Ugrás a tartalomhoz

Kutyatár

Szinák János, Veress István (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

Egyéb betegségek

Egyéb betegségek

AUTÓSBETEGSÉGEK

Eléggé gyakori jelenség, illetve betegség, amelynek lényege az, hogy egyes ebek képtelenek beállítani egyensúlyukat a gépkocsi mozgása szerint.

Általános tapasztalat, hogy a legtöbb kutyakölyök könnyen és gyorsan alkalmazkodik az autóban való utazáshoz - kifejezetten szereti a kocsikázást -, sok eb azonban képtelen erre. Az olyan kiskutyának, illetve idősebb állatnak, amely fogékony a betegségre, utaztatása előtt 8-10 órával ne adjunk enni. Az éhes ebet könynyen megtaníthatjuk arra, hogy egyenesen várja az autózást, mégpedig úgy, hogy az első utak rövid ideig tartsanak, és hazatérés után azonnal etessük meg az állatot. A nyugtatók nem mindig válnak be, valószínűleg azért, mert a gyógyszereket általában a gazda közvetlenül az autózás előtt adja be kedvencének, nem pedig - mint ahogy azt helyesen tenné - néhány órával korábban.

A kutya autósbetegségét okozhatja a gépkocsi haladása következtében kialakuló valamiféle statikus elektromosság is. Ilyen esetekben a rosszullétet gyakran megelőzhetjük, ha egy könnyű láncot erősítünk az autó hátsó tengelyéhez, hogy leérjen a földre (karosszériaföldelés). Ez tudniillik levezeti az elektromosságot.

ÁJULÁS

Viszonylag ritka jelenség. A lényege: váratlanul, rendkívül gyorsan bekövetkező, aránylag rövid ideig tartó eszméletvesztés. Oka az agyvelő vérellátásának "akadozása", romlása. Kialakulhat például hőguta, váratlan, nagyfokú folyadékveszteség, illetve nagy ritkán valamilyen hirtelen nagyfokú folyadékveszteség, illetve nagy ritkán valamilyen hirtelen nagy öröm vagy ijedés hatására. Epilepszia kísérőjelensége is lehet. Egy-egy kutya nagyobb hajkurászása közben - vagy az idős eb, amelyik először látja viszont gazdáját, miután sokáig kórházban vagy panzióban tartották - ugyancsak eszméletét vesztheti. Az állat általában a fájdalom vagy a kín legcsekélyebb jele nélkül esik össze, legfeljebb a szemében ül némi riadalom talpra szökken. Az efféle ájulásokat általában a beteg vagy elégtelen szívműködés okozza.

DAGANATOK

A kutyában előforduló daganatok lényegében a sejtszövet abnormális növekedései, túlburjánzásai. A jóindulatú daganatok rendszerint nem lépik túl azt a szervet, amelyben keletkeznek. A rosszindulatú daganatok szövetburjánzásai viszont elárasztják a könnyező ép szöveteket. A vérpályákon vagy a nyirokérrendszeren keresztül a test más helyeire is eljutnak, ahol újból növekedésnek indulnak, és burjánzásra serkentik a helyi szöveteket is.

Ahogy kutyáink öregednek, fokozódik bennük a daganatok keletkezésének valószínűsége: miután alattomosan, szinte észrevétlenül alakulnak ki, ajánlatos kedvencünket gyakran megfigyelni, nincsenek-e daganatok a pofáján belül, vagy a testén bárhol. A szukák emlőit sem árt időnként állatorvossal megvizsgáltatni. Öreg kutyákban különösen gyakran fordulnak elő például a zsírtermelő bőrmirigyek daganatai. Ezek rendszerint kicsi, világos színű, szőrtelen szemölcsszerű kinövések - olyanok, mintha ráragadtak volna a bőrre. Szerencsére ezek jóindulatúak, eltávolításuk csupán kozmetikai jelentőségű.

Általános szabály: ha a fiatal vagy öreg kutyában daganatot észlelünk, azonnal forduljunk állatorvoshoz!

ELHÍZÁS

Tulajdonképpen nem betegség, de a következményei olykor súlyosak lehetnek. Látványosan befolyásolhatja a tüdő, a máj, a szív működését, elősegítheti az ekcéma, a cukorbaj és más betegségek kialakulását. Azért is veszélyes, mert csökkenti a kutya természetes ellenálló képességét a baktériumos, valamint a vírusos betegségekkel szemben. Az ilyenfajta csökkent ellenálló képességnek a pontos mechanizmusát ráadásul még nem is ismerjük teljesen. Egyes szakvélemények szerint ezért a jelenségért a fehérje-anyagcsere lehetséges változásai a felelősek.

Az elhízás nem betegség, de a következményei súlyosak

A kövér kutya élete nehezebb, és többnyire rövidebb is: minden mozdulat külön erőfeszítést jelent számára. A túltáplálás egyébként főként a kis termetű ebek jellegzetes "betegsége", de a nagy testű kutyák között is találhatunk kórosan kövér egyedeket. Mindezeken túl, az elhízás problémáival elsősorban az öregebb kutyák bajlódnak.

