Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

MAKRISZ, Agamemnon

MAKRISZ, Agamemnon

szobrász, (Patrasz, 1913. március 24. - Patrasz, 1993. május 27.)

1933-1938: Képzőművészeti Főiskola, Athén, mestere: Dimitriadisz Tombrosz. 1945-1949 között Párizsban élt, több kisebb utazáson járt Csehszlovákiában, Szovjetunióban, és más szocialista országban. 1950-től Magyarországon, a 80-as évek második felétől részben Görögországban élt. 1950-től a Béke Világtanács tagja. Párizsi évei alatt rendszeresen részt vett a Salon d'Automne, a Salon de Mai és a Salon de la Jeune Sculpture tárlatain, melyeknek 1948-tól sociétaire tagja volt. 1955-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége vezetőségi tagja, 1956 novemberétől 1957 nyaráig képzőművészeti kormánybiztos, 1959-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége választmányi tagja. 1953, 1955: Munkácsy-díj; 1966: érdemes művész; 1972: kiváló művész; 1973: Munka Érdemrend arany fokozata; 1978: Kossuth-díj; 1983: Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendje. Többéves hivatalnokoskodás után végezte el az akadémiát. A második világháborúban részt vett a görögországi ellenállási mozgalomban, a Nemzeti Front megszervezésében. 1945-től azon 140 görög értelmiségi egyike, akiket a francia kormány három éves ösztöndíjjal Párizsba meghívott, ahol bekapcsolódott a nemzetközi baloldali mozgalmakba. Hazájába politikai okokból nem tért vissza. 1950-ben a Béke Világtanácsban hazája képviselőjévé választották az emigrált művészt, ezt követően a francia kormány kiutasította az országból. Feleségével - Makrisz Zizivel- hazánkban telepedett le, a Százados úti művésztelepen dolgozott. Aktívan tevékenykedett mind a hazai, mind a nemzetközi képzőművészeti életben, politikában. Kiállításrendezőként is elismerést szerzett (Medgyessy Ferenc 1956, Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület jubileumi kiállítása 1968, Amerigo Tot 1969). Közéleti emberként és művészként a művészi alkotás és a művészeti irányzatok szabadságát képviselte. 1938-tól kiállító művész. Művészetére Tombrosz és a kubizmus gyakoroltak erős hatást. Meghatározó élmény volt számára 1937-ben Párizsban, az archaikus és modern művészet egységét képviselő Medgyessy szobrászata. Művészi formanyelvét a klasszikus görög tradíció és a modern plasztikai törekvések ötvözése jellemezte, fogékony az elvont és általánosított, a dekorativitás lehetőségeivel számoló megjelenítés iránt. Jól ismert művészettörténeti toposzokat a modern szobrászat formanyelvén - sok esetben szimbólum értékű átfogalmazással - közvetítette, plasztikája mindig újabb és újabb stiláris törekvéseket képviselt. Tárgykör, műfaj és kifejezésmód tekintetében egyaránt gazdag és változatos művészetét humanista portrék mellett, emlékmű, épületplasztika néhány kisplasztika képviseli. A szobrászati tech-nikák közül elsősorban a kőfaragás érdekelte, de vonzották a fa, a terrakotta, a bronz és az új anyagok (vörösrézlemez) is. 1937-től első korszakában, majd Párizsban, szinte csak portrékkal foglalkozott. Érett művészként érkezett Magyarországra, de fő műveit itt alkotta. 