Ugrás a tartalomhoz

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

Arcanum Adatbázis Kft.

26. fejezet - Bosznia és Herczegovina

26. fejezet - Bosznia és Herczegovina

Az Osztrák-Magyar Monarchia térképe.

Földrajzi áttekintés.

Bosznia és Herczegovina fekvése és fölosztása; népessége. Sax Károlytól.

Bosznia és Herczegovina a Balkán félsziget éjszaknyugati csücskét foglalja el és egyszersmind áthidaló a Balkán és az Alpesek terűlete között. Bosznia legnagyobb részt a Duna vidékéhez, Herczegovina pedig egészen az Adriai tenger terűletéhez tartozik. Mind a két ország, valamint már a megszállás előtt többnyire egyesítve volt, jelenleg is egy egységes közigazgatási terűletté van összefoglalva s a szerajevói, tuzlai, banjalukai, bihácsi, travniki és mosztári hat kerűletre osztva. Ez a legutóbbi jelenleg Herczegovinát foglalja magában, bár régebben Herczegovina kelet felé jóval tovább, a mai szerajevói kerűlet délkeleti részére is kiterjedt. A kerűletek járásokra osztvák, melyeknek száma 53 s közöttük három városi járás (Mosztár, Dolnja-Tuzla és Banjaluka). A külön szabályrendelet szerint szervezett főváros, Szerajevo is némi tekintetben városi járás az ugyanazon nevű kerületben. A nagyobb kerűletek egy részének a szükséghez képest politikai alkerűletei is vannak. A törvénykezési és pénzügyi beosztás egyezik a politikai beosztással, azzal a kivétellel, hogy ott, a hol városi és országos járási hivatal is van, csupán egy a közös törvénykezési és adójárási hivatal.

Bosznia és Herczegovina közigazgatási terűlete 51.027 négyszögkilométerre terjed s így körűlbelűl Szerbiáéval (48.600 négyszögkilométer), vagy, még inkább Csehországéval (51.967 négyszögkilométer) egyenlő.

Bosznia és Herczegovina népessége valamivel meghaladja a 1 1/2 millió lélekszámot (az 1895. évi április 22-iki népszámlálás szerint: 1,591.036); s földje alakúlásához képest a lakosok meglehetős egyenetlenűl vannak eloszolva az országban.

Nemzetiségökre nézve Bosznia és Herczegovina lakosai legnagyobb részben a délszláv törzshöz tartoznak. Csupán a 400 évvel ezelőtt Spanyolországból beköltözött zsidók tesznek kivételt, a kik maguk között maig is spanyolúl beszélnek; számuk jelenleg 5,729; továbbá a megszállás óta az osztrák–magyar monarchiából ide kerűlt különböző nemzetiségű bevándorlók és a szintén csak a legutóbbi időben Németországból beköltözött telepesek (1.600 főnél több). De magának a bosnyák és herczegovinai lakosságnak a délszláv nemzetisége sem egészen tiszta, mert nemcsak az őslakosság (valószinűleg illirek) vérével, hanem az oszmán törökökével is elegyedett, a kik, bár számra nézve kevesen, a 400 éves török uralom idején telepedtek le az országban s az iszlámra áttért nagy számú benszülöttekkel egészen összeolvadtak.

A népesség mohamedán része meghaladja a félmilliót (az 1895. évben: 548.632), tehát az összesnek körűlbelűl egyharmada. A többi kétharmadban legszámosabbak a keleti orthodox keresztények (673.246). Utánuk következnek a katholikusok (334.142), azután a zsidók (8.213) hozzájuk számítva a föntebb említett spanyol zsidókat is. Protestánsok (az új népszámlálás szerint 3596-an) csak nehány év óta vannak. Ezek csaknem kivétel nélkül bevándorolt telepesek. A vallást itt is, mint az egész Keleten szokás, rendszerint nemzetiségnek is tekintik.

Foglalkozásra nézve a népesség legnagyobb része (88 százalék) mezei gazdaságot űz. A legutóbbi népszámlálás a következő adatokat szolgáltatta: 5.833 földesúr, 88.970 kmet család (feles vagy harmados földmívesek), 86.867 szabad földes gazda, 22.655 paraszt, a kik egyszersmind egy-egy földesúr kmetjei (azaz feles vagy harmados bérlői), valamely más földön pedig szabad birtokosok. A többi benszülött lakosok főképen kézmívesek és kereskedők, továbbá tanítók és papok, illetőleg ulemák, t. i. olyan egyének, a kik iszlám theologiai és jogi tanúlmányokat végeztek és jelenleg legnagyobbrészt bírákúl alkalmaztatnak mohamedán családi és örökösödési ügyekben. Különben a benszülöttek még kevesen vannak a tanúlt osztályok között, melyeknek tagjai legnagyobb részt az Ausztriából és Magyarországból beköltözött tisztviselők, orvosok, ügyvédek, tanítók és mérnökök. De lassanként mind több-több bosnyák és herczegovinai ifjú képezi magát a monarchia egyetemein tudományos pályára – köztük mohamedánok is – s ezek vagy állami hivatalokba, vagy ügyvédi pályára lépnek.

