Ugrás a tartalomhoz

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

Arcanum Adatbázis Kft.

Az építés Alsó-Ausztriában.

Az építés Alsó-Ausztriában.

A pogány kapu Petronellben s az ott talált római korabeli tárgyak. Ameseder Edétől

A római építés emlékei. Hauser Alajostól

A katonai állomások és municipiumok építményei, melyeket a rómaiak a mai Alsó-Ausztriának a Dunától délre fekvő részében nagy számmal emeltek, a következő évszázadok lefolyása alatt vagy semmivé lettek, vagy pedig újabb telepűlések következtében kivetkőztek egykori alakjukból; aránylag legépebben maradt fönn az az építmény, mely délkeletre a régi Carnuntum táborától a mai Petronell helység mellett emelkedik, noha ez is rom. A magasan kiemelkedő épületnek a nép száján „pogány kapu” a neve; nyilt mezőn magánosan áll, s minden irányban messzire ellátszik. Az építmény négy homlokzatú boltozatos kapu volt és két út kereszteződése fölött emelkedett; ennek megfelelően négy pillérből állott, melyeket egymással dongaboltozat, az útak keresztezésének négyzete fölött pedig keresztboltozat kötött össze. Képünk a romot mai állapotában mutatja. Most csak két pillére emelkedik ki a földből és eredeti alakját csak téglából épűlt boltozatán, meg a boltozatlábakon lehet fölismerni; az építmények faragott kövekből és öntött falból készűlt magváról azonban a burkolat elpusztúlt. Az öntött falnak egy nagy darabja a kapu mellett hever, a mely kapu hatalmas méreteinél fogva becses maradványa e földön a római emlékszerű építésnek és a római nagságnak.

A régibb egyházi építés emlékei. Lind Károlytól

Alsó-Auszriában számos emléke van a régi egyházi építésnek, s azok közűl több kiváló jelentőségű.

A román építés méltóságos, komoly formáival, s a templomok bazilikaszerű elrendezésével Alsó-Ausztriában csak a XI-dik század kezdete után lépett föl, de azután egészen a XIII-ik század közepéig dívott. E harmadfél száz év folyamán átesett sajátos fejlődésén és átalakulásán. A korai román ízlést nehézkes alaprajz, zömök formák és egyszerű díszítés jellemzik. Ez időből azonban kevés egyházi építményt ismerünk. Nem tekintve Peronell helység plébániatemplomát és a maiersdorfi egyszerű templomon látható csekély maradványokat, mint ide tartozót első sorban Wildungsmauer falu egyhajójú plébániatemplomát említjük föl.

A monostortemplom Heiligenkreuzben. Weber Antaltól

A XII-ik századbeli román építés, mely Alsó-Ausztriában ez időben virágzásra jutott, eltérve az eddigi durva alakítástól, sokkal diszesebb és először is két hatalmas építményt kell kiemelnünk, melyeket, noha még fönnállanak, nagyobb részben későbbi keletkezésű falak borítanak. Ezek a sz.-pölteni és a klosterneuburgi monostortemplomok. Az előbbi, mely most székesegyház, a XII-ik század első felében épűlt, és 1150-ben szenteltetett föl; pilléres bazilika volt kereszthajó nélkűl; középhajója magasabban feküdt, s homlokzatán két torony emelkedett; apsisa félkörű volt s két mellékapsissal birt, melyek közűl a jobboldali eredeti alakjában maradt fönn. Az 1114. és 1136-ik év között épűlt klosterneuburgi monostortemplom a maga idejében bizonyára egyike volt a legjelentékenyebb egyházi építményeknek. Ezt az épületet is XVII-ik századbeli építkezés födi, s újabb kutatások által felfödözött biztos jelek valószinűvé teszik, hogy ez alatt a régi épület majdnem teljes épségben van. A román monostortemplomok alaprajzának megfelelően a magas főhajóhoz két oldalról egy-egy alacsonyabb hajó volt csatolva, a hosszú hajót magas kereszthajó metszette át, a metszés pontján kupolás torony emelkedett, végűl a hosszú hajó még ma is fölismerhető főapsissal s két mellékapsissal zárúlt, a mihez egykor a milanói St.-Ambrogio-templom mintája szerint oszlopos folyosó járúlt. A homlokzatnak román ízlésű közép részét nem régiben roskatag állapota miatt le kellett bontani; az újjáépítés azonban hűen visszatükrözi az épületnek eltűnt, tiszteletre méltó részletét. Ide tartozik még az újabb építkezés által lényegesen átalakított háromhajójú plélbániatemplom Tullnban; továbbá a seitenstetteni monostortemplom, a melyen még világosan fölismerhető az eredeti pilléres bazilika.

Elrendezés tekintetében nem csekély jelentőségű, de annál becsesebb, mert nagyjában fönmaradt, a heiligenkreuzi monostortemplom (1150-től 1187-ig). Mindamellett, hogy azon időbe esik, midőn a román építés Alsó-Ausztriában virágzásban volt, épségben maradt hajóiban a korábbi szigorú formákkal találkozunk. A félkörívben boltozott középhajó öt járomból áll, a mellékhajók ellenben, melyek alacsonyabbak, de szintén boltozatosak, kétszer annyi járomból állanak; tíz pár négyszögű, s váltakozva vastagabb és karcsúbb pilléren nyugszanak a félkörívű árkádok, melyek a főhajót a mellékhajókkal összekötik. Nagy fontosságú és kiválóan díszítményes hatású a változatlanúl megmaradt nyugati homlokzat, melynek rajzát bemutatjuk. A főhajónak megfelelő közép rész magasan kiemelkedik; csúcsos oromfal koronázza, ezt a párkány mentén félköríves öv szegélyezi, s azonkivűl gazdag keretű három ablak díszíti, a mihez két oldalt a mellékhajóknak megfelelően félereszű tetővel födött oldalszárny csatlakozik, melyet egy-egy ablak díszit. A homlokzat közepén befelé keskenyedő, csúcsíves főkapu, melynek ívmezőjét lomb díszíti, s a másik egyszerűbb kapu baloldalt a XIII-ik századból való.

