Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

GORKA, Géza

GORKA, Géza

keramikus, (Nagytapolcsány, 1894. szeptember 6. - Nógrádverőce, 1971. szeptember 25.)

A fazekasmesterség alapjaival id. Badár Balázs mezőtúri mester műhelyében ismerkedett, visszaemlékezéseiben 1917-et tartotta keramikusi pályája kezdetének. 1920-1921-ben Karlsruhéban és Leutkirchenben Max Leugernél és Paul Mann-nál tanult rajzolni és festeni. 1955: Munkácsy-díj; 1958: Világkiállítás, Brüsszel, Grand Prix; 1959: érdemes művész; 1963: Kossuth-díj; 1969: Munka Érdemrend, 1970: II. Országos Kerámia Biennálé, nagydíj; 1996: Verőce díszpolgára. 1923-ban hozta létre Nógrádverőcén a Keramos Rt. agyagipari műhelyt, itt készült népművészeti jellegű használati tárgyait első alkalommal az Országos Magyar Iparművészeti Társulat Karácsonyi Kiállításán mutatta be az Iparművészeti Múzeum-ben. 1924-ben kötött házasságot Kovács Irénnel, a család nógrádverőcei villájába költöztek, amely élete végéig a művész otthona volt; 1972-től Gorka Géza-emlékmúzeum. 1927-ben kilépett a Keramos Rt.-ből, saját műhelyt épített, amelyet 1932-ben tovább bővített, az évtized végére 15-20 alkalmazottal dolgoztatott. A műhelyben készült munkák rendszeresen szerepeltek a korszak magyar kerámiáját itthon és külföldön bemutató tárlatokon. Az 1934-es Brüsszeli Világkiállításon aranyérmet, az 1937-es Párizsi Világkiállításon és az 1939- es New York-i Világkiállításon Diplome d'Honneurt kapott, 1940-ben, a Milánói VII. Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon Grand Prix-vel jutalmazták. 1942-ben az Első Országos Magyar Keramikai Kiállításon, amelyen százhúsz kerámiával, külön teremben mutatta be negyedszázados pályafutása eredményeit, Állami Iparművészeti Aranyérmet kapott. Ugyanebben az évben készített kerámiafalat a budapesti Nemzeti Sportcsarnok számára. 1943-ban Losoncon megszervezte a Nógrádi Palóc Háziipari Keramikai Műhelyt, amely huszonöt munkással 1944 végéig dolgozott. 1946-ban Balassagyarmat környékén végzett felméréseket a háziipar fejlesztése érdekében, majd Pécsett, a Zsolnay gyárban Zsolnay-Mattyasovszky László vegyészmérnökkel végzett kísérleteket magas hőfokon (1200 °C) égetett kerámiák sorozatgyártásához. 1959-ben kerámiái a Magyar Népköztársaság ajándékaként a faenzai Nemzetközi Kerámia Múzeumba kerültek. 1962-ben felügyelete alatt 12 művéből sorozatot készítettek az Iparművészeti Vállalat budapesti műhelyében, ettől kezdve rendszeresen együttműködött a vállalattal, amelynek művészi tanácsadója lett. 1963-ban az Iparművészeti Tanács zsűrielnöke lett. 1967-ben kerámiával társított üvegablakok és lámpák kivitelezését kezdte meg. Ugyanebben az évben a Magyar Iparművészeti Főiskola tiszteletbeli tanára címet kapta. Intézményes keretek között nem tanított, de főiskolán kívüli tanítványa volt többek között Probstner János, Ortutay Tamás, Csavlek Etelka. 1970-ben a Zebegényi Nyári Művészeti Akadémián tanított. A 20-as évekre kialakult - elsősorban a magyar népi kerámia és a keleti művészet által inspirált - egyéni stílusának a funkcionális szemléletmód, a szűkszavú formázás mellett a felületkialakítás, a sokféle máztechnika virtuóz alkalmazása volt fő értéke. A palóc népművészet, a habán kerámia fémes festékeinek színeihez a fakturális hatások iránti érdeklődés társult, a kezdetben elkülönítetten kezelt forma és díszítőmotívum egységes egészként való kezelésének szándéka. A mintegy a természeti folyamatok eredményeként formált felületek plaszticitásának művésze volt, a prehisztorikus korok kézzel alakított formáit a legkorszerűbb technológiákkal, a magas hőfokon, 1000-1200 °C-kon égetett mázakkal ötvözte. Pályája utolsó időszakában a kovácsoltvas és az ólmozott üvegablak technikai-kifejezési lehetőségei foglalkoztatták, az üveget jól kiégetett terrakotta hálózatba, raszterrendszerbe foglalta, fali vagy ablakdekorációként, lámpaburaként alkalmazta.