ÉRTELMI FOGYATÉKOSSÁG

Kis számban ugyan, de akadnak kutyák, amelyek szinte születésüktől fogva erősen átlagon aluli tanulóképességgel rendelkeznek. Kiváltképpen a beltenyésztés a felelős azért, hogy egyes ebeket a kedvezőtlen tulajdonságok egyoldalú túlsúlya jellemez, ami ráadásul gyakran értelmi-érzelmi egyoldalúsággal párosulhat.

A gyenge értelmű és ösztönszegény ebek még "kedvencnek" is alkalmatlanok, hiszen nemegyszer a legminimálisabb elvárásoknak sem képesek eleget tenni (szobatisztaság, önálló étkezés stb.).

A csökkent tanulási képesség és az intelligenciahiány elsősorban öröklött tényező függvénye, de nem csupán az. A magzatnak az anyaméhben ért fejlődési károsodásai is vezethetnek veleszületett, mindazonáltal nem örökletes anomáliákhoz (vízfejűség, kreténség). Születéskor bekövetkezett vérzés, balesetek következtében előállott sérülések, bizonyos mérgezések, gyulladások (agyhártyagyulladás, szopornyica és egyéb vírusos megbetegedések), valamint az agyérben kialakuló daganatok ugyancsak különböző fokú értelmi fogyatékosságot, sőt teljes elbutulást idézhetnek elő. Az ilyen kutya nemegyszer saját gazdáját sem ismeri fel, senkit sem üdvözöl ismerősként, nem tanúsít semmiféle reakciókészséget sem saját, sem idegen territóriumon.

A szerzett gyengeelméjűséget "debidenciának", az egyeddel vele született formákat - az ember esetéhez hasonlóan - a súlyossági fokok szerint "debilitásnak", "imbecillitásnak" és "idiotizmusnak" nevezzük. A kutyákban a velük született intelligenciabeli fogyatékosságok súlyosabb megnyilvánulási formái szerencsére ritkán fordulnak elő. Még ritkább a valószínűsége annak, hogy az ilyen példány felnőtté cseperedik.

FARKASTOROK

Öröklődő fejlődési rendellenesség: a kutya szájpadlása középvonalban kettéhasadt. Különösen gyakran tapasztalhatjuk a beltenyésztett ebeken. Néhány fajtánál (például boxer) szinte minden esetben együtt jelentkezik a nyúlszájjal (l.: Egyéb betegségek). A farkastorokkal született kiskutyák életképtelenek, "elaltatásuk" indokolt.

FAROKBETEGSÉGEK

A kutya farka izmos, mozgékony, de kényes testrész, rajta harapás, ajtórésbe szorulás, esés következtében zúzódások, sebek keletkezhetnek. Olykor az ilyenfajta sérülés további következményekkel járhat: csigolyaelhalás, fekély, sipoly, nagy ritkán általános szepszis alakulhat ki.

A farok elhalása vagy más néven a farokfekély elsősorban nagy testű, rövid szőrzetű, de hosszú farkú kutyák betegsége (dog, agarak stb.). Rendszerint a farokvégen keletkezik, mégpedig a farokcsóválás közben szerzett elfertőződő sérülések következtében. A gyógykezelés meglehetősen reménytelen, az egyetlen megoldás az elhalt farokrész csonkolása.

A faroktő ekcémája ugyancsak elég gyakori. Kialakulásában "közreműködhetnek" a bolhák, de az állat gyakori fürdetése is okozhatja. Az ekcéma viszket, ezért a kutya harapdálja, nyalogatja, dörzsöli a farkát, ami súlyosbítja a kórképet. Ha a betegség hosszabb elhúzódik, az állat szőre kihullik, bőre megvastagodik, és olyan súlyos gyulladás alakulhat ki, amely elgennyesedéshez vezethet.

Ide tartozik még a farokcsigolyák törése is, amelynek következtében a kutya általában ferdén tartja a farkát.

FOLYADÉKVESZTÉS

Az a jelenség, amidőn a szervezet vízkiválasztása meghaladja a felvett vízmennyiséget. Betegség idején például a folyadékvesztés egyik általános oka, hogy a felvett víz mennyisége nem éri el a szervezet napi szükségletét. A víz folyamatosan kiürül a vizelettel, a széklettel, a respirációs gázokkal, s bizonyos testfelületekről kipárolog, bár a kutyánál csupán csekély mértékben. Folyadékvesztés léphet fel még olyan állapotban is, amely fokozott vízveszteséggel jár (hányás, hasmenés stb.). A láz is növeli a szervezet vízigényét.

Bár a folyadékvesztés abban a pillanatban megkezdődik, amikor a szervezet vízleadása meghaladja a vízfelvételt, jelei egészen addig nem ismerhetők fel, amíg a vízhiány el nem éri a testsúly 4%-át. Ha a kutyán folyadékvesztés jeleit észleljük, feltehetően állatorvosi beavatkozásra van szükség.