A XII-ik századba tartozik még egy fölötte fontos építmény; ez Zwettl-ben a monostor káptalanháza, mely e század utolsó negyedében épülhetett. Az épület belső alapterülete négyzet alakú s közepén a boltozatot egy hatalmas gránitoszlop tartja. Ez időből való kisebb, s rendszerint egyhajójú templomok közűl fölemlítjük: a thernbergi templomot, Zwettlben az apátsági templomot, melynek szentélyzárása félkörű, a kuenringi templomot, mely 1160-ban épűlt, főhajója vízirányos mennyezetű, van egy mellékhajója is; továbbá Friedersbach, Gmünd, Raabs, Weitra, Alt-Pölla, Unter-Aspang helységek templomait, Klosterneuburgban a Szent Gertrud-templomot, Solenau helység templomát, melynél a hajó végére épített négyzetes torony félkörű fülkéje képezi a szentélyt; Gross-Globnitz, Szent-Pantaleon, Kierling, Fischamend, Zistersdorf, Burgschleinitz és Brombeg helységek templomait. Végűl ide tartoznak: a salingstadti templom, Pulkauban Szent Mihály temploma, az enzersfeldi, himbergi, schweiggersi és stratzingi templomok, melyeknél a torony a szentély és a hosszú hajó között áll, s annak alsó része képezi a szentély négyzetét. Föl kell még említeni az eggenburgi Szent István-templom két tornyát, melyek szintén román korbeli maradványok.

A klosterneuburgi kolostor keresztfolyosója. Stern Siegfriedtől

A XIII-ik század elejével Alsó-Ausztriában a román építés gyökeresen át kezdett alakúlni és rajta beállott változások, melyek kivált szerkezeti természetűek voltak, közvetítették az átmenetet a román építésből az ifjú erővel föllépő csúcsíves építésbe. Nem tekintve a bécsi Szent István- és a Szent Mihály-templomot, ilyen átmeneti jellegű emlék a schöngraberni egyhajójú templom mellett, mely az átmenetnek mintegy bevezetője, első sorban a Boldogasszony-templom Bécs-Újhelyben. Ennek csak hosszú hajója maradt fönn; a román korból való homlokzat és a két toronynak alsó része újabb időben annyira romlásnak indúltak, hogy le kellett bontani.

Az átmeneti kornak legpompásabb építménye a lilienfeldi monostor-templom (1202-től 1230-ig), mely majdnem teljesen megmaradt eredeti állapotában, s föltűnően megegyezik a maulbronni és bebenhauseni templomokkal. A főhajóhoz két oldalt alacsony mellékhajó csatlakozik; ehhez járúl a nagyon kiugró kereszthajó és a tízszög öt oldalából képezett szentélyzárás; az utóbbit kettő folyosó övezi, melynek boltozatát tizenkét karcsú oszlop tartja; az oszlopfőket finom művű levelek és bimbók (részben későbbi eredetűek) díszítik. A nyugati homlokzatot, fájdalom, 1703-ban átalakították, s ekkor a gazdag főkapu is elpusztúlt. Az átmenet idejéből valók még a laai templom, az ardaggeri egyhajójú templom nagy sírbolttal, a zellerndorfi templom hajója, a régi templom Garsban és a Moos melletti Margarethenben, végűl a michelstetteni templom szentélye, sat.

A tágabb értelemben vett egyházi épületekhez tartoznak a zwettli, heiligenkreuzi és lilienfeldi czisterczita kolostoroknak a román építés utolsó évtizedeiben keletkezett keresztfolyosói. Ezek az alább említendő klosterneuburgi keresztfolyosóval együtt valóban kiváló példái az alsó-ausztriai zárdaépületeknek. Minthogy e keresztfolyosók lassan épültek, azért egyes részeiken az építés idejét egészen világosan föl lehet ismerni, s az építésnek egymásután következő változatai meglepő határozottan érvényesűlnek az ablakok ívezetének és bélésének gazdag díszítésén, az oszlopfők sokféleségén, sőt az ablakok alakján is, végűl pedig a keresztboltozat bordáinak tagozásán. 1180-tól 1217-ig épült a zwettli keresztfolyosó, a melyen legvilágosabban jut kifejezésre az átalakúlás a dongaboltozattól kezdve a csúcsívig, mely utóbb a szerkezetben uralomra jut; ez épület a részletek alakításában a leggazdagabb; változatosan van kifejlesztve és az építés kivitelében igen tanulságos. A heiligenkreuzi keresztfolyosó 1215 körűl épűlt, a káptalanház és az alsó alvóterem a XIII-ik század első negyedéből valók. A lilienfeldi keresztfolyosó és a káptalanház szintén ez időtájt, 1208-tól 1230-ig, épültek.

Meg kell még említenünk, mint a román építés sajátszerű alkotásait, a sírkápolnákat és a keresztelő kápolnákat. A sírkápolnákat a holttestek befogadására szolgáló alsó templom jellemzi, mely fölött a tulajdonképeni kápolna emelkedik, a keresztelő kápolnák átalán tágasabbak és földalatti helyiségük nincsen. A kápolnák mind e két fajának alaprajza köralakú, a román építés későbbi idejében pedig sokszögű; ehhez félköralakú melléképület járúl, melyben az oltár van elhelyezve. Ilyen, eredetileg kúpalakú kőfedelű épületek vannak Petronellben, Scheiblingkirchenben, St.-Lorenzenben Markersdorf mellett, s ezek keresztelőkápolnák; azután Mödlingben, Deutsch-Altenburgban, Hainburgban, Pulkauban, Pottensteinban, Kuenringben, Mistelbachban, Hadersdorfban a Kamp mellett és Tullnban; ezek sírkápolnák. Az utóbbi a legpompásabb valamennyi között.

