Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

KÁROLYI, Zsigmond

KÁROLYI, Zsigmond

festőművész, (Budapest, 1952. április 4. - )

1971-1976: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Sarkantyu Simon. 1976-1981: művészettörténetet tanított a Kirakatrendező és Dekoratőr Szakmunkásképző Iskolaban. 1981-1987 között rajztanár a Képzőművészeti Szakközépiskolában. 1987-1991-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola adjunktusa. 1990-től osztályvezető tanár (1998-tól tanszékvezető) a Magyar Képzőművészeti Főiskola festőszakán. 1977: A chicagói Theodoron Fondation díja; 1982 és 1986: Makó város művészeti díja; 1986: pedagógiai működéséért a Szocialista kultúráért jelvény; 1986-1988: Derkovits-ösztöndíj; 1991: Munkácsy-díj; 1992: Római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1993: KulturKontakt féléves bécsi ösztöndíja; 1995: a Kulturreferat der München ösztöndíja; 1997: Széchenyi professzori ösztöndíj. Főiskolai tanulmányai kezdetei óta festészetelméleti és művészetbölcseleti kérdések vizualizálása foglalkoztatja. A festett- és a gépi-kép és a szöveghasználat viszonyát vizsgálja konceptuális jellegű munkáiban, amelyeket főleg Czimra Gyula festészete, valamint Bódy Gábor és Erdély Miklós nyelvi analízisei inspiráltak. Munkái minduntalan olyan fogalmak körül forognak, melyek közös töve a művi és a természetes metafizikai antagonizmusából ered. Korai képein, fotóin, performance-ain és filmjein elemi grafikai jelek - a pont, a vonal, a festői gesztus nyomát hordozó sík, és pl. az azon ritmikusan sorolódó függőleges egyenesek (Egyenközű párhuzamosok, 1978), s kivágásként, más szempontból keretként "működő" paralelogrammák (pl.: Egyenes labirintus, 1977) - feszülnek a környezetnek (a nem művészi elv szerint tagolt, csinálatlannak látszó világnak). A megformált (a művészetre utaló jel) és a formátlan (vagy az annak tételezett felület, máskor tér) kapcsolata sajátságos fölcserélhetőségre, az akart és akaratlan (művészet és va-lóság) szegényes tautológiájára figyelmeztet. A 70-es évek végétől ~ a kínai tangram játék elvei által szabdalt kvázi-realista festményeivel talán éppen e tautológia - végeredményben önfeladásra szólító - ultimátuma elől igyekezett kitérni. A 80-as évek közepén (animációs számítógép-grafikával való rövid kísérletező periódus után), a geometria és a folyamatos kalligráfia konfliktusáról szóló tangram-képeket - azok szerkesztésmódjának tapasztalatait fölhasználva - újra egy elemi jel, mechanikusan ismételt gesztus festői szövetté fejlesztésének "dokumentumai" váltják fel: a szimbólumnak, allegóriának, metaforának egyként tekinthető forma, az X lesz ismét képeinek alapmotívuma. E művek - minden festőiségük és expresszivitásuk mellett vagy épp annak révén - a művészet immanenciáját kutatják (fotófestmények és Fényrács-képek, 1985-87). Hasonló problematikájúak 1989-1990 körül festett munkái is, melyekre visszatértek a tizenöt évvel korábban demonstrációs céllal "használt" egyenesek, függőleges csíkok. Az évtizedfordulón festett művei egy univerzálisnak tetsző, ám nagyon is személyes, hiányos raszter-rendszer lenyomatait-ismétlődéseit rögzítik rejtélyes belső terek drámai kulisszái között, az intellektualitás és érzékiség hallatlan harmóniájában. E művek az eredendően valóságos (vászon, háttér), a teremtett, megszerkesztetten materiális (megfestett felület, faktúra) és a virtuális-kinetikus síkok minimális mozgásait elemzik, annak a hegeli gondolatnak a jegyében, miszerint: "legkevésbé a puszta ismétlés fejez ki eszmét". ~ 90-es évek elején készült munkái a festői puritanizmus, a végletekig lecsupaszított fogalmazásmód - az ellentmondással együtt - érzéki példái: monokrómizmusa egyfajta festett vagy megfestett filozófia lepleként működik. 1997 körül ~ pályáján gyökeresnek tetsző fordulat következett: a monokróm, geometrikus-fakturális stílust egy sajátos, szimbolikus-figurális fogalmazásmód váltotta fel. Képein két fia, azok játékai és a gyerekkorba beszivárgó efemer jelek rendeződnek csendéletté vagy archaikus képkivágások (tondó) keretezte zsánerré.

Mesterei . 

  • Sarkantyu Simon.

Egyéni kiállítások . 