A városi lakosság Boszniában és Herczegovinában csak csekély része a népességnek; de itt város és falu között nehéz megvonni a határt, mert van sok nagy falu 2.000-et is meghaladó lakossággal és nehány kis város, melyekben a lakosság száma 1.000-nél is kevesebb. A legnagyobb városok: Szerajevo 38.000, Mosztár 14.400, Banjaluka 13.500 és Dolnja-Tuzla 10.200 lakossal (a katonaságot bele nem számítva). Ezek után hét város következik 5.000–10.000 lélekszámmal. A népesség eloszlása, sűrűsége (egy-egy négyszögkilométerre átlag 31 lélek) igen egyenetlen; a tuzlai kerűletben átlag 40, a travnikiban és Herczegovinában pedig átlag csak 24 lakos jut egy-egy négyszögkilométerre. Legsűrűbb a népesség az éjszaknyugati részen és az éjszakkeleti lapályokon (egy-egy négyszögmérföldön néhol 2.500-nál is több); legcsekélyebb a középtáji hegyes vidékeken, a hol egy-egy négyszögmérföldnyi terűletre már 500 lakos sem jut.

Geologiai áttekintés. báró Foullon-Norbecck Henriktől

Bosznia és Herczegovina geologiai alakúlása általán véve szorosan a déli Alpesekéhez csatlakozik; csak az úgy nevezett fliss-(flysch-)zónában mutatkoznak némi megegyezések az Apenninekkel.

Ha nem veszszük tekintetbe azt a két, nem nagy kiterjedésű gránittömzsöt, melyeknek különben a geologiai korát sem ismerjük biztosan, a palaeozói kor (geologiai őskor) lerakódásai e tartományokban a legidősebb geologiai képződmények. A palaeozói komplexus palákból, homokkövekből és mészkövekből áll; a fő tömeget a palák szolgáltatják. Ezekhez járúl a vulkáni, vagyis kitörésbeli kőzetek sorozata, melyek a palaeozói lerakódásokat számos helyen keresztűl törik és vagy telepedések sajátságainál, vagy pedig külső jellemöknél fogva egyazon kor képződményeinek tekintendők.

A palaeozói lerakódások éjszaknyugatról délkeletre egészen keresztűl húzódnak az országon. Legnagyobb részök a kőszén-periódusba tartozik; de, mint a déli Alpesekben, itt sincsenek belőle kőszéntelepek. Ellenben számos helyen érczek fordúlnak elő. Eddigelé czinóber, fakóércz, kénes rézércz (rézkova, chalkopyrit), ezüst tartalmú ólomfény, realgár-, mangán- és vasércz előfordúlásai vannak kimutatva. Ezeket részben már bányászszák is.

A palaeozói képződményekre csaknem az egész területen tisztán láthatólag a triász-periodus lerakódásai következnek. A palaeozói gerincznek csaknem mindenütt az ú. n. „werfeni rétegek” a fedő kőzetei és pedig igen nagy mennyiségben a jellemző vörös „werfeni palák” uralkodnak, a melyek helyenként homokkőszerűekké válnak; míg ellenben a werfeni színtáj mészkövei az országnak csupán nyugati részére szorítkoznak. A triász mindenütt köpönyegszerűen borítja a régebbi képződményeket, a melyeknek jellemző sajátságuk, hogy legnagyobbrészt antiklinális feltörések alakjában jelennek meg. Minthogy a palaeozói rétegek legtöbbnyire hosszan elnyúló darabokban bukkannak a fölszínre, a triászképződmények kétoldalt vannak reájuk telepedve. A jelenleg födetlenűl kiemelkedő palaeozói képződményeket egykor bizonyára mindenütt a triász rétegei borították.

Legerősebben kiszélesedik a triász abban a zónában, mely Herczegovinában a Narentától éjszakkelet felé csaknem Zvornikig húzódva és Szerajevo környékét is magába foglalva, a palaeozói rétegeket teljesen elborítja. E hatalmas takaró alól a palaeozói képződmények az ország délkeleti és keleti részén bukkannak ismét fölszínre. Hasznavehető ásványokból és érczekből a triász eddigelé szolgáltatott csekély ólomfényt és czinóbert. Fontosabbak a mangánérczek és a vasérczek; amazok Konjicánál és Èevljanoviænál a triász alapján nagy tömegekben találhatók és igen élénk bányászat tárgyai. Végűl említendők még olyan források, a melyek kősó előfordúlására nuutatnak.

Jura-kori mészkövek legkivált Bosznia nyugati vidékén és Herczegovina éjszaki részében fordúlnak elő a triász rétegekre telepedve, melyeket több helyen krétaképződmények borítanak.

Krétaképződmények nagy tömegben vannak kifejlődve és az alpesi képződményekhez csatlakoznak. Ezek Bosznia nyugati részén jelennek meg s Herczegovinának igen nagy részét elborítják. A palaeozói képződmények csak egyetlen, de hatalmas vonúlatban jelennek meg Banjaluka és Žepæe között; míg ellenben a keleti határon Višegradnál csak némi maradványai találhatók.

Az ifjabb fliss csapása Novi-Kostajnicától indúl ki s éjszaki Bosznián át délre haladva, miután az Olovo-Majevica planina vonalán elérte legnagyobb szélességét, Zvornik és a szerbiai Luznica között nagyon megkeskenyedve jut el a Drinához. A palaeozói vonúlat déli oldalán a fliss-képződmények csak keskeny csíkot alkotnak a melybe Èemernicától éjszaknyugatra a Narenta forrásvidéke van bevágódva. A fliss azonban csak részben tartozik a krétaperiodusba, részben harmadkori eredetű és a határukat ritkán alkotják, rnint példáúl Dobojnál, eoczén-kori nummulitos mészkövek. A fliss-komplexus márgákból, homokkövekből, mészkövekből, jáspistartalmú kovás rétegekből és végűl nagy szerpentin-betelepedésekből áll, a melyek olivinos kőzetekből, olivinos gabbróból és szarufény kőzetekből keletkeztek. A boszniai flisst épen e szerpentin-előfordúlások kapcsolják össze az Apenninek fliss-képződményeivel és a görögországi krétarétegekkel. Míg a jurában nem találtak hasznavehető ásványokat, a flissben kisebb mangán-telepecskék fordúlnak elő. Sok helyen találhatók a szerpentinekben kisebb krómércz-kiválások.

