Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A toboztermők rendje - Coniferales (Pinales)

A toboztermők rendje - Coniferales (Pinales)

A fenyőfélék családja - Pinaceae

A család fajai az északi félteke erdőalkotó fái. A jura korszakban[1067] jelentek meg. Jelenleg élő fajaik száma 210. Északi irányban, valamint a magas hegyekben a fahatárt képezik . Ide tartoznak legfontosabb tűlevelű fáink. A vörösfenyő kivételével örökzöldek. Tűleveleik kettesével, hármasával, ötösével vagy sokadmagukkal csomókban vagy két sorba rendezetten (fésűsen) állnak. Hím virágaik a pikkelyszerű virágtakaró-levelek fölött számos, csavarvonalban elhelyezkedő porzólevelet tartalmaznak . Ezek rövid nyélen ülnek, végük fölfelé görbül, és alsó oldalukon 2 pollenzsákot hordanak. Termős, ún. tobozvirágzataik elfásodók; a rajtuk szintén csavarvonalban elhelyezkedő meddő fedőpikkelyek hónaljában ülnek a termőpikkelyek . Ez utóbbiak tövén, az alap felé fordulva 2 magkezdemény ül. Az érett, időközben jelentősen megnőtt tobozokon jól felismerhetők a termőpikkelyekből kialakult tobozpikkelyek . A fedőpikkelyek a legtöbbször csökevényesek maradnak (kivétel pl. a jegenyefenyő, amelynek tobozából a megnőtt fedőpikkelyek kilógnak). A fenyőfélék kivétel nélkül ektomikorrhizások. A tűlevelek hosszú- és rövidhajtásokon való elrendeződése alapján a családot 3 alcsaládra osztják.

Cirbolyafenyő (Pinus cembra, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Cirbolyafenyő (Pinus cembra, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) porzós virágokkal (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) porzós virágokkal (Turcsányi Gábor felvétele)

Toboz metszete termőpikkelyekkel, rajtuk magkezdeményekkel (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Toboz metszete termőpikkelyekkel, rajtuk magkezdeményekkel (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) toboza magvakkal (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) toboza magvakkal (Turcsányi Gábor felvétele)

A jegenyefenyőfélék alcsaládja - Abietoideae

Fésűsen álló tűleveleik a hosszúhajtásokon helyezkednek el. A levelek fonákán két viaszcsík van. A jegenyefenyő (Abies alba) tobozai felállók, éretten széthullók. Közép-Európa hegységeiben 800 és 1900 m között a bükkel, illetve a luccal elegyedik. Északon alacsonyabban is megtalálható. Magyarországon a nyugati határszélen kevert erdőkben őshonos. Érzékeny a légszennyezésekre. A jegenyefenyők az Észak-Amerikában elterjedt tűlevelű magashegységi erdők legfontosabb fajai közé tartoznak. A duglászfenyőfajok (Pseudotsuga spp.) Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékén, az ún. pacifikus tájakon őshonosak. Egyik fajukat, a közönséges duglászfenyőt (Pseudotsuga menziesii) Európában is sikerrel telepítik. Erdészeti művelésbe vonták a hemlokfenyőfajokat (Tsuga spp.) is, melyek a Himalájától Kelet-Ázsián át Észak-Amerikáig terjedtek el. A lucfenyő (Picea abies) levelei szúrósak, négyélűek, 1-2,5 cm hosszúak, fésűsen állók. Az eurázsiai tajga fontos alkotója. Hazánkban a Nyugat-Dunántúlon őshonos.

