Ugrás a tartalomhoz

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

Arcanum Adatbázis Kft.

Pozsony város és Pozsonymegye.

Pozsony város és Pozsonymegye.

Ortvay Tivadartól

A Morva torkolata Dévénynél. Dörre Tivadartól

Felső-Magyarország legnyugatibb szélét Pozsonymegye terűlete foglalja el, melyet részint természetes, részint politikai határvonalok zárnak körűl. Így nyugati szélét, mely egészen egybeesik az ország határával, a Morva folyó szegélyezi a Miáva patak vonalától egészen le a Dunáig; dél felől a Morva torkolatától kezdve legnagyobb részt a Nagy- vagy Öreg-Duna szegi be; míg keleten a Bláva, a Vág és a Dudvág egyes szakaszai választják el a szomszéd Nyitramegyétől; délkeleten csak politikai határa van, mely Győr- és Komárommegyétől különíti el.

Pozsonymegye határai e szerint nem esnek össze ama geologiai határokkal, melyek a pozsonyi medenczét, vagyis a Kis-Alföldet alkotják. E tágas, természetes medencze a megye politikai határain át messze túlterjed a Dunán meg a Vágon, mert egyfelől keleti irányban a Garamnál éri határát ott, hol a Garamon túl a Mátra-hegység neogén emelkedései szakadozottan lenyúlnak az esztergom-visegrádi trachytvidékig, délen pedig a Bakony trias és rhaetiai kőzetképződményeig s aztán nyugaton a Fertő-vidék neogén emelkedéseiig. A megye tehát csak része annak a nagy medenczének, melyet a visegrádi trachytcsatorna köt össze a nagy magyar Alfölddel. De más felől belenyúlik megyénk területe a bécsi medenczébe is, melyet a hainburg-bécs-korneuburgi neogén- és kréta-képződmények határolnak.

Pozsonymegyének 4.216.17 négyszögkilométernyi területét egy délről éjszakkeletnek vonúló, a tenger színe fölé 1.800 láb, a Morva- és Vág-lapályok fölé pedig 1.340 láb közepes magassággal emelkedő hegység két egyenlőtlen részre osztja. Ez a Kis-Kárpátok lánczolata, mely a Fehérhegység néven ismeretes folytatásával hegyrajzi szempontból nagyon érdekes és tanúlságos földtani jelenségűl tűnik föl; két különálló hegyvilágot köt ez össze egymással: az Alpeseket és a Kárpátokat. A nagyobb részt kopár mészsziklás Fehérhegységnek legmagasabb csúcsa a Bikszárdtól délre és Szomolánytól éjszakkeletre eső Burián-hegy (2.358 láb).

A Kis-Kárpátok földtani szerkezetüknél fogva alakítólag hatottak Pozsonymegye sajátos vízrendszerére. Harántvölgyei két ellenkező oldalra vezetik le a vizeket. A megyének két külön folyóvíz-vidéke van: a Kis-Kárpátok nyugati, vagyis a hegyen túli, meg a Kis-Kárpátok keleti, vagyis a hegyen inneni folyóvíz-vidéke. Amaz a Morva folyót, emez a Vág-Dunát táplálja akkép, hogy az azok által levezetett vizek még csak a megye határain kivűl egyesűlnek újbál a közös nagy csatornában: a Nagy-Dunában. A lassan hömpölygő Morva legnagyobb mellékfolyói Pozsonymegyén felűl a Miáva, mely részben egyszersmind megyehatárúl is szolgál Nyitra felé, és alább délre a Laksár-Újfalu vidékén eredő és Szent-János irányában a Morvába ömlő Laksár-patak. Ellenben a Vág-Dunába szakadó folyóvizek a Kis-Kárpátok keleti lejtőiről futnak le délkeleti irányban. A nahácsi patakot magába vevő Bláva, a Polana vagy Spaczinszka-patak, a Parnát magába vevő Tirnava, s a Ronavát felvevő Gidra vagyis Czifferi patak a Nyitramegyében eredő Dudvágba szakadnak. Az ekként megnagyobbodott Dudvág aztán a megye határpontján jut a Kis-Dunába, mely már Komárommegyében a Vággal egyesűlve mint Vág-Duna szakad a komáromi várfok alján a Nagy-Dunába. A Nagy-Duna Dévénytől Ásványig mintegy 60 kilométernyi vonalon szegi be Pozsonymegye területét dél felől.

Az által, hogy mindjárt Pozsonyon alúl a Duna két nagy ágra: a Nagy-Dunára és a Kis-Dunára, máskép érsekújvári Dunaágra szakad, – alakúl a megyének déli terűletét alkotó s részben Komárom és Győr megyékbe is átterjedő Csallóköz. E sziget 188.519 hektárnyi kiterjedésű, s valami 200 helység és népes puszta fekszik rajta. E nagy szigetet úgy tekinthetni, mint a hatalmas Duna folytonos geologiai működésének, hordalékai folytonos lerakodásának következményét. A Csallóköz épen úgy keletkezett, mint az a száz meg százmás sziget, mely manap is környezi éjszak, de kivált dél felől. A mi ma egy összefüggő egész, az félezer évvel ez előtt még darabokból állott. A ma egységes sziget a XIII. században még szigetcsoport volt. A kavics, homok s földrészek folytonos, leülepedése és fölszaporodása folytán az apró görgeteges-zátonyok évről-évre növekedtek, közelebb jutottak egymáshoz, míg a köztük volt dunai ágak és erek mindinkább eliszaposodtak s végre teljesen eltűntek. E mellett mennél inkább növekedett a sziget zöme, annál kiebb szorúlt a Duna legkülsőbb ága, az érsekújvári ág, melynek sodra a balpartot támadta meg. De nemcsak kiebb szorúlt ez az ág, hanem a sziget növekedésének arányában fogyott is. A régi térképek e Dunaágat még mint fő Dunát tűntetik föl s még korunkbeli emberek is emlékeznek arra, hogy rajta hajók jártak. Ma már annyira sekély és iszapos, hogy közönséges hajóúsztatásra sem alkalmas többé.

Nagyobb állóvize a megyének nincsen. A mi van, az mind kisebbszerű és időközi. Ily kisebb állóvizek találhatók Búr-Szent-Miklós és Búr-Szent-Péter vidékein, hol malmok számára való víztartókúl szolgálnak. Laksár-Újfalu környékén szintén található nehány kisebb vízmedencze. Malaczka mellett a Búrerdőben a Mahorlove Bahno és a Rakarna-tó van. De még említhetők ezeken kivűl a rohrbachi és a laábi tavak is. A Kis-Kárpátok nyugati oldalán, nevezetesen a Miáva és a Stomfa-patak közt levő részen, Szent-János, Lévárd, Magasfalu, valamint a Duna és a Morva alsó lapályain gyakoriak a mocsarak, melyek némelyike nagyobb terjedelmű. A Kis-Kárpátokon innen fekvő területen a Kis-erdő és a Súrrét mocsáros területe még mindig valami 2.164 kataszteri holdat tesz, melynek ármentesítése most van tervbe véve. A Pozsonynál a vödriczi völgyben, épen a Vaskút nevű nyári mulatóhely mögött levő két tó mesterségesen készűlt s eredetileg a vödriczvölgyi malmok számára használt vízgyűjtő volt. A malmok megszűnte óta e tavak az eliszaposodásnak vannak átengedve. Mindegyikben dúsan tenyészik a káka, a nád és egyéb vízi növényzet, melyek közt számtalan mocsári állat tanyáz.

Ásványvizekben nem gazdag a megye. A mi van, az a vas- vagy kéntartalmú hideg vizek közé tartozik. Pozsonynál a Zergehegy aljában nyáron sűrűn látogatott kies, hűs Vödricz-völgyben van ivásra és fürdésre berendezve a Vaskút néven ismert vasas forrás. Már közelebb a városhoz, a hegyi liget szélén van egy másik vastartalmú forrás, a Mária-fürdő, mely azonban csak nyaralóúl szolgál. A Kis-Kárpátok keleti lejtőjén ismertebbek a szentgyörgyi és bazini ásványforrások. A szent-györgyi István-forrás Szent-György város közelében egy lápos réten fakad. Égvényes kénes víz, melyet ivásra és fürdésre használnak s kivált köszvény, csúz, görvélykór, idűlt bőr-, lép-, májbajok, stb. ellen sikeresen alkalmaznak. Nevezetesebb a bazini vasas forrás, mely Bazin várostól félórányi távolságban kies, szép, üde helyen, meredek szikla aljában fekszik, s környéke a közeli erdőség miatt kellemes tartózkodó hely.

Égalj tekintetében Pozsonymegye szelídebb vidékeink közé tartozik. A Kis-Kárpátok nem kis hatással vannak az itteni légtüneti és égalji jelenségekre, melyek miatt a széljárás nevezetes módosúlást szenved. Minthogy ugyanis az uralkodó szélirány éjszaknyugati, a megyét a hegység bástyája védi a zord és viharos éjszaki széláramlatok ellen. A megyére nézve mindenesetre jellemző, hogy alig van tökéletesen szél nélküli napja. Pozsony város szél nélküli napjainak száma egy-egy évben alig öt, s azok is szeptemberre esnek. Legszelesebb a márczius-júniusi, legcsöndesebb a július-szeptemberi időszak. A folytonos széljárások miatt Pozsonymegye időjárásában nincs állandóság. Égalja ugyan egészben tekintve mérsékelt, úgy, hogy a füge és gesztenye a szabad telelést is eltűri; de hőmérsék-változásai mégis igen feltűnőek és rögtönösek. Az évszakok átmenetei nem rendesek; a hideg időjárást gyakran, főleg tavaszkor, hirtelen nyári hőség váltja föl. A májusi fagyok nagyon veszedelmesek a veteményekre, főleg a szőlőkre nézve. Vannak évek, mikor a Duna kétszer is befagy, mint 1893-ban, s viszont vannak oly évek, mikor épenséggel nem kerűl jégtakaró alá, mint 1895-ben, mikor pedig Budapest vidékén vastag jég födte a folyót. A megye léghőmérsékletének jellemzésére fölhozzuk itt Pozsony városáét. Ennek évi középmérséklete 10.2, maximuma 33.0, minimuma –16.2; húsz évi középhőmérséklete pedig 9.9 C°.

A közegészségi állapotok egészben véve kedvezőknek mondhatók, bár egyes vidékek szerint nagyon eltérők, a mint a születési és halálozási esetek legjobban mutatják. Általán ezer egyénre 41.6 születés esik. A hegyes és zord éghajlatú vidékek szegényebb lakossága csekély szaporaságot mutat; de viszont több ott az öreg ember, mint a termékeny síkságon. Igen nagy a gyermekhalandóság, mert száz szülöttre 41.5 halálozás esik. Hogy a közegészség mennyire javúlt a megyében másfél évtized óta, azt az 1880–1894. évi időköz egészségi állapota mutatja; míg ugyanis 1880-ban ezer lakosra 19 beteg esett, most már csak 11 esik. Különösen feltűnő a megyében, főleg a Csallóközben tapasztalható hülyeség gyakorisága; ugyanis 10 ezer férfira 26, és 10 ezer nőre 20 hülye esik. A hülyeség a Csallóközben helyhez kötött baj, melyet az orvosi szakvélemény e szigetvilág fenékvizeivel vél kapcsolatba hozhatónak.

A községek paraszt lakóházai az egészségi kivánalmaknak, valamint az egyéni kényelemnek is elég jól megfelelnek. Van számos háznál a rendes lakószobán kivűl fénymázas bútorzattal, tűkörrel, függönynyel ellátott díszszoba is. A háztetők nagyrészt cseréppel s csak ritkábban szalmával vagy náddal fedvék. A ház tája, udvar s gazdasági terűlet léczczel, palánkkal, sövényfonattal van bekerítve. A kémény, mely még az osztrák tartományok akárhány vidékeinek a házainál sem látható; itt sehol sem hiányzik. A községek útczái szélesek, tisztán tartvák s széleiken fasorokkal ültetvék be. Mindez nyilván kihat a közegészségi állapotok javúlására. Kevésbbé kedvező a közegészségi állapot a hegyek közt, a zordonabb és terméketlenebb vidékeken fekvő helységekben.

A föld termőképessége egészben véve csak középszerűnek mondható. A hegyék közt, hol a talaj többnyire kövecses, agyagos és hideg, a termékenység csekély és csekély már csak azért is, mivel a föld megmívelése nehéz. A síkságon, főleg a Vág és Morva mentén, de a Csallóközben is könnyű ugyan és meleg a föld, de nagyon homokos; megmívelése e szerint nem is jár nehézséggel, de televényrétege gyönge lévén, termő ereje hamar kimerűl. A Csallóközben némely helyütt csak 4–6 hüvelyknyi termő televény borítja a kavicsos altalajt, bár az Alsó-Csallóköz némely részeiben egy, sőt másfél lábnyira is megvastagszik a televény. Sokkal jobb a föld minősége a Vág lapályán, az úgy nevezett Mátyusföldön, valamint a külső és a nagyszombati járásban, hol a termőréteg vastagsága 4–5 lábnyi is van.

Pozsonymegye földje gazdasági használhatóság tekintetében legnagyobb részt igen alkalmas és többnyire mívelés alatt is áll. Van összesen 444.915 kataszteri hold, vagyis 2.561 négyszögkilométer szántóföldje, kertje, szőlője, miből egymagára Pozsony városára 6.742 kataszteri hold vagyis 39 négyszögkilométer terület esik. A föntebbi számból 8.411 hold 1.405 négyszögölnyi terűlet tisztán szőlő, miből Pozsony városára 1.352, Modor terűletére 1.000, Bazinéra 500, Szentgyörgyére szintén 500 kataszteri hold esik. Erdőterűlete 885.42 négyszögkilométert, vagyis 155.168.33 kataszteri holdat tesz, miből Pozsony városára 24.51, négyszögkilométer esik. E mívelt terűletekhez képest azonban elég nagy kiterjedésű a terméketlen talaj is. A nádas maga ezer holdnál több s leginkább Alsó-Csallóközben, a Duna szigetségein, a kiszakadó erek s természetes csatornák partjain található. Különben nem értéktelenek e nádasok sem, mivel terményeik házfedésre, mennyezetburkolásra, nádszövetekre s tüzelésre jól használhatók. A merőben terméketlen föld 46.950 kataszteri holdra megy.

A megye növénytenyészete nem csekély változatosságot mutat. Egészben véve egyezik ugyan Kelet-Európa növényzetével, és sok tekintetben közös a szomszéd Alsó-Ausztria és Morvaország, valamint Németország florájával is; mégis más részt nem szűkölködik sajátlagos fajokban sem, melyek a szomszéd osztrák tartományokban hiányzanak. Híres főleg a dévényi Nagytető növényzete, melynek meszes talajában a pozsonyi hegyekétől sajátszerűen eltérő növényzet virúl. E hegy ormai és lejtői dús virágszőnyeggel borítvák nyaranta, s kevés hely van hazánkban, hol a természetkedvelő édesebb és zavartalanabb örömeket élvezhetne, mint itt, hol szemei messze elkalandozhatnak a tágas morva lapályon, a Duna mosolygó vidékén, a festői Lajtahegységen. De odább a Kis-Kárpátok lánczolatában is sok növénysajátosságot találni. A Kis-Kárpátok keleti oldalán találjuk a ritkaságszámba menő nyelves pérát, a ruscus hypoglossumot. Azonban nemcsak a hegység, hanem az alvidék, a mocsáros lapály is érdekes mocsári és fövénykedvelő növényfajokkal dicsekszik.

