Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

DEIM, Pál

DEIM, Pál

festő, grafikus, szobrász, (Szentendre, 1932. június 29. - )

1952-1958-ig: Honvéd Képzőművész Szakkör; 1958-1963: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Pap Gyula (festő szak), Ék Sándor (grafikai szak). 1959-1963-ig szülővárosa ösztöndíjasa. Főiskolai tanulmányaiból csak Pogány Frigyes előadásait emeli ki, valódi mestereinek Vajda Lajost, Gadányi Jenőt, Barcsay Jenőt tekinti. 1963-1968 között részt vett a Zuglói Körben, 1963-1968 között tagja a Fiatal Művészek Stúdiójának. 1960-ban moszkvai és leningrádi útján ismerte meg a modern művészet klasszikusait (Picasso, Matisse stb.), 1967-es brüsszeli és párizsi tartózkodásakor a kortárs művészetet (Appel, Bacon, Giacometti, Vasarely, J.R. Soto stb.). Nagy hatással volt rá Ben Nicholson. 1968-ban két hetet töltött a macedóniai Prilep művésztelepén egy kolostorban. 1971-től rendszeresen készít szobrokat. 1974-es műcsarnoki kiállítása óta vásárolják műveit a neves magángyűjtők. 1975-ben részt vett a nagyatádi művésztelep munkájában. 1990: a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára, 1991: a Magyar Műv. Akadémia tagja. 1974: IV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, I. díj; 1978: IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás: a Fővárosi Tanács különdíja; 1985: Munkácsy-díj; 1987: Szentendre város Pro Urbe díja; 1990: kiváló művész; 1991: a Művészeti Alap Képzőművészeti éves Nagydíja; 1993: Kossuth-díj. Művészete a szentendrei festészet klasszikus hagyományainak (Vajda, Barcsay) szerves folytatása. Első képei - tájak, figurák - lírai hangvételűek, az érzékeny festőiség a látványt emlékké, látomássá transzponálja bennük (Ketten, 1964; Két nő, 1965). Ezt a festői nyelvet részben a képtémák jellegzetes szentendrei motívumai - házfalak, sikátorok, padlásablakok, provinciális barokk kőkeretek, korpuszok, bádogkeresztek, céhjelvények -, részben Barcsay Jenő művészetének hatása alakítja át. Műveinek szerkezetessége felerősödik, színviláguk redukálódik (szürke, szürkéskék, fekete, fojtott barna). Kialakul a jellegzetes, kettéosztott kép, melyen a kis változtatással megjelenő azonos elemek időbeli egymásutániságot sugallnak (Héttől hét harmincig, 1966, Magyar Nemzeti Galéria). Kerüli a mélység ábrázolását, a teret a síkok merész vágásával és a színkontrasztokkal érzékelteti. A képtémákat sorozatokban bontja ki (Mások az ablakaink I-IV., 1967). Az apró vonalkázással kialakított "szálkás" háttér bizonytalan, kicsit misztikus mélységi hatást ad, ebbe ágyazza bele a figurákat vagy a tárgyakat (Feljegyzések egy kolostorban I-VIII., 1968, Ferenczy Múzeum, Szentendre). 1968-tól képeinek fő motívuma az idolként megjelenő emberi alak, a test arányait és körvonalait követő bábu (Csend I-VI., 1968). Ez a figura vagy árnyéka, lenyomata, minden képen és mindenfajta közegben megjelenik, kolostorfaltól a világűrig, és megteremti ~ művészetének évtizedeken át tartó páratlanul szuggesztív kohézióját. Az a feszültség, amely a figura és a tér, az organikus forma és a geometrikus szerkezet, a logikus és az ösztönös alakítás között megteremtődik, a véges és a végtelen, az ember és a világ viszonyává transzponálódik. A Csend-sorozat logikus következménye, hogy a figura valóságosan is kilép a térbe. A térrétegek először a plasztikus festmény irányába mozdulnak el (Ember és ház, 1969, Magyar Nemzeti Galéria), majd 1971-től készülnek festett fa és bronz plasztikái (Menyasszony ikon, fa, 1971; Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére, fa, 1972). A megtalált műfajokat, formarendet és motívumokat mélyíti el a hetvenes évek folyamán a jelszerű művészet irányába (Jel II., 1973). A háttér szálkás rasztere nyújtott oválisok zuhogó ornamentikájává alakul, a bábu átlós elhelyezése, perspektivikus ábrázolása áttöri az intim környezet határait. ~ ekkor kerül a legközelebb a hűvös, geometrikus absztrakcióhoz (Kék dombormű, 1972; A beprogramozott, 1974; Leválás, 1979). Ezekkel párhuzamosan készülnek azok a bensőséges, gyakran nosztalgikus hangulatú művek, amelyeket valamilyen külső motiváció (ovális keret, arany képráma) determinál (Családi fénykép a XXII. századból, 1972; Dualizmus, 1978). Művészetének újabb fordulata a 80-as évek közepén következik be. A változást már az 1983-as Szárnyas oltár is jelzi, a Tantrikus képek (1985) pedig nyilvánvalóvá teszik. A képek nyers erotikája meglepő ~ puritán művészetében, de ez a mindent átható pánerotika nem az öröm kifejezése. A szenvedély a szenvedéssel olvad egybe. Megváltozik festésmódja is: szaggatott ecsetvonások, erős színek lesznek jellemzőek. A bábu-forma új helyzetekbe kerül (Lehajló bábu, 1989; Leszbikus éjszaka, 1989), és új vonásként megjelenik képein a groteszk. Ez a hangvétel jellemzi az Albumban kiadott montázsait is (1993). A korai képek kereszt-motívuma új összefüggésben tér vissza (INRI-variációk), és minden műfajban - grafikától az emlékműig - fő téma lesz a Golgota.