Plébániatemplom és sírkápolna Deutsch-Altenburgban. Nedelkovits Andrástól

Most ama korba jutunk, a midőn a fönséges csúcsívű ízlés juttatta általános érvényre nagyszerű újításait a művészet minden ágában, de kivált az építésben az Alsó-Ausztriában is majdnem három száz éven át föltétlenűl uralkodott az építés alkotásain. Mintegy utóhangja az átmeneti kornak, de már a csúcsíves ízlés világos hatása alatt álló egyetlen épület Alsó-Ausztriában a minoritáknak 1264-ben fölszentelt három hajójú temploma Steinban.

A korai csúcsíves építés idejébe esik az imbachi díszes Katalin-kápolna, mely az egykori zárdatemplomhoz, mostanság plébániatemplomhoz van építve. Ez az ifjú csúcsíves építés legszebb alkotásai közé tartozik Alsó-Ausztriában. Szabatos és szigorú formák, gazdag tagozás mellett az alakítás változatossága mindenkorra biztosítják ez emléknek a kiváló helyet, mely megilleti. Időrend szerint melléje sorakozik a klosterneuburgi monostor keresztfolyosója, mely mint épület is, de azonkivűl a díszítmény gazdagságánál fogva is rendkivűli fontosságú; 1279 és 1292 között keletkezett és a román ízlés a díszítmény egyes részletein még mindig fölismerhető. Korai csúcsíves épületek továbbá a most romban heverő gyönyörű kápolna Kammernben, meg Pirhában a plébániatemplom.

A tiszta csúcsíves építés kiváló alkotása a XIV-ik század első feléből (1332-től 1342-ig) a II. Albrecht herczegtől alapított karthauzi zárda temploma Gamingban; egyhajójú épület; a szentély fölött kőből kis tornyocska emelkedik, melynek áttört sisakja van.

Az említett század folyamán nehány nagyobb templom is épűlt, s ezek nagy részben csarnoktemplomok, a mely elrendezés iránt akkor bizonyos előszeretet mutatkozik. E részben úgy, mint a díszítésben hosszú időn át irányadó volt a bécsi Sz.-István-templom, melynek építő czéhe kétségtelenűl nagy hatást gyakorolt a vidék egykorú épületeire. Így a gamingi templom említett tornyocskája világosan mutatja a bécsi építő czéh hatását. Hasonlóképen a deutsch-altenburgi templom szentélye is. Egyéb ide tartozó egyházi épületek: Seitenstettenben és Ardaggerben a monostortemplomok szentélye, a weitrai templom, továbbá Bécs-Újhelyben a minoriták, most kapuczinusok temploma, végűl Aggsbachban a karthauzi templom.

A bécsi építő czéh hatásától egészen ment a legnemesebb csúcsíves formákban épűlt zwettli monostortemplom. A franczia székesegyházak művészi módja az, mely itt érvényesűl, s mely Alsó-Ausztriában csupán a baumgartenbergi czisterczita-templomban talál gyenge utánzatra; ellenben a prágai, kolini és kuttenbergi templomok jelentékeny társai. A monostortemplom szentélye, melynek építőjeűl bizonyos János mester említtetik, 1343 és 1348 között épűlt és három oldallal zárt presbyteriumból, épen oly magas fekvésű körfolyosóból és tizenhárom alacsony kápolna hozzácsatolt koszorújából áll, melyeknek falait gazdag geometriai díszítésű csúcsíves ablakok szakítják meg. A XIV-ik század utolsó éveibe tartozik a heiligenkreuzi monostortemplom szentélye.

A XV-ik századból számos egyházi épület maradt. A sok telepítmény, mely addig alakúlt és lételét biztosította, a városok fölvirágzása, mindez fölötte kedvező volt a templomépítésre, régi templomokat vagy egészen újjá építettek, vagy legalább hajóikat, szentélyeiket megnagyobbították, vagy megtoldották, végűl új plébániatemplomok épűltek. A már meglevő szerzetek új zárdákat alapítottak, s azokkal kapcsolatban új templomokat építettek. Mindenütt a csúcsíves rendszert alkalmazták, de legtöbbnyire egyszerű alakjában; a keresztboltozatok tagozásait mindenütt gazdagabban alakították, egyszerűbb csillagboltozatot alkalmaztak, a gerinczeket egyenesen a falakra és a pillérekre vitték át és azokon vezették végig; az oszlopfők díszítését mellőzték. Az ablakok geometriai dísze gazdagabbá és változatosabbá lett, s mindenütt előfordúl benne az úgy nevezett hólyag. E korba tartozó épületek: Dürrenheimban az apáczák tágas csarnoktemploma (1410), mely most romban hever; Kremsben a nagy kiterjedésű, 1444-ben fölszentelt, most elhagyott Domonkos-rendi templom, a friedersbachi templom tiszta csúcsíves formájú szentélye (1408); Pfaffenschlagban Szent-Farkas háromhajójú csarnoktemploma (1407) és Ardaggerben a keresztfolyosó (1410). Göttweigben a monostortemplom szentélyét 1420 körűl építették újjá, mely alkalommal a sírboltot is átalakították. Lichtenwörthben egy gazdagabb csúcsíves templom építésébe fogtak, de az máig sincs befejezve. Perchtoldsdorfban (1410) és Mödlingben a kórházhoz díszes egyhajójú kápolnákat építettek, melyek közűl különösen az utóbbit szép geometriai dísz, hálós boltozat és az orgona-karzat teszi érdekessé. Itt meg kell említeni a Wechsel melletti Kirchberg Sz.-Farkas-templomának szép kapuját is.