Az erdőség fa-fajai a hegyek között többnyire lombosak. Legtöbb van vörös vagy erdei bükkfa, úgy, hogy mellette a fehér gyertyán, nyír, rezgőnyárfa, kőris- és jávorfa, vadalma, körte, hárs, galagonya, tölgy és fenyű csak elszórva mutatkoznak. A Vág lapályán nagyobbára a tölgyfa uralkodik. A tölgyerdőség a megyei terűletből 22.941 kataszteri holdat borít, míg a bükk és egyéb lombos erdő 80.949 kat. holdat. A tölgyerdő főleg Cseklész, Prácsa, Dubova, Sárfő és Schweinsbach vidékén díszlik; de hogy régen a tölgynek nagyobb uralma volt, azt azon utóhajtások és törzsek bizonyítják, melyek úgy a morva lapály fenyűerdőségeiben, mint a pozsonyi Duna-szigeteken is szemlélhetők. Rengeteg fenyvesekre a morva lapályon találunk Lozornótól Miáváig s nem kevesebb mint 51.277 kat. holdat foglalnak el, míg ellenben a Súr terjedelmes mézgás égerfa-erdőségből áll. A Duna-szigetek erdőségeiben jobbára nyárfa, hamvas égerfa, sima szilfa, kőris- és fűzfa tenyésznek szapora mennyiségben.

A gazdasági növényeknek sokféle faja jól megterem a megyében, nevezetesen a gabnaféléknek csaknem valamennyi ismert faja; a kapás növényekből a burgonya, a burgundi, czukor- és tarlórépa. A búza, főleg a Csallóközben, jó években 75–82 kilogrammos. A nagyszombati és a külső járásban termő búza szintén jó és szép, a rozs épenséggel kitűnő. Az árpa oly kiváló minőségű, hogy a híres morvaországival, a hanna árpával vetekedik s a külföldi piaczokon „tót árpa” néven keresett czikk. Takarmánynak való, ipari és kereskedelmi növények, úgy szintén gyümölcsfélék bőven teremnek. A hegyes vidéken sűrűn tenyészik a dió, melynek szaporaságától kapták a megye egyes helységei, mint Alsó- és Felső-Diós, nevöket. De szapora a dió a lapályon is, mint a pozsonyi díszligetben és a dunai szigeteken. Ez utóbbiak híres téli gyümölcsök termőhelyei, névszerint a Pötschen nevű Dunaág melléke, meg az Ó-liget, melynek gyümölcse híres volt már a közép-korban is. A hegyes vidéken helyenként jól tenyészik a vad- és nemes gesztenye. A Csallóköznek kevés a gyümölcse, mert a lakosok nem kedvelik a gyümölcsfákat; pedig hogy ott mindenféle gyümölcs kitűnően megterem, azt az egyes urasági kertek eléggé bizonyítják. Olgyán, de másutt is a füge a legízletesebb s leghúsosabb délvidéki fügével vetekedik jóság és édesség tekintetében. Alma, baraczk, körte, cseresznye, szilva szintén kiváló itt. Sárga és görög dinnyéiről meg épen híres a Csallóköz.

Pozsonymegyének éghajlata és földje egyaránt kedvező a szőlőtermesztésre. Főleg a Kis-Kárpátok keleti oldalán díszlik a szőlőtőke a pozsonyi, récsei, szentgyörgyi, bazini hegységeken föl egészen Felső-Diósig. De helyenként a Kis-Kárpátok nyugati oldalán is megterem a szőlő, különösen pedig a délre hajló lejtőkön. Itt a szőlő határa Dévénytől Stomfán át Váraljáig húzódik. E vidékeken a szőlőmívelés története visszanyúlik a korai középkorba, mikor a gazdaság ez ága a városi polgárságnak egyik fő foglalkozása volt. A legjobb borok a récsei, szentgyörgyi, prácsai, grinádi, limbachi, csukárdi, bazini, diósi, dubovai, konyhai, melyek mind rendes czikkei a külkereskedelemnek. A szárazdi (szuchai), cseklészi, szempczi, terlingi határokban szűrt borok is elismert jóságúak. Jó borokat termesztenek azonkivűl a Kis-Kárpátok nyugati oldalán a lozornói, stomfai, mászti, beszterczei, újfalusi, dévényi, lamácsi, borostyánkői, máriavölgyi szőlőkben is.

A megye állatvilága szintén eléggé gazdag. Az emlősök közűl leggyakoriabbak a szarvasok a Búr-erdőben, a Viszókán s a szomszédos magaslatokon, míg a dámvad falkákban jobbára az urasági erdőkben, kivált gróf Károlyi Lajos stomfai és gróf Esterházy Mihály cseklészi vadaskertjében találhatók. Az őzek a Kis-Kárpátokban, a Duna és Morva mellett levő ligetekben s minden kisebb-nagyobb erdőben szép számban találhatók. A vaddisznó gyérűlt ugyan, de még mindig elég kecsegtető a vadászokra nézve, a pozsonyi hegység erdőségeiben is gyakran kerűl lövésre. A nyúl igen sok, nagyban szállítják a külföldi piaczra, Párisba és Londonba. A dunai ligetekben, főleg a pozsonyi díszligetben egyes években nagyon elszaporodnak az evetkék. A rókák főleg a hegységben számosak. A vadmacska felette ritka a dunai ligetekben. A vidra még előfordúl a Fekete-vízben és a Dudvágban, valamint a hegyi patakok mentén. Ritkák a görény, hölgymenyét, hermelin, nyuszt és nyest. A hód már egészen kipusztúlt, szintúgy a hiúz, medve és farkas. Emebből az utolsót az ötvenes években lőtték a Kis-Kárpátokban. A madarak közűl meglehetős számban találkoznak a különféle ragadozók, nevezetesen a szirti, parti, barna és lármás sas, aztán éneklők, vízi és mocsári madarak. A hasznos szárnyas vadak szintén képviselve vannak, különösen sok a vadrucza, a melyre nagy vadászatokat tartanak. Újabb időben már vadpulyka is találkozik, melyet a szeredi fáczánosban tenyésztenek. A talpastyúk sem ismeretlen, mely azonban nem állandó madár itt s csak minden 10–20 évben szokott Ázsiából ide ellátogatni. A hüllők közűl többféle teknősbéka, kígyó, gyík, varangy fordúl itt elő. Némely tájakon, egyebek közt Ottóvölgy vidékén sok a kígyó. A Morva folyó rákjai nagyok és jóizűek. A halak azonban észrevehetőleg gyérűlnek, bár a Duna, Morva, Vág több izletes halfajt szolgáltat, milyenek a viza, tok, csuka, harcsa, ponty. Egyéb halakból említhetni a sügért, süllőt, márnát, kárászt, kecsege-tokot, pisztrángot. Ez utóbbit mesterségesen is tenyésztik Ottóvölgyön s másutt is egyes urasági birtokokon.

Bővelkedik Pozsonymegye ásványokban is. Első helyen említhetjük a fekete palakövet, mely nem őspala, hanem a liaszmész-képződménynek egyik tagja. Előjön hatalmas rétegekben és fejtik részint nyílt vágáshelyeken, részint tárnákban a regényes fekvésű Mária-völgy hegységében, s iskolai írótábláknak és házfödésre jól használható, de dísztárgyaknak, sőt butorboríték-tábláknak is földolgozzák. A grafit előjön grafitpalában Bazin, Dévény, Pozsony, Pernek vidékein, az utóbbi helyen gyakran igen tiszta minőségben. A calcit fehér szálas minőségben Dévényben, jegeczekben Perneken. A Kis-Kárpátok nyugati részén a stomfai uradalomban előjövő sötétszürke márvány szobrászati munkákra is jónak bizonyúl. Detrekő-Szent-Miklóson cseppkő található. Az antimonit a gránit-kőzetben fordúl elő Bazinban, de Perneken is, hol vaskosan, néha garmadás alakban jelentkezik. E két hely még egyéb ásványfélék lelőhelye is, milyenek a vaskéneg (pyrit), vörös antimonércz (pyrostibit) és scheelit. A pyrit Bazinban chloritban, s a phyllitben vastagon fordúl elő, Perneken ellenben behintve és vaskosan; Bazinban kénsavgyártásra fel is használják. A vörös antimonércz Perneken tű és haj alakú jegeczekben, sugáros és garmadás csoportokban található, míg a fehér antimon mint valentinit és senarmontit van kifejlődve. A barna-vasércz (limonit) Modortól nyugatra Almáson jön elő, ugyanitt a psilomelan is. A pozsonyi és pozsonyvidéki gránitban az orthoklas földpát néhol nagy kristályokban található; ugyanezt lehet mondani a muskovit-csillámról is. Nem ritkaság a megye hegyeiben az arany sem. Ez Bazintól éjszaknyugatra, a durva szemcséjű gránit ereiben fínoman beszórva mutatkozik, vagy csak fonalaskép, de lemezek és pikkelyek alakjában is. Más helyeken e nemes fém, mint Limbachon, a zsírkő erei által átjárt bomló gránit kvarczteléreiben, Perneken pedig igen fínoman a kvarczban elosztva s gyéren behintve jön elő. Az arany a Duna homokjában is mutatkozik, s hajdan a Csallóközben virágzó aranymosások voltak. Mindezeken kivűl említjük még a szép és igen hasznavehető barnaszenet, mely 30–40 ölnyi mélységben Haszprunka tájékán található. A tőzeg több helyt jön elő, így Böősnél, hol mintegy 300 holdnyi terűleten 5–6 lábnyi vastagságban, Szent-Györgytől délkeletre a Súr-erdőben, hol vagy 968 holdnyi terűleten átlag 4 lábnyi vastagságban s Várkonyban, hol valami 4.00 holdnyi terűleten 5–6 lábnyi vastagságban található.

Pozsonymegyének összesen 331.370 polgári lakosa van. Esik e szerint e megyében egy négyszögkilométerre mintegy 67 lélek s így Pozsonyt a sűrű népességű megyék közé számíthatjuk. Nemzetiségre nézve lakói magyarok, németek, tótok. A magyarság, melynek száma 119.899, a Csallóközben csaknem kizárólagos, mert ott csak egyes községekben van a magyarság mellett német s némi csekélyszámú tót. A Vág és Kis-Duna köze is magyar, kevés német és tót elemmel vegyűlve. A Kis-Kárpátok mindkét oldalán már a tót van többségben; összes számuk 149.741. E vidéken a németség s még inkább a magyarság csak helyenként lakik. A németek összes száma 55.903.

A megye összes népességének csak 4.20%-ka tartozik a felsőbb értelmiséghez, s ez a százalék is természetesen legnagyobb részt Pozsony városára esik. A nagy- és középbirtokokban a mezőgazdasági rendszer az előhaladt fejlődésnek inkább megfelelő, az a parasztgazdaságokban azonban még alantas színvonalú. A földmívelőknél még a régi úrbéri gazdaság ósdi elvei uralkodnak. A kisgazdaságok még most is, bár tagosítvák, három nyomásúak, a természetes legelők pedig könnyű szerrel töretnek fel a nélkül, hogy ezeknek hiánya mesterséges takarmány; tehát istállózás által pótoltatnék. Ez okból természetesen fogyatékos a marhaállomány, minek pedig következménye az, hogy a szükséges trágya hiánya miatt folyton gyengűl a föld termőereje. A Csallóköz, mely, mikép már említettük, hajdanta termékenysége miatt jutott volt hírnévre, most annyi évszázad után egyre meddőbbé válik. A rétmívelés szintén fogyatékos, mi annál nagyobb baj, mivel a megye területének 1/8 része rétségből áll. A mesterséges öntözés és a kellő trágyázás hiánya következtében a széna- és sarjútermés elégtelen. A mellett gyakoriak a savanyúfüvet termő rétek, főleg a Súr és Feketevíz mentében s az Alsó-Csallóközben.

Pozsonymegye lakosságának vagyoni helyzete egészben véve elég kedvező. Az úrbér megszűnése óta a parasztgazdák egyre vagyonosodnak. A Csallóköz és a külső járás (Galánta, Szered körűl) számos helységeiben sok volt jobbágy 150–200, sőt több holdnyi birtok ura. A hegységi községekben már jóval szerényebb vagyoni állapotokat találunk, de az aránylagos vagyonosság még ott is gyakori. A föld termő erejének fogyatkozását pótolja e helyt a népesség nagyobb szorgalma. A kisgazdák mellett jó nagy e megyében a közép- és nagybirtokosok száma. A papi, kincstári, közalapítványi s egyetemi alapítványi birtok összesen 10.542 kat. holdat tesz. A nagybirtokosok közt legelől állnak a Pálffyak és Esterházyak. Ezen s más nagybirtokosok uradalmi székhelyei nagy részt előkelő nagyúri kastélyok, környezve pompás díszkertekkel.

A megye lakossága általában igen vallásos; e tekintetben szinte vetekednek egymással az egyes nemzetiségek. Ennek a vallásos érzelemnek tulajdoníthatni, hogy az emberbaráti intézmények itt nagy számban vannak. Hitfelekezeti tekintetben a megye lakossága legnagyobb részt római katholikus, mert az összes népességnek 75–90%-ka tartozik ehhez a felekezethez. Jóval csekélyebb százalékot tűntetnek föl a többi hitfelekezetek. Az ágost. evangélikusok és az izraeliták egyenként 5–10%, a reformátusok csak 1–5%-kot tesznek.

Az egyes kereseti ágak s a foglalkozások különféle nemei tekintetében az őstermelés az, mely a lakosságának fő foglalkozása. Mezőgazdaságot mintegy 277.737 hektár földön űznek. A mezőgazdasági terményekből legtöbb a tavaszi árpa, őszi búza és őszi rozs. Ezeket követik a tengeri, burgonya, bükköny-keverék, zab és czukorrépa. Kevesebbet termesztenek luczernát, lóherét, takarmányrépát, magbükkönyt, kölest, kendert, tavaszi búzát, kétszerest, tavaszi rozsot, lent, repczét és őszi árpát. Leggyérebb a tatárka, dohány és tönköly termesztése.

A mi a kertészetet illeti, a konyhai vetemények, ú. m. borsó, lencse és bab termesztésére nem kevesebb mint 1.528 hektárt használnak. Általában Pozsony városában a kertészet e nemét nagyban űzik, még pedig nem csupán házi fogyasztásra, hanem kereskedelmi árúsításra is. Sok hüvelyes és zöldségféle megy innen naponta úgy a Dunán, mint a vasúton a közeli Bécsbe. De igen sokat szállítanak, főleg karfiolt és paradicsomot Bécsen túlra Éjszak-Németországba is. A pozsonyvidéki paradicsom kedvelt és keresett kertészeti czikk a Lajtán túl, de sőt Oroszországban is. A czári konyha Pozsonyból vásárolja a paradicsomot. A díszkertészet s a házi fogyasztásra termesztő házikertészet azonban pang, mert a lakosság általában kevés hajlamot mutat a házi kertészkedésre.