Jegenyefenyő (Abies alba, Pinaceae) (Babos Károly felvétele)
Jegenyefenyő (Abies alba, Pinaceae) (Babos Károly felvétele)

Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel (Turcsányi Gábor felvétele)
Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel (Turcsányi Gábor felvétele)

A vörösfenyőfélék alcsaládja - Laricoideae

Hosszú- és rövidhajtásaikon egyaránt vannak tűlevelek. A hosszúhajtásokon az első évben szórt állású tűlevelek jelennek meg, amelyek hónaljában a 2. évtől rövihajtások fejlődnek. A vörösfenyő (Larix decidua) tobozai kicsik (2-3,5 cm hosszúak), éretten nem esnek szét. Tűlevelei a rövidhajtásokon 20-40-esével csomókban állnak, ősszel lehullanak. Fényigényes fajként Közép-Európában az Alpok fahatárához közel a legelterjedtebb, de előfordul a Kárpátokban, a Szudétákban, valamint a Tátrától Varsóig terjedő térségben is. Hazánkban a Nyugat-Dunántúlon őshonos. Az Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica) szúrós, örökzöld tűlevelei a törpehajtásokon csomókban állnak. Az Atlasz-hegységben őshonos. Kék tűlevelű változatát Európában a Földközi-tenger vidékén díszfának ültetik. A libanoni cédrus (Cedrus libani) Libanonban, Szíriában és Törökország délkeleti részén őshonos. Oldalágai vízszintesen állnak. Dél-Európa parkjaiban gyakori díszfa. A mindössze négy ismert fajt tartalmazó nemzetség két további képviselője a himalájai cédrus (Cedrus deodara) és a Ciprus szigetén őshonos ciprusi cédrus (Cedrus brevifolia).

Európai vörösfenyő (Larix decidua, Pinaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Európai vörösfenyő (Larix decidua, Pinaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica, Pinaceae) (Szabó Mária felvétele)
Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica, Pinaceae) (Szabó Mária felvétele)

Az erdeifenyőfélék alcsaládja - Pinoideae

Tűleveleket kizárólag a rövidhajtásaikon viselnek. A közönséges erdeifenyő (Pinus sylvestris) kéttűs, tűlevelei 4-7 cm hosszúak . Törzse és idősebb ágai rozsdavörösek . A Nyugat-Dunántúlon és a Bakony északi oldalán, Fenyőfőn őshonos. Gyantájáért csapolják. A feketefenyő (Pinus nigra) szintén kéttűs, de tűlevelei az erdeifenyő hasonló szerveinél hosszabbak (8-15 cm-esek). Törzse és idős ágai szürkésfeketék. Közép- és Dél-Európa mészkőhegységeiben meleg, száraz élőhelyeken pionír fafaj[1068]. A Kőszegi hegységben őshonosnak tekintik az előfordulását. Nálunk homoktalajokon és dolomit-kopárokon telepítik is. A törpefenyő (Pinus mugo) legfeljebb 3,5 m magas, kéttűs fa. Tűlevelei 2,5 cm hosszúak, tojásdad tobozai 2-5 cm-esek. A Kárpátok és a Balkán magashegyi régióiban, a lucos öv fölött él. A cirbolyafenyő (Pinus cembra) Közép-Európa magasabb hegyeiben 3000 m-ig felhatoló fa. Tűlevelei ötösével állnak. Földre hullott tobozaiból csak 3 év elteltével, a toboz szétesése után hullanak ki ízletes magvai. Az egész mediterráneum köves partvidéki hegyoldalain erdőalkotó kéttűs aleppóifenyő (Pinus halepensis) világoszöld tűlevelei 6-15 cm hosszúak, vékonyak, hajlékonyak. Gyantájával Görögországban borokat ízesítenek. A tengerparti fenyő (Pinus pinaster) a nyugat-mediterrán és a dél-atlanti tengerpartok őshonos, kéttűs fenyője. Tűlevelei 10-25 cm, érett tobozai 10-22 cm hosszúak. A tobozok több évig a fán maradnak. Fájából gyantát nyernek. Az európai mandulafenyő (Pinus pinea) főként a Földközi-tenger nyugati partvidékén honos. Jellegzetes, ernyő alakú fa . 10-20 cm hosszú, sötétzöld, szúrós levelei kettesével állnak. Tobozai 8-14 cm hosszúak. Olajban gazdag, mandulaízű magvai ehetők. A római legionáriusok fejadagjában is szerepeltek. Az Amerikai Egyesült Államokban a kaliforniai Sierra Nevada 3000 m-es magasságú régiójában él a szálkásfenyő (Pinus aristata), amelynek egyedei a Föld jelenleg élő legidősebb fái (több, mint 4000 évesek).

Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) porzós virágokkal (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) porzós virágokkal (Turcsányi Gábor felvétele)

Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) törzse (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) törzse (Turcsányi Gábor felvétele)

Feketefenyő (Pinus nigra, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Feketefenyő (Pinus nigra, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Törpefenyő (Pinus mugo, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Törpefenyő (Pinus mugo, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Cirbolyafenyő (Pinus cembra, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Cirbolyafenyő (Pinus cembra, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Aleppóifenyő (Pinus halepensis, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Aleppóifenyő (Pinus halepensis, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Mandulafenyő (Pinus pinea, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Mandulafenyő (Pinus pinea, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Mandulafenyő (Pinus pinea, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Mandulafenyő (Pinus pinea, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A mocsárciprusfélék családja - Taxodiaceae

16 fajuk ismert. Termőpikkelyeiken általában kettőnél több magkezdemény ül. Fedőpikkelyeik hozzánőttek a termőpikkelyekhez. Pollenszemeikről hiányzanak a légzsákok. Spirálisan vagy (pl. a Metasequoia nemzetségben) két sorban elhelyezkedő leveleik lapított tűlevelek vagy pikkelyszerűek. Tobozuk fásodott. A virginiai mocsárciprus (Taxodium distichum) Észak-Amerika délkeleti részén (Floridában, valamint a Mississippi árterén) mocsárerdőket alkot. Lapos tűlevelei két sorban állnak. Ősszel rozsdavörösre színeződő leveleivel együtt rövidhajtásai is lehullanak a fákról. Élőhelyeinek magas talajvize vagy tartós elárasztása miatt légzőgyökereket (pneumatophora) fejleszt. Parkokban tavak mellé telepítik (Magyarországon pl. Vácrátóton, Martonvásáron, Szarvason megtalálható). Az ős-mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides) kövületeit[1069] előbb megtalálták, mint élő egyedeit. Ez utóbbiakat Kínában, Szecsuán tartományban 1941-ben fedezték fel. Dugványozással is jól szaporítható. A hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) csaknem 100 méteresre növő, örökzöld, 2000-3000 évig élő fa. Törzsátmérője a 8 m-t is meghaladhatja. Legnagyobb élő példányát "Sherman tábornok"-nak nevezik. Fájának tömege eléri egy félhektárnyi lucállomány együttes fatömegét. Kaliforniában 1841-ben fedezték fel a faj által alkotott "óriásfák erdejét", amelyet Sequoia Nemzeti Park néven 1890-ben védetté nyilvánítottak. Megmentéséért Lincoln és Roosevelt elnök is sokat tett. Európában díszfaként ültetik. Az örökzöld mamutfenyő (Sequoia sempervirens) vörös színű kérge miatt a redwood nevet kapta. Magassága vetekszik az óriás mamutfenyőével. Észak-Amerika nyugati partvidékén 1000 m tengerszint feletti magasságig elterjedt.

Virginiai mocsárciprus (Taxodium distichum, Taxodiaceae) (Csáky Péter felvétele)
Virginiai mocsárciprus (Taxodium distichum, Taxodiaceae) (Csáky Péter felvétele)

Mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum, Taxodiaceae) (Csáky Péter felvétele)
Mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum, Taxodiaceae) (Csáky Péter felvétele)

A ciprusfélék családja - Cupressaceae

Termőpikkelyeiken, a mocsárciprusfélékhez hasonlóan, általában kettőnél több magkezdemény ül. További megegyezés a két család között, hogy fedőpikkelyeik is hozzánőttek a termőpikkelyekhez, és pollenszemeikről is hiányzanak a légzsákok. 135 fajukkal az egész Földön elterjedtek. Tű-, illetve leggyakrabban pikkelyszerű leveleik átellenesen vagy hármas örvökben állnak. A legtöbb nemzetség fajainak toboza fásodott, a borókáké (Juniperus spp.) viszont elhúsosodott pikkelylevelű tobozbogyó.

