Ugrás a tartalomhoz

Kutyatár

Szinák János, Veress István (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

HETEDIK FEJEZET - A bűn nyomában

HETEDIK FEJEZET - A bűn nyomában

A bűnözés elleni küzdelemben még napjainkban - a radar és a lézer, a számítógépek és az űrkutatás korában - is fontos szerepük van a rendőrség kötelékében dolgozó kutyáknak. Szinte mindenütt a világon használják őket nyomkövetésre, szökésben lévő bűnözők üldözésére, középületek, különlegesen fontos objektumok őrzésére. Jelentős szerepük lehet bizonyítékként szolgáló tárgyak felkutatásában, egy-egy bűncselekmény elkövetésének színhelyén, illetve környékén. Olykor bevetik őket tömegtüntetéseknél, tömegverekedések megakadályozásánál, szétoszlatásánál is. Előfordult, hogy kiképeztek rendőrkutyákat olyan speciális feladat elvégzésére, mint például elrejtett lőfegyverek megtalálása - a fegyverolaj szaga nyomán.

A járőrszolgálatot teljesítő rendőrkutyákat nemegyszer küldik olyan sötét, elhagyatott házakba, sikátorokba, ahol eldugott hátsó ajtók, különböző zegzugok és rejtekhelyek biztosítanak ideális menekülési lehetőséget a rosszban sántikálóknak. A rendőrkutyák megjelenése azonban szertefoszlat minden reményt: pillanatok alatt felkutatják, jelzik, illetve "előállítják" a bujkáló bűnözőket.

Chicago: a rendőrök gumibottal és kutyákkal támadnak a tüntetőkre

A különböző országok rendőrsége különféle fajtájú kutyákat használ. A legkedveltebb fajta kétségtelenül a német juhászkutya és a dobermann. Az is igaz, hogy sok helyen alkalmaznak saját tenyésztésű "nemzeti fajtákat" is. Japánban például az akita inut, Belgiumban a tervuerent, Zimbabwében a rhodesiai ridgebacket. Másutt a rottweilert vagy az angol vérebet vetik be egy-egy különleges feladatra.

A vérebekkel például elveszett, illetve elcsavargott gyermekeket vagy idős embereket kerestetnek, és ilyenformán rendkívül hasznos munkát végeznek. Bűnügyekben is újra "felfedezték" ezeket a káprázatosan jó szimatú ebeket. És ez nem véletlen! A jó véreb ugyanis az emberi izzadságszagot egymilliomodnyi hígításban is képes megérezni! Minden idők egyik leghíresebb rendőrkutyája, az amerikai Nick Carter is véreb, mégpedig angol véreb (blood-hound) volt. "Radarorrának" segítségével 600 bűnözőt tartóztattak le. Ez a csodakutya egyszer elcsípett egy gyújtogatót, pedig 105 órával a bűntett elkövetése után indították el a gyújtogató nyomán.

Félelmetes hírük van a Scotland Yard kutyáinak. A nagy múltú intézmény ebeit és vezetőiket különleges kiképzőközpontban tanítják be feladataikra. Házi múzeumuk emlékeztet a kiemelkedő képességű kutyák nevezetes eseteire, hőstetteire. Dokumentumok, fotók elevenítik fel például annak a kutyának a történetét, amely sikerrel védte meg vezetőjét 11 fiatal huligánnal szemben. Egy másik kutya veszedelmes felfegyverzett bűnözőt (többszörös gyilkost) tett ártalmatlanná. Elpusztult ugyan a gyilkos golyóitól, de megmentette gazdája életét.

Budapesten, a Belügyminisztérium múzeumában látható minden idők legnevezetesebb magyar rendőrkutyája: Kántor. Ez a híres német juhászkutya rövid élete alatt összesen 450 sikeres nyomkövetést hajtott végre! Életét, tetteit két regény és egy televíziós sorozat örökítette meg.

Jelenet a Kántor c. filmből

VALAHOL A SKÓT HATÁRON...

