Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

LAKNER, László

LAKNER, László

festő, grafikus, (Budapest, 1936. április 15. - )

1950-1954: Képzőművészeti Gimnázium, mestere: Viski Balázs László. 1954-1960: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Pap Gyula, Bernáth Aurél. 1958 óta szerepel a hazai és külföldi nyilvánosság előtt. Első külföldi tanulmányútját 1963-ban tette Olaszországban, 1964-ben a Velencei Biennálén Robert Rauschenberg művei gyakoroltak rá hatást. 1965-ben Bécsben járt tanulmányúton, 1968-ban az esseni Folkwang Múzeum egyhónapos ösztöndíjával járt a Német Szövetségi Köztársaságban és Svájcban. 1972-ben négy hónapon át Essenben dolgozott a Folkwang Múzeum vendégházában. 1974-ben megkapta a berlini DAAD Künstler-programjának ösztöndíját, 1976-ban elnyerte a brémai Paula Modersohn-Becker Alapítvány díját, véglegesen letelepedett a Német Szövetségi Köztársaságban. 1977-ben Berlinben megkapta a Német Kritikusok díját. 1979-ben előadói meghívást kapott az esseni Gesamthochschuléba. 1979-1980-ban a berlini egyetem művészettörténeti tagozatára kapott előadói meghívást. 1980-1981-ben PS 1 ösztöndíjat kapott, egyéves New York-i tartózkodással, 1982-ben professzori kinevezést kapott az esseni egyetemre, azóta Essenben és Berlinben él. 1999: Kossuth-díj. Pályáját a szüntelen kísérletezés jellemzi, a szerves kötődés a kortárs művészet nyelvújító, a vizuális kifejezésmód újabb és újabb területeit annektáló törekvéseihez, de az egyetemes művészet tradícióihoz és a XX. század már klasszikusnak nevezhető forrásaihoz is. Pályája első éveinek törekvéseit, 1957-1962 között meghatározta barátsága Csernus Tiborral, a - Perneczky Géza kifejezésével - szürnaturalista csoportban játszott szerepe. A hivatalos szocialista realizmus normáit elvetve egyéni, a hétköznapi élet tárgyait, motívumait és a szürrealizmus szabad, merész képzettársításait ötvöző festői nyelvet alakított ki, amelynek a 70-es évek fotórealizmusát előlegező motívumok éppen úgy részét képezték, mint az absztrakció határát súroló megoldások. Fontos inspiráló forrást jelentettek számára az újságokban, magazinokban megjelent fotók, illusztrációk, kéziratos, nyomtatott szövegek, levelek, dokumentumok. A korszak fontos alkotása az 1960-ban festett Varrólányok - Hitler beszél, mely jelzi, ezekben az években ismétlődően fényképek, illusztrációk, nyomtatott, kézírásos szövegek jelentették számára a kiindulópontot. 1961-1962-ben készült az Egy szoba múltja repül című, egy "szabad, szinte szétrobbanó szürrealizmus irányába" mutató festménye. A korai korszakot lezáró, ~ szüntelen keresését mutató alkotása az 1964-es Hommage a Louise Nevelson című triptichon. 1964-es velencei élményei nyomán új fejezet indult művészetében, ez a fejezet a pop art, illetve a Rembrandt művészete iránti figyelem jegyében formálódott. A korszak első alkotásai közé tartozik a Hírek (1964), amely a montázstechnika alkalmazásával sűríti a képi információkat, ezen a festményen jelentek meg elsőként a később egyre fontosabb szerephez jutó betűk, számok. A pop-art-korszak politikai tematikájú festményei közé tartozik az Engedelmesen (1966), a vietnami élmények ihlette Buddhista szerzetesek kivégzése, Fogoly és felhő, a Saigon című diptichon (1968-69), az erőszak, a fenyegetettség élményének áttételesebb, általánosabb érvényű megfogalmazásaként született az 1966-os Menekülő. A Zen buddhizmus iránti érdeklődéséből következően születtek meg a pop-art-korszak második felének azok a művei, melyek fő motívuma a rózsa. A motívum festmény-, grafikai variációi között 1969-ben negyvendarabos "kézzel csinált multiplikáció"-sorozat készült. Az időszak másik fontos motívuma a száj, amelynek első és talán legismertebb változata a Száj I. (1969) volt. A pop art és Rembrandt művészete által egyszerre inspirált művek legjellemzőbb példái közé tartozik a Rembrandt-tanulmány (1966), amely a 70-es évek konceptualista műveit előlegezi, a két változatban is megfestett Danae (1967). A korszak szüntelen kísérletezésének szép példája a figurális és absztrakt mozzanatokat ötvöző Mozdulat, (1967), a szintén 1967-es Levél Barbarának