1951-től vett részt a hazai cso-portos kiállításokon. Az első években realista portréi, majd emlékművei révén vált hazánkban elismert művésszé. Az évtized elején főként ólomdomborítással foglalkozott. Az 1950-es évek második felében erőteljes változás következik be művészetében, a század újító művészetének eredményeit próbálta a szocialista művészet szolgálatába állítani. Számára ezidőtől nincs kötelező megoldás, zavarba ejtően mások a művei. Plasztikai törekvései azonban minőségileg mások, mint a hazai kísérletező szobrászoké. A formai sokszínűség hátterében a mediterránumból hozott sok száz éves művészi világkép áll. Ennek szellemében váltogatja a műfajokat, léptéket, funkciót, technikát. 1956-tól foglalkozott lemezdomborítással (Győr, pályaudvar díszítőplasztikája, 1960). A 60-as években egészalakos szobrainál a tömeghatásra törekedett, rusztikus formákból felépülő nőalakjai azonban a részletek megformálásában hasonlítanak egymásra. A többalakos szobroknál a kompozíciót a figurák egymáshoz való viszonya, megépítettsége jellemzi (Úszók, Nővérek). A szekszárdi 1919-es emlékmű (1959) rohanó nőalakja mögött tűnik fel először az építészeti háttérben a környezet plasztikai jelzése. Épületplasztikáiban esztétizálásra hajlamos díszítőszobrász (Rátkai Klub, Budapest). A mauthauseni Mártír-emlékmű (1964) nemzetközi pályázatát megnyerve készítette el egy új plasztikai közlés lehetőségét felvető, a magyar szobrászat korszakalkotó művét, melyet a klasszikus hagyományokon túllépő új, expresszívebb formák megvalósulása jellemez. A pécsi Niké (Felszabadulási emlékmű, 1975), szemben az emlékművek hagyományos merevségével, ünnepélyességével, csupa mozgás. A szobor robbanásszerű nonfiguratív szerkezete, a vékony rézlemezből összeállított, könynyed, a részletfinomságok kifejezésére képes, fény-árnyék játék gazdagságát hordozó felület technikájában és anyagában is tiszta artisztikummal, katartikus erővel közvetíti az alapgondolatot, az örök lebegést. A hazai szobrászatban először festette szobrait az ókori görög hagyományok felújításával (Szeghalmi felszabadulási emlékmű, 1980), mely archaizáló művészetének direktebb megfogalmazását képviseli. E törekvések korai portréinál jelentkeztek először a 30-as években. Első művei intimitásra fogékony portretistát (Felesége arcképe) mutatnak, terrakotta portréiban még az arc teljes életszerűségét próbálta elérni. Később portréi robusztusak-ká váltak, a lényeges vonásokra koncentrált, majd egy-egy karakter felvillantására törekedett (Paul Éluard, Medgyessy, Bartók, Ady). Az életnagyságot jóval meghaladó fejszobraival (Marx, Engels 1950, Áldozatok tiszteletére, 1978, Makariosz érsek, 1983) iskolát teremtett a hazai köztéri szobrászatban. Az Áldozatok tiszteletére című műve - két méteres fej -, amely kubisztikus formáival felidézi a kezdeteket, a görögországi, párizsi portrékat, de végül a mű és a műfaj is monumentális művészetté vált keze nyomán. Eklektikus képet mutató, de egységes gondolati vezérfonalat követő szobrászata lényegében a monumentalitás jegyében született.