A rendőrkutyák elődei feltehetően azok az angol vérebek lehettek, amelyek 400 évvel ezelőtt a skót határon az állattolvajok, vadorzók nyomát követték. A kutyák ilyenfajta tevékenységére vonatkozó legrégibb írásbeli dokumentumok egyike 1718-ban Nürnbergben látott napvilágot Vadászati és erdészeti jog címmel. Ebben a figyelemre méltó munkában található egy fejezet "Az ellopott tárgyat és magát a tolvajt is felkutató kutya kiképzéséről". A mintegy 270 évvel ezelőtt megjelent közleményből egyebek között megtudhatjuk, hogy: "Angliában vannak olyan kutyák, amelyek a tolvajt mindenütt képesek követni, még akkor is, ha az már hajóra szállt, sőt vízbe ugranak, a hajó után úsznak, s ha felveszik őket a hajóra, az emberek között megtalálják a bűnözőt..." Alig néhány évvel később Az erdő és vad barátainak kézikönyve című német nyelvű mű azzal a kérdéssel foglalkozik: vajon a kutyák a betörőt vagy a gyilkost képesek-e megtalálni? Ebben az írásműben a következőket olvashatjuk: "Ha egy jó vizsla több óra múlva is képes felfedezni és jelezni azt a helyet, ahol a fácán mintegy 10-12 lépést tett meg kemény talajon, s ha egy kopó azt a nyomot, amit egyszer megtalált, száz más keresztező nyom között is követi, miért ne tudná ezt a kutya az ember lábnyomaival is megtenni?"

A kutyák eme tevékenységével kapcsolatban persze bőségesen akadtak ellenvélemények is Egy 18. századi vadászati munkában például ezt olvashatjuk: "Számomra csaknem lehetetlennek tűnik, hogy a kutya segítségével egyes - és jól jegyezzük meg: teljesen ismeretlen - embereket a megbízhatóságnak azzal a látszatával kutassuk fel, mint amilyen vitathatatlanul megkövetelendő egy részletes nyomozás törvényes végrehajtásánál. Így például azon a helyen, ahol valamilyen gyilkosságot, útonállást vagy más hasonló bűncselekményt követtek el, a szabadon engedett nyomkövető kutyák valószínűleg a legközelebbi - teljesen ártatlan! - emberre vetnék magukat, aki véletlenül éppen arra jár, ahelyett hogy az ismeretlen, messze eltávozott tettest üldöznék, és milyen megbocsáthatatlan hiba származhatna ebből?!"

Hát igen. Ezek a több évszázados régi közlemények szemmel láthatóan a túlzott optimizmus és a teljes pesszimizmus között ingadoznak, ami tulajdonképpen érthető, hiszen akkoriban még édeskeveset tudtak a kutya képességeiről, viselkedéséről, szimatmunkájának élettani, anatómiai feltételeiről, "hátteréről".

A kutya nyilvánvalóan igen értelmes állat (talán jobban érti az ember világát, mint az ember a kutyáét), de intelligenciája - és ezt sohasem szabad szem elől téveszteni - teljesen vagy nagymértékben különbözik az emberi értelemtől. A legügyesebb és ragyogóan kiképzett rendőrkutya valóban meglepő nyomkövetésekre képes, de ugyanakkor igen kevés fogalma lehet arról, hogy milyen emberi célokat szolgál ezzel a tevékenységével. Ezt a tényt azokban az időkben bizony sokszor figyelmen kívül hagyták vagy tagadták, aminek az lett az eredménye, hogy Angliában például gyanúsítottak vagy vádlottak (megszökött néger rabszolgák stb.) életét és szabadságát veszélyeztették - gyakran igen kíméletlenül! - vérebek "tanúvallomása" alapján. Akadtak bíróságok, amelyek a kutya által szolgáltatott bizonyítékok megbízhatóságát mint "köztudomásút" fogadták el, és figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy egy "kutyatanút" nem lehet keresztkérdésekkel "kifaggatni". Más bíróságok viszont egyáltalán nem voltak hajlandók elfogadni bizonyítékul a kutya munkáját...

