Ugrás a tartalomhoz

História 2002-056

Glatz Ferenc , Láng István , Pálfy József , Medzihradszky Zsófia , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Mészáros Ernõ , Vajda György , Glatz Ferenc , Glatz Ferenc , Muszatov, Valerij , Keresztessy Csaba , Marx György , Papp Júlia , Ravasz Károly , Ravasz Károly , Anderle Ádám , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Stampa László , Farkas Ildikó , Held József

História

7. fejezet -

Kontinensek ütközõzónájában

Kontinensek ütközőzónájában

Az Alpok–Kárpátok–Dinaridák által körülölelt Kárpát-medence (és azon belül a Pannon-medence) sajátos geológiai alakulat: az Alpi-hegységrendszerhez tartozó, összetett fejlődéstörténetű, de geológiai értelemben fiatal medencerendszer.

Napjainkban korszerű geofizikai mérésekre támaszkodva tudjuk: a Kárpát-medence aljzata olyan kőzetlemezdarabokból épül fel, amelyek egykor egymástól távol voltak, és csak a földtörténet viszonylag késői szakaszában (20–15 millió éve) kerültek egymás mellé, a mai medencék kialakulásának kezdetét megelőzően.

A medencealjzat bonyolult felépítésének oka elsősorban az, hogy két hatalmas kőzetlemez, az Eurázsiai- és az Afrikai-lemez ütközőzónájában fekszik. A lemezek feldarabolódása, szétválása és ütközése során peremeikről kisebb-nagyobb darabok váltak le, önálló mozgást végeztek, mikrokontinenssé váltak. A Kárpát-medence aljzatának északi részét alkotó kőzetblokkok az Afrikai-lemez ütközőjeként felfogható ún. Adriai-tüske Európának ütközései során keletkeztek. A Kárpát-medence déli részén viszont az Eurázsiai-lemezről levált mikrolemez található, melyet Tiszai-mikrolemeznek (Tiszai-egységnek) neveznek. A geológiai történések bonyolultsága elsősorban e két szerkezeti egység mozgásával, majd érintkezésével magyarázható.

A Pangea feldarabolódása a késő-perm – középső-triász során (260–230 millió év), az egykori Gondwana északi pereménél kezdődött. Ezzel indult meg az a fejlődéstörténeti szakasz, amely az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásához, Európa fiatal hegyláncokkal való gyarapodásához és olyan hegységközi medence képződéséhez vezetett, mint amilyen a Kárpát-medence.

A Kárpát-medence mélyén és szigethegységeiben a medencét körülölelő hegységvonulatok folytatódnak, illetve az azokból kiszakadt kőzetblokkok találhatók.

A Pannon-medence aljzatának túlnyomó részét és annak északi keretét (Keleti-Alpok–Nyugati-Kárpátok) olyan kőzetlemez-töredékek építik fel, amelyek eredeti helyzetükből a lemezmozgások során jelentősen eltávolodtak. A medence déli és keleti keretét viszont olyan hegységövek alkotják, amelyek a hegységképző mozgások hatására ugyan jelentősen összetorlódtak, és ívben meghajlottak, de szerkezeti egységeik folyamatosságát megőrizték. Délnyugaton a Déli-Alpok, keleten, délkeleten a Keleti-Kárpátok–Déli-Kárpátok–Szerb–Macedón-öv, illetve a Balkanidák vonulata található.

Az Alpok hegységvonulata – mintegy 1500 km hosszúságban – a Ligur-tenger partjától a Kárpát-medence nyugati pereméig húzódik, majd a mélybe süllyedve a Kisalföld medencealjzatában folytatódik a Nyugati-Kárpátok felé. A Nyugati-Kárpátok geológiai értelemben a Keleti-Alpok folytatása.

A Kárpátok íve a Pozsony melletti Dévényi-kaputól Orsováig (Orşova), a Vaskapuig koszorúzza a Kárpát-medencét.

A kárpáti ívet a nyugati- és az északkeleti-kárpáti szakaszon az ún. Pieniny-szirtöv és a Külső-Dácidák vonulata egy külső és egy belső részre osztja. A Külső-Kárpátok (vagy Flis-Kárpátok) takarórendszere az alpi flisöv folytatását képezi, de jelentősen kiszélesedik. A mélytengeri árkokban felhalmozódó ún. kárpáti homokkő, azaz a flis, igen hosszú időn át, a középső-krétától a miocénig képződött a bezáródó Tethys, illetve az utód Paratethys tenger peremén. Idősebb, jura–kréta képződmények csak legbelső egységeikben őrződtek meg. A Déli-Kárpátokban a Külső-Kárpátok egységei nem folytatódnak tovább. A Keleti- és a Déli-Kárpátok érintkezésénél kialakult hajlatban a lemeztektonikai folyamatok jelenleg is zajlanak, az Európai-lemez Kárpátok alá bukása ma is folytatódik. Ezt az ún. Vrancea-övet gyakori földrengések jellemzik.

Részlet: Föld, víz, levegő. Tudománytár 1. Főszerk. Glatz Ferenc. MTA, Budapest, 2002. 23–30. oldal