A harmadkori periodust csekély terjedelműleg a Dobojnál és a Mosztárnál kibukkanó eoczén-kori nummulitos meszekben és Herczegovina délnyugati részén egyetlen keskeny, hosszú vonúlatban mutatták ki.

A Száva melléke Boszna-Bródnál. Csikos Bélától

Az ó-harmadkori (palaeogén) képződményeknél sokkal fontosabbak az új-harmadkoriak (neogén) különösen Boszniában, kevésbbé Herczegovinában, és pedig mind nagy kiterjedésöknél fogva, mind gyakorlati szempontból is. Ezek részint tengeri, részint édesvízi lerakódások; de a félig sós víziek sem hiányzanak. A tengeri neogént eddigelé Boszniának csupán éjszaki és éjszaknyugati részében ismerik; egy vonúlata Kostajnicától a gradiskai síkságig húzódik, egy másik Derventtől nyugatra a Száva mellékén bukkan elő és keskeny csík alakjában délkelet felé a Spreèa völgyéig nyomozható. Kisebb, szigetszerű előfordúlásait nem tekintve, egy-egy nagyobb részlete Gradaèacnál, meg Dolnja- és Gornja-Tuzla közt található; az utóbbit kősó-tartalma teszi igen fontossá. A tengeri neogén lerakódások sorozatában eddigelé a mediterrán-, a szármata- és a kongéria-kor képződményei vannak kimutatva.

Nagyobb elterjedésűek a neogén-kor édesvízi képződményei, a melyek azért nagy fontosságúak, mert a két tartománynak roppant mennyiségű kőszén-kincseit foglalják magukban. Ezek részben hosszú és széles vonúlatokban jelennek meg, így Prjedortól Banjalukán át Kotor-Varošon túlig, az alsó Vrbas-völgy síkságától Tešanjig, Derventtől keletre a Száva felé, a Majevica éjszaki részén Srebreniktől Zvornikig. Boszniában és Herczegovinában ezek a képződmények számos, helyenként igen nagy medenczét töltenek be.

A diluvium korába sorozható képződmények a hegységekbe magasan fölterjednek, így a Vrbas felső vidékén, a Lašva középfolyása mellett és a Fojnica patak völgyében. Valaha sok arany volt bennök s a rómaiak idejében, de még később is mosták belőlök a nemes fémet. A Száva felé terjedő lapályokon, így különösen a Posavinában, hatalmas alluviális tömegek terűlnek el, mint a nagyobb folyók völgytágúlataiban is mindenütt. A jelenkori képződmények között a mésztufák említendők, a melyek Jajca és Jezero között a plivai fölséges folyóvízi terraszokat alkották.

Kitörésbeli kőzetekben, és pedig a legkülönbözőbb korúakban, nincs hiány az országban. A gránitokat már említettük. A palaeozói terűlet számos hontján kvarcz-porfirok, dioritok és porfiritok bukkannak elő. Ugyanebből a képződményből tört ki a srebrenicai nagy eruptiv-tömzs, mely azonban alkalmasint harmadkori eredetű. Ebben ezüsttartalmú ólomfény található, a melyet már a rómaiak idejében erősen bányásztak. A triászból a Rámának a Narentába torkollásánál egy érdekes diorit-tömzs bukkan föl. Ezekhez járúlnak még a magláji trachit-kúp és a doboji várhegy andezit-kúpja, mint különösen feltűnő képződmények.

A két tartomány tektonikai alkotása bonyolódott természetű s eddigelé még épenséggel nincs kimerítőleg földerítve. Éjszaknyugati Boszniában a hegységek csapása általában véve, valamennyi képződményt beleértve, éjszaknyugat-délkeleti irányú; míg ellenben a délkeleti rész hegységei csaknem merőlegesen szögellenek amazokra. A gyűrődések és messze kiterjedő törések bizonyára már a legrégibb lerakódások képződése idejében mentek végbe és az ó-harmadkor idejéig tartottak. E hosszú periodus alatt Boszniát és Herczegovinát tenger borította. A neogén-kori édesvízi lerakódások képződésének ideje még nincs pontosan megállapítva, de abban az időben Bosznia és Herczegovina, vagy legalább legnagyobb része már bizonyára kiemelkedett a tengerből. A gyűrődések azonban a neogén-korral még nem végződtek be, mert még ezeket a képződményeket is sok helyen fölállogatták és megzavarták.

Szerfölött számosak a legkülönbözőbb összetételű ásványos források és hőforrások, a melyek közűl a Szerajevo melletti Ilidse, Banjaluka és a Višegraddal szomszédos Banja hévvizei, továbbá a kiseljaki és magláji savanyúvizek, valamint a Srebrenica melletti arzénes források részben már ősidők óta ismeretesek és híresek.

