Ugrás a tartalomhoz

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

Arcanum Adatbázis Kft.

2. fejezet - Az Osztrák-Magyar Monarchia

2. fejezet - Az Osztrák-Magyar Monarchia

Az Osztrák-Magyar Monarchia térképe.

Bevezetés.

Rudolf trónörökös főherczeg Ő cs. és kir. Fenségétől

Az osztrák-magyar monarchia eddigelé, daczára némely jó előmunkálatoknak, még mindig hijával van egy olyan népismei munkának, mely a jelenlegi tudományos buvárlatok magaslatán állva, a művészet annyira tökélyesült sokszorosító eszközeinek segélyével hazánknak és néptörzseinek teljes képét vonzó és egyúttal tanulságos modorban nyujtaná.

Az ezen monarchia határain belül élő népfajok tanulmányozása nemcsak a tudós elé tár tágas mezőt, hanem egyúttal az általános hazaszeretet emelésére sem csekély gyakorlati jelentőségű.

Mennél behatóbban vizsgáljuk az egyes népcsoportok jó tulajdonságait és sajátságait, úgy szintén azoknak egymástól szellemi és anyagi tekintetben való kölcsönös függését, annál nagyobb mértékben fog erősbülni azon összetartozandóság érzete, melynek hazánk népeit egymással össze kell kapcsolni.

Azon népcsoportok, melyeket nyelvük, szokásaik és részben eltérő történelmi kifejlődésük a népesség többi alkotó részeitől elkülönítettek, az által, hogy nemzeti egyéniségük a monarchia tudományos leiróinál az őket megillető elismerésre talál, bizonyára kellemesen lesznek érintve, s ez által egyszersmind felhíva arra, hogy szellemi sulypontjukat az osztrák-magyar monarchiában keressék.

Ezért bír nagy fontossággal épen hazánkban a népismének és segédtudományainak mívelése; a mennyiben ezek, távol minden ki nem forrott elmélettől és minden pártszenvedélytől, azt az anyagot gyüjtik, a melynek segítségével egyedül lehetséges a különböző népfajok tárgyilagos összehasonlítása és igazságos megitélése.

Ez még eddigelé vagy épen nem, vagy nem a fent jelzett irányban történt. Nem titkolhatjuk el magunk előtt, hogy a népisme épen Ausztriában és Magyarországon részesült sokkal kevesebb művelésben, mint Német-, Angol- és Francziaországban, sőt ujabban Oroszországban is, noha mi ama szakerők fölött, melyek e föladatra képesek, talán épen oly mértékben rendelkezünk, mint a többi államok.

Jelent ugyan meg sok becses mű egyes népfajokról, de azok többnyire tudós szaklapokban, vagy időszaki iratokban hevernek értékesítetlen, vagy, sajnos, többnyire külföldi kiadványokba vándoroltak át.

Ezért szülemlett meg bennünk az eszme, hogy az osztrák-magyar monarchiában ezt a dús, de ránk nézve még csaknem parlagon heverő anyagot egybegyűjtsük, s ez által egy olyan munka létrehozatalát tegyük lehetővé, mely e monarchia határain belül az egyes nemzetek tudományos és művészi önérzetének megfeleljen, s úgy az egész monarchiának, mint részeinek becsületére váljék.

És van-e állam, mely egy ily nagy műhöz a talajalakulás ellentéteiben oly gazdagságot, természetrajzi, tájképi és égalji tekintetben oly nagyszerű változatosságot egyesítve határai közt, a különböző népcsoportok néprajzi összetételében oly nagy mértékben nyujthatná a legérdekesebb képeket, mint monarchiánk? Ez ösztönzött bennünket, hogy e munkára vállalkozzunk. Az osztrák és magyar iróknak és művészeknek egész csoportja fogja a drága hazát irásban és képekben ábrázolni, körútra híva fel az olvasó világot kiterjedt országokon keresztül, sok nyelvű népfajok között, folyvást váltakozó képek által fogadtatva.

