Ugrás a tartalomhoz

Kutyatár

Szinák János, Veress István (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

Ápolás, gondozás

Ápolás, gondozás

A JÓL ÁPOLT KUTYA

A kutya táplálása és ápolása szorosan összefügg egymással. A bőr és a szőrzet gondozása ugyanis "belülről" kezdődik. A helyes táplálás és a rendszeres ápolás az alapja a kutya egészségének; ilyenkor bundája tömött, csillogó, bőre pedig rugalmas. A száraz, fénytelen, erőteljesen hulló szőrzet viszont annak a jele, hogy a kutyával nem törődnek kellőképpen, vagy hogy az állat beteg.

A jól ápolt szőrzet a kutya ékessége. Kidomborítja előnyös küllemi tulajdonságait, és annak is jele, hogy az állat jó egészségnek örvend. Kutyája válogatja, hogy mennyi időre van szükség szőrzetének ápolásához. A rövid szőrű fajtáknál megteszi, ha nem túl erős szálú kefével megtisztítjuk a szőrzetüket, és félévenként megfürösztjük őket. Az uszkárokat, továbbá egyes terriereket azonban rendszeresen nyírni, illetve trimmelni kell. Ez időigényes munka, és szakértelmet kíván (a trimmelésről a nyírásról egyébként később még részletesebben szólunk). Vannak azután kimondottan hosszú szőrű fajták, melyeknek rendszeres fésülése, kefélése stb. elengedhetetlen, máskülönben kócosnak, borzasnak, ápolatlannak tűnnek.

Ápolatlan bundájú eb

Bár a kölyök bundácskája még nem kívánja meg a rendszeres ápolást, azért már ilyen korban érdemes hozzászoktatni ehhez a művelethez. A szokásos kezelés időtartama se kölyökkorban, se kifejlett korban ne legyen hosszabb néhány percnél. A rövid szőrű fajták bundáját heti két-három alkalommal, a hosszú szőrűekét naponta kell ápolni. A rövid szőrű állatot gyengéd, de határozott mozdulatokkal, szőr mentén kezeljük. Ez jót tesz a bőrnek, mert frissíti a vérellátását.

Ha selymes bundás szetterünk vagy spánielünk van, fordítsunk különös gondot az állat füleinél, szügyénél, a has tájékán és a lábai hátulsó részén levő hosszabb szőrökre, ezek ugyanis könnyen gubancolódnak. Az afgán agár, a yorkshire terrier, a shih-tzu stb. szőrzetét naponta ápoljuk. Ne használjunk durva sörtéjű vagy drótsörtés kefét, mert az tépi a kutya szőrét. Az úgynevezett drótszőrű fajták bundáját szőr ellenében keféljük. Van néhány olyan fajta is, például a collie és a német juhászkutya, amelynek "dupla" bundája van: a sűrű, finom szálú alsó bundát durvább hosszú szőrzet fedi. Naponta keféljük ezeknek a kutyáknak a szőrzetét, mégpedig szőr mentén haladva, mert az elhullott szálak az alsó bundára tapadnak és gyorsan gubancolódnak. A gubancos részeket ujjunkkal próbáljuk szétszedni. Ezt a műveletet segíthetjük ritkás fogú fésűvel, esetleg néhány csepp babaolajjal is. Ha a szőrzet nagyon makacsul összecsomósodott, inkább vágjunk le egy kis darabot belőle, amíg szétválasztható nem lesz, de ne ráncigáljuk.

Jól fésült kutyaszépség

A kezdő tulajdonos sokat meditál azon: milyen gyakran fürdesse a kutyát? Természetesen annyiszor, ahányszor szükség van rá. A túl gyakori fürösztés azonban eltávolítja a bőrt védő és a szőrzet természetes fényét biztosító zsiradékot. Akkor fürdessük tehát az állatot, ha piszkos, vagy ha erős "kutyaszaga" van, egyébként ne zaklassuk. Nem szabad elfelejteni, hogy a kellemetlen szag jöhet a fülekből, a fogakból, de származhat a sokáig viselt nyakörvtől is. A legtöbb állat, amelyet megfelelően ápolnak és gondoznak, tiszta és jó szagú marad, még ha ritkán fürdetik is.

Fürösztéshez töltsük meg a kádat langyos vízzel, egészen az állat csánkmagasságáig, a kád aljára pedig tegyünk gumiszőnyeget, hogy a kutya ne csúszkáljon. Fülébe dugjunk vattát, a bundáját lehetőleg még a fürdetés előtt keféljük ki, mert a nedves szőrzet kezelése jóval nehezebb. Fürdetés közben ujjainkkal dörzsöljük a kutya szőrzetét; jobban megteszi bármilyen kefénél. Igen fontos az alapos öblítés, ugyanis a szappanmaradványok irritálják a bőrt és viszketést okoznak. Ha lehet, hagyjuk, hogy a kutya megrázza magát, ez a leghatékonyabb "módszer" a vízfölösleg eltávolítására. Utána töröljük szárazra az állatot, és legalább két-három órán belül ne vigyük ki a szabadba. Ha hideg van, még több időt töltsön a lakásban. A fürösztés időtartama rövid legyen. Ám sohase fürdessünk kölyökkutyát, beteg vagy lábadozó állatot, valamint vemhes szukát az utolsó két-három hétben.

A kutya szemét tartsuk tisztán mindenfajta váladéktól. A séta, a szabadban való rohangálás nyomán szeme becsipásodhat. Ilyenkor kamillateába mártott gézzel vagy vattával távolítsuk el a váladékot, mindig a szemzugtól kifelé haladva. A boston terrierek, a pekingi palotakutyák és más dülledt szemű fajták hajlamosak a szemsérülésre. A befelé növő szempilla és a szembe csüngő pofaszőrzet dörzsölheti, irritálhatja a szemgolyót és gyulladást okozhat. Ezért ezeknek a kutyáknak a szemtájéki szőrzetét is tartsuk rendben.

Havonta legalább egyszer vizsgáljuk meg kutyánk fülét. Tamponnal, vattával vagy gézzel gondosan távolítsuk el a lerakódott zsírréteget, de sohase nyúljunk be mélyre, nehogy megsértsünk valamilyen érzékenyebb részt. A fülkagyló belső felén növő erősebb szőrzet akadályozhatja a járatok szellőzését, összegyűjtheti és felhalmozhatja a port, a váladékot, tehát rendszeresen tépjük ki a fülszőrzetet, különösen ha hosszú fülű kutyáról (szetter, spániel) van szó. Ha kedvencünk sokat rázza vagy félrebillentve tartja a fejét, állandóan dörzsöli, vakarja a fülét - ez rendszerint súlyos fülgyulladás jele.

Fülápolás

Karomápolás

A kutya karmaival, illetőleg azok ápolásával a kinológiai szakkönyvek meglehetősen mostohán bánnak, holott igénybevételük nagy, megbetegedésük számos problémát okozhat. A megfelelő környezetben tartott kutya annyira elkoptatja karmait, hogy azok nem igényelnek különösebb ápolást. A karombenövések is ritkábban fordulnak elő az ilyen ebeken.

Nem ez a helyzet a lakásban tartott kutyáknál, amelyek naphosszat heverésznek, nem mozognak eleget. Túlnyomórészt puha talajon, szőnyegen járnak, hiányzik karmaik természetes koptatása, és így azok hosszúra nőnek. A megnőtt karmokat elárulja kopogásuk, amely jól hallható, ha a kutya kemény talajon jár. A túlságosan megnőtt karmok fájdalmat okozhatnak, különösen hajlamosak a töredezésre, benövésre. A benövés gyulladást okozhat, illetve elgennyesedhet. A hosszú karmok mindenhova beakadnak, letöredezhetnek.

