Ugrás a tartalomhoz

MAGYAR ORVOSÉLETRAJZI LEXIKON

KAPRONCZAY KÁROLY

Mundus Kiadó

C

C

Chenot Ádám (Bécs, 1721. – Bécs, 1789. máj. 12.) orvos. Orvosi oklevelét a bécsi orvosi karon szerezte 1751-ben. 1755–1783-ban Erdély főorvosa, megszervezte a keleti vesztegzár rendszerét. – Fm.: Tractatus de peste... (Bécs, 1765); Abhandlung von der Pest (Dresden, 1776); Historia pestis Transylvaniae ann. 1770, 1771 (Buda, 1779); Hinterlassene Schrif­ten (Wien, 1798) – Irod.: Magyary-Kossa Gy.: Magyar orvosi emlékek (I. köt., Bp., 1929).

Chilchert Róbert (Besztercebánya, 1809. márc. 9. – Pozsony, 1884. febr. 4.) orvos, gazdasági író. 1882-ben a bécsi orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. 1832–1834-ben Pesten gyakorló orvos, 1834-től a Károlyi-csa­lád uradalmi orvosa. 1838–1839-ben Klauzál Imrével megalapította Rohoncon a Gazd. Int.-tet, mint gyakorló földbirtokos juhtenyésztéssel és növénynemesítéssel foglalkozott. 1847-től az Orsz. M. Gazdasági Egyes. választmányi tagja. 1840–1841-ben szerkesztette a Rohonci Közleményeket, 1861–1865-ben és 1873–1875-ben a pozsonyi Gazd. Egy. Évkönyvét, az egylet al­elnöki tisztét is betöltötte. Jeles szakíró. – Irod.: Kapronczay K.: Ch. R. (Term. Vil., 1974).

Cholnoky László (Ozora, 1899. máj. 29. – Pécs, 1967. jún. 12.) gyógyszerész, vegyész, a kémiai tud. doktora (1952), Kossuth-díjas (1959), az MTA tagja (1960). 1924-ben szerezte meg gyógyszerészdoktori oklevelét, 1930-ban Pécsett vegyészdoktori oklevelet szerzett. 1924–1946-ban a pécsi tudományegy.-en tanársegéd, adjunktus, majd intézeti h. tanár, 1946–1948-ban ny. r. tanár, 1948–1967-ben a pécsi orvos­tud. egy. ny. r. tanára, 1961–1964-ben rektor. A növényi kémia nemzetközi hírű művelője. Szerves kémiával, karotinoidok szerkezetvizsgálatával, izolálásával foglalkozott. Zechmeister Lászlóval együttműködve kidolgozta az adszorpciós kromatográfiás módszert a növényi színezőanyagok elkülönítésére, a növényi szervek szerkezetének meghatározására. Tevékeny­sége utolsó korszakában a karotinoidok kelet­kezését és növényélettani szerepét vizsgálta. – Fm.: Analytikai és praeparativ vizsgálatok a capsathinról (Bp., 1930); A calendula offi­cinalis szirom-festése (Zechmeister L.-val, Bp., 1932); Festékviaszok előfordulása és vizsgálata (Zechmeister L.-val, Bp., 1932); Lycopin, lycoxantin, lycophyell (Bp., 1937); Die Chro­matographische Adsorptionsmethode (Zech­meister L.-val, Bécs, 1937); Principles and Practice of Chromatography (Zechmeister L.-val, London, 1943, 3. kiad. 1950); A kap­szantin és kapszorubin szerkezete (Szabó D.-vel, Szabolcs J.-fel, Bp., 1957); A Physalis Alkekengi kehelyleveleinek festékei (Szabolcs J.-fel, Bp., 1959) – Irod.: Szabolcs J.: Ch. L. (M. Kémikusok Lapja, 1967); Szabó D.: Ch. L. (M. Tud., 1967); Szabó L.: Ch. prof. emlékezete (Gyógyszerészet, 1968); Bruckner Gy.: L. Ch. (Acta Chimica, 1968); Kecskés T.: Ch. L. emlékezete (Term. Vil., 1979).