Gyümölcstermesztés tekintetében a megye egyes vidékei már örvendetes haladást mutatnak. Gyönyörű gyümölcsfajokat tenyésztenek egyes urasági kertekben, így a Zichyek vedrődi és czifferi, az Apponyiak eberhardi, az Esterházyak tallósi, szempczi és cseklészi, a Pálffyak csesztei és malaczkai, a Károlyiak stomfai jószágain, úgy szintén a magyarbéli és gutori határokban. A termelt gyümölcs, nevezetesen a szilva, alma, kajszibaraczk és körte már jövedelmező kiviteli czikke lett; különösen Német- és Francziaországba visznek ki sokat. Szent-György város kajszibaraczkot, köszmétét; ribizkét és szőlőt szállít Németországba. Vásárút, Kürt, Vámosfalu, Tőkés, Eperjes, Kis- és Nagy-Udvarnok hasonlag kivitelre termesztenek nemes fajú almát és körtét.

A szőlőről itt még azt kell megemlítenünk, hogy a pozsonyi bortermő vidéken 30 évi átlagos számítás szerint egy holdra csak 20 hektoliter, tehát összesen 27.040 hektoliter átlagos termés számítandó, melynek egy része jelesebb minőségű és kivitelre is alkalmas. A borok leginkább Ausztriába, Stiriába, Tirolba, Sziléziába, Csehországba és ezeken túl távolabbi külföldre is szállíttatnak. A Pozsonyban készített pezsgőborok jó keletnek örvendenek Angolországban s az éjszakamerikai Egyesült-Államokban is.

Az állattenyésztés körében megyeszerte örvendetes haladás tapasztalható, mert mindjobban fölocsúdik régi elhanyagoltságából. Leginkább elmondható ez a juhtenyésztésről, kiválólag a nagy gazdaságokéról, milyenek a gutori, cseklészi, királyfai, magyarbéli, vedrődi, károlyházi, nagyszarvai, békei, karcsai, tallósi és szeredi juhászatok. Ezekben az eredetileg nálunk honos hosszú és durva szőrű juh helyett már mindenütt fínom, átlag középfínom juhtenyészet van, mely már nem csekély közgazdasági tényezővé lett. A szarvasmarha- és a sertéstenyésztés is virágzó. A lótenyésztés, bár kisebb mértékben, szintén örvendetesen fejlődik s e tekintetben a pozsonyi gróf Saint-Genois-féle Eleonora-udvar leginkább megérdemli az elismerést. A kecsketenyésztést jobbára csak a szegényebb osztályúak űzik. Ellenben tetemesnek mondható, főleg a Csallóközben, a baromfitartás. Pozsonymegye látja el baromfival nemcsak Pozsony városát, hanem Bécset és Alsó-Ausztriának felét is lúddal, kacsával, kappannal, csibével, pulykával és tojással. Pozsonyban és Nagy-Szombatban, valamint ezek környékein számos jövedelmező tejgazdaság van. Minthogy azonban a tej jobban értékesíthető nyersen, sajtkészítéssel nem igen foglalkoznak. A méhészet megyeszerte kedvteléssel űzött foglalkozás.

A megye lakossága erdészettel és bányászattal is foglalkozik. Erdősítések tekintetében nem csekély a haladás. A megyében és Pozsony város területén 1894-ben 2.584 kataszteri hold erdősíttetett, mi ugyanannyi kopár területnek hasznosítását jelenti. A termett fa – mintegy 256.000 köbméter – részint mint tűzi, részint pedig mint használati fa kerűl kereskedésbe; jövedelmezési szempontból tehát az erdészet itt nevezetes nemzetgazdasági ág, magának Pozsony városának is tetemes jövedelmi forrása. A bányászat nyers kő-fejtésre, részint vaskovand- s barnakő-bányászatra szorítkozik. Fejtenek gránitot, mészkövet és palakövet. A Pozsony és Dévény kőzelében levő Lanfranconi-féle gránitkőfejtők a dunai partszabályozásokhoz szükségelt követ szolgáltatják; a múlt évben körűlbelűl 300 ezer köbmétert szállítottak. A többi városi és magánkézben levő bányákban a közútak építéséhez szükségelt köveket és kavicsot aknázzák. Dévény-Újfalu mészégető-telepe nagy mennyiségben szállítja termelvényét Bécsbe, Ausztriába és Morvaországba. A mária-völgyi palakőbánya palaköveit főleg Szerbiába viszik, de belföldön is veszik. A vaskovandot Czajla; Pernek és Bazin községek vidékein aknázzák összesen 1,604.185 négyszögméternyi területen. A perneki vaskovand-bánya termékeit a bányával kapcsolatos czajlai kénsavgyárban dolgozzák föl, a czajlai bányáéi pedig, minthogy az itteni bányavállalatnak saját kénsavgyára nincs, elszállíttatnak a pozsonyi dynamitgyárhoz tartozó kénsavgyárba. Barnakövet Almás község vidékén bányásznak, de nem valami dús eredménynyel.

Nagyszombatvidéki népviselet. Kimnach Lászlótól

A nagyipar Pozsony városában van leginkább kifejlődve és utána Nagy-Szombat területén. A Kis-Kárpátok nyugati oldalán már jóval csekélyebb az ipar, míg a Csallóközben majdnem teljesen hiányzik. Az egyes iparágak közűl főleg a lábbeli- és kalap-ipar virágoznak, s kalapokat a pozsonyi gyárakból Szerbia, Svájcz, Németország, Belgium, de sőt Dánia, Svéd- és Norvégország piaczaira is visznek. A fa-ipar is sok embert foglalkoztat. A kocsigyártás, kivált Pozsonyban, előkelő hírre jutott, úgyanádszövőipar is, mely ugyancsak Pozsonyban gyárilag készíti az épületmennyezetek számára a nádszöveteket s azokat Szerbiába és Bulgáriába is szállítja. A vas- és fémipar szintén említést érdemel. A pozsonyi gépgyárakban készített mezőgazdasági gépek jó keletűek Olasz- és Németországban is. A fonó- és szövő-ipar terén említendő a len- és jutaszövetek gyári készítése. A vegyészeti és rokon iparágak szintén figyelmet érdemelnek, valamint a vegyészeti anyagok és festékek. A szomolányi vegyészeti gyár a fának száraz úton való lepárolása által fa-szeszt; fa-kátrányt, eczetszeszt és eczetsavat készít. E gyári termékek főleg Ausztriába és Angliába, a czajlai kénsavgyár termékei Bulgáriába és Romániába jutnak.

A mezőgazdasági gyártmányok közűl nevezetesebbek a szesz, eczet, sör és czukor. A czukorgyártás három gyárban történik. Legnagyobb a diószegi czukorgyár, kisebbek a nagyszombati és a magyarfalvi czukorgyárak, melyeknek főbb kiviteli piaczai Olaszország és Anglia. A hírneves pozsonyi kétszersült, mákos- és dióspatkó nagy kelendőségnek örvend külföldön is. Kevésbbé fontos a szőr-ipar. A pozsonyi Grüneberg-féle gyár azonban európai hírű; kefeárúi nagy mennyiségben szállíttatnak nemcsak Angliába, hanem annak tengerentúli gyarmataiba, azonkivűl az éjszakamerikai Egyesűlt-Államokba, sőt még Afrikába is. Nagyon tekintélyes a pozsonyi dohánygyár, melyben 1.056 munkás dolgozik.

Nem csekély hírűek a megyében gyártott robbantó és gyújtó szerek. Pozsony város határában van a Nobel-féle részvénytársaság dynamit-gyára. Ez a maga nemében a monarchia legnagyobb vállalata. Fő termelvénye ugyan a dynamit, de készít kénsavat, salétromsavat, nitroglycerint, collodium-gyapotot, sőt foglalkozik ecrazit és füst nélküli lőpor előállításával is. Termelvényeivel nemcsak a monarchia szükségleteit fedezi, hanem a balkáni államokat is ellátja. Nagyon nevezetes a pozsonyi tölténygyár is, mely főleg a magyar királyi honvédség számára szállít lőszereket, de a mellett Románia, Szerbia és Bulgária számára is sokat készít.

A háziipar a megye egész lakosságánál el van terjedve, de legnagyobb részt csak a saját szükségletek födözésére szolgál. Piaczra főleg a nagyszombat-vidéki nép dolgozik, melynek a háziiparral való foglalkozás nem csekély jövedelmet hajt. Legelterjedtebb ipar-ágak a faragás, fonás, szövés és hímezés, de itt-ott a vasat is elég ügyesen tudják földolgozni. Fából egyszerű mezőgazdasági szerszámokat és háztartási eszközöket tömegesen készítenek Bikszárdon, Ottóvölgyön, Széleskúton és Deákiban. A vas háziipari földolgozásának fő helye a megyében Nagy-Lévárd, hol sok fejszét, baltát, szekerczét, sőt evőeszközöket is készítenek. Sokan foglalkoznak. a folyók mellékein a fűzvessző földolgozásával, melyből szekérkast és közönséges kosarakat készít Ligetfalu, Szered, Valta-Súr, Vága és Somorja lakossága. A kosárfonás maga mintegy 28–30.000 forint jövedelmet hajt a megye népének évenként. Szintén említésre méltó a sás és szalma fonása és szövése. Sásból szőnyeg-féléket és egyéb árúkat készítenek Ábrahámban és Nagy-Födémesen; ügyes szalmafonók vannak Kis-Bresztován, Alsó-Lucs, Nádszeg és Somorja lakosai közt, kik főleg székeket, kenyérkosarakat, méhkasokat, stb. készítenek. A nők általában tudják a len és kender földolgozását, de iparilag különösebben Vág-Szered, Detrekő-Szent-Miklós, Lozornó, Szered és Hódos asszonyai foglalkoznak a vászonszövéssel és fehérítéssel. Hímzéseket és csipkét eladásra főleg Nagy-Szombat környékén, Czifferen és a szomszédos községekben, valamint Valta-Súron készítenek azon minták szerint, a melyek a megye magyar és tót köznépénél legszokottabbak és legkedveltebbek. De mostanában már fínomabb munkákra is vállalkoznak az ügyesebb nők, kik igen csinos asztalkendőket, törűlközőket s különféle dísztakarókat hímeznek s e nembeli készítményeikkel már az ezredévi országos kiállításon is méltó elismerést arattak.

Végűl megemlítjük, hogy Pozsonymegyében 12 hitelintézet s ezeken kivűl hat hitelszövetkezet működik.

Pozsonymegye székhelye Pozsony, szabad kir. város, mely Magyarországnak Budapest után egyik legszebb és legműveltebb városa. Már szép fekvésénél fogva is kiválik. Egy felől a Kis-Kárpátok végei környezik gyönyörű szőlő- és gyümölcskertekkel, meg a magasabb emelkedéseken üdén virúló egészséges tű- és lombleveles erdőkkel; más felől a Duna határolja. Keleti irányban a Duna mindkét oldalán végtelennek látszó síkság, közepett a népes Csallóközzel, terűl el.

Eredete Pozsonynak messze visszanyúlik az idők ki nem fürkészhető régiségébe. A területén és környékén sűrűn fölvetődő kő- és bronz régiségek minden írott oklevélnél biztosabban hirdetik, hogy terűlete már a történelemelőtti időkben emberek tanyája volt. A római időszakban már nevezetesebb helynek kellett lennie. Akkor a Duna másik partján, a mai Német-Óvár és Petronell között, Felső-Pannonia fővárosa, Carnuntum virágzott. Bizonyos, hogy a mai várhegyen már akkor egy római figyelő állomás, egy a quád és markomann barbárok tartományába betekintő őrtorony állott. A balparti bárbárok, kik a carnuntumi piaczczal és kereskedőkkel összeköttetésben állottak, itt a pozsonyi várhegy alján, mintegy a rajta lesekedő római őrség ellenőrzése alatt keltek át a folyón s illetőleg bocsáták itt árúba a római kereskedőknek a maguk nyers terményeit és iparczikkeit: fegyvereiket, ékszereiket, bőrneműiket, gránátjaikat és opáljaikat. Itt ment át a Dunán a Keleti tenger borostyánköve is római terűletre. Azt sem tudjuk, hogy a rómaiak után a népvándorlás gyorsan változó korában minő viszontagságok érték. Csak azt sejtjük, hogy a népvándorlás után kezd nagyobb mértékben gyarapodni. A magyarok bejövetele előtt szlávok lakták, s a nagy morva birodalom helysége volt. A magyar honfoglalás véget vetvén a morva birodalomnak, Pozsony magyar főhatóság alá kerűlt.

Mikor Szent István a keresztény monarchiát megalapította, Pozsony a hasonnevű vármegyének főhelye, vára és székhelye lett. A vár számos jószágokat kapott, melyek szétszórtan Pozsony, Győr, Bars, Vas megyékben feküdtek.

A pozsonyi vár a hegység felől nézve. Stefánia özvegy trónörökösné főherczegnő Ő cs. és kir. Fenségétől

Pozsony városát idők folytán sok viszontagság érte. III. Henrik német császár 1042-ben haddal támadta meg s el is foglalta. De a császárt és hadait a magyar fegyver nem sokára elűzte Pozsony környékéről. Később 1052-ben Henrik újból ostrom alá veszi Pozsonyt, de a város lakossága hősiesen ellenállott, a császár hajóit a Dunán elsülyeszté és a császár kénytelen volt a nyolcz héten át folytatott ostromot abbahagyni s végleg lemondani a Magyarország és népe fölött gyakorolni kivánt hűbéruraságról. Midőn Salamon király és Géza, meg László herczegek között 1074-ben a testvérháború kitört, Pozsony egyik színhelye lett az eseményeknek. Épen oly sikeretlenűl, mint III. Henrik, ostromolta Pozsonyt a következő században 1108-ban V. Henrik német király is. 1146-ban az osztrák határgrófság egy hadcsapata éjjel titkon meglepte a várost s azt Kálmán király trónkövetelő fia, Boris számára elfoglalta. De Géza a várost csakhamar ismét visszaszerzé.

Szomorú napok következtek 1241–42-ben az országra és Pozsony városra is. Ekkor özönlöttek be a vad mongol hadak. A mohii szerencsétlen csata után IV. Béla Pozsonyba fut s itt kél át a Dunán Hainburgba. Majd 1241 nyarán a tatár sereg egy csapata Pozsony alá érkezik, a város közelében levő Lamacs, de Pozsony külvárosa, Széplak is áldozatáúl esik a tatárok dúlásának. Maga a vár és a falak által védett város kárvallás nélkül maradtak. Az országos csapásból azonban a pozsonyiak is okúltak. Pozsony erősségeit akkor még jobban kiépítették.

