Ugrás a tartalomhoz

Francia diplomáciai iratok 1. 1918.1919

Ádám Magda, Ormos Mária, Barabás József (translator) (2007)

Révai Digitális Kiadó

1919. július

1919. július

KÁROLYI GYULA, A SZEGEDI IDEIGLENES MAGY AR KORMÁNY ELNÖKE DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

iratszám:160

irat típusa: 134. sz. levél

keltezési hely: Szeged,

keltezési idő: 1919. július 3.

Tábornok Úr!

Van szerencsém fölhívni Nagyméltóságod jóakaratú figyelmét arra a tényre, hogy

Pellé tábornok úr a szövetséges és társult hatalmak nevében határozott ígéretet tett a budapesti szovjeteknek, miszerint a Magyarországnak a Tiszától keletre eső területeit jelenleg megszálló román csapatok meghatározott esetben visszavonulnak a június 13-i rádiótáviratban megszabott demarkációs vonal mögé.

A kiürítendő területeken a közigazgatást mostanáig a román hadsereg parancsnokságának nevében magyar közhivatalnokok gyakorolták, ami teljes mértékben megfelelt a kérdéses területek lakossága óhajának. Mihelyt a román hadsereg visszavonul, a helyi közigazgatás elveszti az alapot, amelyre hatalma támaszkodott. E körülmény a közrend azonnali fölbomlását és a fölfordulás a Budapestről kiinduló vörös terror elterjedését eredményezi.

A helyzet ilyen irányú alakulásának megakadályozására föltétlenül szükséges lenne, hogy a román erők parancsnoka távozása előtt a közigazgatást egy olyan hatóságnak adja át, amely rendelkezik a közrend fenntartásához szükséges képességekkel a szóban forgó területeken. Nyilvánvaló, hogy ez a hatóság nem lehet a budapesti szovjetek hatósága. A hatalom átadása a bitorló bolsevisták kezébe nemcsak magának a lakosságnak az érdekeivel lenne ellentétes, hanem hátránnyal járna a környező államok számára is, amelyeknek a kommunisták által elfoglalt terület növekedése folyamatos fenyegetést jelentene. Mivel a kiürítendő övezet lakossága már számos tanújelét adta antibolsevista érzelmeinek, félő, hogy a vörös csapatok bevonulása ezekre a területekre súlyos zavargásokat, véres összecsapásokat idézne elő, amelyekkel szemben a szomszédos államok nem maradhatnának közömbösek.

Megjegyzendő még, hogy azok a területek, amelyeknek a kiürítéséről szó van, nagyon termékenyek. A termés - amelynek betakarítás a legrövidebb időn belül megkezdődik - veszendőbe menne a lakosok számára, és csak a bolsevikok készleteit és ellenállásuk eszközeit gyarapítaná.

Ilyen körülmények között csak a szegedi magyar kormány nyújthatna védelmet a kérdéses területek lakosainak azon vészes következményekkel szemben, amelyekkel a megszálló csapatok kivonása járna számukra.

A szegedi nemzeti magyar kormány készséggel segít fenyegetett honfitársain. A szövetséges hatalmak erkölcsi támogatásának köszönhetően birtokában van az e területeken a rend fenntartásához szükséges eszközöknek. Ezért sietve kéri a legfőbb szövetségeseket a szükséges utasítások kiadására, amelyek értelmében táviratilag felszólítják a román hadsereg parancsnokságát: a kiürítendő területeken adja át a hatalmat és a közigazgatást a. szegedi kormány kezébe, és sürgősen egyezzen meg a kormánnyal az ezt célzó intézkedéseket illetően.

A kiürítendő területek sorsát az antanthatalmak által kifejezésre juttatott érdekeknek - és hasonlóképpen e területek lakossága érdekeinek is - teljes mértékben megfelelő módon lehetne rendezni, ha a legfőbb hatalmak beleegyeznének a kérdéses területek semleges övezetté nyilvánításába. A semleges övezetben a katonai hatalom a francia hatóságok kezében lenne, míg a közigazgatást a magyar nemzeti kormány irányítaná. Nem kétséges, hogy a kérdéses területek lakossága örömmel fogja elismerni a szegedi kormányt, és fölhatalmazza a közigazgatási teendők ellátására.

Ám ha a legfőbb hatalmaknak nem állna módjában teljesíteni a szegedi nemzeti kormány ezen kérelmét - a kormány a leghatározottabban tiltakozva e területek átadása ellen a budapesti szovjeteknek - kinyilvánítja: kész minden eszközzel megakadályozni, hogy a vörös csapatok bevonuljanak a román hadsereg által kiürítendő területekre, és szeretné remélni, hogy a legfőbb hatalmak jóindulatú semlegességet tanúsítanak irányában az esetleges sorra kerülő hadműveletek alatt.

Kérem Nagyméltóságod, tegye meg a szükséges intézkedéseket, és alkalomadtán ismertesse velem azt a szempontot, amelyet a legfőbb hatalmak jelen levelemben említett kérelmekre vonatkozóan figyelembe kívánnak venni.

Kérem Nagyméltóságod, fogadja legmélyebb tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezését.

levéltári jelzet: AG.20N513

A LEGFELSŐBB HADITANÁCS JELENTÉSE

iratszám:161[360]

irat típusa: Szám nélkül

keltezési hely: Versailles,

keltezési idő: 1919. július 8.

A Szövetséges és Társult Hatalmak Legfelső Tanácsa 1919. július 5-i kelettel a

Legfelső Haditanácshoz rendelt katonai képviselőket a következőkkel bízta meg:

a) vizsgálják meg katonai szempontból a Szövetséges és Társult Hatalmak rendelkezésére álló eszközöket, amelyekkel kényszeríteni lehet Magyarországot az általa elfogadott fegyverszüneti feltételek betartására;[361]

b) számoljanak be a Legfelső Tanácsnak a magyar kormány birtokában lévő lőszergyárakról és -készletekről.

1919. június 7-i keltezésű, 43. számú közös jegyzékükben[362] a katonai képviselők már megvizsgálták egy esetlegesen Magyarország ellen végrehajtandó katonai akció lehetőségeit, amely véget vetne a magyarok támadásainak a cseh-szlovákok ellen.

Ebben az időszakban a magyar erők legnagyobb részét a cseh-szlovák fronton vonták össze; a magyar parancsnokság csupán gyenge egységeket hagyott a keleti (román front) és a déli (francia-szerb front) oldal biztosítására.

A föntebb említett közös jegyzékben kifejtett katonai akció végrehajtása tehát megvalósíthatónak látszott - anélkül, hogy túl nagy nehézségekbe ütközne -, ha haladéktalanul megkezdődik.

Június 7-e óta azonban a katonai helyzet jelentősen megváltozott Magyarországon.

A MAGY AR HADSEREG HELYZETE

A Szövetséges és Társult Hatalmak Legfelső Tanácsának közbelépésére Kun Béla kormánya beleegyezett a cseh-szlovákok elleni támadások beszüntetésébe, s még abba is, hogy parancsot adjon csapatainak a cseh-szlovák területek kiürítésére, a Szövetséges és Társult Hatalmak nevében fellépő Pellé tábornok által megszabott feltételek között.

Pellé tábornok legutóbb azt közölte, hogy:

- a nevezett terület kiürítését a magyar csapatok az elő Írt határidőre végrehajtották;

- a korábban a szlovákiai fronton lévő magyar csapatok többségét, amelyek a kivonás eredményeképpen fölhasználhatóvá váltak, most Miskolc (Budapesttől150 km-re ÉNy-ra), Cegléd és a Kecskemét (Budapesttől 80, illetve 100 km-re DK-re) térségében vonják össze, ahonnan egyszerre fenyegethetik a románokat és a francia-szerb csapatokat.

Arról is tudunk másrészt, hogy a budapesti kormány jelenleg 2 új gyalogoshadosztály fölállításán fáradozik. Ezáltal a magyar haderők teljes létszáma 8-ról 10 gyalogoshadosztályra és 2 lovashadosztályra, azaz mintegy 100 000-200 000 fős harcoló csapatlétszámra emelkedne. Egyébként legutóbb arról értesültünk, hogy ezek a csapatok fegyelmezettek, jól felszereltek, számos géppuskával és elég nagyszámú tüzérséggel rendelkeznek, s lőszerkészleteik - bár egészen pontosan nem ismerjük[363] - elég tartós ellenállást tennének lehetővé, végül pedig nagyon erős nemzeti érzés lelkesíti őket.

Ilyen körülmények között, és számításba véve azon erőket, amelyeket a magyar kormány mindenképpen kénytelen lenne a cseh-szlovák fronton tartani, nem esünk túlzásba, ha elfogadjuk, hogy - csak a román és a francia-szerb frontokon - az antant helyszínen tartózkodó csapatainak - magyar hadsereg ellen indítandó támadás esetén -, egy legalább 90-100 000 fős, jól fölszerelt sereggel szemben kellene harcolniuk.

Megjegyezzük még, hogy Budapest, a magyar kormány székhelye és az antantcsapatok végső célja, úgy tűnik, pillanatnyilag valóságos erődítménnyé van átalakítva, egymástól nagy távolságban húzódó, folytonos védelmi vonalakkal és komoly, védekezést szolgáló szervezetekkel, s bevétele kétségtelenül nagy erőfeszítéseket igényelne, amennyiben a magyar kormány megelőzőleg nem kér békét.

A SZÖVETSÉGES CSAP A TOK HELYZETE

A Szövetséges és Társult Hatalmak a magyar hadsereggel a következő csapatokat tudnák szembeállítani:

1. A román és szerb kormány hozzájárulása esetén:

6 román gyalogoshadosztály és

összesen 60 000 fő

1 román lovashadosztály

2 francia hadosztály16 000 fő

1 szerb hadosztály8 000 fő

azaz mintegy 84 000 fő, amelynek kétharmadát a román hadsereg adná. Megjegyzendő egyébként, hogy a román csapatoknak - a cseh-szlovákok elleni magyar támadás első sikereit követően - ki kellett üríteniük a Tisza jobb partján korábban elfoglalt hídfőállásokat, ezért egy magyarok elleni hadművelet indításához nincsenek jó helyzetben.

2. A prágai kormány hozzájárulása esetén, az a néhány gyenge cseh-szlovák egység, amelyet a múlt havi csapások után máig újjászerveztek, legfeljebb 2 gyalogoshadosztályt 20 000 főt tesz ki.

A cseh-szlovák hadsereg többi része, úgy tűnik, két hónapnál hamarabb nem vehető igénybe hadműveletekre Minden eshetőségre számítva, a tervbe vett akcióhoz az antant - a csehszlovákokat is beleértve - , mindössze 100-110 000 fővel rendelkezne, szemben a 100 vagy 120 000 magyarral.

ÖSSZEFOGLALÁS

Fönti megfontolásokból a katonai képviselők arra a következtetésre jutottak, hogy a tervezett hadművelet kivitelezhető, de jelentős kockázattal jár, ha kellő időben nem intézkednek a szövetséges csapatok megerősítéséről.

A katonai képviselők ezenkívül kötelességüknek tartják fölhívni a Szövetséges és Társult Hatalmak Legfelső Tanácsának figyelmét a következő pontokra:

1. - a hadművelet megindításának lehetősége teljes mértékben a szerb, román és cseh-szlovák kormányok részvételétől függ;

2. - a hadműveletek végrehajtása során komoly nehézségekre kell számítani:

a) a Tisza és a Duna között, Budapesttől délre és Miskolc térségében folyamatban levő csapatösszevonások következtében a magyar hadsereg hadműveleti tervében végrehajtott változtatások,

b) a Tisza jobb partján korábban a románok által elfoglalt hídfők elvesztése,

c) a Budapest körül megvalósított védelmi intézkedések miatt.

3. - A hadművelet végrehajtása esetén fontos lenne elhalasztani a román csapatok kivonását a Tiszától keletre eső térségből.

Ha a Legfelső Tanács a magyar hadsereg elleni katonai akció mellett dönt, a föntebb ismertetett nehézségek és a hadművelettel járó jelentős költségek ellenére, a katonai képviselők által 43. számú, június 7-i keltezésű közös jegyzékükben[364] kifejtett általános hadműveleti terv ezen fenntartásokkal nagy vonalaiban még megvalósíthatónak látszik. A körülmények által megkövetelt módosítások átvezetése a hadműveletet végrehajtó hadseregek főparancsnokára tartozik.

A katonai képviselők mindenképpen hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy a hadművelet sikere érdekében - az irányítással egyetlen, a román, a szerb és a csehszlovák kormány által elfogadott parancsnokot kell megbízni. Jelenleg a Keleti Szövetséges Hadseregek főparancsnoka[365] tűnik az egyetlen parancsnoknak, aki abban a helyzetben van, hogy a megfelelő időben kiadja a szükséges utasításokat és a későbbiekben a föltétlenül szükséges együttműködést biztosítsa.

levéltári jelzet: AG.6N75 Hongrie.

PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE A CSEH-SZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

iratszám:162

irat típusa: 3487/Col. sz. irat

keltezési hely: Prága,

keltezési idő: 1919. július 8.

Mint arról már volt szerencsém beszámolni, a magyar csapatokat a megszabott határidő, július 4. estéje előtt kivonták a Cseh-Szlovák Köztársaság területéről, egészen a Békekonferencia elnökének június 13-i táviratában megszabott határig. Egy négy kilométeres - az országhatár mindkét oldalán két-két kilométer kiterjedésű - semleges zónát hoztak létre.

Bármi volt is az ok, ami a magyar hadsereget visszavonulásra kényszerítette, félő, hogy az így létrejött fegyvernyugvás csak pillanatnyi lesz. A belső helyzet nehézségei ellenére a magyar kormány továbbra is folytatja a fegyverkezést.

A legutóbbi visszavonulás során számos francia, angol, amerikai tiszt került kapcsolatba a magyar csapatokkal. Alkalmuk nyílt arra, hogy elbeszélgessenek a régi rend olyan minden rangú polgári és katonai tisztségviselőivel, akik a bolsevik kormány szolgálatába álltak, a budapesti bolsevik mozgalom vezetőivel, egyszerű emberekkel, bandavezérré vagy ezredparancsnokká lett munkásokkal.

Ezek a tisztek egybehangzóan arról számoltak be: nem találkoztak egyetlen magyarral sem, aki ne lett volna elszánva, hogy a végsőkig harcoljon a régi országhatárok visszaállításáért, de legalább Szlovákia visszaszerzéséért. A művelt magyarok, különösen a régi hadsereg tisztjei, igyekeztek meggyőzni ezeket az idegeneket csapataik kifogástalan fegyelmezettségéről és harcértékéről; egyúttal megpróbálták bebizonyítani nekik nemzeti követeléseik megalapozottságát. A bolsevikok rangra való tekintet nélkül nem bizonyultak kevésbé vakbuzgó nacionalistáknak; az egyetlen különbség az volt, hogy ők nyersebben bizonygatták jogaikat, és nem rettentek meg semmiféle erőszakos magyarosítási eszköztől.

A magyar nép bízik a jövőben. Az antant csapatai néhány hónap múlva leszerelnek, a magyar haderő ereje teljében lesz; Szlovákia sorsa gyorsan megpecsételődik.

E megállapításokból a cseh-szlovák kormány levonja a megfelelő következtetéseket katonai hatalma fenntartására és megerősítésére vonatkozóan. Azonban - ahogy azt már június 15-i, ... számú följegyzésemben[366] kimutattam - a békekonferencia által Cseh-Szlovákia számára kijelölt határ minden stratégiai előnyt megad a magyaroknak: a cseh-szlovák hadsereg képtelen megvédeni - vagy is pontosabban a védelmére az egyetlen mód az ellenség lehetőség szerinti megelőzése lenne és a kezdeményezés átvétele.

A helyzet még nehezebbre fordulna, ha a magyarok, Bécs urai Nyugat-Szlovákiát három oldalról bekerítenék.

Nem hiszem, hogy szükséges volna ismételten rámutatni alapvetően fontos érdekünkre, hogy szükség esetén hatékonyan és cselekvőleg támogassuk cseh-szlovák szövetségeseinket. De bármilyen fontos legyen is számunkra a kérdésnek ez a nézőpontja, vizsgálatát szélesebb keretben kell végezni. Az a harc, amit a magyar nép a békekonferencia határozatai ellen indított, egész Európát érinti.

Ha a bolsevizmus - annak a türelemnek köszönhetően, amellyel mostanáig az antant kezelte - meghonosodik és megerősödik Magyarországon, nem késlekedik sokat és hatalmába keríti Bécset, majd onnét Olaszországot és Svájcot fenyegeti, és átterjed Bajorországra is.

Ha a budapesti bolsevizmus átengedi a helyet egy, a társadalmi renddel szemben kevésbé ellenséges, ám ugyancsak a nemzeti irányzat által vezérelt kormánynak, a háború új formában, de továbbra is elemi érdekeink ellen irányulva fog újrakezdődni Közép-Európában.

Ezen érdekek védelmének, a konferencia határozatai fenntartásának és a béke létrehozásának egyetlen módja - Magyarország tényleges lefegyverzése, ahogy ezt Németországgal tettük. Ez a lefegyverzés azonban csakis erőszakkal vihető végbe.

Ma, akárcsak tegnap, az antant fegyveres beavatkozását Magyarországon elkerülhetetlenül szükségesnek látom. E beavatkozást - egyéb indítékok hiányában - a fegyverszüneti egyezményben rögzített leszerelési feltételek nyilvánvaló megszegése a magyar állam részéről törvényesíti. Az előttünk álló feladat megoldása, az erőfeszítés holnap még többe fog kerülni, mint amennyibe néhány hete került volna - és még inkább így lesz, ha ismét elhalasztjuk.