A monostortemplom Zwettlben. Stern Siegfriedtől

A XV-dik század második felében, III. Frigyes uralkodása alatt a templomi építés terén igen sok, s köztük nehány jelentékenyebb alkotást hoztak létre. Első sorban említendő Bécs-Újhelyben a Boldog-Asszony-templom szép presbyteriuma és kereszthajója. Ugy látszik, hogy ez időtájt Bécs-Újhelyben az építő czéhnek egy neme alakúlt, mely mint egy középpontot képezett, mert a császár által különös kedvezményekben részesített eme városban ekkor sok egyházi épületet emeltek, s e középpontnak a környéken épűlt templomokra való irányadó hatása is könnyen fölismerhető. Ide tartozik a czistercziek zárdatemploma, mely alacsonyas csarnoktemplom; presbyteriuma valamivel régibb és építésileg jelentékenyebb (1453); a ma csaknem romokban heverő szép Péter-templom (körűlbelűl 1474); a várban a gazdag kivitelű György-templom, végűl Neukirchenben a plebániatemplom.

A bécsi építő czéh hatása alatt épűlt Eggenburgban a Szent-István-templom és Kremsben a Mária-templom. Ez utóbbi nagy kiterjedésű csarnoktemplom, belseje és külseje egyaránt gondos díszítésű, és a bécsi Szent-István-Templomtól kölcsönzött részleteinél fogva a jelentékenyebb építmények sorába tartozik. Mödlingben 1454-től 1499-ig épűlt az Othmár-templom; ez szintén nagy kiterjedésű, s különösen az jellemzi, hogy kereszthajója alig vehető észre; továbbá, hogy a sokszögű szentélyzárás körfolyosó módjára mind a három hajót összefoglalja. Épen oly nagy és jelentékeny templomok épűltek Badenben és Perchtoldsdorfban; az előbb háromhajójú, középhajója magas, a szentély és a hajó között hatalmas torony van; a hajó mennyezete részint kereszt-, részint csillagboltozatú.

A csúcsíves építés hanyatlása a XV-ik század utolsó tizedeiben következett be; de ezért még gyakorlatban maradt majdnem a XVI-ik század első negyedén túlig. Ez idő alkotásai azonban eltérnek az eddigi nemes formáktól és tanúságai a fokozatos hanyatlásnak. A művészet e pompás idejének tartós életereje megfogyott, ellenálló képessége megbénúlt a fölélesztett ó-kori művészet üde formáival szemben, melyek Olaszországból és Németországból a Duna alsó-ausztriai partjaira átszármaztak. A boltozatokon a kereszt- és hálógerinczeket valódi és látszólagos gerinczek zagyva keveréke váltotta fel, melyek szerves összefüggés nélkűl a falakon, vagy a többnyire nyolczszögű pillérken végződnek. Az oszlopfők, a gyámok, a gazdag mennyezetek eltűnnek, a tornyocskák megszűnnek, vagy összezavart és hajlított galyakká fajúlnak, az ablakok geometriai dísze vagy egészen elmarad, vagy önkényes szerkesztésű. Gyakran a csúcsíves építésnek csakis alaprajzát alkalmazzák, a díszítményt egészen mellőzik, s így fölötte józan hangulatú és egyszerű épületet alkotnak.

A Boldog-Asszony-templom Bécs-Újhelyben. Stern Siegfriedtől

A csúcsíves építés e későbbi korából való plébániatemplomok vannak: Brombergben (1496), Brunnban (háromhajójú), Döllersheimban (háromhajójú), Erlaklosterben (egykor apáczák zárdatemploma), Gumpoldskirchenben (csarnoktemplom, keresztboltozatú öt pár pillérrel), Heiligenstadtban (háromhajójú, keresztboltozatú öt pár pillérrel), Heiligenstadtban (háromhajójú, keresztboltozatú tágas épület), Haagban (védelemre elrendezve, középhajója magas, 14 pár pillére van, részben hálós boltozatú), Kirchschlagban (egyhajójú, a boltozat hálója dülényes, a szentély keresztboltozatú, geometriai díszítménye szép, 1480-tól 1500-ig), Külbben (szép arányú nagy épület, háromhajójú, 5 pár pillére van, a boltozat hálója dülényes, az ablakok geometriai dísze gazdag), Korneuburgban (háromhajójú), Lunzban (belseje két részre osztva), Mankban (csarnoktemplom, boltozatán a háló geometriai alakokat képez), St.-Michaelban (erődtemplom, boltozatán a háló geometriai alakokat képez), St.-Michaelban (erődtemplom, háromhajójú, a boltozat hálója zavaros, 1523), Maria Lachban (háromhajójú, szép orgonakarzata van, hálós boltozatú), Ober-Hautzenthalban (a presbyterium boltozatának hálója dülényeket képez), Perneggben (egykor zárdatemplom volt, egyhajójú betolt támpillérekkel), Payerbachban (kéthajójú és hálós boltozatú), Imbachban, Retzben a Domonkos-rendi templom (csarnoktemplom, tágas presbyteriuma a XV-ik századból való), Scheibbsban (magas háromhajójú, a hajók és a szentélyek nincsenek megkülönböztetve, a körfolyosó egy nemével bir), Steinakirchenben (szentélyzárása három oldalú, 14 pillér tartja a hatalmas csillagboltozatot), Seebensteinben (háromhajójú és keresztboltozatú, a presbyterium boltozatán a háló dülényes), Schwallenbachban (egyhajójú s hálós boltozatú), Steinben (háromhajójú, pillérei nyolczszögűek, hálós boltozata nagyon újított), Spitzben (háromhajójú, hálós boltozatú, gazdag és sajátos geometriai díszítményű), Tullnban (tűz által elpusztítva, a maradványokból újra épűlt és 1513-ban fejeztetett be), St.-Valentinban (csarnoktemplom, pillérei oszlopalakúak, hálós boltozata sajátszerűen van összeállítva, 1476), Wilhelmsburgban (háromhajójú, a mellékhajókba széles csúcsíves árkádok vezetnek), Weiszenkirchenben (hozzáépítés által nagyon megváltoztatva), Waidhofenben az Ybbs mellett (csarnoktemplom, formái elég tiszták), végűl ugyanitt a kórház kéthajójú temploma.

