Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Az alkalmazkodási zavarok visszahatásként alakulnak ki, rendszerint rövid ideig tartó állapotok, élethelyzetekkel összefüggésben. Szorongás, depressio vagy magatartási panaszok formájában jelentkeznek, jelentős életbeli változások vagy lelki megterhelés után.
Az alkalmazkodási zavar az egyéb zavarok kizárásával kórismézhető: megterhelő események számos lelki zavart válthatnak ki, főleg súlyos depressiós állapotokat (Lásd: ebm00716) .
Jóllehet az alkalmazkodási zavarok legtöbbször enyhék és múló jellegűek, nem szabad azokat alábecsülni. Alkalmazkodási zavar sokkal súlyosabb állapottá alakulhat, és főleg fiatal korban önpusztító magatartással szövődhet.
Bár az alkalmazkodási zavarok a leggyakoribb kórállapotok közé tartoznak, amelyekkel a betegek az alapellátást felkeresik, a kórisme felállításához az orvosnak ki kell zárnia egyéb zavarokat. Megterhelő tényező önmagában még nem jelenti azt, hogy a betegnek alkalmazkodási zavara van.
A megterhelő tényező megjelenése után három hónapon belül érzelmi vagy magatartásbeli panaszok lépnek fel.
A panaszok vagy a magatartásbeli jellegzetességek klinikailag jelentősek
A megterhelő tényező a vártnál nagyobb szenvedést okoz, vagy
jelentősen rontja a beteg társasági és foglalkozásbeli működését
A zavar nem felel megnéhány más lelki zavar ismérveinek, amelyek a beteg élethelyzetére vonatkoznak, és annak sem, hogy korábbi zavar súlyosbodásáról volna szó.
A tünetek nem veszteség által okozott bánatnak felelnek meg.
Amennyiben a beteg számára megterhelő tényező megszűnik, a panaszok 6 hónapon belül elmúlnak.
Reactiv depressio
Az alapvető tünetek depressiv állapot, sírás és kilátástalanság.
Reactiv szorongás
Az alapvető tünetek idegesség, aggódás és feszültség.
Reactiv viselkedési zavarok
Az alapvető megjelenési formák: mások jogait sértő magatartás, és az életkornak megfelelő központi társadalmi normák és szabályok megszegése (például vandalizmus, gátlástalan gépjárművezetés, verekedés).
Reactiv érzelmi és magatartási zavar
Az alapvető megjelenési formák mind érzelmi panaszok, mind azok összefüggése magatartási zavarral.
A magatartási zavar kezelése a crisis psychotherapia alapelvei szerint történik (Lásd: ebm00713) .
A beteget meg kell hallgatni és megértéssel kell viseltetni iránta. A gondozást nyújtó személynek el kell fogadnia a beteg élethelyzetével kapcsolatos rossz lelkiállapotát, ugyanakkor nyugodt körülmények között segítenie kell a betegnek abban, hogy belássa, a helyzeten túl lehet jutni, vagy legalábbis enyhülés érhető el.
Típusos esetben egy vagy két találkozás enyhíti a panaszokat, és a beteg kezdi meglátni, új élethelyzetében hogyan működhet.
Az indokolt betegállomány néhány nap és néhány hét között változik.
A gyógyszeres therapia másodlagos fontosságú. A benzodiazepinek csökkenthetik a súlyos szorongást, az elalvási nehézségek pedig rövid hatástartamú altatókkal kezelhetőek.