A folyadékvesztés tünetei: a bőr csökkent rugalmassága, a száj és a szem nyálkahártyájának szárazsága, beesett szemek.

A folyadékvesztés enyhébb formáját és az azzal járó ionegyensúly hiányát úgy korrigálhatjuk, hogy megitatjuk és megetetjük a kutyát. Súlyosabb esetben, vagy olyan betegségeknél, ahol az állat nem fogadja el a folyadékot, az állatorvos a bőr alá vagy intravénásan, egyenesen a véráramba juttatja a megfelelő összetételű és steril folyadékot.

HASHÁRTYAGYULLADÁS

Heveny vagy idült formában fordul elő. Rendszerint úgy alakul ki, hogy valamilyen fertőző anyag a hasfal sérülésén keresztül a hashártyára kerül. A bélcső elzáródása rövid idő alatt hashártyagyulladást okoz. Felléphet a betegség szüléssel kapcsolatos méhsérülések, prosztatagyulladás szövődményeként is.

A heveny hashártyagyulladás tünetei: a kutya felhúzott hassal jár, szemmel láthatóan fájdalmai vannak, kötötten mozog, hasfala feszes, súlyosabb esetben érverése szapora, gyönge. Gyakran hány. Vizeletét, bélsarát viszszatartja.

Az idült hashártyagyulladás rendszerint a heveny formából alakul ki, de okozhatja hasműtét utáni részleges bélfalsérülés vagy bélelhalás. Többnyire lappangva fejlődik, és a frappánsabb tünetek csupán a végső szakaszban észlelhetők, az állaton nagyfokú fáradékonyság jeleit láthatjuk, hasfala kitágul, csüng. Állapota rohamosan romlik.

A betegség súlyosabb eseteiben a gyógykezelés kilátásai sajnos meglehetősen reménytelenek.

HASVÍZKÓR

Úgy alakul ki, hogy keringési elégtelenség, májzsugorodás, hashártyagyulladás vagy daganat következtében folyadék halmozódik fel a hasüregben. Ennek mennyisége néha több liter is lehet, és a kutya hasát egészen kidomboríthatja. A hasvízkór okának megállapítására próbacsapolást, lebocsátására pedig hascsapolást végeznek. A betegség lefolyása hosszadalmas, kimenetele bizonytalan.

KAROMSÉRÜLÉSEK

A kutya karmai - különösen azok, amelyeket túlnőni hagyunk - gyakran letörhetnek. Bár ez a sérülés viszonylag jelentéktelen, ahhoz azonban elég fájdalmas lehet, hogy sántaságot okozzon. Amennyiben az eb sántítani kezd, feltétlenül vizsgáltassuk meg a karmait, beleértve a fattyúkarmot is.

A túlnőtt karom fájdalmas sérüléseket okozhat

Ha töröttet találunk közöttük, a legjobb eltávolítani a karom törött darabkáját. Mindenekelőtt nyugtassuk meg a kutyát, simogassuk, vagy valakivel fogassuk le, majd fogjuk meg a törött, lógó karomrészt az ujjunk hegyével, illetve fogóval, és hirtelen, erős rántással szakítsuk le. A karom törött része ezzel a mozdulattal rendszerint leszakad, és csak pillanatnyi fájdalmat okoz az állatnak. A vérzés általában minimális, ha azonban jelentősebbnek látszik, alkalmazzunk szorítókötést, és hagyjuk rajta 12-48 óráig. Ha letörött karom nem szakítható le egykönnyen, akkor várjuk meg, amíg magától leesik, vagy pedig távolíttassuk el az állatorvossal. A szennyezett, törött karom elfertőződhet, éppen ezért antibiotikumos sebhintőporral kezeljük.

Sérült karom

NYÚLSZÁJ

Fejlődési rendellenesség, amely főleg rokontenyésztésű kutyakölykön fordul elő. Az elváltozás már akkor szembetűnő, amikor a kölyök a világra jön, mert a felső ajak az orra alatt teljesen kettéhasadt. Az ilyen kölyök felnevelésével való próbálkozás fölösleges és nem is humánus: az egyetlen helyes döntés a kiskutya "elaltatása".

VELESZÜLETETT TÉRDKALÁCSFICAM

Leggyakrabban a kis termetű fajták (pl. yorkshire terrier) egyedein észlelhető, de - ritkábban - nagyobb testű kutyákon is előfordulhat. A bántalomra nem csupán a térkalács, de a csontrendszer, a térdízület szalagjai, valamint az izomzat egyes részeinek a kóros elváltozása jellemző.

Nem ritka, hogy a combcsont alsó ízületei vége nem normálisan alakul, az árok, amelyben a térdkalács mozog, sekély, a térdkalács szalagjai lazák, esetleg bizonyos szalagok hiányoznak, emiatt az ízületben tolómozgások válthatók ki. Előfordulhat a sípcsont térdízületi végének rendellenes alakulása, taraja - amelyben a térdkalácsa saját, legerősebb szalagja letapad - nem a megszokott helyén, hanem befelé tolódva található. Emiatt a csontra ható izommozgás a térdkalácsot a helyéről befelé mozdítja.