A tornyokra nézve a templomoknál nincs határozott szabály; majd a hosszú oldalhoz vannak építve, majd a homlokzat elé, majd ismét a hajó és a presbyterium közé, a mi legrégibb elrendezés, vagy néha a torony régibb épületből maradt fönn. Figyelemre méltó Deutsch-Altenburgban a plébániatemplom tornya, mely noha a XV-ik század műve, falazott sisakjával és ormával a román építésre emlékeztet. Sajátos a nyeregalakú tető, melylyel e korban a templomokat födték, így Wilhelmburgban, Böheimkirchenben, Mauerben, St.-Valentinban, Kapellenben és a perchtoldsdorfi szabadon álló tornyon.

A csúcsíves templomok belső fölszerelését illetőleg első sorban a szószékeket kell megemlíteni; gazdag díszű a szószék Arnsdorf-, Eggenburg- és Mária Laachban; azután a szentségházak, melyek közűl némelyek toronyszerűen építve emeletesek és igen gazdag díszűek, mint Eggenburgban, Drosendorfban, Mauerban a Pielach mellett, Pottendorfban (a kastély kápolnájában), Guntersdorfban; egyszerűbbek Mödlinben, Korneuburgban, Lichtenwörthben, Purgstallban és egyebütt.

A renaissance és a barokk ízlés. Niemann Györgytől

A középkori művészet utolsó százada az építés terén termékeny volt; különösen sok templom épűlt úgy, hogy a szükséglet ez irányban hosszú időre ki volt elégítve. Ez és egyéb körűlmények, köztük a vallási zavarok okozták, hogy a renaissance műveiként csakis szerény részleteket hozhatunk föl.

Ide tartoznak, mint legrégibb emlékek, Neustadtban az I. Ferdinánd császár által épített fegyvertár kapui. A főkapu a fölirása szerint 1524-ben készűlt és fínom mintaképe az olasz építésnek. Nehány városban, így Kremsben és Ybbs melletti Waidhofenben egyes házak a XIII-ik századbeli építés jellegével bírnak; Waidenhofenban figyelemre méltó a községház oszlopcsarnokos udvara. Sajátszerű s általánosan elterjedt szokás volt akkor a házaknak az utczára néző tűzfalát látszólagos emelettel ellátni a czélból, hogy az épület palotaszerű jelleget nyerjen. Az olasz építés hatása az irányban nyilvánvaló. Ezeknél azonban sokkal fontosabb nehány kastély. Első közöttük Tinti báró kastélya, a Schalaburg, a Bécsi-erdő melléki felső járásban. Rendkivűl kedvező körűlmények lehettek azok, melyek között ez a maga nemében páratlan épület keletkezett és fönmaradt. A kastély eredeti terve a XI-ik századba vihető vissza; de főrésze egy szabálytalan hosszúkás négyszög oszlopos folyosóval, a XVI-ik századból való. Képünk a kastély keskenyebb oldalát mutatja. Az építménynek különös érdeket kölcsönöz az olasz és az éjszaki formaérzék sajátos vegyüléke, továbbá az anyagúl pazar módon használt terrakotta, mely Alsó-Ausztriában ritka. Bármennyire elüt ez épület az Alsó-Ausztriában ismert minden építési módtól, mégis jellemzi az időt és az országot, hogy itt is érvényesűlt az olasz hatás. Nem kevésbé hatásos építmény a Manhartsberg vidéki fölső járásban Eggenburg városka közelében a Rosenburg nevű vár, mely 1590 körűl fejeztetett be; csakhogy ez nem jó állapotban van. Szomszédságában van a XVI-dik század közepén megkezdett Göllersdorf kastély.

A környék uralkodó magaslatain épűlt várkastélyoknál szabályszerűbbek a lapályos vidék úri lakai. Alaprajzuk rendszerint négyszögű, tornyok, bástyák és árkok tekintetében a legszükségesebbre szorítkoznak. Ilyen példáúl Walpersdorf kastély Szent-Pölten mellett; 1577 körűl épűlt; az udvarnak a bejárat felőli oldalán oszlopos folyosó van, a kiugró szárnyak párkányát gyámok díszítik gazdagon.

Miként Bécsben, úgy az egész főherczegségben a fővárosnak fölszabadításával 1683-ban kezdődik az építés új korszaka, s míg a korai renaissance-ot csak nehány példa képviseli, addig a barokk ízlés kedvező körűlmények között hosszú ideig uralkodott és számos épületet alkotott az országban. Lépten-nyomon találkozunk ez ízléssel. A hol szántóföldek és szőlőhegyek, az erdők és rétek között egy-egy templomtorony emelkedik, a hol az út mentén egy emlék áll, a kis városokban a polgári házak vagy falusi úri lak kapuján avagy erkélyén finomabb formákat látunk, azok mind a barokk művészet módjára vallanak; épen úgy a dombokat koronázó kastélyokon és zárdákon kevés kivétellel mindenütt a barokk ízléssel találkozunk.