Abban az esetben, ha az antant nagyhatalmai kivonják magukat azon kötelezettség alól, hogy határozatuknak érvényt szerezzenek, a magyar terjeszkedés által közvetlenül fenyegetett népeknek - mindenekelőtt Cseh-Szlovákiának és Romániának - véleményem szerint nem marad más lehetősége, mint hogy egymás között megegyezve kényszerítsék Magyarországot a leszerelésre.

levéltári jelzet: AG.6N247

PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI KATONAI MISSSZIÓ VEZETŐJE, A CSEHSZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKA BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 467

iratszám:163

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Prága,

keltezési idő: 1919. július 10.

Köszönöm kedves levelét.[367] Kérem, ne mentegetőzzék az elmaradt válaszok miatt, hiszen magam is csak akkor írok önnek, ha valamilyen kérésem vagy közlendőm van. Ez alkalommal a magyar kérdésre szeretnék röviden visszatérni, és jól eső érzés fog el, ha a köztünk korábban kialakult tökéletes összhangra gondolok.

Határozott állítását - "Az antantnak nem lesz bátorsága közbelépni." - tényként fogadom el. És nekünk ebben az esetben mit kell cselekednünk?

A magyar bolsevik kormány jelenleg belső nehézségekkel küszködik. A hadseregben elégedetlenség uralkodik a hiábavalónak bizonyult szlovákiai erőfeszítések miatt olyannyira, hogy több ezred fölbomlott. Mindezen nehézségek azonban átmenetinek bizonyulhatnak, mert amennyiben Kun Béla kormányának sikerül kihúznia az aratásig és föl tudja tölteni kiapadófélben levő pénztárát, újabb katonai lépésekre kell számítanunk. Sőt az is megeshet, hogy ezúttal a románok ellen fordul. Legalábbis a keleti egységeinktől ma érkezett sürgönyök ezt támasztják alá.

Hagyjuk, hogy a románok egyedül harcoljanak? Vajon nem kellene azonnali szövetségre lépnünk velük? Meg a jugo-szlávokkal is? Vajon milyen formában jöhetne létre e szövetség? És pontosan milyen céllal?

Budapestről származó megbízható értesüléseimből az derül ki, hogy a bolsevik építmény igencsak ingatag, és az első komolyabb erőfeszítésre összeomlik. A kérdés az, hogy meg kívánjuk-e tenni ezt az erőfeszítést a hozzánk hasonlóan érdekelt népekkel együtt, vagy inkább várjuk be - követve a négyek tanácsának példáját -, hogy a magyar bolsevizmus bevegye Bécset, megvalósítva ezzel majdnem teljes bekerítésünket?

Katonailag nem vagyunk fölkészülve. A Franciaországból származó hadianyag-szállítmányok csigalassúsággal érkeznek, mi több, az olaszországi sztrájkok következtében teljesen el is akadtak. Saját lőszergyáraink még csak ezután kezdenek el szállítani, de tartalékaink nincsenek. Emiatt jobban szeretném, ha még várnánk egy keveset.

Ám ha a románok és a magyarok között harcra kerül sor, lehet, hogy azonnal cselekednünk kell. A kivárásnak túl nagy lenne az ára, ha ezáltal újból arra kényszerülnénk, hogy egyedül harcoljunk.

Szeretném, ha kifejtené véleményét e Cs. Sz. [Cseh-Szlovákia] jövője szempontjából oly fontos kérdésekben.

Megkaptam Klofáćtól az ön legutóbbi, a szibériai kérdésre vonatkozó táviratát.[368] A minisztériumunkból hasonló értelmű sürgöny érkezett számomra. Kérem, amennyiben a végleges megoldás körvonalazódik, tájékoztasson arról.

Ma a Nemzetgyűlésben kedvezően fogadták a minisztériumot. Tusárnak az az ötlete támadt - ezen igen meghatódtam -, hogy a miniszterekkel együtt én is vegyek részt az ülésen, és rendkívül megindító volt a fogadtatás, amiben a képviselőház tagjai részesítettek. Ezután még erősebb szálakkal kötődöm a cs. [cseh] néphez.

Kérem, fogadja........

Chrétrin táb., a bulgáriai szövetséges csapatok parancsnoka írt néhány sort, amikor Kunzel Sigersky parancsnok Prágába indult. Arról értesít, hogy Kunzellel kialakított kapcsolata teljes megelégedésére szolgál, mivel annak országismerete és ítélőképessége értékes segítséget jelentett számára.

Bizonyára emlékszik még Kunzel esetére, amiről párizsi tartózkodásom alakalmával számoltam be önnek.[369]

KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 468

iratszám:164

irat típusa: 121. sz. távirat.

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. július 11., 21h 15.

Elnök úr június 13-i táviratában[370] arról biztosított, hogy amint csapataink befejezik a Cseh-szlovák köztársaságnak juttatott területek kiürítését, és visszavonulnak a Magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaság számára kijelölt határok mögé, a román királyi csapatok hasonlóképpen kiürítést hajtanak végre, és ugyanúgy visszavonulnak föntebb idézett sürgönyében kimerítő pontossággal taglalt határvonal mögé. Már akkori válaszomban, hasonlóképpen később elküldött táviratomban kinyilvánítottam, hogy a Magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaság, azon törekvésétől vezérelve, hogy bizonyítsa, minden fölösleges vérontásnak ellene van, eleget tesz az ön kérésének, és - amint azt az események megfelelőképpen igazolták - szavamat betartottam. Egyben bátorkodtam Elnök urat kérni, hogy adja meg számunkra a szükséges biztosítékokat arra, hogy a román királyi csapatok végre fogják hajtani a szövetséges és társult hatalmak parancsait, annál is inkább, mivel magamévá tettem az ön álláspontját, mely szerint a fegyverek erejével megszerzett határok nem tarthatók fönn. Mivel nem kaptam meg az objektív biztosítékokat, legutolsó sürgönyömben[371] bejelentettem, hogy szubjektív garanciaként elfogadom az ön adott szavát, amely biztosít arról, hogy a román királyi csapatok kiürítik a Tiszától keletre fekvő, teljesen földúlt és elpusztított területeket.

Elnök urat megbízottai minden bizonnyal értesítették arról, hogy csapataink beszüntették a Cseh-szlovák köztársaság ellen folytatott harcokat, melyeket ez utóbbi kényszerített ránk, és június 24-én elfoglalták a Pellé tábornok közreműködésével kijelölt semleges övezetet határoló vonalat. Következésképpen a román királyi csapatoknak végre kellett volna hajtaniuk a szövetséges és társult hatalmaknak az ön június 13-i táviratában továbbított parancsait és utasításait, és vissza kellett volna vonulniuk a számukra kijelölt határok mögé így, adva békeszeretetüknek, hasonlóképpen azon akaratuknak kézzelfogható bizonyítékát, hogy a fegyverek erejével megszerzett határok kérdésében az ön álláspontjához alkalmazkodnak. A román királyi csapatok - az ön ígérete és parancsa ellenére - nemcsak hogy a kiürítés érdekében semmiféle csapatmozdulatot nem tettek, hanem még június 24-e után is több ponton, nevezetesen Tiszalucnál, dühödt támadásokat indítottak, amelyeket a vörös hadsereg egységei véres harcok árán természetesen visszavertek. Bármennyire sajnálatosnak ítéljük is a vérontást, föladatunknak tartjuk - amire az ön szava is kötelez bennünket - , hogy megakadályozzuk a román csapatokat abban, hogy a szövetséges és társult hatalmak határozott parancsa ellenére nagyszabású ütközeteket kezdeményezzenek. Nem kívánunk azzal időt tölteni, hogy bemutassuk a királyi román csapatok nap nap után elkövetetett túlkapásait és gaztetteit, elegendő lesz, ha azt mondjuk Miniszterelnök úrnak, hogy a Franciaország északi megszállt megyéiben Hindenburg által véghezvitt pusztítás nyomán megannyi viruló oázis maradt azon állapothoz képest, ami a román csapatok barbár tettei következtében a megszállt területek gazdasági életében kialakult. Kérem, engedje meg, Miniszterelnök úr, hogy megkérdezzem, az ön valamint a szövetséges és társult hatalmak adott szava vajon elegendő arra, hogy a román királyi csapatok visszavonuljanak az ön június 13-i sürgönyében számukra megállapított határok mögé.

Hisszük azt, hogy ön rendelkezik kényszerítő eszközökkel a fölösleges vérontás megakadályozására, és hogy parancsait a jövőben azokhoz irányítja, akik békevágyukat nem bizonyították olyan meggyőzően, mint a Magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaság, amikor oly sok győztes ütközet után beleegyezett abba, hogy beszünteti a fölösleges vérontást a Cseh-szlovák köztársasággal szemben.

Kérjük Elnök urat, érvényesítse saját valamint a szövetséges és társult hatalmak akaratát ebben a helyzetben, amikor a román királyi csapatok ellenséges magatartásáról van szó ugyanúgy, ahogy a Magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaság érvényesítette saját akaratát, amikor beleegyezett abba, hogy fölhagyjon a háborúval, amelyet a Cseh-szlovák köztársaság kényszerített rá, és amelyet győzelemmel megvívott. Kérjük, ismételje meg június 13-i parancsait annak érdekében, hogy a szövetséges és társult hatalmak akarata érvényesüljön. A Magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaságnak csak ebben az esetben áll módjában állampolgárai előtt megindokolni békülékeny magatartását valamint azt, hogy biztosítékként az ön föntebb említett nyilatkozatát fogadta el.

Remélem, hogy a szövetséges és társult hatalmak a román királyi csapatokkal mind akaratukat, mind tekintélyüket tiszteletben kívánják tartatni.[372]

A LEGFELSŐBB TANÁCS ÜLÉSE

irat FDD száma: 470

iratszám:165[373]

irat típusa: H.D.6. sz. irat. Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 12., 15h.

BALFOUR. - Ezt a javaslatot is elfogadom, bár nem tudom, mire jó, hiszen az amerikaiak megvétózták. Így a bizottság fölöslegesen dolgozik majd. De ha Olaszországnak ez így tetszik, nem emelek kifogást a bizottság kinevezése ellen.

WHITE. - Úgy vélem, ezt a kérdést most rögtön meg kellene vitatnunk. A szerződés cikkelye a következőképpen szól (112. cikkely):

Ausztria minden olyan épületre stb. való jogáról lemond Kína javára, amely a volt Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, és amely a tiencsini osztrák-magyar koncessziós területen fekszik, illetve ott, vagy az ország területének más részén található.....

CRESPI. - A cikkelyt még nem terjesztették az osztrák küldöttség elé, ezért csak tervezetnek tekintendő.

Különbizottság fölállítását határozzák el, amelynek föladata az olaszok azon kérésének vizsgálata, hogy az Ausztriával kötendő békeszerződésbe vegyenek be egy, a tiencsini osztrák koncessziónak Olaszország részére történő átadását követelő cikkelyt.

Az amerikai küldöttség fönntartással fogadja el.

5. - A szerb kormány által benyújtott irat.

CLEMENCEAU. - Ezennel egy olyan iratot kell önök elé terjesztenem, amelyet a szerb küldöttség juttatott hozzánk el hivatalos úton. Az iratot a klagenfurti területi parancsnokság irodájában találták. Azt látszik bizonyítani, hogy az osztrákoknak - bizonyos olasz indiszkréciók következtében - tudomással bírtak a szerb hadsereg mozdulatairól (lásd a B. mellékletet[374]).

"Határozat születik arról, hogy az iratot vizsgálat céljából eljuttatják az egyes küldöttségeknek."

6. - Kun Béla szikratávirata. -

CLEMENCEAU. - Ezt az iratot Kun Béla közvetlenül nekem címezte.

(Mantoux fölolvassa az iratot: lásd a C. mellékletet[375]).

BALFOUR. - Első tekintetre úgy tűnik számomra, hogy - ami ezt a táviratot illeti - nehéz helyzetben vagyunk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szövetséges és társult hatalmak tiltakoztak Magyarországnál, és parancsot adtak csapatainak Cseh-Szlovákiából történő visszavonására azon föltétellel, hogy Romániával szemben hasonlóképpen járnak el.

Magyarország ezt elfogadta, és csapatai visszavonultak. Románia nem hajtotta végre a parancsot. Brătianuval (Bratiano) folytatott magánbeszélgetésem során utóbbi kifejtette, szó sem lehet arról, hogy Románia a szövetségesek óhajának megfelelően visszavonja csapatait addig, ameddig Magyarország nem szereli le hadseregét.

Úgy vélem, ez igen nyomós érv. Románia valóban kettős szorításban van: keleti határán az orosz, nyugati határán a magyar bolsevizmus fenyegeti. A románok mindeddig sikerrel tartották magukat, lévén hogy magyar oldalról katonai szempontból jól védhető vonal, a Tisza oltalma alatt álltak. Azt állítják, ha föladják ezt a vonalat, és védelmüket hátrább vonják, semmi biztosítékuk nincs arra, hogy Kun Béla ne indítson támadást ellenük, és e támadás bekövetkeztével a román védelem rendkívül nehéz helyzetbe kerülne. Brătianu kifejezetten nem mondta, de értésemre adta, hogy amennyiben Magyarország a fegyverszüneti egyezmény rendelkezéseinek megfelelően leszerelné hadseregét, úgy hajlandónak mutatkozna a szövetségesek követelésének végrehajtására, és a román fegyveres erőket visszavonná a számukra kijelölt vonalra. Brătianu azt is előadta, hogy a magyar csapatok Cseh-Szlovákiából történt visszavonását követően, amelyre Kun Béla céloz táviratában, Románia veszélyeztetettsége korántsem csökkent, ellenkezőleg: ezzel Magyarország helyzete csak megerősödött, és így Romániára még nagyobb veszély leselkedik.

CLEMENCEAU. - Kun Béla bizonyára ezért adta be ilyen könnyen a derekát.

BALFOUR. - Addig, ameddig nem akadályozzuk meg, hogy Magyarország növelje fegyveres erejét, és lőszert meg minden egyéb fölszerelést gyártson, úgy vélem indokolt, hogy Románia ne vonja vissza csapatait.

CLEMENCEAU. - Javaslom, hogy Balfour úr fogalmazzon számunkra választervezetet.

CRESPI. - Meg kell vizsgálni a legújabb, a magyarok visszavonulása után előállt fejleményeket. Amit láthattunk: gyilkosság, fosztogatás, az emberi jogok semmibevétele. Képviselőnk, aki a szövetségesközi fegyverszüneti bizottság elnöke, hivatalos előterjesztéssel fordult Kun Béla kormányához, és elérte, hogy néhány kivégzést ne hajtsanak végre.

BALFOUR. - Javaslom, válaszoljuk azt, hogy semmilyen tárgyalást sem kezdünk Kun Bélával, amíg nem tartja be a fegyverszüneti egyezmény előírásait.

PICHON. - Az olasz képviselő nyilvánvalóan minden tőle telhetőt megtett. Ezzel kapcsolatban ismertetek egy táviratot,[376] amit az imént kaptunk.

CLEMENCEAU. - Úgy vélem, Balfour úr a legjobb megoldással állt elő.

Határoznak arról, hogy válaszul Kun (Kuhn) Bélának Clemenceau-hoz, a békekonferencia elnökéhez intézett szikratáviratára az alábbi sürgönyt küldik:

A békekonferencia nem tárgyalhat önnel, amíg nem tartja be a fegyverszüneti föltételeket.[377]

BDIC, Dossier Mantoux, cote F° D 234 Rés.

ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 471

iratszám:166[378]

irat típusa: 166. sz. távirat.

keltezési hely: Bécs,

keltezési idő: 1919. július 12.

Az aradi magyar kormány titkos küldöttet menesztett Bukarestbe, hogy tájékozódjon Románia és az új Magyarország közötti közeledés lehetőségei felől. Az ügynök Csáky Imre, Ausztria-Magyarország volt bukaresti követségének titkára, aki hite szerint továbbra is bírja a román főváros bizonyos politikai köreinek rokonszenvét. Csáky, akivel Bécsből való elutazása előtt egy munkatársamnak volt alkalma találkozni, békülékeny szellemmel megáldott okos ember benyomását keltette, aki képes önámítás nélkül szembenézni azzal a katasztrofális helyzettel, amelybe országa önhibájából került.

Bukaresti küldetésének elsődleges célja állítólag a határövezet megszerzése az aradi kormány számára, amely övezetnek a fegyverszüneti egyezménnyel összhangban történő kiürítésére az antant a közelmúltban szólította föl Romániát.

Azonban Csáky és megbízói a jövőre nézve sokkal nagyobb szabású terveket dédelgetnek. Lehetségesnek tartják a - kezdetben a közös gazdasági érdekekre alapozott - román-magyar közeledést, amely a későbbiek során politikai egyezmény megkötését eredményezné, hogy végül a két ország közötti perszonálunió megteremtéséhez vezessen.

Csáky véleménye szerint az egyezmény megegyezik az erdélyi lakosság túlnyomó részének óhajával, hiszen kevés hajlandóságot mutatnak arra, hogy az oly sok év óta Budapesthez fűződő gazdasági és társadalmi, hasonlóképpen szellemi és tudományos kapcsolataikat egyik napról a másikra megszakítsák.

E helyütt mindössze Csáky eszméinek ismertetésére szorítkozom anélkül, hogy magyarázattal egészíteném ki őket, de úgy veszem észre, hogy sok magyar gondolkozik hasonlóképpen, és hiszi azt, hogy az általuk a magyaroknál alacsonyabb műveltségűnek tartott Románia elnyelésével meg lehet teremteni Nagy-Magyarországot.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie vol. 45, f. 145.

PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVETNEK

irat FDD száma: 472

iratszám:167

irat típusa: 194. sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 13.

Válaszul 274. sz. táviratára.[379]

Szigorúan bizalmas. Személyes tájékoztatás végett.

A külügyminiszterek tanácsa megbízta Foch marsallt egy Kun Béla elleni hadműveleti terv tanulmányozásával. Végleges döntés néhány napon belül várható.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie vol 45, f. 152.

KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 473

iratszám:168

irat típusa: H.D. 6. sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. július 14.