Mesterei . 

  • Tombrosz, Dimitriadisz.

Egyéni kiállítások . 

  • 1939, 1944, 1979 • Athén

  • 1948, 1950 • Párizs

  • 1951 • Fényes Adolf Terem, Budapest [Bencze Lászlóval]

  • 1975 • Nagy Balogh János Kiállítóterem, Budapest [Makrisz Zizivel] • Gárdonyi Géza Színház, Eger

  • 1977 • Egyesült Izzó Sportcsarnok, Budapest [Makrisz Zizivel] • Madách Művelődési Központ, Vác

  • 1978 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (gyűjt.)

  • 1979 • Nemzeti Galéria, Athén [Makrisz Zizivel]

  • 1981 • Pécs • Móra Ferenc Múzeum, Szeged

  • 1983 • Leninváros • Zánka

  • 1985 • Népház, Tatabánya • Vigadó Galéria, Budapest [Makrisz Zizivel]

  • 1986 • Barátság Ház, Székesfehérvár [Makrisz Zizivel].

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1951 • Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest

  • 1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest • Arckép kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest

  • 1952 • 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1954 • 4. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1956 • II. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, Miskolc

  • 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest • Magyar forradalmi művészet, Műcsarnok, Budapest

  • 1958 • Magyar festészeti, szobrászati és grafikai kiállítás, Antwerpen

  • 1959 • 7. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • A felszabadult Budapest művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • 1962 • 9. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1964 • Balatoni nyári tárlat, Keszthely

  • 1965 • 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Százados úti művésztelep kiállítása. 50 éves jubileum, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar képzőművészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • 1968 • 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1969 • Mártír költők és írók, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest • Magyar Művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest

  • 1970 • Huszonöt éves a szabad Magyarország, Szépművészeti Múzeum, Moszkva • Lenin alakja a magyar szobrászatban, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • 1974 • Szabadtéri szoborkiállítás, Salgótarján

  • 1975 • Köztulajdon, Műcsarnok, Budapest

  • 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok.

Köztéri művei . 

  • Nikosz Beloiannisz (utcajelző tábla, vörös márvány, dombormű, 1951, Budapest, V. ker., Beloiannisz u. 17.)

  • Móricz Zsigmond (mellszobor, mészkő, 1952, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány, 1966-ban áthelyezve a Városligetből)

  • Éneklő fiatalok (szoborcsoport, alumínium, 1953, Budapest, XIV. ker., Népstadion szoborcsoport)

  • Fonó nők - Orsózó lányok (bronz, 1958, Szeged, Textilművek előtt)

  • Támaszkodó nő (mészkő, 1955-1957, Tokod, Üveggyár kulturh.)

  • Medgyessy Ferenc (mellszobor, fehérmárvány, 1957-1966, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány)

  • Vízicsikó (vörösréz lemez, 1958-1962, Győr, Strandsziget, Duna-Rába torkolat, eredeti helyéről a Pályaudvar elől ide helyezve 1981-ben)

  • Tanácsköztársaság (bronz, 1959, Szekszárd, Béri Balogh Ádám Múzeum előtti tér, ?)

  • Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1959-1965, Szeged, Bartók tér)

  • Munkáslány-Építőlány (1958-1962, Budapest, XI. ker., Kosztolányi tér)

  • Sellő (vörösréz lemez, 1961, Szeged, Korányi rakpart, toronyh.)

  • Ady Endre (bronz, 1962, Debrecen, Béke út, Általános Iskola)

  • Bartók Béla (mellszobor, 1962, Gyula, Groza park)

  • Joliot Curie (bronz, 1962, Debrecen, MTA Atommagkutató Intézet)

  • Kecskemétet szimbolizáló körplasztika (ólom, 1963, Kecskemét, Aranyhomok Szálló)

  • Mártír-emlékmű (bronz, 1964, Mauthausen [A])

  • Húsz éve (vörösréz, 1966, Miskolc, SZOT Székház előtti park)

  • Ülő nő (1966-1968, Budapest, XVIII. ker., Lakatos úti lakótelep, Mikszáth utca)

  • Ülő nők (márvány, 1963, Budapest, XII. ker., Pihenő út 1.)

  • Lenin (vörösréz lemez, 1968, Szombathely, Magyar Szocialista Munkáspárt Székház, lebontva)

  • plasztika (ólomlemez, 1967-1969, Budapest, VI. ker., Mikroszkóp Színház - Rátkai Színészklub)

  • Úszó nők (vörösréz lemez, ólom, 1967-1970, Kecskemét, Fedett uszoda kertje)

  • Nemzetközi brigád - Spanyol partizán emlékmű (szoborcsoport, bronz, 1970, Budapest, V. ker., Néphadsereg tér, áthelyezve a XXII. ker.-i szoborparkba 1992-ben)

  • körplasztika (márvány, 1970, Budapest, XII. ker., Korányi Szanatórium park)

  • Figurális dombormű (vörösréz lemez, 1970-1972, Békéscsaba, Megyei Tanács)

  • Lenin (pirogránit, 1970, Eger, Gárdonyi tér, ?)