Schalaburg kastély udvara. Niemann Györgytől

A kastélyok és a zárdák vonják különösen magukra figyelmünket, mert csakis ezeken ért el nagyobb fejlettséget az építés. A XVIII-ik században épűlt falusi úri lakoknak kivétel nélkűl közös vonásuk van; a főépület négyzetes vagy négyszögű udvart zár körűl; az udvarban az épület minden emeletén folyosó fut végig, földszinten a folyosó néha nyílt oszlopcsarnok. A folyosókról lépünk a szobákba, melyeknek ablakai az épület külsejét élénkítik; az egész elrendezés igen szabályos és a kisebb mellékhelyiségek hiánya többnyire érezhető. A lépcső rendszerint nem az épület főtengelyén, hanem a kapu egyik oldalán van; ez az olasz paloták megszokott elrendezése. Az épület sarkán néha tornyok emelkednek, nemkülönben szárnyépület is csatlakozik hozzá, s ez előudvart képez. A földszinten alárendelt helyiségek vannak, e fölött a díszes és magas első emelet, e fölött pedig egy alacsony második emelet. A nagy terem vagy a kapu fölött, vagy annak átellenében van; gazdagabb, emlékszerű díszítés emeli ki és a második emeleten át a tetőig ér; a homlokzatoknak a többé-kevésbé egyszerű ablak-kereteken kivűl nincs egyéb díszök, néha pillérek vannak az ablakok között.

Ernstbrunn kastély. Niemann Györgytől

Ilyen nagyobb méretű épületek a Lichtenstein-féle Feldsberg kastély a Manhartsberg vidéki alsó járásban és a Morva-mezőn a Schlosshof, mely utóbbi császári birtok és Jenő herczeg építette; kisebb kastélyok a Kinsky-család által épített Eckartsau vadászkastély, a Khevenhüller-féle Ladendorf és Riegersburg kastélyok, melyek közűl az elsőt Daun Wirich Fülöp táborszernagy építtette. Schlosshof 1715 és 1736 között épűlt; kiválik nagysága, nagy kiterjedésű udvarai, lejtőfokos kertjei, kapui és szökőkútjai által. Alsó-Ausztria számos kastélya azonban eltér a leirt elrendezéstől; ezek közé tartozik Ernstbrunn igen régi, különböző időkben megnagyobbított kastély, mely az építés különböző korainak nyomát viseli magán. A barokk építés jellemző sajátsága, a tágas helyiségek, sokkal nagyobb mérvben érvényesűl a kolostorokon, semmint a kastélyokon. Ezek legnagyobb részben a pompakedvelő VI. Károly császár idejében és bizonyosan annak hozzájárúlásával épültek. A tágas termek és szobák, mi pazarlásnak tűnik fel az előtt, ki a térrel gazdálkodó mai épületekhez van szokva, egyik lényeges föltétele az emlékszerű hatásnak, mely e zárdákat jellemzik

A melki monostortemplom belseje. Niemann Györgytől

Alsó-Ausztria kolostorai között figyelmünket legelőször a benczések melki kolostora köti le; fekvésénél és jól számított nagyságánál fogva egyaránt jelentékeny. A Duna partjai fölött büszkén emelkedve, az épület elrendezésének szabályos egyszerűsége és főhelyiségeinek gazdag dísze a barokk építés fénykorának ismertető jeleit tűnteti föl. Hosszú négyszöget képezve, egymásután következnek az előudvar, az oszlopcsarnokos nagy udvar, a praelatura és a templom, az utóbbi oldalán a könyvtár és az ebédlő. Prandauer építész helyes fölfogása az építmény külsejének roppant tömegét kiugró tagok és pillérsorok mértékletes elrendezésével korlátozta, s más részt bent igen kellemes hatású helyiségeket teremtett. Képünk a templom belsejét ábrázolja. Alaprajza megfelel a bécsi templomok már ismertetett elrendezésének, de rövid kereszthajója van és a keresztezés fölött magas kupola emelkedik; a főhajó mindkét oldalán három kápolna van. A templom derűlt, a legvégsőig fokozott, szinte világi pompa hatását teszi, s ezt a márvány és gazdag aranyozás fénye és az üde színű falképek összhatása idézi elő, a mely utóbbiak könnyed kezelése feledteti a tartalmatlanságot; ezekhez járúlnak a fínom érzéssel alakított ékítmények; szépek kivált az oszlopos karzatok a mellékoltárok fölött. A templomnál nem kevésbé bámúlatra méltó a sokkal egyszerűbb könyvtár és a praelatura egyes termei a mennyezeten szabadon elrendezett falfestményekkel; e tágas helyiségekben kényelmet árúl el minden. Nem kevésbbé jelentékeny a klosterneuburgi kolostor, melynek épületei nagyon különböző időkből valók. A XVII. században épűlt a mostani régibb conventépület; egy része most is használtatik, s felső emeletén a folyosók boltozata gazdag díszítményű; a középkori háromhajójú templom ugyanakkor épűlt újjá az előbb leírt templomok mintájára, melyekben két oldalt kápolnák vannak elrendezve. A conventépületet a XVIII-ik században építették teljesen újjá. A kolostorban megőrzött rajz tájékozást nyújt az építkezők nagy terveiről, melyek kivitelét a VI. Károly halála után beállott zavarok meghiúsították. A befejezett rész nagy méretű derékszögű épület; két kupolája, melyek egyikét herczegi kalap, másikát császári korona díszíti, messziről látható. A bemenetnél leköti a figyelmet a nagyszerű lépcső, mely egy kerülék alakú, márványnyal kirakott és kupolával födött terembe vezet; a teremhez csatlakoznak a császári szobák kilátással Bécs felé. A főbejárat fölött van a könyvtár, az átelleni szárnyban a Duna felé van a praelatura.