Dokumentumértékű felvétel a századfordulóról: civil ruhás angol rendőr vérebekkel követi a bűnöző nyomát

A komolyabb rendőrkutya-kiképzés kezdeti lépéseinek színhelye Belgium volt, ahol az 1890-es években jelentek meg az első nyomkövető kutyák, és a század utolsó éveiben a genti rendőrség által kiképzett kutyákat hamarosan megismerte csaknem az egész világ. Sok kiképzett ebet exportáltak Nagy-Britanniába, Franciaországba, Oroszországba, ahol ezek a kutyák kitűnő munkát végeztek, és megérdemelt sikereket arattak. Angliában 1897-ben alakult meg a Vérebtenyésztők Társasága, célul tűzte ki ember felkutatására képes vérebek kiképzését.

A nyomozókutya az ember egyéni szagnyomát mélyre tartott orral követi

A német rendőrségre is hatottak a belga rendőrkutyák munkájáról szóló beszámolók, ők is megkezdték a kísérleteket. Elsőként egy kis német városka, Hildesheim hatóságai próbálták ki társként a kutyákat éjszakai őrségben a rendőr mellett. Hildesheim példáját más városok is követték: engedélyezték, hogy a rend őrei "vad és éber" kutyákat vigyenek magukkal szolgálati útjaikra. Az ilyen kutyákat rendőrkutyáknak, az új mozgalmat pedig rendőrkutya-mozgalomnak nevezték el. Erre a szolgálatra egyébként a német juhászkutyát, a dobermannt, a rottweilert, az airedale terriert, az óriásschnauzert és a boxert találták a legalkalmasabbnak. 1902-ben megalakult a német rendőrkutya-egyesület, amely 1911 -ben már háromezer tagot számlált, és megindították A rendőrkutya című folyóiratot.

Az út persze göröngyös volt... Az akkori eredményeket és kudarcokat (mert ilyenek is akadtak bőven) évtizedekkel később némi joggal a nyomozókutya-kynologia vajúdásának nevezték. Éppen ezért talán nem teljesen érdektelen, ha beszámolunk egy tulajdonképpen mulatságos kudarc történetéről.

Az emelet sem akadály a rendőrkutyának! (Több mint 60 éves archív felvétel)

A KÖHÖGŐ KUTYA ESETE

A század elején, egészen pontosan 1901-ben, Schwelm városában egy Laufer nevű rendőrfelügyelő és a hatósági ügyész gyakorolta a törvényes felügyeletet a város 17 ezer lakosa felett. Ez az esztendő a vasmegmunkáló ipar fellendülésének ideje volt, ami sok külföldit vonzott a városba, s a változás meglehetősen megzavarta az ottani közrend arculatát. A szomszédos virágzó nagyvárosból, Wuppertalból (amely egyébként akkor még nem ezt a nevet viselte) különösen hétvégén tömegesen érkeztek verekedő kedvű fiatalemberek a schwelmi tánctermekbe. Közöttük szép számmal akadtak mai szóhasználattal élve "nehéz fiúk", így azután a rendőrök nem nagyon törték magukat azért, hogy Schwelmbe kerüljenek. A városkában bőven akadt betöltetlen rendőri állás: még arra sem futotta erejükből, hogy a törvény őreit éjszaka kettesével portyáztassák. A hatóságok ezért - nem túl nagy meggyőződéssel - arra kényszerültek, hogy rendőrkutyákat alkalmazzanak. Az első ilyen kutya "bevetésére" 1901. október elsején került sor. Mi játszódott le ezen a napon Schwelmben? Erről számoljon be a legilletékesebb Laufer rendőrfelügyelő...

