Ugrás a tartalomhoz

Magyarország virágos növényei

Wagner János, Hoffmann Károly (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

XII. osztály: Húszporzósak. Icosandria.

XII. osztály: Húszporzósak. Icosandria.

Minden virágban van legalább 20 szabad porzó, melyek a korong- vagy tányéralakú vaczok, az állítólagos csésze szélére (látszólag a pártacsövéhez) vannak nőve.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia.

Természetes rendszer: Rózsafélék. Rosaceae.

Közönséges mandola.

Prunus Amygdalus Stokes. – (Csemegemandula. – Amygdalus communis L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 30. t. 1. (a–b) k. Fa. 6–10 m. Levelei hosszúkás lándsásak, fűrészesek; alsó fűrészfogai mirigyesek. A kocsánya rövid. Virágai a levelek kifejlődése előtt nyílnak. Csészéjök harangalakú, piros; szirmai fehérek vagy rózsaszínűek. Magháza szöszös; csonthéjas termése lapított, húsos; csontos héja aprólikacsú. Húsos burka élvezhetetlen. Dél-Európában vadon terem, hazánkban verőfényes, enyhébb helyeken termesztik. Tenyészetének északi határa Ungvár. Van keserű- és édesmagvú fajtája. Az édes magot süteményekhez használják. Olajat, mandulatejet készítenek belőle. 3–4.

Törpe mandola.

Prunus nana (L.) Zucc. (Hanga mandula. – Amygdalus nana L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 50–100 cm. Levelei lándsásak, fűrészesek, de nem mirigyesek; alsó részükben ékalakúak és épek. Virága sötétpiros; gyümölcse csaknem gömbölyű; szöszös, héja száraz. Csonthéja majdnem sima, pontozatlan; magja nem élvezhető. Termést különben is keveset érlel. Terem sziklás helyeken, szőlők közelében, a Kárpátok déli lejtőitől szórványosan az ország minden dombvidékén. A kultura sok helyt kipusztítja. Kedves díszcserje is. 5.

Törpe mandola.

Őszi baraczk.

Prunus Persica (L.) Zucc. – (Szőrös baraczk. – Persica vulgaris Mill. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae. – Fa. 2–6 m. Levelei hosszúkás lándsásak, kihegyezettek és fűrészesek; fűrészfogai feketedő szálkával. A fiatal levelek viszszájukon szőrösek, hamar lekopaszodók. Virágai a leveledzés előtt nyílnak. A csésze harangalakú. Szirmai igen szép világos biborszínűek. Termésének húsos burka leves, többnyire bársonyos szőrű; van azonban egészen kopasz fajtája is. Csonthéja kemény, mélyen árkolt.

Hazája valószinűleg Khina, jelenleg számos fajtában termesztik, kivált szőlőkben. 4.

Őszi baraczk.

Kajszin baraczk.

Prunus Armeniaca L. – (Sárga vagy tengeri baraczk. – Armeniaca vulgaris Lam. – Term. rendszer: Rózsafélék. Rosaceae.) – 30. t. 3. k. Fa. 4–8 m. Levelei rendszerint szíves vállból széles tojásalakúak, kihegyezettek; 2–3-szorosan fűrészesek. Virágai a leveledzés előtt nyílnak, fehérek vagy halványpirosak. Gyümölcse gömbölyű, egy középbarázdával; bőre bársonyos, narancsszínsárga, a nap felé fordult oldalon biborszinű foltokkal. Húsa kellemes ízű. Csonthéja a szélén barázdált, különben sima. Hazája Ázsia; már a Kaukázusban vadon terem. Mint kedves gyümölcsfát kertbe és szőlőkbe ültetik. Legtöbbet termesztenek Kecskemét vidékén. 3–4.

Kerti szilva.

Prunus domestica L. – (Prunus oeconomica Borkh. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 30. t. 4. k. Fa. 3–10 m. Kopasz ágai többnyire tövistelenek. Levelei kerülékesek, csipkésen fűrészesek; fiatalon szőrösek, végre csak fonákon kissé pelyhesek. Virágai rendszerint párosan állanak. Szirmai zöldesfehérek. Gyümölcse hosszúkás vagy gömbölyű. A gyümölcs nagysága, színe, íze, továbbá a szerint, hogy húsa a magról leválik-e vagy sem, számos fajtát különböztetnek meg. Ilyenek: a beszterczei, olasz, kék, duránczi, lószemű szilva és mások. Hazája Kis-Ázsia; ma az egész országban termesztik, külön szilvásokban is. Szőlőkbe is ültetik. 4–5.

Kökény szilva.

Prunus spinosa L. – (Boronafa, ekeakadály, ekegúzs, kökény vagy kökénytövis. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 0·5–3 m. Igen ágas, tövises cserje; fiatal ágai szőrösek. Levelei hosszúkás tojásdadok. Virágai rendszerint a levelek feslése előtt nyílnak s többnyire magánosan fejlődnek kopasz kocsányokon. Termései gömbölyűek, körülbelül 1 cm. átmérőjűek, kékeshamvúak, fanyarok, és csak akkor élvezhetők, ha már a fagy érte. Terem erdők szélén, alacsonyabb fekvésű helyek szakadékai és vizmosásai mentén, utak szélén, mesgyéken az egész országban. 3–4.

