Ugrás a tartalomhoz

História 2001-07

Glatz Ferenc , Niederhauser Emil , Bíró László , Szász Zoltán , Niederhauser Emil , Niederhauser Emil , Benkes Mihály , Farkas Ildikó , Máthé-Shires László , Csorba László , Kocsis Gabriella , Farkas Ildikó , Tompos Lilla , Kiss Erika

História

12. fejezet -

Az angol Királyi Földrajzi Társaság

KOCSIS Gabriella

A viddini menekültek

A világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után a magyar szabadságharc számos politikai és katonai vezetője, továbbá kisebb katonai egységek és sok száz fő polgári lakosság, 4-5 ezer ember a várható megtorlás elől Törökországba menekült. A török kormány a mai Bulgária területén fekvő Viddinben gyűjtötte össze őket. A kiadatásukra vonatkozó osztrák és orosz kérést a Porta megtagadta ugyan, ám azt vállalnia kellett, hogy a „veszedelmes felforgatókat” – élükön Kossuth Lajossal – távol tartja Európától. Így előbb Sumlába (ma Sumen), majd a kis-ázsiai Kütahya városába internálták őket. A törökök azonban szabadulni akartak a zsandárszereptől, így 1851 szeptemberében Kossuthék visszanyerték szabadságukat.

Az angol Királyi Földrajzi Társaság

A modern földrajztudomány megteremtése a német természettudományos fejlődés eredménye. A geográfusok a 19. század első felétől sorra alakítják a szakmai eszmecserére alkalmas tudományos társaságokat. Európa nagyvárosaiban egymás után jönnek létre föld-rajzi társaságok: 1821-ben Párizsban, 1828-ban Berlinben, 1854-ben Szent-péterváron, 1851-ben New Yorkban. (Magyarországon 1872-ben szerveződött meg a Magyar Földrajzi Társulat Hunfalvy János elnökletével és 250 taggal.) Nagy-Britanniában 1830-ban alakult földrajzi társaság Londoni Földrajzi Társaság néven. A földrajzi társaságok között a legnagyobb alaptőkével és jövedelemmel, a legmagasabb taglétszámmal rendelkezett. Pénzügyi lehetőségeit felhasználva a 19. században számos felfedező utat támogatott vagy pártolt: Brit Guyanába (Sir Robert Schomburgk), Afrikába (David Livingstone, Sir Richard Burton, John Hanning Speke, James Augustus Grant, Joseph Thomson) és az Északi-sarkra (Sir John Franklin, Sir George Strong Nares). A társaság aktivitása a 20. században is folytatódott: számos expedíció indult a Déli-sarkra, a Mount Everestre, illetve más trópusi területekre.