Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

KONDOR, Béla

KONDOR, Béla

grafikus, festő, (Pestszentlőrinc, 1931. február 17. - Budapest, 1972. december 12.)

1950-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő, majd harmadévtől grafika szakon, mesterei: Barcsay Jenő, Kmetty János, Domanovszky Endre, Koffán Károly. 1959: Derkovits-ösztöndíj; 1963: Országos Grafikai Biennálé nagydíja, Miskolc; 1965: Tokiói Nemzetközi Grafikai Biennálé díjazottja; 1965, 1971: Munkácsy-díj; 1966: Luganoi Grafikai Biennálé külön meghívottja; 1970: Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálé díjazottja; 1990: posztumusz Kossuth-díj. Rendszeresen dolgozott a miskolci és a kecskeméti művésztelepeken, tanulmányúton járt Franciaországban, Jugoszláviában, Lengyelországban, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban. Készített fametszetet, rézkarcot, hidegtűt, litográfiát, monotypiát, papírmetszetet, fényképet. Festett vászonra, fára, üvegre, falra, írt verset és ritkábban prózát. Kitűnően orgonált, ezért is nevezték uomo universalenak. Megalkudni nem tudó, saját törvényei szerint élő és alkotó személyisége miatt már a főiskolán vihart kavart maga körül. A főiskola festő szakáról való eltanácsolástól a tehetségét már korán felismerő mesterei, Barcsay és Koffán mentették meg, így került a grafika szakra. Diplomamunkáját Juhász Ferenc: Tékozló ország című művéhez készítette. A fiatal művészről 1956-ban jelent meg az első írás az Új Hang című folyóiratban (szerk.: Bodnár György). A cikk szerzője Németh Lajos művészettörténész volt, aki ~ barátja, művészetének elemzője, majd monográfusa lett. Pályája során gyakran gyűlt meg a baja a hivatalos művészetpolitika diktátoraival. Elbeszélő, a múlt nagy tradícióihoz kapcsolódó művészete nem tartozott az avantgárd irányzatokhoz. Művészeti felfogása, egyéni világa, sajátos látásmódja a 60-as évek művészetszemléletével sem volt összeegyeztethető. Fogadott mesterei, Giotto, Dürer, Rembrandt, Goya, Blake, Picasso és mások, igazodást jelentettek számára, de művészete sohasem vált archaikussá vagy eklektikussá. Stílust és egyéni mitológiát teremtett, amely követhetetlen volt, de sokan kerültek hatása alá a kortársak és következő művésznemzedék tagjai közül. Művészetében újraértelmezte az egyetemes szimbólumokat, jelképeket, motívumokat, választ keresve saját korának kérdéseire. A kondori ikonográfia visszatérő figurája az ember-Krisztus (Krisztus a kereszten, monotypia-sorozat, 1960; Szerb Krisztus, 1962; Útszéli feszület, rézkarc, 1963; Pléh Krisztus, 1964; Krisztus I., II., III., 1971) és az ember-angyal (Négy angyal, rézkarc, 1957; Pártütő angyal, rézkarc, 1957; A mennyország meghódítása, rézkarc, 1957; Angyal és a festő, 1961; Angyal kalitkával, monotypia, 1963; A géprepülés géniusza, 1964; Angyal, 1968; Ítélkező, 1968; Rajz I., 1969; Szobrász, 1970; Bukott angyal, 1970; Angyal a város fölött, 1972). A kondori életmű emblematikussá vált darabja, az ún. ikonos korszak főműve, a Darázskirály (1963). A rovar, a madár, az angyal, a repülés, a szárnyalás motívumai ~nál konkrét és átvitt értelemben egyaránt értelmezhető. Hasonló jelképrendszerre és kompozícióra épül a Két fej (1958); A műtücsök felbocsátása (1958); Apostol kis repülővel (1960); Férfi konstrukcióval (1964) és az Öreg király (1968). Apokaliptikus víziói az emberiség meddő harcairól szólnak. Az Apokalipszis bábokkal és masinákkal (1956); Az atomágyú felállítása (1959); A romantikus tanulmányok I., II., III. (1964); a Rakétakilövő állvány (1966) mind az emberiséget féltő, morális kérdéseket boncolgató festő látomásai. ~ már a főiskolai években vonzódott a muráliához. Első megbízását a Pécsi Uránvárosi Óvoda kerámiafalának megtervezésére kapta, de a zsűri hosszas huzavona után nem fogadta el a munkát. Az elutasított pannók ma a pécsi Modern Képtár állandó kiállításán láthatók. Hasonló a története a Szentek bevonulása a városba című alkotásnak, melyet élete utolsó esztendejében festett. Az eredetileg a Kereskedelmi Kamara falára készült, majd kizsűrizett munkát a festő halála után a Kiscelli Múzeum vásárolta meg. A Szentek bevonulása a festői életmű egyik csúcspontja, művészi elképzeléseinek összegzése. Életében csak ritkán vásárolt tőle múzeum, egyik megélhetési forrása a könyvillusztrálás volt. Rajzai folyóiratokban is megjelentek, többek között az Élet és Irodalomban, melynek Nagy László volt a munkatársa. Húsz kötet jelent meg illusztrációival (F. Dürrenmatt: A baleset, 1958; Ébredő Afrika, 1961; E. Hemingway: Az öreg halász és a tenger, 1965; J. Paul: Gyámoltalan hősök, 1966). Szerteágazó érdeklődése, állandó kísérletező kedve új technikák kipróbálásához vezette. Élete utolsó éveiben fényképeket készített, tárgyuk a műteremben álló, pálcikákból eszkábált repülőgép-szerkezetek voltak (a Csend és a Katasztrófa sorozatok).