Az európai ciprus (Cupressus sempervirens) Észak-Perzsiában, Kis-Ázsiában, Ciprus és Kréta szigetén őshonos, zárt erdőt azonban már csak Kréta szigetén alkot . Karcsú változata, amely a törzséhez szorosan simuló ágai miatt oszlophoz hasonló alakú , ma a mediterráneum jellegzetes fája. Sűrűn, keresztben átellenesen elhelyezkedő, egy milliméter hosszú, pikkelyszerű levelei kellemes illatúak. Dió nagyságú, duzzadt tobozai pajzsszerű, közepükön szarvacskás pikkelylevelekből állnak . A közönséges boróka (Juniperus communis) hegyes tűlevelei hármas örvökben állnak. Tobozbogyói éretten kékek, majd a második évben feketés színűvé válnak. Drogként[1070] fertőtlenítő, méregtelenítő és vizelethajtó teák készítésére használják őket. A faj Európában a síkságokon és a hegyvidékeken egyaránt elterjedt. Magyarországon meszes és savanyú kémhatású homoktalajokon, valamint a Középhegységben egykori erdők helyén fordul elô. A korábbi legeltetés indikátornövénye. Tobozbogyóit pálinkák (gin, Becherovka vagy Karlsbadi keserű, borovicska, Steinhäger, Genever) készítésére használják. Az Észak-Amerikából származó közönséges tuját (Thuja occidentalis), valamint a Kelet-Ázsiából származó keleti életfát (Biota orientalis) parkokba ültetik.

Európai ciprus (Cupressus sempervirens, Cupressaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Európai ciprus (Cupressus sempervirens, Cupressaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Európai ciprus (Cupressus sempervirens, Cupressaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Európai ciprus (Cupressus sempervirens, Cupressaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Európai ciprus (Cupressus sempervirens, Cupressaceae) toboza (Turcsányi Gábor felvétele)
Európai ciprus (Cupressus sempervirens, Cupressaceae) toboza (Turcsányi Gábor felvétele)

Közönséges boróka (Juniperus communis, Cupressaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Közönséges boróka (Juniperus communis, Cupressaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Életfa (Biota orientalis, Cupressaceae) hajtása és toboza (Turcsányi Gábor felvétele)
Életfa (Biota orientalis, Cupressaceae) hajtása és toboza (Turcsányi Gábor felvétele)



[1067] A földtörténeti középkor mintegy 195 millió évvel ezelőtt kezdődött és 60 millió évvel ezelőtt ért véget. Három nagy korszaka, a triász, a jura és a kréta 35, 35, illetve 65 millió éven át tartott. Korábbi szakaszukat üledékeik földtörténeti rétegekben való elhelyezkedése alapján alsó, későbbi szakaszukat pedig felső jelzővel illetjük (pl. alsó kréta, felső triász).

[1068] Pionír az a társulás, amely egy növényektől valamilyen ok (pl. tűz pusztítása, vulkáni láva kiömlése) miatt mentes területen elsőként jelenik meg. Alkotó fajai a pionír növények.

[1069] Fosszília (kövület) a Föld története folyamán egykor élt és megkövesedett állapotban fennmaradt élőlény.