A föld külső alkata. Ballif Fülöptől, fordította Pethő Gyula

Olyan hegyes országban, mint Bosznia és Herczegovina, a fölszín külső takarójának az alkata lényegesen az imént vázolt altalajbeli geologiai képződményektől függ. Boszniának a fő vízválasztótól éjszakra és keletre eső nagyobb részében az altalaj geologiai tulajdonsága igen kedvező volt mívelhető fölszíni réteg képződésére. A sziklás altalajt csaknem mindenütt bőségesen borítja a televény; de sőt a triász- és a krétakomplexusoknak a vízválasztó ezen oldalára eső karsztos részei is mívelhető talajt szolgáltatnak, a mi agyag- és márgatartalmuknak a következménye.

Karszti tájkép a Kupreškopoljén. Ajdukiewicz Zsigmondtól

Különösen kitűnő szántóföldek vannak a Száva mellékén és a Szávába ömlő bosnyák vizek alsó folyása mentén levő lapályok alluviumjain. A talajt jól öntözik a nagy és gazdag hálózattá szétágazó folyók, patakok és források, meg a bőséges esőzések. Az ország e részében a terűletnek 32 százaléka esik szántóföldekre, rétekre és kertekre, 58 százalék erdőségekre, 10 százalék pedig legelőkre és terméketlen földekre.

Lényegesen másként alakúl a kép a vízválasztón túl: Herczegovinában a konjicai járás kivételével, Boszniában pedig a livnói, županjaci és glamoèi járások, valamint a kupresi aljárás területén a szántóföldek és rétek állománya csak 17 százalék, az erdőségeké pedig 37 százalék. Ezeken a vidékeken már a karszt sajátos bélyege van. Ez a jelenség a vízválasztótól keletre is el van ugyan terjedve, de a földmívelésre nézve már nem oly ellenséges alakokban, mint a nyugati oldalon. Itt mindenek előtt a karsztra nézve oly szerfölött jellemző fölszíni alakzatok, a körűlsánczolt vakvölgyek: a teknőszerű bemélyedések (poljék) és a tölcsérszerű behorpadások (dolinák) rendkivűl számosak. A sziklás lejtőkről hiányzik a folytonos televénytakaró és pedig annál inkább, mennél tovább haladunk a hegység éjszaki részétől a déli része felé. Itt a növényzet csupán a karsztos kőzetek számtalan szakadékait és repedéseit betöltő durva agyagban tud gyökeret verni. Nagyobb kiterjedésű termékeny talaj ennélfogva csupán az üledékképzés, vagy a lemosások útján összehordott anyagokból keletkezhetik a karsztos völgyek fenekén.

A mívelhető terűletek oly igen becsesek, hogy a vörös agyagnak a karszti völgykatlanok fenekén összegyűlt üledékeit, még ha csupán nehány négyszögméter terjedelműek is, drága jószágúl őrzik és kőfalakkal kerítik be; továbbá, hogy a hol a karsztos lejtőkön a vörös agyag bővebben gyülekezett össze, a kőzetet gyakran robbantás útján távolítják el s a megmaradt termékeny talajt terraszozással egyengetik el. A karszt vidéken ez oázok rendkivűli termékenységgel fizetik vissza a rájok fordított fáradságot. A sziklás karsztlejtők e vörös agyag nagy termőerejének köszönhetik, hogy nem válnak teljesen meddőkké, és hogy kellő gondozással a régi idők barbár legelő- és erdőkezelése következtében elpusztúlt erdőtenyészet számára is visszahódíthatók.

Éghajlat. Ballif Fülöptől, fordította Pethő Gyula

Azon a terűleten, mely a Szávától lassanként a vízválasztó gerinczének 2.000 métert meghaladó magasságaig emelkedik és azután délre az Adriai tenger felé hirtelen hanyatlik alá, viszonylag csekély, mindössze két szélességi foknyi téren nagy éghajlati ellentétek fordúlnak elő. Bosznia tele nagyon szigorú. Szerajevóban (540 méter), melyet a bosnyák hegyvidék közepes magasságú helyei képviselőjeűl lehet tekinteni, januárius hónap középhőmérséklete –1.9 fok.[172]* Rendkivűli hideg napokon a hőmérő –27 fokig sülyed; míg ellenben Bécsben, mely 4 szélességi fokkal éjszakibb fekvésű, de a tengerszín fölött csak 200 méter magasságú, januárius középhőmérséklete –1.6 fok, s absolut minimuma 1829 óta nem haladta meg a –25.5 fokot.

Kedvezőbb és megközelítőleg ugyanolyan, mint Bécsben, a tavasz (április 9.6 fok) és a nyár (július 19.7 fok); míg őszszel (október 11.4 fok) már észrevehetőleg nyilvánúl a déli fekvés okozta hőemelkedés. Ennek következtében Bosznia hegyeinek közép fekvésű helyein sem hiányzik az a melegmennyiség, melyet a becsesebb gabnafélék teljes megérésökre megkivánnak. A közepes évi szélsőségek szembeszökő különbségei (Szerajevo 54.0, Bécs 48.0), valamint a nagy napi ingadozások is, emezek különösen nyáron, a Balkán-félszigetnek szélsőségekre hajló éghajlatával egyezők s ez a tengerhez közel eső Herczegovinában még érezhető.

