Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

GÁBOR, Jenő

GÁBOR, Jenő

festő, (Pécs, 1893. május 23. - Pécs, 1968. szeptember 1.)

1911-1915: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Zemplényi Tivadar. 1948: Kulturális Minisztérium freskópályázata, II. díj, Munkásábrázolás I. díj. A főiskola elvégzése után rajztanárként Liptószentmiklóson, Gyergyószentmiklóson, Szakolcán és Körmöcbányán működött; 1919 után a pécsi főreáliskolában, majd a Széchenyi István Gyakorló Gimnáziumban tanított. A 20-as években szoros kapcsolatban állt a Bauhaus Pécsről indult, nála egy generációval fiatalabb magyar tagjaival, Forbát Alfréddal, Breuer Marcellel. Tanítványai közé tartozik Gyarmathy Tihamér, Lantos Ferenc. 1941-től a szegedi Baross Gábor Gyakorló Gimnáziumban tanított, 1947-től Budapesten élt, 1966-ban tért vissza szülővárosába. 1963-ban életműve jelentős részét a pécsi Modern Magyar Képtárnak adományozta, ezt 1971-ben özvegye kiegészítette. Pályája elején kiemelt figyelmet szentelt az emberi testnek, tájábrázolásnak, számos aktkompozíciót, pécsi, városkörnyéki tájképet festett, térben álló, szögletesen vagy gömbölydeden megmintázott figurái expresszív-kubisztikus jellegűek. 1926-ban és 1937-ben Párizsban, 1931-ben Berlinben járt tanulmányúton. Az utóbbi út, a Bauhaus hatását konstruktív jellegű kollázssorozata mutatja; francia útjainak hatására már itthon festett expresszív fogalmazásmódú, harsogó színvilágú képek utalnak. A harmincas években piktúrájában szürreális hatás is érvényesült. Míg a húszas években a figurálistól az elvont-konstruktív irányba haladt, a harmincas években főként sokalakos kompozíciókat, ünnepélyes emberábrázolásokat festett. A munkások élete mellett foglalkoztatta a cirkusz világa, a sport, a zene, az emberi test szépsége. Lefokozott színekre hangolt kompozíciói statikusak, szerkesztettek, a színnel szemben a művek dekoratív vonalritmusa játszik elsődleges szerepet. Szegedi évei alatt festői előadásmódja oldottabb, fellazultabb lett, majd a húszas években kialakult festői világához visszakanyarodva nonfiguratív akvarellsorozattal zárta le a számára művészileg zsákutcának bizonyult korszakát. 1955 után, kapcsolódva Martyn Ferenc művészetéhez, kizárólag az elvont kifejezésmód lehetőségeit kutatta.

Mesterei . 

  • Zemplényi Tivadar.

Egyéni kiállítások . 

  • 1948 • Képzőművészek Szabadszakszervezet [Aszódi Weil Erzsébettel]

  • 1959 • Ernst Múzeum, Budapest [Klie Zoltánnal, Járitz Józsával, Csillag Istvánnal]

  • 1963 • Janus Pannonius Múzeum, Pécs

  • 1966 • Janus Pannonius Múzeum, Pécs (gyűjt.)

  • 1971 • Janus Pannonius Múzeum, Pécs (gyűjt.)

  • 1993 • Műgyűjtők Galéria, Budapest • Balassi Galéria, Budapest • Antikart Képkereskedés, Pécs (kat.).

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1964 • Baranyai Képzőművészek Kiállítása, Siklósi vár

  • 1969 • Moholy-Nagy László és kortársai, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár.

Művek közgyűjteményekben . 

  • Janus Pannonius Múzeum, Pécs

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Irodalom . 

  • Hárs É.: ~ kiállítása, Művészet, 1967. május

  • Romváry F.: ~ (kat., bev. tan., Műgyűjtők Galéria, 1993)

  • Pataki G.: Engedelmes közkatona?, Új Művészet, 1994/1.