[1070] A gyógynövényeket ún. drogokként hasznosítjuk. A drog olyan növényi vagy állati eredetű anyag, amely gyógyászati vagy élvezeti célokra alkalmas vegyületeket tartalmaz. A Magyar Gyógyszerkönyv (Ph.Hg.VI., Ph.Hg.VII.), illetve az Európai Gyógyszerkönyv (Ph.Eu) hivatalos droglistája az alábbi:
Juglandis folium
 diófalevél
  Juglans regia
   Juglandaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Amylum solani
 burgonyakeményítő
  Solanum tuberosum
   Solanaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Amylum maydis
 kukoricakeményítő
  Zea mays
   Poaceae
    Ph.Eu
     szabadforgalmú
Centaurii herba
 ezerjófű
  Centaurium erythraea
   Gentianaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Althaeae radix
 orvosiziliz-gyökér
  Althaea officinalis
   Malvaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Althaeae folium
 orvosiziliz-levél
  Althaea officinalis
   Malvaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Crataegi summitas
 galagonya virágzó ágvége
  Crataegus monogyna
  Crataegus oxyacantha
   Rosaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Sambuci flos
 bodzavirág
  Sambucus nigra
   Sambucaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Graminis rhizoma
 tarackbúza-gyökértörzs
  Agropyron repens
   Poaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Tiliae flos
 hársfavirág
  Tilia cordata
  Tilia platyphyllos
   Tiliaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Amylum tritici
 búzakeményítő
  Triticum aestivum
   Poaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Uvae ursi folium
 medveszőlőlevél
  Arctostaphylos uva-ursi
   Ericaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Gentianae radix et rhizoma
 tárnicsgyökér és -gyökértörzs
  Gentiana lutea
   Gentianaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Oleum ricini
 ricinusolaj
  Ricinus communis
   Euphorbiaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Balsamum peruvianum
 perubalzsam
  Myroxylon balsamum var. pereirae
   Fabaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Benzoe
 benzoegyanta
  Styrax benzoides
   Styracaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Valerianae rhizoma et radix
 macskagyökér
  Valeriana officinalis
   Valerianaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Cardui benedicti herba
 benedekfű
  Cnicus benedictus
   Asteraceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Marrubii herba
 orvosi pemetefű
  Marrubium vulgare
   Lamiaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Oleum lini
 lenolaj
  Linum usitatissimum
   Linaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Ononidis radix
 tövisesiglice-gyökér
  Ononis spinosa
   Fabaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Plantaginis folium
 útifűlevél
  Plantago lanceolata
  Plantago major
   Plantaginaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Agar-agar
 agar-agar (ágármoszat)
  Ahnfeltia, Gelidium spp.
   Rhodophyta
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Calami rhizoma
 kálmosgyökértörzs
  Acorus calamus
   Araceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Gummi arabicum
 arabmézga
  Acacia senegal
   Mimosaceae
    Ph.Hg.VI., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Cardamomi fructus
 kardamomtermés
  Elettaria cardamomum var. minuscula
   Zingiberaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Herniariae herba
 porcikafű
  Herniaria glabra
  Herniaria hirsuta
   Illecebraceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Aurantii pericarpium
 narancsterméshéj
  Citrus sinensis
   Rutaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Thymi vulgaris herba
 kerti kakukkfű
  Thymus vulgaris
   Lamiaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Cynosbati fructus sine semi
 csipkebogyó-áltermésfal
  Rosa canina
   Rosaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Verbasci flos
 ökörfarkkóró-virág
  Verbascum phlomoides
  Verbascum thapsus
   Scrophulariaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Capsici fructus
 paprika
  Capsicum annuum convar. longum
   Solanaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Cynosbati pseudofructus
 csipkebogyó-áltermés
  Rosa canina
   Rosaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Lini semen
 lenmag
  Linum usitatissimum
   Linaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Malvae folium
 mályvalevél
  Malva sylvestris
   Malvaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Rosmarini folium
 rozmaringlevél
  Rosmarinus officinalis
   Lamiaceae
    Ph.Eu
     szabadforgalmú
Malvae flos
 mályvavirág
  Malva sylvestris
   Malvaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Equiseti herba
