Ugrás a tartalomhoz

MAGYAR ORVOSÉLETRAJZI LEXIKON

KAPRONCZAY KÁROLY

Mundus Kiadó

Z

Z

Zalka Ödön (Kassa, 1897. júl. 1. – Bp., 1957. jún. 28.) orvos, patológus, egy. tanár. Orvosi oklevelét 1920-ban szerezte meg a bp.-i orvosi karon. 1921-től kórboncnok főorvos a Szent István Kórházban, 1924-ben magántanár, 1945–1947-ben a Rókus Kórház igazgatója. 1948-tól a bp.-i II. sz. kórbonctani int. igazgatója, ny. r. tanár. Patohisztológiával, arte­riosclerosisszal, fertőző betegségekkel, rákkutatással foglalkozott. Rákmorbiditási statisztikái világviszonylatban is egyedülállóak. – Fm.: Rákstatisztika (Bp., 1950) – Irod.: Z. Ö. (Orv. Hetil., 1957, 31. sz.).

Zay Sámuel ( 18-19. sz.) orvos. 1788-ban a pesti orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. 1788–1794-ben Kecskemét, 1795-től 1799-ig Komárom főorvosa. Elsősorban ásványtannal foglalkozott. – Fm.: Magyar mine­ralogia (Komárom, 1791); Falusi orvospap... (Pozsony, 1810) – Irod.: Koch S.: A magyar ásványtan története (Bp., 1962).

Zárday Imre (Bp., 1902. jún. 9. – Bp., 1968. okt. 14.) orvos, belgyógyász, kardiológus, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1952). 1926-ban szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1926–1934-ben a bp.-i III. sz. belklinikán tanársegéd, 1934–1935-ben az OTI Trefort u. rendelőint.-ben az EEG-laborató­rium vezetője, 1945–1968-ban a Bajcsy-Zsi­linszky Kórház III. belosztályának (kardiológiai) vezetője. 1943-ban magántanár, 1948-ban c. rk. tanár. Számos külföldi tanulmányúton járt, több hazai és külföldi társaság tagja, a M. Kardiológusok Társ.-nak a társelnöke (1966–1968). Nevéhez fűződik a vektorkardiográfia megalkotása. – Fm.: Spezielle Therapie der Herz- und Gefässkrankheiten (Dresden – Leipzig, 1942); Az elektrokardiogram (elemzése és értelmezése) orvostanhallgatók és orvosok részére (Bp., 1944); Praktische Kardiologie. Eine Synthese der kardiologischen Einzelbefunde (Drezden – Leipzig, 1961) – Irod.: Z. I. (SZO­TE Almanach, Szeged, 1970).

Zboray Bertalan (Gyulakeszi, 1899. szept. 11. – Budapest, 2001. jan. 18.) gyógyszerész, gyógyszerésztörténész. Régi gyógyszerészcsaládból származott, gyógyszerészi oklevelét 1921-ben Szegeden szerezte meg, 1926-ban gyógyszerészdoktori címet kapott. 1926-ban a M. Gyógyszerészi Társ. egyik alapítója, 1928-tól az országos Közeü.-i Int. kémiai osztályának munkatársa, később vezetője, 1936-tól országos főfelügyelő, a gyógyszertárvizsgálati módszer egyik kidolgozója és bevezetője. 1946-tól a Phylaxia Gyógyszer és Oltóanyag Gyár vegyésze, osztályvezetője, 1961-ben nyugdíjazták. Ezután az egy. gyógyszertár munkatársa, az Ernyey József Gyógyszerészettörténeti Könyvtár egyik újjászervezője, 1968-tól a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár munkatársa, jeles gyógyszerésztörténeti kutató. 95. születésnapján a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tisztikeresztjét, 100. születésnapján a köztársasági elnök aranyérmét kapta meg. Számos közleménye hazai gyógyszerészeti lapokban jelent meg. – Fm.: Gyógyszerészeti doktori értekezések jegyzéke (összeáll., társszerzőkkel, 1969); A Magyar Gyógyszerészet Pantheonja (szerk., Hegedűs L.-sal, Bp., 1985) – Irod.: Z. B. (Orvostört. Közlem., 2002).