  • Állatfigurák (vörösréz, 1971, Budapest, Vadászati Világkiállítás)

  • Dombormű (fehérbeton, 1973, Tatabánya, Köztemető)

  • Ülő nő (haraszti mészkő, 1973, Füzesabony, Járási Pártbizottság)

  • Fésülködő nő (vörösréz, 1971-1973, Debrecen, Agrártudományi Egyetem)

  • Munkáslány (vörösréz lemez, 1973, Békéscsaba, Művelődési és Ifjúsági Ház)

  • Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1975, Tiszafüred)

  • Felszabadulási emlékmű (vörösréz, króm, 1975, Pécs, Mecsek kapu felett)

  • Körplasztika (vörösréz lemez, 1977, Kazincbarcika, Kórház)

  • Ülő nők (vörösréz lemez, 1978, Sopron, Barátság park)

  • Áldozatok tiszteletére (1978, Athén)

  • Térdelő nő (bronz, 1979, Marcali, Ifjúsági Park)

  • Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1980, Szeghalom, Szabadság tér)

  • Makariosz érsek (bronz, 1980, Nicosia [Ciprus], köztársasági elnöki palota)

  • Sellő díszkút (vörösréz lemez, bronz, 1980, Budapest, XII. ker., Moszkva tér [Makrisz Zizivel])

  • Hermes-Fiú (szobor, vörösréz lemez, 1981-1982, Budapest, I. ker., Szentháromság tér)

  • Bartók Béla (bronz, 1982, Mexikóváros [Mexikó], Bartók tér)

  • Lenin (vörösréz lemez, kő, 1983, Leninváros, Pártház előtti tér, lebontva)

  • Hellasz (1983, Athén, Jacht Klub)

  • Mártír emlékmű (szoborcsoport, bronz, 1986, Budapest, XIII. ker., Rakpart, a mauthauseni emlékmű kicsinyített mása)

  • Alabárdos katona (vörösréz lemez, 1986, Eger, Almagyari úti Szolgáltatóh.)

  • Fésülködő nő (vörösréz lemez, 1986, Leninváros, Lenin út melletti park)

  • Zrínyi-emlékmű (vörösréz domborítás, 1988, Szigetvár, Kórház)

  • Három figurás díszkút (vörösréz, Budapest, VIII. ker., Kálvária tér)

  • díszkút (?, Budapest, II. ker., Vérhalom u. 17.)

  • Figurális dombormű (?, Miskolc, Nehézipari Műszaki Egyetem)

  • Háború és a fasizmus áldozatai (emlékmű, Makó, Felszabadulás tér, ?)

  • Körplasztika (?, Vác, Pokolszigeti hajókikötő)

  • Türr István-emlék (?, Korinthos [GR])

  • Játszó gyerekek (?, Budapest, Üllői út, óvoda).

Művek közgyűjteményekben . 

  • Janus Pannonius Múzeum Modern Képtár, Pécs

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • Nemzeti Galéria, Athén

  • Nemzeti Múzeum, Stockholm.

Irodalom . 

  • Gerevich É.: ~ három szobra, Budapest, 1975

  • Pogány Ö. G.: ~, Athén, 1978 és Budapest, 1980

  • P. Szűcs J.: ~, in: Harmincöt év, harmincöt művész, szerk.: Aradi N., Budapest, 1980

  • Rozgonyi I.: ~, Szabad Művészet, 1956/1-2.

  • Újvári B.: ~, Művészet, 1968/2.

  • Rozgonyi I.: A pécsi felszabadulási emlékmű, Művészet, 1975/12.

  • Horváth B.: ~ kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, Művészet, 1979/5.

  • Vadas J.: Portrétól portréig. Beszélgetés ~nal, Művészet, 1979/5.

  • Aradi N.: Egyén és tömeg, Kritika, 1979/2.

  • Magyar szobrászati kiállítás (kat., Műcsarnok, 1978)

  • Boldizsár I.: Egy óra ~nál, in: Szülőföldünk Európa, Budapest, 1985

  • L. S.: Megéreztük a ritmust. Beszégetés ~nal és Makrisz Zizivel, Somogy, 1985

  • Rozgonyi I.: Első az átélés ~ szobrászművész 1955, in: Párbeszéd művekkel. Interjúk 1955-1981, Budapest, 1988

  • Kovács P.: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Életünk, 1990

  • Gádor E.: Budapest szobrai, Budapest, 1955

  • Bőgel J.: Új szobrok Debrecenben, Alföld, 1961/4.

  • Sculptura Hungarica, Budapest, én.

  • Százados Úti Művésztelep kiállítása (kat., összeáll.: Csap E.-Elischer B.), Budapest, 1965

  • Romváry F.: A szigetvári sellő, Örökség, 1989.