A megnőtt karmok lekoptathatók, ha az állat sokat mozoghat kemény talajon. Amennyiben erre nincs lehetőség, a karmokat kurtítani kell. A karmokat ne ollóval kurtítsuk, mert azok kemények. Veszélyes is ollóval babrálni a kutya karmainál, mert könnyen megsebezhetjük az állatot vagy saját magunkat. A leghelyesebb, ha ezt szakemberre bízzuk, de kellően fegyelmezett kutyákon magunk is elvégezhetjük. A legalkalmasabb erre a műveletre a speciális karomcsípőfogó, de fel lehet használni az egyszerű csípőfogót is. A kurtítás előtt a karmokat meleg vizes fürdővel és olajos bedörzsöléssel puhíthatjuk, hajlékonnyá tehetjük. A kurtítás során különösen ügyeljünk arra, hogy egyszerre ne sok szarurészt vágjunk le, mert nehezen elállítható vérzést okozhatunk, s az így keletkezett sérülés könnyen fertőződhet. A szarurészek eltávolítása közben a kutya karmát tartsuk a világosság felé, hogy meggyőződjünk, meddig tart az élettelen rész, s csak azt csonkoljuk; nehogy az élő szarut, illetőleg a karomcsontot megsértsük. Vannak türelmesebb gazdák, akik reszeléssel rövidítik kutyájuk karmait. Ez a művelet fáradságos ugyan, de célravezető. A karomkurtításnál nagyon fontos, hogy a kutyát kellően rögzítsük, lefogjuk, mert a "műtét" csak így sikerülhet tökéletesen.

A karomvágás - és eszközei

Egyik-másik kutya elülső végtagjainak csökevényes ujja vagy a hátulsó végtagján a farkaskarma olyannyira megnőhet - hiszen egyáltalán nem kopik -, hogy teljesen meggörbülhet, visszacsavarodhat és súlyos gyulladást okozhat. Ilyenkor a fölösleges karmokat műtéttel kell eltávolíttatni.

Gyakori még a karomágygyulladás is. Sajnos, sok esetben az ilyen jellegű gyulladás okát nehéz kideríteni. Ha csupán egy-két karom beteg, akkor külső okra gyanakodhatunk, de ha a gyulladás valamennyi karomra kiterjed, akkor belső tényezők játszanak szerepet. Külső ok lehet zúzódás, sebzés, karombeszakadás, -leszakadás, fertőződés, marás, égés, fagyás, gombás megbetegedés, míg a belső okok anyagcsere-betegségekre vezethetők vissza (például fehérjeszegény táplálkozás!).

Hogyan előzzük meg a kutya karmainak megbetegedését?

- Mozogjon az állat eleget szilárd talajon;

- a karmokat rendszeresen ellenőrizzük, s a korrigálást idejében végezzük el;

- sétáltatás után a karmokat, mancsokat, ujjakat alaposan tisztogassuk meg;

- a farkaskarmokat akkor távolítsuk el, amikor a kölyök még néhány napos;

- a táplálék célszerű összeállításával vegyük elejét az anyagcserezavaroknak és a hiánybetegségeknek.

KOZMETIKAI MŰTÉTEK

A kozmetikai műtétek (fülvágás és farokvágás) régi és viharos múltra visszatekintő, plasztikai sebészeti eljárások. Bizonyos dokumentumok arra utalnak, hogy már az ókori Egyiptomban is végeztek kutyákon fül- és farokvágást. A rómaiak hatalmas termetű dogszerű, háborús célokra használt kutyáinak fülét is kupírozták.

A középkorban ugyancsak divat volt a fül- és farokvágás, és jellemző az akkori idők szellemére, hogy ezekhez a műtétekhez különböző babonás hiedelmek társultak. Akadtak, akik szentül hitték: a fül- és farokvágással megelőzhető a veszettség, illetve a veszett állatból ily módon "kimetszhető" a kór. . . Mások arra esküdtek, hogy ezekkel a műtétekkel fokozni lehet a különben is harcias őrző-védő ebek agresszivitását. Ehhez társult az a felfogás, hogy a művelet akkor igazán hatásos, ha a levágott testrészeket a kutyákkal fölfalatják!

A későbbi korokban nem annyira a babonás hiedelem, mint inkább a célszerűség befolyásolta a szépítő műtéteket. Ugyanakkor már régen is számos ellenzője akadt a fül- és farokvágásnak. Főleg a beavatkozás barbár, állatkínzó jellegét hangsúlyozták, méghozzá nem minden alap nélkül. Ezeket a műveleteket a legtöbbször fájdalomcsillapítás, illetve altatás nélkül végezték, mi több: a fülkagylót például kézzel tépték le! A tenyésztők nagy többsége viszont azzal érvelt, hogy bizonyos fajták - például a boxerek - fül- és farokvágása egyszerűen "prevenció". Ezeknek a kutyáknak az egyik fő tevékenysége ugyanis nagyvadak (bölény, vaddisznó stb.) lefogása volt, és bizony harc közben gyakran megsérült a nagy, lógó fül, a kezelése pedig rendkívül hosszadalmasnak bizonyult. Ezt akarták elkerülni az akkori kutyatulajdonosok azzal, hogy már kölyökkorban levágták kutyájuk fülét. Természetesen ezek a vad, harcias állatok egymás között is sokat marakodtak, így gyakran fordultak elő sérülések. Más nagy testű kutyák (dobermann, dog stb.) fülvágásának elvégzésére főleg ez utóbbiak adtak okot. Minthogy ma már nemigen használják ezeket a kutyákat nagyvadak lefogására, így a műtét elvesztette létjogosultságát - legalábbis így érvel az állatvédők tábora. Igen ám - replikázik az ellentábor -, de ezek a kutyák ma sem nevezhetők éppen jámbor ebeknek, sőt pontosan a legverekedősebb fajták közé tartoznak, s könnyen egymásnak rontanak. A fülvágás tehát ma éppen annyira indokolt, mint régen. Ráadásul a műtétet alátámasztják állat-egészségügyi szempontok is: a hosszú, lógó fülű kutyák (spánielek, vizslák stb.) fülkagylója elég gyakran megsérül, és nem ritka a külső hallójárat gyulladása sem. A kis fülű kutyákat ilyen betegségek ritkán érik.

Fülvágás

A fülvágás elvégzése tehát napjainkban egyrészt állat-egészségügyi szempontból indokolt, másrészt bizonyos fajtákra a standard is előírja. Aki látott már egymás mellett vagy akár külön-külön kupírozatlan, illetve kupírozott (vágott) fülű kutyát (boxert, dobermannt stb.), és van egy kis érzéke a kutyafej szépsége iránt, az valószínűleg inkább a kupírozás mellett van. A tárgyilagosság kedvéért azonban tegyük hozzá, hogy a fül- és farokvágást ma is sokan ellenzik. Míg hazánkban és a legtöbb országban (Csehszlovákia, Németország, Ausztria, Olaszország, Lengyelország, Franciaország) széles körben alkalmazzák egyes kutyafajtáknál ezt a kozmetikai műtétet, addig másutt (például Angliában, Hollandiában, Svédországban és Dániában) egyenesen tiltják a kupírozást, mert szerintük ezzel a természetet a kézműipar "elfuserálja".

Vágatlan fülű boxer

A fülvágás egyébként nem olyan fájdalmas és veszélyes, mint ahogy ezt sokan gondolják. A műtétet ugyanis altatással vagy helyi érzéstelenítéssel végzik. A műtét ideális időpontja: a hat-nyolc hetes kor, de természetesen idősebb kutyákon is elvégezhető. A lehetőség szerint azonban három hónapos korig ajánlatos túlesni rajta.

Minél fiatalabb ugyanis a kutya, annál gyorsabban gyógyul a seb, és annál biztosabb, hogy a vágott fül feláll. Ez pedig ugyancsak nem elhanyagolható szempont. Az idősebb korban végrehajtott műtét után hosszú ideig kötés alatt kell tartani a füleket, emiatt könnyen bepállanak, súlyos bőrgyulladás keletkezhet, ami újabb kezelésre szorul.

Magát a fülműtétet sablonokkal végzik. A különböző fajtájú kutyákhoz más-más formájú sablont használnak; ez adja meg a fül új alakját, egyben fogazott felületével, a sablonpofák egymásra szorításával a vérzést is meggátolja. Ügyelni kell, hogy vágás után alul a fültőben cimpa ne maradjon; a sablon levétele után tehát az esetleges visszamaradt cimpát ollóval még el kell távolítani.

A sebszélek összevarrásának vagy kapcsolásának nincs jelentősége; a porcos fülkagyló esetében ez fölösleges. Lényeges viszont, hogy a fülek egyforma hosszúak legyenek. Ezt úgy érik el, hogy előbb az egyik fület csonkítják és a sablont rajta hagyják, majd a másik fülre úgy teszik fel a sablont, hogy az alóla kilátszó részhez hozzáillesztik a levágott darabot. Így gyakorlatilag egyforma hosszú füleket kapnak.