Ez újabb védelmi intézkedések amúgy is nagyon szükségeseknek bizonyúltak, mert a tatátjárás lezajlása után nem nagy időre a cseh járás veszedelme fenyegette Pozsonyt. Béla és Ottokár királyok közt az ellenségeskedés egyre nagyobbodott; ennek a Pozsonyban 1254-ben május elején megkötött békével véget vetettek ugyan, de 1260-ban újra kitört a háború. Pozsony szomszédságában, a Morvamezőn a mai Kroissenbrunn és Marchegg között zajlott le az ütközet. A magyarok vereséget szenvedvén, Pozsony irányában visszavonúltak s lemondtak Stiria birtokáról. A belvillongások s az Ottokárral ismétlődött viszályok később is nagy szerepet visznek Pozsony történetében. 1262-ben jött létre ugyancsak Pozsonyban azon béke, mely a belviszályoknak legalább egy időre véget vetett. IV. Béla király és fia, István ifjabb király, itt békültek ki. Ámde alig hogy IV. Béla 1270-ben meghalt, V. István és Ottokár közt újból egyenetlenségek támadtak. 1271 ápril 13-án a hatalmas cseh király nagy sereggel átlépte a magyar határt; Pozsonyt egyes védők vitézsége mellett is árulás következtében könnyű szerrel s első ostrommal hatalmába ejtette és várába bécsi harczosokból álló másfélezer főnyi helyőrséget helyezett. Roppant volt a kár és szenvedés, mely akkor a várost és lakóit érte. Ekkor pusztúltak el a káptalani és a városi levéltárak is. A háború azután, hogy Ottokár Pozsonynál hajóhídon a Dunán átkelt, a dunántúli vidéken folytattatott; ennek a Pozsonyban 1271 július 3-án aláírt béke vetett véget. 1273-ban azonban újra kitört a háború, Pozsonyt Ottokár újra elfoglalta és csak 1277-ben adta vissza több más magyarországi várossal és várral, mikor László király szövetsége Habsburgi Rudolf német királylyal arra kényszeríté. A következő évben (1278 aug. 26) Ottokár elesett Stillfriednél a László és Rudolf királyok ellen vívott csatában és IV. László király a nagy nap emlékére s fogadalma teljesítésére a Ferencz-rendűek gót stylű szép templomát s a mellette levő kolostort építtette. 1297-ben történt e templom fölszentelése. Ugyanez évben honosíttattak meg Pozsonyban a klarisszák, kik a cistercita-apáczák épületében telepedtek meg azon a helyen, melyen ma a katholikus főgymnasium van. A IV. László királylyal ellenségeskedésben levő Németújvári grófok és Apor vajda 1286-ban Pozsonyt megrohanták s elfoglalták, de a király hívei csakhamar visszavették. Nemcsak a város, hanem az egész vidék is sok kárt vallott, s Albert osztrák herczeg 1287-ben elfoglalta, színleg IV. László király, valójában a maga javára és birtokában tartotta 1291-ig, midőn III. Endrének vissza kellett adnia. III. Endre Pozsonyt különösoltalmába vette. 1291-ben szabadalmat adott neki, mely által Pozsony nagyon emelkedett.

Az Árpád-házi királyok kihalta után Pozsony folyton az országos események élén szerepelt. Az Anjou-házbeli királyok szívesen és sokat tartózkodtak e kies városban. A világi nagyok és előkelők több megye nemességével többször gyülekeztek össze Pozsonyban az úgy nevezett nádori közgyűléseken főleg I. Lajos király idejében, a kinek itt tartózkodása egyik legfontosabb emléke, hogy 1362 deczember 31-én itt esküdtek neki az osztrák, stiriai és karinthiai herczegek és urak örök szövetséget.

Még sokkal gyakrabban fordúlt meg Pozsonyban Zsigmond király. Ő erősítette meg 1385-ben a város kiváltságait, s még későbben is ismételten gyarapította, de más részt e fejedelem folytonos pénzetlensége miatt többször nagy terhére is volt a lakosságnak. A várost el is zálogosította Jodok és Prokop morva fejedelmeknek. Itt köt Zsigmond király 1390-ben Albert osztrák herczeggel és Jodok morva őrgróffal a kereskedők védelmére egyezséget s itt fogadnak ugyanők 1392-ben egymásnak kölcsönös segélyadást. Itt engedte át az országrendek megegyezésével a jogot Albcrt osztrák herczegnek arra, hogy magtalan halála esetére őt a magyar trónon követhesse. Emelte a város tekintélyét s tetézte anyagi hasznát az, hogy Zsigmond 1430-ban Pozsonyban pénzverő intézetet állított föl. Zsigmond utódja, Albert király is többször ellátogatott Pozsonyba nejével, Erzsébettel.

A Hunyadi-ház dicső emlékeinek némelyike szintén Pozsony város életével van kapcsolatban. Pozsonyban kaptak a Hunyadiak kinevezéseket, javadalmakat, jogokat, czímeket, kedvezményeket. Ide vonúl s itt talál mindannyiszor szíves és lelkes fogadtatásra a ház dicsőségének alapítója, János kormányzó. 1450-ben itt fejezi be sikeresen Hunyadi János képviselője, Zrednai Vitéz János, a Frigyes császárral való, már 1447-ben Bécsben megindított alkudozásokat. A dicső Mátyás királynak számos oklevele, adományozása, szabadalma, kinevezése Pozsonyban kelt. Az 1468 szeptember 8-án alkotott törvénykönyvet itt erősítette meg az országgyűlésen. Mátyás király gyakori itt tartózkodásával udvarának fénye, a nála időző külföldi követek s urak megjelenése rendkivűl élénkítette Pozsony nyilvános életét. De a városra nézve legfontosabb az volt, hogy itt alapította Zrednai Vitéz János II. Pál pápa engedélyével 1467-ben az Academia Istropolitanát, melynek épülete ma is fennáll a Ventur-útczában. Addig, míg az intézet fönnállott, híres férfiak működtek tanszékein, kik közűl Brandolini Aurélt a trivium, és Müller Jánost, a hírneves Regiomontanust a quadrivium tanárát említjük.

Mátyás halálával az országra s Pozsonyra is szomorú idők következtek. Bár 1491-ben november 7-én a Pozsonyban kötött béke megszüntette a Frigyes császár és Miksa római király, meg Mátyás és utána II. Ulászló közt kitört háborút és egyenetlenségeket, a törökök egyre fenyegetőbbé, az ellenök való védelem pedig a gyenge és szegény Ulászló kormánya alatt annál gyámoltalanabbá lett. Szerencsétlen fia, II. Lajos király, ide menekűlt 1520 szeptember havában a kiütött dögvész elől. Innen intéz 1524. február 5-én levelet Henrik angol királyhoz, ecsetelve országának a török vész miatt való szomorú állapotát s kérve a keresztény nemzetek segítségét.

A szerencsétlen mohácsi ütközet után a török másfél évszázadon át hatalmában tartotta az ország harmadrészét. Pozsony ugyan kivűl esett a török foglaláson, de az ország sanyarú helyzetének következményeit e város is fölötte érezte, mindamellett, hogy az ország fővárosának elfoglalása következtében Pozsony lépett annak helyére. I. Ferdinánd megválasztása – után 1536-ban Pozsonyt a törvény ideiglenesen az ország fővárosának nyilvánította. Összesen 11 királyt és 6 királynét koronáztak itt, de egyszersmind kemény ostromok is érték ez alatt a várost Bocskay, Bethlen és Thököly hadai részéről. II. József koráig a legtöbb főkormányhatóság székhelye volt ugyan, de külső csinosságában és fényében mégis nagyon hanyatlott. Mária Terézia alatt azonban új korszaka kezdődött. Várpalotája fényesen kiépűlt s az a királyné leányának, Krisztinának, s vejének, Albert szász-tescheni herczegnek, Magyarország kir. helytartójának állandó szállásáúl szolgált; de maga a királyné is, a várlakhoz külön épületet, a most már teljesen elpusztúlt Therezianumot építtetvén, örömest tartózkodott a pompás kilátást nyújtó hegymagaslaton. Itt fogadta a nemzet hódolatát, itt hallotta az örökké emlékezetes „Vitam et sangvinem” fölkiáltást és itt határozta el a magyar nemes testőrség alapítását. Midőn 1784-ben a helytartótanács Budára tétetett át, Pozsony megszűnt ugyan az ország fővárosa lenni, de az országgyűlések ezentúl is egy-kettő kivételével itt tartattak, míg 1848-ban végleg át nem tétettek Budapestre. Az utolsó pozsonyi országgyűlést 1847 november 7-én nyitotta meg V. Ferdinánd király s ugyanő zárta is be fél év múlva 1848 ápril 11-én a primási palotában, hol előbb az összegyűlt rendek előtt szentesítette az 1848-iki törvényeket. Ez volt az utolsó rendi országgyűlés és egyszersmind az utolsó, mely Pozsonyban tanácskozott.

A pozsonyi vár a Duna felől nézve. Stefánia özvegy trónörökösné főherczegnő Ő cs. és kir. Fenségétől

A század elején az austerlitzi csata után itt köttetett meg I. Napoleon és II. Ferencz császár között 1805 deczember 26-án a béke. A franczia megszálló hadseregnek emlékezetét ma is fentartja a díszligeten látható sánczmű. 1811-ben a vár kigyúladt s leégett. Azóta a fő épülete romban hever, de melléképületei ma is kaszárnyáúl szolgálnak.

A város a legutóbbi évtizedekben, különösen a legutóbbi évtizedben meglepő fölvirágzásnak indúlt. Ma a 154 méter tengerszín fölötti magasságban s a (Ferrótól) 34° 46' hosszú és 48° 9' szélesség alatt fekvő város már külső csinosságánál fogva is a legjobb hatást teszi az idegenre. Útczái, főleg a belvárosban nem zsinóregyenességűek ugyan, mert szűk védfalak közé szorított középkori alaptervezetökhöz képest szűkek és görbék; mindazonáltal sok művészeti részlet látható a házaikon, kivált ott, hol a régi erkélyes ablakok, az ablaksorok által egyenlőtlenűl fölosztott homlokzatok és a futóvonalból kiszökellő kőfalak még eredeti állapotukban megvannak. Sokat veszített a város érdekességéből a miatt, hogy legújabban a vízvezeték mellett fölöslegesekké vált márvány közkútakat, kettőnek kivételével, lebontották; de viszont bizonyos, hogy a pompás keramittal, aszfalttal és gránitkövezettel burkolt s Auer-féle légszeszlámpákkal világított útczák nagyon megszépűltek. Rend és tisztaság uralkodik az egész városban. A házak a belvárosban mind két-, háromemeletesek, de a külső városrészekben, nevezetesen a Nádor és Ferencz József városrészekben szintén igen sok a két-, háromemeletes ház. Az Újváros vagyis a Virágvölgy elütőleg a többi városrészektől többnyire földszintes házaival inkább mezővárosi színezetű, de a jómód és városi kényelem ott is szembetűnő. A város külsejének díszítésére szolgálnak a Hal-téren, a Zöld-piaczon, a Kis-Séta-téren, a Vármegyeház-téren és a Vásár-téren álló egyházi és világi szobor- és emlékművek. A Főtéren levő díszkút a XVI. század egyik remek alkotása, a színház előtti szökőkút, valamint a vele szemben levő Hummel zeneszerző mellszobra a pozsonyi születésű Tilgner Viktor szobrász művei. A Dunaparton, a régi koronázási domb helyét elfoglaló díszes téren a város hazafias áldozó készsége az itt történt királykoronázások emlékeül közelebb Mária Terézia pompás lovas szobrát állíttatta, mely Ő felsége, a király jelenlétében 1897 május 16-án lepleztetett le fényes ünnepléssel. A fehér márványból faragott s fekete márvány talapazaton álló művészi szobormű a pozsonyi születésű Fadrusz János szobrász alkotása. Jobbról a királyasszony oldalánál harczban edzett magyar vitéz áll s kivont kardjával a határ felé mutat; balról magyar főúr lép a mén mellett, a királynő felé fordítva kifejező arczát s nyugodt elégültséggel mutat baljával oldalt, az ország felé.

A pozsonyi koronázási emlékszobor. Háry Gyulától

A város legkiválóbb épületei a régibbek közűl: a koronázó székesegyház, mely dísztelen nagy tetejével és vaskos tornyával magasan kiemelkedik a környék összes épületei közűl s mondhatni, oly jellemzője Pozsonynak, mint a Szent István templom Bécsnek, a Münster Strassburgnak. A székesegyházat legújabban belűl fényesen és ízlésesen megújították; külső kijavítása is tervben van. Nevezetes egyházi épületek továbbá: a ferenczrendiek templomának most megújított pompás tornya s a templomhoz épített Szent János kápolna, mely a csúcsíves építészetnek Magyarországon egyik legszebb alkotása. Szintén ilyen művészetű a klarisszák egyházának híres ötszögű tornya. Világi épületei közűl említendők: a várhegyen romjaiban is hatalmas várlak; a várhegy derekán álló díszkapu, mely, fájdalom, csaknem teljesen ki van vetkőztetve eredeti szépségéből; a városháza zömök, régi tornyával, gyönyörű kapualjával s újabb udvari arkadfolyosójával; a nagy kiterjedésű, de dísztelen országház, mely 1753-ban épűlt, s melyben 1848-ig az országgyűlések tartattak, most pedig a királyi itélőtáblának szolgál helyiségűl; a primási és a Grassalkovich-féle, most Frigyes főherczeg tulajdonában levő palota, melyek az Esterházy-téren levő, egykor szintén primási palotával (most katonai kórházzal) leginkább képesek a múlt századi úri élet emlékét előttünk föleleveníteni. Az újabb épületek közűl kiválólag a szép virágvölgyi katholikus templomot és az Ó-városban levő izraelita zsinagógát, a díszes, belűl fényes városi színházat, az országos kórházat, az állami reáliskolát, az evangelikus gymnasiumot, a királyi törvényszéket, a vármegye székházát említjük föl és a katonai laktanyákat, s ezekhez egyes főurak és polgárok palotaszerű bér- és magánházai is nagy számmal járúlnak. Az újabban kiépült vagy kiépülőben levő útczák közűl megemlítjük a Baross Gábor-útczát díszes magánházaival és az új katonai hadtestparancsnoki épülettel; a Stefánia-útczát Frigyes főherczeg nagy bérház palotájával; az Edl-, Convent-, Kisfaludy- és Védczölöpútczákat, melyek mind igen csinosak. Az Újtelep szebbnél-szebb nyaralókkal gyarapszik évről-évre. A kies, tetszetős villák, lombos fák s illatozó virágágyak közepette csoportosúlnak a hegy alján és lejtőjén s a telep már is egyik legszebb városrésze Pozsonynak. Szép nyaralók a pozsonyi hegység egyéb vidékein is vannak, a Bimbóházak környékén, a Mély-út menti magaslatokon, a Kalvária lejtőjén, a vashámor környékén, a Malom-völgyben, stb. Legkiválóbbak ezek közűl az Eleonora-udvar s a Bellevue Dubszky-telep, amaz St.-Genois gróf alkotása, emez egy nagy s tömeges látogatásnak is eleget tevő vendéglő. Keresett uzsonnázó hely a Bimbóházak csoportja, az Egyházfi kávéskertje a mélyúti kápolna mellett, a Tunell-kert, a Szalmagunyhó, a zergehegyi erdészlak, hol mindenütt nemcsak jó uzsonnát, hanem egész ellátást is kaphatni.