Válaszul július 11-i rádiótáviratunkra[380] a békekonferencia ahelyett, hogy elrendelte volna a román csapatok visszavonulását, táviratot intézett hozzánk,[381] amelyben az áll, hogy jelenleg nem tárgyalhatnak velünk, mivel nem tartjuk be a fegyverszüneti egyezményt. Szívesen vettük volna, ha rámutatnak azon kézzelfogható tényekre, melyek a fegyverszüneti egyezmény részünkről való megsértését jelentették. Annál nagyobb megelégedésünkre szolgál, hogy tájékoztathatjuk önöket eme tényekről, mivel sajnálatunkra módunkban van, hogy ezen nyomban beszámoljunk a fegyverszüneti egyezmény sorozatos, a szövetséges és társult államok - mindenekelőtt a Román Királyság valamint a Cseh-szlovák Köztársaság - kormányai részéről történt megsértéséről. Elegendő, ha röviden megemlítjük ama tényt, hogy a román királyi csapatok továbbra is megszállva tartják a Tisza vonalát, annak ellenére, hogy a november 13-i katonai egyezmény[382] értelmében a demarkációs vonal a Maros folyó vonalán húzódik.

E csapatok egész vidékeket dúltak föl, minden mozgatható termelőeszközt, hasonlóképpen minden élelmiszert magukkal hurcoltak. A november 13-i katonai egyezményben a Duna nem szerepel demarkációs vonalként, ez azonban nem akadályozza meg a cseh-szlovák csapatokat abban, hogy a Duna vonalát megszállva tartsák. A Magyarországi Tanácsköztársaság szövetségi területét képező Ruszka-Krajnát a cseh és a román hadsereg uralja. Szeretnénk emlékeztetni a békekonferenciát arra, hogy a Cseh-Szlovák Köztársaság csapatai a fegyverszüneti egyezményt megsértve már Miskolctól délre törtek előre, amikor egységeink - országunk létérdekének védelmében - támadásba lendültek, hogy győzedelmesen visszavessék a cseh-szlovák csapatokat. Erőinket ennek ellenére kivontuk a cseh-szlovákoktól visszafoglalt területekről, mivel megbíztunk Clemenceau úr ígéretében, mely szerint ez esetben a magyar királyi csapatok[383] hasonlóképpen visszavonulnak a békekonferenciának július 13-án a Magyarországi Tanácsköztársaság kormányához intézett táviratában[384] megállapított vonalra. Egyértelműen kimutatható, hogy a fegyverszüneti egyezmény előírásainak megszegése és a vérontás elkerüléséről való lemondás nem a mi akaratunkon múlott. A cseh-szlovák és a román csapatok lépték át a demarkációs vonalat, és mindaz, ami ezt követően történt, támadásuk egyenes következménye. Nevezett országok nem tartották be és jelenleg sem tartják be a szövetséges és társult államok nevében megkötött fegyverszüneti egyezményt, és minden pillanatban megsértik azt olyannyira, hogy - tekintettel az emberi jogok elveit semmibe vevő magatartásukra - ezen egyezmény semmisnek tekinthető.

Tekintettel az eddig elmondottakra, kénytelenek vagyunk a békekonferenciának ismételten föltenni a kérdést, hogy a békekonferencia elnökének, Clemenceau úrnak a parancsa vajon kötelező érvényű-e, vagy nem a román királyi kormány számára. Vajon kötelesek Clemenceau úr parancsát végrehajtva a Tisza vonaláról a július 13-i táviratban kijelölt vonalra visszavonulni? Számíthatunk arra, hogy a román királyi csapatok eleget tesznek Clemenceau úr ígéretének? Fölhívjuk a békekonferencia figyelmét, hogy ez esetben nem tárgyalásokról, hanem arról van szó, hogy vajon tiszteletben tartják-e Clemenceau úr ígéretét - más szóval: végrehajtják-e a békekonferencia parancsát a román királyi csapatok.

A Magyarországi Tanácsköztársaság kormánya - amely mindent elkövetett annak érdekében, hogy a fegyverszünet előírásai a november 13-i katonai szerződésnek megfelelően megvalósuljanak - nem ellenzi a szükséges tárgyalások megtartását. Mindamellett Clemenceau úr ígéretére támaszkodva azt kívánja, hogy adjanak parancsot a román királyi csapatoknak a június 13-i táviratban[385] meghatározott területek kiürítésének haladéktalan megkezdésére.

levéltári jelzet: BDIC. Dossier Mantoux, cote F° ∆ 234 Rés.

A LEGFELSŐBB TANÁCS ÜLÉSE

irat FDD száma: 474

iratszám:169[386]

irat típusa: H.D. 7. sz. irat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 15.

CLEMENCEAU. - Válasz érkezett Kun Bélától arra a levélre, amelyet július 12-én hozott döntésünk értelmében a Tanács nevében részére megküldtünk.[387]

Mantoux fölolvassa Kun Béla levelét. ("A" melléklet)[388]

CLEMENCEAU. - Elvileg Kun Béla nem is nagyon téved. Azt ígértük neki, hogy amennyiben csapatai kiürítik Cseh-Szlovákiát, a románok parancsot kapnak Magyarország általuk elfoglalt részének kiürítésére. A kiürítést nem hajtották végre. Időközben Balfour úr kifejtette a Tanács előtt, hogy a románok nem tanúsítanának kellő óvatosságot, ha végrehajtanák ezt a parancsot. Sajnálatos, hogy ezen álláspontját nem a parancs továbbítása előtt fejtette ki. Mindamellett - eltekintve attól, hogy milyen ürügyet hozzanak föl a románok - ha a konferencia nem rendeli el számukra a visszavonulást, és ha képtelen e parancsának érvényt szerezni, a Tanács nehéz helyzetbe kerül.

BALFOUR. - Clemenceau úr észrevételei valóban értékesek. A négyek tanácsa soha nem hozta volna meg azt a döntést, amelyet június 12-én elfogadott, és soha nem gondolt volna olyan fegyverszünet megkötésére, amely előírja a román csapatok visszavonását, ha tudja, hogy a magyarok megsértik az első fegyverszünet legfontosabb cikkelyeit. Ez csak azután jutott tudomásunkra, hogy Wilson elnök és Lloyd George elhagyta Párizst. Clemenceau úr sem tudott róla, mivel kételyeinek adott hangot, amikor első ízben tájékoztatták a tényekről. Való igaz, hogy a Tanács kényes helyzetbe került, ám sokkal nehezebb helyzetbe kerülne, ha a román csapatoknak visszavonulást parancsolna. Búcsúlátogatásakor Brătianu (Bratiano) úr tömören és pontosan fejezte ki magát. Azt mondta, hogy a nagyhatalmaknak nincs joguk a románokra olyan visszavonulást erőltetni, amit nem áll módjukban fedezni. Igazságtalanok lennének Romániával szemben, ha rá akarnák kényszeríteni e parancs végrehajtására föltéve, ha szavatolják a román csapatok biztonságát az visszavonulás ideje alatt, majd a későbbiekben is, amikor azok túlerőben levő ellenséggel szemben tartanak egy másik védelmi vonalat. Brătianu úr azt is kifejtette, hogy a hozzá eljuttatott katonai szakvélemények szerint e hadművelet végrehajtása - tekintettel a magyar fegyveres erők növekvő létszámára - Románia nemzeti létét veszélyeztetné. Levelében Kun Béla azt állítja, hogy a fegyverszünetet a cseh-szlovákok és a románok szegték meg. A fegyverszünet végrehajtásának ellenőrzése a katonai hatóságokra tartozott. A katonai hatóságok pedig e tekintetben nem úgy viszonyultak a politikusokhoz, mint ahogy kellett volna, mivel nem tájékoztatták őket a fegyverszünetnek akár az egyik, akár a másik fél részéről tapasztalt megsértéséről. Azt javaslom tehát, hogy mielőtt válaszolnánk Kun Béla levelére, küldjük el Foch marsallnak azzal a kéréssel, készítsen jelentést arról, milyen módon tartották be vagy sértették meg a magyarok, illetve szövetségeseink a fegyverszüneti egyezményt. Válaszunkban pedig talán azt írhatnánk, hogy júniusban - amikor az első sürgönyt Kun Bélának elküldtük - nem volt tudomásunk arról, hogy Magyarország, hadserege létszámának megkettőzésével, éppen a fegyverszünet megsértését követte el; ám ennek ellenére - amennyiben a magyarok most kötelezettséget vállalnak a fegyverszünet pontjainak betartására - a Tanács el fogja érni a román csapatok visszavonását. Ezen kívül azt is kifejthetnénk, hogy - mivel a békekonferencia már kijelölte a Magyarország és Románia közötti határt - döntését a helyi harcok sem Magyarország előnyére, sem kárára nem fogják megváltoztatni. Greenland tábornok hozzám eljuttatott tájékoztatása szerint a Tiszától keletre élő magyar lakosságot rettegéssel tölti el azon kilátás, hogy a románok visszavonják csapataikat, hasonlóképpen az a gondolat, hogy ki lesznek szolgáltatva Kun Béla megtorló intézkedéseinek.

(Elhatározzák, hogy Kun Béla levelét Foch marsallnak továbbítják, aki jelentést készít arról, hogy az egyes érdekelt kormányok milyen módon tartották be vagy ...[389] a fegyverszünet előírásait.)

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° D 234 Rés.

A LEGFELSŐBB TANÁCS ÜLÉSE

irat FDD száma: 475

iratszám:170[390]

irat típusa: H.D. 9. sz. irat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 17.

Foch marsall egy memorandumot[391] olvas föl. Azután idéz Cuninghame (Cinningham) ezredes július 10-én a War Office-nak Bécsből küldött táviratából, mely szerint a vörös hadsereg 9 hadosztályból áll, ezekből az egyiket, a 4. gyalogos hadosztályt föloszlatták. A hadosztályok mindegyikében igen kevés puska áll rendelkezésre. A 9. gyalogos ho.-nak legfeljebb 2-3000 puskája van. Ahhoz, hogy Magyarországot egy hét leforgása alatt fölszabadítsák a kommunizmus alól, elegendő lenne 8 gyal. ho., egy lov. ho., 100..........[392]

BALFOUR. - Foch marsall figyelemre méltó jelentésének egyik pontja némi aggodalommal tölt el. Mégpedig az a hely, ahol Foch marsall kifejti: Magyarországon olyan kormányt kell alakítani, amellyel az antant a békéről tárgyalhat. Egy ilyen kormány nem magyar, hanem az antanthatalmak által fölállított kormány benyomását fogja kelteni. A béke pedig a későbbiekben olyannak fog tűnni, mint amely nem az antanthatalmak és a magyar nép, hanem e hatalmak és bábjaik között jött létre. Evvel az antant összes ellenségének fegyvert adnánk a kezébe. Azt nem akarom Foch marsalltól megkérdezni, hogy e nehézség hogyan hidalható át, mivel minden bizonnyal és teljes joggal azt válaszolná, hogy a dolog a politikusokra tartozik.

TITTONI. - A magyarországi helyzet nagyon súlyos. A katonai javaslatokkal kapcsolatban nincs mondanivalóm, ám a kérdés politikai oldalához fűznék egynéhány észrevételt. Magyarországot törpe kisebbség kormányozza. A hadsereg 80 százaléka, meg a parasztok és a polgárság is Kun Béla ellen van. Szegeden a nemzeti érzelmeket összefogó ellenkormány alakult. Ha a Legfelsőbb Tanács olyan döntés hozna, hogy Magyarország ellen cseh, román és szerb csapatokat indít, Kun Béla a nemzeti lobogóba burkolózva magyar hazafi szerepében tetszeleghetne. Így aztán végül nem Kun Béla kormányát, hanem a magyar nemzetet pusztítanák el. Ám ha a szövetségesek a szegedi kormánnyal együttműködve lépnének föl, az ország fölszabadítóiként tekintenének rájuk. Minden kormánynak meg kell küzdenie saját országában a munkáspárt bírálatával és ellenzéki politikájával. Következésképpen rendkívül fontos, hogy úgy tűnjön, a magyarok többségének egyetértésével cselekszünk. Nem kívánom bírálni a Foch marsall javasolta katonai eszközöket, de hitem szerint azokat olyan politikai intézkedésekkel szükséges összekötni, melyekről beszéltem.

WHITE. - És Tittoni úr javaslata szerint vajon hogyan lehetne e politikai lépéseket elkezdeni?

TITTONI. - Szövetséges ügynököket kellene küldeni, hogy vegyék föl a kapcsolatot a szegedi kormánnyal, még mielőtt bármilyen katonai lépésre sor kerülne.

FOCH marsall. - A jelentésemben kértem az egyes kormányokat, lássanak el utasítással. Mielőtt a csapatok Budapest ellen indulnak, a kormányok szándékát tükröző nyilatkozatokat fogunk közzétenni. E nyilatkozatok tartalmának meghatározása a kormányokra tartozik.

BENEŠ. - Úgy vélem, Tittoni úr javaslata hibás alapokon nyugszik. Értesüléseim szerint a magyar tisztek - annak ellenére, hogy nem osztják Kun Béla nézeteit - kitartanak mellette, abban a hitben, hogy a kommunista kormány lehetőséget ad nekik a szomszédok elleni harcra. Kivétel nélkül szenvedélyesen ragaszkodnak Magyarország területi sérthetetlenségéhez. Céljuk Erdély, Horvátország, Szlovákia visszaszerzése. Semmi remény e tisztek megnyerésére. Ami a civileket illeti, a polgári pártok minden bizonnyal szeretnének megszabadulni Kun Bélától, ám a szomszédos országokkal ennek érdekében sem lennének hajlandóak együttműködni. Amennyiben a nagyhatalmak tárgyalásokat kezdeményeznek a magyarokkal, számítaniuk kell arra, hogy ezzel a románok, a jugo-szlávok és a cseh-szlovákok gyanakvását váltják ki. A magyarok nem fogadták el vereségüket. Továbbra is imperialista törekvések fűtik őket, és a nagyhatalmakkal folytatandó esetleges tárgyalásokat arra használnák ki, hogy a helyzetet szomszédjaik kárára fordítsák meg. Azt hiszem, hogy ezért nagyon sok minden szól az ellen, hogy bármelyik magyar párttal is tárgyalások kezdődjenek.

CLEMENCEAU. - Beneš úr elfogadja Foch marsall tervét?

BENEŠ. - Azt igen, ám Tittoniét nem.

KRAMÁŘ. (Kramarcz) - A csapatoknak "a fegyverszünet betartása" jelszavával kell fölvonulniuk. A magyar hadsereg léte arra szorítja a szomszédos országokat, hogy fegyverben álljanak. Ezért e hadsereget szeretnék lefegyverezni és leszerelni. Magyarország kényszerítése a fegyverszünet előírásainak betartására elégséges és teljes igazolását adja a katonai műveletek elindításának, ugyanakkor a bírálatokra is válaszul szolgál. Aggodalmaim és érdekeim ugyanazok, mint amelyeknek Tittoni úr is hangot adott, de meggyőződéssel vallom, hogy semmilyen magyar párttal sem szabad tárgyalásokba bocsátkozni, mivel ez csak újjáélesztené a magyar nacionalista törekvéseket. Akkor is katonai okból kellene sort keríteni a beavatkozásra, ha csupán a békekonferencia határozatainak betartását akarjuk elérni.

VAIDA-VOEVOD. - Egyetértek Kramář (Kramarcz) és Beneš urakkal. Úgy gondolom, nem szabad Kun Bélának ürügyet szolgáltatnunk arra, hogy országa védelmezőjeként léphessen föl. A magyar népesség túlnyomó része nyugalomban akar élni, és nem szeretné, hogy akár kommunista, akár reakciós kormányzat uralkodjon fölötte. Miután a szövetséges csapatok beveszik Budapestet, kiáltványban hozhatnák a lakosság tudomására, hogy szabadon választhatja meg saját kormányát. Mindamellett a szövetséges főparancsnok[393] a nem magyar lakosság véleményét is kikérhetné. Vannak magyarországi románok, szerbek és szlovákok, akik tisztában vannak a különböző pártok szándékaival, így tudnának segíteni a főparancsnoknak.

BLISS tábornok. - Az általános célt, amit kitűztünk magunknak, teljes mértékben támogatom, azonban az avval kapcsolatban fölmerülő katonai intézkedésekről egyedül az általam képviselt kormány feje[394] jogosult határozni. A valóság leplezését szolgáló minden igyekezet ellenére nyilvánvaló, hogy amiről szó van, az a háború fölújítása Magyarország ellen, mégpedig azért, hogy megdöntsék jelenlegi kormányát.

Amennyiben a tervezett hadművelethez az ürügyet a fegyverszünetnek Magyarország részéről történt megsértése szolgáltatja, a szövetségeseknek minden kétséget kizáróan meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a vétségért egyedül Magyarország hibáztatható. A november 13-án Belgrádban Franchet ďEsperey által megkötött fegyverszüneti egyezmény[395] 1. cikkelye meghatároz egy vonalat, amelyet északi és nyugati irányban sem a szerbek, sem a románok nem léphetnek át. A 2. cikkely előírta a magyar hadsereg állományának 6 gyalogos és két lovas hadosztályra történő csökkentését; most pedig azzal állnak elő, hogy a magyarok sértették meg a fegyverszünetet.

BALFOUR. - Vajon az 1. cikkely megtiltja a szerbeknek és a románoknak e vonal átlépését?