Egyik hazánkra jellemző eltérése a P. dasyphylla Schur alfaj. Ennek a levele, kocsánya és csészéje szőrös.

Kökény szilva.

Édes cseresznye.

Prunzus avium L. – (Cerasus avium (L.) Moench., C. dulcis G. M. Sch. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Fa. 6–15 m. Levelei hosszúkás viszszás tojásalakúak; kihegyezettek, durván fűrészesek. A levélnyeleken, közvetlen a lemez alatt, mindenik oldalon egy-egy bibircs látható. Virágzata 2–6-virágú ernyő. Lehetséges, hogy eredeti hazája Kis-Ázsia; onnan azonban már régen behozták Európába és ma földrészünknek úgyszólván minden hegyvidékén vadon terem. Hazánkban az 1000 m.-nél magasabb hegyekre is felmegy. Gyümölcse kicsiny és többnyire fekete. Kertben színre, ízre és nagyságra nézve számos különböző fajtát termesztenek. Ilyenek: a ropogós cseresznye, szíves cseresznye, puha cseresznye stb. 4–5.

Édes cseresznye.

Savanyú meggy.

Prunus Cerasus L. – (Borízű, közönséges, spanyol meggy. – Cerasus vulgaris Mill. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 30. t. 2. k. Fa. 2–7 m. Levelei csaknem bőrneműek, fényesek, kerülékesek, 1–2-szer mirigyesen fűrészesek. A levélnyeleken többnyire 1–2 bibircs van. Virágzata ernyős. Gyümölcse két végén kissé lapított, savanyú. Hazája Kis-Ázsia; ma számos fajtában mindenütt termesztik. Legszebb fajtája az üveg meggy, melyet Kecskemét környékén nagyban termesztenek. 4–5.

Cseplesz meggy.

Prunus pumila (L.) Fritsch. – (Csep, törpe vagy vadmeggy. – P. Chamaecerasus Jacq., C. fruticosa Pall. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 50–125 cm. Törzse és ágai gyakran lecsepültek. Levelei visszás tojásalakúak, lekerekítettek, a végsők sokszor hegyesek, mirigyesen csipkések és csaknem bőrneműek. A levélnyélen ritkán van mirigy. 1–4 virága áll együtt. Szirmai visszás tojásalakúak. Gyümölcse tojásalakú, kihegyezett, savanykás. Terem hazánk délibb, napos, erdőtlen dombvidékén, helyenként nagy mennyiségben. Többnyire ugyanazokon a helyeken fordul elő, a hol a törpe mandola terem. 4–5.

Cseplesz meggy.

Saj meggy.

Prunus Mahaleb L. – (Bádeni, török vagy törpe meggy. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. Fa. 2–6 m. A levelek nyele nem mirigyes. A lemez tojásalakú vagy kerekded, széle mirigyesen és tompán fűrészes. Virágai felálló, csaknem sátorozó fürtben fejlődnek; fehérek, illatosak. Gyümölcse borsónagyságú, fanyar. Terem szórványosan hazánk minden hegy és dombvidékén, kivált délen. 5.

Fája erős és kellemes illatú. Pipaszárakat, szopókákat, sétapálczákat, esernyőnyeleket és egyéb apróbb tárgyakat készítenek belőle. Helyenként tenyésztik is, pl. Sopron, Esztergom vármegyében (török meggyfa).

Saj meggy.

Zelnicze meggy.

Prunus Padus L. – (Csórmány, gerézdes-, kutya-, madár-, vad- vagy zsidócseresznye, gyöngyvirágfa, májusfa, tyúkszemfa, zelnicze, koczérka. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 31. t. 1. k. Fa. 3–10 m. A levelek nyelén két mirigy van; lemezük hosszúkás kerülékes, kihegyezett. Fehér, nem nagy virágai hosszúnyelű, csüngő fürtökben fejlődnek; illatosak. Bogyószerű gyümölcse fekete; kellemetlen ízű. Tenyészik szórványosan hazánk északi és keleti hegyvidékén, főleg erdős völgyekben. Kedvelt kerti növény. 5–6.

Más honi faj: Pr. insititia L. (elvadulva). – petraea Tausch.

E rendbe sorolható: Crataegus monogyna (XII. o. 2. r.).

2. rend: Két-ötbibeszálúak. Di-Pentagynia.

Bibeszálak száma 2–5.

Vad körte.