 mezeizsurló-herba
  Equisetum arvense
   Equisetaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Veratri rhizoma et radix
 fehérzászpa-gyökértörzs és -gyökér
  Veratrum album
   Melanthiaceae
    Ph.Hg.VII.
     erős hatású
Hyoscyami folium
 beléndeklevél
  Hyoscyamus niger
   Solanaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     erős hatású
Belladonnae folium
 nadragulyalevél
  Atropa bella-donna
   Solanaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     erős hatású
Belladonnae radix
 nadragulyagyökér
  Atropa bella-donna
   Solanaceae
    Ph.Hg.VII.
     erős hatású
Chinae succirubrae cortex
 vöröskínafa-kéreg
  Cinchona pubescens
   Rubiaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     erős hatású
Ipecacuanhae radix et rhizoma
 ipekakuána-gyökér és -gyökértörzs
  Uragoga ipecacuanha
   Rubiaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     erős hatású
Strychni semen
 ebvészmag
  Strychnos nux-vomica
   Loganiaceae
    Ph.Hg.VII.
     erős hatású
Aloe
 aloe
  Aloë ferox
   Asphodelaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Hg.VI., Ph.Eu
     erős hatású
Stramonii folium
 maszlaglevél
  Datura stramonium
   Solanaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     erős hatású
Frangulae cortex
 kutyabengekéreg
  Frangula alnus
   Rhamnaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Rhei rhizoma
 rheumgyökértörzs
  Rheum palmatum
   Polygonaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Sennae folium
 szennalevél
  Cassia angustifolia
   Caesalpiniaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Sennae fructus
 szennatermés
  Cassia angustifolia
   Caesalpiniaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Agrimoniae herba
 párlófű
  Agrimonia eupatoria
   Rosaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Quercus cortex
 tölgyfakéreg
  Quercus petraea
   Fagaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Ratanhiae radix
 ratanhiagyökér
  Krameria triandra
   Fabaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Achilleae herba
 cickafarkfű
  Achillea millefolium
   Asteraceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Anisi vulgaris fructus
 közönséges ánizs
  Pimpinella anisum
   Apiaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Carvi fructus
 köménytermés
  Carum carvi
   Apiaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Caryophylli flos
 szegfűszeg
  Syzigium aromaticum
   Myrtaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Chamomillae anthodium
 orvosiszékfű-virágzat
  Matricaria recutita
   Asteraceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Cinnamomi cassae cortex
 kassiafahéj
  Cinnamomum aromaticum
   Lauraceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Coriandri fructus
 koriandertermés
  Coriandrum sativum
   Apiaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Foeniculi fructus
 édesköménytermés
  Foeniculum vulgare
   Apiaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Juniperi galbulus
 boróka-tobozbogyó
  Juniperus communis
   Cupressaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Lavandulae flos
 levendulavirág
  Lavandula angustifolia
   Lamiaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Melissae folium
 citromfűlevél
  Melissa officinalis
   Lamiaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Menthae crispae folium
 fodormentalevél
  Mentha spicata
   Lamiaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Menthae piperitae folium
 borsosmentalevél
  Mentha piperita
   Lamiaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Salviae folium
 orvosizsálya-levél
  Salvia officinalis
   Lamiaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Serpylli herba
 mezei kakukkfű
  Thymus serpyllum
   Lamiaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Liquiritiae radix et rhizoma
 édesgyökér
  Glycyrrhiza glabra
   Fabaceae
    Ph.Hg.VII., Ph.Eu
     szabadforgalmú
Primulae radix et rhizoma
 kankalingyökér és -gyökértörzs
  Primula vulgaris
   Primulaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Saponariae albae radix
 fehér szappangyökér
  Gypsophila paniculata
   Caryophyllaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Pix juniperi
 borókafakátrány
  Juniperus oxycedrus
   Cupressaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Absinthii herba
 fehér ürömfű
  Artemisia absinthium
   Asteraceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Trifolii fibrini folium
 vidrafűlevél
  Menyanthes trifoliata
   Menyanthaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú
Lini seminis farina
 lenmagliszt
  Linum usitatissimum
   Linaceae
    Ph.Hg.VII.
     szabadforgalmú