A csonkolt fül hosszúsága a sablon nagyságától függ, de ugyanazzal a sablonnal kéthónapos korban hosszabb fület lehet kialakítani, mint például hat hónapos korban. A fül hosszának megszabásában fő szempont a szülők ismerete és a kölyök neme. A kanoknak nagyobb, a szukáknak kisebb fület kell csonkolni, mert általában a kanoknak nagyobb, a szukáknak kisebb fejük lesz kifejlett korban. Az elődök ismerete pedig azért fontos, mert a fej nagysága általában öröklődik.

A fülek a vágástól számított két hét múlva - rendszerint állnak. Előfordulhat azonban, hogy a porc gyenge, vagy a fülek túl hosszúra sikerültek és emiatt nincs tartásuk. Ilyenkor a kölyök csak hetek vagy hónapok múlva kezdi el hegyezni a füleit. A gazda ezekben a hetekben különböző fülrögzítési "technikákkal" siettetheti a fülek felállását.

A vágási seb hegesedés közben gyakran zsugorodik: ilyenkor a zsugorodás kitépésével segíthetünk a bajon. Amennyiben a túl hosszúra sikerült fülről bebizonyosodott, hogy a hossza miatt nem áll, akkor szerencsés esetben ez a hiba újabb műtéttel helyrehozható. Vannak persze olyan esetek is, amikor többszöri műtét után sem áll fel a kutya füle. Sajnos, ilyenkor nincs segítség.

Előfordulhat tehát, hogy a fülvágás nem teljesen sikeres, és utólagos korrekcióra van szükség. Az ilyenfajta beavatkozás természetesen megengedhető. (Hasonló a helyzet a farok hosszának korrigálásánál is.) Mindezek a "szekatúrák" azonban elkerülhetők, ha hozzáértő állatorvossal végeztetjük el a műtétet. Sok bosszúságot, költséget takaríthatunk meg egy kis körültekintéssel.

Mi a helyzet akkor, ha a kutya fülét nem kupírozzák előírás szerint, mégis kiállításra viszik? Nos, a kupírozatlan fülű kutya is benevezhető a kiállításra, de miután az adott fajta fülvágását a standard előírja, bírálati szempontból nálunk az ilyen állat háttérbe szorul.

Rontja-e a bírálatot a rosszul vágott fül akkor, ha egyébként a kutya minden szempontból kifogástalan? Nos, a kitűnő minősítést szerintünk ez esetben is elérheti, de feltehetően akad még az "osztályban" rajta kívül kitűnő minőségű eb, és a rangsorolásnál, illetőleg a győztes kiválasztásánál a "rossz füleket" minden bizonnyal figyelembe veszik.

Fülkorrekció

Számos kutyafajta (skót juhászkutya, airedale terrier, foxterrier stb.) számára a standard előírja a szabályos fül- és faroktartást. Az ettől eltérő állapot a tenyésztésből való kizáró ok, mivel a hiba öröklődhet. Kiállításokon az ilyen hibájú kutya is rendszerint gyengébb minősítést kap a bírálóktól.

A kezdő kutyatulajdonosnak persze többnyire fogalma sincs a standard előírásairól, s mire kedvencének valamilyen (például fültartási) hibája kiderül, akkor már annyira megszerette az állatot, hogy a világ minden kincséért sem válna meg tőle. Mit tesz ilyenkor? Megpróbálja "korrigáltatni" a hibát. Először csodagyógyszerekkel, különféle gyógymasszázsokkal, rafinált fülkötözésekkel próbálkozik - persze eredménytelenül. A következő lépés az állatorvosi beavatkozás, a műtéti korrekció.

Kétségtelen tény, hogy a hibás fül- és faroktartás műtéttel sok esetben elég szépen rendbe hozható, sőt néha a standard előírásainak megfelelően korrigálható. Más kérdés azonban, hogy helyes-e ezt az utat választani?

Amennyiben a tulajdonos pusztán hiúsági okokból veti alá négylábú barátját a műtétnek (mert szerinte nem elég szép a kutyája), ehhez joga van, mondhatnánk: magánügy! Olykor azonban a műtéti beavatkozás kifejezetten arra szolgál, hogy megtévesszék a kutyát elbíráló szakembereket, és olyan minősítést szerezzenek az ebnek, amellyel az már "tenyésztésre alkalmas" lehet. Az ilyen ügyeskedés néha kétségtelenül sikerrel járhat, de sportszerű cselekedetnek semmiképpen nem mondható. Arról már nem is beszélve, hogy a hiba a műtéttől függetlenül öröklődik az utódokra, és számos újabb kutyatulajdonost becsaphatnak vele.

Farokvágás (kurtítás)

A kutyakölyök farkát kettő-négy napos korban kell csonkolni; az idősebb kutyák farokkurtítása már nem is olyan egyszerű műtét, és a seb nem gyógyul olyan gyorsan, mint szopóskorban. A farok vágását különböző módszerekkel végzik. Az egyik: a kiskutya farkát fertőtlenítik, majd a faroktőre vérzéscsillapítás céljából összecsavart mullpólyával szorítókötést tesznek, aztán ollóval hirtelen levágják a fölösleges részt, majd a lekötést tizenöt-húsz perc múlva leveszik. A másik: ugyancsak steril ollóval a kívánt részt levágják, és a csonkot vas-kloriddal ecsetelik vagy termokauterrel leégetik.

Érzéstelenítésre egyik esetben sincs szükség, mert kellő gyakorlattal a farokcsonkolás körülbelül fél perc alatt elvégezhető. A "műtét" a kölyköt egyáltalán nem viseli meg, olyannyira nem, hogy csonkolás után azonnal szopik, ha az anyja alá tesszük. A farokcsonkolást egyébként a gyakorlottabb tenyésztő maga is elvégezheti, de csak akkor, ha biztosan tudja: milyen hosszú farkat kell meghagyni.

A műtét, mint már említettük, teljesen veszélytelen; elvérzéstől nem kell tartani. A farokvágásnál a csigolyaközök tapintása jóformán lehetetlen, de nincs is szükség rá. A farok hosszúsága szemmérték vagy mérés után dönthető el. Amennyiben a vágás nem a két csigolya között történik, abból sem származik semmiféle kellemetlenség a kutyára nézve, még felnőttkorában sem. A kurtításnál a kölyök visító hangot ad, ezért a fölösleges izgalmak elkerülése végett ilyenkor az anyakutyát el kell távolítani, de a beavatkozás után azonnal visszatehetjük az anyjához. A csonkolt farok két nap alatt teljesen beheged.

Egyes kutyafajták szokásos farokhosszúsága

  1. 3/4 részt kell levágni schnauzer griffon

airedale terrier foxterrier ír terrier 1/3 részt kell levágni welsh terrier jagd terrier és egyéb terrier fajták

kerry blue terrier 1/2 farok marad uszkár

magyar vizsla 1/3-1/2 részt kell levágni német vizsla

spánielek 1/2-2/3 részt kell kurtítani

Ujjcsonkolás

Ezt a műtétet leggyakrabban azokon a fajtákon végzik, amelyeket trimmelni kell, ugyanis az "ötödik ujj" jelenléte a mellső lábak trimmelésénél akadályt jelent. De a sima szőrű kotorékkutyákon is ajánlatos elvégezni, mert a kotorékban az amúgy is szinte fölösleges ujj könnyen megsérül. A beavatkozás általában egy időben történjék a hátulsó lábakon található farkaskarom csonkolásával.

A farkaskarom eltávolítása mindennapos beavatkozás német juhászkutyákon, óriás schnauzereken, foxterriereken stb. Ez a kutya hátulsó végtagjainak belső oldalán található csökevényes ujj, amely előfordulhat kettes vagy hármas formában, úgynevezett fürtös elrendezésben is. Ezeknek a csökevényes ujjaknak semmilyen szerepük nincs az állat életében, sőt felnőttkorban akadályozzák a mozgásban, könnyen beakadhatnak bárhová, ugrás közben megsérülhetnek. Előfordulhat az is, hogy - mivel a farkaskarom nem ér le a talajra, vagyis természetes módon nem kophat - a túlnőtt karom súlyos gyulladást okoz. Ezért mindenképpen indokolt az eltávolítása, lehetőleg két-három napos korban, a farokcsonkítással egy időben. A műveletet gyakorlott tenyésztők maguk is elvégezhetik, de a kezdő kutyatulajdonosnak azt javasoljuk, hogy forduljon inkább állatorvoshoz. Az ilyen - kölyökkorban elvégzett - műtét gyorsan és könnyen gyógyul. Későbbi korban azonban a farkaskarom eltávolítása már komolyabb beavatkozás, tehát mindenképpen szakember végezze!