A pozsonyi vár díszkapuja. Dörre Tivadartól

Különben üdülő helyek tekintetében Pozsony alighanem páratlanúl áll az ország összes városai sorában. A Duna jobb partján nagy terűletén fekszik a városi díszliget, mely pompás útjaival, hatalmas koronájú fáival, zöld pázsítjával, tarka szőnyeg-virágágyaival, mindenféle ritka díszfáival és cserjéivel s igen szép kilátást nyújtó ligeti kávéházával fölötte élvezetes nyári sétáló- és mulatóhely; a kinek pedig a díszliget sétára nem elég, az a ligeten túl órákon át járhat folyton erdőben és jó útakon. A zabos, a vadászlak, az ó-liget, a pötscheni liget mindmegannyi kedvelt és sokat látogatott kirándúló helyek szintén a Duna jobb partján, hová a városból a gyalogközlekedés számára is kényelmesen berendezett hatalmas vasúti hídon át vagy az ezen felűl járó kis gőzhajón a város belsejéből is hamar el lehet jutni. A folyam innenső partján az üde levegője és fenyves ültetvényei miatt felette kedves és egészséges hegyi liget kinálkozik, azontúl a gyönyörű Kalvária, meg odább a jó úton kocsin is elérhető Szalmagunyhó és Zergehegy, mely utóbbin a Széchenyi-kilátóról igéző szép tájképet szemlélhetni. Hegyre, erdőre, folyamra, síkságra, mindenfelé tündéries kilátás nyílik. A Zergehegy alján hűs völgyben fekszik a Vaskút nevű nyári mulató és tartózkodóhely, melyhez kocsin a kies Malom-völgyön, gyalog pedig a hegyi ligeten át juthatni legalkalmasabban. Egész napi hálás kirándúlásra a környékben Mária-völgy, Dévény, Német-Óvár, Szent-György, Bazin kinálkoznak.

Pozsony polgári lakosságának száma 52.411 lélek; ebből 31.404 német, 10.433 magyar és 8.709 tót. Erős többségben van tehát a németség, mi a város történeti fejlődéséből könnyen megérthető, a mennyiben a középkorban folyton német bevándorlók telepedtek le a szabadalmakat és biztonságot nyújtó városba. De a magyar nyelv ismerete és tudása folyvást terjed. A magyarúl beszélők száma ez idő szerint 21.280.

Pozsonyt az ipar és értelmiség városának nevezhetjük, de másrészt a nyugdijasok városának is, mert az élet és a lakás drágasága, valamint az egyre növekvő városi zaj mellett is a város kies fekvése, egészséges levegője, jó ivóvize, rendezett községi állapota, művelt társadalmi körei, magasabb művészeti szórakozásai s Bécshez való közelsége miatt szívesen tartózkodnak itt állandóan nyugalomba vonúlt katonatisztek, polgári tisztviselők és előkelő magánzók.

A lakosság kereseti tevékenysége nagyon egyenlőtlen arányokban oszlik meg. A közel 13.000 holdnyi városi határban van 5.351 hold erdő, 3.083 hold szántóföld, 1.409 hold kert, 1.352 hold szőlő, 626 hold rét, 587 hold legelő, a többi ártér, belső telek, árok, kőbánya, vasút. A kertészet és szőlőmívelés az összes őstermelési foglalkozások közt a legjövedelmezőbbek. A kertészetet Pozsonyban nagyban és czélszerűen űzik. A díszre és üdűlésre szolgáló kerteken kivűl mintegy 400 holdnyi terűletet használnak gyümölcstermesztésre s 100 holdat konyhakertészetre. A konyhakertészet sok zöldséget szállít a bécsi, sőt éjszak-németországi piaczokra is.

Az őstermelési ágak különben Pozsonyban az iparágaknak évről-évre való gyarapodása következtében mindinkább veszítenek fontosságukból. Az ipartelepek és árúraktárak legújabban nem remélt számmal szaporodnak, tehát szaporodnak általuk a város anyagi jóllétének forrásai is.

A géperővel dolgozó gyárak száma már nagyon tetemes. Ezek közt van két vas- és fémárú-gyár, melyek egyike patkószeggyár, 3 gépgyár és egy kocsigyár. Az építési ipar terén 9 gyár működik: egy háztetőlemezgyár, egy márvány- és gránitkőgyár és 7 gőztéglagyár. A faiparral öt gyár foglalkozik, melyek közűl 4 nagyobb gőzfűrész- és egy nádfonógyár. A fonó- és szövőipar terén 6 gyár működik. Ezék közűl kiemeljük az arany- és ezüstsodronygyárat; posztógyárat, meg a vitorlavászon-, viasz-, len- és juttaszövőgyárat. A ruházati ipar terén egy vatta- és egy kalapgyár működik. Emez fínom és legfínomabb nemezkalapjait Német- és Svédországba, Norvégia, Dánia, Svájcz, Belgium és Szerbia piaczaira szállítja. A sokszorosító ipart 6 könyvnyomda, a sörteárú-ipart egy nagy és híres kefegyár űzi. A vegyészeti ipar 5 gyárat foglalkoztat; ezek a tölténygyár, a dynamit- és lőporgyár, a pozsonyvárosi légszeszgyár, a gépolaj- és kenőcsgyár s a csontlisztgyár. Az élelmezési és élvezeti ipar terén 11 gyár áll fönn. Egyik nevezetesebb gyár Pozsonyban a magyar kir. állami dohánygyár; de szintén említésre méltó a gőzmalom, a czukorkagyár, a malátagyár és a sörfőzőgyár. Mótor nélkűl dolgozó nagyobb gyár is több van, nevezetesen kocsigyár, lószőrtisztító-, gyapjúgyár, meg vegyi festékgyár. Pozsony városában összesen 52 gyár van melyekben, 4.797 munkás dolgozik s együtt 1400 lóerejű gép van bennök működésben. Mindezekhez legújabban két igen nevezetes vállalat gyártelepe járúlt: a villamos vasúti, meg a malomligeti nagy kőolajfínomító és benzingyártó telepek. Ha mindezekhez hozzáveszszük, hogy Pozsonyban még 1940 különféle kisiparos is működik: teljes joggal alkalmazhatni rá az iparos város elnevezést. A kisipar készítményei közűl is több országos hírnévnek örvend; így a műasztalos és műlakatos munkák, az esztergályos művek, pék- és hentes-készítmények.

Hitelintézet három van: a pozsonyi I. takarékpénztár, a pozsonyi II. ker. takarékpénztár és a pozsonyi iparbank. E három intézetnél az évi betét huszonkét millió forintra megy, a miből közel húsz millió a pozsonyi első takarékpénztárra esik. Pozsony városa nemcsak a kamarakerűletekhez tartozó, hanem más szomszédos megye, sőt még ausztriai terűleten fekvő némely határszéli vidék pénzforgalmának is egyik gócza. Meg kell még említenünk, hogy az osztrák-magyar banknak is van Pozsonyban fiókja, melyhez 5 al-fiók tartozik; ezek közűl egy Nagy-Szombatban. Végűl megjegyezzük, hogy van itt két hitelszövetkezet is; tudniillik az első pozsonyi önsegélyző-egylet és az osztrák-magyar I. általános tisztviselő-egyletnek pozsonyi takarék- és előleg-társúlata.

Pozsony továbbá igen élénk közlekedési hely; nagy szerepe van itt a postának, távirdának, telefonnak és vasútnak. A vasúti forgalom hat felé veszi irányát: Budapest, Bécs, Zsolna, Szakolcza, Duna-Szerdahely és az 1889- és 1891-ben épített nagy és szép dunai vashídon át Szombathely felé. Mindehhez számítandó még a dunai gőzhajózás forgalma, mely kivált árúszállítás tekintetében igen fontos.

Pozsony lakosságának legnagyobb része római katholikus. Számuk 39.020, míg az ágost. evangelikusoké 7.347, az izraelitáké 5.396, az evang. reformátusoké 525 lélekre megy. A katholikusok nagy többségét a város külsőleg is hirdeti; övéik a legszebb és legnagyobb templomok, melyek közt első helyen a prépostsági templomot említjük. Ez nemcsak építészeti szempontból nevezetes, hanem történeti tekintetben is, mert koronázási templom volt, melyben 11 királynak és 6 királynénak tették fejére a koronát. Építészeti szempontból más helyen volt méltatva; itt csak szép festésű üvegablakait, a Donner Ráfael által 1734-ben ólomból öntött, a szentély külsején elhelyezett Szent Mártont ábrázoló lovasszobrot, az egyházi díszkészletből pedig a híres nagy szentségmutatót említjük meg. A hajóban álló keresztelő medencze még XIV. századi érczmű. Éjszaki oldalához az Esterházy Imre érsek által 1734-ben barokk ízlésben, pazar költséggel épített, márványnyal és gazdag aranyozással ékesített, gyönyörű műtárgyakkal fölszerelt és kupolán át megvilágított Alamizsnás Szent János kápolna a maga nemében párját ritkítja az országban. Oltárán ezüst koporsóban Alamizsnás Szent János patriarcha holtteste nyugszik, melyet I. Mátyás király ajándékba kapott volt a török császártól az után, hogy Konstantinápoly török kézre kerűlt. A gyönyörű márvány kápolnát az alapító érsek térdelő szobra és két, ritka nagy becsű, művészi kivitelű bronzgyertyatartó díszíti. Másik kápolnája a Szent Anna kápolna; nevezetes ajtajának szobrászati dísze a Szent Háromságot föltűntető domború műve miatt, melyet a XIV. századból való műnek tarthatunk. E kápolna egyik falába van elhelyezve Schönberg György pozsonyi prépostnak az Academia Istropolitana egykori alkanczellárjának művészi faragású kőszobra. E kápolnából nyílik egy lejárat a templom alatt levő sírboltokhoz, melyekben a nagy Pázmány Péter, Lósi, Lippay, Szelepcsényi, Széchenyi, Kolonich és Ágoston Frigyes érsek-primások s más világi országnagyok aluszszák örök álmukat.

Részlet a Vártelekről, az ú. n. zsidóvárosból. Háry Gyulától

Pozsony. A Mihály-kapu. Háry Gyulától

A főtéri díszkút. Háry Gyulától

E templom különben nemcsak prépostsági és káptalani, hanem egyszersmind belvárosi plebánia-templom is. A káptalan a préposttal együtt 13 tagból áll. A prépostnak 1632-ben Draskovics György által épített és 1776-ban megújított kétemeletes palotája a templom mellett pompázik; a kanonokok házai a Káptalan-útczában már jóval szerényebbek. E házak sorozatában találjuk Pozsony legrégibb lakóházát, az úgy nevezett Kis-Prépost-udvart, mely görnyedt falaival s félköríves román párkányzataival legott elárúlja, hogy építése még a XIII. században történhetett.

Egy másik plebánia-egyház a két csonka tornyú Szent Háromság-templom. Máskép keresztesek, trinitariusok templomának is neveztetik, mert a rabváltó trinitariusok építették 1717-ben azon a helyen, melyen előbb Szent Mihály temploma volt, a trinitariusok kolostora pedig a templom tőszomszédságában, a mostani tágas vármegyeház helyén állott.

A harmadik plebánia-templom az újvárosi vagyis virágvölgyi díszes templom, a mely nem régiben épűlt. Említésre méltók továbbá a most kath. főgymnasiumúl használt egykori klarissza-zárda és a Ferencz-rendi zárda gót izlésű, valamint az Erzsébet-apáczák barokkstylű templomai, míg a terézvárosi kis templom, továbbá az irgalmasok, Orsolya-apáczák, a kapuczinusok, a jezsuiták s a kórház-útczai polgári gyámház templomai már kisebb rendű egyházi épűletek. Több kápolnája is van a városnak, ilyen a Szent Miklós kápolna a Terézvárosban a várhegy alján; a Miasszonyunkról nevezett apáczák kisded egyháza; a városi kórház egyháza; a XIV. század elejéről való Szent Katalin kápolna; a XIV. század végén (1396-ban) már említett, az Üdvözítő testéről nevezett s a jezsuiták gondozása alatt álló kápolna; a Mély-út fölött levő Máriakápolna, melynek alján a lourdesi szűz grottája, közelében pedig a pompás kilátást nyújtó Kalvária van. Házi kápolnák találhatók a primási, a főherczegi és Stabwaszer-féle palotákban, az országos és a katonai kórházakban, a káptalani prépostságban, a dologházban, valamint az egyes kolostorokban. Ez utóbbiak közűl említhetjük még a XV. század végén s a XVI. elején épűlt Szent Sebestyén (ma Rozália) és az újabb Loretomi kápolnákat a Szent Ferencz-rendiek kolostorában.

A Pozsonyban levő kolostorok, egynek kivételével, mind nagy alapítványúak. Legrégibb a Szent Ferencz-rendieké, mely eredetét a XIII. századig viszi vissza. A gyakori földrengések miatt megsérűlt templomhajót 1616-ban átépítették, de a szentély megmaradt régibb alakjában. A XIV. század elejéről való, már említett tornya földrengéstől és tűzvészektől annyira megrongálódott, hogy a harangházig le kellett bontani s a régi méretek és formák szerint újból építeni. Ez az építkezés épen 1896-ban, az ezredévi ünnep esztendejében készűlt el. A torony leszedett részét ugyancsak e nemzeti ünnep alkalmából díszes kis emlékcsarnokká állíttatta össze a pozsonyi I. takarékpénztár a városi liget egyik szép pontján.

A többi kolostorok újabb eredetűek. A jezsuiták először 1627-ben telepedtek le Pozsonyban a Pázmány Péter által számukra épített káptalan-útczai házban; majd rendjüknek Mária Terézia alatt történt eltörlése után másodszor 1855-ben költöztek vissza s azóta mai kolostorukban laknak a Batthyány-téren. Torony nélküli s eredetileg protestáns templomukat Lipót császár parancsár a kapták 1672-ben. Az irgalmasok kolostorát Szelepcsényi György primás alapította 1669-ben. A templom is ez évből való, de a mai kolostorépületet Kollonich érsek emeltette 1703-ban. A jezsuiták szomszédságában áll a Kollonich érsek által 1672-ben ide telepített Orsolya-szűzek nagy kolostora. A mai épületet gróf Esterházy Imre érsek építtette 1731-ben; a hozzá tartozó egyszerű templom eredetileg szintén az evangelikusoké volt s 1640-ben épűlt. Az 1676-ban Pozsonyban letelepedett kapuczinusok kolostora a Kapuczinus-útcza és a Vármegyeház tere sarkán áll nagy kerttel és több hozzá tartozó bérházzal. A mai nagy épületet ugyancsak gróf Esterházy Imre érsek építtette 1718-ban, a vallásalap pedig átalakíttatta 1861-ben. Szintén Esterházy érsek alapította 1738-ban a Szent Erzsébet-rendű apáczák kolostorát, melynek barokk ízlésű szép temploma 1744-ből való; az újabb időkben leégett tornya csonka maradt. Mária Terézia királyné 50.000 forinttal gyarapította e kolostor alapítványtőkéjét. Ugyancsak Mária Terézia uralkodása alatt keletkezett a Miasszonyunkról nevezett kanonok-rendű apáczák kolostora is, mely azonban maig is befejezetlen maradt. Legújabb szerzetesi telep a Szent-keresztes irgalmas nővérek kisded kolostora.

