Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Már korai szakaszban állítsuk fel a kórismét és kezeljük a subluxatióra való hajlamot.
A kórjóslat kedvező, amennyiben a femurfej gömbölyűsége megőrizhető.
A femurfej asepticus necrosisa, mely 4–8 hónap alatt symptomaticus subchondralis stress-microfracturákhoz vezet. A fractura és a femurfej porcrészének megkésett csontosodása az epiphysis lágyulását okozza. Amennyiben kezeletlenül hagyjuk, a femurfej ellapulhat.
Leggyakrabban 2–12 éves fiúkban jelentkezik. A fiú–lány arány 5:1.
Az esetek 10%-ában kétoldali, de a két femurfej általában nem egyszerre érintett.
A fő panasz a sántítás. A betegség a csípő átmeneti synovitisére hasonlít, (Lásd: ebm00654) azonban alattomosabban kezdődik és hosszabban elhúzódik vagy visszatér.
A fájdalon a lágyékhajlat és a térd között jelentezik.
A süllyedés, a serum CRP és a fehérvérsejt-szám normális.
A csontkor (Lásd: ebm00640) általában körülbelül két évvel elmaradott.
A kórisme röntgenfelvételeken alapul: az első jel a csontszerkezet subchondralis eltérése, melyet cysták megjelenése és az epiphysis ellapulása követ.
A kórjóslat fiatal (6 évesnél fiatalabb) gyermekekben kedvező.
Amennyiben kezdetben nem egyértelmű a terápiás indikáció, követés és kontroll röntgen-felvételek szükségesek.
Az utánkövetés során arra kell figyelni, hogy a csípő abductiós mobilitása a fizikális vizsgálatkor 30 foknál nagyobb legyen.
Kezelésre van szükség, amennyiben subluxatiós tendencia észlelhető a röntgenen vagy a csípő mozgása beszűkült. A mozgásbeszűkülés hátterének tisztázásában anaesthesiával végzett arthrographia segíthet.
A csípőízület geometriáját javító beavatkozásokra, úm. abductiós sínre vagy műtétre (femoralis és/vagy medence-osteotomiára) az esetek kb. 20 %-ában van szükség.