Egyéni kiállítások . 

  • 1955 • Csók Galéria, Budapest [Juriss Ibolyával]

  • 1957 • Nemzeti Szalon, Budapest

  • 1964 • Palóc Múzeum, Balassagyarmat • Csók Galéria, Budapest (gyűjt., kat.)

  • 1967 • Palóc Múzeum, Balassagyarmat

  • 1968 • Salamon-torony, Visegrád (gyűjt.)

  • 1994 • Három nemzedék, Gorka Múzeum, Nógrádverőce.

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1946 • Nagybányától napjainkig, Balassagyarmat

  • 1953 • I. Iparművészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest • Népművészeti és Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest • 4. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1955 • 2. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1958 • Brüsszeli Világkiállítás (Grand Prix) • Brüsszel • XVIII. Faenzai Nemzetközi Kerámia Verseny, Faenza

  • 1959 • Nemzetközi Kerámia kiállítás, Gmunden • Ostende (B)

  • 1959-1960 • 4. Országos Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1961 • Magyar Műv. Kiállítás, Tokió

  • 1962 • Nemzetközi Modern Kerámia Kiállítás, Prága (a Nemzetközi Kerámia Szövetség ezüstérme)

  • 1966 • Mai Magyar Kerámia Kiállítás, Siklós

  • 1968 • Akik Mezőtúrról indultak, Zsinagóga, Mezőtúr

  • 1970 • II. Országos Kerámia Biennálé, Pécs

  • 1994 • Jubileumi kiállítás, Iparművészeti Múzeum, Budapest.

Művek közgyűjteményekben . 

  • Gorka Múzeum, Nógrádverőce

  • Iparművészeti Múzeum, Budapest.

Irodalom . 

  • Csányi K.: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei, Budapest, 1954

  • Domanovszky Gy.: ~ keramikus kiállítása a Nemzeti Szalonban (kat. bev., 1957)

  • Domanovszky Gy.: Három keramikus, Műterem, 1958/4.

  • Tasnádiné Marik K.: A faenzai Muzeo Internazionale delle Ceramiche és magyar kerámiái, Építőanyag, 1961/6.

  • D. Fehér Zs.: ~ művészete, Művészet, 1963/7.

  • D. Fehér Zs.: ~ új művei (kat. bev., 1964)

  • Brestyánszky I.: Modern magyar kerámia, Budapest, 1965

  • Katona I.: ~, Művészet, 1967/12.

  • Katona I.: ~ kerámiái, Korunk, 1968/9.

  • Pogány Ö. G.: ~ a Salamon toronyban, Művészet, 1968/6.

  • Bauer J.: Újabb impressziók ~ról, Művészet, 1969/12.

  • Nagy T.: ~ üveggel társított kerámiája, Élet és Tudomány, 1970/15.

  • Koczogh Á.: ~, Művészet, 1971/12.

  • Katona I.: ~, Budapest, 1972

  • Grofcsik J.-Reichard E.: A magyar finomkerámia-ipar története, Finomkerámia-ipari Művek, Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet, 1973

  • Almássy M.: ~, 1894-1971 (kiállításvezető), Gorka Múzeum, Nógrádverőce

  • Gorka L.-Csenkey É.-Szabó L.-Szelényi K.: ~ 1894-1971, Budapest-Veszprém, 1994.