Ugrás a tartalomhoz

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

Arcanum Adatbázis Kft.

Építészet.

Építészet.

Kellner Jánostól, fordította Pasteiner Gyula.

A török uralom korszaka. – Boszniában a középkor vége felé belső zavarok által elősegítve megjelenik a török hatalom és vele új műveltségi elemként a mohamedanismus, mely a következő századokban sajátos keleti jelleget kölcsönöz ezen tartománynak. Ennek következménye, hogy a renaissance művészet itt úgy szólván nyomot sem hagyott. Világosan beszélnek erről a keresztény építészetnek ezen időbeli szegényes alkotásai, a melyekkel nehány szóval végezhetünk. Nem érdektelen typust mutat a Zavala barlang-kolostor Popovo poljén (Herczegovina), melynek sziklába vájt lépcsős folyosói, czellái, védelemre alkalmas udvarai és kapui vonják magukra figyelmünket.

A kereszténység elnyomatásának ezen idejéből való egy másik, nem kevésbbé érdekes emlék. Ez Szerajevóban a keleti orthodoxoknak Mihály arkangyal tiszteletére szentelt régi temploma, mely olyan magas fallal van bekerítve, hogy az útcza felől nem is látható, s középmagasságú tornyának a kupolája is csak nagyobb távolságról tűnik szembe. Az első, állítólag 1463-ban keletkezett, épűletet 1556-ban, majd 1647-ben tűzvész pusztította el; a mostani templom, melynek belsejét hét, részben egymás fölött levő kis ablak gyéren világítja meg, majdnem négyzetes elrendezésű; nyolcz pillér választja el benne a nők helyét a férfiakétól.

A XVIII. századból való ikonostasis képei aranynyal és ezüsttel gazdagon díszített jó byzanczi festmények; a gyertyatartók, a szószék, a korlát, az énekesek karzata, az érseki trón mind jó byzanczi művek, nemkülönben a templomnak 1776-ban ajándékúl adott és Bécsben készűlt pompás függönyök is, melyeket tojásdad alakú mezőkben arkangyalok és hatszárnyú angyalok gazdagon díszítenek. Velenczei hatást mutat a proskomidionban levő kép, mely a fölfeszített Krisztust ábrázolja.

Az egyházi építészet szomorú állapotát legjellemzőbben az világítja meg, hogy Bosznia katholikusai legtöbb helyütt még rövid idővel azelőtt is a szabad ég alatt hallgatták a misét, melyet valamely közeli kolostorból való Ferencz-rendi szerzetes félig a földbe sülyedt sírkeresztek és korhadt fák között tartott.

A kereszténység és mohamedanismus közt száz évig folyt küzdelem befejezése után nem sokára általános virágzásnak indult a keleti művészet, de nem juthatott teljes kifejlődésre, mert az oszmán birodalom nem volt elég erős arra, hogy az ottani hatalmasoknak függetlenségi törekvéseit tartósan elnyomja. Az új műveltségi elem leginkább az építészet föllendűlésének kedvezett. Ámbár a török keresztény templomokat is foglalt le saját czéljaira, mindazáltal számos új mecset is épűlt. A kúttal ellátott és köröskörűl csarnokkal övezett udvarban álló mecset nem szokásos, ellenben igen gyakoriak a byzanczi mintára középponti elrendezésű kupolás és jobbára kőből, emlékszerűen épűlt mecsetek. Egyszerűbb körűlmények közt favázas vagy vályogfalú, négyzetes vagy négyszögű építmény szolgál imaházúl, melynek lapos mennyezete deszkázott vagy festett, födele pedig mind a négy oldalon kontyos és erősen kirúgó. Minden mecsetnek három vagy több tengelyű előcsarnoka és minaretje van. Csak a kupolás mecseteknek van válogatottabb építészeti díszük. Ezeken a keleti művészetnek valamennyi szerkezeti része, úgymint: a csúcsos, a hajlított és a patkóalakú ív, a stalaktit boltozat, a csipkés orom, stb. többé-kevésbbé kifejlődött alakban előfordúl; nem hiányzanak a határozott sík díszítmények, valamint a magas kapufülkék sem. A minaretnek hasábalakú zömök alapja van, azon majdnem kivétel nélkül enyhén vékonyodó, sokszögű, karcsú gúlaalakú törzs nyugszik, melynek belsejében kőből rakott csigalépcső van; az alapról a gúlaalakú törzsre való átmenet stalaktitból, háromszögű süvegből és efféléből alakúl, míg a gúlatörzs erősen kiszökellő, gazdag stalaktitpárkánynyal bíró kehelyalakban, vagy változatos tagoltságban végződik; rajta nyugszik a muezzinnek szolgáló, gyakran díszes áttört művű karzat. Ennek közepéből az alsónál karcsúbb gúlatörzs emelkedik ki, melynek falában mindig Mekka felé irányított ajtó nyílik, hegyes kúpalakú födele pedig a holdsarlóval végződik. Eltérő alakú minaretek ritkák, ilyen példáúl a mosztári minaret, melynek négyzetes alapja van. Kiváló gond fordíttatott az előcsarnok, a kapufülke, a Mekka félé irányított imafülke (mihrab) és a szószék (mimber) díszítésére. A szerkezetileg és építészetileg jól átgondolt kupolamecsetek falai faragott kőből, jobbára ólom lemezzel födött kupolájuk boltozata ellenben téglából épűlt; fa egyáltalán nem fordúl elő rajtuk; kedvező hatásukat fokozza az, hogy áttört kerítéssel övezett, lombos fákkal beültetett szabad téren állanak, továbbá hogy gyakran kecses járúlékaik vannak, milyenek a szertartásos mosakodásra szolgáló kút (šadervan), az alapítóknak kupolás mauzoleumai, a temetők szép síremlékei, azonkivűl több épűlet, melyek egyikében az órákat igazítják a török idő szerint (muvekit hana), a másik könyvtárúl szolgál (kutub hana), a harmadik szabadon álló óratorony (sahat kula), a negyedik iskola (medresse), végűl a kerítőfal mentén sorakozó keleti árús boltok (duèan). A nagyobb mecseteket környező ezen sokféle épűlet közepett hullámzik az a sajátos élénkségű keleti élet, melynek bűvös hatása elől nem menekűlhet, a ki ezen helyeket némi figyelemben részesíti.