című kétrészes, a jutazsák textúráját gazdag festői értékekkel szembesítő kompozíció, az első Iparterv-kiállításon bemutatott Csontok (1968), a második Iparterven szerepelt Kötél (1969), amely egy új plasztikai kifejezésmód megjelenése, egyben egy, ~ egész későbbi munkásságában fontos szerepet játszó motívum megfogalmazása. A 70-es évek elejétől egyre inkább az európai és sajátosan magyar történelem problematikája foglalkoztatta. A hiperrealizmus adta lehetőségeket szinte végletesen kihasználó "dokumentumai" sorát 1970-ben A forradalom emlékműve indította, a fotókból, filmkockákból kiinduló, azokat ironikus gesztusokkal átíró művek sorába tartozik például az Orosz forradalmárcsoport (1970), a Doszvidányija, a Zalka Máté brigád gyűlése. Ebben az időszakban vált egyre sokrétűbbé konceptuális tevékenysége. 1970 táján Paul Celan költészete inspirálta erőteljesen, egyre nagyobb szerepet kapott - egészen a 80-as évek második feléig viszszatérő téma maradt - munkásságában a könyv. Első könyvtárgya egy szimbolikusan átkötözött, felfüggesztett Lukács György-kötet volt 1970-ben. 1971-ben erről szitanyomatot készített, amely szerepelt az 1972-es XXXVI. Velencei Biennálén. Ezt követően, nem kis részben Marshall McLuhan gondolatai hatására filozófusok, esztéták művei által inspirált, az esztétikatörténet nagyjaival vitázó könyvobjekt-sorozatot készített és festett meg (Esztétikák). Feldolgozta saját "szimbolikus" versesköteteit is, amelyek az 1977-es Documentán szerepeltek. A konceptualista művek sorába tartoznak a 70-es évek akciói, az azokról készült fotók, film-konceptek. Első akcióját még 1969-es budapesti egyéni kiállításán rendezte. 1974-es, már Berlinben végrehajtott akcióján egy cég névjegyzékének lapjait festette át az olvashatatlanságig. Berlini éveiben egy új, a festőiség irányába történő átalakulási folyamat indult meg művészetében, s miközben hű maradt a könyvvel kialakult kapcsolatához, egyre fokozottabban koncentrált a festészetre. A kétféle elkötelezettség jele a kézirat mint képi téma középpontba kerülése ~ művészetében. A manuszkriptnek szentelt figyelem legmeggyőzőbb példái közé tartozik az 1978-ban Duchamp jegyzetei által inspirált kilenc nagyméretű festmény, amelyekre vastag olajfestékréteget vitt föl, s abba karcolta bele a Duchamp-i sorokat. A betű-képek a dolgok újraolvasására szólítják föl a nézőt, a betűk a műben "anyagként", a festészet autonom, a színnel, formával egyenértékű elemeiként szerepelnek. A könyv sajátos interpretációját jelenti a Könyvbalták sorozat, mely első darabja még 1972-ben született meg, s a Könyvreliefek, amelyeket a művész New York-ban készített Tatlin művészetétől ihletve. A New York-i tartózkodás döntő élménye volt a barátja, Lőrinczy György fotóművész halála okozta megrázkódtatás, amely művészként az "ábrázoláshoz való visszatérésre" inspirálta. Az új, megközelítően tíz évig tartó periódus meghatározó témájává vált a fej és a koponya motívuma, amely a felhasznált anyagok szinte végtelen skálájával - ceruza, tus, szépia, pác, tempera, olaj, kályhacsőlakk, akryl, assemblage, rajz, selyempapír stb. - találkozott. A megrendítő drámai expresszivitással megfogalmazott kompozíciók egyben visszatérést is jelentenek ~ magyarországi periódusának meghatározó motívumához, az emberi alakhoz és fejhez. A ~ művészetét meghatározó témák, motívumok gyakran évtizedeket átívelve térnek vissza. Példája ennek az is, hogy New York-ban "fedezte fel" újra az ősi magyar nyelvemléket, a Halotti beszédet, s ott kezdett újra foglalkozni Paul Celannal is. Sorozatait, a Halotti beszéd, s a Celan ihlette műveket, főként a Halálfúga témájára festett képeit a spontaneitás, a gesztusok fontossága, a drámai expresszivitás jellemzi. A következő években az írás mintegy ürüggyé, metafizikus kiindulóponttá vált egy szabad, gesztusokon alapuló festészet számára, amelyben az írás, a fény és a színek összhangja egyetlen nagy egységet képez. Ugyanakkor a hangsúly a speciálisan történelmitől egy általánosabb, "archetipikusan" emberi, közös kiindulópont felé tolódott el, olyan nyelv felé, amely mindenütt és mindenhol érvényes, a jelek, a költészet felé.