Pirus communis L. – (Koczafa, vaczkor, vad körtvély. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 31. t. 2. k. Fa. 5–20 m. A levelek nyele körülbelül olyan hosszú, mint a lemezük; a lemez tojásalakú, aprón fűrészes vagy csaknem épélű. Fehér virága apró ernyőkben fejlődik; gyümölcse kisebbszerű, fanyar; teljesen érett állapotban – pl. szénában eltéve – megszotykosodik és akkor jóízű. Némely tudós szerint tőalakja annak a tömérdek körtefajtának, melyet ma színre, alakra és ízre különböző gyümölcséért mindenütt termesztünk. Más tudósok szerint pedig, épen megfordítva, honosított nemes fajtáink elvadult példányainak az ivadéka. Terem szórványosan az egész országban. 4–5.

Fája finomabb asztalos és esztergályos munkákra használható és igen értékes.

Vad alma.

Pirus Malus L. – (Malus sylvestris Mill. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 31. t. 3. k. Fa. 5–10 m. Koronája terebélyesebb, mint a körtefáé. Leveleinek nyele csak félakkora, mint lemeze; a lemez tojásalakú, tompán fűrészes és visszáján sűrűn molyhos; gyakran gyűrött. Virága fehér- vagy rózsaszínű. Termése mindkét végén horpadt. Tenyészik hazánk minden erdős vidékén, de a vadkörténél jóval ritkább. Őse-e annak a sok almafajtának, melyet gyümölcsöseinkben, szőleinkben és kertjeinkben tenyésztünk, vagy megforditva, emezek elvadult példányainak az ivadéka-e? erre nézve biztosat nem tudunk. Tény, hogy a vad alma gyümölcse nem mind egyforma. Van olyan, a mely annyira fanyar, hogy csaknem élvezhetetlen, és akad – úgy látszik, vidékenként – olyan, a melynek a gyümölcse édes és kitünő, sajátságos zamatú. Mindig kicsiny, legfeljebb diónagyságú. 4–5.

Veres berkenye.

Sorbus aucuparia L. – (Berekenye, kórusfa, piros kutyacseresznye, süvöltin körtvély, gálnafa. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 31. t. 5. k. Fa. 3–12 m. Levelei szárnyasak; levélkéi lándsásak, lemezük alapja kerekített, széle egy-kétszer fűrészes. A nyél és a kocsány gyengén szőrös. Számos fehér, apró virága bogernyőt képez. Virágjának illata a poloska szagára emlékeztet. Termése élénkveres, fanyar és embernek élvezhetetlen. Sok madár azonban szereti. Terem erdőkben, sziklás, köves, cserjés helyeken az egész ország hegyvidékén, még pedig a kopaszabb, vagyis a kevésbbé szőrös tőalak hazánk északi felében, az erősen molyhos és szőrös rügyű fajtája a S. lanuginosa Kit., hazánk délibb és keletibb részében gyakori. Diszcserjének is ültetik. 5–6.

Barkócza berkenye.

Sorbus torminalis (L.) Cr. – (Atlasz bogyó, barkóczafa, burkolcsa. – Crataegus torminalis L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Fa. 10–25 m. Hosszú nyelű leveleinek a széle mélyen bevágott, karéjai szétterpeszkedők, kihegyezettek; egy-egy oldalon van 3–5; szélük gyöngén fűrészes; viszszájuk fiatal korban molyhos. Virágai fehérek, termése tojásalakú, barna, egészen érett korban tésztás és ehető. Terem – az Alföld lapályait kivéve – az egész országban. Fája értékes. 5–6.

Barkócza berkenye.

Lisztes berkenye.

Sorbus Aria (L.) Cr. – (Lisztes galagonya, süvöltény v. süvöltinfa, lisztfa. – Crataegus Aria L., Aria nivea Host. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 31. t. 4. k. Fa. 10–12 m. A fiatal ágak, a levelek fonáka és a kocsányok sűrűn molyhosak. Levelei egyszerűek, kerülékesek és nagyok; szélük mélyen és egyenetlenül fűrészes. Fehér virágai laza bogernyőben fejlődnek. Molyhos gyümölcse érett korban narancsszínű, savanykás-édes és ehető. Terem az egész ország hegy- és dombvidékén. Fája értékes. 5.

Más honi fajok: S. austriaca Beck.,chamaemespilus L.,domestica L. (fojtós berkenye), – meridionalis Guss.,perincisa Borb. et Fek.,semipinnata Borb.,sudetica Tsch.

Borízű naspolya.

Mespilus germanica L. – (Lasponya, miszpulya, nyospolya. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 32. t. 1. k. Fa. 2–5 m. Levelei nagyok, lándsásak, visszájokon molyhosak. Magános virágai fehérek. Gyümölcse körtenemű, csúcsán lapos horpadása van, melyet a csésze karéjai galléroznak. Karácsony tájban megtésztásodik és akkor élvezhető. Ize sajátságos, savanykás. Tenyésztik hazánk délvidékén, főképen szőlőkben. 5–6.

Egymagvú galagonya.

