Ugrás a tartalomhoz

Kutyatár

Szinák János, Veress István (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

A csontrendszer betegségei

A csontrendszer betegségei

CSONTHÁRTYAGYULLADÁS

Két típusa van:

1. Körülhatárolt csonthártyagyulladás, amely különösen a rövid szőrű, hosszú farkú kutyáknál fordul elő (dalmata, dog, vérebek, vizslafélék, kopók), a farokcsigolyákon ismételt sérülések miatt. Az elváltozás hatására a farok érintésére is nagy fájdalmat jelez az állat.

A gyógykezelés hosszadalmas és sok esetben eredménytelen. Súlyosabb kórformáknál az elváltozott farokcsigolyák műtéti eltávolítása indokolt.

2. Gennyes csonthártyagyulladás. Baktériumos fertőződés hatására gyakori az arccsontokon, sőt sipoly is kialakulhat. Antibiotikumos kezelés és műtét segíthet.

CSONTLÁGYULÁS

Többnyire a már kifejlett, esetleg előrehaladottan vemhes vagy szoptatós kutyák betegsége. A baj okozója rendszerint a "mészsóhiány". A vemhes kutya csontlágyulása főképp úgy alakul ki, hogy nem kap elegendő vitamint vagy mészsót, mivel a magzat a saját csontrendszerének kifejlesztéséhez anyja csontjából vonja el az ásványi anyagokat. Ez érthető, ha arra gondolunk, hogy a biológia törvénye szerint az újszülötteknek "egészségesen" kell világra jönniük...

CSONTRITKULÁS

Okozója ugyancsak a mész-, foszfor és vitaminellátás hiányossága. Ez a betegség is általában felnőtt korban jelentkezik.

Tünetei: a csöves csontok kéregállományának az elvékonyodása, illetve állományuk ritkulása. Sajnos mindkét kórformánál elég gyakoriak a csonttörések.

TORZÍTÓ CSONTGYULLADÁS

Szerencsére ritkán fordul elő. Elsősorban növendék kutyák kaphatják meg.

Tünetei: a csontszövetek túlburjánzása és a csöves csontok érzékenysége, megvastagodása. A betegséget frappánsan jelzi az állat mozgásának nehézkessé válása, levertsége, aktivitásának csökkenése. A kutya sokat fekszik, s kitapinthatók a csöves csontok egyenetlenségei. A torzító csontgyulladás egyébként mindig valamilyen alapbántalomhoz (például gümőkór) csatlakozik.

CSONTTÖRÉS

Ha a kutyának valamelyik lába eltörik, a törött végtagra nem tud ránehezedni, és látható is a deformálódás, amely lehet egyszerű duzzadás vagy a láb szabályos szögétől való eltérés. A törött végtag a törés helyén rendszerint megrövidül, mozgása megváltozik, néha szinte bénán csüng. Ha a sérülés helyén a csont ropogó hangot ad, majdnem mindig törésről van szó. Hacsak valamilyen érzékelőidegi sérülés nem történt, vagy a kutya nincs sokkos állapotban, a törés kitapintásakor fájdalmat érez. Tegyük rögtön hozzá, hogy ez nem feltétlenül biztos jele a törésnek, miután egyrészt más oka is lehet, másrészt sok túlságosan érzékeny eb viszonylag kis fájdalomra is erősen reagál, míg a "sztoikus" típus a sokkal nagyobb fájdalmat is alig-alig jelzi.

Zárt és nyílt csonttörésről beszélhetünk. A zárt törésnél a külső bőrfelület és a törött csont között nincs összekötő seb, a nyílt törés viszont a külső bőrfelületet is áttöri, ilyenkor a kiálló csontvégből egyértelműen megállapítható a törés. A nyílt törés könnyen fertőződhet, ezért azonnali állatorvosi beavatkozást igényel.

Ha a kutya általános kondíciója viszonylag jó és zárt törésről van szó, nincs feltétlenül szükség azonnali orvosi ellátásra.