Mesterei . 

  • Viski Balázs László, Pap Gyula, Bernáth Aurél.

Egyéni kiállítások . 

  • 1969 • Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Budapest

  • 1974 • Ludwig Múzeum, Aachen

  • 1975 • Neuer Berliner Kunstverein, Nyugat-Berlin • Ovebeck Gesellschaft, Lübeck (Német Szövetségi Köztársaság)

  • 1976 • Kunstverein, Kassel • Galerie Skulina, Nyugat-Berlin

  • 1977 • Galerie Denise René-Hans Mayer, Düsseldorf • G. Isy Brachot, Brüsszel

  • 1979 • Kunstverein, Münster (kat.)

  • 1983 • Gallery Bertha Urdang, New York • Galerie Inge Baecker, Köln

  • [Emmett Williams-szel]

  • 1985. Galerie Hothelfer, Nyugat-Berlin

  • 1990 • Galerie Raymond Bollag, Zürich

  • 1991 • DAAD Galerie, Berlin

  • 1992 • Kunstverein, Augsburg • Galerie Winkelmann, Düsseldorf

  • 1994 • Koncept-művek és vizuális költészet, Goethe Intézet, Budapest [Emmet Williams-szel]

  • 1997-1999 • G.A.M.E.S. of Art, Mönchengladbach

  • 1998 • Galerie Claude Samuel, Párizs [Osvaldo Romberggel]

  • 1999 • Frankfurti Könyvvásár (kat.) • Kunstverein Schering, Berlin (kat).

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1968-1969 • IPARTERV I-II., Iparterv Irodaház, Budapest

  • 1971 • G. Foksal, Varsó

  • 1972 • G. Akumulatory, Poznań • XXXVI. Velencei Biennálé, Velence

  • 1976 • Aperto, XXXVII. Velencei Biennálé, Velence

  • 1977 • Documenta 6., Kassel

  • 1979 • Sydney-i Biennálé, Sydney

  • 1980 • IPARTERV III., Iparterv Irodaház, Budapest

  • 1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok

  • 1989 • Hommage a IPARTERV 1968/1969, II., Fészek Galéria, Budapest

  • 1990 • Ambiente Berlin, XLIV. Velencei Biennálé, Velence

  • Ambiente Berlin, Műcsarnok, Budapest

  • 1991 • Bild und Schrift, Kunsthalle, Bécs

  • 1994 • Europa, Europa, Bundeskunsthalle, Bonn.

Köztéri művei . 

  • Méhsejtek (Makovecz Imrével, műkő relief, 1960, Budapest, elpusztult)

  • Város (secco, Budapest, Savoy étterem, 1960, elpusztult)

  • Rózsa (bronz plasztika, 1968-1985, Budapest, Budafoki lakótelep)

  • Könyvbalta (bronz plasztika, 1985, Darmstadt).

Művek közgyűjteményekben . 

  • Berlinische Galerie, Berlin

  • Fővárosi Képtár, Budapest

  • Folkwang Museum, Essen

  • Gropius-Bau, Berlin

  • Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan

  • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

  • Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • Museum Ludwig, Aachen

  • Museum Ludwig, Köln

  • Nationalgalerie, Berlin

  • Szombathelyi Képtár, Szombathely

  • Szépművészeti Múzeum, Budapest

  • Uffizi (önarckép-gyűjtemény), Firenze

  • Városi Művészeti Múzeum, Győr

  • Victoria and Albert Museum, London

  • Von der Heydt-M., Wuppertal.

Irodalom . 

  • Szabadi J.: ~ festészete, Képzőművészeti Almanach 2, Budapest, 1970

  • Ruhrberg, K.: ~ I-IV. (kat., Neue Berliner Kunstverein, 1975)

  • Deecke, Th.: Beszélgetés ~val, in: ~. Malerei 1974-1979 (kat., Westfalischer Kunstverein, Münster, 1979)

  • ~. Papierarbeiten, Objekte und 3 Skulpturen (kat., Daadgalerie, G. Nothelfer, Berlin und G. Sander, Darmstadt, 1991)

  • Tóth F.: Pszeudokollázs és fotóreprodukció. A fénykép ~ és Méhes László festményein, Művészet, 1985/5.

  • Gyárfás P.: A festészet szabadságát keresve. Esseni beszélgetés ~val, Mozgó Világ, 1986/9.

  • Hudra K.: Hommage a Iparterv, Művészet 1989/6.

  • Hegewisch, K. : (~) in: Ambiente Berlin (kat., XLIV. Velencei Biennálé, 1990)

  • Szentesi E.: Beszélgetés ~val (in.: Hatvanas Évek-kat., Magyar Nemzeti Galéria 1991, és Magyar Nemzeti Galéria Adattár: 23117/1990)

  • Keserü K.: Pop art Magyarországon, Ars Hungarica, 1991/1.

  • De La Motte, M.: ~ (kat. bev., Kunstverein, Augsburg, 1992)

  • Index ~. 1968-1993 (bev.: Beke L.: Beszélgetés ~val, Goethe Intézet, 1994)

  • Körner É.: Az abszurd mint koncepció I., Balkon, 1993/1.

  • Hajdu I.: ~ a Goethe Intézetben, Balkon, 1994/4.

  • Hajdu I.: Könyv-tár, szó-tár. ~ és Emmett Williams a Goethe Intézetben, Beszélő, 1994. március 17.

  • Flügge, M.: ~ újabb művei (kat., Schering Kunstverein, 1999)

  • Brendel J.: Betű-szám képek, könyvobjektek (részlet a ~ monográfiából), Új Művészet, 1999/10.

  • Brendel L.: ~, 1960-1974, Budapest, 2000.