A klosterneuburgi conventépület valamivel későbbi, mint Herzogenburg, Alsó-Ausztria kanonokrendi második nagy kolostora. A melki építész alkotta ennek a tervét is, s 1714-től 1740-ig építették; egy kis csúcsíves épület helyén valamivel később emelték a mostani kupolás templomot, melynek alaprajza eltér az ez időbeli többi templomokétól. A kolostorépület rendkivűl nagy kiterjedésű tervének megvalósítását itt is megakadályozták a kedvezőtlen körűlmények. A tulajdonképeni szükségletet nagyon fölűlmúlta a herzogenburgi épület terve; de a göttweigi benczéskolostor még ezen is jóval túltesz. A tágas folyosókba, lépcsőcsarnokokba és termekbe lépve, vagy kivűlről a magasan fekvő várszerű, tornyokkal védett épület hatalmas arányait látva, mindenki bámúlni fogja a szándék vakmerőségét; de mégis sivár nagyszerűség ez, mert nincs összhangban a száraz berendezéssel, s a fínomabb érzék hiánya hidegen hagyja a szemlélőt.

A herzogenburgi monostortemplom belsejének egy része. Niemann Györgytől

A XIX. század. Lützow Károlytól, fordította Pasteiner Gyula

Jelen századunkban Alsó-Ausztria építés tekintetében teljesen a birodalom fővárosához csatlakozik. Templomok és állami épületek, kolostorok és úri lakok, mint az összes magánépületek, kivétel nélkűl a bécsi iskola bélyegét viselik. Az egyházi építés terén először is nehány jelentékeny újjáépítés említendő föl. Klosterneuburgban, 1836-ik évtől fogva Kornhäusel József építész, Allio Donatus Felix császári mérnök némileg egyszerűsített terve szerint a kolostor főépületét a szentély éjszaknyugati oldalához támaszkodó szárnynyal egészítette ki; jelenleg ugyanott a templom kiépítése van munkában. A tervet hozzá az építészetben járatos Krieger Kálmán atya, a kolostor kamarása készítette, a kinek felügyelete alatt Schömer József építész, mint az építés vezetője van alkalmazva, Erler Ferencz szobrász pedig a szobrokat készíti. Miután mindenekelőtt a szép keresztfolyosót és a Freisinger-kápolnát állították helyre, mely elsőnél Schmidt Frigyes, a bécsi székesegyház építőmestere is segédkezett, 1882-ben kezdették meg a templom külsejének helyreállítását. A két toronynak fölépítésével, melyekre tornyocskákkal környezett karcsú, hegyes sisakokat terveznek, körűlbelől öt év múlva be lesz fejezve a külsejének helyreállítása. A roskadozó és barokk hozzáépítés által jellegéből kivetkőztetett heiligenkreuzi monostortemplom helyreállítása Avanzo építész vezetése alatt nehány év óta szintén munkában van. Az orgonakarzat és a szószék a kőnek megfelelő tökéletes kidolgozásban már elkészűlt. Egyéb részletek ezután fognak következni. Az itt újólag érvényre jutott középkori építés irányt adott az újabban épűlt templomoknál is. Többnyire kisebb mérvű építmények, de kivitelük gondos, s építési jellegük tisztaságánál fogva hatásuk megnyerő. Fölemlítjük a Jordan Richárd építész által tervezett hütteldorfi csúcsíves templomot, Au község templomát Wächtler Lajostól, továbbá Ebreichsdorfban és Kamp melletti Garsban a sírkápolnákat, melyek ugyanazon építész művei. Ezekhez még több hasonló és díszes építmény sorakozik.

A középkori építés irányadó, habár nem is oly kizárólagosan, a század folyamán keletkezett, vagy helyreállított nagyobb kastélyoknál is, melyek a renaissance idejében szintén sokáig megtartották várszerű jellegüket. Csak újabban állott be fordúlat a jelenkori építés javára. Kiváló érdekű Lipót főherczeg ő császári fenségének Hernstein nevű kastélya, melyet Hansen Theophil a hellén építés bécsi nagymestere a késői csúcsíves építés legpazarabb formáiban épített újjá. A kastély szobáit díszítő falképek Rahl és tanítványai, Bitterlich, Eisenmenger, Griepenkerl és Hofmann művei; az értékes berendezést a bronz- és famunkát, a bútorokat és egyéb eszközöket Bécs legkiválóbb művészi iparosai készítették. Ernst Lipótnak, a Sz.-István-templom korábbi építőmesterének sikerűlt műve, melyet fia, Húgó, és Wächtler L. építész folytattak a szintén csúcsíves rendszerben újjáépített gróf Breuner-féle Grafenegg nevű kastély Krems közelében. Szellős galériák, erkélyek, lépcsőzetes oromfalak élénkítik a kiterjedt épület tömegét, melynek a messziről látható torony, a bástya és az árok vár jelleget adnak. Alsó-Ausztriában az újkori kastélyépítésnek koronája az utóbbi években báró Hasenauer terve szerint épített császári villa a lainzi állatkertben. A háttérben dombok által övezett erdei rét lankás területét az építész lejtőfokok elrendezésére használta föl, melynek előrészében a császári család nyári tartózkodására szánt főépület emelkedik. Hátúlról hozzácsatlakoznak és vele vasszerkezetű folyosók által kötvék össze, a magasabban fekvő és egy terjedelmes udvar körűl csoportosúló gazdasági épületek, istállók, stb. Fametszetű képünk szépen ábrázolja a festői épületet tornyocskáival, szabadon fekvő lépcsőivel és oszlopos folyosóival, nemkülönben a mustrázott tégla és a faragott kő hatásos változatosságát. A kivitel minden részletében mintaszerű. A szobrászati és festészeti díszítmény, valamint a berendezést Bécs elsőrangú művészei és művészi iparosai készítették. Az ország nagy számú többi kastélyai közűl megemlítjük még a Schalhammer építész terve szerint újjá épített Nadelburg kastélyt Bécs-Újhely mellett és a Hansen által helyreállított Rappoltenkirchen kastélyt.