Zimányi István (Bp., 1911. júl. 12. – Bp., 1984. febr. 3.) orvos, gyermekgyógyász, az or­vostud. kandidátusa (1960). 1935-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1935–1951-ben a bp.-i gyermekklinikán tanársegéd, adjunktus, 1951-től a Budai Gyermekkórház főorvosa. Kutatási területe az újszülöttek kór- és gyógytana. – Fm.: A BCG vacci­nával végzett oltásokról (Bp., 1947); A vör­heny utóbetegségei és dispositio (Bp., 1947); A hospitalizáció csecsemő-kisded­kórélettani és klinikai vonatkozásairól (Kalmár I.-vel, Bp., 1950).

Zimmermann Ágoston (Mór, 1875. dec. 3. – Bp., 1963. okt. 6.) állatorvos, anatómus, egy. tanár, az MTA tagja (lev. 1922, r. 1934, tb. 1942), Kossuth-díjas (1957). 1895-ben szerezte meg állatorvosi oklevelét Bp.-en, 1903-ban bölcseleti doktor. 1896-tól tanársegéd az Állatorv. Akad. anatómiai int.-ben, 1903-tól h. tanár, 1910-ben magántanár, 1910-től ny. r. tanár az Állatorv. Főisk. összehasonlító anatómiai intézetében. 1910-től ny. r. tanár a bp.-i egy. állattani tanszékén. Az Állatorvosi Lapok szerk.-je, 1933-ban az Állatorv. Főisk., 1933–1940-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaság­tud. Egy. rektora. Tudományos munkásságát az állatok összehasonlító és funkcionális anatómiája területén fejtette ki, foglalkozott a belső elválasztású mirigyek működésével, a szövettan, izület- és izomtan kérdéseivel. – Fm.: A ló ujjának anatómiája (Bp., 1909); A tejmirigy összehasonlító anatómiája (Bp., 1911); Anatómiai gyakorlatok (Bp., 1911); Adatok a kérődzők gyomrának összehasonlító anatómiájához (Bp., 1912); Patkolástan (Bp., 1912); Fejlődéstan (Bp., 1917); Háziállatok anatómiája (Zimmermann G.-val, Bp., 1920); Háziállatok anatómiájának kézi atlasza (Bp., 1922); A házinyúl természetrajza, tenyésztése és hasznosítása (Bp., 1941) – Irod.: Z. Á. (M. Tud., 1964, 1. sz.); Kovács Gy.: Z. Á. (M. Állatorvosok L., 1963, 11. sz.).

Zimmermann Gusztáv (Vecsés, 1911. márc. 20. – Vecsés, 1984. dec. 16.) állatorvos, egy. tanár, az állatorvostud. kandidátusa (1952), Zimmermann Ágoston fia. 1933-ban szerezte meg állatorvosi oklevelét Bp.-en. 1933-tól uo. az anatómiai int. adjunktusa, 1938-ban magántanár, 1946–1947-ben egy. tanár. 1947-től az orvosi kar anatómiai int.-ben kutató. 1946–1947-ben a Húsip. Állatorv. Ellenőrző Szolg. főorvosa. Kutatási területe a csonttan, endokrin mirigyek, savóshártya kettőzete. – Fm.: Háziállatok anatómiája (I–III. köt., Bp., 1939); A kanárimadár természetrajza, ápolása, betegségei (Bp., 1943); A házimacska (Zimmer­mann Á.-nal, Bp., 1944).

Zinner Nándor (Királyhelmec, 1893. okt. 1. – Bp., 1957. jún. 28.) orvos, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1952). 1917-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1917–1922-ben a Zsidó Kórház sebészorvosa, 1922-től a Nyomorék Gyermekek Kórházának az igazgatója, 1948-tól az orthopaedia ny. r. tanára, az ortopéd klinika igazgatója. Műtéttannal, műanyagok protetikájával foglalkozott. –Irod.: Babics A.– Rojkó A.: Z. N. (Orv. Hetil., 1957, 28. sz.).