Crataegus monogyna Jacq. – (Egybibés gelegenye (és egyéb kiejtéssel), ibafa, Isten gyümölcse. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 32. t. 2. k. Cserje. 3–5 m. A levél nyele akkora mint a lemeze fele; a lemez többnyire tojásdad, válla ékalakú vagy elmetszett. Van 3–5 (–9) egyenlőtlenül fűrészes karéja. A meddő ágak pálhái igen nagyok, hasogatottak. Fehér virágai bogernyőkben fejlődnek. Termése vérveres, később fekete, hosszúkás és egymagvú. A magházon is csak egy bibeszála van. Terem erdőkben, gyepükben, utak szélén az egész országban. Eleven sövénynek ültetik, de erre nem alkalmas, mert sok káros rovarnak ád tanyát. 5–6.

Csere galagonya.

Crataegus Oxyacantha, L. – (Fehér tövis, Krisztus tövis, szaragyógya. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) Cserje. 2–5 m. Levelei 3–5-karéjuak, egyenetlenül fogasok; mellékereik inkább csúcs-felé görbülők. Fehér virágai laza bogernyőben fejlődnek. Termése piros tojásdad, 2 (–3) nxagvú, ugyanennyi bibeszállal. Előfordúl ugyanolyan helyeken, mint az előbbi, de ritkább. 5.

Más honi fajok: Cr. calycina Peterm.,nigra W. et K.,pentagyna W. et K.

Molyhos madárbirs.

Cotoneaster integerrima Med. – (Kőnaspolya, molyhonya, molyhos naspolya. – Cotoneaster vulgaris Lindl. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 60–200 cm. Levelei tojásalakúak, rövidnyelűek, visszájukon eleintén fehéren, végre zölden molyhosak. Apró csüngő virágai halványpirosak. 2–4 bibeszála csúcson nem vastagodott. Termése borsónagyságú, piros. Terem különösen meszes talajon az egész ország hegyvidékén. 4–5.

Más honi fajok: C. nigra Whlbg. (orientalis Kern.), – tomentosa (Ait) Lindl.

Molyhos madárbirs.

Szirti fanyarka.

Amelanchier ovalis Med. – (Bogyófűrt, kövi körte, kövi naspolya, szirti körte vagy naspolya, – Pyrus Amelanchier L., Aronia rotundifolia Pers. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 1–2 m. Kérge feketélő. Levelei tojásalakúak, fiatal korban mindkét lapjukon molyhosak, még pedig visszájukon gyakran rozsdaszínűen, később azonban lekopaszodnak. Gyümölcse borsónagyságú, hamvasfekete, élvezhető, édes; van azonban kellemetlen mellékíze. Terem kivált mészhegységek sziklás, cserjés helyein, hazánk északi hegyvidékén; néhol, például a Nagy-Fátrában, helyenként seregesen. Túl a Dunán és a keleti hegyvidéken nagyon ritka. 4–5.

Szirti fanyarka.

Közönséges birs.

Cydonia vulgaris Pers. – (Birskörtvély, birsalma, bűzös alma. – Pyrus Cydonia, L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 32. t. 3. k. Fa. 3–5. m. Levele tojásalakú, vagy kerűlékes, visszáján molyhos. Virágai nagyok, rózsaszínűek v. fehéres pirosasak. Gyümölcse sárga, molyha könnyen letörölhető. Hazája Ázsia. Kertekben ültetik; hazánk déli vidékein sok helyen elvadúlt, főképen szőlők körűl. Gyümölcsét sajátságos és kellemes ízénél fogva befőttnek, sajtnak készítésére használják. A nép nyersen is eszi. 5. – Kertekben tenyésztik a japán birst (Cydonia japonica Pers.) leveledzés előtt viritó szép skarlátpiros virágaiért.

Legyező bajnócza.

Filipendula ulmaria (L.) Maxim. – (Borvirág, kecskeszakálú fű, legyezőfű, réti legyezőfű, szilvafalegyező fű, tündérfürt, veres kőrontó. – Spiraea Ulmaria L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 33. t. 1. k. Évelő. 60–150 cm. Tőkéje vaskos, szára barázdált, vöröses. Levelei félbeszárnyasak, a levélkék egyenetlenül fűrészesek, a végső nagyobb, tenyeresen 3–5-osztatú. Pálhái nagyok, fűrészesek. Számos apró, sárgás-fehér, édes illatú virága bogernyőben fejlődik. Terméskéi 5–9-ével 3–4 mm. átmérőjű gömböcskékbe vannak összecsavarodva. Terem nedves réteken, vízerek mentén az ország minden hegyvidékén. 6–7.

Kolonczos bajnócza.

Filipendula hexapetala Gilib. – (Függőgyökerű bajnócza, Szt-János kenyere, varjúmogyoró. – Spiraea Filipendula L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 30–70 cm. Fekete színű mellékgyökerei répásak. Szára felső részében csaknem leveletlen. Levélkéi kicsinyek, szárnyasan hasogatottak. Virágai nagyobbak mint az előbbi fajéi, fehérek vagy ritkábban vereslők. 12-esével álló terméskéje nincs összecsavarodva. Terem szárazabb mezőkön az egész országban. 5–7.