A néhány napos kölyökkutyán a farkaskarmot görbe, hegyes végű ollóval, egyetlen mozdulattal levághatjuk. A seb helyét valamilyen vérzéscsillapítóval kezeljük. A csonkolásnál ügyeljünk arra, hogy az ujj alapján levő ujjperccsontot s maradéktalanul eltávolítsuk. Ellenkező esetben felnőttkorra a bennmaradt ujjcsontdarab arányosan megnő, és a kutya lába a műtét helyén csúnya, deformált, esetleg érzékeny lesz.

A SZŐRZET ÁPOLÁSA

Kutyáink túlnyomó többségének testét szőrtakaró védi a külső hőmérséklet kedvezőtlen hatásaitól, így megőrizhetik állandó normális testhőmérsékletüket. Mivel a kutyákat különböző körülmények között tartják, tenyésztik - szőrzetük minősége, hosszúsága is különböző. Akad azonban néhány majdnem vagy teljesen szőrtelen fajta: ezek az úgynevezett meztelen kutyák.

Kölyökbunda

Minden fajtának csak rá jellemző hosszúságú és vastagságú szőrökből álló bundája van. Az egyes fajtákon belül azonban - a tartási körülményektől függően - némelyik egyed szőrzetének minősége eltérő lehet. Így például a rövid szőrű boxer, ha szabadban tartják, hosszabb szőrzetet növeszt, mint a lakásban. A csau-csau lakásban elveszti pelyhes szőrszálait, a fedőszőrök megrövidülnek és fejletlenek maradnak.

A kutya szőrzete voltaképpen háromféle szőrből áll. A koronaszőr nagy tömegben található a nyakon, a hátgerincen, a combokon és kisebb mértékben a mellkas oldalán. Ez a leghosszabb, a legvastagabb, és velőállománya is van. A durva szőrzetű fajtákon nagyon sok a koronaszőr: az egész szőrzetből jelentősen kiemelkedő koronaszőrvégek minden irányból kiálló tüskék benyomását keltik. Ezért az ilyen szőrzetű fajtákat szálkás szőrűnek vagy drótszőrűnek nevezik (drótszőrű foxterrier, szálkás szőrű tacskó stb.). A rövid szőrű fajtákon a koronaszőr rendszerint hiányzik vagy keskeny sávban a nyak felső része és a hát mentén található.

A fedőszőr rövidebb a koronaszőrnél, az egész testen szórtan helyezkedik el, és általában vékonyabb. A szőrszálaknak velőállománya van. A fedőszőr az egész testen található.

A pehelyszőr a legrövidebb és a legvékonyabb, általában hullámos, és nincs velőállománya. A korona- és a fedőszőrzet alatt a vékony és sűrűn elhelyezkedő pehelyszőrök őrzik meg a szervezet belső melegét, hidegben védenek a megfázástól. Egyes fajtákon, sőt ugyanazon fajtán belül is - a tartási körülményektől és a külső környezettől függően - egyik vagy másik szőrtípus intenzívebben növekszik vagy éppen fordítva, megfogyatkozik, illetve teljesen eltűnik.

A szőr különleges fajtája az úgynevezett tapintószőr. Hosszúsága és vastagsága révén jelentősen kiemelkedik a szőrzetből. A tapintószőrök a fejen találhatók, nyalábot alkotnak a szemek fölött, a felső ajkon és az állon.

A vedlés

A kutya évente kétszer váltja a szőrzetét. A szőr meghatározott nagyságot elérve és megérve megöregszik és kihull. Az egész szőrzetnek ezt a váltását vedlésnek nevezzük. A vedlés a kutya környezethez való alkalmazkodásának bonyolult biológiai folyamata. Télen a szőrtakaró sűrűbb, hosszabb, lágyabb, és kevésbé vezeti a hőt, mint nyáron.

A rövid szőr kevés gondot okoz

Vedléskor a kutya szervezetének viszonylag sok tápanyaga az új szőrtakaró növekedésére használódik fel, ezért ilyenkor bőségesebb táplálékra és figyelmesebb gondozásra szorul.

A kutyának háromféle vedlését ismerjük. Az egyik az életkorral járó vedlés. Ez nem függ az időjárástól, pusztán a kölyök életkorának növekedésével kapcsolatos. A kölykök rövid szőrrel születnek, még a hosszú szőrzetű fajták egyedei is. Szőrzetük vékonyabb és finomabb szálú, mint kifejlett korukban, és rendszerint a pehelyre emlékeztet. Az életkor növekedésével a hosszú szőrű kutyák hosszú szőrzetet növesztenek, a rövid szőrűek simává válnak, szorosan lesimuló szőrzettel. A kölyökszőrzet váltásakor gyakran a szőrzet színe is megváltozik. Az afgán agarak például feketén születnek, s kölyökszőrzetük váltásakor a feketéből arany vagy szőke lesz, esetleg fekete marad.

Kutyák és frizurák

Az úgynevezett időszakos váltás, illetve vedlés tavasszal és ősszel következik be. Tavasszal a dús, sűrű, pehelyszálú szőrtakaró váltódik. A téli szőrzet törékennyé és fénytelenné válik, a fedőszőr kiritkul. A nyári szőrzet általában ritkább és rövidebb. Ősszel a nyári szőrzetet felváltja a hosszabb, sűrűbb, pehelyszállal bőven ellátott téli bunda. Az őszi vedlés nem olyan intenzív, de hosszabb ideig tart, mint a tavaszi.

Szüntelen vedlésről akkor beszélünk, amikor a szőr az egész év folyamán váltódik - a szőrhagymák megérésétől és az azt követő elhalástól függően. Az ilyenféle vedlés különösen jellemző a lakásban tartott kutyákra, mert ezek nincsenek kitéve a vedlést ösztönző hőmérsékleti változásoknak. Szőrtakarójuk ezért kissé megváltozik: a pehelyszál gyengül, a fedőszőrök rövidülnek és vékonyodnak. Egyes tenyésztők azt állítják, hogy az ő kutyáik sohasem vedlenek. Ez azonban csak részben igaz. Rendszerint olyan fajtákról van itt szó, amelyek egyedeit gyakorta nyírják, trimmelik vagy más hasonló módon ápolják, illetve olyan fajtákról, amelyeknek szőrzete rövid és finom, így a vedlés "eredménye" rajtuk nehezen észlelhető.

A szőrhullás vagy kopaszság nem betegség, hanem kísérő tünet, méghozzá inkább hormonális eredetű, mint a bőrbetegségekre jellemző. Megkopaszodhatnak például a szopornyicában vagy kezdődő cukorbetegségben szenvedő kutyák is. A nemi szervek rendellenessége mindkét nembeli egyedeken okozhat kopaszságot (degenerálódott vagy daganatos here).

A szőrhullás egyébként lehet öröklött (veleszületett), mint például a meztelen kutyák esetében. Feltevések szerint a szoros rokontenyésztés is okozhat kopaszságot, főleg a kis termetű fajtákon, például a tacskókon és a törpeuszkárokon.

Most pedig, mielőtt rátérnénk a kutya szőrápolásával kapcsolatos részletes tudnivalókra, ejtsünk néhány szót arról, milyen hatása van bundás barátainkra a szélsőséges időjárásnak: a túlságosan nagy hidegnek és a kánikulának.

KUTYÁK - FORRÓ NAPON, JEGES TÉLBEN

A hőség hatása

Az emlősök, de a madarak életben maradásának is egyik fontos feltétele, hogy szervezetük hozzávetőlegesen állandó hőmérsékletű legyen. Ezt biztosítja a rájuk jellemző szőrzet, illetve tollazat, vagy a bőr alatti faggyúréteg.

A kutya normális élettevékenysége ugyancsak állandó testhőmérsékletet igényel, ami 37,5-38,5 °C közötti értékű. Az állandó testhőmérséklet a kutya egyfajta sajátos hőszabályozással (meleg termelése és leadása) biztosítja. Ennek megzavarása rendkívül ártalmas lehet az állat egészségére.