A térdkalács is rendellenesen fejlődhet, sőt néha a porcos bevonata is hiányzik. Ficamot okozgat az is, hogy a térdízület hajlítóizmai fejlettek ugyan, de rövidek, ezért a kutyák feltűnő, ún. "guggoló" helyzetben állnak.

A felsorolt rendellenességek általában külön-külön fordulnak elő, és súlyosságuk foka is változó.

Sok esetben a probléma műtéti úton orvosolható, de nem szabad túlzott reményeket fűzni a gyógykezeléshez. Jobb, ha a kölyök vásárlásakor nagyobb körültekintéssel és óvatossággal járunk el.

ÖREGEDÉS

Az öregkor az állatok között is különféle testi és lelki bántalmakkal jár, ámbátor nem tekinthetjük betegségnek. Viszonylag hosszabb ideig tartó folyamat, amelynek során a szövet legtöbb anatómiai jellemzője fokozatosan csökken. Ez a jelenség nem csupán a sejtek változásában, hanem méreteiben is megnyilvánul. Ahogyan az állat öregszik, úgy csökken izmaiban az izomsejtek száma és mérete. Ugyanez a helyzet a szövetet képző sejtek enzimaktivitásával is. Mindezek a jelenségek a szervezet tartalékainak lassú kimerüléséhez vezetnek. A szív teljesítménye és a vesék működése az öregedő kutyákban szélsőséges esetekben 30, illetve 50%-kal, az anyagcsere sebessége 20%-kal csökkenhet.

Fajtánként és egyedenként különbözik az az életkor, amelytől kezdve az öregedés jellemző tünetei jelentkezhetnek. A nagy termetű kutyák többnyire hamarabb öregednek, mint a törpék. Szobakutyákon úgy a 8-10. életév körül a következő változásokat észlelhetjük: a bőr rugalmassága és hőszabályozó képessége csökken, a szőrzet deresedik, ritkul, a szemlencse elhomályosul, izomsorvadás, fogkőképződés, foghullás következik be. Az emésztőszervek teljesítőképessége alábbhagy, a sebek nehezebben hegednek, lanyhul a mozgáskedv és az izomfeszültség, az állat aluszékonnyá válik, s a környezetben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodóképessége csökken, sőt teljesen meg is szűnhet. A feltételes gátlások meggyengülnek, illetve bizonytalanokká válnak (például a szükség visszatartását illetően). Az idős állat hajlamossá válik arra, hogy az új vagy szokatlan környezeti ingerekre kelletlenül, idegenkedve vagy egyáltalán ne reagáljon. Emlékezete meggyengül, intelligenciafoka hanyatlik.

Az idősebb kutya tehát nehezen viseli el a különböző stresszhelyzeteket, ezért a táplálékban, szokásokban, környezetben beálló hirtelen változásokat, ha lehetséges, jobb elkerülni. Az idősödő kutyát lehetőleg félévenként alaposan vizsgáltassuk meg állatorvossal, de éppen az előbb említett okok miatt - ha nincs kritikus állapotban az állat, vagy nincs szükség valamilyen műtétre - ezt lehetőleg otthon végeztessük! Gyógyításában ugyanis a legfontosabb tényező az otthoni "rutin", a megszokott étrend, gazdájának gyengéd együttérző gondoskodása.

Most pedig szóljunk röviden néhány olyan betegségről, amely főként az öregedő kutyákra jellemző. Nem mindegyik teszi lehetetlenné az ebet, és nem valamennyi súlyosbodik feltétlenül. Ezenkívül a legtöbb bajt - ha időben észrevesszük - legalábbis átmenetileg orvosolni lehet.

Süketség

Az öreg kutyák gyakori betegsége a hallás részleges elvesztése. Mivel a halláskárosodásért felelős anatómiai elváltozásokat egyelőre még nem ismerik eléggé, gyógyítására sincs lehetőség. A figyelmetlenség vagy a parancsszavakra történő lelassult reakció gyakran a halláskárosodás első jele. Sajnálatos módon ezeket a tüneteket makacsságnak véli a tulajdonos, és megbünteti a kutyát, ahelyett, hogy figyelembe venné az eb csökkent hallását. Kedvencünk hallóképességét egyébként egyszerű módszerrel megvizsgálhatjuk: a háta mögé kerülve váratlanul erős hangot hallatunk (fütyülünk, tapsolunk), s megfigyeljük, hogyan "válaszol" erre az állat.

Szemlencseszklerózis

A kutya szemlencséjében egész életén át folyamatosan új rostok képződnek. Amikor ezek kialakulnak, a régiek összenyomódnak, és a lencse közepe felé tolódnak. Ezzel a lencse sűrűsége állandóan fokozódik. A szemlencse öregedésekor víztartalmából is veszít, s ez újabb "adalék" a fokozott sűrűséghez. Ezt az öregedő kutyánál normálisnak mondható folyamatot szemlencseszklerózisnak nevezik. Eredményeként kékes vagy szürkésfehér homály borítja a szemlencsének azt a részét, amely a pupillán keresztül látható. A betegség rendszerint nem gátolja szemmel láthatóan a látást, és nem igényel különösebb kezelést sem.