Bécs, e gyönyörű nagyváros, pompás palotáival, közepén az ódon István-templommal, sok százados nagyság e jelvényével, a fenséges Duna folyam partjain, körülfogva kies hegyek koszorújától, bortermő halmoktól és zúgó erdőktől, melyek termékeny rónákba olvadnak: oly szép, oly tisztes agg, s mégis örök-ifjú és virágzó: ime olyan kép, a minőt a földnek semmi más fővárosa föl nem mutat.

Majd tovább vonulunk, végig a kies Alsó-Ausztrián, hol hullámzó vetések, gazdag rétlapályok váltakoznak a buja növényzetű Duna-ligetekkel. Betekintünk a Wienerwald árnyas erdeibe; a suttogó tölgy- és bükkerdőkön át mindig magasabbra jutunk a fegyverek rengetegeibe, szűk völgyek, magas hegyek közé, elszórt hegyi falvak mellett, egész a felmagasló Schneebergig, hol a kopár bérczek oldalát, kúszó fenyőbozót födi.

A hegyek során haladva, találjuk Felső-Ausztria mészkő-hegyeit, melyekben zeg-zugos alakulások, vadon völgyek és hegyszakadékok, kéklő tavak és zöldelő rétek váltakoznak; előttük egy viruló tartomány, átszelve a Dunától, behintve gazdag városokkal, falvakkal. Odább Salzburg emelkedik ki előttünk, e régi püspöki város, szürke házaival és templomaival, hajdani idők műemléke.

A hegyek egyre magasabbak lesznek; föltűnik előttünk Tirol, e sziklaerősség, jégtakarta hegyek, ős hegységek tömkelege; a havas egyik oldalán éjszaki növényzet, a másikon déli hő égalj tenyészete. Megállapodunk Vorarlbergnél, a szép Boden-tó partjain. Aztán tovább a hegygerincz vonalát követve, a Tauern csillámló, hófedte lánczolata mentén, a gyönyörű zöld Stirián keresztül haladunk, melyben annyi egyesűl: magas hegylánczok, végtelen rengetegek, kies dombok, s a meleg verőfénytől ragyogó dús virányok. Aztán érjük Karinthiát és Krajnát, e szép tartományokat, hol annyi a tó, oly vakítóan fehérek és szeszélyes alakzatúak a mészhegységek, hol a tenyészet és minden egyéb félig éjszaki, félig déli jellegű; ezeken áthaladva, Görczön keresztűl átkerűlünk a Karsztra, mely kopár sziklahalmazaival, gyér növényzetével oly sajátszerű, a maga nemében oly egyetlen jelleget mutat. A fehér, meztelen sziklák magasáról a gazdag, szép Triesztet pillantja meg az utazó, délszaki buja kertek közepett, a kék Adria, a mi tengerünk partján; mélyen benyúló öblében vitorlaszárnyas árboczok erdeje van, melyeken monarchiánk és sok más ország lobogója repked, s innen aztán tovább a sok sziget között, a nagyszerűen szép Dalmáczia partjain, le egész a fenséges Bocche di Cattaróig haladunk, hol mint óriás határkő emelkedik fel komolyfenségesen a Fekete-hegyek bércztömege.

Majd éjszaknak fordúl tekintetünk. Morvaországon, a kies dombokkal ékes és gazdag tartományon átkelve: Csehország, e termékeny fensík, terűl előttünk, szép erdőpalásttal fedett hegyek koszorújából körülölelve: fenyvesek, zúgó patakok, halban dús folyók, jól mívelt, iparban gazdag földek, városok, s mind azok között az ősrégi aranyos Prága, magasan emelkedő Hradsinjával gyönyörködteti szemeinket.

Majd Szilézia hegyes-völgyes tájain s gazdag rónáin át elérjük a történelmileg híres, tisztes Krakót, az ősi Wawel-várral; onnan Galiczia rónáira jutunk, melyekre mélyen benyúlnak a Kárpátok őserdőkkel borított ágai, s aztán városok és falvak között, virágzó fensíkokon át, mélyen beásott medrű, éjszaknak irányuló folyókon keresztül elérjük a kisded erdős végtartományt, a szép Bukovinát, mely átmenetet képez a Kárpátok hatalmas hegyláncza s a határtalan sarmata síkság között.