Mesterei . 

  • Barcsay Jenő, Kmetty János, Domanovszky Endre, Koffán Károly.

Verseskötetei . 

  • Boldogságtöredék, Budapest, 1971

  • Jelet hagyni (szerk.: Győri J.), Budapest, 1974

  • Angyal a város felett (szerk.: Győri J.), Budapest, 1987.

Egyéni kiállítások . 

  • 1960 • Fényes Adolf Terem, Budapest

  • 1962 • Miami Museum of Modern Art

  • 1963 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest

  • 1963 • Jókai Klub, Budapest

  • 1964 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár (kat.)

  • 1964 • Dürer Terem, Budapest

  • 1964 • Salon Gradskoj M., Szabadka

  • 1965 • Ernst Múzeum, Budapest (kat.)

  • 1966 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba

  • 1968 • Hazafias Népfront V. ker. Klubja, Budapest

  • 1970 • Műcsarnok, Budapest (kat.)

  • 1970 • Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen

  • 1972 • Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Budapest [Melocco Miklóssal, Pásztor Gáborral]

  • 1972 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

  • 1973 • Helikon Galéria, Budapest

Állandó kiállítása . 

  • 1977-1985 • Herman Ottó Múzeum Képtára, Miskolc

  • 1992-1997 • Miskolci Galéria Hunyadi utcai kiállítóhelye, Miskolc (kat.)

  • 2000 • Miskolci Galéria, Miskolc • Kondor Béla Terem, Budapest

Emlékkiállítások . 

  • 1973 • Tihany (gyűjt. kat.)

  • 1974 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • 1975 • Miskolci Galéria, Miskolc • Szentendre

  • 1977 • Fészek Klub, Budapest • Koszta József Múzeum, Szentes

  • 1979 • Magyar Intézet, Varsó

  • 1980 • Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár

  • 1981 • Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan (kat.) • Vigadó Galéria, Budapest (kat.)

  • 1984 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (életmű-kiállítás, kat.)

  • 1985-1986 • Miskolc, Salgótarján, Szombathely

  • Szabadka, Belgrád, Varsó, Prága, Bécs, Berlin

  • 1989 • Árkád Galéria, Budapest

  • 1991 • Miskolci Galéria, Miskolc

  • 1996 • Nagykanizsa

  • 1997 • Csók Képtár, Székesfehérvár (kat.)

  • 1998 • Tihanyi Galéria, Tihany

  • 1999 • Kecskemét.

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1953, 1954, 1955, 1959, 1962, 1965 • 4., 5., 6., 7., 9., 10. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest

  • 1958 • Magyar Költészet - Mai Magyar Grafika, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

  • 1961 • I. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc

  • 1963 • II. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc • Fiatal Művészek III. Nemzetközi Párizsi Biennálé, Musée d'Art Moderne, Párizs

  • 1964 • Kortárs magyar művészet, Neue Galerie der Stadt, Linz • Kortárs magyar művészek, Locarno • VIII. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc • Madách Imre Emlékkiállítás, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest • IV. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Tokió

  • 1966 • Magyarországi művészet, Graz • IX. Grafikai Biennálé, Lugano

  • I. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Krakkó

  • 1968 • Mai Magyar Grafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Kortárs magyar művészet, Essen • XXXIV Velencei Biennálé, Velence [Kokas Ignáccal, Vilt Tiborral] • 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1969 • Magyar Művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest

  • 1970 • III. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Krakkó

  • 1971 • Száz év művészete Magyarországon, Museum am Ostwal, Dortmund

  • 1973 • Mai magyar grafika, Magyar Akadémia, Róma

  • 1974 • Magyar művészet, Taidehalli, Helsinki

  • 1976 • XX. századi magyar festészet, Palazzo Reale, Milánó

  • 1977 • Dévényi Iván Gyűjteménye, Műcsarnok, Győr

  • 1979 • Magyar festészet a XX. században, Fundacao Calouste Gulbenkian, Lisszabon, Palacio de Cristal, Madrid • Dr. Rácz István magángyűjteménye, Somogyi Képtár, Kaposvár

  • 1981 • Válogatás magyar magángyűjteményekből, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Köztéri művei . 

  • Szentségtartó ajtaja (fa, olaj, 1961, Cserépváralja, római katolikus templom, a 70-es évek közepén hajólakkal lekenték, 1982-ben a templomból elhozták, restaurálták, erősen megkopott)

  • Krisztus a kereszten, A kánai menyegző, Melkizedek áldozata, A csodálatos kenyérszaporítás (fémbetétes színes üvegkorpusz és három üvegablak, 1962, római katolikus templom, Balatonföldvár)

  • Szent Margit legendája (pannó, 1968, Margitszigeti Nagyszálló)

  • Triptichon - Katona, Király, Szerzetes (sgraffito, 1968, Duna Intercontinental, Budavár t., jelenleg elfalazva)

  • Stációkép (diófapác, 1970, római katolikus templom, Sajószentpéter, elpusztult).

Művek közgyűjteményekben . 

  • Bakonyi Múzeum, Veszprém

  • Fővárosi Képtár, Budapest

  • Szombathelyi Képtár, Szombathely

  • Ferenczy Múzeum, Szentendre

  • Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan

  • Herman Ottó Múzeum, Miskolc

  • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

  • Janus Pannonius Múzeum, Pécs

  • Móra Ferenc Múzeum, Szeged

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • Miskolci Galéria, Miskolc

  • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba

  • Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján

  • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

  • Somogyi Képtár, Kaposvár

  • Városi Galéria, Linz.

Film . 

  • Zsigmondi B. portréfilmje, MTV, 1974

  • ~ kiállításai (szerk.: Nagy T. K.) MŰ-TEREMT-ÉS, 1997, 1998.

Irodalom . 

  • Németh L.: ~ rézkarcairól, Új Hang, 1956/8.

  • Németh L.: ~ művészetéről, Művészet, 1964/4.

  • B. Supka M.: A magyar képzőművészet költői, Művészet, 1964/10.

  • Frank J.: ~ , Élet és Irodalom, 1965. augusztus 28.

  • Széles K.: Szövevények és szerkezetek, ~ rajzairól, Alföld, 1967/9.

  • Németh L.: ~ pannója a Margitszigeti Nagyszállóban, Kritika, 1968/4.

  • Németh L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1968.

  • Pilinszky J.: Egyszerre szólnak valamennyi nyelven, Élet és Irodalom, 1970. január 3.

  • Miklós P.: Ikonográfia, Kritika, 1970/6.

  • Kovács P.: Az utolsó ikonfestő, Kortárs, 1973/3.

  • Németh L.: ~ művészi világképe, Művészet, 1973/3.

  • Rózsa Gy.: ~ , Új Írás, 1974/3.

  • Németh L.: ~, Budapest, 1976

  • Krunák E.: ~ grafikai munkássága, Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve, 1979

  • Tóth É.: Samu levelei, Jelenkor, 1980/8.

  • Tóbiás Á.: ~ és a zene, Művészet, 1980/7.

  • Bolgár K.-Nagy T. K.: ~ (életmű kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1984)

  • Peternák M.: ~ fényképeiről, Művészet, 1984/8.

  • Ruttkay H.: A kondori "művészattitűd", Új Auróra, 1986/3.

  • Rényi A.: A mítosz képétől a kép mítoszáig, Művészettörténeti Értesítő, 1988/1-2.

  • Nagy T. K.: Adalékok ~ életművének utóéletéhez, Új Művészet, 1991/5.

  • Nagy T. K.: (kat., bev. tan., Miskolci Galéria, 1992)

  • Szípőcs K.: ~ prófétákkal vacsorázik, Magyar Szemle, 1993/3.

  • Andrási G.-Pataki G.-Szücs Gy.-Zwickl A.: Magyar képzőművészet a 20. században, Budapest, 1999.