Csont- és ízületi gyulladás

Olyan ízületi betegség, amelynek folyamán a csont ízületi felületét borító porc degenerálódik. Ez az állapot többnyire fájdalommal és sántasággal jár. Amikor öregedés következtében lép fel, egyszerre több ízületet is érint, bár nem mindegyik végtagra jellemző maga a sántaság, amely mint kísérő tünet, leggyakrabban akkor a legsúlyosabb, ha pihenés, alvás után felkel az állat. Ha gyengéden megmozgatjuk az ízületeket, hallhatjuk, érezhetjük azok reccsenését.

Az idősebb kutya ízületi gyulladásának súlyosbodását nem nagyon lehet megakadályozni, ezért a kezelés rendszerint tüneti. Arra irányul, hogy a fájdalmat enyhítsék. Az enyhe átmeneti sántaság, ami csak felkeléskor jelentkezik, nem igényel kezelést. A nagyobb fájdalmak megszüntetésére általában fájdalomcsillapítókat javasol az orvos, mert ezeknek nincs különösebb káros mellékhatásuk. Nagymértékben enyhítheti a fájdalmakat, ha a kövér állatot fogyókúrára fogjuk - ezáltal ugyanis csökkenthetjük az ízületekre nehezedő súlyt.

Vesebetegségek

Sok idős kutya veseműködése csökken. A vesebajok súlyosbodására jellemző tüneteket csak akkor vesszük észre, amikor már a károsodás gyakran visszavonhatatlan.

Gyakran utal vesebajra a fokozott vízivás, amelyet nagy mennyiségű vizeletürítés kísér. Ahogy a vesék degenerálódnak, kevesebb működő szövet áll rendelkezésre, hogy ugyanazt a mennyiségű mellékterméket kiválassza, amit a szervezet ugyanúgy termel, mint amikor a vesék egészségesek. A normális élettani állapot fenntartása érdekében a szervezetnek nagyobb mennyiségű vizeletet kell ürítenie, amelyben melléktermékek kevésbé koncentrált formában vannak jelen. Ezért a kutyának naponta több ivóvízre van szüksége. A fokozott vizeletürítést néha az okozza, hogy az állat nem mehet ki bármikor, amikor vizelni akar, s rendszerint a lakásban végzi el a dolgát. Az ilyen kutya nem felejtette a szobatisztaságot, nem lett szenilis, hanem a vizelet mennyisége túl sok a számára ahhoz, hogy több órán keresztül visszatartsa. Ebben az esetben az egyetlen "gyógymód", ha sokkal gyakrabban visszük sétálni. A vízkorlátozás nem megoldás, ellenkezőleg, beteggé teheti az állatot, megzavarhatja a melléktermék-kiválasztását.

Amennyiben a kutya nem képes kompenzálni a veseműködési elégtelenséget - hányás, étvágytalanság, testsúlycsökkenés és más tünetek jelentkezhetnek.

Szívbetegségek

Az öreg kutya különféle szívbetegségeket kaphat. A leggyakoribb a billentyűfibrózis: a szívbillentyűk megvastagodnak, ezáltal összehúzódnak úgy, hogy nem képesek a vér visszafelé áramlását megakadályozni, illetőleg elzárni. A szív egyre elégtelenebbül működik egészen addig, amíg elér egy pontot, amikor már képtelen a testszövetek vérutánpótlására (szívbénulás).

A szívbetegséget a mozgás közbeni gyors elfáradás vagy mély köhögés jelzi elsősorban, amely főként a reggeli órákban jelentkezik. Néha olyankor köhög a kutya, amikor izgatott, például megrántja a pórázát, hirtelen mozdulatot végez, vagy mohón issza a vizet. Ha az idősebb ebnél bármilyen hasonló tünetet tapasztalunk, s nem kezeltetjük, a szívbetegség rövidebb-hosszabb időn belül tovább súlyosbodik, egészen a teljes szívbénulásig. Ilyenkor az állat még nyugalmi állapotban is súlyos légzési zavarokkal küszködik, erősen köhög. További tünetek: kékeslila színű nyelv és íny, gyors szívdobogás, mozgásképtelenség.

Az öregkor az állatoknál is különféle testi és lelki bántalmakkal jár

Az idősebb kutya szívbetegségének kezelése rendszerint a keringési funkció javítását célozza, mivel az öregedési folyamatot megállítani sajnos nem lehet.