Különösen a hőségtől szenvednek sokat a kutyák. Mivel nem izzadhatnak, bőrük nem válik az izzadságtól hűssé, nedvessé, így párolgás sem hűti testüket. A kutya ezért lihegéssel és kilógatott nyelvvel szabadul meg a fölösleges hőtől. Amikor liheg, a gyors ütemben beszívott és kilehelt levegőtől nedves nyelvén és ínyén hűvös párásodás keletkezik. Ez azonban az állat teljes testnagyságához képest csak igen kis felület. A hőségtől egyébként a sima, rövid szőrűek szenvednek a legjobban, hiszen ezeknek a kutyáknak nincs hőcsökkentést elősegítő, dús bundájuk. A hosszú szőrzet ugyanis - akár a juhász subája - nemcsak a hideg, de a hőség ellen is komoly védelmet nyújt, természetesen csak átlagos hőmérséklet-ingadozás mellett.

Sok tulajdonos nem gondol arra, hogy ebe szinte elviselhetetlenül szenved a tűző napon hagyott autóban, az árnyékot nélkülöző udvarban, kutyakiképző iskolákon, továbbá a kiállítások napsütötte ringjeiben. Számos kutya kapott már hőgutát az 50-60 °C-ra felmelegedett autóban, noha az ablakok résnyire nyitva voltak. Az ilyen magas hőmérsékletet csupán 20-30 percig képesek elviselni.

Végzetes lehet a kutyára a nyári kerékpáros kirándulás is, mivel nemcsak a nap sugarai érik, de a kövezetből vagy a beton útburkolatából is hő sugárzik. Különösen káros hatással van a kutyára a levegő magas páratartalma. A túl nedves levegő még megfelelő hőmérsékleten is álmosságot, légzési nehézséget okoz. A meleg, nedves levegő megakadályozza a tüdőből, valamint a kutya nyelvének felső részétől történő vízpárolgást, fokozva a test átmelegedését. Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál kisebb legyen a páratartalom. Zárt helyiségben 18-20 °C-on 40-70% a kedvező páratartalom, 30-40 °C-on azonban nem haladhatja meg a 30-40%-ot. A 70%-nál magasabb páratartalom pedig - függetlenül a levegő hőmérsékletétől - kifejezetten káros a kutyára!

Kedvencünket egyébként úgy óvhatjuk meg a káros hőmérsékletű és páratartalmú levegő kedvezőtlen hatásától, hogy ilyen esetben nem visszük kiképzésre, óvjuk mindenféle nagyobb megterheléstől. Nagy melegben, igen erős napsütésben árnyékos helyen tartsuk az ebet. Teste felfrissítésére fürdessük meg, illetve tusolásszerűen frissítsük fel. Tiszta, friss víz legyen mindig előtte, hogy szomját bármikor csillapíthassa.

Kutyahidegben...

A hóviharban alvó szánhúzó kutyák látványa - legalábbis képről - ismerős mindannyiunknak. Mínusz negyven fok és erős jeges szél még mindig kevés ahhoz, hogy halálra fagyjanak. A hideghez akklimatizálódott kutyák általában vastagabb bundát növesztenek, s ha elég vastag takaró van alattuk, nulla fok mellett a lehető legnagyobb kényelemben élnek olyan kunyhókban, amelyeknek még ajtajuk sincs. Furcsa módon érvényes ez a viszonylag rövid szőrű kutyákra is!

A kutyák gyakorlatilag tehát hidegtűrők. Felöltőnek ott a bundájuk, s bőrük alatt tartalékolnak elég zsírszövetet ahhoz, hogy védve legyenek a nagy hidegben is. Ez természetesen csak a hideghez akklimatizálódott állatokra vonatkozik. Sokszor előfordul, hogy fűtött lakásokban tartott kutyák elpusztulnak a hidegben, ha elvesznek vagy kilökik őket az utcára. A megfigyelések viszont azt is igazolták, hogy a szabadban tartott ebek, ha napközben bizonyos időt a házban töltenek is, mégsem éreznek semmilyen kényelmetlenséget éjszaka, amikor újra lakáson kívül tartózkodnak. És természetesen öltöztetni sem kell őket.

Ebeink hidegtűrők

Ha a kutya túlságosan átfázik, akkor reszketni kezd. Ez nem más, mint apró izomrángás, ami meleget szabadít fel, hőt fejleszt, és így az állat egy időre ismét megtermeli a szükséges testmelegét. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nagy hidegben hóviharban kutyáinknak nincs szükségük védett, jól alkalmazott, biztonságosan szigetelt nyugvóhelyre. A testhőmérséklet hirtelen csökkenése ugyanolyan káros az állatra, mint a gyors hőmérséklet-emelkedés. A hirtelen nagy lehűlés megfázást, sőt megfagyást is okozhat.

Az éghajlat és az időjárás egyébként jelentősen befolyásolja a kutya fejlődését, egész élettanát. Hideg éghajlatú vidékeken a kutya általában alacsony növésű, vastagabb bőrű; sűrű bundája és nagyon sűrű szőrzete van. Hegyvidéken erős, fejlett mellkasa alakul ki, s az állat vére gazdagabb lesz vörösvérsejtekben, hemoglobinban.

Mindenesetre - hála a farkas őseiktől örökölt kiváló képességüknek - kutyáink, ha elég idejük van rá, jól alkalmazkodnak tűző naphoz, jeges szélhez. . .

Téli divat

TRIMMELÉS ÉS NYÍRÁS

A trimmelés angol eredetű szó, és tulajdonképpen két tevékenységből áll. Az egyik a szőrzetápolás, azaz az elhalt szőrök eltávolítása, a másik maga a tulajdonképpen trimmelés, azaz a szőrzet elegyengetése, helyreigazítása és trimmelőkéssel való rövidítése.

Amennyiben az ápolást mindig kellő időben végezzük, akkor ez nem áll egyébből, mint az elhalt szőrök rendszeres és alapos eltávolításából, amely teljesen fájdalommentes művelet. Ez a fajta ápolás azáltal, hogy az elhalt szőröket rendszeresen kiszedjük, sietteti a természetes szőrnövekedést. Ám ha a még növekedő szőrt tépjük ki trimmelés közben, az a kutyának fájdalmat okoz.

Magát a trimmelést többnyire trimmelőkéssel végzik. Ez fűrész- vagy fésűszerűen hornyolt élű kés, de nagyon jól megfelel erre a célra a különféle tartókba erősített borotvapenge is. A kutya egyes testrészein a szőrt általában nyírni szokták: például a torok tájékán, a hason, a nyakon, a far és a nemi szervek környékén. A nyírás és a kopasztás között az a lényeges különbség, hogy a kopasztás (a szőr kitépése) fokozza, a nyírás (a szőr elvágása) viszont zavarja az időszaki szőrnövekedést. Bizonyos fajták trimmelése fontos, szinte elengedhetetlen. Bármilyen nagy tapasztalata is van a trimmelőnek, maga a művelet rendkívül fáradságos munka, és bizonyos szabályok betartását is megköveteli. Sajnos, ahány tenyésztő, annyiféle trimmelési szokás, eljárás. Éppen ezért a kezdő kutyatartónak célszerű szakemberrel trimmeltetni.

Trimmelni a drót- és szálkás szőrű kutyákat szokták. Az ilyenfajta szőrzet elsősorban a terrier fajtákra, a vadászkutyákra és a schnauzerokra jellemző. A drót- és szálkás - vagyis a durva! - szőrzetnek számtalan előnye van: védi az állatot az időjárás viszontagságaitól, a járhatatlan terepek tüskés bozótjaitól, azonkívül - az évszaknak és a szükségletnek megfelelően - trimmeléssel pár nap alatt olyan sűrűségűre és hosszúságúra alakítható ki, amely a kutyának is, a célnak is megfelel.

Előnyt jelent az is, hogyha a tulajdonos ismeri kutyája egyéni szőrzetnövekedését, mert teljesen "kikészítve", szinte nyomban a trimmelés után kiállításra viheti kedvencét. Márpedig más szőrzetű kutyák esetében korántsem ez a helyzet: egy enyhébb vagy keményebb tél, vagy a túl korán, illetve későn beköszöntő tavasz ugyancsak fontos szerepet játszhat a vedlésben.

Mindezek az előnyök túlsúlyban vannak azokkal a hátrányokkal szemben, amelyet a trimmelés munkája jelent. Igaz, ez a procedúra bizonyos rutint igényel, de ez megszerezhető, és feltehetően örömöt okoz majd a tulajdonosnak, ha megtanulja kutyáját egyedül gondozni, s ha a kutyaszalonok segítségét egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán kell igénybe vennie.

Szépségápolás

Nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy a trimmelés szó nem jelent kopaszítást! Mint már említettük, trimmelésen azt a műveletet értjük, amikor a drótszőrű vagy szálkás szőrű kutyák elöregedett szőrszálait eltávolítják.

