Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

MAKOVECZ, Imre

MAKOVECZ, Imre

építész, belsőépítész, (Budapest, 1935. november 20. - )

1954-1959: Budapesti Műszaki Egyetem, Építész Kar. DLA-fokozat. 1991-ben a Magyar Művészeti Akadémia alapítója és elnöke. 1969: Ybl-díj; 1984: Kritikusok díja; 1987: Ifjúsági díj; 1989: Kossuth-díj; 1992: Köztársasági Középkereszt csillaggal; 1996: Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség díja; 1997: Francia Építészeti Akadémia aranyérme; 1999: Kölcsey-emlékplakett. 1959-1962 között a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál, 1962-1971 között a SZÖVTERV-nél, 1971-1979-ben a Városépítési Tervező Vállalatnál dolgozott. 1971-1982 között és 1986-ban a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolájában mestertanár, a 60-as évek végétől magán-mesteriskolát vezet, 1981-től előadásokat tart a Visegrádi Táborok építészhallgatói számára; a MAKONA Építész Tervező Vállalat vezetője, az Országépítő Alapítvány kuratóriumának alelnöke. 1974-1984 között a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítésze. A Budapesti Műszaki Egyetem címzetes egyetemi tanára, angliai, skóciai, német és amerikai egyetemek díszdoktora. ~ a magyar organikus építészet iskolateremtő alakja. Építészetét filozófiai alapokról indította, nevezetesen Rudolf Steiner antropozófiáját és építészetét tekinti talpkőnek. Mestereinek is Steinert és F. L. Wrightot tartja. Szimbolikus terei az emberi formákhoz kötődnek. Ezek anyagban való megjelenítését is ki kívánja dolgozni iskolája számára. ~ nemcsak autonóm formateremtő alkotó, de egyben teoretikus és pedagógus is, aki az építés drámájáról beszél, amelynek középpontjában a magyar mitológia áll. Ebbe a Keletről jött ősmagyarok hitén és formakincsén túl a többi népvándorlás kori nép démonai és mítoszai is beletartoznak. Ezért van ~ zsindelyes házainak gyakran a madáremberre emlékeztető arca, ölelő-befogadó karja; ezért áll a Sárospataki Művelődési Központ-ja előtt a nagyszentmiklósi aranylelet "égberagadás" ábrázolásának szoborváltozata. Új oszlopfők ezek, a steineri értelemben, aki architektonikus szimbólumokká akarta alakítani a kollektív tudattalan drámáinak szereplőit. C. G. Jung munkássága alapján elfogadott tétel, hogy a népművészetből még kiolvashatók voltak ezek az univerzális jelek. ~ házainak ember-állatokra, bálványokra, organikus őslényekre emlékeztető épületszerkezeteiben sikerül ezeket az archetípusokat újjáélesztenie. A hely, a föld szelleméhez rendeli hozzá az építési technológiát és az anyagokat is. Ennek felelnek meg földből kinövő kupolái, a (világ)fa tartószerkezetek, kő és pala-, a zsindely- és nádfedés. Ezek egyszerre archaikusak és környezetbarát módon korszerűek. A klasszikus finn és japán modernizmusban világszerte elfogadott lett e kettősség ötvözete. ~nél azonban ezek helyett modellként első helyen a magyar szecesszió két önálló formateremtő nagysága: Lechner Ödön és Kós Károly munkássága áll. Kézművesházai olcsók, mert a helyi építőmúlt felidézése helyi szakembereket feltételez, akiket az építész motivál. A közhasznú tevékenység folyamatában az építők és a használók egyetlen rítus szereplői lehetnek. Számos faluház önerejű létrehozása már az építkezés alatt magához tudta kötni a későbbi használók közösségét. ~ Ég és Föld találkozását, a Fény és a Sötétség harcát jeleníti meg építészetében. Az életmű házai rendelkeznek a művészet lényegi, mágikus tulajdonságával. E tradícióval az építész az ember fölemelését célozza. Struktúra szempontjából ~ épületei tiszták, a terek és irányok nyitottak, a természet logikájának rendjébe szervezettek. A belső szervezés hierarchikus, a központtól a periféria felé működik. Az ősképet követő alaprajzok jól kombinálhatók a centrális szerkezettel. A sárospataki Művelődési Ház egy másik régészeti lelet formáját vette kölcsön: spirális, középen csappal-tengellyel ellátott díszcsat alakját. Az alaprajz szívében levő nagy színházterem a központ, innen futnak az erővonalak egészen a szélső, kisebb terekig. A faluházaknál - melyek a közösségben éppen a kapocs szerepét hordozzák - nagy, többfunkciós terek vannak. Zalaszentlászlón a nagyterem lenyűgöző hatású. A szemlélő rögtön a ház közepén találja magát, amikor belép a kívülről alacsonynak tűnő épületbe. A belsők körgalériái és a tömegek kupolaformái ~ házaiban rímelnek Steiner leégett első Dornachi Goetheanumára. A forma a kozmosz archetípusa itt is, akár egy jurtában. A jurta, az eredetileg nomád magyarok mozgólakása ~ építészete számára olyan ideális prototípus, amely a konkrét hely szelleméhez képes kapcsolni a kozmogónia általánosabb tartalmait (paksi és siófoki templomok, sevillai Expo, magyar pavilon). ~ a sevillai magyar pavilonban újrafogalmazta az európai végek erődtemplomának ötszáz éve kialakult típusát. Pavilonja templom, amely egyesíti a várdomb és az épület toposzát. Ebből az antropomorf (anyaméh-haza), honvéd-arcú kapuval is rendelkező házból tornyok magasodnak, a török hódítók fölötti győzelem emlékharangjaival. Bent a tornyok fallá egyesülnek, amely átlósan vágja ketté a teret. A kettészakadó ház a kettészakított Európa jelképe, míg az átló az Európát védő magyar Nagy Fal. Épületei mégsem a történelmet idézik, inkább a történelem előtti halhatatlanság aranykori minőségeit, a szellem uralmát az anyag felett.