Öregkori tompultság

Az öreg kutya viselkedése fehér folt a tudományos kutatásban, ámbátor újabban ezen a területen is megkezdődtek a vizsgálatok. Az öregedés folyamatának tanulmányozói a legnagyobb változást az izgalmi és a gátló folyamatoknál tapasztalták. Az idős kutya elveszíti "normális" képességeit - agya, összes érzékszerve eltompul. Majdnem lehetetlen például a nagyon öreg kutyát tanítani. Leginkább a gátlási folyamatok károsulnak - olykor teljesen megszűnnek a öregkori tompultságban. Ez a magyarázata például annak, hogy azok a vadászkutyák, amelyek kölyökkorukban a nyulat vagy őzet kergettek, később viszont megtanulták, hogy azt nem szabad, megöregedve úgy viselkednek, mintha ismét kölykök lennének. Ez egyébként feltehetően nem más, mint egyfajta szenilitás, amelynek jelei sajnos az idős kutyánál egyéb tünetekben is jelentkezhetnek: az állat szertelenné, túlságosan falánkká, indokolatlanul agresszívvá, morózussá, szófogadatlanná válhat. Mindez természetesen a gazda és kutya közötti kapcsolat megromlásához vezethet!

Perverz étvágy

Amikor a kutya székletet, falat, földet, meszet, kavicsot eszik, perverz étvágynak nevezzük.

Ezt a jelenséget okozhatja a táplálék helytelen összetétele, a hiányos vitamin- és ásványianyag-ellátás, esetleg az anyagcsere-forgalomban lezajló rendellenesség.

Perverz étvágy - az állat füvet, földet, kavicsot, fekáliát eszik

A lakásban tartott kutya nem jut hozzá a növényevő állatok ürülékéhez, amely gazdagon tartalmaz vitaminokat és nyomelemeket, ezért fal fel állati dögöt vagy ürüléket.

Különleges szokása még a kutyának, hogy az ürülékében vagy a dögmaradványban meg is hempereg. Ez a viselkedés olyan erős ösztöncselekvés, hogy az ebet nagyon nehéz vagy éppen lehetetlen leszoktatni róla. Az ilyenfajta "kedvteléséről" a legtöbbször még akkor sem mond le, ha helytelen viselkedését azonnal szigorúan megbüntetjük.

Gyakran az egészséges kutya is minden különösebb ok nélkül füvet eszik, ha hozzájut. Néhány óra elteltével rendszerint ki is hányja, és vele együtt gyomra egész tartalmát. Azt tartják, hogy a kutya fűevését valamilyen gyomorbántalom váltja ki.

REJTETTHERÉJŰSÉG

Ez a rendellenesség gondot jelent mindenütt, ahol kutyát tenyésztenek. Arról van szó, hogy a herék a magzati korban a hasüregben fejlődnek, és normális esetben innen ereszkednek le a herezacskóba. Amennyiben ez nem következik be, és az egyik vagy mindkét here nem jut a herezacskóba, rejtettheréjűségről beszélünk. Egyoldali rejtettheréjűség (monorchismus) esetében csak az egyik here nem jut a herezacskóba. Nem arról van szó, hogy a kutyának nincs meg a másik heréje, csupán a leszállás folyamán ez a here a hasüregben vagy a lágyékgyűrűben maradt. Kétoldali rejtett heréjű (cryptorchid) az a kutya, amelyiknek egyik heréje sem található a herezacskóban.

A kutyák ettől még mindkét esetben fedezhetnek: az egyoldali rejtett heréjű kanok termékenyítenek is, de a kétoldali rejtett heréjűek sterilek. Egészen fiatalon - 2-6 hónapos kor között - gyógyszeres kezeléssel a féloldali rejtettheréjűség az esetek 50-60%-ában megszüntethető. Ám miután öröklődik, nem elegendő csak a rendellenességet hordozó kanok kizárása a tenyésztésből, valamennyi testvért (szukát és kant egyaránt!) ki kell rekeszteni, mert azok éppúgy továbbörökíthetik a rejtettheréjűséget, mint a hibás kanok.

SÉRVEK

Sérvről akkor beszélünk, amikor a hasi szervek eredeti helyüket elhagyva, a hasüregből kitüremkednek. Ez a folyamat történhet a hasfal természetes nyílásain vagy olyan "sérvkapun" keresztül, amely a hasfal hiányos záródásából ered. Az is előfordulhat, hogy a hasűri szervek szerzett hasfali szakadáson át lépnek ki a hasüregből. A sérvkapu az a hasfelnyílás, amelyen a sérv kinyomul, ilyenkor a belek, esetleg más belső zsigeri szervek maguk előtt tolják a hashártyát. A sérvtömlő kialakulásában tehát nemcsak a hasizom és a bőr, de a hashártya is részt vesz. A leggyakrabban előforduló hasfali sérvek egyébként: a köldök-, a hasfal-, a lágyék-, a comb- és a gátsérv (a rekeszsérv már jóval ritkább!).

Az álköldöksérv, amely tulajdonképpen rendellenesség, meglehetősen gyakori a kutyák között. Amikor a kölyök köldökének bőre már begyógyult, rendszerint marad egy nyílás a has mélyebben fekvő izmos rétegében, amin keresztül a hasűri szervek hashártyaborítás nélkül jutnak a köldökzsinórba. Ha felemeljük a kiskutyát, akkor a hasfalán egy kis kidudorodást láthatunk, amit az okoz, hogy a bél egy darabkája a nyílásba betüremkedik. Az ilyenfajta sérv meglehetősen gyakran előfordulhat, sőt öröklődhet is. Amennyiben a nyílás kicsi, a kidudorodás pedig nem nagyobb egy borsószemnél, akkor ez a jelenség idővel magától eltűnik, de műtéti úton is minden további nélkül megszüntethető.