Herczegovina mélyebb fekvésű helyein azonban már subtropusi melegek járnak. Mosztár állomáson (64 méter), mely ezt a terűletet jellemzi, januáriusban +4.9 fok a középhőmérséklet; karácsonykor a szabadban nyíló rózsa ott nem ritkaság, de annál ritkább a hótakaró, mert a csak nehány nap eső hó ritkán állandó. Tavasza meleg (április 13.8 fok) s teljes virágos pompájában három héttel hamarább köszönt be, mint Szerajevóban. Nyara azonban forró (júliusban 25.9 fok) 45.8 fokig emelkedő maximális hőmérsékletekkel; az ősz melegtöbblete Szerajevóéhoz képest 5.4 fok. Ezeknek a hőviszonyoknak megfelel a növényzet képe is: a füge-, olaj- és mandulafák olyanok itt, mint Olaszország déli tájain. A dohány és a szőlő legnemesebb termékeiket szolgáltatják; a gránátvirágok tüzes piros színe hangúlatos változatosságot vegyít a déli növényzet sötét zöldjébe. A tengerpart hatása következtében azonban Herczegovinának még a magasabban fekvő medenczéiben is olyan meleg jár, mely éghajlatilag nagyon kedvező reá nézve Boszniának ugyanolyan magas fekvésű részeihez képest. Gaèkó közelében (960 méter), a hol a tél középhőmérséklete melegebb, mint Szerajevóban s a nyár és az ősz is csak kevéssel hüvösebb, az éjszaki szelektől védett fekvésénél fogva (a Crnica-medencze 850 méter) még a tengerit is sikerrel termesztik.

Esőzésekkel Bosznia igen gazdagon meg van áldva; és, a mi a mezőgazdaságra különösen becses, ezek az esőzések az év folyamán meglehetős egyenletesen oszlanak el. Az évi összeg a Szávától a magasabb fekvésű hegyes vidék felé növekszik. Szerajevóban 80 centiméter, a körűlbelűl 1.000 méternyi magas fensíkokon 100 centiméterre, sőt többre is emelkedik. Szerajevóban télre 22 százalék, tavaszra 22, nyárra 24, őszre 32 százalék esik az esőzés mennyiségéből 53, illetőleg 43, 30 és 37 erős és havas napon. A havazás még májusban sem ritkaság.

Jóval több az esőzés Herczegovinában. A mennyiség ott is a magasság növekedtével és a tengerparttól való távolság szerint emelkedik. Magán a tengerparton, 43. és 45. szélességi fokok között, 70–100 centiméternyi az évi esőzés; Mosztárban már 112 centiméter; a tartomány magasabb fekvésű részein 182 centiméterig emelkedik. Legtöbb az esőzés őszszel, az évi összeg 32 százaléka. A nyár nagy szárazságán kivűl, mikor csak 13 százalék eső esik, e tekintetben is tapasztalható e vidéknek a tengerparttal való kapcsolata.

Az esős napok évi összege (106) jóval csekélyebb, mint Boszniában; nyáron, különösen a mélyebb fekvésű helyeken és ha csupán az igazán bő esőket veszszük tekintetbe, a minimumra (4–6 napra) csökken. Gazdasági tekintetből ebben van Herczegovinának egyik legnagyobb éghajlati árnyékoldala. A bóra hatása következtében nyáron a levegő kevés nedvességet tartalmaz (Mosztárban 56 százalék); a nagy melegek kiszárítják a földet és síettetik az elpárolgást. A növénytenyészet eped a nedvesség után, melyet a természet megtagad tőle. Ezeknél fogva, mint a Földközitenger déli partvidékein mindenütt, Herczegovinában is rendkivűl hálás tere kinálkozik a mesterséges öntözésnek, mely nagyon bujává teheti a tenyészetet.

E tenyészet fölé a délvidék derűlt sötét kék ege borúl. Míg az osztrák tartományok éjszakibb tájain novemberben és deczemberben az égboltozatnak 70–80 százalékát felhő borítja: Herczegovinában csak 48 százalék a borúlás, és mikor az említett tájakon a legderűltebb hónapokban az égnek még 45–50 századrésze felleges, Herczegovinában a felhőzet csak vagy 22 századrésznyi. Az ország belseje felé növekszik ugyan (Szerajevóban az évi közép 55 százalék), de az éjszaki tájakhoz képest nagyon elmarad, kivált nyáron (38 százalék).

Az útas, a ki elől a felhőfátyol az Alpeseket oly gyakran elrejti és a kinek útazási örömeit a gyakori esős napok annyira megkeserítik, nyáron biztosan számíthat rá, hogy a déli természet és a bosnyák hegységek szépségeit a legderűltebb verőfényben szemlélheti.

Vizek. Ballif Fülöptől, fordította Pethő Gyula

A Bosznián éjszaknyugatról délkelet felé keresztűl húzódó hatalmas hegység egyszersmind ennek a terűletnek fő vízválasztója is, mely annál felötlőbb, mivel a rajta innen és túl levő vizek igen lényegesen elütnek egymástól. A Száva zavaros hullámai, melyek Jasenovactól lefelé széles szalagban (190 és 500 méter) Bosznia éjszaki határát szegélyezik, az éjszaki és a keleti lejtők összes folyóit magukba fogadva ömlenek a Dunába.