A mindenkori fajtastandard előírja, milyennek kell lennie egy kutya szőrzetének. Mielőtt a laikus hozzáfogna kedvence "kikészítéséhez", célszerű, ha tanulmányozza a standard leírást, s lehetőleg legyen egy jó fényképe vagy rajza is a fajtáról - trimmelt állapotban.

A trimmeléshez szükségünk van a kutya szőrszerkezetének megfelelő trimmelőkésre, mivel nem minden drótszőrű fajtának egyforma a szőrzete, ráadásul egy-egy fajtán belül is elég nagyok lehetnek a különbségek. Az alkalmatos trimmelőkésen kívül kell még trimmelőolló, egy lehetőleg ritka fogú fésű, valamint egy közönséges olló.

A standardnak megfelelő, jó állapotban levő drótszőrzetet úgy trimmeljük, hogy egyik (jobb) kezünkbe fogjuk a trimmelőkést, egy szőrnyalábot hüvelykujjunkkal hozzáfogunk a pengéhez, majd egy rántással kitépjük. Eközben bal kezünkkel leszorítjuk azt a bőrrészt, amelyen dolgozunk. A befogott szőrcsomó ne legyen túlságosan sok; minél kevesebb szőrt szorítunk a pengére, annál könnyebb a trimmelés. Ha a szőr megfelelően hosszú, azaz érett, akkor a trimmelés semmi fájdalmat nem okoz a kutyának.

A drótszőrű, illetve szálkás szőrű ebeket éppen azért trimmeljük, hogy elhalt szőrüket szakszerű módon eltávolítsuk. Ha ezt nem mi tesszük, az állat karmaival igyekszik majd megszabadulni a túlérett szőrszálaktól. Abban az esetben, ha nem trimmelünk, hanem csupán "nyírunk" (és ez sajnos tudatlanságból vagy idő szűkében gyakorta előfordul), a szőrszálak töve a bőrben marad, és emiatt a kutya sűrűn vakaródzik. Az elhalt szőrgyökerek (gyökeres szőrvégek) ezenkívül akadályozzák a szőrzet egészséges növekedését, a gyakori nyírás gyenge és puha szőrzetet eredményezhet, ami pedig nem azonos a kívánatos "drótszőrűséggel".

Ha kis termetű ebet trimmelünk, állítsuk az állatot egy átlagos - körülbelül 80 cm - magasságú asztalra (a nagyobb méretű fajtákat arányosan kisebbre), de ügyeljünk arra, hogy ez az alkalmatosság ne mozogjon, ne billegjen. A trimmelést a hátulsó lábaknál kezdjük szőr mentében, és fokról fokra haladjunk az állat hátán, nyakán, majd dolgozzuk ki a mellkas oldalát. A hosszú, elöregedett szőrszálak eltávolításakor az érzékeny testrészeket (nyak, fej) óvatosan trimmeljük. Elővigyázatosan dolgozzunk a füleken is; a túlérett szőrszálakat távolítsuk el, mielőtt a trimmelőollóval "rádolgoznánk". Mindazonáltal ha a kutyának túlságosan puha a szőre, az igen érzékeny részeken használhatunk ollót is. Ha az állat szőrzete az első trimmelési kísérlet után nem felelne meg a kívánatos formának, nyugodtan utánanyírhatunk trimmelőollóval, hogy kiigazítsuk az egyenlőtlen részeket. Trimmelés után fésüljük is meg kutyánkat.

Kutyaápolási eszközök

Minthogy az egyes kutyák szőrzete nem egyforma gyorsasággal növekszik, jegyezzük meg az első trimmelés időpontját. Általában azt lehet ajánlani, hogy másfél-két hónappal a kiállítás előtt jól trimmeljük át a kutya nyakát, hátát és a mellkas oldalait. A drótszőrű, illetve a szálkás szőrű fajtákat több-kevesebb eltéréssel a fenti módon kell kikészíteni. Most pedig lássunk némi trimmelési útmutatást [1]*az egyes fajták egyedi sajátosságairól.

Az airedale terrier trimmelése

A terrierek királyának a lábait és a szakállát nem trimmelik, csak fésülik. A fölösleg szőrszálakat kihúzzák, hogy utána sűrűn nőjön, végül ollóval az előírt formájúra igazítják. Az elülső lábakon a szőrt úgy alakítjuk, hogy a láb oszlopszerűvé váljon. A hátulsó lábak kidolgozásánál ügyelni kell arra, hogy a csánkot a lehetőségekhez képest jól kihangsúlyozzuk. A mancsszőrzetet az ujjpárnák között ollóval kurtítsuk, a mancsokat a karmok magasságáig formáljuk kerekre, egyrészt azért, hogy a lábak oszlopszerű hatása megmaradjon, másrészt hogy a kutya mancsa macskamancsszerű legyen. A végtagok szőrzetét szőrrel szemben fésüljük, ám ne túl gyakran, különben károsodik a szőrzet. A kutya szakállát naponta fésüljük fölfelé, hogy a szőrzet ehhez az álláshoz szokjék. Érvényes ez a szemek fölött megmaradó csekély szőrzetre is.

Az airedale terrier feje felülről és oldalról nézve balta formájú az arcorri résztől kezdve valamivel keskenyebb. Ezért a homlokot rövidre, a pofa- és a torok alatti részt pedig egészen az ajakszögletig igen rövidre trimmeljük. Vigyázzunk, hogy a pofarésznél és az állkapocsnál azért semmiképpen ne maradjon túlságosan sok szakáll.

A szakállt egyébként úgy igazítjuk, hogy csak a pofa elülső részén maradjon meg a teljes hossza, de mindenféle átmenet nélkül. A szemek fölött hagyjunk némi szőrzetet, és fésüljük előre, hogy az állat szeme ne látsszon túlságosan nyitottnak. A fülkagyló belsejéből a szőrzetet az ujjunkkal rántsuk ki, kívül pedig ugyancsak így járjunk el, ámbátor ha nagyon érzékeny állatról van szó, ollóval is dolgozhatunk: szépen "leszélezzük".

A toroknak, a nyak elülső részének, a váll és a mellkas elejének a szőrzetét rövidre trimmeljük. A mellkas alsó részén és a hason igazítsuk ki a szőrzetet úgy, hogy a törzs ék alakú legyen. A tarkó, a mellkas mentén az oldalak, valamint a farok felső részének szőrzetét egyenletesen ritkítsuk. A farok alsó részét és a végbél tájékát egészen rövidre nyírjuk. Vigyázat! Ezek a testtájak meglehetősen érzékenyek, ezért itt csak ollóval és nagyon óvatosan dolgozzunk!

A csípőízület magasságában a szőrzet ugyanolyan hosszúságú legyen, mint a háton, a csípőízület alatt pedig fokozatosan hosszabbodjék. Az átmeneteket olyan finoman kell kidolgozni, hogy a hátulsó lábak "nadrágján" semmiféle szögletesség ne mutatkozzon.

Airedale terrier A kiálló szőröket kitépjük és ollóval utánaigazítunk, majd a szőrzetet átfésüljük Rövidre trimmeljük és nyírjuk (a kiállítás előtt 1 1/2-2 hónappal) Rövidre trimmeljük és nyírjuk (a kiállítás előtt 2 héttel) Még egyszer áttrimmeljük, kialakítva az átmeneteket (a kiállítás előtt 2 héttel)

A schnauzerok trimmelése

A törpe-, a közép- és az óriás schnauzert nagy általánosságban ugyanúgy trimmeljük, mint az airedale terriert. A fej, a mellkas alsó része és a hátulsó lábak kikészítésénél ügyeljünk azonban az alapvető különbségekre. Melyek ezek?

Míg az airedale terriernél a stop (arcorri hajlat) hibának számít, a schnauzeroknál előírás, éppen ezért rajtuk hagyjuk meg az erőteljes szemöldököket. A schnauzer szakállának kialakítására viszont érvényes mindaz, amit az airedale terrierről elmondottunk. A mellkas alsó részén ne hagyjuk a szőrzetet olyan hosszúra, mint az airedale terrieren. A schnauzer hátulsó lábának szőrzetét a csánkig rövidre trimmeljük.

Különösen fontos, hogy a szürke schnauzerok tulajdonosai tisztában legyenek kutyájuk trimmelési idejével, mert a trimmelés után kell egy bizonyos "érési idő", amíg az állat szőrének jellegzetes színhatása kialakul.

