Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

MÁRFFY, Ödön

MÁRFFY, Ödön

festő, (Budapest, 1878. november 30. - Budapest, 1959. december 3.)

1902-1904: Julian Akadémia és École des Beaux-Arts, mesterei: J. P. Laurens, F. Cormon. Az Állami Nagy Aranyérem birtokosa (1946). A MIÉNK (1908), a Nyolcak (1908), majd a Képzőművészek Új Társasága (1924) tagja, az Európai Iskola (1945) művésze. A XX. sz.-i modern magyar piktúra meghatározó egyénisége. A Fauves-hoz és némiképpen a kubizmushoz kötődik stílusa. Annak ellenére, hogy nem jár Nagybányán, kifejezésmódját a neósoké is alakítja, sőt Rippl-Rónai művészete - akit mesterének tart - is hatott alkotásmódjára. A 1900-as évek elején ismerte meg Ady Endrét és Fülep Lajost Párizsban. A francia művészet - pl. Matisse - mellett tehát a magyar szellemi élet jeles képviselői szintén formálták szemléletét (Aktos kompozíció, 1911 körül). 1906-ban hazatért Párizsból. A Nyolcakhoz való csatlakozásával teljesedett ki festészete, melynek lényege, hogy kisebb mértékben Cezánne módszerét, ill. a kubizmus és a fauvizmus eredményeit egyaránt felhasználja, ötvözi kompozíciói készítésénél, miközben megmarad a szerkezetet és a koloritot kiemelő figuralitásnál (Régi váci vám, 1911 körül). Társadalmi megbecsülését erősítette és megélhetését, anyagi biztonságát segítette Boncza Bertával, Csinszkával, Ady özvegyével kötött házassága. Ettől az időszaktól gyakorlatilag minden idejét a festészetnek szentelhette. A két háború között a Nyolcak csoport volt tagjainak ábrázolásmódját az intimebb hang, a befelé fordulás, a privát szféra bemutatása és a posztimpresszionizmushoz való közeledés jellemzi. Márffynál ezt a fény-szín-hangulat festészetet még egyénibbé, kifejezőbbé teszi koloritjának erősödése, kivilágosodása, párássá-légiessé, sejtelmessé válása (Csipkekendős nő, 1930 körül, Tiarich Zdenka és Csinszka, 1930). Szemléletének nyitottságát mutatja, hogy csatlakozik az Európai Iskolához, de festészetének karaktere lényegében már nem változik (Lovak, 1940-es évek, Önarckép, 1950 körül). Egy évvel a halála előtt, 1958-ban megrendezik gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban, ahol a két háború között többször is kiállította alkotásait. ~ a XX. sz. első felének tipikus művésze. A századelő modern európai irányzatainak és a hazai, elsősorban a nagybányai tradíciók ötvözése révén sikerült megújítania honi piktúránkat, annak ellenére, hogy e kettősséget érezzük művészetében.

Mesterei . 

  • Laurens, J. P., Cormon, F..

Egyéni kiállítások . 

  • 1907 • Uránia Műkereskedés [Gulácsy Lajossal]

  • 1921 • Stúdió, Budapest

  • 1922 • Helikon Galéria, Budapest

  • 1928 • Ernst Múzeum, Budapest

  • 1930 • Ernst Múzeum, Budapest

  • 1931 • Tamás Galéria, Budapest

  • 1946 • Ernst Múzeum, Budapest

  • 1958 • Ernst Múzeum, Budapest

  • 1978 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • 1986 • Vigadó Galéria, Budapest.

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1906 • Salon d'Automne

  • 1911 • Nyolcak, Nemzeti Szalon, Budapest

  • 1946 • Az Európai Iskola grafikai és kisplasztikai kiállítása, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Budapest

  • 1948 • Mi magunk, Budapest, Üllői út 11.

Művek közgyűjteményekben . 

  • Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár

  • Fővárosi Képtár, Budapest

  • Janus Pannonius Múzeum, Modern Magyar Képtár, Pécs

  • Kieselbach Gyűjtemény

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • Radnai Gyűjtemény, Városi Múzeum, Győr

  • Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár.

Irodalom . 

  • Bölöni Gy.: ~, Auróra, 1911/7.

  • Kállai E.: ~ újabb munkái, Ars Una, 1924/4.

  • Pátzay P.: ~, Berlin, 1927

  • Rabinovszky M.: ~ művészete, Magyar Grafika, 1928/3-4.

  • Márffy Ö.: Gondolatok a művészetről, Új Szín, 1930/1.

  • Kassák L.: Vallomás tizenöt művészről, Budapest, 1942

  • Kassák L.: Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig 1947. Éljünk a mi időnkben, Budapest, 1978

  • Körner É.: Műteremlátogatás ~nél, Műterem, 1958/1.

  • Zolnay L.: ~, Budapest, 1966

  • Passuth K.: ~ (monogr.), Budapest, 1978.