Ilyen például az alsó lábszár törése, amely nyugodtan rögzítés nélkül hagyható, mindaddig, amíg az állatorvos megröntgenezi és sínbe teszi.

Az, hogy az egyéb végtagi törés sínbe kerül-e vagy sem, a törés helyétől és végtag mozgásképességétől függ. Sok esetben a sínbe helyezés jóval több problémát és fájdalmat okoz, mint amennyit használ. A szemmel láthatóan mozgó törésnél, vagyis ott, ahol a törés alatt a láb szabadon himbálózik, megfelelő méretre vágott kartonlemezzel - amelyet körültekernek gumi- vagy gézkötéssel - megakadályozható a további mozgás, a vérellátás megszakadása és az idegsérülés.

Sajátos formája a csonttörésnek a gerincoszlop törése vagy ficamodása. Ha kedvencünk ilyenfajta sérülést szenved, mindenekelőtt gondos elsősegélynyújtásra, majd a lehető leggyorsabban állatorvosi beavatkozásra van szükség. A gerinctörések egyébként többnyire a hátulsó lábak részleges vagy teljes bénulását okozzák, és gyakran alig-alig van valami jele annak, hogy a kutya fájdalmat érez. Amennyiben az állat nyugodtan viselkedik, a legjobb, ha valamilyen hordágyszerű alkalmatosságon vagy egyszerű deszkán tüstént kórházba szállítjuk. Ha az eb nyugtalan, túlzottan fél, kapálózik, a világért se kössük erőszakkal a deszkához (de még a nyugodt kutyát sem!), mert esetleg még inkább súlyosbítjuk a bajt. A kisebb testű ebeket vegyük óvatosan ölbe, de csak abban az esetben, ha biztosítani tudjuk, hogy a hátát nem mozdítjuk.

FICAMOK

Az ilyen balesetek sokkal ritkábbak, mint a törések. Rendszerint úgy keletkeznek, hogy valamelyik csont kiugrik a másik csonttal alkotott ízületből. A tünetek hasonlóak a töréséhez, de általában sokkal enyhébbek. A ficamok nem fenyegetik a kutya életét vagy végtagjainak épségét, éppen ezért nincs szükség azonnali beavatkozásra. Ennek ellenére, hacsak egy mód van rá, 24 órán belül vizsgáltassuk meg a beteg kutyát állatorvossal, mert nagyjából ez az az időszak, amikor a baj sebészeti beavatkozás nélkül is orvosolható.

Szólni kell még a kis testű ebek betegségéről, az úgynevezett világra hozott térdkalácsficamról, amikor a térdkalácson kívül a térdízület szalagjai a csontrendszer és az izomzat egyes részei is kórosan elváltozhat.

Az ilyen ficamnál a combcsont vége nem megfelelően alakul ki, a térdkalács árka sekély, a szalagok pedig lazák, sőt sok esetben néhány hiányzik. Előfordul, hogy a térdkalács is rendellenes, és hiányzik a porcbevonata. Viszonylag gyakran előfordul az is, hogy a sípcsont felső végén lévő úgynevezett "taraj", amelyen a térdkalács legerősebb szalagja tapad, nem a rendes helyén, hanem befelé tolódva található. Ez a magyarázata annak, hogy a térdkalács mozgás közben befelé mozdul a helyéről. Miután a térdízület hajlítóizmai fejlettek, de rendkívül rövidek, az állat oldaláról nézve hátulsó végtagjaival szinte "alááll": guggol...