Zavala kolostor a Popovo poljén. Ottenfeld Rudolftól

A szerajevói Begova dsamija sokféle kisebb szabálytalanságai mellett is a tartomány legszebb mecsetjei közé tartozik. Kupolával födött, oldalról elzárt, öt tengelyű előcsarnoka van, melyet Ghazi Husref bég 1529-ben (a hedsra szerint 937) épített. Elrendezése konstantinápolyi jó mintákat követ. Belsejének pompás hatását emeli a nehány évvel ez előtt készűlt gazdag színezés, továbbá a szép mimber és a mihrab, melyek közűl az előbbi márványból és homokkőből, az utóbbi vörös márványból van, végűl az énekkar emelvényének nyolcz márvány oszlopa, stb.

A mecset udvarán egy százados hársfa árnyékában áll két mauzoleum; mind a kettő nyolczszögű és kupolás; az egyikben a mecset építtetője, a másikban annak kedves szolgája, Murat bég van eltemetve. A mecset fő tengelyébe esik a kút, mely mostani alakjában nehány évvel ez előtt épűlt. Az eredeti kútnak 16 csorgóval ellátott; négy méter átmérőjű kerek medenczéje volt; melyet kupolaalakú és aranyozott oromdíszű vasrács zárt el. Természetesen a folyókák előtt itt is megtaláljuk a szertartás szerinti mosakodás kényelmére szolgáló szokásos kőkoczkákat, a kútház fa oszlopainak közeiből pedig nem hiányoznak a kő padok.

A mecset tőszomszédságában emelkedő óratorony négyzetes alakú, sarkai lemetszettek; gúlaalakú födelét a holdsarló fejezi be; egyébként pedig egyszerűen tagolt párkányok, kerekalakú kis hangnyílások és keskeny rések az egyedűli díszei ezen tuffából épűlt jellemzetes építménynek, mely hasonló alakban minden nagyobb városban előfordúl.

A szerajevói császármecset (Careva dsamija) elrendezés tekintetében hasonlít a Begova-mecsethez; beltere azonban csak egy középső és két oldal részből áll; az előbbi kupolás, az utóbbi lapos födelű; előcsarnoka hét tengelyű. Ezt is Ghazi Husref bég építteté és állítólag II. Szulejman császárnak ajándékozá.

A Ferhad bégről nevezett banjalukai mecset, melyet Ferhad bég Sokoloviæ váli állítólag a gróf Auersperg osztrák hadvezérért fizetett váltságdíjból 1576-ban építtetett volna, elrendezés tekintetében lényegesen különbözik az imént leírt mecsetektől. A középső kupolához három oldalról félkupolák csatlakoznak, a negyedik oldalon kupolával födött három tengelyű előcsarnok emelkedik, a minél fogva ezen mecset, noha a negyedik félkupola és a kis sarokkupolák hiányzanak, igen hasonlít a konstantinápolyi Szulejmanie-mecsethez. Azonkivűl a bejárati és a két szomszédos oldalán oszlopos csarnok van, a minél fogva ezen épűlet ismét a Kairo melletti Bulakban levő és Sinan basáról nevezett mecsethez hasonlít, noha a csarnokot Bulakban kupolák, Banjalukában pedig félereszű tető födi. Az, hogy a banjalukai mecset csarnokát szerkezetileg könnyű kupoláknak megfelelő mezőkre osztani, szinte bizonyossá teszi, hogy eredetileg itt is kupolákat terveztek. Egyébként is az oszlopok szép koczkafeje, a minaret karzatának stalaktitpárkánya, a hajlított ívű kapufülkének gazdagon tagolt kerete, az énekkar kő oszlopai, a falak leszelt éleinél a stalaktitszerű átmenet, a kupolás mauzoleumok, végűl a díszes kút, mind azt bizonyítják, hogy itt kiválóan szép mecsetet akartak építeni.

A szerajevói keleti orthodox templom belseje. Bernt Rudolftól

A tartománybeli többi mecset majdnem kivétel nélkül négyzetes elrendezésű és előcsarnokkal ellátott építmény. A nagyobb szabásúaknak az árkádjai fölött kupolák emelkednek, melyek közűl a középső nagyobb átmérőjénél, illetőleg magasságánál fogva kiválik és miként a fő kupola, úgy ezek is téglából építvék.