A protestánsoknak Pozsonyban csak két templomuk van, s mind a kettő az ág. evangelikusoké; az 1774–1776 közt épűlt nagyobbik ú. n. német templom és a magyar- és tótajkúak számára 1777-ben épűlt ú. n. magyar templom. A német templom oltárát a pozsonyi születésű híres Oeser Frigyestől való remek kép ékesíti. Az evang. reformátusoknak ez időszerint még külön templomuk nincsen.

Az izraelitáknak két külön templomuk van: egyik az orthodoxoké, mely a Vár-úton 1863-ban épűlt; másik a neologoknak a Hal-tér sarkán újabban, színes téglákból mór stylben épűlt kéttornyú zsinagógája.

Pozsonynak számos állami, királyi, községi, felekezeti és magániskolája van. Ezek közt első a Káptalan-útczában az egykori jezsuita, majd benczés kolostorban elhelyezett királyi jogakadémia. E főiskola 1784-ben kerűlt Nagy-Szombatból Pozsonyba. 1874 óta négy évi tanfolyamú jog- és államtudományi kara van. Az intézet az ország jogakadémiái közt a legnépesebb. Állami intézet a főreáliskola, melynek számára 1896-ban új díszes palotát emeltetett az állam. Másik állami intézet az 1871-ben keletkezett tanítónő-képzőintézet tágas udvarral és kerttel; harmadik az 1883 óta fönnálló felsőbb leányiskola igen jó berendezéssel és tágas kerttel.

Pozsony, a Dunapartról nézve. Háry Gyulától

A színház. Háry Gyulától

A jezsuiták temploma és a városház. Háry Gyulától

Hummel szobra. Háry Gyulától

A tanulmányi alapból tartatik fenn a királyi katholikus főgymnasium a klarisszák régi, rozzant kolostor-épületében. Ma világi vezetés alatt áll; régebben a benczéseké volt s ezelőtt a jogakadémia is együtt volt vele.

Felekezeti iskolák: az ág. evangelikus papnevelő főiskola és a nyolcz osztályú evang. lyceum, melynek számára a felekezet 1896-ban állami segélylyel pompás, palotaszerű épületet emeltetett. A Lósi Imre érsek által a XVII. század első felében alapított Emericanum papi pályára készűlő 12 katholikus ifjat nevel, kik a helybeli kath. főgymnasiumban nyilvánosan végzik középiskolai tanulmányaikat. Említjük továbbá az Orsolya-rendű apáczák által 1893-ban alapított és föntartott négyéves tanfolyamú kath. tanítónő-képzőintézetet, mely nyilvánossági joggal bír s Izabella főherczegasszony védnöksége alatt áll. 1896-ban készűlt el ezen szép jövőjű intézet számára a rend saját költségén emelt háromemeletes czélszerű épület. Ugyane kolostorban négy osztályú polgári leányiskola is van. Hasonló leányiskolát tartanak fönn a Miasszonyunkról nevezett apáczák és az izraeliták a Klarissza útczában. Saját népiskolákat tartanak fönn a katholikus, evangelikus és izraelita felekezetek. Van továbbá külön városi iparostanoncz iskola és három nyilvánossági joggal bíró magán elemi és polgáriskola, s ezeken kivűl több kisdedóvó-intézet.

A kereskedelmi érdekek szolgálatára alapította a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara 1885-ben a pozsonyi kereskedelmi akadémiát. E szakiskola fényes épületben van elhelyezve s kezdettől fogva örvendetesen virágzik. Van itt továbbá m. kir. bábaképző és szülészeti intézet, egy szőlőszeti és kertészeti szakiskola kisérleti kerttel és szőlőültetvényekkel, valamint a gazdák, iparosok és kereskedők terményeinek és árúinak vegyészeti megvizsgálására egy állami vegykisérleti állomás is. Végre egy hatóságilag engedélyezett magán katonai előkészítő intézet egészíti ki az iskolák sorát.

A tudományos és irodalmi egyesűletek közt első helyen a pozsonyi természet- és orvostudományi egyesűlet áll, mely 1895-ben ünnepelte meg fönnállása 50-iki évfordúlóját. Van közművelődési egyesűlet is régészeti és történelmi szakosztályokkal.

Pozsonyban több nevezetes könyvtár és gyűjtemény van. A jogakadémia és az orvos- és természettudományi társúlat könyvtárai nagyon számot tevők. Felette értékes az evang. hitközség három nagy könyvtára, melyek sok ritkaságot, unicumokat és incunabulumokat tartalmaznak. A szentírásnak ritka szép kiadvány-gyűjteménye van itt és sok becses kézírat, főleg a hazai protestantismus történetét illetőleg. A könyvtár mintegy 40 ezer könyvet tartalmaz. Ha ehhez a tanári kar kézi könyvtárát s az ifjúsági és az önképzőkörök könyvtárait is oda veszszük: akkor e könyvtár összes könyvgyűjteménye több mint 47 ezer darabra megy. Úgy a kath. főgymnasiumnak, mint az állami reáliskolának is gazdag könyvtárai vannak. Kevésbbé becses a város könyvtára. Megemlítjük még a káptalani és a préposti könyvtárakat. Amaz a székesegyház emeletes toronyhelyiségeiben van elhelyezve; itt találjuk az úgy nevezett pozsonyi krónika kézíratát is. A préposti könyvtár a praepositura második emeletén van több teremben elhelyezve. Szép könyvtárakkal bírnak végre a Toldy-kör, a polgári kaszinó és a katonai kaszinó is.

A tudományos gyűjteményekből fölemlítjük a természettudományi egyesűlet, a városi múzeum, az evang. lyceum és a középiskolák gyűjteményeit. A természettudományi egyesűletnek állatokban, növényekben, ásványokban, kövűletekben, stb. gazdag gyűjteménye a városház Apponyi-féle épületének föidszinti termeiben van elhelyezve. A városi múzeum a városház fő épületének elsőemeleti díszhelyiségeiben van közszemlére kitéve s a város hajdani életére vonatkozólag sok érdekes tárgyat tartalmaz. Az evangelikus lyceum gyűjteménye, Schimko nagylelkű hazafias adománya, 1.000 darabot tevő különböző régiségekből, s egy nevezetes egyiptomi gyűjteményből áll; fő dísze és legértékesebb része azonban a 10.833 darabból álló ó-, közép- és újkori éremgyűjtemény, mely szakszerűleg rendezve van. Alig van Európában középiskola, mely ilyen kincscsel dicsekedhetnék.

A levéltárak közűl, mellőzve a kisebb rendűeket, csak kettőt említünk föl: a városi és a káptalani levéltárakat. A városi levéltár az ország egyik leggazdagabb községi gyűjteménye, mely nemcsak magára Pozsony városa történetére szolgáltat bőségesen adatokat, hanem az ország általános, egyetemes történetére is. Legbecsesebb részét e levéltárnak – helyi szempontból – a gazdag sorozatban meglevő kamarai számadások teszik. Még jóval gazdagabbnak mondható a káptalani levéltár, mely tulajdonképi káptalani és országos levéltárakból áll. Amaz pusztán a káptalan iratait tartalmazza, míg emez általános érdekű íratokat foglal magában s abból az időből való, mikor a pozsonyi káptalan még mint hiteles hely működött.

A társadalmi élet Pozsonyban osztályok szerint tagozódik és pedig merevebben, mint más magyar városokban. Nemcsak a főherczegi családnak itt tartózkodása, hanem a nagy számú magyar és osztrák aristokrata családok már külsőleg is észrevétetik a lakosság társadalmi megoszlását. A főherczegi udvar a városi életnek nem csekély élénkséget kölcsönöz főleg oly alkalmakkor, midőn különös ünnepélyek teszik a mindennapi életet zajosabbá. Az itt állandóan lakó aristokrata családok soraiban képviselve van több herczegi, grófi, bárói család. Magasb rangú katonatisztek is számosan laknak Pozsonyban, kik a honvéd és közös hadseregbeli helyőrséggel egyetemben nagyon élénkítik a várost. Míg az Ó-várost a tehetősb polgárok, kereskedők és hivatalnokok lakják, a Nándor- és Ferencz-József-város kerületeket egyszerűbb polgárok és iparosok, az Ujvárost, főleg annak virágvölgyi részét többnyire szőlőmívesek és gyári munkások, a Terézváros várhegyi részét a szegényebb zsidók lakják. Ennek a társadalmi eloszlásnak megfelelőleg külön-külön egyesűletek, körök, társulatok alakúltak, milyenek a főrangúak, a katonák, a polgárok kaszinói, az iparosok és tisztviselők haladó köre, továbbá a „Vorwärts” munkásképző-egyesűlet, a kereskedelmi kör, a magyarság „Toldy-kör”-e, melyet a hivatalnokok és a honvédség társadalmi körének is nevezhetünk, és a katholikus kör a primási palotában.

Különben az egyesűleti élet itt más tekintetben is nagyon élénk. Kevés helyt van másutt annyi társulat, egyesűlet, mint Pozsonyban. A jótékonysági intézetek és egyesűletek, felebaráti szereteten alapúló nemes segélyezések tekintetében Pozsony az ország összes vidéki városai között bizonyára az első helyet foglalja el. A szegénység gyámolítására alakúlt közel két évtizeddel ez előtt a városi népkonyha, mely rendkivűl csekély árakon a szegénysorsúaknak évente félmillió adag egészséges ételt és melegítő theát oszt ki. 1891 óta külön izraelita népkonyha is áll fönn. A jótékony nőegyesűlet, mely 127.000 forintot tevő alaptőkével bír, évenként 6–7 ezer forintot költ kisdedóvók, bölcsőházak és a Ferencz-József-gyermekkórház föntartására. A gyermek-orvosi rendelő intézet a szegény szülők beteg gyermekeinek gyógykezelést és orvosságot juttat. A Szent István bölcsőház a Virág-völgyben, kisdedóvó és gyermekkert 90 gyermek gondozását és ellátását vállalja magára naponként reggeltől estig. A Humanitas 6–700 forintot költ évenként szorgalmas, jóravaló szegény iskolásgyermekek ruházására valláskülönbség nélkül. Az 1831-ben alapított árvaház, melyet újabban Stefánia árvaháznak neveztek el, egy új épületben 60 gyermeknek pótolja a szülői házat és a szülői gondoskodást. Ez árvaház már 159.945 forintnyi alaptőkével bír. Az elhagyatott szegény gyermekek fölnevelésére áll fönn egy 1891-ben épűlt palotaszerű intézet: az „Izabella” szegény gyermekek menedékháza, melyben 40 gyermek részesűl anyagi és szellemi gondozásban. Oly elaggott vagy munkaképtelenekké vált polgárok és polgárasszonyok, a kiknek számára munkában és becsületben eltöltött éltük alkonya talán kétségbeesés volna, a Szent Lászlóhoz czímzett polgári ápolóházbanlakást, fűtést, ruhát, élelmezést, betegségben való ápolást nyernek. Hajléktalanok számára a városi dolgozó ház, az elzüllöttek számára az 1778-ban alapított városi lazaret nyújt menedéket. Szegény családokat élelmi szerekkel a katholikus Szent Vincze egyesűlet segélyez.

Nem csekély segítségben részesűlnek Pozsonyban a szegény betegek is. Van itt több jól berendezett kórház. Az 1864-ben megnyilt országos kórház 400 ágyra van berendezve; évi betegforgalma 4.000-re tehető, s évi kiadása 50–60 ezer forint. E kórháznak van külön osztálya elmebetegek számára. Az irgalmasok kórháza, Szelepcsényi György primás 1669. évi alapítványa, melyhez Riediger Máté irgalmasrendi tartományfőnöknek 1802-ben alapított üdűlő háza is járúlt, évenként 6–700 férfibeteget vesz gondjai alá. A szent-erzsébetiek kórháza a Kórház-útczában, gróf Esterházy Imre primás 1741. évi alapítványa, melynek templommal és gyógyszertárral bíró szép nagy épülete több mint 140 ezer forintba kerűlt, számos nőbeteget ápol és gondoz. Ezeken kivűl van izraelita kórház a Terézvárosban; egy évenként 600 beteget ápoló gyermekkórház, a Ferencz-József-kórház egy újon emelt szép épületben; nagy katonai kórház az egykori primási nyári palotában; az evangelikusoknak kisebb kórháza a Védczölöpúton s még nehány magánkórház és sanatorium.

Különösen sok Pozsonyban a betegsegélyző és temetkezési egyesűlet. Tanúló ifjak segélyezésére alakúlt nehány egyesűleti pénztár. Hivatalnokok, tisztviselők, azok özvegyei, árvái segélyezésére áll fönn Pozsonyban az Osztrák-Magyar Monarchia első általános tisztviselő-egyesűletének fiókja. Tetemes segélyezésekben részesíti a pozsonyi izraelita hitközség is több jótékonysági egyesűlet által a maga segélyre szorúló hitsorsosait.

De Pozsony lakossága az egészségesekről sem feledkezik meg. Számos egyesűlet alakúlt részint testedzési, szórakozási, részint önművelési, művészeti és irodalmi czélokból. A pozsonyi hajós-egylet, mely 1896-ban avatta föl a Duna jobbpartján épűlt szép klubházát, kivánt versenytért talál a hatalmas Duna tükrén. Vannak lovarda-, torna- és vívó-egyesűletek.

Borostyánkő várrom. báró Mednyánszky Lászlótól

Pozsonynak számos egyesűlete tisztán gazdasági czélokat tart szeme előtt. Az ügető verseny-egyesűlet az országos lótenyésztés emelésére törekszik, mit futtatások, kiállítások és jutalmazások által remél elérhetni. A pozsonyi tavaszi úri lóversenyek évente nagy bel- és külföldi közönséget vonzanak a városba. A szőlőmívesek egyesűlete, valamint a szőlőmívesek és bortermesztők pincze-egyesűlete a bortermesztést és borárúsítást kivánják fejleszteni. Hasonlóra törekszik a tejet illetőleg a pozsonyi tejcsarnokszövetkezet s általán a gazdaságot illetőleg a pozsonymegyei gazdasági egyesűlet, mely üdvös működésének már számos sikerére tekinthet vissza.

A háziipar meghonosítására és fejlesztésére külön egyesűlet alakúlt, mely a minden szépért, jóért és nemesért melegen érző Izabella főherczegasszony védnöksége alatt áll. Ez egyesűlet a készítményei számára védjegyoltalmat is szerzett, s működése már is a legszebb reménynyel kecsegtet.

A város és környékének szépítésében nagy érdemeket szerzett eddig az 1868 óta fennálló pozsonyi szépészeti egyesűlet. A hegyi útak jó karban tartása, az útbaigazító táblák fölállítása, kilátó tornyok emelése (Széchenyi és Murmann kilátó tornyok), útczák befásítása, közterek parkozása, sétányoknak és ligeteknek ülőhelyekkel való ellátása, stb. mind e derék egyesűletnek és vezetőinek az érdeme.