"A nagy nap, helyesebben este elérkezett. Schwelm minden gazfickója az utcasarkokon gyűlt össze, hogy a nevezetes eseményt megnézze. Jómagam egy kis mellékutcában húzódtam meg, és izgatottan vártam a "négylábú segéderő" bemutatkozását. Óriási volt a csalódásom! A kutya a marcona rendőr mellett feltűnően kicsinek látszott. Bánatosan vánszorgott ide-oda, ráadásul minden 15-20 lépés után megállt, hogy köhögjön. Volt is nagy nevetés. És azok a tréfák, azok a megjegyzések! Jól felsültünk. Az állat beteg volt: túl kellett adni rajta. Vettem hát egy másik ebet, mégpedig egy hatalmas, csaknem borjú nagyságú, hosszú szőrű állatot. Imponáló megjelenésű kutya volt - ha állt! A továbbiakban azonban nem ért semmit! Ugrani és futni, mint más normális eb - nem tudott. Csak andalgott, és ebből az andalgásból sem korbáccsal, sem kolbásszal nem lehetett kizökkenteni. Amikor az ügyeletes rendőr az első este felbukkant ezzel a kutyával, minden irányból "medvetáncoltató" kiáltások hangzottak, és körülbelül úgy is festett a dolog... A furcsa pár förtelmes látványt nyújtott. Természetesen hamarosan eltűnt ez a kutya is, és egy harmadik állatot vásároltunk. Ezúttal szerencsénk volt. Ez a kutya egy Caesar nevű, a legjobb korban lévő, pompás megjelenésű dog volt. Erős, ügyes, tele vakmerőséggel és ritka intelligenciával. Néhány nappal munkába állítása után tűz támadt Schwelmben. Szép őszi este lévén hatalmas tömeg gyűlt össze az esemény színhelyén, akadályozva a tűzoltók munkáját. A kíváncsiskodókat sehogyan sem lehetett szétoszlatni. Ekkor jelent meg a rendőr Caesarral. Elődeire emlékezve a kutyát gúnyos felkiáltások és kurjongatások fogadták. Caesar azonban tüstént megmutatta, hogy őt egészen más fából faragták... Kitépte magát a rendőr kezéből, nekiugrott a visszaszorítandó soroknak, és egy szempillantás alatt megtisztította a területet a bámészkodóktól." Néhány évvel a schwelmi események után - 1904-ben - váratlanul nagy lendületet kapott a rendőrkutya-mozgalom Németországban. Miért? A Braunschweig melletti Königschultterben meggyilkoltak egy fiatal lányt. A kivezényelt rendőr a tett színhelyén kutyájával megszimatoltatta a holttest mellett talált lábnyomokat. A kutya a vasútállomásra vezette a rendőröket, ahol megállt egy ember előtt. Az illető ijedtében azonnal beismerte szörnyű bűntettét. Az eset nagy feltűnést keltett, főként a kutya közreműködése miatt. Ettől kezdve máshol is próbálkoztak kutyákkal a bűntények felderítésében, hasonló sikerrel. A rendőrkutyák "divatba jöttek", a nyomkövetésre való kiképzés lett az új, népszerű kutyasport. A német újságokban gyakran lehetett olvasni, hogy a rendőrkutya a tettes nyomát akkor is követte, ha azt már mások nyoma keresztezte. A kutya tehát "memorizálta" a tettes egyéni szagát, és ezt számtalan friss, idegen nyom közepette is megkülönböztette, követte egészen a tettes lakásáig vagy munkahelyéig, ahol sok egyéb szag közepette is megismerte és azonosította.

Rendőr nyomozókutyák bemutatója: palánkugrás

Az ilyenfajta híradások nyomán az emberek végül is azt hitték, hogy a rendőrkutya számára egyszerűen nem létezik semmiféle nehézség vagy kudarc! Szaglóérzéke ugyanis korlátlan és tévedhetetlen!