A maglaji Kuršumli (azaz „ólommal födött”) mecset, melyet Jussuf lasa, illetőleg annak fia épített, midőn atyja Budán váli volt, kitűnik szép fekvésével és minaretjével. Az utóbbit a muezzin karzata alatt gazdag stalaktitpárkányzat díszíti.

Nagy gondot fordítottak a foèai Aladsa (tarka) mecsetre. Ezt Hasan Nazir 1550-ben (a hedsra szerint 967) építteté; egyes részeit hatalmas párkányok szervesen emelik ki, stalaktitos boltozatú mihrabját keretbe foglalt ékítmények élénkítik, a fő kupola boltczikkelyei szép stalaktitos gyámokon nyugosznak, a csipkés ormokkal koszorúzott és ízlésesen alakított bejárati fülkéken, valamint a minareten a sík részek keretét sarokoszlopkák díszítik. Gondos kézre vall a mimber is; ehhez 13 lépcsőfok magasságban kő lapon nyugvó és szintén kőből faragott, hajlított ívű kapu vezet, melyet gazdag oromzat és a Koránból való mondásokkal borított keret díszít. A mimber lapja alatt hajlított ívű díszes nyílás van; a lépcső korlátját épén ilyen alakú fülkék és a sarkokban síkdíszítmények élénkítik. A mimber és a mecset belseje, színes díszítményeinek maradványaival és fínom művészi érzékről tanúskodó árkádjaival, legkivált pedig az árkádokra néző falak mezőinek díszítményei perzsa hatásra valló arab formákat mutatnak és igazolják azt az állítást, hogy ezen épűleten keleti mesterek dolgoztak.

Foèa mellett a Drina balpartján Ustikolinában levő mecset szintén a jobbféle építmények közé tartozik. Ezt állitólag Turhani Emin parancsnok 1461-ben (a hedsra szerint 856), tehát déli Boszniának a törökök által való elfoglalása első éveiben építteté. Figyelemre méltó díszes és karcsú minaretje, kivált pedig a karzati párkány fínom kimunkáltságú stalaktitja. A mosztári Karagjöz mecsetnek hasonló minaretje van, de a dobja kivételként nem nyolczszögű, hanem kerek alakú. Ezt a mecsetet Karagjöz (fekete szemű) bég Hadsi Mehmed 1569-ben (a hedsra szerint 977) építteté. Külsejének hatását nagyon rontja a kupolákkal födött árkádoknak fa oszlopokon nyugvó, félereszű tetőzete.

Banjalukában a kis Defterdar-dsamiját érdekessé teszik második előcsarnoka, orommal koszorúzott kapuja és arab eredetű festett díszítményei. Majdnem olyan számosak, mint a mecsetek és jobbára azoknak közelében is vannak a mohamedán iskolaépűletek. Ezek alsóbb rendű vallási oktatásra szolgálnak (mekteb) és építészetileg nem igen érdekesek. Azonban a felsőbb elemi iskolákra (ruždija) már nagyobb gondot fordítottak. Így a szerajevói ruždiját figyelemre méltóvá teszik a stalaktitos gyámok, melyeken a folyosók és lépcsők boltozata nyugszik, az esztergályozott zápok, a szép félkörű és hajlított ívek, a berakott művű mennyezetek, a bronz szögekkel díszesen kivert ajtók és szekrények, a falak faragott fa burkolata, az ablakrácsok, a falak, kivált pedig az ablakok fölötti ívezett fülkék színes díszítménye. Mindezeknél fogva a ruždija megegyezik a jobbféle mohamedán lakóházzal. A felsőbb tanulmányokra szolgáló és benlakással összekötött iskolákat (medresse) mindig nagyszabásúlag építették.

A szerajevói Begova dsamija. Bernt Rudolftól

Az iskolaépűletek e fajának jellemző példája Szerajevóban a kuršumli medresse, melyet az imént említett mecsettel egyetemben Ghazi Husref bég épített. Elrendezése majdnem négyzetes, csupán éjszaki oldalán szökell ki nehány méternyire egyetlen tanterme (dershana); homlokzata mélyen az áttört kerítő fal vonala mögött emelkedik; a kerítő fal és a homlokzat közé eső tér kertté van átalakítva, melyben lugasok nyújtanak árnyékot. A kapun át kupolával födött előcsarnokba lépünk, ez után következik a majdnem négyzetes és két tengelyű árkádos udvar, melynek közepét egyszerű kút foglalja el. Az épűlet összes helyiségei az árkádos udvar körűl sorakoznak, s csak is az udvarról van bejáratuk; mindegyik helyiség kupolás; valamennyi fölött uralkodik a tanteremnek a tizenkét lakószoba kupoláival szemben emelkedő kupolája. A lakószobák három négyzetméter terjedelműek és hatodfél méter magasak; minthogy azonban a helyiségek magasságuk s még inkább a kupola ólom födele miatt nehezen fültek, a szép hatás kárára két és egyharmad méter magasságban utólag fa mennyezetet vontak. Valószínű, hogy ez a medresse valamely nagyobb keleti építménynek az utánzata, a melynek építésekor nem számoltak kellőképen az itteni időjárással. Az építés egyéb részletei teljesen kielégítők, jelesűl: a kőből és vékony téglából rétegesen rakott fal, a kő keretű ablakok fölötti bemélyített csúcsíves mezők, a hasábalakú, magas kő gúlában végződő kémények, nemkülönben a kupoláknak ólom burkolata is. A lakószobák berendezése egyszerű: dolaf (szekrény), bosnyák kályha meleg vizet tartó edénynyel, szertartásos mosakodásra szolgáló, szekrény alakú banica (fürdő), hosszú, a fal mentén húzódó s ágy gyanánt is szolgáló díván, szőnyeg és falburkolat, mindez keleti formában, teszi ezen kis helyiségek bútorzatát, a melyek mindegyikében két-három növendék lakik.