A valódi köldöksérv ugyancsak gyakori kölyköknél. Itt lényegében arról van szó, hogy a köldökgyűrű közelében található hasfal nem záródik tökéletesen. A köldöksérv legtöbbször már a születés pillanatában jelentkezik, illetve az első néhány hét után fejlődik ki. A sérvkapu általában 1-4 cm nagyságú, ovális vagy szabálytalan alakú. Tartalma könnyen visszahelyezhető a hasüregbe, és rendszerint nem fájdalmas, tehát az állat életében különösebb problémát nem okoz. Kizáródása ritka, és inkább csak szépséghibának nevezhető.

A köldöksérv néha úgy alakul ki, hogy a szuka addig nyalogatja szorgalmasan a kiskutya köldökcsontját, amíg ott sérv nem jelentkezik. Ha a sérvnyílás kicsi, és a kidudorodás nem nagyobb egy borsószemnél, akkor a rés néhány hónap alatt ismét összezáródik. Amennyiben viszont a nyílás nagyobb - jó néhány centiméteres -, a köldöksérv pedig dió nagyságú, akkor a sérvkaput csak sebészeti beavatkozással lehet elzárni. Előfordul, hogy ragtapaszt helyeznek a sérvre, de ez a gyógyulást nem segíti elő, tehát teljesen felesleges ilyesmivel fáradozni. A köldöksérvek különböző kémiai maró vegyszerekkel való ecsetelése is hiábavaló, ráadásul veszélyes lehet, elhalást idézhet elő, az elhalt rész leválhat a bőrről és a sérv ismét kiújulhat.

A köldöksérv örökölhető is!

Hasfali sérvről akkor beszélünk, amikor valamelyik zsigeri szerv a hasfal folytonossági hiánya miatt a bőr vagy a hasfalizmok alá nyomul. Elég ritka: elsősorban külső traumától (rúgás, ütés stb.) keletkezik. Kizárólag műtéttel orvosolható,

A lágyéksérv akkor alakul ki, amikor a bél vagy a húgyhólyag a belső lágyékgyűrűn át a lágyékcsatornába kerül. Súlyosabb az úgynevezett hereboréksérv, amely a kan kutyák betegsége. Ez lehet veleszületett vagy szerzett rendellenesség. Rendszerint féloldali formában fordul elő, és a legtöbbször a bal oldalon jelentkezik. Miután könnyen kizáródhat, ajánlatos minél előbb megoperáltatni az ebet.

A combsérv a combok belső oldalán található, és úgy alakul ki, hogy a bél vagy a hashártyakettőzet (cseplesz) - amennyiben szukáról van szó, esetleg valamelyik méhszarv - a combcsatorna medencenyílásán át a hashártyát maga előtt tolva, a hasüregből a combcsatornába kerül. Meglehetősen ritkán fordul elő.

A gátsérv főképp a kanok betegsége. Ilyenkor a sérvtartalom - a vastagbélrészek vagy a húgyhólyag - szabad szemmel is látható, főleg, ha a kutya áll, miután a végbél alatti és melletti tájék erőteljesen kidudorodik.

A nagy ritkán előforduló rekeszsérv csak súlyosan sérült ebekben alakulhat ki, de amenynyiben erről van szó, következmény egyenesen katasztrofális: a hasüregi szervek az átszakadt rekeszizmon keresztül rövid időn belül fulladásos halált okoznak. A rekeszsérv általában súlyosabb gázolás következménye. Amennyiben tehát a kutya a kerekek alá kerül, és azt vesszük észre, hogy feltűnően nehezen lélegzik, azonnal vigyük kórházba, ahol gyors műtéttel megmenthetik az életét.

TESTI FOGYATÉKOSSÁG

A fogyatékos kutyákkal kapcsolatban egészen napjainkig az volt az általános vélemény, hogy a vak, süket vagy esetleg valamelyik végtagját elvesztett kutyát a leghelyesebb - és leghumánusabb - "örökre megszabadítani" szenvedéseitől. Mostanában azonban inkább azt tartjuk: fogyatékos kutya tulajdonképpen nem létezik! Bármi legyen a helyzet, az eb mindenképpen szeretné érteni az embert, szeretne kommunikálni vele. Ha az állatból hiányzik ez a két alapvető funkció - voltaképpen ilyen esetekben beszélhetünk fogyatékosságról. Természetesen megtörténhet, hogy valaki vak kölyökhöz jut, és a kiskutyából magányos, félénk felnőtt eb lesz, olyan állat, amelyiknek a vaksága állandó hátrányt, akadályt jelent.

Nos, ilyen esetekben sem reménytelen a dolog, ha megfelelően foglalkozunk a kutyával...