A SZIMATMUNKA TITKAI

A következő évtizedekben számos vizsgálatot végeztek, hogy a kutya szimatmunkáját reálisan értékeljék. 1910-ben például Friedo Schmidt egy jól képzett rendőrkutyával 200 kísérletet hajtott végre. A nyomok hossza 100-400 m volt, a kutya nyomozópóráz nélkül dolgozott. Schmidt arra a következtetésre jutott, hogy az egyéni emberi szag főleg a lábak izzadása nyomán keletkezik, de a kezeken és a test egyéb részein is "jelen van", amelyet a ruházat magába szív. A lábszagkeverék szerinte úgy kerül a nyomra, hogy átszivárog a lábbelin, amelyet old a talaj nedvessége. Schmidt úgy vélte: a bűnözők különböző okokból - de főleg azért, mert amikor éppen elkövetnek valami gaztettet, idegesek, félnek, ráadásul gyorsan kell "dolgozniuk" - bőségesebben izzadnak, mint az ártatlan polgárok. (Félelmi veríték!) Schmidt arról is meggyőződött, hogy az emberi szagnyomot nem lehet vegyszerekkel álcázni, fedni. Hiábavalónak tartotta a bűnözők abbeli igyekezetét, hogy a szagképződést megakadályozzák vagy a helyszínen hátrahagyott szagot eltüntessék. Szerinte a kiképzett kutyák könnyen követik a gumitalpú cipővel, sőt még a kerékpárral hátrahagyott nyomokat is. A kutyát nem lehet becsapni új cipő viselésével vagy mások lábbelijének használatával, mert az egyéni szag igen gyorsan átjárja a cipőt vagy a ruházatot, és igen könnyen átterjed más tárgyakra is. Schmidt végül azt állítja, hogy ő több száz méterről már tudja, hogy az eb megtalálta a helyes szagot, mert ezt az állat farkának mozgása elárulja.

Egymás után jelentek meg a nyomozókutyákról szóló tanulmányok, amelyek sokszor szöges ellentétben álltak egymással. Éles vita alakult ki az "egyéni szag" elfogadói és ellenzői között. Az első világháborút megelőző években és a két világháború között egyébként lényegében csak Németországban végeztek komolyabb tudományos kísérleteket a nyomkövetés, a szaglóképesség titkainak megismeréséért.

A legjelentősebb talán a Menzel házaspár munkássága volt, akik főleg két boxerrel jeleskedtek. Véleményük szerint a kutya eredményes nyomkövetése az állat két nagyszerű képességének köszönhető: az egyik a szagazonosság jelzése, a másik a nyomkövetés. Ez a két képesség nemcsak az élességétől függ, hanem olyan egyéb tényezőktől is, mint pl. ösztön, átöröklés, tenyésztés, kiválogatás. Menzelék állították, hogy a kiképzett kutya még 6 hónap után is képes felismerni az ember egyéni szagát, ha azt megfelelően konzerválták (például üvegtartályban légmentesen tárolták).

A LÁTHATATLAN FONÁL

Hosszú évek, évtizedek kutatómunkája alapján sikerült tisztázni a kutyák meglepő szaglóképességeinek határait. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a nyomkövetésre kiképzett ebek előtt láthatatlan fonál húzódik: az ember szagnyoma. A kutyák "munka közben" a nyomon maradt egyéni szagot követik, amely keveredik a talaj, az összetaposott növényzet és mikrobák, szerves anyagok, valamint a cipőbőr és a cipőkrém szagával. Bármennyire is változik azonban ez a szagkeverék az idő múlásával, a hőmérséklet, a nedvességtartalom változásával, és bármennyire is befolyásolja a bűnöző, továbbá a kutya fiziológiai és pszichológiai állapota - a szagnyom megtartja jellegzetes alapvető vonásait, ugyanúgy, mint az emberi arc, akár mosolygós, akár haragos.

