Ugrás a tartalomhoz
Találatok pontosítása
4 találat

A magyar neveléstudomány fejlődése

Gondolat Kiadó, Németh András

Munkánk a magyar neveléstudomány kialakulásának fejlődésének, egyetemi tudományként történő intézményesülésének, illetve az azt befolyásoló nemzetközi recepciós hatások bemutatására vállalkozik. A témakör egyszerre tekinthető alaposan feldolgozott, ugyanakkor feltáratlan területnek is. Ez a látszólagos ellentmondás a téma átfogó megközelítésének két, egymást kiegészítő irányából adódik. A hazai neveléstudomány múltja feltárásának egyik lehetséges útja, olyan nagyszabású kutatási program megvalósítása, amely egy széles körű forrásfeldolgozásra és forráskritikai elemzésekre; az eredeti művek annotált kiadására, bibliográfiák, illetve repertóriumok összeállítására, a jelentősebb alkotók munkásságát elemző monográfiák megírására vállalkozik. Az elmúlt évtizedek hazai neveléstudomány-történeti kutatásaira visszapillantva megállapíthatjuk, hogy számos jelentős eredmény született ezen a téren is. Miután az ezzel kapcsolatos hazai szakirodalom részletes áttekintésére, illetve elemzésére munkánk következő fejezetében kerül majd sor, bevezetőnkben néhány jelentősebb, a nyolcvanas évektől kibontakozó kezdeményezésre utalunk csupán. A téma kutatási előzményei között mindenekelőtt a hetvenes években induló nagyszabású vállalkozás, a Báthory Zoltán és Horánszky Nándor szerkesztette Tantervelméleti források érdemel említést. Jóllehet annak profilja nem elsősorban neveléstudomány történeti jellegű, a sorozatban mégis a magyar elméleti pedagógia számos kiemelkedő képviselőjének (Weszely, Kornis, Prohászka, Imre és mások) tudományos munkásságát bemutató figyelemreméltó elemzésekkel és gazdag forrásanyaggal találkozhatunk. Amennyiben a neveléstudománnyal kapcsolatos forráskiadások terén tapasztalható számottevő eredményeket kívánjuk számba venni, feltétlenül meg kell említeni azt az 1980-as évek közepén induló kezdeményezést, amelynek keretében számos jelentős tudományos munka mellett Fináczy Ernő immár klasszikusnak számító egyetemes neveléstörténeti tankönyvsorozatának hasonmás kiadása is megjelent. Megállapíthatjuk továbbá, hogy a kilencvenes évektől kezdődően az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum nagy tapasztalatokkal rendelkező szerkesztő, illetve szerzői gárdájának köszönhetően számos témánk szempontjából jelentős további forráskiadvány is megjelent. Ennek a műhelynek köszönhető például a kilencvenes évek elején induló, Kelemen Elemér szerkesztette A pedagógiai gondolkodás klasszikusai című sorozat, amelynek keretében – ismertető tanulmányokkal kiegészítve – a magyar neveléstudomány kiemelkedő elméleti munkáinak hasonmás kiadásai jelentek meg. Ebbe a sorba illeszkedik az OPKM Magyar Pedagógusok címen indított, több kiemelkedő hazai neveléstudós életművét bemutató, majd a kilencvenes évek második felében az ezt folytató Tudós tanárok – tanár tudósok kismonográfia sorozata. Az időszak témánk szempontjából talán legfontosabb nagyobb lélegzetű monografikus feldolgozásai; Nagy Sándor 1988-ban megjelenő, Mába nyúló történelem, Köte Sándor 1997-ben kiadott A hazai neveléstudomány tudományelméleti alapkérdései, illetve Ballér Endre átfogó, Tantervelméletek Magyarországon a XIX–XX. században című munkája.

Neveléselmélet

Osiris Kiadó, Bábosik István

A kötet a nevelés szerepét, feladatait és metodikáját az Európai Unió elvárásaihoz igazodva tárgyalja.

Neveléslélektan

Osiris Kiadó, Vajda Zsuzsanna, Kósa Éva

A könyv átfogóan, teljes keresztmetszetében foglalkozik a felnevelkedés pszichológiai aspektusaival.

Neveléstörténet. Szöveggyűjtemény

Osiris Kiadó, Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla

A szöveggyűjtemény a nevelés történetének legfontosabb alkotóitól válogatott forrásszövegeket tartalmazza.

Elektronikus tartalomfejlesztés és szolgáltatás a kutatásban és felsőoktatásban
Elektronikus tartalomfejlesztés és szolgáltatás a kutatásban és felsőoktatásban
TÁMOP 4.2.5.B Tudományos és felsőoktatási tartalmak központi elektronikus közzétételének biztosítása