A foèai Aladsa mecset belseje. Charlemont Húgótól

A kuršumli iskolától keletre fekvő és csak félig kiépített Hanikah iskola elől árkádos folyosóval ellátott hosszanti épűlet és tulajdonképen tekija (kolostor), melyben a sejk lakásán kivűl közös, dongabolttal és nyeregtetővel födött lakószobák vannak; ez későbben keletkezvén a kuršumli iskolánál, annak motivumai részben ismétlődnek rajta. A Szerajevo éjszaki környékén levő Sinan tekija, melyet Hadsi Sinanaga 1637-ben (a hedsra szerint 1048) épített, az előbbinél eredetibb, bár építészetileg szintén értéktelen példája a török kolduló szerzetesi kolostornak. Kifelé kő falak zárják el, belseje pusztúlásnak indúlt, fából való verandák és előkelő sejkek síremlékei kis udvarának mystikus hatást kölcsönöznek, a mit még inkább fokoz a kuffi betűs (legrégibb arab írás) számos fölírás. Az épűletben a sejk lakásán kivűl csak a vándor derviseknek (musafir) szolgáló szobák vannak, továbbá még a tánczoló dervisek vakbuzgó szerzetének mindenféle jelvényével díszítve egy nagyobb imaszoba, melynek egyik karzatát a mohamedán nők, a másikat férfi nézők használják. Ezen imaszoba mennyezetét a Szulejman muhur, szép geometriai rozettaékítmény díszíti. Ezen tekija körűl elterűlő temetőben még nehány évvel ez előtt állott az építőnek, szép kupolasírja (turba), mely, sajnos, 1891-ben bedűlt. Újabb időben, 1830-ban Rizvanbegoviæ építetett Blagaj mellett, a Buna forrásánál egy tekiját, mely különösen szép környékéről ismeretes.

A mohamedánok a legritkább esetben emeltek emlékszerű világi épűletet. Kivételt tesznek a fürdők, melyek közűl Szerajevóban a Ghazi Husref bég által épített még eredeti alakjában áll fönn. Symmetrikus két részből áll; elkülönített bejárata van a nők és a férfiak számára, úgy a férfiak, mint a nők osztályában kúttal, kávéházzal, nyugvó ágyakkal, öltöző fülkékkel ellátott előcsarnokba lépünk; ehhez csatlakozik egy melegített és szintén nyugvó ágyakkal ellátott tágasabb helyiség, azután következik fokozatosan melegebb négy fürdő helyiség és a spanyol zsidók számára egy rituális fürdő. A helyiségek vagy kupolásak, vagy dongaboltozatúak; padozatuk kőlapokból áll; ezek alatt vannak a tuffából épített csatornák, melyek a meleget vezetik. A kemencze fölött van egy tűzálló anyaggal befalazott réz üst, melyből a meleg víz vezetéke ágazik ki; a meleg, valamint a hideg víz a fürdő helyiségekben kagyló alakú medenczékbe ömlik. A gőzt úgy állítják elő, hogy vizet öntenek a forró padozatra. Az alacsony ajtók maguktól csukódnak; a fürdőzőknek kő padok kinálkoznak; a kupola tetején levő nyilás, s körűl oldalt a falakba illesztett apró üveggolyók árasztanak világosságot a fürdő helyiségbe; a füst és gőz, miután a fűtőcsatornán áthaladt, a falban levő számos kéményen át illan el.

Figyelemre méltók továbbá a kereskedelmi czélokra szolgáló épűletek: a karavanserajok, bazárok, stb. Szerajevo legterjedelmesebb építményeinek egyike a Ghazi Husref bég által a pokrócz-, szőnyeg- és posztó-kereskedők számára épített tašlihan és a hozzá csatlakozó bezistan (bez = vászon). Az előbbi épűletnek majdnem négyzetes udvar körűl csoportosúló négy szárnya volt egykor; egy része romba dűlt 1697 október 23- és 24-én, a midőn Jenő herczeg Szerajevót elpusztítá, másik része pedig az 1879-iki tűzvész áldozatává lett. A hozzá csatlakozó bezistan, melybe csúcsos ívű négy kapu nyílik, jobbára tuffából épűlt és az útczára szolgáló három szárnyát kupolák és ólomlemezek födik. Az itt pezsgő keleti élet most is rendkivűl érdekes. A bosnyák eredetű Opukoviè Rustem basa nagyvezér által épített Brussabezistan, melynek hát nagy, kupolás helyisége van, most katonai czélokra szolgál.