BLISS tábornok. - A románoknak nem lett volna szabad a vonalat nyugati irányban átlépni. Ám amint fölszabadultak a német uralom alól, Franchet ďEsperey tiltakozása ellenére áttörtek a vonalon, hiába próbált nekik a tábornok egy másik, nyugatabbra kijelölt vonalnál megálljt parancsolni. A kérdést megvitatták Párizsban, és ennek eredményeképpen semleges övezetet jelöltek ki, amelyet megközelítőleg az 1916. évi szerződésben[396] meghatározott vonal határolt. Ám a román előrenyomulást ez sem állította meg. A katonai képviselők 1919. február 25-én, Versailles-ban tartott gyűlésén Franchet ďEsperey tábornok vezérkari főnöke, Charpy tábornok a következő nyilatkozatot tette:

"1918. november 7-én Franchet ďEsperey tábornok és gróf Károlyi Belgrádban találkoztak, hogy a Magyarországgal megkötött fegyverszüneti egyezményhez egy - a Diaz tábornok által Ausztriával aláírttal alapjaiban megegyező - függeléket írjanak alá. Mivel ebben az időben Románia még német uralom alatt állt, Belgrádban csupán Franciaország, Szerbia és Magyarország képviselői voltak jelen, akik a Magyarországgal megkötött fegyverszüneti szerződés minden előírását ismerték. A fegyverszünet pontjainak megfelelően egy bizonyos övezet végleges megszállás alá került, míg mások megszállását stratégiai okok indokolhatták. A fegyverszünetet november 13-án írták alá anélkül, hogy a magyarok bármiféle nehézséget támasztottak volna az aláírásnál, és minden kikötésének eleget tettek. A franciák a szerbekkel együtt a megállapodásnak megfelelően vonultak előre. Minden későbbi nehézségnek az okozója Románia volt.

A románok megkezdték előrenyomulásukat - mindenekelőtt Kolozsvár (Clausenbourg) térségében - mégpedig anélkül, hogy Franchet ďEsperey tábornokot tájékoztatták volna. Erre a magyarok azonnal tiltakoztak, hivatkozva arra, hogy a fegyverszünet megsértéséről van szó. A románok azt válaszolták, hogy megegyeztek a magyarokkal. Ez nem felelt meg a valóságnak, de a későbbiekben született egy megállapodás, amely a románokat egy jóval a fegyverszünetben rögzített vonalon túl húzódó vonalig engedte előrenyomulni. Erről a szövetséges kormányok tájékoztatást kaptak.

A románok - sajnálatos módon - ezt az újabb vonalat is átlépve tovább haladtak előre, ami összetűzésekhez vezetett. A lakosságot sanyargatták, a magyarokat elkeseredésbe hajtották. Mindennek ellenére a helyzet egész eddig volt nem súlyosnak nevezhető.

Ekkor a románok bejelentették, hogy tartanak a magyar hadsereg támadásától, ami teljességgel lehetetlennek számított, hiszen Magyarország nem rendelkezett szervezett haderővel, míg ellenben a román hadsereg kiválóan meg volt szervezve. Persze Magyarországon vannak zavargások, és bizonyos mértékű bolsevizmus is, de mindent összevetve, semmi valóban különös, és Erdélyben a bolsevizmus jelenléte sem nyilvánvaló. A románok egy ideig azzal próbálkoznak, hogy elérjék a bukaresti szerződésben meghatározott vonalat, ám ezt Franchet ďEsperey tábornok mindeddig elutasította, noha egy bizottságot kiküldött az állítólagos kegyetlenkedések kivizsgálására. A rendelkezésre álló hírek nyugodt helyzetről számolnak be.

E tényeket figyelembe véve, a románoknak a jelen pillanatban elfoglalt vonalon kellene maradniuk, mivel minden nehézség abból származott, hogy előrenyomultak. Politikai kérdésben nem kíván véleményt nyilvánítani, azonban a románoknak nem lenne szabad megengedni, hogy az Arad-Nagyvárad (Grosswardein)-Szatmárnémeti (Szatmar Nemeti) vonalat átlépjék, ezért kívánatos lenne, hogy e vonalra szövetséges csapatok küldjenek. Semleges zóna kialakítása nem sokat segítene, tekintve, hogy őrzésére nincs elegendő szövetséges erő.

A rendfenntartást szövetséges helyőrségeknek Nagyváradon, illetve Stulimárban történő állomásoztatásával lehetne megoldani, Aradon ez már megtörtént."

Ennek ellenére a semleges övezet tervét elfogadták. A románok az övezet határáig nyomultak előre, majd - mivel senkit sem találtak ott - folytatták előrenyomulásukat a Tiszáig. Egy amerikai megfigyelő arról értesített, hogy amint a március 12-én hozott döntés[397] a románok tudomására jut, a Károlyi-kormány lemond. Erről levélben számoltam be a Legfelsőbb Tanácsnak. A magyar kormányt csak 19-én tájékoztatták. Ugyanazon a napon lemondott a Károlyi-kormány, és átadta a hatalmat Kun Bélának. A Kun Béla által fölállított hadsereg csak arra volt képes, hogy a jogtalan román támadást visszavesse. A fegyverszünetet legelőször a románok sértették meg a nagyhatalmak ellenére, és egy olyan pillanatban, amikor a magyar hadsereg fölbomlása teljessé vált. Ha a Tanács úgy határoz, hogy lépéseket tesz, mivel a fegyverszünetet megsértették, igen gondosan meg kell vizsgálnia, vajon milyen időpontban történt a magyar hadsereg újjászervezése. Biztos vagyok abban, hogy kiderül: ez az újjászervezés azután történt, miután a románok megsértették a fegyverszünetet.

BALFOUR. - Három észrevételt szeretnék tenni Bliss tábornok igen fontos beszámolójával kapcsolatban. Először is egyetértek vele azon a ponton, hogy sem az amerikai küldöttek, sem jómagam mint angol képviselő nem hozhatunk döntést egy jelentős katonapolitikai kérdésben anélkül, hogy kormányainkat tájékoztatnánk. Én személyesen nem engedélyezhetem újabb háború megindítását vagy egy korábbi háború folytatását anélkül, hogy ne tennék jelentést Londonnak. Másodszor szabad legyen Bliss tábornok azon állításától eltérő személyes véleményemnek hangot adni, mely szerint a fegyverszünet megsértése szolgálna ürügyül a magyarországi kommunista kormány elleni támadáshoz. Egyértelműen le kívánom szögezni, hogy magyar belpolitikai szempontok nem befolyásolnak, bár igaz, Kun Béla nem élvezi védelmemet. Kramář (Kramarcz) úrral egyetértésben kijelentem: semmiképpen sem engedhető meg, hogy a magyar államból katonai erődítmény váljon, ahonnét egész Közép-Európára gazdasági és politikai zűrzavar árad szét. Amikor szükségesnek mondtam Magyarország lefegyverzését, mivel nem tartotta be a fegyverszünetet, nem szándékaimat lepleztem, hanem éppenséggel azoknak megfelelően nyilatkoztam. Magyarország lefegyverzése nélkül Közép-Európában nem lehet béke, nem lehetnek új határok. A harmadik kérdést illetően álláspontom nem ennyire határozott. Bliss tábornok érvelését arra a véleményre alapozza, mely szerint a szövetséges hatalmak nem küldhetnek csapatokat a mögé a vonal mögé, melyet a magyarok a fegyverszüneti egyezmény 1. pontja szerint nem léphetnek át. Meglepőnek tartom e nézetet. Említett szakasz nem teszi lehetővé a magyaroknak, hogy a vonalat átlépjék, ugyanakkor kifejezetten nem tiltja meg, hogy a szövetségesek ezt megtegyék. Mi több, a 3. cikkely följogosítja a szövetségeseket minden olyan stratégiai pont vagy helység megszállására, amelyek folyamatos meghatározását a szövetséges hadseregek főparancsnoka[398] végzi. Ez nehezen összeegyeztethető Bliss tábornoknak az 1. cikkelyre vonatkozó értelmezésével. (A katonai egyezményt illetően lásd a "C" mellékletet.[399]) Van még itt egy másodlagos szempont is, amelynek nem kívánok túl nagy jelentőséget tulajdonítani, nevezetesen az, hogy az egyezmény aláírásának időpontjában Románia nem volt hadviselő fél. Szeretném, ha a hadijogban járatos szakértők fölvilágosítanának arról, hogy a román előrenyomulás - legyen az bármilyen sajnálatos is - ugyanabban az értelemben jelenti-e a fegyverszünet megszegését, mint a magyarok által előidézett súlyos és nyilvánvaló jogsértés.

BLISS tábornok. - A fegyverszüneti szerződés 1. cikkelyének értelmezéséhez nincs szükség jogászra. A "fegyverszünet" kifejezés azt jelenti, hogy a két fél adott frontszakaszon beszünteti a harcot, azért, hogy a polgári meghatalmazottak megkezdhessék a tárgyalásokat. A fegyverszünet nem írhat elő tisztán egyoldalú kötelezettséget. Ami a szövetséges hadseregek főparancsnokát[400] a stratégiai pontok megszállására följogosító III. cikkelyt illeti, a Németországgal megkötött fegyverszünetben semmi efféle kikötés nem szerepelt. Ám mivel tartani lehetett attól, hogy Németországgal az ellenségeskedések újrakezdődnek, az Ausztriával aláírt fegyverszüneti egyezmény tárgyalásakor kikötötték a szövetséges hadseregek osztrák területen való átvonulási jogát azért, hogy Németországot déli irányból fenyegessék. A Magyarországgal aláírt egyezménybe hasonló kikötést vettek be. E megállapodás azonban nem azt jelenti, hogy akármelyik szövetséges parancsnok tetszés szerinti pontot megszállhat anélkül, hogy a főparancsnoknak jelentést tenne. Márpedig Románia Franchet ďEsperey tábornok kifejezett kívánsága ellenére cselekedett.

KRAMÁŘ (KRAMARCZ). - A jogi vitába nem óhajtok belefolyni. Cseh-Szlovákiát a magyarok fenyegették. A magyar hadsereg arra kényszerítette Cseh-Szlovákiát és a többi országot, hogy továbbra is háborús készenlétben és fegyverben álljon. Egyedül ez az megvizsgálandó kérdés.

PAŠIĆ (PATCHICH). - Egyetértek Kramář, Beneš és Vaida urakkal. Olyan intézkedéseket kellene hozni, amelyekkel kényszeríteni lehet Kun Bélát, hogy Magyarország betartsa a fegyverszünetben számára előírt kötelezettségeket. A jugo-szlávok okkal számítanak arra, hogy Magyarország harmadik áldozatává válnak. A magyarok minden kétséget kizáróan régi határain belül kívánják Magyarországot visszaállítani.

CLEMENCEAU. - Az összes érdekelt fél hangot adott kívánságának. Mindamellett a döntéshez még ki kell kérni két kormány véleményét.

FOCH marsall. - Fölhívom a figyelmet arra, hogy július 11-én, amikor fölkérést kaptam egy hadműveleti terv tanulmányozására, a tervezett intézkedések elvi alapját senki sem vonta kétségbe. Ha most ez mégis megtörténne, az a benyomásom alakulna ki, hogy a Tanács saját magával került ellentmondásba.

BALFOUR. - Egyáltalán nem értek egyet Foch marsall véleményével. Ugyanis nem akarom kormányom véleményét egy olyan hadművelet célszerűségéről kikérni, amelynek sem jellegéről, sem sikerének eshetőségéről nincs tudomásom.

WHITE. - Ha jól értem a kérdést, arról volt szó, hogy Foch marsall jelentést készít, amelyet megküldünk kormányainknak. Nos, Foch marsall kitűnő jelentést készített. Én nem bírhatom elhatározásra kormányomat, sőt - ahhoz, hogy a szenátus megkérdezése nélkül beleegyezését adja - még az elnöknek[401] is meg kell győződnie, vajon a javaslat nem vezet-e újabb háborúhoz.

CLEMENCEAU. - Ez nem képezheti vita tárgyát. A Tanács minden tagjának módjában áll kormánya véleményét kikérni. Foch marsall figyelemreméltó jelentésében kimutatta, hogy sikert remélhetünk anélkül, hogy túl nagy árat kellene érte fizetni. Bliss tábornok fölvetett néhány kérdést, amelyek alapos vizsgálatot igényelnek. Emlékeztetem a Tanácsot arra, hogy néhány nappal ezelőtt, amikor a Balfour úr által megfogalmazott távirat útján a Tanács közölte Kun Bélával, hogy nem lehet szó tárgyalásról, amíg nem tartja be a fegyverszünetet, senki nem élt kifogással.

WHITE. - A megszokott módszeremet szeretném követni, és elegendő időt kérek arra, hogy megvizsgálhassam a kérdést.

CLEMENCEAU. - Fölhívom a figyelmüket arra, hogy mivel a Magyarországgal szembeni hadiállapot még fönnáll, nincs szó új háborúról.

TITTONI. - Kérem, hogy megbeszélésünket szigorúan titkosként kezeljék.

(Úgy határoznak, hogy a megbeszélést másnap 10 óra 30 perckor folytatják.)

(Az ülést berekesztik.)

"A" MELLÉKLET

FÖLJEGYZÉS EGY MAGYARORSZÁG ELLENI ESETLEGES KATONAI BEAVATKOZÁSRÓL

A szövetséges és társult hatalmak legfelsőbb tanácsa július 11-én úgy határozott, hogy Foch marsall "az egyes érdekelt államok kormányszerveinek véleményét kikérve hadműveleti tervet készít Magyarország ellen, és munkájáról a Tanácsot egy hét elteltével tájékoztatja".

Ezen határozat végrehajtása érdekében a Tanács fölkérte

- Pellé tábornokot a cseh-szlovák,

- Pešić (Pechitch) tábornokot a szerb,

- Presan (Prezan) tábornokot a román hadsereg részéről,

hogy ismertessék azokat az erőket, amelyeket a cseh-szlovák, a szerb és a román kormány a kilátásba helyezett esetleges hadművelet számára rendelkezésre tudna bocsátani.

A Tanács hasonlóképpen fölkérte ďEsperey tábornokot, ismertesse azon föltételeket, melyek a magyarországi francia hadsereg támadóerejének növeléséhez szükségesek.

A már beérkezett információk alapján július 16-án a helyzet a következő:

Cseh-szlovák hadsereg. - Masaryk (Masaryck) a köztársaság minden fegyveres erejét az antant rendelkezésére bocsátja. Ezek az alábbiak:

- 6 frontra vezényelt, harcra kész gyal. ho.

- 2 alakulóban levő, július 18-ával fölálló gyal. ho.

Hozzávetőleges összlétszám: 100 000 fő.

Ezeket az erőket a francia katonai képviselet irányításával szervezték újjá, illetve töltötték föl; jelenleg megfelelő állapotban vannak ahhoz, hogy újból támadó hadműveletekben vegyenek részt.

Mindamellett tüzérségi lövedékből nagyfokú hiány mutatkozik: a raktárak csaknem üresek, a termelés jelentéktelen mennyiségű.[402] - Megfelelő készletekkel egyedül Ausztria rendelkezik. Következésképpen sürgősen intézkedni kell Bécsben, hogy a lőszerszállítást haladéktalanul újítsák föl.[403]

Szerb hadsereg. - A szerb kormányzat

- 14 (tizennégy) zászlóalj,

- 12 (tizenkettő) lovasszázad,

- 12 (tizenkettő) üteg,

összesen másfél gyal. ho. és 1. lov. hadosztálynak megfelelő, mintegy 18-20 000 főnyi kiváló legénységi állományból álló erőt képes azonnali hatállyal az antant rendelkezésére bocsátani. Az egységek július 18-tól készen állnak és bevethetőek.

A szerb kormány azonban együttműködésének föltételeként kéri az antant jóindulatú támogatását az Olaszországgal fönnálló súrlódások okainak fölszámolásában, valamint az ország területének a bolgár csapatok és komitácsik elleni védelmében.[404]

Román hadsereg. - A román kormány lehetőségeit illetően végleges válasz egyelőre nem érkezett.

Föltételezhetően számítani lehet - mégpedig azonnali hatállyal - a Tisza vonalán fölvonult nyugati román hadsereg teljes állományára, vagyis:

a mintegy 75 000 főt kitevő 6 gyal. és 1 lov. hadosztályra.

Ez az állomány várhatóan még növekszik, mivel az egységeket a körülbelül 20 000 főt számláló erdélyi pótkeretből háborús létszámra kívánják föltölteni. A nyugati román hadsereg a magyar hadsereg fölött aratott legutóbbi győzelmeit követően mind a fölszerelés, mind a harci kedv tekintetében jó állapotban van ahhoz, hogy újra fölvegye a harcot.

Ám annak fejében, hogy az egész nyugati hadseregét beveti az országhatárokon kívül, Románia minden bizonnyal kérni fogja, teremtsük meg számára újabb belföldi tartalékok képzésének, vagyis újabb hadosztályok mozgósításának a lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy biztosítanunk kell az ehhez szükséges hadianyagot és ruházati fölszerelést.

Ezt az anyagi segítséget Anglia és Amerika nyújthatná (amelynek egységei nem vesznek részt a tervezett hadműveletben) mégpedig úgy, hogy tovább folytatja a korábban már beérkezett vagy még úton levő szállítmányok küldését.

Magyarországi francia hadsereg. - Jelenleg két gyal. hadosztályból, lovasdandárból és egyéb egységekből (három nehéztüzér-csoport, két harckocsizó század, egy repülőszázad) áll.

Az állomány 25 000 fő, ebből mintegy 20 000 fő harcoló katona.

A gyalogság létszáma teljes, a tüzérségé valamint a szolgáltató egységeké föltöltésre szorul.

Hasonlóképpen kiegészítendő a rendelkezésre álló hadianyag a keleti hadsereg készleteiből. Összességében és föltételezve a román hadseregre vonatkozó adatok megerősítését, a Magyarország ellen néhány napon belül bevethető teljes harci állomány a következő:

Ebből mintegy 160 000 fő harcoló katona.

Az ezzel az erővel szemben álló magyar hadsereg a legutóbbi jelentések szerint a következő alakulatokból áll:

8 gyal. ho.

3 gyal. ddr.

4 határvad. ddr.

2 lov. ho. (?)

Ez összesen 10-11 gyal. és két lov. hadosztályt tesz ki, 150 000 fős teljes harci állománnyal, ebből mintegy 100-120 000 fő harcértékéről nincs adat.

A két fél erejének összehasonlításából kitűnik, hogy az antant a helyszínen jelentős számbeli fölénnyel rendelkezik Magyarországgal szemben.