Chyzer Béla (Bártfa, 1868. jún. 15. – Bp., 1910. jan. 12.) orvos, Chyzer Kornél fia. 1884-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1885–1886-ban a sebészeti klinikán dol­gozott, 1886-tól bp.-i tisztiorvos, 1890-től MÁV főorvos, elsőként foglalkozott Mo.-on ipari megbetegedésekkel. – Fm.: A reszelővágás higiéniája (Bp., 1907); Egy pusztuló iparágról (Bp., 1909); Gyermekmunka Magyarországon (Bp., 1909) – Irod.: Ch. B. (Gyógyászat, 1910, 6. sz.).

Chyzer Kornél (Bártfa, 1836. jan. 4. – Bp., 1909. szept. 21.) orvos, az MTA 1ev. tagja (1861). 1857-ben a pesti orvosi karon orvosi, 1856-ban szülészmesteri, 1858-ban Bécsben természetrajz-tanári oklevelet szerzett. 1860-ban az MNM állattárának munkatársa, középiskolai tanár. 1861-től Bártfán fürdőorvos és városi főorvos, 1869-től Zemplén vm. főorvosa. 1868-tól a pesti egy.-en a hamisított tápszerek vizsgálatának tana c. tárgykör magántanára. 1892-től a BM közeü.-i ügyosztályának a vezetője, jelentős szerepe volt az egészségügyi főhatóságok megszervezésében, az Orsz. Betegápolási Alap létrehozásában, a fürdőügy fejlesztésében, a balneológiai irodalom megszervezésében. Részt vett a Fürdői Lapok c. balneológiai folyóirat megindításában. Nemzetközileg elismert zoológus. Észak-Mo. flórájára vonatkozó kutatásai máig alapvető jelentőségüek Tiszteletére 1910-ben megalapították a Ch. K.-emlék­érmet. – Fm.: Über die Crustacenfauna Un­gars (Bécs, 1858); Crustacea phyllopoda fau­nae pesthinensis. A pesti levéllábú héjan­czokról (Pest, 1861); Magyarország édesvizi halainak rendszeres átnézete (Pest, 1863); Sáros vármegye ásványvizeiről (Pest, 1863, németül: 1864); Zemplén vármegye közegészségügyi viszonyai (Sárospatak, 1871); Mo. gyógyvizeiről, azok értékéről és értékesítéséről (Sátoraljaújhely, 1882); Magyarország gyógyhelyei és gyógyvizei (Sárospatak, 1885); A magyar fürdőkről (Bp., 1886); Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek (Bp. 1895) – Irod.: Szilády Z.: Die Geschichte der Zoo­logie in Ungarn (1927); Kapronczay K.: Ch. K. (Orv. Hetil., 1886); Kapronczay K.: Ch. K. (Term. Vil., 1984).

Clauder Ottó (Witkowitz, 1907. febr. 26. – Hamburg, 1985. szept. 2.) gyógyszerész, egy. tanár, a kémiai tud. doktora (1952). 1929-ben gyógyszerészi, 1931-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett a bp.-i orvosi karon. 1929–1933-ban a gyógyszerészeti int.-ben, ill. gyógyszertárban dolgozott. 1933–1937-ben az OKI kémiai osztályán munkatárs, 1937–1950-ben a Richter Gyógyszergyár munkatársa, 1939-től főmérnök, 1945 után a növény- és biokémiai laboratórium vezetője. 1950-ben magántanár, 1950–1957-ben az I. sz. belklinika orvoslabora­tóriumának vezetője, 1953-tól a szerves kémia előadója. 1957-től a szerves vegytani int. igazgatója, ny. r. tanár. 1972–1975-ben a MGYT elnöke, a szakgyógyszerészi képzés elvi megalapozója. Fő kutatási területe a tuberkuloszta­tikus anyagok, a tirazinvázs diuretikumok, az izolált alkaloidok, a vitamin térszerkezet. Szá­mos hazai és külföldi tud. társaság tagja, tb. levelező tagja. Több tudományos elismerésben részesült. Vendégprofesszorként élt Hamburgban. – Fm.: Szerves kémia. Kézir. (Bp., 1976); Szerves kémiai praktikum (társszerzőkkel, Bp., 1976) – Irod.: Dr. C. O. (Gyógyszerészet, 1985).