Zlamál Vilmos (Morsitz, Morvao., 1803. jún. 25. – Bp., 1886. nov. 11.) állatorvos, egy. tanár, az MTA tagja (lev. 1864). Orvosi oklevelét 1825-ben Bécsben szerezte, utána katonaorvos lett. 1835-től a határőrvidék főállatorvosa, 1838-tól orsz. főállatorvos. 1843–1853-ban a pesti orvosi karon az állatorvostan ny. r. tanára, a pesti Állatorv. Int. igazgatója. Részt vett a sza­badságharcban, tanítványaiból nemzetőr-csapa­tot szervezett, ezért 1849-ben két évre felfüg­gesztették állásából. 1856–1881-ben az állatjár­ványtan, a belgyógyászat és a gyógytan tanára. 1867-től a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelmi Min.-ban az állateü. oszt. vezetője. Állatjárvány­tannal foglalkozott, részt vett az első állateü.-i törvény kidolgozásában. – Fm.: A lónak lábai egészséges és kóros állapotukban (Pest, 1849); Különös kór- és gyógytan a háziállatok belső betegségeiről (Pest, 1853); Állatgyógyászat (Pest, 1859); Barmászat (Pest, 1861); Keleti marhavész (Pest, 1862); Az állattenyésztés fontossága s jelenlegi állása Magyarországon (Pest, 1867); Részletes állatkór- és gyógytan (Bp., 1877) – Irod.: Galgóczy K.: Z. V. (MTA Emlékbeszédek, 1888); Magyary-Kossa Gy.: Magyar állatorvosi könyvészet (Bp., 1904); Kap­ronczay K.: Z. V. (Orv. Hetil., 1978, 39. sz.).

Zoltán Imre (Budapest, 1909. dec. 12. – Budapest, 2002. nov. 6.) orvos, nőgyógyász, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1952), doktora(1961). 1933-ban szerzett orvosi oklevelet a bp.-i orvosi karon. 1933–1946-ban a budapesti I. sz. női klinikán tanársegéd, 1946–1950-ben adjunktus, 1950–1979-ben egy. tanár, klinikai igazgató. 1970–1979-ben az Orsz. Szülészeti és Nőgyógyászati Int. igazgatója, 1963–1967-ben a bp.-i egy. ált. orvosi karának dékánja, 1967–1973-ban a SOTE rektora. A Magyar Nőorvosok Társaságának 1957–1975-ben elnöke, 1975-től örökös tb. elnöke. A MOTESZ első főtitkára (1966–1972), elnöke (1983–1985), a Nemzetközi Nőorvos Szöv. elnöke (1970–1973). Orvosközéleti tevékenysége mellett jelentős tisztségeket töltött be a társadalmi élet különböző területein. Foglalkozott orvostörténelemmel is. Jeles nőgyógyász, kiváló műtőorvos. – Fm.: Nőgyógyászati műtéttan (Bp., 1949, 2. átdolg. kiad. Ferkó S.-ral, 1967); Szülészet (Bp., 1951); Nőgyógyászat (Bp., 1953); A császármetszés a mai szülészet keretében (Bp., 1962); Semmelweis élete és munkássága (Bp., 1966, angolul: 1966); Szülészet (Bp., 1978); Nőgyógyászat (egy. tankönyv, Bp., 1975).

Zoltán László (Bp., 1904. szept. 19. – Bp., 1976. ápr. 2.) orvos, idegsebész, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1959). 1928-ban a bp.-i orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. Medikusként Krompecher Ödön mellett dolgozott a kórbonctani int.-ben. 1928-ban a Korányi Sándor vezette III. sz. belklinikán kezdte meg működését. 1929-ben a Szent István Kórházban belgyógyász, 1930–1947-ben a bp.-i II. sz. sebészeti klinikán az agy- és idegsebészeti részlegen sebész, Bakay Lajos munkatársa. 1947–1950-ben a III. sz. sebészeti klinikán dolgozott. 1948–1950-ben WHO-ösztön­díjas Angliában. 1950-től az idegsebészeti klinikán adjunktus. 1952-ben megbízták az Orsz. Idegsebészeti Tud. Int. megszervezésével, amelynek 1953-tól haláláig igazgatója. Iskolateremtő egyéniség, a hazai modern agy-és idegsebészet megszervezője, kiváló operatőr. Epilepsziával, gliomákkal, agyi aneurysmával, a spondylitis tuberculosa bénulásos kórképeinek sebészi kezelésével foglalkozott. Elsőként végzett radikális decompressiv-laminectomiát a spondylitis tbc paraplegiát okozó alakjaiban (Zoltán-műtét). A M. Idegsebészeti Társ. alapító elnöke (1966), több külföldi és a hazai társaság tb. tagja. – Irod.: Pásztor E.: Z. L. (Ideg­gyógy. Szle., 1977, 1. sz.); Z. L. (Orv. Hetil., 1976, 38. sz.).