Hazafias és közhasznú czélok elérésére törekszenek a pozsonymegyei magyar közművelődési egyesűlet s az önkéntes tűzoltó-egyesűlet. A dalnak és zenének Pozsony városában nagyon sok ápolója van, kik különféle zene- és dalegyesűletekben csoportosúlnak. Ezek közűl kiválólag az egyházi zene-egyesűletet kell kiemelnünk, melyet egymást követő nagy tehetségű karnagyjai: Kumlik, Meyerberger és Thiard-Laforest a külföldön is ismertté tettek. Egyes olvasó és önképzőkörök azonkép nemesen törekszenek magasb szellemi és értelmi tökéletesedésre. Az időszaki sajtó Pozsonyban még nagyobb részben német nyelvű. A helyi politikai lapok közt legrégibb a még 1764-ben alapított, s így az 1897. évben már 133-ik folyamában levő „Pressburger Zeitung”. De érdekes fölemlíteni azt is, hogy itt indította meg Ráth Mátyás az első magyar nyelvű hírlapot, a „Magyar Hírmondó”-t 1780-ban. Élénk szellemi munkásságról tanúskodik, hogy Pozsonyban jelenleg hat nyomda működik, melyek mind bőven el vannak látva teendőkkel.

Ennyi friss életerőre valló vállalkozás és életképesség, ekkora anyagi és szellemi tőkének közczélokra való beruházása s annyi régi üdvös intézménynek folyton való gyümölcsözése mellett Pozsony városának jövőjét csak biztatónak remélhetjük.

Szent-György. Háry Gyulától

Pozsony városából az egyes járásokba nemcsak jókarban tartott országútak, hanem rendes forgalomban levő vasútak is vezetnek. A pozsonyi, szempczi és külső járások területén a budapest-bécsi állami vasút, a pozsonyi, szempczi és nagyszombati járásokon át a pozsony-zsolnai magyar állami vasút vonúl keresztűl. A nagyszombati járást a galánta-galgócz-lipótvári meg a szered-nagyszombati vonalszakaszok is átszelik. A pozsonyi és hegyen túli járásokon át a pozsony-szakolczai vonal halad, melyből egy rövid szárnyvonal Stomfát köti össze a fővonallal; a felső- és alsó-csallóközi járásokat pedig a csallóközi (pozsony-komáromi) vasút hasítja át. Ez útvonalakon haladva kivánjuk Pozsonymegye tájrajzi, községi és gazdasági állapota iránt tájékoztatni az olvasót.

A Kis-Kárpátok, akár a hegyen túli, akár a hegyen inneni járásokból tekintve, festői képekben tűntetik föl a lejtőiken vagy lábaiknál fekvő csinos helységeket és városokat. A külső járásban és a Csallóközben kiválóbb szépségű tájak ugyan hiányzanak; de amott a Vág és Dudvág völgye, emitt a Csallóközben pedig a szigetség jellemző lapossága szintén sajátos érdekességű. A hegyen túli járásban, valamint a pozsonyi járásnak hegyen túli részében a hegymagaslatokon trónoló várromok: Pozsony, Dévény, Borostyánkő, Detrekő, nemkülönben a megye határain kivűl a Dunán túl eső Hainburg és Wolfsthal ódon várromjai, valamint a Morván túl levő, jól föntartott, de nem lakott császári várkastély, Schlosshof s az annyi csata által elhíresedett, magyar vérrel bőven áztatott nagy morvai síkság a jelenből a múlt időkbe ragadják a képzeletet. A mindenfelé szemlélhető nagyúri kastélyok és nemesi udvarházak mindmegannyi érdekes regélők, míg a szintén mindenfelé szemlélhető gyárak, gazdasági majorok, terjedelmes mívelt földek az iparkodó jelent és a biztató jövőt tűntetik föl előttünk.

A pozsonyi járásban Szent-György, rendezett tanácsú város, a Kis-Kárpátok erdő- s szőlőborította lejtőin festői szép tájon fekszik; van 3.048 tót és német lakosa, kik bor- és gyümölcstermesztéssel, baromtenyésztéssel és háziiparral foglalkoznak. A különben csöndes városnak a kegyesrendiek vezetése alatt álló algymnasium fiatal látogatói, valamint a városban elhelyezett lovasság legénysége kölcsönöznek nagyobb élénkséget. A már a XIII. században kiváltságos város történeti múltjára a részben még ma is fönnálló rozzant városfalak emlékeztetnek, a melyeken belűl egykor a rakonczátlankodó híres Szentgyörgyi és Bazini grófok tartották udvarukat. Szabad kir. városi kiváltságait 1647-ben nyerte. Mint régi és nevezetes műépítmény a város fölött uralkodó plebánia-templom vonja magára a figyelmet. E templom gót stylben, torony nélkűl épűlt, s alatta van a Szentgyörgyi és Bazini grófok sírboltja; magában a templomban a grófoknak vörös márványból készűlt monumentalis síremlékét szemlélhetni, mely mint műalkotás is nevezetes.

A stomfai kastély. báró Mednyánszky Lászlótól

A pozsonyi járás helységei közt a legkiválóbbak Cseklész és Stomfa. Mindkettő nagyközség, amaz 1,539 tót és magyar, emez 3.271 tót és német lakóval. Cseklészen messzire ellátszó magaslaton pompás angolparkban van az Esterházyak kastélya. Keleti szomszédságában, Magyarbélen aXifkovics családnak van ugyancsak úri parkban álló szép kastélya. Cseklésztől délnyugatra Iványbana herczeg Arenberg kastélya díszlik. Cseklész és Pozsony közt Szőllős (Prácsa) helység következik, Pozsony és Szent-György közt pedig az asztali borairól jól ismert Récse a Kis-Kárpátok lejtőjén. A járás hegyen túli részében Károlyfalva, Besztercze, Maászt helységek következnek az országút irányában egymás után. A két utóbbi mint római lelőhely is ismeretes. Pozsonytól éjszakra a hegység egyik kies katlanában sűrűn látogatott búcsúhely, Máriavölgy helysége fekszik nagy palakőbányával. Itt állott az I. Lajos király által 1377-ben dús alapítványnyal ellátott, de II. József császár által megszűntetett Remete-Szentpáli kolostor; épülete most nyári kastélylyá van átalakítva. A gót stylű templom oltárán van a csodatevőnek tartott Mária-kép. Ettől éjszakkeletre van Borostyánkő falu és várrom a Stomfa-patak mentén. A kis falu lakosai földmíveléssel, gyümölcstermesztéssel, szén- és mész-égetéssel foglalkoznak. Egykor itt papir- és lőpormalmok is voltak; réz- és vashámorai ma is működésben vannak. Pompás magaslaton épűlt terjedelmes vára I. Ferdinánd király óta a gróf Pálffy-család birtoka. Ugyancsak a Stomfa-patak alsóbb folyásánál fekszik Stomfa nagyközség, a gróf Károlyiak szép úri kastélyával és vadaskertjeivel. Már a római korszakban nevezetes szerepet vitt a morvavölgyi kereskedelmi út mentén, mint az e helyt előkerűlt római épületnyomok és érmek bizonyítják. IV. Béla 1269-ben és V. István 1271-ben említik a stomfai várat (castrum Ztumpa, Vztupan). Odább következik Magasfalu a Morva közelében, alább Dévény-Újfalu régi templommal és nagy mészégető kemenczével. A Morvának a Dunába való torkolatánál Dévény nagy kőbányákkal s a meredek hegyen álló gyönyörű várrommal, melynek tetején emelkedik az ezredévi ünnep alkalmából 1896-ban országos költségen állított emlék. Dévény az agyagipar egyik élénkebb helye. Dévény-Újfalu vidéke pedig kövűleteiről és ásatag leleteiről Európaszerte nevezetes.

A szempczi járás területén két rendezett tanácsú város van: Bazin és Modor. Bazin már1208-ban említett ősi pozsonyi várföld, melyet ez évben II. Endre király Tamás nyitrai főispánnak, 1256-ban pedig IV. Béla Kozma és Achiiles grófoknak adományoz. A századok során, főleg mint a Bazini és Szentgyörgyi grófok birtoka nevezetes szerepet vitt e vidéken, szabad királyi várossá azonban csak 1647-ben lett. Ma német és magyar lakosságának száma 4.507. Ezek legnagyobbrészt iparral és kereskedéssel foglalkoznak, a mellett bor-, gyümölcs- és gabnatermesztők is; de a baromtenyésztés is virágzó, miért is baromvásárai igen látogatottak. Kén- és vastartalmú hatásos forrásai évenként sok szenvedőt vonzanak a városba, melynek középkori szereplését a részben még meglevő ódon városfalak hirdetik. Itt a Pálffy grófoknak szép kastélyuk van. A piaczon a plebánia-templom vonja magára a figyelmet, melynek egyik nevezetessége Illésházy nádor díszes emlékszobra. Van a városnak algymnasiuma, takarékpénztára, gazdasági egyesűlete, bortermesztők szövetkezete, kapuczinus zárdája szép könyvtárral. A várostól csekély távolságra fekszik Czajla falu arany- és vaskovand-bányákkal, kénsav- és vasgálicz-gyárral, mely 80 munkást foglalkoztat s évenként mintegy 800 tonna kénsavat és 400 tonna vasgáliczot termel.

Bazintól éjszakra fekszik Modor rendezett tanácsú város Királyfalu pusztával. E város Pozsonymegye egyik legrégibb helye. A régi körfalakkal, ódon kaputoronynyal, szép templomokkal, csinos városházzal, széles útczákkal, jó módra valló csinos házakkal, közkútakkal és sétányokkal dicsekvő város 4.991, leginkább tót és német lakost számlál. Ezek is bortermesztéssel, ló- és baromtenyésztéssel, meg iparral és kereskedéssel foglalkoznak, különösen az agyagárú- és hordógyártás érdemel említést. A városban több ipartársúlat áll fönn. A városon kivűl szép helyen fekszik az állami férfitanítóképző intézet. Szintén említendők a város közelében levő fenyves hegyvidéken épűlt csinos és kényelmes nyaralóházak, melyek részint a város, részint magánosok tulajdonába tartoznak s nyaranta nemcsak Pozsonyból, hanem Budapestről és Bécsből is számos idegent vonzanak e kies, üde helyre.

Modortól éjszakra az országút mentén van Cseszte 1.788 lakót számláló nagyközség s régi történeti nevezetességű hely. Már a XIII. században megvolt, czímert s 1560-ban vásártartási jogot kapott I. Ferdinándtól. Századunk elején nagyban űzték e helyt a taplókészítést. Határában szénbányák vannak. Fölötte emelkedik regényes, erdős hegyvidéken, festői magaslaton a Pálffyak szép, de egyik részében már romszerű kastélya, Vöröskő vára, régiség-, ásvány-, okírat- és fegyvergyűjteménynyel, virágzó konyha-, gyümölcs- és díszkertekkel. E vár magyar nevét valószinűleg arról a vörös gránittól kapta, melyre épűlt s mely környékét is földtanilag jellemzi, míg német Bibersburg nevét a hódtól (Biber) kaphatta, mely valamikor e vidéken nagyobb mennyiségben tanyázhatott. A vár 1230 táján épűlt Przemysl I. Ottokár cseh király nejének, III. Béla leányának, Konstantiának rendeletére.

Vöröskő vár. báró Mednyánszky Lászlótól

A szempczi járás fő helye Szempcz nagyközség, melyhez Kerény népes puszta is tartozik. Van 3.315 magyar lakója, gazdag földmívelése és baromtenyésztése, valamint takarékpénztára. Történetileg arról nevezetes, hogy 1619-ben október 14-ikén itt verte meg Bethlen Gábor Tiefenbach tábornok hadait. Szenczi Molnár Albert, XVII. századi híres zsoltárfordítónk és nyelvészünk itt született. Szempcztől éjszakra az országút mentén következnek Réte, Boldogfa, Sárfő, Igrám, Kápolna szintén régi helységek. Igrám arról nevezetes, hogy a pozsonyi vár igriczeinek jobbágyhelye volt; ezektől kapta Igrech és mai Igrám nevét. Az országúttól keletre van Csataj és Német-Guráb. Csataj már 1244-ben említtetik okíratilag s eredetileg királyi várföld volt, mely a XIII. század végén a Bogárfiaknak, az Anjouk alatt pedig Nagymartoni Pál országbirónak adományoztatott. Az országúttól nyugatra több, ugyancsak régi, jobbára Árpád-korszaki helység fekszik, névszerint: Báhony, Vistuk, Tót-Guráb, Schweinsbach és Kis-Senkvicz, mely utóbbi a közeli Modor vasúti állomása. Gót stylben épűlt roskatag temploma érdekes műépítészeti régiség. Bazintól nyugatra és délre van Limbach és Grinád; mindkettő zamatos jó borairól nevezetes.

A nagyszombati járás terűletét Cziffertől Bresztoványig a Vág folyó és a vágvölgyi vasút hasítja, Szeredtől pedig Varra-Súrig a galánta-galgóczi szárnyvonal és a szered-nagyszombati vonal. Itt van a Tirnava folyó partján gazdag síkságon Nagy-Szombat – eredetileg Szombathely – város 11.500 német, tót és magyar lakossal, kik élénk kereskedéssel és iparral foglalkoznak. Van takarékpénztára és hitelintézete. Czukorgyára évenként közel 100 ezer métermázsa czukrot termel. A gazdag város nagy múlttal és régi szabadalmakkal bír. Egykor primási székhely és egyetemi város volt. Feltűnik a régi nagy időkre emlékeztető számos monumentális épületeivel, melyek közűl itt röviden felemlítjük az 1389-ben gót stylben épűlt pompás főegyházat. Ebben a XVI. és XVII. század folyamán elhúnyt több nevezetes férfinak, jobbára főpapnak síremléke látható. Mellette az érseki palota ma az érseki helyettes lakásaúl szolgál. A papnövelde rengeteg épületében az érseki convictus és a főgymnasium van elhelyezve. A rokkantak, házának nagy épületéhez szép templom is tartozik. Az egyházi intézetek közűl fölemlítjük még a Ferencziek, Jézus-társaságiak és az Orsolya-rendűek kolostorait. Ez utóbbiak vezetése alatt tanítónőképző-intézet áll fönn. A város szép piaczán álló városházán nevezetes levéltár van, mely a város és a környék történetére vonatkozólag igen sok adatot foglal magában. Ezen város falai közt múlt ki egyik legnagyobb királyunk, Nagy Lajos.