Kolonczos bajnócza.

Szillevelű gyöngyvessző.

Spiraea ulmifolia Scop. – (Bajnócza, tündérfűrt. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 80–150 cm. Ágain kiemelkedő élek vannak. Levelei kerülékesek, bevagdalva kétszer fűrészesek. Nyelök, szélök és az erek még elvirítás után is kevéssé szőrösek. Terméskéi a bibeszál tövén rendszerint szőrösek. Terem hazánk keleti hegyvidékének magasabb sziklás, szakadékos, cserjés helyein. 6.

Kertjeinkben számos gyöngyvesszőfajt (például Spiraea salicifolia L.) tenyésztenek, ezek azonban mind Ázsiából vagy Amerikából származnak.

Más honi fajok: S. crenata L.,media Schmidt.

3. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia.

Hat, vagy több bibeszál.

Csipke rózsa.

Rosa canina. L. – (Bicskefa, ebcsipke, parlagi- vagy vadrózsa, tüskefa. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 32. t. 4. k. Cserje. 2–3 m. Ágai rendesen ívalakban görbűlnek; tüskéi tövön laposak, hegyök rendszerint horgas. Levelei 5–7-levélkéjűek, fűrészesek, kopaszok, legfeljebb a főerükön van (visszájokon) kevés szőrszál. A kocsány olyan hosszú, mint a csésze csöve, többnyire azonban 2–3-szor akkora; mirigytelen. Csészekaréjai a termés érése előtt lehullók. Szirmai nagyok, rózsaszínűek vagy fehérek. Termése piros, hosszúkás, csipkebogyó, a »hecsepecse«, melyből igen jó ízt készítenek. Tenyészik az egész országban; számos eltérését csak alapos tanulmánynyal és sok pontosan meghatározott herbariumi anyag segítségével lehet biztosan megkülönböztetni. 6.

Rozsdás rózsa.

Rosa rubiginosa L. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 1–2 m. Szára egyenes, ágai rövidek, tüskéi rendesen egyenlők, horgasok. Levélkéi kisebbszerűek, kerülékesek vagy kerekdedek, mirigyszőrösek, dörzsölve erős, fűszeres illatot árasztanak, mely az alma szagára emlékeztet. Kocsánya 1–1·5 cm. h., a csészesallangokkal együtt sűrűn mirigyes. Szirmai rózsaszínűek, kisebbek mint az előbbi fajéi; bibeszála molyhos. Termése sárgás vörös. Tenyészik számos fajváltozatban az egész országban. 6.

Rozsdás rózsa.

Kökényes rózsa.

Rosa pimpinellifolia L. – (Tompalevelű, aprólevelű- vagy szúrós rózsa. – Rosa spinosissima L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 10–50, ritkán – 120 cm. Ágai sűrűn tüskések. Tüskéi nem egyenlők; vannak hosszabbak, egyenesek és vannak rövidebbek, tűhegyűek v. serteszerüek, melyek kissé horgasok. Levélkéi aprók, széles kerülékesek. Szirmai fehérek. Gyümölcse fekete, vagy fekete barna. Terem főleg meszes dombokon, szórványosan az egész országban. 5–6.

Kökényes rózsa.

Tarka rózsa.

Rosa gallica L. – (Törpe rózsa. – Rosa austriaca Cr., pumila Jacq. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 15–50 cm. Taraczkot hajt; sűrün álló tüskéi könnyen lehullanak és nem egyenlők, gyakran mirigyben végződnek. Csipkésen fűrészes levélkéi bőrneműek, némelyik a telet is kibirja; visszájokon az érhálózat erősen kiemelkedik. Szirmai igen nagyok, világosabb vagy sötétebb biborszínűek. Termése körtealakú majdnem gömbölyü, sárgásveres. Terem ritkás erdőkben, cserjés helyeken, szőlők körűl az egész ország hegyvidékén. Hazánk déli felében gyakori. Van számos fajtája is. 6.

Más honi fajok: R. adenophora Kit.,agrestis Savi,alba L.,arveosis Huds.,caryophyllacea Bess.,coriifolia Fries,dimorpha Bess. (subglobosa Sm.); – dumalis Bechst.,dumetorum Thuill.,elliptica Tausch.,ferox MB.,Gizellae Borb.,glauca Vill.,Herculis Borb.,Jundzillii Bess.,micrantha Sm.,pendulina L., (alpina L.) – rubrifolia Vill.,sempervirens L. (Fiume), – tomentella Leman,tomentosa Sm.,tortuosa Wierzb.,transsylvanica Schur,uncinella Bess.,urbica Leman,zalana Wiesb. és tömérdek itt föl nem sorolható fajváltozat és keverékfaj.

Málna szeder.