A fogyatékos (jelen esetben: a vak) ebet először is a "mindennapok hangjaihoz" kell hozzászoktatni. Az a legegyszerűbb, ha séta közben magnetofonnal vesszük az utcai forgalom zajait, és otthon a lejátszás időtartamát - és hangerejét! - fokozatosan növelve "visszapörgethetjük" azt a kutyának. Fokozatos szoktatás után halk magyarázat vagy megnyugtató simogatás kíséretében meg lehet kezdeni az utcai sétáltatást. Mindenképpen vigyázni kell azonban arra, hogy az ebet ne érjék kellemetlen meglepetések az utcán. Nem szabad elfelejteni, hogy a fogyatékos állat teljesen a gazdájára van utalva. A kiképzés során egyébként hamarosan kiderül majd, hogy - összehasonlítva az egészséges állatokkal - a vak kutya több vezényszóra szorul, de többet is jegyez meg.

Falusi környezetben a pórázt fel kell cserélni hosszabb kötéllel, és meg kell engedni a kutyának, hogy megismerkedjen a rendelkezésre álló mozgástérrel. Egy-egy bokor, földhányás, gödör, árok, illetve fa segít behatárolni számára azt a területet, amelyet nem hagyhat el. Arra is ügyeljünk, hogy a lakásban ne mozdítsunk el semmit a megszokott helyéről. Minden bútortologatás ugyanis önmagában veszélyes lehet egy vak kutya számára. Ha pedig a család költözik, előtte már 5-6 hónappal korábban célszerű elvinni néhányszor az ebet az új lakhelyre és annak közelébe, hogy elkerüljük a későbbi baleseteket, illetve stresszhelyzeteket.

A süket kutyának kézmozdulatokkal adhat utasításokat a gazdája. A vezényszavakat taglejtésekkel, mozdulatokkal helyettesíthetjük. A "pfuj!" vezényszó helyett például dörzsöljük össze két kezünk mutatóujjait, mégpedig valahogy úgy, ahogy a gyerekek csúfolódnak. A "szabad" vezényszó: felfelé tartott mutatóujjunkkal köröket rajzolunk. Természetesen minden csak akkor használható, ha a kutya éppen figyel ránk. Ha mással van elfoglalva, dobbantsunk erőset a lábunkkal. Az állat megérzi a földben terjedő rezgéshullámokat, és felénk fordul.

Amennyiben sötétedés után sétáltatjuk süket kutyánkat, zseblámpát feltétlenül vigyünk magunkkal. Ha ebünk elkószál, a lámpa felvillantásával egyértelműen jelezhetjük, hogy viszsza kell térnie hozzánk. A süket kutya számára egyébként az utca a legveszedelmesebb hely! Rá kell tehát szoktatni, hogy minden utcai átkelés előtt - pontosabban: minden járdáról való lelépés előtt - leüljön. Ehhez kérjük egy ismerősünk segítségét, aki, mielőtt a kutya lelépne a járdáról, dobjon oda egy vízzel teli nejlonzacskót, mégpedig úgy, hogy az közvetlenül az állat mellett "robbanjon".

Végül is nyugodtan tarthatunk akár vak, akár süket kutyát - ugyanolyan intelligens, tanulékony és főleg hűséges lesz, mint egészséges társai. Oktatásához természetesen nagy-nagy türelemre, szeretetre és tapintatra van szükség.

A végtagjukat elvesztett kutyák általában megdöbbentően gyorsan alkalmazkodnak új helyzetükhöz, de kiképzésük folyamán mindenképpen vegyük figyelembe fogyatékosságaikat. Az ilyen állat ugyanis nem követ majd olyan parancsot, amelynek végrehajtása fájdalmat okoz neki, vagy valamilyen bizonytalan helyzethez vezet. Mindazonáltal nem szabad kényeztetni a nyomorék kutyát, a feladatokat oldja meg egyedül, még akkor is, ha azok némi nehézségekbe ütköznek. Sajátos módon azok az ebek, amelyek például elvesztették két mellső vagy hátulsó lábukat, a kezdeti "pánik" és ügyetlenkedés után fantasztikus gyorsasággal hozzászoknak új helyzetükhöz...

VÉRÖMLENY (HAEMATOMA)

Olyan duzzanat, amelyet a bőr alatt összegyülemlő vér okoz. Leggyakrabban a vizsla, a spániel és a véreb fülén fordul elő, de a test egyéb részein is létrejöhet. Különösen ott, ahol a bőr közvetlenül a csont felett van (például fej, mellkas stb.) Rendszerint erős ütés miatt alakul ki.

A haematomás kutyák közérzete jó, lázuk nincs, étvágyuk sem romlik. A vérömleny igen lassan szívódik fel, és a legtöbb esetben elgenynyesedik. A fülhaematoma általában sebészeti úton kezelhető, de így is nagy a valószínűsége, hogy a fülkagyló zsugorodik, s emiatt az állat fültartása megváltozik. Szerencsés esetekben a kutya 12-14 nap alatt teljesen meggyógyulhat.