Mesterei . 

  • Pap Gyula, Ék Sándor.

Egyéni kiállítások . 

  • 1965 • Mednyánszky Terem, Budapest (kat.)

  • 1966 • Művelődési Ház, Szentendre [Nádler Istvánnal és Kósza Sípos Lászlóval]

  • 1968 • G. René Süss, Amszterdam

  • 1969 • Ferenczy Múzeum, Szentendre (kat.)

  • 1972 • Modern Képtár, Pécs (kat.)

  • 1973 • Egyetem Galéria, Debrecen (kat.)

  • 1974 • Műcsarnok, Budapest (kat.)

  • 1975 • Uitz Terem, Dunaújváros

  • 1976 • Megyei Művelődési Központ, Veszprém

  • 1979 • Az én holográfom, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.) • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár (kat.)

  • 1980 • Helyőrségi Művelődési Otthon, Nagyatád

  • 1981 • Krakkó • Varsó

  • 1984 • Műcsarnok, Győr

  • 1986 • Újpest Galéria, Budapest (kat.)

  • 1992 • Ernst Múzeum, Budapest (kat.)

  • 1994 • Barcsay Iskola Galéria, Szentendre (kat.) • ~ - Gavrilovits Sándor - Velekei József Lajos • Rajzok, Szentendrei Képtár.

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1957-től vesz részt a szentendrei tárlatokon.

  • 1964-1967 évente • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület

  • 1963, 1973 • II., VII. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc

  • 1966 • Kortárs Magyar Grafika, Bologna • Pesaro

  • 1969 • Magyar Műv., Kunstforening, Oslo • Kortársaink, Fészek Klub, Budapest

  • 1970 • Moderne Ungarische Kunst, Städtische Galerie, Würzburg

  • 1971 • 100 Jahre Kunst in Ungarn, Museum am Ostwall, Dortmund

  • 1971 • Pest Megyei Tárlat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • 1972 • Modern Grafika, Tudomány és Technika Háza, Pécs • Magyar konstruktív törekvések, Łódż

  • 1974 • A Kolozsváry-gyűjtemény, Xantus János Múzeum, Győr

  • 1976 • Zománc '76, Kecskemét • V. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • Szentendrei művészet 1976, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • 1977 • Wystava malarstwa, grafiki, rzezby, Palac Kultury i Nauki, Varsó • Fa és környezet, Kossuth Múzeum, Cegléd • Képek, szobrok 30 év magyar művészetéből, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest • Szimpóziumok '76., Józsefvárosi Művelődési Ház, Budapest

  • 1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás (Biennálé), Műcsarnok, Budapest

  • 1980 • Tendenciák 1970-1980, 1., Új művészet 1970-ben, Óbuda Galéria, Budapest • Tendenciák 1970-1980, 3., Geometrikus és strukturális törekvések a hetvenes évek művészetében, Óbuda Galéria, Budapest • Tendenciák 1970-1980, 5., Egyéni utak - öt művész, Óbuda Galéria, Budapest

  • 1981 • Válogatás magyar magángyűjteményekből, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Szentendrei Grafikai Műhely, Madách Galéria, Vác

  • 1983 • Művészeti szimpóziumok eredményei 1. Szobrászat, Műcsarnok, Budapest • A kibontakozás évei 1960 körül. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár

  • 1984 • Ten Hungarian Artists 1920-1984., Hungarian Art Center, New York

  • 1987 • Régi és új avantgárd (1967-1975). A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Zeitgenössische Bildende Kunst aus Ungarn, Galerie der Künstler, München

  • 1989 • Az avantgárd vége 1975-1980. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Emlékmű 1956 vértanúinak a 301-es parcellában, Budapest Galéria, Budapest

  • 1990 • SZETA-kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • 1991 • Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • 1993 • Zuglói kör 1958-1969, No. 5 Galéria, Budapest • Mi, "kelet-franciák". Magyar művészet 1981-89. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Hungária 23., Kölcsey Művelődési Központ, Debrecen • Ungarische Kunst im 20. Jahrhundert. Die Sammlung Kolozsváry, Győr, Galerie der Stadt, Sindelfingen

  • 1994 • 80-as évek - Képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest

  • 1995 • Kolozsváry-gyűjtemény, Győr, Szombathelyi Képtár, Szombathely • Ungarische Malerei in den 60-er und 70-er Jahren im Spiegel der Kolozsváry-Sammlung, Győr, Collegium Hungaricum, Bécs

  • 1996 • Az én Múzeumom. A Vass-gyűjtemény, Ernst Múzeum, Budapest • Genius loci. Szentendre látványa és motívumai festményeken és fotókon, Szentendrei Képtár

  • 1998 • Modern magyar művészet a Kolozsváry-gyűjteményben, Műcsarnok.

Köztéri művei . 

  • festett fadombormű (1970-1972, Tatabánya, Magyar Szocialista Munkáspárt Komárom Megyei Bizottsága, Oktatási Igazgatóság)

  • pannó (1979, Budapest, KSH Számítástechnikai Központ)

  • fadombormű (1981-1982, Budapest, Hotel Stadion)

  • Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére (1990, Győr, Nádorvárosi temető)

  • Golgota (1956-os emlékmű, 1993, Győr, városközpont).

Művek közgyűjteményekben . 

  • Albertina, Bécs

  • Déri Múzeum Debrecen

  • Faszobrászati Alkotótelep, Nagyatád

  • Ferenczy Múzeum, Szentendre

  • Fővárosi Képtár, Budapest

  • Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan

  • Herman Ottó Múzeum, Miskolc

  • Szent István Király Múzeum, Veszprém

  • Janus Pannonius Múzeum, Pécs

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • Szombathelyi Képtár, Szombathely

  • Xantus János Múzeum, Győr

  • Meum, Prilep.

Irodalom . 

  • Nagy I.: ~ kiállítása a Mednyánszky-teremben, Művészet, 1965/8.

  • Perneczky G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 9.

  • Tölgyesi J.: ~ festőművész kiállítása Szentendrén, 1969, Magyar Építőművészet, 1970/3.

  • Petényi K.: ~ festészete, Jelenkor, 1972/12.

  • Németh L.: Elmélkedés a térről. Gondolatok ~ művészetéről, Művészet, 1975/1.

  • Frank J.: Szóra bírt műtermek, Budapest, 1975

  • S. Nagy K.: ~, Budapest, 1977

  • Csapó Gy.: Művészek, műhelyek, Budapest, 1978

  • Illyés, M.: Artificial Paradise. Pál Deim's Light Pictures, New Hungarian Quarterly, 1980/77., Spring

  • Nagy I.: A csend és a hallgatás között, Művészet, 1980/1.

  • Lóska L.: A tárgyak csendje. Beszélgetés ~lal, Művészet, 1981/9.

  • Kolozsváry M.: A csendtől az "erotikáig". ~ legújabb képeiről, Művészet, 1988/7.

  • Rozgonyi I.: Szentendre útján kevés kitérővel, in: Párbeszéd művekkel, Budapest, 1988

  • Andrási G.: A Zuglói kör (1958-1968), Ars Hungarica, 1991/1.

  • Hegyi L.: Struktúraelvű és geometrikus művészet Magyarországon 1968-1980 között, Ars Hungarica, 1991/1.

  • Kolozsváry M.: Beszélgetés ~lal, in: Hatvanas évek (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1991)

  • Kolozsváry M.: ~, Budapest, 1992

  • Wehner T.: A végtelen sejtések birodalma. ~ gyűjteményes kiállítása, Kritika, 1992/11.

  • Hajdu I.: Külön idő, Beszélő, 1992. augusztus 29.

  • Szakolczay L.: A montázs mint önirónia. ~: Album, Kortárs, 1994/11.

Film . 

  • Golgota 1956 (MTV, rend.: B. Farkas tamás).