A kutya természeténél fogva képes az egyéni emberi szagra összpontosítani. A gazda egyéni szaga az állat érdeklődésének és örömének a központja, ezért érdemes a kiképzést azzal kezdeni, hogy a kutya először a gazdája (vezetője, illetve kiképzője) nyomát tanulja meg követni vagy megkeresni, és jelezni a gazda szagát hordozó ruhadarabokat. Ha ezeket a feladatokat már tökéletes biztonsággal oldja meg, akkor előbb-utóbb megtanulja az idegen ember szagának követését is.

A nyomozókutya kiképzését egész fiatal korban kezdik, és egész életen át folytatják. Megismertetik vele az "egyéni emberi szag" fogalmát. Az állatnak főleg azt kell megtanulnia, hogy ragaszkodjék a főmotívumhoz, és a többivel ne törődjék, bármilyen vonzó legyen is az. Vagyis a sok száz vagy ezer szagbenyomás, inger közül csak egyetlenegy érdekelje, az, amelyet keresnie kell.

Ha a nyom elég hosszú (legalább 800 méter), a kutya képes azonosítani a nyom tulajdonosát és a szagát hordozó tárgyakat - kiválasztja a szóban forgó egyént és holmikat más személyek, tárgyak közül.

Érdekes, hogy nem minden kutya alkalmas egyformán a nyom követésére vagy egyéb szimatmunkára. Bár vitathatatlanul itt a legfontosabb követelmény a szaglás élessége: nem ez az egyetlen feltétel! Egyelőre azonban még nem sikerült pontosan tisztázni, hogy teljesen azonos körülmények között miért lesz az egyik kutyából kiváló nyomkövető, és a másik miért alkalmatlan erre a munkára.

A kutya bizonyos embert - szaga alapján - valóban képes szinte csalhatatlanul megkülönböztetni mástól. Az egyéni emberi szag egyébként főleg verejték által keletkezik. A nyomozókutya számára éppen ezért elsősorban az emberi testnek az a része "fontos", amely erőteljesebben verejtékezik. Ilyenek mindenekelőtt a láb, de a tenyérfelület, a szeméremtájék, a hónalj és a homlok is. Különös jelentősége van a ruha szagának Az alkoholfélék, az erős dohányzás, valamint a végzett munka is jelentősen hozzájárulhatnak az egyéni szag kialakulásához.

Rendőr nyomozókutyák bemutatója: a kutya sakkban tartja a "bűnözőt"

A nyomkövetés egyébként az egyik legjobb példa arra, hogy a kutya szolgálatai milyen roppant értékesek lehetnek. Amíg a vadászat ősi ösztönein alapul, addig az emberi nyom követése teljesen mesterséges cselekedet: az ember és a kutya közös törekvésének, igyekezetének eredménye.

ŐRZŐ-VÉDŐ KUTYÁK

Mindeddig főleg - bár nem kizárólag - a nyomozókutyákról beszéltünk, holott a rendőrség járőrkutyákat is alkalmaz őrző-védő szolgálatra. Ezeknek az ebeknek az a feladatuk, hogy az embert többszörösen felülmúló érzékszerveikkel, testi gyorsaságukkal, ügyességükkel, erejükkel és kitartásukkal segítsék a szolgálatot teljesítő rendőröket. A kutya növeli a rendőr biztonságérzetét, erősíti tekintélyét. Különösen nagy segítséget nyújthatnak zegzugos helyek, épületek, sötét parkok, kertek, üresen álló pajták, csűrök, raktárak átkutatásánál. Jeleznek minden feltűnőt, kiugrasztják a sötétben bujkáló csavargókat. Megállítják és feltartóztatják a menekülőt, ugatással jelzik a magatehetetlen részegeket, a szabadban éjszakázókat. Némely országban a fogoly- és rabszállítmányokat is biztosítják kutyákkal: védelmezik a rendőröket a váratlan támadások ellen, megakadályozzák a fogolyszöktetést. Zavargásoknál hozzájárulnak a rend helyreállításához, illetve fenntartásához.