ANGOLKÓR

Bár anyagforgalmi zavar okozza, voltaképpen a csontrendszer kóros elváltozása, és leginkább a kölyökkutyákat érinti. Csaknem mindig a táplálék hibás összetétele okozza, pontosabban arról van szó, hogy a kölyökkutya nem jut elegendő D-vitamint tartalmazó élelemhez, tápláléka nem tartalmaz elég meszet és foszfort, illetve a szóban forgó két ásványi anyag egymáshoz való aránya nem megfelelő, ezért az állat lassabban fejlődik. A végtagcsontok növekedése lassú és rendszertelen, súlyosabb esetben a csöves csontok elgörbülnek, ízületi végük megvastagodik. Hasonló tünetek észlelhetők a bordaporcok és a bordák határán, ahol kerek duzzanatok képződnek. Olykor az állat fogai is hiányosan fejlődnek.

A kölyökkori angolkór gyakran úgy alakul ki, hogy már az anyakutya sem kap elegendő D-vitamint vemhessége idején, esetleg a megszületett nagyszámú kölyök nem jut az anyatejen keresztül elég kalciumhoz, foszforhoz és D-vitaminhoz. Az angolkór kialakulását a túlzott bélférgesség is elősegítheti. Mindezeken kívül szerepet játszhatnak különböző "elősegítő tényezők" is, így például öröklött tulajdonságok, mozgás- és napfényhiány, nem kielégítő higiéniás viszonyok, szopornyica, esetleg egyéb bántalmak.

Érdekes, hogy az azonos körülmények között tartott fiatal kutyák közül elsősorban az erőteljesebben fejlődők betegednek meg vagyis azok, amelyeknek több csontszövetet kell termelniük. A rosszul fejlődő vagy beteg (bélférges) kölykök viszont, minthogy csontrendszerüket is alig vagy egyáltalán nem kell fejleszteniük, csak enyhébb mértékben, illetve egyáltalán nem betegednek meg.

Az angolkór kialakulását megelőzhetjük, ha a vemhes szukát megfelelően ellátjuk D-vitaminnal, szakszerűen tápláljuk és bőségesen mozgatjuk.

PORCKORONGSÉRV

Rövid lábú, hosszú törzsű kutyák - pekingi palotakutya, tacskó - betegsége. A gerincoszlopot alkotó csigolyák között rugalmas, rostos porcból álló, korong alakú lemezek - a porckorongok - találhatók, amelyek a gerincoszlop hajlékonyságát és rugalmasságát segítik elő. Nos, kóros körülmények között a csigolyák közötti porckorong kitüremkedik a helyéből, azaz le, fel vagy oldalirányba elmozdul, nyomást gyakorol a gerincvelőre vagy a kilépő gerincidegek tövére, s kialakul a porckorongsérv.

Rövid lábú, hosszú hátú kutyákhajlamosaka porckorongsérvre

Ha a folyamat lassú, csupán annyit lehet észrevenni, hogy a kutya nem szívesen mozdul, vagy a hátulsó lábára enyhén sántít. Súlyosabb esetben az eb hátulsó végtagjai megbénulnak, székletét és vizeletét nem képes eltávolítani. Amennyiben az állaton a porckitüremkedés jelei mutatkoznak, azonnali mozdulatlanságra kell kényszeríteni, ami persze nem könnyű dolog. Így elkerülhető azonban, hogy a porc teljesen kitüremkedjen és a kutya megbénuljon. Ha a kitüremkedés enyhe, az állat többhetes szigorú mozgáskorlátozás jótékony hatására - legtöbbször orvosi beavatkozás nélkül is - rendbe jöhet. A fájdalomcsillapítók adagolását nem szabad túlzásba vinni. Ezek ugyanis - mivel megszüntetik a fájdalmat - arra késztetik kedvencünket, hogy ne mozogjon óvatosan, s így fölöslegesen súlyosbítjuk a helyzetét.