Rubus Idaeus L. – (Boldogasszonycsipkéje, csipkefa, erdei szeder, himpér, málnafa. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 33. t. 2. k. Cserje. 50–150 cm. Szára két évig él; tüskés, bókoló. Levele szárnyas; visszája fehérmolyhú. Fehér virágai szártetőző fürtben fejlődnek. A csésze karéjai a termésen visszagörbűlnek. Gyümölcse számos apró husos terméskéből van összetéve; kellemes ízű, piros és bársonyos; érett állapotában a vaczokról leválik. Hazánk hegyvidéki erdeiben közönséges. Irtásokban néha nagy területeket egymaga borít, kivált hazánk északi és keleti részében. Kertbe ültetik. 5–9.

Hamvas szeder.

Rubus caesius L. – (Kékbogyó, seregély szeder. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 2–3 m. Szára többnyire a földre csepűlt és gyéren mirigyes. Levele rendesen 3-, ritkán 5-levélkéjű. Virágai laza bugában fejlődnek. A csésze karéjai a terméshez símulók. Szirmai fehérek, gyümölcse fekete és erősen hamvas. Terem cserjésekben, köves lejtőkön, szakadékokban az egész országban. 5–8.

Hamvas szeder.

Egyik fajtája, a R. arvalis Rchb., szántóföldön gyakori és nehezen irtható gyom. Ennek a levele kisebb, ránczosabb és fonákán jóval szőrösebb.

Borzas szeder.

Rubus hirtus W. et K. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Cserje. 1–2 m. Szára lecsepűlt. Ágai, kivált a csúcsuk felé sűrűn vannak borítva hosszú, liláspiros mirigyes sertékkel; közbe egy-egy ár vagy tűforma tüskével. Levelei rendesen 3-levélkéjűek. Levélkéi színűkön kevés szőrűek, fonákukon halványabbak és puhaszőrüek. A csésze karéjait is bőven lepik el piros vagy barnásviola mirigyek; elvirítás után felállók. Terem hegyvidékeink erdeiben és irtásaiban helyenként nagy mennyiségben. Hazánkra jellemző faj. 7–9.

Más honi fajok: R. balatonicus Borb.,Bellardii Wh. et N.,bifrons Vest.,brachyandrus Gremli,candicans Wh.,discolor Wh et N.,dumalis Halácsy,dumetorum Wh.,Ebneri Kern.,euplatyphyllos Borb.,glandulosus Bell.,Gremlii Focke,Guentheri Wh. et N.,hedycarpus Focke,Kisfaludyanus Borb.,Kodruensis Simk.,menyházensis Simk.,moestus Holuby,montanus Wirtg.,nitidus Wh. et N.,pachyphyllus Borb.,persicinus Kern.,plicatus Wh. et N.,radula Wh. et N.,saxatilis L.,semitomentosus Borb.,silesiacus Wh.,suberectus Andrz.,sulcatus Vest,Szabói Borb.,tomentosus Borkh.,Vestii Focke és még temérdek keverékfaj.

Havasi magcsákó.

Dryas octopetala L. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 4–6 cm. Levele tojásalakú, erősen csipkés, fonákán ezüstös. Kocsánya és a csészelevelei egyszerű göndör és piros mirigyszőröktől borzasak. Szirmai fehérek. Számos terméskéjének a bibeszála maradandó és gyapjas. Terem gyepes és sziklás helyeken hazánk havasain. 5–8.

Havasi magcsákó.

Közönséges gyömbérgyökér.

Geum urbanum L. – (Cziklász, erdei szegfű, vadszegfű, nyúlszemfű, szegfűszagúgyökerű fű, Szent Benedek fűve. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 33. t. 3. k. Évelő. 20–60 cm. Az egész növény puhaszőrű; kevéssé ágas. Alsó levelei lantalakúan szárnyasak, a felsők három osztatúak. Pálhái nagyok, levélszerűek. Virágai sárgák, laposan szétterűlő szirmokkal; az utóbbiak akkorák mint a csésze. Számos terméskéje borzas gömböt képez. Maradandó és hosszú bibeszálai a végükön meg vannak csavarva. A csészelevelek a termésen hátragörbűlnek. Terem erdők, cserjések szélén, útak mentén az egész országban. 6–9.

Barna tőkéjének szegfűszaga van.

Patakparti gyömbérgyökér.

Geum rivale L. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 20–50 cm. Szára mirigyes. Levelei nagyobbak. Virága bókoló; szirmai még egyszer akkorák mint az előbbi fajé; sárgásak, de rezesen vannak befuttatva. A csésze levelei a termésen fölfelé állanak. Terem nedves erdők szélén, patakok mentén a Kárpátok minden magasabb hegyvidékén. 4–5.

Patakparti gyömbérgyökér.

Hegyi gyömbérgyökér.

Geum montanum L. – (Sieversia montana (L.) Spr. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 5–30 cm. Szára rendesen egyvirágú. Tőlevelei rózsában állanak, lantalakúan szárnyasak és végső karéjuk sokkal nagyobb. Az egész növény sűrűn szőrös. Szirmai nagyok, 10–18 mm. hosszúak és sárgák. A terméskék és a bibeszálak is gyapjasak. Terem gyepes, sziklás helyeken hazánk havasain. 6–8.