Boszniai középhegység Jajca és Travnik között. Ajdukiewicz Zsigmondtól

E folyók közt első a Bosznia nyugati határán, de még horvát terűleten Suvaja közelében hatalmas karszti forrásokból fakadó Una, mely, miután legnagyobb mellékfolyója, a Sana, Novinál beleömlött, 218 kilométer hosszú kanyargás után, 190 méter széles víztűkörrel Jasenovacnál a Szávába szakad. A két folyónak különben egyenletes esését helyenként egyes tufa-lerakódások szakítják meg, melyekről gyönyörű zuhatagokkal omlanak alá. Másik nagyobb mellékfolyója a Szávának a Vrbas. Forrásai épen a fő vízválasztó gerinczén fakadnak Gornji-Vakufon felűl. Csaknem egészen a délvonal irányban fut s 253 kilométer hosszú útat téve siet a Szávába. A Vrbas mellékvizei között tájképi szépségeinél fogva különösen a Pliva tűnik ki, mely szintén karszti víztorkokból ered. A Jezero és Jajca közötti tufa-lerakódások gátján keletkező vízesései még nagyobbak, mint az Una és a Sana zuhatagai s Jajcánál körülbelűl 30 méternyiek. S minthogy a folyó kimosó ereje e tufagátakat részben már keresztűl törte, vize 20 méter magasból, hatalmas eséssel zuhan le a Vrbas medrébe. A Pliva Jajcán fölűl festői szikláktól környezett, két négyszögkilométer nagyságú hegyi tóvá szélesedik ki (Plivsko Jezero), mely a megszállott tartományokban az egyetlen nagyobb tó. Banjalukán felűl a Vrbas addig nagyszerű sziklaszorosoktól közrefogott szűk völgyéből egyszerre a síkságra bukkan ki, a hegyi folyókat jellemző esését elveszti és Klasnicén alúl lomhán tova kígyódzva víztömegét a Szávának adja át.

Más természetű folyó a Boszna. Ennek a felső folyása kevésbbé rohanó, és egyenletes, mérsékelt sebességű folyását továbbra is megtartja. Ilidsénél, Szerajevo közelében, az Igman-hegység tövéből buzog ki dús forrással és szintén csaknem pontosan a délvonal irányában haladva, 275 kilométernyi út után Šamacnál levő torkolata felé csak lassanként csöndesedik meg az esése, s több nagyobb mellékfolyót fölvéve Modriænál már 180 méter szélességű folyóvá nő. Ezen mellékfolyói: jobbról a Miljaèka a Sarajevskopoljében, a Krivaja Žepèén alúl és a Spreèa Dobojnál; balról a Lašva Janjiæi közelében és az Usora Dobojon fölűl.

Legutolsó és legnagyobb mellékfolyója a Szávának Boszniában a Drina, mely 464 kilométer hosszú út után 300 méter széles torkolattal Raèánál ömlik belé. Ez a folyó a montenegrói hegyekben eredő Piva és Tara patakoknak a bosnyák határon Humnál való egyesűléséből keletkezik; érinti Törökországot is a novi-bazari szandsákban eredő Èehotina és Lim mellékfolyókkal; s végűl Szerbiát, melynek a Drina Višegradon alúl határfolyója. Balparti mellékfolyói mind bosnyák terűleten erednek.

Boszniának említett öt nagyobb folyója elágazásaival együtt szabályosan kifejlődött mederben halad. Felső- és középfolyásuk többnyire szűk mederben szorong, mely csak helyenként szélesedik ki csekélyebb lapályokká. A bosnyák középhegységen való áttörésekben a folyómedrek gyakran szűk szorúlatok fenekén vannak, a melyek némelyike tájképi szépség és nagyszerűség tekintetében az Alpesek leghíresebb szűk hágóival tehető egy sorba. Mind az öt folyó utolsó negyede-ötöde már a Száva felé lassanként ellapúló halmos vidékre esik. A Száva felé közeledve a völgyek többé-kevésbbé kiterjedt, a Száva mellékével összeolvadó, nagy termékenységű síkságokká tágúlnak. A Boszniában még máig is gazdag erdőállománynak köszönhető, hogy a folyók áradásai szabályos lefolyásúak s ezzel egyszersmind az is, hogy káros kiöntések nem történnek, a milyenek a Száva lapályainak egyes részeit látogatják.

A fő vízválasztó déli és nyugati karsztos lejtője az Adriai tenger felé hanyatlik alá. E tengerből 19, illetőleg 5 kilométer hosszaságú partszegély tartozik a kleki enclavékban és a Sutorinában Herczegovinához, melynek többi részét a dalmata partvidék választja el a tengertől.

A vízkeringés hatalmas szabályozója, az erdőség, ezen az oldalon csak gyéren és szórványosan borítja a többnyire kopár- és szakadékos talajt. Itt az esőzések vizeit mind a kőzet üregei és hasadékai nyelik el, s ha azok a föld alatt nem találnak a közeli tengerpartig vezető útat, hatalmas források alakjában a karszti völgyek feneke közelében és az ú. n. poljékban bukkannak ismét fölszínre. Különösen számosak és bő vizűek ezek tavaszszal és őszszel, mikor a föld alatti gyülemlő helyek megtelnek és a térszínt a subtropusi esőzések elárasztják. Ilyenkor a karszti folyók medrei nehány nap alatt hirtelen csordúltig megtelnek és a nagy terjedelmű poljékból is sokat eláraszt a víz. Virágzó rétek és szántóföldek helyét hónapokon át tó foglalja el, melynek elapadása attól függ, hogy a föld alatti sziklahasadékok („ponor”-ok) mennyi vizet tudnak elnyelni, mert a víz csupán azokon tud lefolyni. A vízválasztótól nyugatra eső bosnyák és herczegovinai karszt-terűleten 49 polje van, melyeknek összes terűlete 1.573 négyszögkilométer. Ezek közűl 17 polje (957 négyszögkilométer terűlettel) időszakos elárasztásnak van ki téve.