Schnauzer A kiálló szőröket kitépjük és ollóval utánaigazítunk, majd a szőrzetet átfésüljük Rövidre trimmeljük és nyírjuk (a kiállítás előtt 1 1/2-2 hónappal) Rövidre trimmeljük és nyírjuk (a kiállítás előtt 2 héttel) Még egyszer áttrimmeljük, kialakítva az átmeneteket (a kiállítás előtt 2 héttel)

A skót terrier trimmelése

Ennek a kutyának a szakállát, a szemöldökét, valamint a végtagjain és az oldalán lévő szőrzetet nem trimmeljük. A szakállát óvatosan fésüljük előre. A szemöldököket a szőrzet végénél ollóval úgy vágjuk, hogy előrefésülve ívben takarják a szemet. A szemöldök egyébként a szemzugnál legyen a legrövidebb.

A szőrzetet a mellkas oldalán és a végtagokon lefelé fésüljük. A mancsokat formáljuk boltozatosra; a karmok éppen hogy még látszódjanak.

A skót terrier feje a standard előírása szerint balta formájú, ezért a szőrzetet a szemek alatt és a szakállnál rövidítsük. A fülek tűzésénél ujjnyi szélességben hagyjuk meg a szőrzetperemet. Hasonlóképpen hagyjuk röviden a szőrzetet a homloknál, a pofarésznél, a toroknál, a nyaknál, valamint a mellkas felső részén. A tarkót és a hátat trimmeljük meg alaposan. A szőrzetet ezeken a testtájakon olyan rövidre hagyjuk, hogy az ujjunkkal éppen csak meg tudjuk fogni. Ügyeljünk arra, hogy a rövidre trimmelt hátrésztől kezdve az állat oldala és végtagjai felé, ahol is megmarad a hosszú szőrzet, fokozatos átmenetet alakítsunk ki. A végbéltájék szőrzetét vágjuk rövidre, a csípőízület magasságától pedig szép átmenetet trimmelünk. A farok felső része ugyancsak trimmelhető.

Skót terrier A kiálló szőrzetet kitépjük és ollóval utánaigazítunk, majd a szőrzetet átfésüljük Rövidre trimmeljük (a kiállítás előtt 1 1/2-2 hónappal) Rövidre trimmeljük és nyírjuk (a kiállítás előtt 2 héttel) Még egyszer áttrimmeljük, kialakítva az átmeneteket (a kiállítás előtt 2 héttel)

Ír, welsh és drótszőrű foxterrier trimmelése

Az ír, a welsh és a drótszőrű foxterriert nagyjából hasonló módon trimmeljük. A welsh terrier kikészítését lényegében ugyanúgy végezzük, mint az airedale terrierét. Az ír terrieren azonban a mellkas szőrzetét ne hagyjuk túl hosszúra, nehogy a törzs túl zömöknek lássék, hiszen ez a fajta a standard előírása szerint "fürge, mozgékony állat benyomását kelti".

A drótszőrű foxterrier trimmelését viszont érdemes kissé részletezni. A kutya fején, illetve fejének elején minden szőrt meghagyunk, még a szem feletti és alatti szőrzetet is. Szakállát az orra felé fésüljük, mégpedig úgy, hogy a fej szögletes benyomást keltsen. A homlok- és pofaszőrt rövidre leszedjük. A füleket kívül-belül rövidre trimmeljük. Ugyancsak teljesen trimmelendő a foxterrier nyakának alsó része, mert így lesz szép, elegáns ívelésű a nyaka. A tarkó, a nyak és a mellkas szőrzetét egyébként csak át kell trimmelni, a vállakat viszont teljesen rövidre szedjük. A mellkas alsó részén minden szőrt hagyjunk meg. Ellenben jól át kell trimmelni a hasat, a hátat és az oldalakat. A mellső lábak szőrzetét úgy formáljuk, alakítsuk, hogy azok oszlopszerűvé váljanak. A hátulsó részt úgy kell kikészíteni, hogy ezáltal a csánkokat és a combokat kellőképpen kihangsúlyozzuk. Ügyeljünk arra, hogy a farkot nem szabad túlságosan elvékonyítani. Végezetül már "csupán" az a teendőnk, hogy az ujjak közül tépjük ki a fölösleges szőrt, és a mancsok szőrzetét úgy formáljuk meg, hogy gömbölyű macskamancs benyomását keltsék.

Az uszkár nyírása

Eddig azokról a kutyákról szóltunk, amelyeket trimmelni kell. Most következzen néhány olyan jellegzetes fajta, amelynek szőrzetápolása elsősorban nyírásból áll. Kezdjük talán az egyik legnépszerűbb és hazánkban legelterjedtebb ilyen kutyával, az uszkárral . . .

A bohókás, kedves, népszerű uszkárnak olyan dús, szép bundája van, amely egyenesen kínálja a lehetőséget a nyírási módok sokféleségére. A szakemberek még néhány évvel ezelőtt is az úgynevezett standard nyírást (klasszikus nyírás) tartották az egyedül helyes - a standardnak megfelelő - nyírási módnak, ám az egyes országokban egyre inkább más és más módon kezdték "fazonra nyírni" ezeket a kutyákat. Annak érdekében, hogy azoknak az uszkárbarátoknak is a kedvében járjanak, akik kutyájukat nem standard nyírással akarták kiállítani, körülbelül negyedszázada leszögezték, hogy az uszkár modern "fazonja" (Toalett 1960) is megfelel a standard követelményének. Ennek az a jelentősége, hogy ilyenformán a nemzetközi kiállításokon egyazon kategóriában versenyezhet a standard módon és a modern fazonra nyírt uszkár. Ha azonban egyformán kiváló minősítést kaptak, akkor bizony a standard kikészítésű példányt illeti az elsőbbség. A fent említett két típustól eltérő módon kikészített uszkárok nem léphetnek a dobogóra.

Szőrminőségük alapján egyébként kétféle - gyapjas és zsinóros - szőrzetű uszkárt különböztetünk meg. A széles körben elterjedt gyapjas uszkár szerencsésebb helyzetben van: szőrzete bármilyen nyírási móddal kikészíthető, míg a ritkábban előforduló zsinóros szőrzetű uszkár bundáját csak a standard fazonra lehet nyírni. Az az uszkártulajdonos, akinek gyapjas szőrű uszkárja van, idejekorán döntse el, hogy nyírja meg kedvencét, mert az egyik fazonról a másikra való átálláshoz - a szőrzet újranövése miatt - időre van szükség.

Most pedig lássuk a standard (klasszikus) nyírási formát.

A combot, a far- és az ágyéktájat egészen az utolsó bordáig nyírjuk rövidre, de a csánkot körülvevő "mandzsettát" hagyjuk meg. A mancsok szőrzetét nyírjuk, lábujjak közti szőrzetet pedig eltávolítjuk. A hátulsó lábközepet a bokaízület mandzsettájáig hagyjuk szabadon. Ha a mellső lábakon nem hagyjuk meg a teljes szőrzetet, hanem mandzsettát formálunk - vagyis a standard szerinti két változat egyikét választjuk -, akkor a mellső lábközépet a lábtőízületig nyírjuk, a mandzsettát meghagyjuk.

A farok tövétől kezdve a szőrzetet a farok hosszúságának mintegy egyharmadáig levágjuk, így a farok kétharmadán megmarad a szőrzet.

A fejen először az állkapocs szőrzetét nyírjuk le, majd az orrhátat a stopig, mégpedig a szemektől kiindulva, felülről lefelé úgy, hogy a lenyírott részek a szem összekötő vonalát csak egy-két centiméterrel haladhatják meg. A felső ajkaknál megmarad a szőrzet. Annak érdekében, hogy a fülek jól "ráfeküdhessenek" a fejre, az uszkár pofáján géppel vagy ollóval a fülkagyló tövéig nyírjuk rövidre a szőrzetet.

Nyírás után a szőrzet kiigazításával megformálhatjuk az uszkár végleges "fazonját", mégpedig a következőképpen.

A háton, a maron, a nyakon és a mellkason a szőrzetet ollóval alakítsuk a kívánt formára, mégpedig úgy, hogy a kiálló szőrszálakat levágjuk. A fejen arányosan magas "koronát" vagy "bóbitát" hagyunk. A fej és a fülek harmonikus formája érdekében ezeken a testrészeken ollóval alakítsuk a szőrzetet. Amennyiben a mellső lábakon meghagyjuk a teljes szőrzetet, úgy azt oszlopszerűen formázzuk meg. Ha a lenyírt végtagokon mandzsettákat hagyunk, ügyeljünk arra, hogy ezek egyformák legyenek. A farokvégen meghagyott szőrzetet gömbölyded vagy henger formájú bojtra vágjuk.