Más honi fajok és keverékfajok: G. aleppicum Jacq. (strictum Ait.). – reptans L.,inclinatum Schleich. (rivale × montanum), – Teszlense Simk. (aleppicum × urbanum).

Hármaslevelű waldsteinia.

Waldsteinia trifolia Roch. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 65. t. 5. k. Évelő. 10–18 cm. Levelei hoszszúnyelűek (–10 cm.), 3-levélkéjűek. Levélkéi ép és szélesen ékforma alapból visszás tojásalakúak, sekélyen 2–3 karéjra bemetszettek és egyenetlenűl fűrészesek, mindkét lapjukon szőrösek. Tőkocsánya kevés ágú; az elágazások helyén keskeny lándsás; gyakran gyapjas murvái vannak. Szirmai arany-színsárgák. A portokok színe változik: sárga, narancs és piros. 3–9 magháza selymes, bibeszálai kopaszok. Terem hazánk délkeleti határvidékén, magasabb hegységek völgyeiben. Egyike hazánk legritkább növényeinek. 5.

Más honi faj: a Waldsteinia geoides Willd. (Hazánk középvidékén, szintén ritka.)

Erdei szamócza.

Fragaria vesca L. – (Balmicza, földi eper. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 6–15 cm. Szára és levélnyelei vizszintesen elálló szőröktől borzasak. Levelei hármasak; levélkéi kerűlékesek, fűrészesek. Kocsányainak szőre, legalább az oldalsóké. fölfelé irányul vagy a kocsányra simul. Csészéje elálló vagy visszatűrt. Termése hosszúkás kúpformájú, vaczkáról könnyen leválik. Terem száraz erdőkben, gyepükben az egész országban, szórványosan az Alföld lapályain is. 4–6; ritkábban őszig.

Erdei szamócza.

Csattanó szamócza.

Fragaria collina Ehrh. – (Csattogó szamócza. – Fragaria viridis Duch. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 6–15 cm. Levele, kivált a fonákán, selymes. Szárának és levélnyelének, szőrözete vizszintesen eláll. Csészéje a terméshez simúl és a gyümölcse nehezen választható el a vaczkától. Gyakran csak porzós virágai vannak és ezeknek a porzója még egyszer akkora mint a hiánytalan virágoké. Terem az egész országban napos dombokon, mezőkön, erdőszélen. 4–6.

Nagygyümölcsű külföldi szamócza-fajokat és keverékfajokat kertbe is ültetnek.

Más honi faj: F. elatior Ehrh.

Piros tőzegeper.

Comarum palustre L. – (Mocsári vagy tavi komorka, vérszem. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Taraczkot hajt. Szárának felső része ágas. Az egész növény többnyire pirosas. Levele 5–7, élesen fűrészes, visszáján fehéres majdnem szálas levélkéből van összetéve. Sötét biborszínű virágai laza fürtben fejlődnek. Szirmai a csészénél rövidebbek. Terméskék kopaszok. Tenyészik nagyon szórványosan hazánk havasainak tőzeges lápjain. 6–7.

Piros tőzegeper.

Liba pimpó.

Potentilla anserina L. – (Ezüstös vagy fehérhátú fű, isten abroszkája, lúdpázsit, pimponya, pipifű, vad varádics. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 10–50 cm. Szára lecsepűlt, rendesen gyökerező. Levelei félbeszárnyasak; felső lapjokon zöldek, kissé selymesek, visszájokon mindig ezüstösek; ritkán egészben fehérek. Magános nagy virágai hosszú kocsányokon fejlődnek, aranyszín-sárgák. Terem az egész országban árkok, útak szélén, főleg libalegelőkön. 5–10.

Liba pimpó.

Kúszó pimpó.

Potentilla reptans L. – (Aranynyal versengő, folyó pimpó, ötlevelű v. ötújjúfű, terjedő pimpó. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Szára a földre csepűlt, gyökerező. Levelei 5 visszás tojásdad, csipkésszélű levélkéből vannak összetéve. Aranyszínű virágai hosszú kocsányokon fejlődnek a levelek hónaljából. Terem árkok szélén, útak mentén az egész országban, kiváltképen nedves helyeken. 5–8.

Kúszó pimpó.

Ezüstös pimpó.

Potentilla argentea L. – (Köszvényfű. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 15–40 cm. Tőkéje rendesen több szárat hajt. Szára felegyenesedő molyhos, felső része bogernyősen ágas. Levelei ötösek; levélkéi durván fűrészesek, szélük visszagyűrött, fonákuk ezüstösen molyhos. Virágai aprók, sárgák; a kocsány elvirítás után felfelé vagy elálló. Terméskék ránczoltak. Terem parlagokon, utak mentén, mezőkön, az egész országban és nagyon változó. 6–7.

Ezüstös pimpó.

Vérontó pimpó.

