Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

CSÁKI, Róbert

CSÁKI, Róbert

festő, (Budapest, 1964. január 13. - )

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett 1983-ban. 1986-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola alkalmazott grafikai szakán, majd két év után festő szakon folytatta tanulmányait. Mesterei: Felsman Tamás, utóbb Dienes Gábor. Utóbbi mester művészmentalitása, képvilága meghatározó erővel hatott rá. 1990-ben geometria-, művészettörténet-, rajztanári diplomát szerzett; 1993-ig mesterképző kurzuson vett részt. Rövid ideig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanársegédje. 1992-től a Ludwig Alapítvány ösztöndíjasa, majd 2001-ben a Hungart ösztöndíját nyerte el. Tagja a Magyar Alkotók Országos Egyesületének és a Hungartnak. Díjak: 1990: "Víz" pályázat díja; 1991: Herman Lipót-díj; 38. Vásárhelyi Őszi Tárlat különdíja; ELIA pályázat különdíja; 1992-1994: Vásárhelyi Őszi Tárlat díja; 1995: a Nemzeti Kulturális Alap díja; 1998: Strabag-díj (Magyar Aszfalt); 1999: Vásárhelyi Őszi Tárlat díja. Érzékeny, intellektuális művész, aki elsősorban belső, vizuálisan megélt álom- és képzeletbeli, szellemi élményeit formálja képekké anélkül, hogy végletesen elszakadna a valószerű képi elemektől, állapot- és történésmozzanatoktól. Figurái sajátos szimbolikájú, a szürreális álomvilág és a valóságos világi helyszínek elegyítésével teremtett téri víziókban jelennek meg, de jellegzetes képalkotó eljárása, hogy a valóságos és a képzeletbeli impresszióit egyaránt leplezi: a valószerűt az álom, az álmot a valószerűvé transzformált képi elemek fedik el. Festészete egyfajta szellemi vívódás eredménye: a képzelet bolyongása évszázadok realitásában, a szép és a rút egymást feltételezésében. Mitológiai alakjai - Pygmalion, Oidipus - magánmitológia részesei: egy szélsőséges helyzet lélek- vagy emocionális állapotának szenzibilis közvetítői. Domináns technikája a hosszú életű, vászonra készített olajfestmény; de mellette grafikákat, szórványosan szobrokat is készít. Alkotói metódusa a klasszikus hagyományokat követi, noha lélekábrázoló ereje szürreálisan modern. Képeinek létrejötte hosszas, gondos előkészítő- és alkotómunka eredménye, amit a magas színvonalú szakmai ismeret, a képi törvényszerűségek figyelembevétele jellemez. Már korai munkáit jellegzetesen egyéni szín- és formavilág, az ecsetkezelés sajátos módja jellemzi: amit vállalt mentorai - Goya, Velázquez, Chirico - festővilágából eltanult, azt eredeti módon, egy új festővilágot teremtve írja át. Képeit az élénkebb, a mediterrán kultúrából átemelt színek uralják, amelyek elsősorban a tájrészletek hangulati érzékeltetésére hivatottak. Alakos munkáin furcsa, keserű harmóniái pillanatnyi rezdüléseket rögzítenek, az emberi kapcsolatok ellentmondásosságának diagnosztikus pontosságú lélekállapot-rajzai. Szuggesztív, a védtelenek iránti rokonszenvet felkeltő képi világa erősen az ösztönök-álmok-látomások hatása alatt formálódik, noha a képi struktúrák kialakításában, a színhasználat megválasztásában, a komponálás során a tudati kontroll alapvetően fontos szerepet játszik. 1996-ban Nagy Gábor festőművésszel együtt Hollandiában járt tanulmányúton. Hosszú éveket követően itt rajzolt újra, és talált rá arra a bizarr-groteszk figuravilágra, amit javarészt a gyengeelméjűekhez hasonlatos, a Down-kór határán álló lények alkottak: hosszúkás vagy idiotizmust sugalló zömök arc, keskeny szemrés, a fejarányok tudatos elrajzolása. Mint rajzi alapvetések, a tulajdonképpen öntudatlan ösztönösséggel az alkotó fejéből kibújt fejecskék váltak meghatározó kiindulópontjává festészeti figuraalakításának is. A bolondok köré fonódott, sorozattá összeálló műciklus később a gyermekek ábrázolásával egészült ki azon felismerés mentén, hogy a gyermeki tisztaság, érintetlenség és ártatlanság, az ebből fakadó őszinteség, ugyanakkor a le- és kivetkőzésekre való hajlandóság - mint például a szerepjátszás - nem más, vagy legalábbis rokon vonásokat mutat túloldali, a normalitás határán túli bolondokéval. Portréi és csoportképei karakterizáló pontossággal, cizellált rajztudással a lélek-lényeg személytelenség mögé rejtőző személyességének közvetítői. Festészetének fontos mozzanata az elrejtőzés, elfedés akaratlan kényszere, romantikus sejtelmessége. Ennek képi módozatai változatosak. Részint az elvágyódás helyszíneit jelzi: figurái beazonosíthatatlanul egyedi téri dimenziókban - mitológiai vagy történelmi időket, stílusokat idéző terekben -, hangsúlyossá emelt, emlék- vagy álombéli épülettömbök, urbánus tájrészletek környezetében, egy sajátosan elégikus színpad- és díszletvilág előterében jelennek meg. Alakjai többnyire bizonytalan, kiszolgáltatott, passzív figurák, gyakran szürrealisztikus ember-állat keveréklények. Középponti motívuma a gyermeki magárahagyatottság, illetve az azzal rokon, egzisztenciális értelemben vett magányábrázolás, peremlét. Az eltorzult, álarc mögé rejtőző, vagy éppen arcnélküli figuráiban álombeli önmaga manifesztálódik. A nemritkán ironikusan groteszk megjelenítés ellenére az önarcképi mozzanatok a személyes, alanyi festészet jegyeit erősítik. Jelenleg színértékei, tónusai változóban: egyes munkáin a mediterrán hangoltság felől a németalföldi-flamand festők mélybarna színvilága felé tájékozódik, legújabban egy még sötétebb tónusú képvilág felé mozdult el: a figurák jellege változatlan, bár karakterizáltabb; a képzelet által képesített mitológiai-irodalmi források hangulatai markánsabban jelennek meg (például Bulgakov: A Mester és Margarita szürreális báli légköre).