Fontosabb munkák . 

  • Cápa vendéglő (1964, Velence)

  • Halászkert (1966, Balatonfüred)

  • Ravatalozó (1975, Farkasrét)

  • tabáni emlékmű terve (1977, Tokaj, Közösségi Ház)

  • Művelődési Ház (1983, Sárospatak)

  • templom (1985, Siófok)

  • Művelődési Ház (Jászkisér, 1985)

  • falufejlesztés (1985-1986, Bakonyszentkirály)

  • katolikus templom (1991, Paks)

  • magyar pavilon (1992, Sevilla)

  • Bartók-operák díszlete (1993, Állami Operaház)

  • versenyuszoda (1993, Eger)

  • katolikus templom (1994, Piliscsaba)

  • Auditorium Maximum (1995, Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem)

  • színház (1995, Százhalombatta)

  • templom (1996, Százhalombatta)

  • színház (1997-1998, Makó)

  • Expo 2000 (terv, 1998, Hannover).

Egyéni kiállítások . 

  • 1978 • Dombóvár

  • 1980 • Zalaszentgrót

  • 1983 • Vác

  • 1989 • Rotterdam • Budapest

  • 1990 • Budapest

  • 1992 • Skócia

  • 1995 • Lakitelek

  • 1996 • Wrocław • Detmold (D) • Svédország • Izrael • Finnország

  • 1997 • Thurzó Galéria, Szentendre • Temesvár.

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1991 • Velencei Építészeti Biennálé, Velence

  • 1995 • Magyar élő építészet, Budapest (kat.).

Irodalom . 

  • Komjáthy A.: ~, Budapest, 1977

  • Frank J.: ~. Budapest, 1980

  • Arkkitehtuurin ymmärteninen ja Makovecz ryhmä (Az építészeti felfogás és a Makovecz-csoport), Arkkitehti, 1982/2.

  • Beke L.: Egy rendkívül természetes épület, Magyar Építőművészet, 1983/6.

  • Németh L.: ~ épületeiről, Magyar Építőművészet, 1983/6.

  • Moravánszky Á.: Hungary speaks, Architectural Review, 1985/12.

  • Dobszay L. beszélgetése ~vel a templomépítészetről, Vigilia, 1988/6.

  • Glancey, J.: The organic architecture of Imre Makovecz, World Architecture, 1989/2.

  • Bercsényi 28-30, 1983-87. évkönyv, 1989

  • Temanummer om arkitektur Imre Makovecz [tematikus szám ~ építészetéről], Balder (Järna), 1990/3-4.

  • Gerle J.: Zeichensprache (Jel-beszéd), Architese, Zürich, 1990/5.

  • Szegő Gy.: Kétarcú, héttornyú templom, Magyar Építőművészet, 1990/6.

  • Magyar organikus építészet. A velencei építészeti biennálé magyar katalógusa, 1991

  • Imre Makovecz, Architecture Today, London, 1991. No. 8.

  • Cook, J.: Az EXPO magyar pavilonja, Magyar Építőművészet, 1992/4.

  • Jesberg, P.: Vom Drama der Architektur. In: Deutsche Bauzeitschrift, 1996/2.

  • 1995

  • Gerle J. (Szerk.): ~, Budapest, 1996

  • Heathcote, E.: ~, Academy Editions 47., London, 1997

  • Boissiere, O.: Twentieth-Century Houses, Europe, Paris, 1998.