A támadó hadművelet szempontjából hasonlóképpen előnyt jelent az antantcsapatok elhelyezkedése, amelyek körbezárják a magyar hadsereget.

Ugyanakkor már most szükséges rámutatni arra, hogy e - négy különböző nemzet által fölállított - seregtől komoly eredmény csakis közös irányítás esetén várható.

Ebből kifolyólag a csapatokat a román, a szerb és a cseh-szlovák kormány jóváhagyásával kijelölt felsőbb parancsnokság alá kell helyezni.

A hadműveleti terv kidolgozása e parancsnokság föladata lesz.

Célszerű e parancsnokság mielőbbi megszervezése valamint az egyes érdekelt hadseregek vezérkari főnökségei közötti együttműködés megteremtése.

Másfelől egy ilyen közös, a szövetséges hadseregek együttes föllépésével és egységes irányításával megvalósított katonai akció eredményeképpen e csapatok föltételezhetően rövid időn belül Budapest kapui előtt fognak állni. Ebben a helyzetben rendkormányt kell Magyarországon fölállítani, amellyel az antant saját céljainak megfelelő békét írhat majd alá. Következésképpen már most szükséges a katonai akcióra következő - a békekonferenciának az új magyar kormány megalakítását célzó utasításait a parancsnokság számára rögzítő - politikai cselekvési program kidolgozása.

A parancsnokság ezen utasítások birtokában kidolgozhatja majd az ország ideiglenes megszállási rendjét, és intézkedhet a nélkülözhetővé vált szövetséges csapatok saját határaik mögé történő visszavonásáról.

Összefoglalva:

Az antant rendelkezésére álló erők elegendőnek tűnnek ahhoz, hogy Magyarország ellen a legrövidebb időn belül sikerrel kecsegtető hadművelet induljon. Ennek föltételei a következők:

1. - A hadműveleteket irányító egységes felső parancsnokság fölállítása;

2. - A békekonferenciát föl kell kérni egy, az antant elképzeléseinek megfelelő új kormány fölállítását célzó, valamint az ország későbbi megszállásának föltételeit meghatározó utasítások kidolgozására;

3. - Kiegészítendő a csapatok fölszerelése. E célból szükséges:

A Cseh-Szlovákiába irányuló fegyverszállítások megsürgetése a bécsi kormánynál és a saint-germaini osztrák békeküldöttségnél;

Hadianyag, fölszerelés és ruházat szállítása Romániának az antanthatalmak részéről.

4. - Végül szükség esetén meg kell szervezni a magyar polgári lakosság élelmiszerellátását; ennek biztosítása és felügyelete a dunai hajózás irányítására létrehozott angol intézményre hárul majd.

BDIC, Dossier Mantoux, cote F° D 234 Rés.

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, WHITE ÉS TITTONI MEGBESZÉLÉSÉRŐL

irat FDD száma: 476

iratszám:171[405]

irat típusa: H.D. 10. sz. irat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 18.

5. - Hadművelet Magyarország ellen. -

CLEMENCEAU. - Vajon érdemes kitérni e kérdésre azelőtt, hogy Balfour és White urak tájékoztatást kaptak kormányaik álláspontjáról?

WHITE. - Mielőtt kikérném kormányom véleményét, még szükségem van néhány fölvilágosításra.

BALFOUR. - Véleményem szerint a következő politikát kellene követnünk. A békekonferencia ki kellene nyilvánítana,

1. Hogy fölszólítja Magyarországot a fegyverszünet előírásainak végrehajtására.

2. Hogy amennyiben Magyarország végrehajtotta ezen előírásokat, a román csapatok visszavonulnak az egykori határra.

3. Hogy a szövetségesek nem kezdenek béketárgyalásokat olyan személyekkel, akik megszegik ígéretüket.

4. Hogy a békekonferencia nem tűrheti tovább olyan helyzet fönnállását, amely lehetetlenné teszi a békét, a kereskedelmet és a leszerelést Közép-Európában.

A békekonferencia - rendeleteinek végrehajtását kellőképpen igazoló bizonyítékok híján - meg fogja hozni a szükséges intézkedéseket arra, hogy akaratának érvényt szerezzen. Ma reggel hívták föl figyelmemet azokra a számokra, amelyekkel Foch marsall a Kun Béla rendelkezésére álló erőkről tegnap szolgált.[406] Nos, föltételezésem szerint, a magyarok azon munkálkodnak, hogy támadó hadsereget állítsanak föl szomszédiak lerohanására. Amennyiben ez nem így van, természetesen el kell vetni az erre a föltételezésre alapozott politikát, ám ha mégis igaz, akkor kormányomnak a katonai megoldás elfogadását fogom javasolni.

CLEMENCEAU. - Valószínűleg indítványozni fogom az érintett nagyhatalmakat képviselő 4 tiszt Magyarországra küldését azzal a föladattal, hogy a helyszínen tanulmányozzák a katonai helyzetet. Megkérnénk, Kun Bélát, tegye lehetővé, hogy vizsgálatot folytathassanak. Ha nemet mond, már evvel beismeri bűnösségét.

Ha belemegy, a Legfelsőbb Tanács pontos képet kap a helyzetről. A Tanács kevéssel ezelőtt értesítette Kun Bélát arról, hogy nem hajlandó vele többé tárgyalni, mivel megsértette a fegyverszünetet... Erre azt válaszolta, hogy nem ő, hanem a románok sértették meg a fegyverszünetet. A Tanácsnak, mielőtt bármilyen lépést tesz, meg kell tudnia, mi az igazság.

TITTONI. - Semmi kifogásom ezzel az eljárással kapcsolatban, csak azt szeretném, ha még határozottabban cselekednénk. Akivel tárgyalunk, annak a rosszhiszeműsége közmondásos; előfordult már, hogy a nagyhatalmakkal történt táviratváltása során ez az ember saját érdekei érvényesítésére törekedett. Egy törpe kisebbséget képvisel, amely az ellenállás lehetőségétől megfosztott túlnyomó többséget kormányozza. Ha engedélyt kérünk tőle, azzal csak tekintélyét erősítjük. Ezért tehát a bizottságot anélkül kellene Magyarországra küldeni, hogy jóváhagyását kérnénk.

CLEMENCEAU. - Tökéletesen egyetértek Tittoni úrral.

WHITE. - Emlékeztetem a Tanácsot július 15-én hozott határozatára.[407]

"Elhatározták, hogy a Kun Bélától kapott levelet Foch marsallnak továbbítják és fölkérik, készítsen jelentést arról, hogy az érdekelt felek milyen módon tartották be vagy nem tartották be az első fegyverszünet előírásait."

CLEMENCEAU. - Foch marsall minden adatánál többet fognak érni a helyszínen közvetlenül szerzett értesülések.

TITTONI. - A nagyobb erkölcsi hatás kedvéért népes bizottság összeállítása lenne célszerű.

CLEMENCEAU. - Úgy vélem, megteszi négy tábornok is. Elutazásuk előtt a Tanács majd ellátja őket a szükséges utasításokkal.

WHITE. - A ma délutáni ülésig fönn kívánom tartani véleményemet a kérdésben.

(Úgy határoznak, hogy a döntést az ugyanaz nap délután 16 órakor kezdődő következő ülésre halasztják.)

(Az ülést berekesztik.)

BDIC, Dossier Mantoux, cote F° D 243 Rés.

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, WHITE ÉS TITTONI MEGBESZÉLÉSÉRŐL

irat FDD száma: 478

iratszám:172[408]

irat típusa: H.D. 12. sz. irat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 21.

CLEMENCEAU. - Most kaptam meg Kun Béla rádiótáviratát, amelyben arról értesít, készül megtámadni a románokat, hogy kényszerítse őket az antanthatározatok betartására.[409] Nem tudom, képesek lesznek-e a románok a támadás elhárítására tekintve, hogy mindössze két hadosztályt tudnak fölsorakoztatni. A francia csapatok nem túl messze állnak, és Franchet ďEsperey tábornok tűzparancsot adott számukra, amennyiben a támadás arcvonalukat érintené. Elképzelhető, hogy ezek az újságok fölöslegessé teszik a vizsgálóbizottság kinevezését.

BALFOUR. - Fölhatalmaztak arra, hogy kinevezzek egy főtisztet a vizsgálóbizottságba. Gorton hadsegédfőtisztre esett a választás.

CLEMENCEAU. - Ezek a tábornokok elutazhatnának a frontra, hogy tudósítsanak bennünket az eseményekről.

WHITE. - Még nem kaptam választ e kérdésben Washingtonból.

TITTONI. - Meglehetősen hiteles forrásból származó értesüléseim szerint Böhm tábornok, aki a magyar vörös hadsereg főparancsnoka volt, jelenleg Bécsben tartózkodik. Megvált a parancsnokságtól, ám úgy hírlik, Kun Bélával nem szakított. Állítólag az osztrák fővárosban kijelentette, hogy olyan mozgalmat kíván létrehozni, amelynek segítségével Magyarország jelenlegi kommunista kormányát szocialistává lehet alakítani. Javaslom, kérjük föl a bécsi szövetséges képviselőket, hogy minden ezzel kapcsolatos értesülésüket továbbítsák a Tanácsnak.

Elhatározzák, hogy a szövetséges és társult hatalmak bécsi ügynökeitől minden Böhm tábornok ottani látogatásával kapcsolatos hírt megkérnek. A tábornok állítólag kijelentette, hogy Magyarországon olyan mozgalmat kíván létrehozni, amellyel Kun Béla jelenlegi kommunista kormányát szocialista kormánnyá alakítja. Ellenőrizendő, valóban elhangzott-e ez a kijelentés, és adott esetben milyen jelentőséget kell tulajdonítani neki.

Hasonlóképpen határozat születik a vizsgálóbizottság kinevezésének elhalasztásáról mindaddig, amíg White úr nem kapta meg kormánya válaszát.

MELLÉKLET

KUN KÜLÜGYI NÉPBIZTOS CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

irat típusa: 237. sz. távirat.

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. július 21., 1h 30.

Tekintve, hogy a románok - nem törődve az antant akaratával - agresszív magatartást tanúsítottak, kénytelenek voltunk a Tiszán átkelve megpróbálkozni avval, hogy rávegyük őket az antant akaratának tiszteletben tartására.

BDIC, Dossier Mantoux, cote F° D 234 Rés.

PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVETNEK

irat FDD száma: 479

iratszám:173

irat típusa: 212. sz. távirat.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 21.

Tittoni közölte a Legfelsőbb Tanáccsal, hogy értesülése szerint a magyar vörös hadsereg volt parancsnoka, Böhm (Boehm) tábornok Bécsbe látogatott, ahol állítólag kijelentette, hogy Magyarországon olyan mozgalom megalakításán fáradozik, amelynek segítségével Kun (Kuhn) Béla jelenlegi kommunista kormányát szocialista kormánnyá alakíthatja.

A Legfelsőbb Tanács határozata értelmében e tárgyban pontos értesülések beszerzése szükséges a szövetséges és társult hatalmak bécsi ügynökei révén, annak ellenőrzése céljából, hogy valóban elhangzott-e, és hogy adott esetben milyen jelentőséget kell tulajdonítani e fölvetésnek.

Kérem, tájékoztassa föntiekről munkatársaimat, és juttassa el hozzám értesüléseiket hasonlóképpen az önéit is, a Böhm-féle terv kivitelezhetőségéről alkotott véleményével egyetemben.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie vol. 29, f. 87.

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, WHITE, HOOVER ÉS COOLIDGE MEGBESZÉLÉSÉRŐL

irat FDD száma: 481

iratszám:174[410]

irat típusa: H.D. 13. sz. irat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 25.

WHITE. - Mielőtt rátérnénk a napirenden levő kérdések tárgyalására, szeretném megosztani önökkel Böhm (Boehm) tábornok bécsi látogatásával kapcsolatos néhány értesülésemet. Tekintve, hogy e hírek Hoover úr közvetítésével érkeztek, kérem, hivassák be és adjanak szót neki.

(Hoover belép a terembe.)

HOOVER. - A következőkben ismertetendő javaslatokat Böhm tábornok, a magyar vörös hadsereg volt vezérkari főnöke, terjesztette a bécsi antantképviselők elé. Böhm tábornok kijelentette, hogy amennyiben a szövetségesektől támogatást kap, valamint biztosítékokat - többek között - a blokád megszüntetését, az élelmiszerbehozatalt és a dunai hajóforgalom újraindítását illetően, hajlandó lesz egyfajta szociáldemokrata diktatúra bevezetésére, amelynek élére áll. Megdöntené Kun Béla hatalmát, véget vetne a terrorista támadásoknak és rendet teremtene az országban.

BALFOUR. - Tegnap este már találkoztam Hoover úrral, aki beszámolt a korábban vett sürgöny tartalmáról, így lehetőségem volt arról katonai szakértőimmel beszélgetni. Föltettem nekik a kérdést, hogy szerintük Kun Bélától (Bela-Kun) a legkönnyebben vajon tényleg katonai beavatkozás révén szabadulhatunk-e meg. Szeretném tudni, mi lenne a legjobb megoldás: vajon fogadjuk el a Hoover-féle táviratban található javaslatot, vagy inkább használjuk ki azt, hogy a támadásba lendülő magyarok átkeltek a Tiszán (Theiss), lehetőséget kínálva arra, hogy a szerb és francia egységek déli irányból oldalba támadják őket. Nyilvánvaló, hogy sokkal jobb lenne, ha a hadműveletekben a magyarok is részt vennének, de ennek kapcsán fölmerül a kérdés: bízhatunk-e Böhm tábornokban? Ám még ha megbízhatnánk is benne, akkor sem hajlanék a vele való együttműködésre. Véleményem szerint a következőket kellene mondanunk neki: tegye meg, amit ígér, azzal a hadsereggel, amelyet állítólag kezében tart, és bármiféle katonai diktatúrát kizárólag abból a célból hozzon létre, hogy alkotmányozó nemzetgyűlést hívhasson össze, amely lehetőséget adna arra, hogy az ország teljesen szabadon véleményt nyilváníthasson.

E megoldásnak lenne egy nagy előnye: országaink mindegyikében vannak olyan baloldali csoportok, amelyek a bolsevisták iránt - anélkül, hogy ők maguk valójában azok lennének - bizonyos rokonszenvvel viseltetnek. Nos, e csoportosulások a bolsevizmus ellen indított mindenfajta katonai akciót hevesen elleneznek. E nehézségeket elkerülhetnénk, ha a hadművelet végrehajtásával Böhm tábornokot bíznánk meg. Biztosítanánk erkölcsi támogatásunkról, megígérnénk a kért garanciákat - mindezt abban az esetben, ha valóban képesnek mutatkozik a diktatúra bevezetésére és az ország jövőbeni sorsáról határozó nemzetgyűlés összehívására.

Az egyetlenegy kérdés, amelyre választ kell adnunk, a következő: vajon bízhatunk-e Böhm tábornok ígéreteiben? Mielőtt elhatároznánk magunkat, megnyugtató biztosítékokat kell kapnunk arra nézve, hogy valóban módjában áll-e ígéreteit betartani, mert ha nem, az számunkra újabb késedelmet jelent, és újabb tárgyalásokat, aminek eredményeképpen katonai szempontból a jelenleg kínálkozó ragyogó alkalmat elveszítenénk.

CLEMENCEAU. - Úgy vélem, holnap vissza kellene még térni e kérdésre, addig is gondolkozhatunk. Megkérhetnénk Foch Marsallt, tartson velünk holnap, és fejtse ki a véleményét katonai szempontból.

BALFOUR. - Az egyik fontos kérdés az, hogy vajon megbízhatunk-e Böhm tábornokban.

COOLIDGE. - Itt van a zsebemben annak a táviratnak a másolata, amit én magam küldtem három hónappal ezelőtt. Azt írtam benne, hogy Böhm tábornok igen népszerű Magyarországon, nagyszámú támogató áll mögötte, politikája nem a szélsőséges baloldali pártokra, hanem inkább a jobboldali csoportokra épül. Annak ellenére, hogy nem katonaember, közkedvelt a hadseregben és a munkásosztály körében is. Ha a helyzet nem változott azóta, most is sokan vannak a pártján.

BALFOUR. - Van okunk föltételezni, hogy Böhm tábornok nem több saját előrejutásáért küzdő törtetőnél?

COOLIDGE. - Nem hiszem, hogy erről volna szó. A tábornok társalgás közben három olyan férfi nevét is említette, akik személyes ismerőseim, akikről táviratomban is említést tettem, és akikben megbízom.

HOOVER. - A Legfelsőbb Tanácsnak most nyomban egyetértésre kellene jutni a követendő politikát illetően, és kinyilvánítani, hogy hajlandó támogatni egy nem terrorista kormányt, amelynek élelmiszert is küldene. Ily módon a Tanács még akkor sem téved rossz útra, ha Böhm tábornok mozgalma elbukik. A katonai lépéseket minden esetben politikai nyilatkozat előzi majd meg; a fontos az, hogy ezt a nyilatkozatot késlekedés nélkül kiadjuk.

BALFOUR. - Egy olyan javaslatot, amely a blokád megszüntetését, az ország élelmezését helyezi kilátásba anélkül, hogy katonai akcióra kötelezne?

CLEMENCEAU. - Nem az a nehéz, hogy eljussunk Budapestre, hanem hogy mit csináljunk azután.

WHITE. - Jobban szeretném, ha az akciót a magyarok hajtanák végre.

BALFOUR. - Mielőtt döntenék, szeretnék egy írásos tervezetet látni. Talán Hoover úr készíthetne holnap reggelre egy jelentést.

CLEMENCEAU. - Megkérem Foch marsallt, jöjjön el a holnapi ülésre - amit 10 óra 30-ra tűzhetnénk ki - , hogy megvizsgáljuk Hoover úr tervezetét.