Ahhoz, hogy egy kutya alkalmas legyen őrző-védő szolgálatra, a következő tulajdonságokkal kell rendelkeznie: bátorság, virtus, vakmerőség, keménység, védőösztön, harci vágy, temperamentum, rámenősség.

Az igazán eredményesen dolgozó őrző-védő kutyát kölyökkorában választották ki jól az alomból. A fizikai adottságot, a tanulékonyságot, a bátorságot különböző tesztekkel mérik fel, és gondosan szűrik ki a legalkalmasabb kiskutyákat. Megfigyelik, hogyan reagál a kiskutya a váratlan zaj- és fényingerekre, az új benyomásokra, könnyen barátkozik-e, vagy bizalmatlan természetű. Figyel-e a körülötte zajló életre? Hogy tűri az ütést? A fájdalom elrettenti vagy fokozza támadókedvét? A jó őrző-védő kutya már kiskorában bátor, életerős, megbízható.

Őrző-védő munkára elég sok fajta alkalmas, például a dog, dobermann, a német juhászkutya, a boxer a schnauzer a rottweiler, a kuvasz, az airedale terrier, abullmasztiff a bullterrier, az angol bulldog, a hovawart, a leonbergi, az óangol juhászkutya, a kaukázusi juhászkutya stb. És most bemutatunk néhányat közülük.

Erőteljes, izmos, jó felépítésű, tiszteletet parancsoló, hosszú szőrű kutya a hovawart, amely már a középkorban meglehetősen elterjedt, népszerű "bűnüldöző" volt. 1473-ból származó dokumentumok beszámolnak arról, hogy ezt a fajtát eredményesen használták útonállók üldözésére vagy rejtekhelyük felkutatására, nyomkövetésre, s a maihoz nagyjából hasonló módszerrel képezték ki őrző-védő munkára. Mintegy fél évszázada a Harz hegységből és a Fekete-erdő környékéről származó hegyi kutyákkal való keresztezés révén a németek "újjáteremtették" a fajtát, amelyet hivatalosan 1936-ban ismertek el. Nagy erejű, igen mozgékony, aktív, kitartó kutya. Bátor, értelmes, szófogadó, fegyelmezett és engedelmes: egyszóval kiváló őrző-védő kutya! Határozott, kemény "testőr", megbízható házőrző. A gyermekek hűséges pajtása és féltő őre. Hatalmas termete ellenére mozgása könnyed, elegáns. Jó ugró és gyors futó. Hangja erős és mély. Külföldön főleg vidéki körzetek rendőrsége alkalmazza szívesen.

Az óriásschnauzer, ez az eleven, harcias, jó kiállású, nagy termetű kutya valaha a postakocsisok kedvence volt A régi időkben a lóval vontatott batárokban az utazás bizony kemény, nemegyszer veszélyes expedíciónak számított, a schnauzer a "szolga személyzethez" tartozott: ott ügetett a lovak mellett, jelezte és megfutamította az ellenséget. A lóváltó állomásra érve a lovászokkal együtt az istállóban aludt. Erős, nyers, kemény állat volt, hiszen tűrnie, bírnia kellett a fáradságot, a hideget, az esőt. Feltehetőleg ez az évszázadokon át űzött nehéz mesterség "kovácsolta ki" a kutya páratlan erejét, ellenálló képességét, amelyet mind a mai napig megőrzött. Később "munkalehetősége" fokozatosan csökkent, s ha 1914 előtt nem fogja munkára a német rendőrség - a fajta talán teljesen kihalt volna. Kutyakiállításon egyébként először 1909 októberében Münchenben jelentek meg a schnauzerek: 30 ilyen ebet mutattak be. "Fürge, fekete ördögök - írta róluk egy neves kynologus -, erőtől duzzadó, lenyűgözően kemény fickók! " Valóban: igen rámenős, harcos állatok, amelyeknél a kiegyensúlyozott, higgadt természet rettenthetetlen támadókedvvel, gyorsasággal és állóképességgel párosul. Ugyanakkor gazdájukhoz gyengédek, kedvesek, végtelenül hűségesek. Sokoldalúan alkalmazhatók: kiváló rendőr- és őrzőkutyák, közkedvelt házőrzők és " kedvencek" is. Az egyik legjobb használati kutya kétségtelenül a dobermann. Különösen zárt helyen teljesített őrszolgálatra kiváló, de nyomkövetésre is könnyen kiképezhető. Amerikában például számos nagyáruházban éjszakánként betanított dobermannokkal védekeznek a betörők ellen. A kutya ugyanis biztos szimatával, zajtalan járásával az embernél jobban és biztosabban megtalálja a ruhákkal teliaggatott fogasok és tömött szekrények között a megbúvó betörőt. Áruházanként 8-10 betanított kutyával New Yorkban például sikerült az olyan lopási kísérleteket szinte teljesen megszüntetni, amelyeknél a tolvajok a zárás előtt elrejtőztek, s reggel a vásárlók tömegében elkeveredve vitték ki a zsákmányt. Egyetlen nagyáruházban tíz hónap alatt 13 éjszakai "besurranót" csíptek el a dobermannok, és ezek után a betörők felhagytak a kísérletekkel...

