönben. Mint az előző rendszer politikai üldözöttje került először a Kommunista Párt, majd a szovjet fordulat során az ország élére. Azt mondják, könnyezett, amikor a moszkvai repülőre fel kellett szállnia, nem hitte, hogy a népharag elől el kell menekülnie. [...]

Rákosi Mátyás élete elején részese volt egy nemzetközi kísérletnek. A 16 év fegyház után, a Szovjetunióba „szabadulva” már csak függvénye egy nagyhatalmi politikává torzult ideológiának.

De Rákosi Mátyás neve összefonódott a Kádár-rendszerrel is. Ma hajlunk arra, hogy összemossuk a magyar történelem 1949–60 közötti periódusát az 1960–89 közötti évekkel. A történettudomány és a holnapi közfelfogás ezt másként értékeli – feltehetően. De tény: a kádári konszolidáció legnagyobb politikai „gyengé”-je, a rákosista elemek és a proletárdiktatúra megszállottjainak tömeges beépítése volt a rendszerbe. Nem tudott leszámolni a bolsevik eszmével, állandóan a folyamatosságot hangsúlyozta a „népi demokratikus”, a „szocialista” fejlődésben. S mire a proletárdiktatúra hívei véglegesen vereséget szenvedtek, addigra az egész rendszer szétesett.

Rákosi Mátyás 1956-ban, hívei és a bolsevizmus 1989-ben véglegesen megbuktak. A demokráciát, az alkotmányosságot nem veszélyeztethetik. Elgondolkodtató: vajon nem él-e a fejekben sok ezernyi piciny Rákosi, s jelenik meg a kizárásos társadalomfelfogás piros helyett akár más színű zászlók alatt is?

Forrás: História, 1992/3. szám