BALFOUR. - Szeretném, ha jogi szempontból tisztáznánk Magyarországnak a fegyverszünettel kapcsolatos helyzetét. Korábban elfogadta föltételeinket, most pedig támadást indít egyikünk ellen. Ezzel a lépésével - véleményem szerint - fölújította az ellenünk folytatott háborút.

Úgy határoznak, hogy a szövetségesek magyarországi beavatkozásának kérdésére - tekintettel a Böhm tábornok terveivel és javaslataival kapcsolatban érkezett újabb értesülésekre a Legfelsőbb Tanács következő - Foch marsall és Hoover részvételével megtartandó - ülésén még visszatérnek.

BDIC, Dossier Mantoux, cote F° D 234 Rés.

ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET A FRANCIA KÜKÜGYMINISZTÉRIUMNAK

irat FDD száma: 483

iratszám:175

irat típusa: 314-316. sz. távirat.

keltezési hely: Bécs,

keltezési idő: 1919. július 25.

A magyar hadsereg volt főparancsnoka, aki jelenleg is a legnagyobb befolyással lehet a régi magyar hadseregre, Magyarország mostani bécsi követe, a szocialista Böhm (Boehm) megkereste a brit katonai képviselőt, hogy azon föltételek iránt érdeklődjön, amelyek alapján az antant hajlandó lenne újra normális kapcsolatokat fölvenni a magyar néppel. E célból Franciaország, Amerika, Olaszország és Anglia (Párizsban) konferenciára összegyűlt képviselői részére július 23-án egy olyan programot ismertetett, amelynek célja a jelenlegi magyarországi kommunista kormányzatnak egy ideiglenes, lehetőség szerint az antant támogatását élvező kormánnyal való fölváltása. A programban állítólag a következő pontok szerepelnek:

1. minden kormányzati hatalmat Böhm kezében összpontosító diktatúra bevezetése. Megvizsgálandó, hogy kikkel működhetne együtt. E tekintetben többek között Haubrich, Ágoston (Agoston), Garami (Garany) jöhetnek számításba.

2. Kun (kommunista) kormányának (megdöntése); a bolsevizmus elvetése és a bolsevik propaganda teljes leállítása.

3. ideiglenes diktatúra mindaddig, amíg a társadalom minden osztályát képviselő kormány alakulhat.

4. mindenféle terrorista cselekmény, vagyonelkobzás és lefoglalás azonnali beszüntetése.

5. egy antant tanácsadó testület haladéktalan fölállítása.

6. a blokád megszüntetése valamint azonnali - az élelmiszer- és szénszállítások megindítását és a dunai hajózás újraindítását célzó - intézkedések az antant részéről.

7. politikai üldözés kizárva.

8. az államosításokkal kapcsolatos mindenfajta végleges intézkedés a végleges kormányra marad.

Böhm (Bohm) - ahogy Cuninghame (Cuningham) ezredes előtt kifejtette - fönti programot ad referendum fogadta el, fönntartva magának a jogot, hogy végleges állásfoglalását illetően a barátaival folytatandó megbeszélései után nyilatkozzék. Ilyen körülmények közt jó lenne tudni, hogy a négy szövetséges és társult hatalom egyetért-e a Böhm által elvben már elfogadott cselekvési tervvel azért, hogy végleges elfogadása esetén sor kerülhessen a szükséges intézkedések foganatosítására.

Valószínűleg egy négy tábornokból álló küldöttség érkezik Magyarországra azzal a föladattal, hogy megvizsgálja, milyen föltételek mellett lehetséges a mai helyzet fölszámolása. Amennyiben az antant áldást adja a Böhmmel folytatott tárgyalásokra, célszerű lenne Böhm végleges válaszának megérkeztéig e küldöttség utazásának elhalasztása. Ellenkező esetben félő, hogy amint fölmerül a tárgyalások megkezdésének lehetőség Kun Bélával, Budapesten ismét új erőre kap a szovjet rendszer, ami Böhm cselekvési tervének teljes kudarcát jelentené.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie vol. 45, ff. 167-169.

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, TITTONI, PICHON, WHITE, HOOVER ÉS FOCH MARSALL MEGBESZÉLÉSÉRŐL

irat FDD száma: 484

iratszám:176[411]

irat típusa: H.D. 14. sz. irat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 26.

3. - A szövetségesek magyarországi hadművelete. -

FOCH marsall. - Nincs semmi hozzátennivalóm ahhoz a jelentéshez, amelyet július 17-én volt szerencsém önök elé terjeszteni.[412] Emlékeztetem önöket arra, hogy politikai kérdésben kell döntésre jutni, ami nem tartozik a hatáskörömbe.

CLEMENCEAU. - Legutóbbi ülésünk óta újabb tény merült föl: Böhm (Boehm) tábornok javaslatai.

FOCH marsall. - Böhm tábornok javaslatai tisztán politikai természetűek. Egyébként a román hadsereg ellen indított magyar támadás következtében a katonai helyzet némileg változott. A románok számítottak a támadásra és sikeres ellenállást tanúsítanánk. Következésképpen a katonai helyzet nagyjából megegyezik azzal, amiről július 17-én beszámoltam.

BALFOUR. - Vajon Foch marsall tud-e különösebb fölvilágosítással szolgálni Böhm tábornokkal kapcsolatban?

TITTONI. - Böhm tábornok korábban a magyar bolsevik hadsereg főparancsnoka volt.

FOCH marsall. - Értesüléseim szerint Böhm tábornok azelőtt a hadtápnál szolgált főhadnagyként.

PICHON. - Jelenleg Bécsben képviseli Magyarországot.

BALFOUR. - A kérdésnek nyilvánvalóan politikai és katonai vetülete is van, ám egy bizonyos ponton a kettő találkozik. Böhm tábornok azt nyilatkozta, hogy elegendő befolyással rendelkezik a magyar hadseregben ahhoz, hogy a szövetségesek beavatkozása nélkül megdöntse Kun Béla hatalmát és alkotmányozó nemzetgyűlést hívjon össze. Így tekintve, a kérdés egyszerre katonai és politikai. Azt a kérdést szeretném föltenni a marsallnak, vajon véleménye szerint Böhm tábornoknak valóban olyan nagy a befolyása, mint ahogy avval dicsekszik, és milyen esélyei vannak a sikerre.

FOCH marsall. - Nem ismerem Böhmöt, milyen katona, nem tudom. Ám egészen bizonyos, hogy a Magyarországot övező kis országok - vagyis Cseh-Szlovákia, Szerbia és Románia - nem fogja sokáig tétlenül szemlélni Magyarország harcias magatartását. Ha a nagyhatalmak nem kívánják megkezdeni a hadműveleteket, e kis országok biztosan belevágnak, hiszen nem tarthatják örökké fönn a hadiállapotot.

TITTONI. - A múlt hónap folyamán Magyarországról érkezett hírek lehetőséget nyújtanak arra, hogy eléggé pontos képet kapjunk az országban uralkodó állapotokról. Világos, hogy Kun Béla egy kisebbség képviselője, aki magatartásával mind az országon belül, mind azon kívül sok ellenséget szerzett magának. Bizonyos állítások szerint a magyar bolsevik hadsereg 80 százaléka Kun ellen van. Amennyiben ez az adat megfelel a valóságnak, Böhm javaslatainak alapjául is ez az elégedetlenség szolgál. Bármi történjék is, a nagyhatalmaknak ilyen vagy olyan módon - katonailag vagy erkölcsileg - támogatást kell nyújtaniuk Böhmnek, mert a sorsára hagyott Magyarország helyreállítása túlságosan sok időt venne igénybe. Erre két lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy bizottságot küldünk az országba - amiről már szó volt -, és szükség esetén megerősítjük katonai egységekkel. A másik megoldás abból áll, hogy késedelem nélkül elfogadjuk és a gyakorlatban megvalósítjuk a Foch marsall által javasolt katonai beavatkozás tervét. Hiszen minden hír arra enged következtetni, hogy Ausztria rövid időn belül a bolsevizmus martalékává válik.

PICHON. - Teljes mértékben egyetértek Tittoni úr véleményével, ugyanakkor azt hiszem, hogy e bizottság föladatát egyértelműen meg kell határoznunk, és teljesen el kell választanunk a Böhm tábornok javaslataival kapcsolatos tárgyalásoktól.

TITTONI. - Amikor a bizottság kiküldését illetően elvben egyetértésre jutottunk, abban is megállapodtunk, hogy tagjai semmiképpen sem lépnek kapcsolatra Kun Bélával.

PICHON. - A szövetséges képviselők hozzánk eljuttatott távirataiból az olvasható ki, hogy komolynak tartják Böhm tábornok javaslatait. Márpedig ez esetben fölmerül a kérdés, hogy vajon nem lenne célszerű arra fölhatalmazni e bizottságot, hogy közvetlen tárgyalásokat folytasson a tábornokkal.

TITTONI. - Ha Böhm tábornoknak pillanatnyilag módjában áll is Kun Béla megbuktatása, attól még nem kevésbé valószínű, hogy ennek fejében valamit kapni szeretne a szövetséges és társult hatalmaktól. De vajon mit akarhat valójában?

CLEMENCEAU. - Mindössze erkölcsi támogatást kért.

WHITE. - Azt a tényt, hogy a szövetséges és társult kormányok úgy döntöttek: bizottságot menesztenek Magyarországra, annak a kifejezéseként fogják értékelni, hogy e kormányok vagy Böhmmel, vagy Kun Bélával föl akarják venni a kapcsolatot. Márpedig kívánatos lenne, hogy ne keltsünk ilyen benyomást. Hoover úr javaslata e éppen ezt célozza.

MANTOUX ismerteti Hoover indítványát.

BALFOUR. - Nekem is van egy javaslatom, kérem, olvassák el. Csak az a baj vele, hogy semmifajta megoldással nem szolgál.

CLEMENCEAU. - Ahogy Tittoni úr nagyon helyesen megjegyezte, a Tanács sem Böhm tábornok szándékaival, sem követeléseivel nincs tisztában.

BALFOUR. - Azért még igaz, hogy mind a mi katonai elképzeléseink, mind Böhm tábornok javaslatai egyazon célra - Kun Béla megbuktatására - irányulnak.

TITTONI. - Úgy gondolom, bécsi képviselőinktől a következő pontos kérdésekre kellene választ kérnünk:

1. - Őszintének avagy egyszerűen Kun Béla ügynökének kell tartanunk Böhm tábornokot?

2. - Böhm tábornok abba a helyzetben van, hogy be tudja tartani ígéreteit, vagy szüksége van segítségre?

3. - Mit kér tőlünk?

HOOVER. - Úgy hiszem, Böhm tábornok világosan megmondta, mit akar: a blokád megszüntetését, élelmiszerszállítmányok Magyarországra való eljuttatását, a dunai hajóforgalom újraindítását - mindezt abban az esetben, ha ő a maga részéről ideiglenesen megszerzi a diktátori hatalmat.

WHITE. - A Hoover úrnak küldött táviratból[413] valóban ez derül ki.

PICHON. - A hozzánk érkezett sürgönyök szerint Böhm semmilyen követeléssel nem lépett föl; a mi képviselőink vetettek föl neki különböző javaslatokat.

WHITE. - Bécsi képviselőink azt a benyomást keltik, hogy Böhm tábornok lépését komolyan kell venni.

BALFOUR. - Visszatérve Tittoni úr kérdéséhez, láthatjuk, hogy képviselőink már válaszoltak arra, amikor komolynak ítélték Böhm tábornok javaslatait. A tábornok mindössze néhány pontosan meghatározott engedményre tart igényt.

TITTONI. - Nem hiszem, hogy ezzel nagyon világos választ kaptunk az általam megfogalmazott kérdésekre: jó lenne, ha megfelelő értesülések állnának rendelkezésünkre.

BALFOUR. - Hoover úr nem osztja a véleményemet, és nem úgy gondolja, hogy Tittoni úr kérdéseire már választ kaptunk?

HOOVER. - Ami engem illet, én úgy tartom, veszélyes lenne a szövetséges és társult hatalmak számára, ha titkos ügynökökkel kezdenének tárgyalásokat. Vajon nem lehetne jobban meghatározni Böhm szabadság......[414] - a következtetéseket, amelyeket szeretne. - E nyilatkozatot jelentés formájában is közzé lehetne tenni, melyből egyértelműen kiderülne, hogy a szövetséges és társult hatalmak csak akkor nyújtanak gazdasági segítséget Magyarországnak, amikor annak élén már szabályosan megalakított kormány áll. Egy ilyen nyilatkozat a jövőbeni katonai akciókkal kapcsolatban nem kötné meg a békekonferencia kezét.

BALFOUR. - Ettől függetlenül fönnáll az, hogy Kun Béla nem tartotta be a fegyverszünetet, és háborút folytat szövetségeseink ellen. Amit javasolunk - és részemről evvel le is szeretném zárni - az a következő: amint Magyarországon felelős kormány áll föl, a szövetséges és társult hatalmak gazdasági segítséget fognak nyújtani neki. Azt szeretném tudni, hogy a Tanács véleménye szerint szükség van-e katonai lépések megtételére, vagy ellenkezőleg, a helyzeten nem kell változtatni. Hasonlóképpen tudni szeretném, hogyan hozzuk e nyilatkozatot nyilvánosságra..

CLEMENCEAU. - A nyilatkozatot a sajtóban kellene megjelentetnünk.

WHITE. - Föl szeretnék olvasni egy táviratot,[415] amely a Cuninghame (Cuningham) ezredes és Böhm tábornok közötti tárgyalásról számol be. Ez utóbbi kijelentette, hogy legkorábban egy hónap múlva léphet a tettek mezejére, ám erősen bízik abban, hogy Kun Bélát 48 órán belül megbuktatja. Hozzátette, ha nem tudja előre, hogy a szövetséges kormányok elfogadták programját, akkor semmit nem tehet.

CLEMENCEAU. - Úgy vélem, Budapest bevétele nem jelent nehézséget. Hogy mit teszünk azután, az már igen. Példának okáért, a románok bevonulása Budapestre erős nemzeti mozgolódást vált majd ki a magyarok körében. Szeretném megkérni Foch marsallt, fejtse ki véleményét a magyar hadsereg jelenlegi állapotát illetően.

FOCH marsall. - Magyarország jelenleg is fegyverben áll. Hadserege - hívják parancsnokát Böhmnek vagy Kun Bélának - folytatja a harcot. Úgy gondolom, lefegyverezéséhez mindenképpen ragaszkodnunk kell. Ha önöknek sikerük is valamilyen politikai megoldással Böhmöt Kun Béla helyére állítani, evvel a helyzet még nem sokat változik, és egy hónap elteltével Magyarországnak elég katonája lesz ahhoz, hogy régi határait visszaállítsa.

CLEMENCEAU. - És Foch marsall hogyan képzeli el Magyarország lefegyverzését?

FOCH marsall. - Kíméletlen föltételek kiszabásával és azok végrehajtatásával. Jelenleg Magyarországnak 12 hadosztálya van, jóllehet mindössze hat megtartására volt fölhatalmazva.

BALFOUR. - Úgy tűnik, Foch marsall nagyobb fontosságot tulajdonít a magyar kormánynak, mint Budapest elfoglalásának. Vajon úgy gondolja, hogy e lefegyverzés Magyarország területének részleges megszállása nélkül is megvalósítható?

FOCH marsall. - Magyarország leszerelése a következőképpen valósítható meg. Ultimátumot küldünk, amelyben fegyveres föllépéssel fenyegetőzünk. E fenyegetésnek valóságosnak kell lennie. Közöljük velük: vagy leteszik a fegyvert, vagy bevonulunk Budapestre. Utóbbi esetben gondoskodni kell kormány fölállításáról - egyetértésben a különböző érdekelt pártokkal. Ám a cél - aminek megvalósítását el kell érnünk - a lefegyverzés. E pillanatban még van esélyünk, hogy ezt kicsikarjuk, ám egy hónap múlva már minden bizonnyal nehezebb dolgunk lesz.

BALFOUR. - Hoover úr és Foch marsall javaslata nem áll ellentétben egymással. Hivatalos nyilatkozatunkban kinyilváníthatnánk, hogy a szövetségesek nem tárgyalnak Kun Bélával, miközben utalnánk azokra, akikkel hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni.

Elhatározzák, hogy Balfour és Hoover nyilatkozattervezetet készítenek, amelynek szövegét a délutáni ülésen terjesztik a Legfelsőbb Tanács elé.

levéltári jelzet: BDIC, Dossier Mantoux, cote F° D 234 Rés.

FÖLJEGYZÉS CLEMENCEAU, BALFOUR, TITTONI, WHITE ÉS FOCH MARSALL MEGBESZÉLÉSÉRŐL

irat FDD száma: 485

iratszám:177[416]

irat típusa: H.D. 15. sz. irat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 26.

2. - A szövetségesek magyarországi hadműveletei. -

BALFOUR. - A látogatást követően megbeszélést folytattam Hoover úrral, és a következő szöveget fogalmaztam meg a nyilatkozathoz:

"A szövetséges és társult kormányok erős kívánsága, hogy a magyar néppel békét kötve véget vessenek azon állapotoknak, amelyek lehetetlenné teszik Közép-Európa gazdasági újjászületését és minden, a népesség élelmezésére irányuló kísérletet megakadályoznak. E munkát addig el sem lehet kezdeni, míg Magyarországnak nincs a népet képviselő kormánya, amely betűjében és szellemében egyaránt betartja a társult kormányokkal szemben vállalt kötelezettségeit. Kun Béla rendszere e követelmények egyikének sem tesz eleget: nemcsak a Magyarország által aláírt fegyverszünetet szegte meg, hanem jelenleg is folytatja egy baráti és szövetséges állam ellen indított támadását. A társult kormányok joga, hogy a maguk felelősségére foganatosítsák azon intézkedéseket, melyeket a kérdés e sajátos szempontból megkövetel. Ám ha békét akarunk kötni, ha meg akarjuk kísérelni a gazdasági újjáépítést, ha meg akarjuk szüntetni a blokádot, ha élelmiszerszállítmányokat akarunk küldeni, szükségünk van a magyar nép együttműködésére. Megegyezés csak a magyar népet valóban képviselő kormánnyal jöhet létre.