Mesterei . 

  • Felsman Tamás, Dienes Gábor.

Egyéni kiállítások . 

  • 1990 • Magyar Képzőművészeti Főiskola

  • 1991 • Csongrád, Szeged

  • 1992 • Atrium Hyatt Hotel, Budapest

  • 1993 • Duisburg (D)

  • 1996 • Leiden (NL) • Hága (NL)

  • 1998, 2000 • Illárium Galéria, Budapest

  • 2000 • Csongrád Galéria, Csongrád

  • 2001 • Társalgó Galéria, Budapest

  • 2002 • Secco Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1989 • Szentes

  • 1990 • Szentes • Győr • Pannonhalma • Csongrád • Svédország

  • 1991 • Hódmezővásárhely • Kóny • Budapest

  • 1992 • Szeged • Párizs • Budapest • Hódmezővásárhely

  • 1994 • Hódmezővásárhely • Sopron • Szeged

  • 1995 • Szentes • Hódmezővásárhely • Budapest

  • 1996 • Loburg (D) • Amszterdam

  • 1998 • Ludwig Múzeum, Budapest

  • 1999, 2000 • Kunst Halle, Darmstadt (D)

  • 2000 • Hotel Drouot, Párizs

  • 2002 • Oude Raadhuis, Aalsmeer (NL).

Művek közgyűjteményekben . 

  • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Irodalom . 

  • Bolondok és gyerekek (kat., MOL Rt.)

  • FALUDY A.: ~ (kat., bev. tan., 1996)

  • La Gazette De L' Hotel Drouot, 2000. február

  • Darmstadt-Kraków-Mirabel 1981-2002.

  • Wydawnictwo Towarzystwa Przyjaciót Sztuk Pieknych, Krakkó 2002.