Potentilla erecta (L.) Hampe. – (Felálló timpó, kinagyökér, tormatilla, vérfű, vér- vagy vérhasgyökér, vad kinafű. (Potentilla Tormentilla Schrank., Tormentilla erecta L. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 15–40 cm. Szára felegyenesedő, nem gyökerezik. Szárlevelei nyeletlenek, hármasak. Pálhái 3–5-osztatúak. Apró aranyszín virága rendesen négyszirmú. Terem ritkás erdőkben, mezőkön, főképen nedves helyeken az ország minden hegyvidékén. 5–9.

Vérontó pimpó.

Terebély pimpó.

Potentilla patula W. et K. – (Kiterült pimpó. – Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 15–25 cm. Szára többnyire lilaszínű; felálló szőröktől borzas. Újjasan összetett levelének levélkéi ékalakú alapból keskenyhosszúkásak és mélyen bevagdaltak; visszájukon a főér mentén érdesek. A külső csésze levelei keskenyek. Szirmai szélesek, háromszögűen visszás tojásdadok. A kocsány elvirítás után rendszerint legörbül. Terméskéje ránczolt. Terem erdők szélén, cserjésekben, hazánk közép és keleti részének hegyvidékén. 5.

Aranyszínű pimpó.

Potentilla pseudochrysantha Borb. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 15–45 cm. Szára felegyenesedő. Tőleveleinek a nyele igen hosszú (–20 cm., sőt több) és elálló hosszú szőröktől borzas; a szőrszál hossza akkora, mint a levélnyél vastagsága. A levél újjasan összetett 5 (3–7) levélkéjű. Levélkéje rövid ékalakú alapból kerülékes, szélesen visszásan tojásdad, mindkét lapján szőrös, de, körülbelül egyformán, zöld. Virága aranyszínű, nagy. A belső csésze karéjai keskeny tojásalakúak, kihegyezettek. Terem sziklás, füves helyeken, erdők szélén hazánk keleti hegyvidékén; sok helyt nagy mennyiségben. Korai, szép virágaival jellemző dísze hazánk keleti részének. 4–6.

Tavaszi pimpó.

Potentilla viridis (Neilr.) Fritsch. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – 33. t. 4. k. Évelő. 5–15 cm. Szára és levélnyele rövid, göndör szőröktől pelyhes; néha mirigyes is. A tőlevelek mindkét oldalon fűszín-zöldek, nem csillagszőrösek; pálháik keskenyek vagy keskenylándsásak. Levele rendesen 5 levélkéből van összetéve; a levélkéi hosszúkás-visszás tojásalakúak, csak csúcsuk felé fűrészesek. Terem hegyvidékek mezei táján. Lehet, hogy hazánk északnyugati részében előfordul, biztos termőhelyet azonban nem tudok. A hazai »tavaszi« pimpó (Potentilla verna Auct. Hung.) valószínűleg mind a P. arenaria Borkh. és a rubens (Cr.) Zim. alakkörébe tartozik. 4–5.

Homoki pimpó.

Potentilla arenaria Borkh. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 2–20 cm. Szára lecsepült. Az egész növény csillagszőröktől bársonyos; kivált a levelek viszszája sűrűn szőrös. Levélkéi ékalakú alapból csúcsuk felé egyformán szélesednek és csúcsukon csaknem csonkítottak; mélyen csipkések. Virágai sárgák. Terem szikár homokos mezőkön, futóhomokon, napos sziklákon az egész országban. Nagyon változik. 3–5.

Fehér pimpó.

Potentilla alba L. – (Term. r.: Rózsafélék. Rosaceae.) – Évelő. 5–25 cm. Tőlevele 5 levélkéjű; a levélkéi kerülékesek, vagy megnyúlt és visszás tojásalakúak; csak a csúcsuk táján néhány előre álló, odasimuló fűrészfoggal; visszájuk sűrűn selymes, felső lapjuk zöld és kopasz; a levélnyelek szőre fölfelé áll. Szára végén rendesen 3 fehér virága van. Szirmai nagyok, a selymes csészénél hosszabbak. Virításkor rendesen meg van a mult évi megbarnult levél is. Terem erdők tisztásain, cserjésekben szórványosan hazánk minden hegyvidékén; gyakran csak szálanként. 5–6.

Más honi fajok: P. adscendens W. et K.,aurea L.,Baumgarteniana Sehur,Benitzkyi Borb.,brachyloba Borb.,canescens Bess.,canoviridis Schur,caulescens L.,chrysocraspeda Lehm.,Clusiana Jacq.,collina Wib.,Crantzii (Cr.) Beck,Haynaldiana Jka.,impolita Whlbg.,Kerneri Borb.,laciniosa Kit,leucotrycha Borb.,Lóczyana Borb.,macrotoma Borb.,magyarica Borb.,micrantha Ram.,microdons Schur,norvegica L.,obscura Willd.,procumbens Sibth.,rubens (Cr.) Zim.,rupestris L.,semiargentea Borb.,serpentini Borb.,supina L.,tuberosa Wolff.,Wiemanniana Günth. et Schumm.