Clemens Marcell (Segesvár, 1920. ápr. 1. – Bp., 1989. jún. 27.) orvos, sebész-urológus, az orvostud. kandidátusa (1965). Orvosi oklevelét 1946-ban a bp.-i orvosi karon, sebészi képesítését 1950-ben szerezte, urológiai szakorvos 1955-ben lett. 1947–1948-ban a Postás, 1949–1950-ben a Rókus Kórházban, 1950–1959-ben polgári orvosként a M. Néphadsereg kórházaiban, 1950–1952-ben a bp.-i Közp. Kat. Kórházban dolgozott. 1960–1986-ban a karcagi városi kórház sebész-urológus főorvosa. Hasi sebész, közel 50 tudományos közleménye jelent meg. – Fm.: A Dumping-syndroma pathogenesisének kísérletes és klinikai vizsgálata. (kand. dissz., Bp., 1964) – Irod.: Pihenni megy a Tanár Úr (Szolnok megyei Néplap, 1986. aug. 23.).

Coberus Tóbiás, Kober (Görlitz, ? – Sopron, 1625) orvos. 1595-ben avatták orvosdoktorrá Helmstädtban. A 15 éves háború ide­jén katonaorvos, 1605-ben Sopron város orvosa. Fennmaradt az 1598. októberében történt budai eseményeket leíró műve. – Fm.: Histori­ca descriptio circa Budam... mense octobri anno 1598 gestarum... (1599); Observationum medicarum castrensium Hungaricorum de­cades tres (Helmstädt, 1685) – Irod.: Héjja Pál: A magyar katonaorvoslás Buda visszavétele idején (Bp., 1936).

Czakó Kálmán (Hernádnémeti, 1843. dec. 7. – Bp., 1895. nov. 8.) orvos, botanikus. 1870-ben a pesti orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. 1870–1874-ben a kórbonctani int.-ben tanársegéd, 1874-től az Állatorv. Fő­isk.-án a botanika, a patológia és a gyógyszertan tanára, egyben az általa szervezett bp-i Vetőmagvizsgáló Állomás igazgatója is. Jelentős maggyűjteményt hozott létre, és laboratóriumi vizsgálatokat szervezett. Botanikusként elsősorban a főváros környéke és a Tátra flóráját vizsgálta, ő fedezte fel, és írta le a tátrai cserkeszt (F. tatrae). Kiváló növénypreparátor volt. – Fm.: Bonczolati eljárás törvényszéki és kórtani esetekben (Bp., 1874); Az alsó tátrafüredi vidék nyári flórája (M. Kárpátegylet XV. Évkönyve, 1888); A bp-i M. Kir. Áll. Vetőmagvizsgáló Állomás évi jelentései (Bp., 1889-1894) – Irod.: Thisz L.: Dr. Cz. K. (Term. tud. Közl., 1896); Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái (Bp., 1910).

Czanaki Máté, Csanaki (Sárospatak, 1595 – Sárospatak, 1633) orvos, tanár. Orvosi oklevelét feltehetően Padovában szerezte 1630 körül. 1630-tól I. Rákóczi György udvari orvosa. A Ref. Kollégium tanára. – Fm.: Scabiei en­comium (h. n., 1627); A döghalálról való rövid elmélkedés (Kolozsvár, 1634); Controversiae logicae, philosophiae et theologicae (Leiden, 1625); Logica et metaphisica (h.n., é.n.) – Irod.: Herepai J.: Cs. M., a kolozsvári református iskola igazgatója (Egyháztörténet, 1943); Körmendy K.: Cs. M. orvosi diplomája (Orvostört. Közlem., 1976).

Czermák János, Jan Nepomuk Czer­mak (Prága, 1828. jún. 17. – Lipcse, 1873. szept. 16.) orvos, egy. tanár. Orvosi oklevelét 1850-ben Würzburgban szerezte meg, 1851-től Purkinje tanársegédje Boroszlóban, majd Prágában. 1855–1856-ban Grazban, 1856–1858-ban Krakkóban az élettan ny. r. tanára, 1858–1861-ben a pesti orvosi karon az élettan tanára. Újjászervezte a pesti élettani intézetet, kémiai és mikroszkópos vizsgálatok végzésével megalapozta a korszerű élettani kutatások módszertanát. 1858-ban Pesten fedezte fel a gégetükrözés elvét, és mutatta be találmányát, a gégetükröt. 1861-ben távozott Pestről, mivel nem tudott magyarul. 1861–1865-ben a prágai orvosi karon az élettan ny. r. tanára, 1865–1868-ban Jénában, 1869–1873-ban Lipcsében egy. tanár. – Fm.: Kleine Mitteilungen aus dem k. k. physiol. Institute in Pest (Wien, 1859–1860); Der Kehlkopfspiegel und seine Bewertung für Physiologie und Medizin (Leipzig, 1860); Das physiologische Institut der Universität in Pest 1858–60 (Pest, 1860); Gesammelte Werke (I–III. köt., 1879) – Irod.: Antall J. – Doloviczényi P. – Kapronczay K.: Cz. J. és a gégetükrözés felfedezése (Orvostört. Közlem., 1979, 85–86. sz.).