A Popovopolje Zavalánál. Ottenfeld Rudolftól

A Karszt tektonikai rendellenességei kihatnak a vizek folyására is. A zárt katlanvölgyek és medenczék peremén nagy, a kimosásoktól kitágított sziklahasadékok és üregek nyelik el a víztömegeket, hogy odább rövidebb, vagy hosszabb föld alatti futás után, olykor sokkal mélyebb színtájakban ismét a fölszínre bocsássák. E megszakadások nem ritkán ismétlődnek és a különböző terűletek vízrajzi kapcsolatát csak hozzávetőleg engedik fölismerni.

Herczegovinában csupán egyetlen egy folyó, a 233 kilométer hosszú Narenta fut mindenütt nyílt mederben a tengerig. Forrása a fliss-komplexusokban, a Èemernoplaninában fakad; felső folyásában és Jablanicáig a triász meszekből és a werfeni rétegekből eredő, rendes kiképződésű mellékágak táplálják, a melyek közűl legfontosabbak a jobbról beléömlő Neretvica és Ráma patakok; Jablanicán alúl azután tiszta karszt terűletre lép. Itt vizének bőségét egy részt hatalmas források gyarapítják, a melyek azonban többnyire csak időszakos folyásúak s a völgy fenekéhez közeli lejtőkből fakadnak; más részt olyan mellékfolyók növelik, a melyeket eredetökre és lefolyásukra nézve már a karszti folyók sajátosságai jellemeznek. Emezek közűl különösen említendők: a jobbparton a Trebižat, melyet csak alsó folyásában neveznek így, míg középfolyásában Mlade és Tihaljina a neve. A Tihaljina hatalmas karszti forrás alakjában 100 méterrel mélyebben ered, mint a 92 négyszögkilométernyi terjedelmű imotskii nagy medenczének tőle csak két kilométernyive1 éjszakabbra emelkedő párkánya. Az esőzések időszakában a Tihaljina eme nagy medencze 60 négyszögkilométernyi tükrűvé gyülemlő tavának ponorokon át való lefolyása, ellenben nyáron csupán folytatása a medenczén átfolyó Vrlika pataknak, melynek felső folyásában Suhaja, a Posušje-poljéban levő forrásvidékén pedig Rièina a neve. A Tihaljina folyó egész hoszsza a Rièina forrásaitól kezdve a Narentába való torkollásáig 115 kilométer, szélessége Ljubuškinál 55 méter. Bal felől a Buna Blagajnál, Mosztár közelében, festői sziklabarlangból tör elő s nyílt mederben csak kilenczedfél kilométel útat téve, Buna falunál 110 méter szélességgel ömlik a Narentába. Herczegovinában a Narentán kivűl a Trebinjèica alkotja a második zárt vízrajzi terűletet és pedig legnagyobbrészt föld alatti, éjszakról dél felé irányúló folyással. A fő vízválasztó gerinczeiről és felső völgyeiből a montenegrói határhoz közel fekvő Gackopolje több nagyobb patak és forrás vizét gyűjti össze, melyek a Mušica folyóvá egyesűlve, 38 kilométer fölszíni folyás után a polje déli párkányán nyíló ponorokban tűnnek el. A Trebinjèicának 28 kilométerrel délebbre és 600 méterrel mélyebben fekvő forrásánál való újra előtünéseig a mellékerektől meggyarapított föld alatti áradat csak két kis darabon bukkan ki a fölszínre a Crnica- és a Fatnica-medenczében, mind a kettőt elárasztva, az utóbbit 29 méter magasságig is.

Részlet az erdőborította Crnagora magas hegységéből. Arndt-Èeplin Ewaldtól

A Trebinjèica, mely már a forrásától kezdve 40–60 méter széles, alacsony vízállás idején 45 kilométernyi hosszú folyása után elhagyja fölszíni medrét és Dražindón alúl a folyó párkányán nyíló ponorokban tűnik el, hogy azután Raguza közelében, alkalmasint az Ombla-forrás képében érje el a tengert. Nagy vízállások idején azonban megtölti a katlanvölgy további folytatását is, melyben víztömegei az átlagosan 2–3 kilométernyi széles völgyfeneket 27 méter magasságig elárasztják és 50 négyszögkilométer kiterjedésű tavat alkotnak, mely azután lassanként föld alatti levezető csatornákon át a tengerbe fut le; de az is meglehet, hogy egy része Metkoviæ közelében a Narenta völgyébe foly át. A Narenta vízkörnyékétő1 éjszakra, Boszniában, a boszniai és herczegovinai vízválasztó lefolyásai nem egyenesen, hanem a már Dalmácziában fekvő Èetina-völgyön át jutnak a tengerbe. A kupreši fensík egy része a Malovánnál, Šuicán fölűl, ponorokba ömlő Miljac pataknál fogva a két kilométernyivel nyugatra s 150 méterrel mélyebbre eső, Stržanj romnál egy sziklatorokból kibukkanó Šuicát táplálja, mely ismét föld alatti csatornákon át a 140 méterrel mélyebb, 53 négyszögkilométer terűletű Buškoblatóba jut, azt novembertől júliusig elárasztja, azután ugyanolyan útakon a Èetinába folyik.