A társult hatalmak föntiekhez helyénvalónak tartják hozzátenni, hogy Magyarország területén - ahogy azt a békekonferencia meghatározta - mindenfajta külföldi megszállás megszűnik, amint a szövetségesközi főparancsnokság úgy ítéli meg, hogy az ország a fegyverszünet előírásait kielégítő módon végrehajtotta."

Az utolsó szakasz azt jelenti, hogy amint magyar részről eleget tesznek a fegyverszünet előírásainak, a románoknak ki kell üríteniük azon megszállt területeket, melyek a békeszerződés értelmében Magyarországé maradnak. Tervezetünk a kérdésnek csak az egyik felével foglalkozik: ismerteti a világgal és a magyarokkal a nagyhatalmak szándékait. Ám határoznunk kell még afelől hogy ennek az egész kérdésnek a sikeres megoldása érdekében milyen utasításokat lássuk el Foch marsallt. A legkomolyabban úgy gondolom, hogy a Tanács nem hagyhatja büntetlenül a fegyverszünet megsértését. Mivel a magyarok azt a parancsot kapták, hogy haderejüket 6 hadosztályra csökkentsék, ami egyúttal arra nézve is határozott fölszólítást jelentett, hogy maradjanak békében a szövetséges nagyhatalmakkal, elképzelhetetlennek tartom, hogy a Tanács továbbra is nyugodtan ülésezzen, miközben a magyarok kétszeresére növelik hadseregüket és megtámadják szövetségeseinket. Amennyiben Foch marsall a rendelkezésére álló csapatokkal képes véget vetni ezen állapotnak, akkor számomra egyértelműnek tűnik, hogy erre kell utasítanunk.

CLEMENCEAU. - Amikor Balfour úr azt mondta, hogy a szövetséges hatalmak nem tűrhetik el a fegyverszünet megsértését, bizonyára úgy értette, hogy semmiféle hatalom sem tűrhet ilyesmit el. Azonban föl kell hívnom a figyelmet arra, hogy a térségben sem olasz, sem brit, sem amerikai csapatok nem tartózkodnak, mindössze két francia hadosztály maradványa, valamit cseh-szlovák, román és jugo-szláv erők vannak jelen. Márpedig, ha "mi" nem tűrhetjük ezt el, akkor a hadműveletet is "nekünk" együtt kell végrehajtanunk. Ahogy Foch marsall ismertette, az akció elindítása nem kíván túl nagy erőfeszítést, és a helyszínen található csapatok elegendőek lesznek a sikeres végrehajtáshoz, ám a folytatásra kell különösen nagy figyelmet fordítanunk.

TITTONI. - Kapcsolódva az olasz csapatok együttműködésével kapcsolatban elhangzottakhoz, kijelenthetem, hogy külpolitikailag ennek nincs semmi akadálya, azonban a belpolitika szempontjából már nem ilyen tiszta a helyzet. Bármilyen Magyarország elleni olasz beavatkozás azon nyomban általános sztrájkot robbantana ki Itáliában. A megélhetési költségek olyan magasra szöktek nálunk, mint egyetlen más országban sem. Szénből pedig pontosan két hétre elegendő készletekkel rendelkezünk. Legnagyobb sajnálatomra ki kell tehát jelentenem, hogy az olaszországi gazdasági helyzet valamint az abból eredő politikai következmények nem teszik lehetővé részvételünket egy Magyarország elleni katonai intervencióban, a külpolitikai szempontból várható előnyök ellenére sem.

BALFOUR. - Clemenceau úr észrevételei két kérdést vetnek föl: az egyik általános, a másik tisztán katonai jellegű. Utóbbira nem térek ki, mivel Foch marsall véleménye szerint elegendő számú fegyveres erő áll rendelkezésre a helyszínen ahhoz, hogy a siker reményével kezdhessük el a hadműveletet. Ami az általános jellegű kérdést illeti, nos, azt szeretném kérdezni Clemenceau úrtól, valóban úgy gondolja-e, hogy adott helyen végrehajtandó szövetséges katonai akció esetén okvetlenül szükséges minden egyes érdekelt államnak egyenlő mértékben csapatokat kiállítania?

CLEMENCEAU. - Az előbbi megjegyzésemben rejlő gondolatot nem kell ilyen mértékben általánosítani. Mindamellett bevallom, hogy bár helyzetem nem annyira rossz, mint Tittoni úré, a kettő között azért akad néhány hasonlóság. Két francia hadosztályunk állomásozik Bulgáriában avval a föladattal, hogy a görögöket támogassák; aztán Magyarországon is van két francia hadosztály, amelynek a szövetségesek segítségét nélkülözve kell részt vennie a beavatkozásban, mindez nem elég.

BALFOUR. - Rosszul értettem előbbi megjegyzését. Tehát az egyedüli megoldásra váró kérdés a következő: téved-e Foch marsall vagy igaza van, amikor kijelenti, hogy elegendő létszámú erő áll rendelkezésére?

FOCH marsall. - Válaszom a július 17-i jelentésemben[417] található, és azt ma is fönntartom. Semmi olyasmi nem történt az elmúlt héten, ami véleményem megváltoztatására kényszerítene, és hiszem, hogy a föladatot sikerrel fogom végrehajtani, amennyiben a különböző kormányok egyetértésre jutnak a követendő, egyértelműen meghatározott politikát illetően és amennyiben a haderő legnagyobb részét kiállító kis államoknak is egységes álláspontot sikerül kialakítaniuk

BALFOUR. - Az esetben ha nem fogadják el indítványomat, vajon Clemenceau úr milyen politikát javasol?

CLEMENCEAU. - A magyarok majd végrehajtják saját hadműveleteiket anélkül, hogy nekünk fegyveresen be kellene avatkoznunk; a háborúnak vége, az amerikaiak nagy sietve visszavonták haderejüket, az angolok majdnem ugyanolyan gyorsasággal a magukét, a francia hadsereg leszerelése folyamatban van. Ezt a leszerelést kénytelen vagyok siettetni, mivel kell a munkaerő. Tehát kényszerítve vagyok, hogy így tegyek. Fájdalommal venném tudomásul, hogy Foch marsall két francia hadosztályt vet be Magyarországon, méghozzá a többi szövetséges támogatása nélkül. Franciaországban nemsokára több mint két korosztály áll fegyverben. Foch marsall joggal kérte tőlünk, hogy fogalmazzuk meg pontosan a békekonferencia szándékait. Ez politikai kérdés, és hogy őszinte legyek, be kell vallanom, nemigen tudom, mit válaszoljak. Mindenesetre arra nem vagyok hajlandó, hogy újrakezdjük a harcot, ezért inkább hajlok arra, hogy elfogadjam Balfour és Hoover urak javaslatait. Magyarországot ellenséges államok gyűrűje veszi majd körül, és mi reá hagyjuk annak gondját, hogy a világ legzsarnokibb rendszerétől magát saját erejéből megszabadítsa.

Eközben pedig - Foch marsall tanácsát megfogadva - érdemes lenne folytatni a tárgyalásokat az egész dologban legérdekeltebb kishatalmakkal. Helyzetük nem egészen egyértelmű.. A szerbek föltételeket szabnak, a románok - a cseh-szlovákokhoz hasonlóan - fönntartásokat hangoztatnak. Mi hát valójában a pontos egyenleg?

FOCH marsall. - Pontosan ezért sürgetem, hogy kérjük ki a kishatalmak véleményét. A Tanács így legalább meg tudja majd ítélni, hogy teljesíthetőek-e a föltételeik.

BALFOUR. - Igen jól értem Clemenceau úr álláspontját. Ugyanakkor ez azt jelentené, hogy a szövetséges és társult hatalmak beismerik egy kis nemzettel szemben kifejtett erőfeszítéseik csődjét. Ha mindaz, ami ebben a Tanácsban elhangzott, nyilvánossá válna, tudniillik hogy a szövetséges és társult hatalmak a belső szükség fenyegető nyomásának engedelmeskedve nagy sietve leszerelték haderejüket, rendkívül nevetségesnek tűnne, hogy azok a hatalmak, amelyek nyolc hónappal ezelőtt az egész világgal szemben győzelmet arattak, ma nincsenek abban a helyzetben, hogy akaratuknak egy 120 000 főből álló ellenséges hadsereggel szemben érvényt szerezzenek. Azzal nemigen törődöm, hogy az elfogadásra javasolt politika sok dicsőséget nem hoz a fejünkre, de azzal igen, hogy a békekonferencia hogyan lesz képes sikerrel bevégezni munkáját. Hátravan még, hogy egy fájdalmas békeszerződést fogadtassunk el Bulgáriával és egy még fájdalmasabbat Törökországgal. Másfelől az általunk létrehozott kis államok fölött is szoros felügyeletet kell gyakorolnunk, különben még egymásra támadnának. Ha a békekonferencia képtelennek bizonyul arra, hogy akaratát Magyarországra kényszerítse, vajon hogy fog föladatának eleget tenni? Ha valóban olyan a helyzet, amilyennek Clemenceau úr lefesti, a békekonferencia nem fogja tudni munkáját bevégezni, és a mű befejezetlen marad.

CLEMENCEAU. - Én nem látom ilyen sötéten a helyzetet. Minden törekvésem arra irányul, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket kitűzött céljainkhoz alkalmazzam. Úgy hiszem, a helyzet kulcsát Hoover úr tartja kezében. Hatékony fegyverhez jutunk azzal a megoldással, hogy élelemért cserében békés magatartást kérünk. A helyzet hasonlít valamennyire az oroszországihoz, ám Oroszország esetében nem rendelkezünk kényszerítő eszközzel, míg Magyarországgal szemben igen. Magyarországot minden oldalról körbefogtuk, így aztán előbb vagy utóbb kénytelen lesz azt csinálni, amit mi akarunk. Ez talán nem nevezhető dicsőségteljes politikának, de abban sincs sok dicsőség, ha céltalanul tétlenkedünk, katonák nélkül akarunk harcolunk vagy üres fenyegetésekkel dobálózunk, amelyektől senki nem ijed meg.

BALFOUR. -A Clemenceau úr által fölvázolt és az általam javasolt politikában sok közös vonás figyelhető meg. És mi lenne, ha Foch marsall szintén követelné a magyaroktól a fegyverszünet betartását?

CLEMENCEAU. - Egy ilyen kérés eredményességében nem nagyon reménykedem, hiszen már több ízben megpróbálkoztunk vele, azonban a magyarok egyszer sem vették figyelembe. Sokkal inkább szeretném, ha a Balfour úr által fölolvasott szöveget fogadnánk el, gondosan ügyelve arra, hogy ne legyen ultimátum-jellege. Foch marsallt megkérnénk arra, hogy csapataival együtt tartsa magát távol, Böhm (Boehm) tábornoknak pedig megadnánk a kért egy hónapos haladékot. E határidő lejártával a helyzet biztos nem lesz rosszabb: az igaz, hogy a két francia hadosztály egyharmada addigra leszerel, de még mindig elegendő erő marad a helyszínen ahhoz, hogy az akciót sikeresen hajtsuk végre.

FOCH marsall. - Amíg nem jön létre egyetértés a nagy- és a kishatalmak között, addig a helyzet sem lesz világos. Amennyiben ma nem születik meg a döntés, a helyzet ugyanaz lesz egy, két, három hónap múlva is,... föltéve, hogy a kishatalmak nem ragadják magukhoz a kezdeményezést, és nem döntik romba az épületet, amelyet a békekonferencia annyi fáradság árán emelt.

BALFOUR. - Ha biztosítékot kapok arra nézve, hogy a helyzet egy hónap elteltével nem rosszabbodik, nem emelek kifogást. Meggyőződésem, hogy ha a katonai hatóságok garantálni tudnák, hogy képesek lesznek ez idő múltán a helyzet rendezésére - ellenkező esetben ugyanis az a veszély áll fönn, hogy a helyzet tovább romlik - , akkor Clemenceau úr is kész lenne cselekedni. Ha küszöbön áll Kun Béla bukása, emiatt semmi okunk az aggodalomra, ellenben ha katonai győzelmet arat, a helyzet igen súlyossá válik.

CLEMENCEAU. - A jövőt nem jósolhatom meg, de úgy vélem, hogy nehéz körülmények között az embernek bátran kell vállalni a véleményét. Túl vagyunk a legborzalmasabb háborún, és már sor került részleges békekötésekre is. A világ népei minden erejükkel azon vannak, hogy újrakezdhessék gazdasági tevékenységüket. Semmi olyat nem akarok tenni, ami e jogos törekvésüket akadályozhatná. Saját népemtől nem akarom azt kérni, hogy újrakezdje a harcot: úgysem lenne hajlandó ugyan azzal a bátorsággal belevetni magát, mint 1914-ben. A helyzet tehát óvatosságot követel. Az óvatosságnak is kétség kívül megvan a maga kockázata, ám e kockázat még komolyabb abban az esetben, ha az ultimátum mellett döntünk, hiszen visszautasítása háború kirobbanásával járhat. Foch marsall elénk terjesztett javaslatai nem teljesen egyértelműek: terve az általunk meghatározott politikának valamint a kishatalmak közötti lehetséges megegyezésnek a függvénye. A fiaskó jelen pillanatban a lehető legsúlyosabb következményeket vonhatja maga után úgy Olaszországban - ahogy arra Tittoni úr rámutatott -, mind Franciaországban, és minden valószínűség szerint Nagy-Britanniában is. E balsiker kockázatának nem akarom kitenni magam. Böhm tábornok indítványával kedvezőbb helyzet állott elő, mint amilyen még egy hete is volt. Ha a magyar nép többsége valóban Kun Bélával szemben áll, akkor elképzelhető, hogy a Hoover úr által megfogalmazott fenyegetés elegendőnek bizonyul a Kun-féle kormány bukásának kiváltásához. És ekkor talán elérkezik a kedvező pillanat, melyet Foch marsall eredményesen tud kihasználni.

BALFOUR. - Osztozom Clemenceau úr véleményében: én sem akarom a világot újra háborúba taszítani. Azt is hozzá kívánom tenni, hogy francia főparancsnok nélkül, a két francia hadosztály közreműködése nélkül nagyon kevés esélyünk van a sikerre. Mivel Clemenceau úr pedig kijelentette, hogy sem az egyikre, sem a másikra nem számíthatunk, a kérdés elintézettnek tekintendő; mindazonáltal szeretnék még valamit hozzáfűzni az általam javasolt politika igazolásaképpen. Nem kalandvágy hajt, ellenkezőleg, éppen azt akarom megakadályozni, hogy országom e többiekkel együtt kalandba bocsátkozzék: minden jövőbeni szerencsétlenséget el akarok kerülni. Azt szeretném, hogy a békekonferenciának olyan hatalma legyen, amelyet egyedül az erő biztosíthat. A mai napon beismerem, hogy a gazdasági fegyvernél már nincs egyebünk. De azért mégis csak igaz, hogy a gyors leszerelés a békekonferenciát csaknem nevetséges helyzetbe hozta. Míg nyolc hónapja a szövetségesek még 15 000 000 hadba szállt fővel rendelkeztek, ma egyetlen zászlóaljat is csak a legnagyobb nehézségek árán tudunk előteremteni. Tartok tőle, hogy ha katonai tehetetlenségünk Kun Béla tudomására jut, még a maga javára fordítja: a baj pedig gyorsan terjedne tova. Ha a francia kormány, amely két hadosztály fölött rendelkezik, nem hajlandó bevetni őket, én nem fogom az akció elindítását kérni. Az elmúlt idők dicsősége valamint a gazdasági fegyver majd csak hozzásegítik a békekonferenciát ahhoz, hogy legyőzze ezt a nehézséget. Így tehát beérném az általam javasolt politika első felével.

WHITE. - Teljes mértékben osztom Clemenceau úr véleményét. Értesüléseim szerint Kun Béla igen erős nemzeti mozgalomra támaszkodik, amelyet egy katonai beavatkozás csak tovább erősítene, és ez nem kívánatos. Minél kevésbé támaszkodhatna Kun Béla egy nemzeti pártra, annál kedvezőbb lenne a helyzet. Úgy vélem, Hoover úr javaslata minden katonai beavatkozásnál jobb eredménnyel kecsegtet.

Rövid vita után elhatározzák, hogy a következő nyilatkozatot adják ki a sajtónak, illetve továbbítják rádiótávírón:[418]

CLEMENCEAU. - A rendelkezésünkre álló időben folytathatjuk a tárgyalásokat a kishatalmakkal.

BALFOUR. - Ha szándékunk szerint amúgy sem csinálunk semmit, a további megbeszélések fölöslegesek.

CLEMENCEAU. - Azt nem mondtam, hogy az elkövetkezendőkben semmit sem akarok tenni: ha kedvező alkalom adódik, cselekedni fogok. Ám előbb a Böhm tábornok-féle ügyet szeretném figyelemmel kísérni, ha lehetséges.

BALFOUR. - Amennyiben folytatjuk a tárgyalásokat a kishatalmakkal, föl kell fednünk előttük, milyen mértékben szereltük le haderőnket.

CLEMENCEAU. - Majd egyenként tárgyalunk velük, és így mindegyiküktől megtudhatjuk, milyen föltételekkel hajlandóak a részvételre. A szerbek például néhány kéréssel akarnak előállni.

TITTONI. - Szeretnék, ha a békekonferencia közbelépne az Olaszországgal fönnálló kapcsolataik javítása érdekében.

CLEMENCEAU. - Ezt el lehet intézni.

BALFOUR. - Vajon Foch marsallnak vannak újabb hírei a Románia elleni magyar támadással kapcsolatban?

FOCH marsall. - A hírek nem rosszak, és úgy látszik, a románok nem igen törődnek a magyar támadással.

BALFOUR. - Nagyon sokat számítana, ha a magyar támadás nem járna sikerrel. Mennyivel jobb lenne ugyanis, ha Kun Béla saját hibájából bukna meg, és nem a szövetségeseknek kellene a hatalmát megdöntenie.