Ha a tünetek állandósulnak vagy ismétlődnek, illetve ha a porckitüremkedés a végtagok gyengeségét vagy bénaságát idézi elő, feltétlenül forduljunk állatorvoshoz! Amennyiben a gyógyszeres kezelés önmagában nem elegendő, műtétre is sor kerülhet. A beavatkozás abból áll, hogy eltávolítják a deformálódott porckorongot, s így megakadályozzák az esetleges kitüremkedést. A porckorongsérvben szenvedő kutyák gyógyulásához szinte elengedhetetlen a fizikoterápiás utókezelés, amely különböző fürdőkből, esetleg úsztatásból, izom- és ízületi tornából áll. Ha idejében felismerik a bajt, és gondosan, szakszerűen kezelik a kutyát - ez sajnos több hónapot is igénybe vehet -, az esetek 70-80 %-a teljes felépüléssel végződik.

CSÍPŐÍZÜLETI DISZPLÁZIA

Feltehetően genetikailag befolyásolt komplex állapot, pontosabban: a csípőízület deformálódása. Egyes fajtákon belül (német juhászkutya, bernáthegyi, dog, rottweiler, kaukázusi juhászkutya, komondor stb.) jóval gyakoribb, mint más fajták egyedein. Feltételezések szerint a kutya fejlődése során olyan csontelváltozások alakulnak ki, amelyek a csípőizület lazaságát okozzák. A betegség alapvetően sem testmozgással, sem oltásokkal, sem pedig a táplálék összetételével nem befolyásolható. Sajátos módon nem-minden csípőízületi diszpláziában szenvedő kutyán jelentkeznek a tünetek, de vannak olyan állatok is, amelyek mozgásra vagy tapintásra fájdalmat jeleznek. Egyik-másik kutya - különösen futás közben - rendellenes, himbálózó vagy szökdécselő mozgást végez; huzamosabb fekvés után pedig nehezen áll fel. Fiatal ebek átmenetileg lesántulhatnak hátulsó végtagjaikra, később ez a tünet is megszűnik, és úgy látszik, a kutyának semmi baja. Sajnos a sántaság újra kiújulhat. Más állatokon csak akkor tapasztalható a fájdalom jele, ha nehéz gyakorlatot végeztetnek velük, vagy ha túl sokáig futtatják őket. Sok csípőízületi diszpláziás kutyának - ahogy öregszik - csípőízületi gyulladása fejlődik ki (ez persze előfordulhat normális csípőjű kutyákon is!), fájdalmat és sántaságot okozva: olykor viszont teljesen tünetmentesek maradnak.

Összefoglalva: a csípőízületi diszplázia korántsem olyan "szörnyűséges" betegség, mint azt a kutyatulajdonosok általában hiszik. Majdnem fiatal diszpláziás kutyának jó esélye van arra, hogy késő öregkoráig normális vagy csaknem normális életet éljen. Természetesen vigyázni kell arra, hogy a diszpláziás eb csupán annyi testmozgást végezzen, amennyi szemlátomást jólesik neki, nem szabad túl sokat futtatni, nehezebb akadályokat ugratni vele. Ügyeljünk arra is, hogy ne szedjen magára súlytöbbletet, mert ez fokozott terhet jelent a csípőre nézve.

Normális csípőizület, Közepes fokú diszplázia, Súlyos diszplázia

Amennyiben a beteg állat fájdalmai állandósulnak, gondoskodjunk arról, hogy a fekvőhelye mindig meleg és száraz legyen, ez ugyanis minimálisra csökkenti az ízületi gyulladás hatását. Kifejezetten feltűnő, erős sántaság esetén nem árt, ha fájdalomcsillapítót adunk kedvencünknek. Az orvosság enyhíti a betegséggel járó fájdalmakat.

Sajnos nincs olyan műtét, amely teljesen megszünteti a csípőízületi diszpláziát. Viszonylag biztató eredménnyel járhatnak viszont az olyan sebészeti eljárások, amelyek csökkentik a fájdalmat. Az egyik ilyen sebészeti beavatkozás során eltávolítják azt a kicsi izmot, amely a kutya hátulsó lábának felső, belső részén található. Ennek a viszonylag egyszerű műtétnek a hatására az eb fájdalmai megszűnnek, és a beavatkozás után sokkal jobban mozog.