Most átlépünk a Szent István koronája országainak területére: arra a földre, mely a milyen nagy, olyan gazdag szépségekben és a természet változó alakzataiban, körülölelve a nemes érczeket rejtő Kárpátok koszorújától, erdős hegységektől, melyek helyenként a havasok hegymagaslatáig emelkednek, völgyeikben rejtve a hazai nagy folyamok ősforrásait. Erdős hegylánczolatokon át, délnek lejebb szállva, magunk előtt látjuk a magyar alföldet, hol gazdag bortermő vidékek, nagy tavak tükrei, hatalmas folyamok, szélesen elterülő sárrétek, hullámzó vetések, dús tenyészet, homokbuczkás nyírségek, s a terjedelmes városoktól és mosolygó tanyáktól élénkített s a maga mélabús szépségében oly fenséges puszta gyönyörködtetik az utazó szemeit nagyszerű változataikban. Az ország közepén, a gőzösökkel és teherhajókkal népesített hatalmas Dunának, a monarchia fő életerének partjain emelkedik az ország fővárosa, Budapest, ez oly szép és életerős, teljes felvirágzásában levő város, a politikai életnek, a szellemi kulturának s az ipar alkotásainak központja. Innen tovább kelünk Horvátország jól mívelt, délien meleg vidékein át a fiumei pompás tengeröbölhöz s vissza megint a szlavon síkságon, az erdős Fruska Gora hegylánczán és a Száva mentén át az Al-Dunához.

Balról gyönyörű rónatáj, jobbról a magas szerb partok; hova-tovább mind meredekebb sziklafalak közé jut a hatalmas ősfolyam, míg a Vaskapunál veszélyes szirtzátonyon tör magának útat. A gyönyörű fekvésű Mehádián át, a régi római hőforrások mellett elhaladva, a hajdani román határőrvidék havasai közé érünk, honnan útunk a szép Erdélybe visz, mely az ős Szent István korona egyik drágaköve. Itt látjuk a hatalmas erdélyi havasokat, melyek magas falakként őrzik a határt. Kopár tetejű hegyóriásai nem alsóbb rendűek a Tauern bérczeinél; völgyeik, oldalaik zengő erdőkkel fedvék, halmos kiágazásaik szőlőkkel ékeskedők, méhökben sóval, aranynyal gazdagok. Ős városaiban régi műveltség tanújelei, tájképeiben a festői szépség mindenütt természeti érdekességgel párosulva.

Ezzel be van fejezve a nagy vándorút ez oly nagy, oly szép s természeti képekben oly gazdag monarchián keresztül. Galiczia éjszaknyugoti typusa, éjszakon Csehország közép-európai faunája, az alpesi, a kárpáti hegyvilág, a magyar puszta, Dél-Tirol és Dalmáczia igazi délszaki növénytenyészete: e sok természetrajzi változatosság mind egyesül monarchiánk területén. A törpe fenyő, mely föl a havasok jégmezejéig kúszik, a nyír, mely az éjszaki ingoványokban csillámlik, a tölgy, a fenyő, mely sötét erdőkkel fedi hegyeinket, a szőlő, a babér, a cziprus és a pálma mind egy hazát ékesítenek, és ez a haza a miénk.

Ime ezen föld embereit fogjuk itt bemutatni irásban és képekben, a hogy élnek és munkálkodnak, szokásaikat s viseleteiknek dús változatosságait.

Be fogjuk mutatni a bécsi népet a maga életelevenségében és a művészetek iránti fogékonyságában; a síkföldön lakó alsó-ausztriait és a hegyek lakóját, a felső-ausztriait és salzburgit, ki a havasok között a természet nagyszerűsége közepett, az elemekkel küzdve, folytatja nehéz életét; azután a gyümölcstermő vidékek gazdag földmüveseit, a tirolit a maga szűk völgyeiben, apró, de szép falvaiban, hol még ősi erkölcsök és festői viseletek találhatók; a havasok déli szakadékán a tiroli olaszt és ladint; aztán a stiriait hazája minden vidékéből, a karantánt és krajnait, a szlovént tarka viseletében, s az isztriait. Egyre elevenebb szinek vonulnak el szemünk előtt: a dalmaták lépnek elénk gazdag jelmezeikben, csillogó fegyverzeteikkel. Egyszerübb szinezetet ölt a kép Csehországban, hol a németek éjszakon és nyugaton, a csehek az ország bensejében laknak; a morvák hanákjaikkal ismét tarka népvegyűletet mutatnak fel, s a germán és szláv eredetű sziléziták, a galicziai lengyelek és ruthének teszik változatossá a sorozatot.