A következő, vízrajzilag kapcsolatos terűleteknek: a Glamoèpoljénak és a Livnopoljénak egyáltalában nincs egységes levezető csatornájuk. Ezek az egyenként 45 kilométer hosszaságú poljék a hegylánczok csapásával párvonalosan és közéjük bemélyedve fekszenek. A vizek folyása a hegységek hosszanti irányára merőlegesen és pedig éjszakkeletről délnyugat felé halad; mennyiségök az esőzések időszakában annyira megszaporodik, hogy ebben az időben és a lecsapoló munkák megkezdése előtt már az egész Livanjskopoljét egyetlen 295 négyszögkilométernyi terjedelmű tóvá változtatta. Három fő ponton (a èaiæi, èaprazlijei és kazancii ponor-csoportokban) a vizek benyomúlnak a hegység gyomrába és a Cetina-völgyben lépnek ki ismét a fölszínre.

A karszt vízrajzi jelenségei titokzatosak és nagyon érdekesek, de károsak az ember mezei munkájára, kinek nyáron nagy vízhiánynyal, őszszel és tavaszszal pedig igen gyakran a poljékból kiözönlő áradásokkal kell küzdenie.

Közlekedési vonalak. Ballif Fülöptől, fordította Pethő Gyula

Bosznia és Herczegovina folyói, mint vízi útak, igen csekély szolgálatot tesznek. Egyedűl a Drinát lehetett nagy műszaki akadályok legyőzésével olyan állapotba juttatni, hogy rajta Raèától fölfelé Zvornikig kisebb gőzhajók járhassanak.

A folyók völgyeiben azonban szárazföldi útak számára nyitva van az ország belseje a monarchia határai felé. A Száva melletti Bródtól egy kis vízválasztón át, továbbá Kotorskótól kezdve a Boszna fő vö1gyében halad az egyúttal vaspályának és országútnak használt fő útvonal Szerajevo felé. Itt végződik a vaspálya. Az országút elhagyja a Boszna völgyét s Praèán, Goraždán és Èajnicán át a legvégső előre tolt katonai őrségig, a novi-bazári (voltakép plevljei) szandsákban levő Plevljébe megy.

Részlet a Makljen vidékéről. Paur Gézától

Fölfelé a Vrbas menti lapályon egy másik országút fut keresztül Gradiskától Banjalukáig. E városon felűl Jajcaig áthatol a természeti szépségekben és építési nehézségekben egyaránt rendkivűl gazdag, 60 kilométernyi hosszú Vrbas-szorúlaton, azután a folyó partjain haladva a vízválasztó tövében levő Gornji-Vakufig visz, odább átvonúl a vízválasztónak Makljen nevű nyergén (1.148 méter) s onnan a Ráma völgyén át a Narenta völgyébe vezet.

A Drina mentén Zvornikon át halad egy országút Fakoviæig, a hol megszakad s várja folytatását a folyó szorúlatain keresztűl Višegrad és Goražda városokig. Egyelőre Drinaèánál ágazik ki belőle egy összekötő vonal, mely Vlašenicánál fölemelkedik a Romanja-planina magas fensíkra (1.250 méter) és Pod-Romanjánál szétágazva, egy részt Szerajevóba, más részt Rogaticán és a Šemeè-planinán (1.285 méter) át Višegradra visz. Bosznia nyugati részének fó közlekedési vonalai szintén a folyóvölgyekben haladnak: az Una völgyében a Dubicán, Kostajnicán, Novin és Krupán át Bihácsra; a Sana völgyében pedig a Novitól Prijedoron át Kljuæra vezető út. Ugyancsak az Una és a Sana mentén halad a Doberlinnél bosnyák terűletre átlépő, Zágrábtól Banjalukáig futó vasút.

Herczegovinának egyetlen szabályosan kiképződött fő völgyében, a Narenta-völgyben nyílik út Szerajevo előtt a fő vízválasztónak Iván-nyergén (961 méter) és Mosztáron át a tengerhez. Ez útvonal nagy fontosságának megfelelően fut az országúttal párvonalosan a vaspálya is.

A tenger felé menő második összekötő út Travnik-Bugojnón, Kupreš fensíkján (Velika Vrata 1.374 méter) és Livnón át vezet a tengerpartra. Ez az út az általa átfutott karszt vidéken sehol sem talál kiépítését megkönnyítő völgyfeneket s ennélfogva a bosnyák magas hegység és a dalmata parti hegység (Prolog 1.173 méter) párvonalas lánczain kell átkapaszkodnia. Ezen a vonalon is ki van már építve a vasút Bugojnóig s a Vrbas-völgyben egy szárnyvonala Jajca felé ágazik el. Ugyanilyen akadályok gördűlnek a Mosztárból Nevesinjén (Grebak-nyereg 1.091 méter), Gackón (960 méter), Bileken és Trebinjén át Raguzába vezető út elé, nemkülönben Boszniának Dalmácziával való legéjszakibb összeköttetése, valamint a Petrovactól a Crljevicán (1.042 méter), Dolnji-Unacon, Grahovón és a Stožište-nyergen (954 méter) át Kninbe vezető út elé is.

Az elsorolt fő- és mellékvonalakon mindössze 830 kilométer vasút (ebből 721 kilométer 76 centiméter sinközű) és 3.857 kilométer országút szeldeli az országot. A Banjaluka és Doberlin közötti rendes vágányú vasútat kivéve, a többi mind az osztrák-magyar kormányzás hatósága alatt keletkezett.



[172] Minden hőmérséklet Celsius-fokokban van kifejezve.