A kuršumli iskola (medresse) Szerajevóban és részlet az udvarából. Bernt Rudolftól

Szerajevo egyéb nyilvános épűletei fölötte egyszerűek; anyaguk törmelék kő és vályog; vannak köztük favázas alkotmányúak, meg tisztán fából valók is, mely utóbbiak mestergerendái zömök fa oszlopokon nyugosznak. Ezek jobbára keleti vendégfogadók (han); vannak lóistállóik, kisebbféle vendégszobáik és tűz ellen védett raktáraik. Ilyen példáúl a kolobarahan, melynek egyemeletes négy szárnya terjedelmes négyzetes alakú udvart zár körűl és kifelé boltjai vannak. Az e fajta építmények legnagyobb része, mivel a megváltozott körűlmények közt a tisztaság követelményeinek nem felelt meg, lebontatott és helyüket új épűlet foglalta el. Efféle nagy vendéglők Szerajevón kivűl is voltak, kivált a Konstantinápolyba vezető országútak mentén; a szárazföldi közlekedés tengelyen történvén, az állomásokon szállásról is kellett gondoskodni.

Az említett épűletek a nagykereskedelemnek szolgáltak; a kiskereskedelem helyiségei a boltok (dušan), melyek külön e czélra rendelt városrészben (èaršija) vannak és lakóházakkal csak kivételként állanak kapcsolatban. Gyakori (így a szerajevói èaršijában is) az egyes iparok elkülönítése. A duèanok fából épűlt, alacsony, az útcza felé egészen nyilt, de két vízirányos szárnyú csapó-ajtóval elzárható bódék és hosszú sorban húzódnak a magasabb hátsó épűlet előtt. Ezen bódékat vagy kupola, vagy pedig lapos, erősen kiszökellő cserepes tető födi és azért olyan alacsonyak, hogy a hátúlsó fa épűlettől el ne vegyék a világosságot; e hátsó épűletben van, s rendesen a duèanhoz csatlakozik a tűz ellen biztos, terjedelmes raktár. A boltoknak gyakran alsó helyiségük is van, de ez oly alacsony, hogy csak lehajolva vagy ülve lehet benne foglalatoskodni. Az árúczikk nagyon gyakran magában az elárusító helyiségben készűl, a mi természetesen emeli a èaršija érdekességét. Az itt uralkodó élénkséget még fokozza a reggeltől estig sűrűn látogatott fogadalmi kútak (sebil), borbélyműhelyek, népkonyhák (imaret), és kávéházak nagy száma.

A városok közt Szerajevo, Mosztár, Travnik, Poèitelj egészen sajátos mohamedán alkotások. Ezek tornyokkal, kapukkal és bástyákkal védett új erődítmények körűl képződött telepekből fejlődtek. Mindannyi határozottan keleti jellegű, kivált Poèitelj, mely a Narenta balpartján fokozatosan emelkedő fekvésével, tornyokkal védett falaival, zömök mecsetjével, lapos födelű házaival sokban hasonlít a déli spanyol és a syriai városokhoz.

A török korszakbeli épűletek közűl emlékszerű jellegüknél fogva megemlítendők még a hídak. A bosnyák büszke a višegrádi hídra. Ez a Drina két partját köti össze; gondosan faragott kőkoczkákból szilárdan épűlt; 170 méter hosszú; két oldalról a közepe felé magasodva tizenegy hatalmas csúcsos íven nyugszik, a melyeknek nyílása 13.7 és 18.6 méter közt váltakozik; 6.3 méter széles kocsiútja és magas korlátja van; az egyik korlát közepén levő fölírás szerint a Boszniából származó Sokoloviæ Mehmed basa nagyvezérnek köszöni keletkezését; technikailag első rendű alkotás, mely a hirtelen áradó Drina ragadó hullámainak mindeddig sikeresen ellenállt. Az 1896-ik évi nagy áradás a hídat egészen elöntötte, de csak a korlátját rongálta meg, egyéb kárt nem tett benne.

A Sinan tekija (mohamedán kolostor) Szerajevóban. Bernt Rudolftól

Még híresebb a római híd Mosztárban. Ez 27.3 méter nyílású; merész félkörű ívvel a Narenta két partját köti össze; magassága a víz átlagos szintje fölött 19.5 méter; minthogy emelkedése igen meredek, szélessége pedig a két korláttal együtt 4.55 méter, azért ez idő szerint csak gyalogjáróknak szolgál. Hadsi Chalfa török földrajzi író följegyzése szerint e híd 1566-ban (hedsra 974) II. Szulejman alatt egy régibb fa híd helyén épűlt. A hídfők valószínűleg római időből valók, noha nincs fölírás, mely ezt bizonyítaná. A záró kőnek török fölírása ez: „kudret kemeri” (az isteni hatalom íve). Meglehet, hogy dalmata (ragusai), vagy talán olasz építőmesterek építették. Hadsi Chalfa szerint Sinan, a híres török építész, e helyen lehetetlennek tartotta boltíves híd építését; állítólag egy helybeli asztalos (dundser, az építészet minden ágát űző mester) mégis fölépítette.