És ekkor jön Magyarország annyira érdekes magyar népéletével; a székelység, e sajátságos magyar törzs; azután éjszakon a tótok; a románok, a régi rómaiak ivadékai; a szerbek és horvátok; a kisebb népcsoportok, melyek telepekben élnek: az erdélyi szászok, századokon át megőrzött erkölcseikkel, szokásaikkal; az örmények, bolgárok; a zsidók, kik részint elvegyültek az őket körülvevő nemzetiségekben, részint fajuk sajátságait megőrizve, a monarchia csaknem minden részében feltalálhatók; és végül a czigányok, mint vándornép és zenész, vagy megtelepült lakója a falvaknak.

Mindezeket a nemzetiségeket és néptörzseket, ezeket a külön typusokat, ezeknek különböző nyelveit, nyelvjárásaikat, hagyományait, életmódját, lakásukat, keresetforrásaikat, népünnepeiket, mulatságaikat és szokásaikat, viseletüket és fegyverzeteiket, míveltségüket és népköltészetüket, virágzásukat és gyarapodásukat a monarchia határain belül: mindezt törekedni fogunk e munkában híven ismertetni, a hogy az életből ellestük. A népélet és a népsajátságok, a mint azok keletkeztek és fenmaradtak, összefüggésben az ország jellemével, az éghajlattal, a természettel és a földalakulással: ez lesz tulajdonképeni anyaga e munkának.

Azonban nem csak a jelen kor lesz ebben ábrázolva, a multra is vissza fogunk tekinteni: egész a római világuralomig, a midőn Vindobonánál a légiók qvadokkal és markomannokkal harczoltak s Pannoniában és Dáciában a római sasokat diadalmasan kitűzték. Azután követni fogjuk a történelem további folyamát: hogyan kerültek ide az egyes népek; hogy vívták ki a germánok országaikat; hogy telepedtek meg a szlávok és csehek, délen és éjszakon; hogy hódították meg a magyarok Árpád vezérlete alatt, a Kárpátokon áttörve, a gazdag országot.

Azután következnek a jó és balsors között lefolyt hosszú idők változatos küzdelmei; s e közben szemlélhetni fogjuk, hogy csatlakozik egyik nép a másik mellé, hogy sorakozik egyik ország a másikhoz; egyre szilárdabban tömörűl a sok különféle néptörzs, az érdekközösség hatalma egyesíti őket, benső összeköttetésük természeti törvénynyé válik, s így tárúl föl szemeink előtt a jelenkor képe, a nagy és hatalmas osztrák-magyar monarchia, mindnyájunk hazája.

Ime munkánk programmja. Vajha e mű: „Az Osztrák-Magyar Monarchia irásban és képben” mind tudományos, mind művészi tekintetben és egyúttal mint valódi népkönyv is komoly hazafiúi jelentőséget nyerne!

E monarchia népeinek irodalmi és művészi körei egyesültek a közös munkára, hogy mind a kül-, mind a belföldnek megmutassák e műben, mily gazdag tőkéjét birjuk mi a szellemi erőnek minden országában és nemzetében e monarchiának, s együttesen mint működnek közre egy olyan szép alkotásnál, mely a hazaszeretet öntudata és hatalomérzete emelésére kiván szolgálni.

S a mint e mű előhaladtával egyik honrész a másik után sorra kerül, folyvást új munkatársak és művészek fognak saját szülőföldjük ismertetésében nem csekélyebb odaadással és lelkesedéssel csatlakozni elődeikhez, hogy évek mulva mint egy szép korszak emléke a multból s mint monumentum a jövendő számára, álljon elő a jelenkor szellemi erejének ezen alkotása:

„Az Osztrák-Magyar Monarchia irásban és képben.”