És mennyiben különbözik ettől a modern nyírás (Toalett 1960)?

A mellső láb alsó részén a karmoktól az ötödik ujj magasságáig, a hátulsó lábak alsó részén pedig a mellső lábak megfelelő magasságáig, hagyjuk meg a szőrzetet. A fej és a farok szőrzetének kiigazítását a standard nyírásnak megfelelően végezzük. Az állkapocs alatt viszont egy centiméteres hosszúságban meghagyhatjuk a szőrzetet. Vigyázat: az úgynevezett kecskeszakáll nem fogadható el!

A kutya testén a szőrzetet úgy nyírjuk, hogy a hátvonalon többé-kevésbé hosszú, de legalább egy centiméteres, moaré selyemhez hasonló bundát alakítsunk ki. A végtagok fölött és a bordatájékon a szőrzetet fokozatosan hosszabbra hagyjuk.

Ezután következik a modern fazon végleges kialakítása. A fejen, ahol arányosan magas bóbitát hagyunk, valamint a nyakon, ahol a szőrzet hátrafelé a marig, elölről pedig a mellkas magasságáig töretlenül enyhe, ferde vonalban lankásodik - harmonikusan formázzuk meg az uszkár szőrzetét. A fül, az orrhát és körben a hátközép, továbbá a has övszerűen rövidre nyírandó. A mellső és a hátulsó végtagok szőrzetét teljes hosszában "kikerekítve" hagyjuk meg. A mancsoktól fölfelé haladva, a szőrzet egyre hosszabb: a lapockatájékon, valamint a comb felső részén az állat nagyságától függően négy-hét centiméter lehet, de az úgynevezett "buggyos ujj" kerülendő. A hátulsó lábak "nadrágját" úgy alakítsuk ki, hogy tipikusan uszkáros hatást keltsen. Végül is: akármilyen legyen az uszkár kikészítésével elért küllem (standard vagy modern vágás), ez semmi esetre sem befolyásolhatja a kiállításokon való minősítést, minthogy mindkét kikészítési módot egyazon kategóriában értékelik. De még egyszer hangsúlyozzuk: azonos minőség esetén mindig a klasszikus kikészítésben elővezetett uszkárt részesítik előnyben!

Uszkár klasszikus vagy standard nyírás Ollóval megfelelő formára alakítjuk A felső ajak felett bajuszt hagyva géppel rövidre nyírjuk Nyírógéppel rövidre vágjuk

Uszkár modern nyírás A szőrhosszúság általában 4-7 cm A szőrhosszúság kisebb A szőrhosszúság még kisebb A szőrt 1 cm-re rövidítjük A felső ajak felett bajuszt hagyva nyírógéppel rövidre vágjuk

A bedlington terrier nyírása

A bedlington terrier szőrzetének ápolása nagymértékben különbözik minden más terrierétől: nem vágják, csak kiigazítják és formára alakítják az üstökét, a fülszőrzetét, a mar és a far közötti hátrészt, a mellkas alsó részét, továbbá a végtagok szőrzetét.

A bedlingtonra olyannyira jellemző fejforma kialakításához nagy ügyesség és rutin, no meg nyírógép szükséges. Először a füleket szabadítjuk meg a szőrzettől belül és kívül, mégpedig úgy, hogy a fül végén körülbelül egy centiméteres szélességben megmaradjanak a hosszú bojtok. A fülszéleket ollóval finoman "leszélezzük". A pofarészt, az állkapcsot és a torokrészt géppel rövidre nyírjuk, de csak a külső szemzug és a fültő által alkotott vonalig, illetve lefelé az ajkak szögletéig. Az érdekes, nem mindennapos bóbita legmagasabb pontja a fülek között van, az orrnál kezdődik és a tarkónál enyhe ívben végződik. Az ajkak kiálló szőrszálait - de csakis azokat, és nem a tapintószőröket! - távolítsuk el.

A nyak szőrzetét nyírógéppel szőr ellenében vágjuk, ugyanakkor a lapocka tájékát és a nyak oldala felé való átmenetet ollóval finomítsuk. A mellkason oldalt ugyancsak ollóval rövidítsük a szőrzetet. Az ágyék, a has, valamint a comb belső oldalának szőrzetét különösen rövidre kell vágni, hogy az elegáns ívelésük, "felhúzott" has jól érvényesüljön. A far szőrzetét a csípőízület magasságáig rövidre vágjuk. Innen ívet alakítsunk ki a mar felé, így azután a hátszőrzet a lapockák magasságában a legrövidebb. A farok és a végbéltájék szőrzetét rövidre vágjuk. A bedlington bundája egyébként alkalmas arra, hogy még röviddel a kiállítás előtt is igazítsunk rajta. A mellső lábon távolítsuk el a kiálló szőröket, a mancsok szőrzetét pedig ollóval úgy formáljuk meg, hogy egyenletesen gömbölyűnek tűnjenek. Vigyázzunk arra, hogy a mellső végtagok és a vállak között ne legyen átmenet! A hátulsó lábak belső felületét a hasig nyírjuk rövidre, külső felületüket pedig alakítsuk ki olyanformán, hogy kiemeljük vele az ízülethajlatokat. A mancsokról távolítsuk el a kiálló szőröket. A bóbitát, valamint a vállszőrzetet szőr ellenében fésüljük fölfelé, hogy a szőrzet szokja meg ezt az állást.

Bedlington terrier Naponta szőrfekvés ellenében átfésüljük Nyírógéppel vagy fésűn keresztül ollóval rövidre vágjuk (a kiállítás előtt 1 1/2 hónappal) Nyírógéppel rövidre vágjuk (a kiállítás előtt 1 héttel) Rövidre vágjuk, a füleken meghagyjuk a bojtokat (a kiállítás előtt 1 héttel)

A kerry blue terrier nyírása

A kerry blue selyempuhaságú, hullámos szőrzetét nem trimmelik, hanem fésű fölött nyírják.

A kutya szakállát, a mellkasa alsó részén levő szőrzetét, a mellső lábak, valamint a hátulsó lábak szőrzetét egészen a combig nem vágjuk, hanem csak igazítjuk és lefelé fésüljük. Fésülni naponta kell, különben a kutya selymes szőrzete hamar összegubancolódik.

A fejszőrzetet géppel nyírjuk, s a műveletet a füleknél kezdjük. Utána kialakítjuk a fej felső részét, a pofatájékot, a torokrészt, az arcorri rész szőrzetét pedig a fej nagyságának figyelembevételével igazítjuk, mivel a túlságosan erős szakáll zavarná az összbenyomást. A szemek fölötti szőrzetet meghagyjuk, hogy a kerry blue arckifejezése bánatos legyen, de a szemek mellett kétoldalt a szőrt rövidre kell nyírni. A fülperemeket ollóval "szélezzük"!

A tarkó- és vállrész, valamint az ágyék fölötti hátrész szőrzetét a farig (a farkot is beleértve) fésű fölött ollóval vágjuk. Vágáskor egyébként a fésűt mindig szőr ellenében vezessük, tehát a faroknál kezdjük és a tarkónál fejezzük be. Vigyázni kell arra, hogy ne vágjuk lépcsősre a szőrt. A fésűvel egyszerre csak kevés szőrt fogjunk be, és lassan haladjunk. A hosszú szőr felé való átmenetet is gondosan ki kell egyenlítenünk. Időről időre a hosszú szőrzet kiigazítására is szükség van. Erre a célra éles trimmelőkést használjunk. A farok alatti végbéltájékot nyírógéppel vágjuk rövidre.

Időnként persze a lábak szőrzetét is igazítanunk kell. A mancsokat ollóval gondosan megformáljuk, a kiálló szőrt levágjuk. A lábak felé átmenetet alakítunk ki, anélkül azonban, hogy a mancsok túlságosan kihangsúlyozódnának.

Kerry blue terrier A szőrzetet gyakran lefele fésüljük Nyírógéppel rövidre vágjuk Fésűn keresztül ollóval nyírjuk (A trimmelést és a nyírást ábrázoló rajzok Schupel nyomán készültek)



[1] (A trimmelést és a nyírást ábrázoló rajzok Seupel nyomán készültek)