A mosztári és višegrádi hídnál jobb állapotban van a Narenta hídja Konjicában. Ezt 1682-ben (hedsra 1093) állítólag Sokolovic Ahmed vezér építteté faragott kőből; 6.8–13.5 méter szélességű hat ívből áll, nagyjában hasonlít a visegrádi hídhoz, míg a Miljacka hídja (Kozija æuprija, kecskehíd) Szerajevótól keletre a mosztári híd mintáját követi, azzal a különbséggel, hogy a víz átfolyásának megkönnyítése végett a kecskehíd homlokfala két kerek nyílással van áttörve. Ugyanezen szerkezettel találkozunk Szerajevo kő hídjainál.

Régi török fürdő Szerajevóban. Bernt Rudolftól

A fölsoraltakon kivűl még több részint fönnálló, részint romba dűlt híd bizonyítja, hogy a török nagy fontosságúnak tartotta a hídépítést.

A szerajevói római katholikus székesegyház. Bernt Rudolftól

A víz- és az útépítés terén alkotott művek az előbbieknél jóval csekélyebb értékűek. A vízvezetékek száma nagy volt, a mennyiben a helységek közelében levő forrásokat rendszerint fölfogták és a mecsetekhez és a fürdőkbe vezették; de, mivel a vezetésre csak is agyag vagy fa csöveket használtak és az alapítványokból (vakuf) épített vízvezetékek föntartására kevés gondot fordítottak, a tartomány elfoglalásakor az e fajta építmények igen siralmas állapotban voltak. Ezen vezetékeknek egyik sajátossága volt, hogy itt-ott beillesztett, úgy nevezett tereziákon futottak át. A terezia hasábalakú, gyakran kúthoz hasonló építmény faragott kőből, melyben egy kis víztartó, továbbá két merőleges cső volt elhelyezve; az egyik cső be-, a másik pedig kivezette a vizet. Ezen készűléknek nyilván kettős czélja volt. Az egyik az, hogy a terezia felső szintjére a víz által gyakorolt nyomást csökkentse, a mi a vezeték fogyatékos anyagára való tekintetből szükséges volt; a másik czél pedig az volt, hogy a vezetéknek nagyobb egyenlőtlensége könnyen megtalálható legyen, a mennyiben a hibának azon cső fölött kellett lenni, a hol a víz nem jutott el a terezia tartójába. A vízvezetéki kútak rendszerint faragott kőből való, egyszerű tagoltságú és fölíratos táblákkal ellátott építmények voltak.

A tartomány elfoglalásakor az útak a vízvezetékeknél is roszabb állapotban voltak. E téren, a hol csak az összes érdekelt tényezők együttműködése teremthet kedvező eredményt, az egyes jóltevők és a vallási alapítványok meddők maradtak. A kormány majdnem egészen tehetetlen volt; minden nagyobb földbirtokos uralkodói jogokat követelt magának; lázadás lázadást követett. Ilyen körűlmények közt lehetetlen volt az együttműködés. Ennél fogva a közlekedési eszközök állapota fölötte szomorú képet nyújtott: a Banjaluka és Doberlin közt épűlt vasút a közlekedésre alkalmatlan, magas építményei romban, az egykor kővel burkolt országútak (kalderma = szép út) majdnem járhatatlanok; a kisebb hídak vagy elpusztúlva, vagy igen gyarló állapotban voltak, egész útvonalak levezető csatornák hiányában az év nagyobb részén át víz alatt állva eliszaposodtak, stb.

A fontosabb országútak egyike sem volt használható; mindazáltal a Mosztár, Szerajevo és Bosznabród közti úton tényleg jártak és a török kormány 1863-tól kezdve azon fáradozott, hogy a Mosztár és Konjica közti nehéz útat alaposan újjá építse; azonban, noha sok pénzt fordított rá és volt elég munkaerő is, még sem volt képes a nehéz föladattal megmérkőzni. 1878-ban az útnak csak nehány szakasza volt úgy a hogy készen. Az Angolországból hozatott és a Narenta fölé szánt három vashíd közűl csak az egyik volt fölállítva Jablanica alatt, a másiknak magában Jablanicában csak a két parti pillérje, a harmadiknak Mosztárban a középső pillérje volt fölépítve. Hogy milyen zűr-zavar uralkodott ezen építkezésnél, mutatja az, hogy a vasszerkezet, melynek kisebb darabjait, mint gazdátlan jószágot a czigánykovácsok akadálytalanúl ellopkodták, szanaszét szórtan hevert különböző helyeken. Úgy látszik, hogy tervek és rajzok készítésével csekély mértékben foglalkoztak. Bizonyos Abdulah Nuri által a ragusai útra szánt és kilencz pilléren nyugvó fa híd terve, mely az alaprajzot és a hosszanti metszetet tűnteti föl, ez egyetlen török eredetű terv, mely eddig birtokomba jutott.

Önként értetik, hogy az ilyen útakon a kocsiközlekedés nagy nehézséggel járt, a mit csak az tud elképzelni, a ki török országútat eredeti állapotában látott. Ilyen példáúl az, mely Neum kikötőtől indúl ki, Hutova mellett haladva el és a metkoviæ-mosztári országúthoz csatlakozik. Mivel ez volt az Adriától kiindúló egyetlen országút, mely egészen herczegovinai terűleten feküdt, azért mint katonai út nagy fontossággal birt a török kormányra nézve. Mintegy száz ökör és ugyanannyi ember volt szükséges egy-egy nagyobb ágyú szállításához. Az út ugyan széles, de helylyel-közzel nagyon kedvezőtlen fekvésű volt, alapja pedig nagy szikladarabokból lévén építve, helyenként a legnagyobb óvatosság mellett is veszedelmes volt a rajta járás; a teher szállitása számos ember és igavonó állat fölfogadását tette szükségessé, és azoknak jó része többé nem kerűlt vissza hazájába.