A dobermannok kitűnő idegzetű, harcias, idegenekkel szemben nagyon bizalmatlan, gyakran kifejezetten agresszív kutyák. Rendkívül szeretnek "dolgozni": könnyen kiképezhetők, hűséges, tanulékony állatok.

A sor végére hagytuk a "szolgálati kutyák királyát", a német juhászkutyát. Nehezen vitatható, hogy ez az intelligens, bátor, hűséges, megvesztegethetetlen, tetszetős külsejű, izmos állat a legnépszerűbb, legtöbbre értékelt szolgálati kutya világszerte. Pontos létszámát nehéz felbecsülni, több millió példányról beszélnek. Csak Franciaországban mintegy 600 ezer német juhászkutyát tartanak számon (hazánkban is ez a legnépszerűbb fajta), s magasan első helyen áll a fajtatiszta kutyák rangsorában. Szolgálatait a világ valamennyi hadserege és rendőrsége igénybe veszi Hogyan lehetséges ez? Hogyan magyarázható, hogy annyira különböző, sőt egymással néha egyenesen ellentétes jellegű feladatok megoldására is képes.

Nos, a kutya sikerének oka képességeiben rejlik. Erős, intelligens, bátor, hűséges, megvesztegethetetlen. Eleven, mégis nyugodt, agilis, fürge, rámenős: ugyanakkor engedelmes, szelíd, sőt gyöngéd. A lista hosszú, s a német juhászkutya-tulajdonosok órákig tudnák folytatni. Feladatkörét szinte lehetetlen felsorolni: vakvezetés, hegyimentés, háborús szolgálat, kábítószer-kutatás, gázömlés felderítése, járőrszolgálat, nyomkövetés, eltűnt személyek felkutatása, objektumok védelme. A leltár persze korántsem teljes... Érdemes lenne kissé részletesebben is beszámolni arról, hogy a felsorolt "munkaterületeken" mire képesek, mit tudnak ezek a nagyszerű kutyák S ha erre nem is futja könyvünk terjedelméből, legalább említsünk meg néhány példát. Hegyimentés... Nos, fejlett szaglása révén egy német juhászkutya fél óra leforgása alatt képes átvizsgálni egyhektárnyi területet. Ugyanezt a feladatot húsz ember három óra alatt végezné el!

Kábítószer-kutatás... Egyetlen német juhászkutya fél óra alatt ellenőrzi egy Boeing-247 típusú gép teljes rakományát. Gázömlések felderítése... A holland gázművek emberei például arra tanították be a német juhászkutyákat, hogy megtalálják a gázömléses helyeket. Az első ilyen célra kiképzett kutya 1955-ben három hét leforgása alatt 204 gázömlést, gázszivárgást "szaglászott ki"...