Czeyda-Pommersheim Ferenc (Arad, 1891. júl. – Bp., 1974. szept. 24.) orvos, sebész, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1952). 1914-ben szerezte orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1914-ben az I. sz. kórbonctani int. munkatársa. 1914–1919-ben katonaorvos és hadifogoly. 1919–1933-ban a III. sz. sebészeti klinika tanársegéde. 1933-ban magántanár. 1933–1938-ban a Szt. László Kórház, 1938–1958-ban a Rókus Kórház főorvosa. 1944-ben c. rk. tanár. 1940–1947-ben a Szt. Lukács Or­vostársaság elnöke, 1934–1940-ben a M. Sebésztársaság alelnöke, 1954–1958-ban a Sebész Szakcsoport elnöke. Kiváló operatőr. Sebészeti műtéttannal foglalkozott. Több szakközlemény szerzője. – Fm.: Sebészeti műtéttan (Bp., 1940) – Irod.: Hüttl T.: Cz. P. F. (M. Sebészet, 1975, 1. sz.).

Czifra Ferenc (Nagyvárad, 1826. nov. 1. – Bp., 1878. máj. 30.) orvos, anatómus, egy. tanár. Örmény kereskedő családból származott, előbb tanulmányokat végzett a kolozsvári Orvos-Sebészeti Intézetben (1849), majd orvosi tanulmányokat folytatott a pesti orvosi karon, ahol 1853-ban orvosi oklevelet szerzett. Előbb a Rókus Kórházban sebész, 1854-től az orvosi kar anatómiai tanszékén tanársegéd, a „bonctan múzeum” vezetője. 1860-ban kinevezték a kolozsvári Orvos-Sebészi Intézet anatómiai és élettan tanárának, 1868-ban tagja lett ugyanitt az egy. orvosi karrá szervezést intéző bizottságnak. 1869–1869-ben európai tanulmányutat tett, elképzelései szerint épült fel a kolozsvári orvosi kar anatómiai intézete. A kolozsvári orvosi kar elsőnek kinevezett egy. tanára lett, de tisztségéről 1875-ben súlyos betegsége miatt lemondott. – Fm: A műtő sebészet körébe eső nevezetesebb ütőerek rendellenes viszonyai és változásai (Orv. Hetil., 1866–1873). – Irod.: Kapronczay K.: Adatok a magyar örmény orvosok és gyógyszerészek történetéhez (Bp., 2002).

Czunft Vilmos (Temesvár, 1897. jún. 1. – Bp., 1945 júl. 16.) orvos, 1921-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1917–1931-ben a közp. röntgen int.-ben dolgozott, 1931-ben magántanár, 1931–1936-ban a Rókus Kórház, 1936–1945-ben a főv. Eötvös L. Rádium és Röntgen Int. főorvosa. Sugárméréssel, sugaras gyógyítással foglalkozott. Bevezette a hordókamrát és a doziométert. 1944-ben intézetének nagyértékű felszerelését és 1500 mg rádiumkészletét Ny-ra hurcolták, amit megmentett, mivel azt végig magával vitte, a mentés során szerzett halálos betegsége miatt lett öngyilkos. – Fm.: Elektromos balesetek röntgen képeknél (Bp., 1926); A gerincoszlop mereve­déseiről (Bp., 1926); Az elektromos feszültség mérése röntgenkészülékeken (Bp., 1926); Rossz­indulatú daganatok szőlőcukorinjekciókkal kombinált röntgenkezelése (Bp., 1930); A szövetek permeabilitásának megváltozása röntgenbesugárzásra (Bp., 1930); A rosszindulatú daganatok rádiummoulage-theraphiájának és telecurietherapiájának alapelemei (Bp., 1943) – Irod.: Zsebők Z.: A magyar radiológia úttörői (M. Radiol., 1955, 3. sz.); Vikol J.: Huszonöt év a rákellenes küzdelem szolgálatában (Bp., 1963); Bugyi B.: Egy elfeledett orvos-hős, dr. Cz. V. (Bp., 1977).