A mohamedán casino Szerajevóban. Háry Gyulától

Az osztrák-magyar kormányzat korszaka. – A nyugati műveltség, mely az osztrák-magyar csapatokkal 1878-ban vonúlt be a tartományba, számos akadály mellett is lassanként áthatotta a szellemi élet minden ágát és két évtized lefolyása alatt olyan eredményeket ért el, melyeknek a nyugati nemzetek minden illetékes birálója a legnagyobb elismeréssel adózik. Igaz, eleinte sok korhadtságot kellett az útból eltávolítani, hogy helyük legyen a sürgősen szükséges új alkotásoknak. Természetes, hogy ez érzékenyen megzavarta a korábbi egységes keleti életet.

A kormányzat minden ágának következetes fejlődésével kapcsolatosan sokféle hivatalos épűletre volt szükség, azonkivűl valamennyi vallásfelekezet ifjúsága számára iskolákat, a keresztény lakosság számára templomokat, a bevándorlott lakosság számára lakóházakat és jótékonysági intézeteket kellett építeni. Mindezt csak úgy lehetett megvalósítani, hogy a czélszerűség vitte a döntő szerepet, a művészeti szempont ellenben háttérbe szorúlt. Ekként ama szép keleti városi kép helyét, mely a tájfestőt elragadta, a réginek és az újnak sajátos keveréke foglalta el. Ez a városok megkezdett szabályozásában, a magas bérházak és a düledező alacsony lakóházak közti ellentétben, a kilátást korlátozó tűzfalakban, új tetőkben, stb. nyilatkozott, s mindaddig tart zavaró hatása, míg a megindúlt mozgalom helyét az egyensulyozott állapot egy neme váltja föl, a melyben az új a régitől vagy egészen különválik, vagy szerves egységbe olvad vele. Az utolsó tíz év tervszerű, czéltudatos eljárása már is határozottan kedvező eredményt mutat. A czélszerűség és hasznosság mellett a művészet is tért foglalt, s pedig úgy, hogy az építészet minden művészeti formája érvényre jutott.

Egyesűleti ház Szerajevóban. Paøik K.-tól

A seriat-biróiskola Szerajevóban. Panek Károlytól

A középkori építészetet legméltóbban képviseli a katholikus székesegyház és plebánia-templom Szerajevóban. Ezen késő csúcsíves ízlésű templom többféle anyagból épűlt, s pedig sarkai, támasztó pillérei, ívei, továbbá az ajtó- és ablakfelek sárgás homokkőből, talapzata fehér mészkőből, külsejének többi része rétegesen rakott vöröses törmelékkőből. 1.200 lélekre számított belseje nem nagy terjedelmű, mindazáltal művészi érzékkel megszabott arányainál fogva a legszebb Szerajevo újabb épűletei közt. Homlokzata négyzetes alapú, támasztó pillérekkel ellátott és gúlaalakú sisakkal födött két toronyból és ezek által közre fogott, a középhajójának megfelelő oromfalból áll; a két torony mögött van a két oldalhajó. A homlokzat összhangzatos, kedvező hatását fokozza az egyszerű, de szépen tagolt fő kapu és e fölött a kerek ablak. Homlokzatán a jól kimért tömegek kötik le figyelmünket, két hosszanti és keleti oldalán ellenben az oratoriommal ellátott sekrestyék, a meredek tetők, a nyeregtorony, a sokszögű záradék üvegképekkel ellátott magas ablakainak összhangzatos élénksége tesz jó hatást a szemlélőre. Egészben véve e templom kivűlről nagyobbnak látszik, mint a mekkora valóban. A külsőnek megfelel belsejének összes hatása; a 80 centiméter átmérőjű és csiszolt mészkőből való három-három pillér által négy szakaszra osztott és az oldalhajók páros ablakai által megvilágított, keresztboltozatos középhajó magassága kellőleg érvényre jut, a mit a jó hatású színes díszítés is elősegít; a középhajó a szentély és a szabadon álló márvány oltárral ellátott apsis felé kitűnő távlatot nyújt.

A szentélyben levő két falképet Seitz M. történeti festő kartonjai nyomán Rohden Albert festette. Ezek egyike a hegyi-beszédet, a másik pedig Mózest ábrázolja, a mint átveszi a tízparancsolatot. Rohden festette továbbá a Krisztus föltámadását és Mária megkoronáztatását ábrázoló falképeket. Ezek, valamint a középhajó gádorfalát díszítő, kerek alakú tempera-képek igen derék alkotásai a jelenetes festészetnek. A fő kapu fölött levő Jézus-szíve szobor Hausmann J.-től, továbbá az oltárok szobrai és a szószék médaillonjai Erler Ferencztől és Moratz Dragantól, méltó képviselői a szobrászatnak. Az épűletet Vancaš J. polgári építész tervezte, ő vezette az építést is.