  • 1978 • Bercsényi Kollégium, Budapest

  • 1979 • Studió Galéria, Budapest • MB Galéria, Miskolc

  • 1983 • Rabinext Studió, Budapest • Stúdió Galéria, Budapest

  • 1987 • Budapest Galéria Lajos u., Budapest

  • 1991 • G. Krzysztofory, Krakkó

  • 1992 • Galerie IN SITU, Aalst • Galerie Knoll, Bécs

  • 1993 • Galerie Eugen Lendl, Graz • Galerie Knoll, Bécs

  • 1994 • Gallery János Gát, New York • Fővárosi Képtár, Budapest (kat.)

  • 1995 • Villa Waldberta, Feldafing

  • 1996 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

  • 1998 • G. Wyspa, Gdańsk.

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1975 • Expozíció, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan

  • 1977 • X. B. de Paris, Párizs

  • 1979 • B. Ljubljana • Works and Words, Stichting De Appel, Amsterdam

  • 1980 • 6 Hongaarse Kunstenaars, M. van Hedendaagse Kunst, Ghent • Künstler aus Ungarn, Neue Kunsthalle der Stadt, Wilheelmshaven • Tendenciák 1970-1980, 3., Geometrikus és strukturális törekvések a hetvenes évek művészetében, Óbuda Galéria, Budapest

  • 1982 • Palais des Beaux-Arts, Brüsszel

  • 1985 • Biennálé, Baden-Baden

  • 1989 • Abstraction and Minimalism, Don Soker Gallery, San Francisco • The Metamorphic Medium, Allen Memorial Art Museum, Oberling College • Művészet ma Magyarországon, Neue Galerie, Sammlung Ludwig, Aachen • XXIV. Internationale Malerwochen in Steiermark, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz • Más-Kép, Ernst Múzeum, Budapest

  • 1990 • Budapesti műtermek, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • Budapest Galéria, Budapest

  • 1991 • A gondolat formái II., Óbudai Társaskör Galéria, Budapest

  • 1993 • Hungarica. Pittura Ungherese degli anni 80 e sue origini, Accademia d'Ungheria, Róma • Képfelbontás, Műcsarnok Palme Ház, Budapest

  • 1995 • Pittura/Immedia, Künstlerhaus, Graz és Műcsarnok, Budapest

  • 1996 • Művek és magatartás 1990-1996. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár

  • 1997 • Olaj/Vászon, Műcsarnok, Budapest

  • 1998 • Rózsa presszó, Ernst Múzeum, Budapest

Művek közgyűjteményekben . 

  • Fővárosi Képtár, Budapest

  • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • Szombathelyi Képtár, Szombathely

  • Sárospataki Képtár.

Legfontosabb saját írásai . 

  • Czimra Gyula, avagy az egyenes labirintus (1975) in: Hagyomány I. (kat., 1982)

  • Kölcsönkilátás élőképre (Méhes Lóránt munkáiról), Mozgó Világ, 1980/8.

  • A pohár fala és a MENYASSZONY (Tolvaly Ernő művészetéről), Mozgó Világ, 1981/8.

  • Tűzbe tett tükrök. Pásztor Gábor grafikáiról, Kortárs, 1988/8.

  • (rembRaNDt), Új képkorszak határán, 1989, Budapest (szerk.: Peternák M.)

  • Út utópiából entrópiába? Lengyel András ég-fényképei, Új Művészet, 1991/6.

  • Izoláció és másik realitás (1988), Árgus, 1994/1.

  • A "helyes hely" (Veszelszky Béláról), Balkon, 1994/8.

  • Barcsay J.: Munkám, sorsom, emlékeim, szerk., utószó, Budapest, 2000.

Irodalom . 

  • Beke L.: ~ - a jelenlét mint utópia, Mozgó Világ, 1979/1.

  • Hoet, J.: 6 Hongaarse Kunstenaars (kat., M. van Hedendaagse Kunst, Stadt Gent, 1980)

  • Hajdu I.: ~ realizmusa, Művészet, 1987/4.

  • Beke L.: Idővonatkozások, Kortárs, 1987/7.

  • Kelényi B.: A labirintus egyenes közepében, A Lap, Polisz, 1988

  • Antal I.: ~ poeta textury, Sztuka, 1989, No2.

  • Hajdu I.: ~, Les ateliers des Budapest, Párizs, 1990

  • Sebők Z.: Komplex egyszerűség. (Complex Simplicity). (kat., Galerie Knoll, 1993)

  • Fitz P.: A festés időutazás is (interjú), Balkon, 1994/2.

  • (U. A. Angolul: Painting is also a journey in time, Balkon, 1994/3.)

  • Földényi F. L.: A látvány ideája, Balkon, 1994/6.

  • Sasvári E.: Hülozoista festészet (Hylozoistic painting), (kat., Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1995).

Film . 

  • Fitz P.-Kálmán J.: A festés időutazás is (portréfilm, MTV, 1993).