Grafenegg kastély. Bernt Rudolftól

A kisebb városokban kevés figyelemre méltót találunk. Az iskolák, kórházak, takarékpénztárak, kaszárnyák és egyéb középületek, milyeneket a század szelleme nagy számban hozott létre, a művészi építés kifejlődésére nem nyújtottak alkalmat. Az ősök fölfogása szerinti községi épület, a művészet által nemesbített lakház e vidéken úgy szólván nincs. Az emberek sokáig a rombolásban lelték kedvöket. Alsó-Ausztria legjelentékenyebb kisebb városának, a Schneeberg alatt elterűlő nagy síkvidéken fekvő Bécs-Újhelynek építési jellege az 1834-iki nagy tűzvész óta egészen mai korú. Nem változott ez az utóbbi évtizedek alatt sem. Ellenben az építés terén élénk tevékenységet fejtett ki az utóbbi időben Krems. A közel fekvő Stein felé, a borággal koszorúzott Frauenberg tövében, a dunai ligetek mentén párvonalas útak vezetnek; itt legjobb hely kinálkozott a német és az angol családiház mintájára tervezett lakházak észszerű építésének kifejlesztésére. Sajnos, a jó alkalmat, kevés kivétellel, nem használták föl. A bécsi bérház rendszere hosszú ablaksoraival és Mansarde-tetőivel volt irányadó.

Igen örvendetes képet nyújt az utóbbi évtizedek alatt a vasútak fővonalainak mentén fekvő helységekben a nyári lakok változatos és gazdag építése. Erre is a főváros életmódja és művészi ízlése volt hatással. A vasútak Alsó-Ausztria határain túl eső vidékeket is bevonták a bécsiek nyaraló területébe és ezek a korona-tartomány határain belűl a Dunától és a Kahlenberg magaslatától egész Semeringig terjednek. A déli, a nyugati és a Ferencz József vasút mentén és a velök szomszédos völgyekben fekvő majdnem valamennyi helységet nyári lakok díszítik, melyek az érkezőnek előre hirdetik a főváros közelségét, s tanúskodnak a növekvő építési kedvről, meg arról, hogy a fényűzés szükséglete a fővárosi lakosságnak. Az uralkodó család tagjain és a főnemességen kivűl kivált a polgárságnak a művészetet kedvelő legfelsőbb rétege, melynek a császári város új épületei pompájukat köszönik, volt irányadó a nyári lakok építésénél is. Élénk, festői, néha dúsgazdag cottage-építés van itt túlsúlyban. Most már meghaladott álláspont a század első felének akadémiai ízlése, mely a homlokzaton alkalmazott két dóriai oszloppal, vagy kerti házúl szolgáló római templommal vélte a nyári lak tulajdonosának művészeti kivánalmait kielégíteni és még az uraságok fejedelmi jellegű épületeinél sem birt azon előkelő, de hideg klasszikus fölfogás fölé emelkedni, a milyen példáúl a Kornhäusel által épített Weilburg villa Baden mellett. Hasonló sors érte a korábbi romantikus ízlés érthetetlen és élettelen formáit. Legelső sorban a nyári-lak építésénél tanúltak meg visszatérni amaz álláspontra, mely az épületnél használt anyagot, mint olyant és az ebből származott hazai szerkesztésmódot érvényre juttatja, mely alapelvűl fogadja el, hogy szemmel kell tartani a helyi körűlményekben rejlő föltételeket, s minden egyes föladat természetét és sajátosságát, azontúl pedig a régibb idők formáinak tárházából mindent szabadon fölhasználhat, a mi csak alkalmas a jellemző és egyéni alakításra. A mai kori és legmagasabb rendű villa-építésnek szép példája Vilmos főherczegnek Badenben ifj. Neumann Ferencz építész által épített villája, melynek képét befejezésűl adjuk. A fő követelmények, a lakház, udvar és istállóépület itt szűk és meredek területen ügyesen csoportosítvák. Ha vasúton menve végig jártatjuk szemeinket Alsó-Ausztria erdős völgyein, vagy a bécsi völgykatlan áldott síkságán, a melyen itt-ott mintegy római emlékekként tűnnek föl a bécsi vízvezeték ívei és pillérsorai: a kor nagyszerű építkezését jellemző kép tűnik föl előttünk. Egy felől a tömeges építés örökös egyformasága állomások, raktárak és őrházak, egész készüléke a közlekedést és kereskedést szolgáló építésnek; más felől tarka sokasága a magán épületeknek, villáknak és kerteknek, melyekben az egyesek sokféle szükséglete, nemzeti sajátosság, szabad akarat, egyéni ízlés jut kifejezésre. Alsó-Ausztria építkezése mindkét irányban megfelel az idő követelményeinek, s ránézve csak áldásos lehet, ha a mai állami és társadalmi élet által követelt közhasználatú épületek tömeges előállítása mellett, kivált a családi házat, mint a város és vidék lakóinak személyes kedélyi ügyét, szabaddá vált teremtő erejének minden eszközével műveli és fejleszti.

Császári nyaraló a lainzi állatkertben. Bernt Rudolftól

Vilmos főherczeg nyaralója Badenben. Bernt Rudolftól