A középkori építészetet alkalmazták úgy a Ferencz-rendiek szerajevói kolostorán, melyet a kormány megbizásából Panek C. építész tervezett, mint az érseki székesegyházon (Vancaš), mint az Isteni szeretetről nevezett apáczák leányiskoláján (Vancaš). Mindezen épűletek fölötte egyszerűek ugyan, mindazáltal díszére vannak a városnak.

Számos kiváló építmény renaissance művészetű. Így a kora renaissance formáival találkozunk a kormányzóság két épűletén Szerajevóban; az egyik Vancaš, a másik Panek építész műve. Az utóbbi építé a kormány tervei szerint a főtörvényszéknek szintén kora renaissance ízlésű épűletét. A szerajevói főgymnasium és a fiúiskola renaissance épűletek görög motivumokkal. Mind a kettőt a kormány tervei szerint Paøik C. építész építé. Megemlítjük még a tartományi bank épűletét (Paøik), az egyesűleti házat (építtető a kormány, építő Paøik) és az érseki középponti papnevelőt Szerajevóban. Ezek olasz renaissance ízlésűek. A német renaissance építészetet többek közt az érseki árvaház (Vancaš), a barokk ízlést pedig több szerajevói lakóház képviseli.

A kormány kiváló gondot fordít az arab építészet föntartására és újjáélesztésére. Arabos építmény a seriat-biróiskola Szerajevóban. A seriat-biróiskola (a mohamedán családjog fő iskolája seminariummal) egy lakosztályból, az iskolai helyiségeket magában foglaló szárnyból és egy kis mecsetből áll; helyes arányainál, árkádos udvarának szerves alakításánál és hatalmas hatású nyílt lépcsőjénél fogva, melyhez fülke alakú kapu vezet, Szerajevo egyik legszebb épűlete. A kormány terve szerint Paøik építé.

A szerajevói új városház. Knopfmacher B.-től

Szerajevo másik arab ízlésű építménye a városháza. Ennek saroktornyokkal és kiszökellő homlokzatokkal tagolt háromszögű elrendezése van. A fő homlokzatnak kiszökellése legerősebb; öt nyílású loggia élénkíti földszintjét és emeletét; ezek mögött van az emeletnyi magas ünnepi terem; nyílt lépcső vezet a gazdagon díszített előcsarnokba; a melyből az üveg kupolával födött árkádos udvarba lépünk. Az udvar szervesen fejlődik az elrendezés háromszögű alakjából; innen alkalmas márvány lépcső vezet a karzatos és gazdag díszű ünnepi terembe. Ezen pompás épűlet részleteinek alapjáúl az azóta elhalt Wittek Sándor kormányzósági építész által a kairói Hasszán-mecseten és a Kairo melletti, XV. századi Kait-bai szultán sírmecsetén tett tanúlmányok szolgáltak. A travniki, tuzlai, bihácsi medressek, a Narenta szálloda Mosztárban szintén azt bizonyítják, hogy a keleti építészet jól összeegyeztethető a mai követelményekkel. A keleti ízlést Vancaš és Niemeczek polgári építészek számos lakóházon is alkalmazták.

A közczélra szolgáló számos újabb építmény jobbára a falusi építkezés mintáját követi. Ilyenek példáúl Ilidse fürdőnek villaszerű pompás építményei, hasonlóképen a mezőgazdasági állomás az Ilidse melletti Butmirben, a 300 ágygyal ellátott tartományi kórház Szerajevóban, a 600 fegyenczet magába fogadó középponti fegyház Zenicában, a hol az ir rendszert alkalmazták: a büntetési idő első szakában magánzárka, második szakában közös fogság, harmadik szakában a fegyházat kerítő falon kivűli fogházban való elhelyezés, negyedik szakában pedig szabadon bocsátás.

Egyébként mostanában a közpénzekből, a nyugdíjalapból, a vakuf és a községek pénzéből emelt épűleteknél gondot fordítanak a jobb építészeti előállításra. E tekintetben jótékony hatást gyakorol a tartományi kormánynak Stix Ödön osztályfőnök vezetése alatt levő építészeti osztálya, melynek kebelében az eddig elért eredmények a már említetteken kivűl Ivekoviæ C. M. (most Zárában), Butscha Ágost (most Brünnben), Blažek Ferencz építészek érdemes buzgóságának köszönhetők. Hogy ez a hatás nem jutott mindjárt kezdettől fogva érvényre kivált a nagy számmal keletkezett keresztény templomok és kolostorok építésénél, annak oka a már ismertetett körűlményekben rejlik. Az e fajta épűleteknél az volt a fő czél, hogy kevés pénzen használható épűlet állíttassék elő. Minthogy azonban a vallási czélra szolgáló épűletek jobbára ideiglenesek és a rohamosan növekvő szükséglet következtében már is szűkek, bizton várható, hogy a hevenyészet és sietség korszakának elmultával majd az e fajta építmények is jobban megfelelnek az építészeti ízlés követelményeinek. Egyébként vannak templomok és kolostorok, melyek építészetileg figyelemre méltók. Ilyenek a Travnik melletti Guèja gora újabban helyreállított Ferencz-rendi kolostor, a mosztári kolostor, a trebinjei, a bihácsi templom, stb. A mohamedánok újabban épűlt imaházai is lehetőleg régi jó mintákhoz alkalmazvák.

Bosznia és Herczegovina országútait és vaspályáit a földrajzi áttekintést nyújtó közlemény befejezése tárgyalja.