Nagy-Szombat a ferencziek tornyából nézve. Háry Gyulától

A rokkantak temploma és épülete. Háry Gyulától

Nagy-Szombat két vasútvonalnak és négy országútnak a góczpontja. Itt egyesűlnek ugyanis a Pozsonymegyét Nyitrával, Barssal, Trencsénnel, Morvaországgal és Sziléziával összekötő útágak, mi a város közlekedését és forgalmát fölöttébb élénkíti. Itt találjuk délkeleti irányban Cziffer nagyközséget 1628 tót és német lakossal. Már 1322-ben szerepel mint az Elefántiak örökölt birtoka. Ma a Zichy grófok czifferi ága bírja. Van községben két úri kastély. Ujabban nevezetessé lett az itt és a környéken háziiparként űzött hímzés. Odább Pusztapáty, Tót-Újfalu, Körtvélyes, Páld, Ábrahám és Vedrőd helységek következnek. Vedrőd igen régi helység; már Kálmán király 1112. évi oklevelében említtetik mint a pozsonyi várszolgák földe. Ma a Zichyek vedrődi ágának birtoka. Úri kastélyáról és szép kertészetéről nevezetes. Ábrahám, mely ma az Esterházyaké és vadaskertjéről híres, továbbá Páld, eredetileg Pál földe, Körtvélyes és Pusztapáty is Árpád-korszaki régiséggel büszkélkednek. Odább keletre a Tirnava völgyében következnek egymás után Gerencsér, Szilincs, Apaj, Majtény, Geszt, valamennyi már a XIII. században fennállott hely. Szilincs 1278 óta a pozsonyi káptalan birtoka. Még odább keletre a szered-nagyszombati országút és vaspálya mentén vannak Moderfalva, mely azonos az 1248-ban említett Magyaráddal, Keresztúr, Farkashida és Szered. Ez utóbbi nagyközség, mely 5.227 magyar, német és tót lakost számlál; nemcsak az országútak és a vaspálya, hanem a Vág is élénkítik, a mennyiben az ezen űzött tutajozás Szereden nagy faraktárakat létesített. A csinos helység kifejlett iparral, len- és kenderszövéssel, kosár- és szekérkasfonással, bőr-, barom-, gyapjú-, gabona-, bor- és gyümölcskereskedéssel bír; van többrendbeli pénzintézete, ipartársúlata és fő dohányraktára. Vásárai is élénkek. E helységtől éjszakra feküsznek Alsó- és Felső-Csöpöny, Valta-Súr, Nagy-Súr, Varra-Súr, valamint Zavar, Alsó- és Felső-Lócz s Bresztovány. Zavar 1325-ben, Bresztovány 1390-ben említtetik először, de az egyik Lócznak is kétségtelen nyomát találjuk már az Árpád-házi királyok korszakában; 1529-ben már mindkettő megvolt. Nevöket valószinűleg azon lövészektől, nyilasoktól vették, kik az ősi Lócz telepesei voltak. A Súr nevű helyek pedig valószinűleg a Súr besenyő nemzetségtől vették elnevezésüket, mely e helyeken, valamint a pozsonyi és nagyszombati járásokban fekvő Hegy-, Péntek- és Nemes-Súrban telepedett le. A Varra-Súr (tulajdonképen Vára-Súr) elnevezés talán onnan származott, hogy itt valaha vár lehetett, melynek azonban ma nyoma sincs. Valta-Súron számos család háziiparként űzi a fűzfavessző-fonást és a hímzést.

Nagy-Szombat. A városház tornya és a főtér. Kimnach Lászlótól

A pozsony-nagyszombati vasúttól balra szintén virágzó környékkel találkozunk és pedig a Tirnava és Alfák patak között Fejéregyház, Harangos, Borova, Hosszúfalu, Istvánfalu, Gocznód és Pudmericz községekkel. Mind régi helyek, melyek közűl egyik-másik történeti nevezetességű. A XIII. században már említett Borova szláv nevét nyilván a vidék fenyveseitől kapta. A XVI. században tetemes számú németség telepedett le területén s innentől a XVI. és XVII. században Joachimsthalnak nevezték. Egy még újabb horvát telepítés ismét használatba vette a régi Borova nevet. Említésre méltó, hogy Rudolf király 1593-ban a község kilenczedét, tizedét s hegyi jogát a csesztei kórház és iskola föntartására engedte fordíttatni, a miért aztán e hely a nép ajkán „kórházi község” néven is szerepel. Hosszúfalvát már 1296 előtt bírta Tiborczfi Tamás gróf. Régebben e helynek virágzó haltenyésztése volt; ma lakói főleg bor- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. Istvánfalva szintén régi hely, de a XVI. században báró Pálffy Miklós által újra alapíttatott. Késő gót stylű templomában régi falfestmények nyomai láthatók. Gocznód régi neve Kapusd s a Pozsony várához tartozó sertés-jobbágyak faluja volt. Pudmericzon régebben a malomipar és fazekasság virágzott. Ma 1.467 tót lakost számláló nagyközség. Nevezetessége ifj. gróf Pálffy János újonépűlt szép kastélya árnyas park közepén. A Tirnava éjszaki folyásánál a cseszte-szomolányi országút mentén van Alsó-Diós község, mely a XVI. században már mezőváros. Jó bort és sok gyümölcsöt termeszt, temploma késői gót stylű. Ettől délre következik Ottóvölgy (Ompitál) nagyközség; fölötte a Széleskútra vezető hegyi út mentén vannak Pálffy gróf halastavai és vadásztanyája.

A megyének éjszakkeleti szögében vannak: a Tirnava két ága között Szárazpatak, Selpicz és Klcsován. Szárazpatak lakói a XVI. század közepétől maig jó minőségű bort termesztenek. Klcsován az eredeti magyar Kolcsvány név eltótosodott alakja; már 1256-ban van róla szó. A Tirnava és a Korompai patak között levő területen következnek Bogdány, Spácza, Boleráz, Felső-Diós, Alsó-Korompa. Bogdány hajdan felerészben a vöröskői uradalomhoz, felerészben pedig Éleskő várához tartozott. Nevezetes a temploma, különösen ennek szentélyboltozata és régi szentségháza. Bolerázt IV. Béla 1240-ben a nagyszombati apáczáknak adományozta s azok birtoka volt II. József koráig, miért is régi neve Villa dominarum = Úrasszonyok faluja. Felső-Diós eredetileg Korlátkő várához tartozó királyi birtok volt, melyet Zsigmond király 1388-ban Stibor vajdának és testvéreinek adományozott; a XVI. században mezővárosi rangot kapott. Alsó-Korompa, mint az alább említendő Felső-Korompa is Árpád-korszaki helységek; 1256-ban már említvék. Alsó-Korompát a gróf Chotek kastély díszíti. Aztán Binócz, Nádas, Bikszárd és Szomolány helységek következnek. Az utóbbi nagyközség 1.326 lakossal és a Pálffyak kastélyával, míg Bikszárd élénk faárú háziiparáról ismeretes. Szomolány környékét újabban kőkorszaki leletek tették nevezetessé. A Tirnava és a Blava közt vannak Jászlócz, Bohunicz, Pagyerócz, Alsó-Dombó, Felső-Korompa, Felső-Dombó, Nahács, Kátlócz és Dejthe községek.

A galántai kastély. Háry Gyulától

A Vág és a Kis-Duna alsó folyásától közrezárt háromszög alakú lapályon legnevezetesebb helységek Galánta és Diószeg. Galánta, melyről az Esterházy főúri családok előnevüket vették, s hol az Esterházyaknak két nagy tornyos kastélyuk, szép parkjuk van, 2.465 magyar, tót, német lakosú nagyközség, melyhez Korószeg, Terézmajor és Garasdmajor telepek is tartoznak. Már az 1332–37. évi pápai dézsma-lajstromokban mint plebánia van említve, úgy, hogy e helyet is bátran Arpád-korszaki telepítvénynek vehetjük. Ma fontos közlekedési góczpont. Innen ágazik el Szered és Galgócz-Lipótvár felé a budapest-bécsi állami vasútnak egyik szárnyvonala. A galántaiak iparral és földmíveléssel foglalkoznak; van több ipartársulatuk, takarékpénztárak; igen látogatott vásárok élénkítik e helyet. Galánta mellett van Palócz puszta, hol a katánggyökeret gazdaságilag termesztik s innen Romániába szállítják. Innen éjszaknyugatra az állami vasút mentén van a nagy czukorgyáráról nevezetés Magyar-Diószeg nagyközség Újhely pusztával és Kerékcsárda teleppel.

A magyar államvasúttól éjszakra találjuk Puszta-Födémes, Kis- és Nagy-Mácséd helységeket. Galántától éjszakra Nebojsza, Barakony, Vága és Vág-Szerdahely feküsznek; az utóbbi már 1313-ban fönnállott s régen Szent-Jakabegyházának hívták. A Nebojszán termett keményítő angol, német, olasz és orosz piaczokra szállíttatik, míg Vága lakóinak fűzfavesszőfonatai, szekérkasok- és kosárfélék a vidéken örvendenek jó kelendőségnek. Galántától délkeletre Kajal és Tós-Nyárasd falvak, míg délre a Feketevíz és Kis-Duna között Tallós, Nagy-Födémes és Nádszeg községek vannak; Nagy-Födémesen a sásból, Nádszegen a szalmából font áruk, takarók, székek, méhkasok, kenyérkosarak és egyéb hasonló áruk előállításával foglalkozik a lakosság. A Feketevíz és a Dudvág közt Vezekény, Nyék, Kossut, Hegy, Vízkelet és Taksony helységeket találjuk. Ugyancsak a Dudvág mellett fekszik Hidaskürth, a Dudvág, illetőleg Sárd és a Vág között pedig Taksony, Felső- és Alsó-Szeli, Deáki, Pered, Zsigárd, Királyrév és Versin. Ezek közűl Taksony mint a pozsonyi várszolgák földe már 1138-ban ismeretes; Szeli szintén említtetik már a XII. században. Nevezetesebb ezeknél Deáki. Ennek eredeti neve Sala; a pannonhalmi apátság birtoka volt, a melyet Szent István és Szent László királyoktól kapott. A nyitrai és pozsonyi várjobbágyok ugyan egy időn át bitorolták e birtokot, de II. Béla 1138-ban visszaitéli az apátságnak, IV. Béla pedig az egész sellyei területet odaitéli a nevezett apátságnak. Művelődéstörténeti kutatások azt bizonyítják, hogy a legrégibb írott magyar nyelvemléket, a Halotti Beszédet és Könyörgést, magában foglaló codex valószinűleg a deákii egyház szerkönyve volt. Mai lakói híres teknőkészítők.

A Kis- és a Nagy-Duna közt a Felső-Csallóközben Pozsonymegyéhez két járás tartozik, a felső- és alsó-csallóközi járás. Mindkét járást országútak szelik át és pedig egy Pozsonytól Somorja s innen Duna-Szerdahely irányában; egy másik országos út Csötörtökön át szintén Duna-Szerdahely irányában, honnan egyesűlten az országút folytatja irányát Vásárút és Nyárasd felé, Komárommegyébe.

A csallóközi helységek általában barátságos külsejűek és jó módúak. Legtöbbje már a XIII. században virágzott s nevezetes őscsaládok telephelyei, milyenek az Olgyayak, Bittók, Bartalok, Bacsákok, Udvarnokiak, Illésházyak, Csenkeyek, Csaplárok, stb. Legkiválóbb helységei Somorja, Vajka, Csötörtök, Böős, Duna-Szerdahely, Egyház-Gelle, Illésháza. Somorja, melyhez Gancsháza puszta is tartozik, 2.643 magyar lakosú csinos város. Van 1778-ban épűlt pompás temploma, gazdag városi levéltára, kaszinója, ipariskolája, takarékpénztára. E községben telepítette 1690-ben Széchenyi György érsek és Koháry István országbíró a paulai szent-ferenczieket. Lakói földmíveléssel, iparral, fűzfavessző-, sás- és szalmafonással, meg szövőiparral foglalkoznak. Csütörtök 857 magyar lakossal, ódon, késő gót stylű templommal. Itt van Mérey Mihály alnádor és jogtudós renaissance síremléke a XVI. századból. Duna-Szerdahely 4.453 magyar lakosú nevezetes forgalmi góczpont. Van takarékpénztára és mezőgazdasági hitelszövetkezete. Nevezetes mint gyapjútermelő telep; a mosott gyapjú innen német, olasz, orosz piaczokra kerűl. Vajkának, melyhez Csente, Czikolla-sziget, Galambos-sziget, Nyáros-sziget és Nagy-sziget nevű puszták tartoznak, 1.122 magyar lakosa van. Egyház-Gelle a XV. században külön kerület székhelye volt. Temploma a Csallóköz legérdekesebb középkori építménye; az itt levő gót izlésű szentségház ritkítja párját hazánkban. Illésháza a Salamon nemből származott Szerházyak és Illésházyak ősi fészke s temetkező helye Illésházy Istvánnak; Böős pedig, melyhez a Telke, Varjas és Fekete-erdő nevű puszták tartoznak, 2.643 magyar lakost számlál. Várkastélyát hajdan az Amadék bírták s akkor tornyokkal és vízárkokkal volt megerősítve; van gazdag levéltára is.

Pozsonymegyének hegyen túli részében aránylag jóval csekélyebb számú helység van, mint a megye többi részében. Az országút Pozsonytól Lamácson, Beszterczén, Maászton, Stomfán, Lozornón, Detrekő-Csötörtökön, Malaczkán, Nagy-Lévárdon, Szent-Jánoson, Székelyfalván, Búr-Szent-Györgyön és Kuklón át Nyitramegyébe Sasvárra vezet. A vasút Lamácson és Dévényfalván át nagyjában szintén az országút irányában halad. E vonalból egy szárnyvonal Stomfára is visz. A Kis-Kárpátokon át Malaczka felől Perneken át szépen tervezett s helyenként gyönyörű kilátást engedő serpentin út vezet Bazinba. E járás legnevezetesebb helységei Malaczka, Gajár, Nagy-Lévárd, Szent-János. Malaczka, a herczeg Pálffyak nagy kastélyával, 4.211 tót és német lakost számlál, van takarékpénztára, népbankja és Ferencz-rendi kolostora. Nagy-Lévárdon és Szent-Jánoson nevezetes urasági gyümölcsösök vannak. Ugyanitt szapora a szerszám- és késesárúk, jelesen a mészáros- és kádár-balták, fejszék, zsebkések és evőeszközök előállítása. A Nagy-Lévárdon készűlő fekete fazekas-edények nem oly művésziek, mint az úgy nevezett habán majolika, melyet egykor itt, valamint a hegyen túli járásban Stomfán és Malaczkán, a Kis-Kárpátok keleti oldalán pedig Modorban, Csesztén, Dejthén és Szent-Istvánban gyártottak. A művészi ipar ez ága régebben európai hírű volt, s a habánok élénk üzleti összeköttetésben állottak a külfölddel, különösen a szomszéd osztrák tartományokkal, hová nagy mennyiségű árút szállítottak. A hegység nyugati lejtőin feküsznek Almás, Pernek, Konyha, Széleskút, mely utóbbi élénk faárú háziiparáról ismeretes, Lozornó pedig len- és kenderszövéséről. Aztán Detrekő-Váralja, Detrekő-Szent-Miklós és Detrekő-Szent-Péter következnek, melyek előnevüket a Váralja fölött romjaiban még látható vártól, Detrekő vártól vétték. E vár s a terjedelmes uradalom egykor a Fuggerek, majd a Balassák birtoka volt; jelenleg a Pálffyaké. Detrekő-Szent-Miklós nagy len- és kenderszövést űz. A Morvamenti síkságon Láb, Detrekő-Csötörtök, Kiripolcz, Kis-Lévárd, Dimburg, Magyarfalva és Jakabfalu feküsznek. A magyarfalvi czukorgyár évenként 60 ezer métermázsa czukrot termel. A Miava és Rudava közt Szent-István, Miklóstelek, Búr-Szent-Miklós, Búr-Szent-Péter, Székelyfalu, Búr-Szent-György, Kukló, Závod, Szent-János vannak. E nagyobb községek többnyire jómódúak. Nem szenved kétséget, hogy Pozsonymegye e hegyen túli része is, mióta vasút szeli át s köti össze a budapest-bécsi nagy vasútvonallal, más felől a Dunával és a morva földdel, gazdaságilag szintén emelkedni fog.

A pudmericzi kastély. Háry Gyulától