Megállapodnak abban, hogy Foch marsall folytatja a tárgyalásokat a szerb-horvát-szlovén, a román és a cseh-szlovák küldöttséggel abból a célból, hogy tisztázza álláspontjukat a magyarországi katonai beavatkozáshoz általuk kért biztosítékokkal kapcsolatban.

levéltári jelzet: BDIC. Dossier Mantoux, cote F° D 234 Rés.

A SZÖVETSÉGES ÉS TÁRSULT KORMÁNYOK NYILATKOZATA

irat FDD száma: 486

iratszám:178[419]

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 26.

A szövetséges és társult hatalmak úgy határoztak, hogy a magyarországi események kapcsán a következő szövegű nyilatkozatot teszik közzé. A táviratot megkapták a sajtóügynökségek és rádiótávírón is továbbították. Kérem, gondoskodjék arról, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon.

"A szövetséges és társult kormányok erős kívánsága, hogy a magyar néppel békét kötve véget vessenek azon állapotoknak, amelyek lehetetlenné teszik Közép-Európa gazdasági újjászületését és minden, a népesség élelmezésére irányuló kísérletet megakadályoznak. E munkát addig el sem lehet kezdeni, míg Magyarországnak nincs a népet képviselő kormánya, amely betűjében és szellemében egyaránt betartja a társult kormányokkal szemben vállalt kötelezettségeit. Kun Béla rendszere e követelmények egyikének sem tesz eleget: nemcsak a Magyarország által aláírt fegyverszünetet szegte meg, hanem jelenleg is folytatja egy baráti és szövetséges állam ellen indított támadását. A társult kormányok joga, hogy a maguk felelősségére foganatosítsák azon intézkedéseket, melyeket a kérdés e sajátos szempontból megkövetel. Ha élelmiszer- és egyéb szállítmányokra van szükség, ha a blokádot meg akarjuk szüntetni, ha a gazdasági újjáépítés munkáját meg akarjuk kezdeni, ha békét akarunk teremteni - mindezt csak a magyar népet képviselő kormánnyal lehet megvalósítani és nem olyannal, amelynek hatalma terroron alapul.

A társult hatalmak föntiekhez helyénvalónak tartják hozzátenni, hogy Magyarország területén - ahogy azt a békekonferencia meghatározta - mindenfajta külföldi megszállás megszűnik, amint a szövetségesközi főparancsnokság úgy ítéli meg, hogy az ország a fegyverszünet előírásait kielégítő módon végrehajtotta."

levéltári jelzet: AD. Europe 1918-40. Hongrie vol. 45, ff. 170-171.

FRANCHET D'ESPEREY, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA DE LOBIT TÁBORNOKNAK , A MAGYARORSZÁGI FRANCIA HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 487

iratszám:179

irat típusa: 8493/3. sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Konstantinápoly,

keltezési idő: 1919. július 26.

(Válasz a 1185/2. sz. táviratra[420])

I - Párizs érdeklődött a szerbeknél és a románoknál, hogy milyen erőket tudnának csatasorba állítani abban az esetben, ha a Budapest elleni támadást elhatározzák.

II - Másfelől Párizs közölte, hogy egy Budapest elleni esetleges támadásban a magyarországi francia hadsereg részt fog venni.

III -A fölvonulásra vonatkozóan mindeddig végrehajtási, de még előkészítési parancs sem érkezett.

levéltári jelzet: AG.20N525 c/102. d/2.

BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 488

iratszám:180

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 26.

Elnök úr!

Bátorkodom levelemhez mellékelni annak a tiltakozásnak a szövegét, amelyet a csehszlovák kormány volt kénytelen a budapesti bolsevik korányhoz eljuttatni. A csehszlovák kormány kénytelen a legerélyesebben tiltakozni a magyar csapatok visszavonásakor megkötött fegyverszüneti egyezmény előírásainak megsértése ellen. A magyar kormány nyilvánvalóan megsérti a nemzetközi jogot, amikor bombázza a csehszlovák városokat, és repülőgépről leszórt röpiratok valamint országunk területére küldött ügynökök révén forradalmat szít országunkban. Magától értetődő, hogy a jelenlegi közép-európai helyzetben egyik kormány sem tűrhet el effajta, a nemzetközi jog alapelveivel ellentétes üzelmeket.

Ezenkívül bátorkodom a csehszlovák kormány nevében a békekonferencia figyelmét fölhívni, hogy a csehszlovák kormányt fölöttébb nyugtalanítja az a helyzet, ami a románoknak a bolsevik erőkkel szembeni esetleges veresége következtében állhat elő. Mindenekelőtt attól tartunk, hogy a bolsevikok a románok leverése után ismét ellenünk fordulhatnak, hogy nehézségeket okozzanak Szlovákiában.

Még igen jól emlékszünk arra, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültünk a szlovákiai magyar invázió idején, valamint arra is, hogy természetes szövetségeseink nem siettek segítségünkre. Pillanatnyilag a románok ugyanolyan helyzetben vannak, mint mi néhány héttel ezelőtt. Tisztában vagyunk a helyzet nehézségével, ám a békekonferencia határozatait tiszteletben tartva kénytelenek vagyunk fölhívni a helyzetre a békekonferencia figyelmét, arra kérve, vegye figyelembe azt, hogy a románok vereségével nagy veszedelembe jutunk, és hogy tűrhetetlen, hogy a bolsevikoknak hol ezt, hol azt a szomszédját olyan csapatok zaklassák, amelyeknek puszta fönnállása ellentétes a békekonferencia határozataival.

A prágai kormány kérésének eleget téve közlöm önnel, hogy amennyiben a jelenlegi helyzet nem változik, és a magyarok - megszegve a fegyverszünet előírásait - folytatják mesterkedéseiket országunk területén, kénytelenek leszünk a békekonferenciától azt kérni, tegye lehetővé, hogy fegyverrel kényszerítsük ki országhatáraink tiszteletben tartását valamint azt, szükség esetén nyújtson segítséget a románoknak a betolakodó ellenség visszaszorítására.

Kérem Elnök urat, fogadja legőszintébb nagyrabecsülésem kifejezését!

levéltári jelzet: AG.4N51 d/1.

ALLIZÉ BÉCSI FRANCIA KÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 491

iratszám:181

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Bécs,

keltezési idő: 1919. július 28.

Válaszul július 26-i táviratára.[421]

Az angol[422] és az olasz[423] képviselet vezetője bíznak Böhmben (Boehm), és úgy vélik, képes megdönteni Kun Béla kormányát.

Ami engem illet, nekem semmi bizalmam nincs Böhmben, sem a támogatására hajlandóságot mutató többi magyarban. A tanácskormány minden esetben tárgyalni próbált az antanttal, amikor nehézségei támadtak.

Mindamellett semmit sem kockáztatunk, ha megadjuk Böhmnek a kért biztosítékokat arra az esetre, ha jóhiszeműnek bizonyulna és sikerrel járna.

Véleményem szerint minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy békés úton próbáljuk a magyar válságot megoldani. Másfelől egy Böhm vezetése alatt álló kormányzat minden bizonnyal kisebb ellenállást tanúsítana békeföltételeinkkel szemben, mint a szegedihez hasonló ellenforradalmi és nemzeti kormány.

levéltári jelzet: AG.7N7

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A SZÖVETSÉGES KELETI HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 492

iratszám:182[424]

irat típusa: 7.222 BS/3. sz. távirat. Titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 28.

Először. - Kormány döntött leszerelés meggyorsításáról. Befejezés határideje Franciaországban október negyedike. Stop. - Legutolsó leszerelhető egységek behajózása keleten tehát legkésőbb szeptember 10-ig végrehajtandó.

Másodszor. - Másfelől, mivel a honi és a különböző frontokon föllépő igények kielégítésére egyedül a 18-as és 19-es korosztály áll rendelkezésre, Franciaországnak továbbiakban nem áll módjában a jelenleg keleten állomásozó állományok létszámának föltöltése. Stop. Egyébként ezek megerősítésére jelenleg fölkészített egységek nem fognak időben megérkezni, hogy pótolják a leszerelés következtében előállott létszámhiányt. Stop. Jövőben több jelentősebb erősítést nem küldünk keletre, eltekintve 13.037 1/11. sz. július 21-i táviratomban[425] jelzett négy francia zászlóaljtól, amelyek legkésőbb augusztus 15-ig behajóznak konstantinápolyi úticéllal.

Harmadszor. - Következésképpen végrehajtandó jelenlegi állapot fölszámolása valamint megszálló egységek e célból ön rendelkezése alatt maradó nem leszerelhető elemekből történő késedelem nélküli újjászervezése.

Negyedszer. - E megszálló egységek föladata a következőkre terjed majd ki:

a) Törökország európai részén a Dardanellák felügyelete és a Konstantinápoly körzetében végzendő rendfenntartás.

b) Bulgáriában a Szófia-Plovdiv (Philippopolisz /Philipopolli/)-Edirne (Adrianopolisz /Andrinople/) valamint a Xánthi-Kuleli-Burgasz vasútvonalak biztosítása.

Ötödször. - Ennek következtében:

a) A magyarországi francia hadsereg megbízatása ezennel lejárt. Stop. E hadsereget, a frontról fokozatosan történő kivonását követően, Újvidék (Neusatz) körzetébe kell irányítani, ahol egyidejűleg kerül sor föloszlatására, valamint a nem leszerelhető és a leszerelhető állomány szétválasztására, illetve ez utóbbiak Franciaországba szállítására Zágrábon (Agram) keresztül.

b) A leszerelés és az újjászervezés a keleti hadsereg egyéb egységeinél alkalmazott módon történik.

c) A megszálló csapatok összetételét a rendelkezésre álló állomány valamint a végrehajtandó föladatok függvényében ön tartozik meghatározni.

Hatodszor. - A leszerelhető állomány hazaszállítására, hasonlóképpen a szükségleteit meghaladó fölszerelés, lovak stb... fölszámolására vonatkozó utasításokat a 4. és az 1. iroda pecsétjével lezárt küldeményben fogja megkapni.

Hetedszer. - Kérem, sürgősen számoljon azon tervezetről, melyet jelen táviratba foglalt utasítások végrehajtása céljából készíteni fog, és tegyen elfogadható javaslatokat a fölöslegessé váló állományra és szolgálatokra vonatkozóan.

levéltári jelzet: AG.4N53 c/57. d/1.

BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER FOCH MARSALLNAK, A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 493

iratszám:183

irat típusa: 7946. sz. levél.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. július 31.

Marsall úr!

Bátorkodom jelen levelemmel zavarni, melyben a magyar kérdés pillanatnyi állapotával kapcsolatos némely észrevételemet kívánom megosztani önnel.

Ez idő szerint a csehszlovák kormányra rendkívüli nehézségek hárulnak. Arra kényszerül, hogy a magyar fronton több mint 250 000 katonát tartson fegyverbe - ami milliókat emészt föl, továbbá hogy köztársaságunk egész lakosságát bizonytalanságban és nyugtalanságban hagyja, miközben képtelen arra, hogy beindítsa az országban a normális gazdasági életet.

Ez az állapot semmiképpen sem folytatódhat tovább: mindenféleképpen végre kell hajtani Magyarország teljes leszerelését, és meg kell fosztani a magyarokat lőszergyáraiktól. Ezért fordulok önhöz és tudomására hozom, hogy amennyiben rövid időn belül nem végeznek a jelenlegi magyar rendszerrel, és így arra ítélnek bennünket, hogy továbbra is állandó bizonytalanságban éljünk, arra fogunk kényszerülni, hogy saját magunk hozzuk meg a szükséges döntéseket, és román barátainkkal egyetértésben megszabadítsuk magunkat a fenyegető veszélytől, és mi magunk fegyverezzük le Magyarországot.

Arra kértem a prágai kormányt, legyen türelemmel a békekonferencia döntéséig. Végtelenül hálás lennék önnek, ha föltárná a békekonferencia előtt nyomasztó helyzetünket, és megpróbálná elérni, hogy a konferencia végleges döntést hozzon a magyar kérdésben. Számunkra alapvető fontosságú, hogy akár politikai tárgyalások révén, akár fegyveres erő bevetésével Magyarországon elérjék:

1. a magyar hadsereg lefegyverzését,

2. a lőszergyáraknak egy, a szövetséges kormányok által fölállított fegyveres erő által végrehajtandó megszállását,

3. egy kisebb helyőrség fölállítását Budapesten, amely egy szövetséges bizottsággal az élén fönntartaná a rendet és azon nyomban hozzálátna ahhoz, hogy kötelezze a magyarokat a békekonferencia által kidolgozott - már ismert - békeföltételek elfogadására és kényszerítse őket a szomszédos államok rendjének tiszteletben tartására.

Ezenfölül még arra is szükségünk lenne, hogy e szövetséges bizottság mellé képviselőt küldhessünk, aki a szövetséges képviselők előtt, illetve a magyarokkal szemben védhetné országunk érdekeit és aki egyúttal - tekintve, hogy Magyarország politikai és gazdasági viszonyait jobban ismeri - a szövetséges képviselők tanácsadójaként is működne. E bizottságnak különösképpen arra kellene figyelmet fordítania, hogy a bolsevik Magyarország ne avatkozhasson be többé szomszédainak belügyeibe, és ne hirdethesse a bolsevizmust országunkban. Továbbá azokkal a kérdésekkel is foglalkoznia kellene, melyekben érdekeinket sérelem érte, és elsősorban azon kellene munkálkodnia, hogy visszakapjuk azt a vasúti anyagot, amit a magyarok tőlünk Szlovákiában elloptak.

Mindenesetre az alapvető kérdések az alábbiak lennének:

a magyar hadsereg lefegyverzése,

a rend helyreállítása,

a lőszergyárak elfoglalása

és a békekonferencia által meghatározott békeföltételek Magyarországra kényszerítése.

Úgy hiszem, Marsall úr, ha nem kényszerítjük a magyarokat e föltételek elfogadására, akkor soha nem lesz béke Közép-Európában; Magyarország egyedül nem képes békét teremteni. Másfelől nem maradhatunk állandóan abban az állapotban, amelyről beszéltem önnek, és akár politikai közbelépés, akár katonai beavatkozás révén biztosítékot kell hogy kapjunk; de e közbelépés vagy beavatkozás mindenképpen meg kell hogy történjék, mégpedig hatékony módon.

Nos, Marsall úr, ez az, amit elmondhatok önnek a jelenlegi magyarországi helyzettel, illetve a csehszlovák kormány véleményével kapcsolatban.

Semmi olyasmit nem szeretnénk tenni, ami nem találkozik a békekonferencia egyetértésével, azonban helyzetünkben - amelybe a magyar ügyekkel kapcsolatos bizonytalankodás juttatott bennünket - olyan mértékű erkölcsi és anyagi kárt szenvedünk, hogy presztízsünk és becsületünk végül azt fogja parancsolni, hogy egyedül lépjünk föl ellenségeinkkel szemben.

Kérem Marsall urat, fogadja legőszintébb nagyrabecsülésem kifejezését.

levéltári jelzet: AG.6N75 Hongrie

CLEMENCEAU BERTHELOT TÁBORNOKNAK, STRASBOURG KATONAI KORMÁNYZÓJÁNAK

iratszám:184[426]

irat típusa: 1854 S.A.E.-2/11. sz. irat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1923. augusztus 6.

1923. június 20-án kelt 641/2. sz. levelében, amelynek mellékelten megküldöm másolatát,[427] Foch marsall eljuttatott hozzám egy, a trianoni szerződés alkalmazására vonatkozó iratcsomót, amelyben egyebek között az 1918 novembere és 1919 júniusa között Erdélyben történt események általa készített összefoglalása is megtalálható.

Foch marsall azt szeretné, ha ön történelmi visszapillantásának néhány pontját illetően véleményt nyilvánítana.

Franchet d'Esperey - aki szintén tanulmányozta ezen iratokat - 1923. július 31-én kelt 99/2. sz., mellékelten megküldött levelében[428] fejtette ki álláspontját.

Van szerencsém a szóban forgó iratcsomót Önnek betekintésre megküldeni arra kérve, bocsássa rendelkezésemre a szükséges részleteket, hogy eleget tehessünk Foch marsall kívánságának.

MELLÉKLET

FOCH TÁBORNOK JELENTÉSE

irat típusa: 641/2. sz. irat

keltezési idő: 1923. június 20.

AZ 1918-1919. ÉVI ERDÉLYI ESEMÉNYEK

I. A Magyarországgal aláírt fegyverszünet

Az 1918. november 3-án Diaz tábornok által az antant nevében Ausztria-Magyarországgal megkötött fegyverszünet teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a balkáni frontot. Szükséges volt tehát kiegészítése egy olyan egyezménnyel, amely szabályozta az osztrák-magyar hadsereg és a vele szintén szemben álló szövetséges keleti hadseregek közötti ellenségeskedés megszüntetését.

Egyébként ugyanezen a napon, azaz november 3-án a szövetséges keleti hadsereg előőrseinél magyar meghatalmazott képviselők jelentek meg, akik közölték, hogy Ausztria-Magyarország nincs többé, ezért a magyar kormány saját maga kíván fegyverszünetet kötni.

Franchet d'Esperey tábornok jelentést tett a kormánynak a ténylegesen fönnálló magyar kormányzat javaslatáról, és a miniszterelnök november 8-án kelt 376/H.R. sz. táviratában[429] fölhatalmazást kapott arra, hogy ezen kormánnyal Magyarországra nézve a fegyverszünet katonai föltételeiről megállapodást kössön.

A tábornok november 13-án Belgrádban a magyar megbízottakkal katonai egyezményt[430] írt alá, amely lényegét tekintve a Villa Giustiban megkötött fegyverszünet Magyarországra való alkalmazása volt.

Ez az egyezmény többek között előírta:

I. cikkely. A Nagy-Szamos felső folyása-Beszterce-Marosvásárhely-a Maros völgye a Tiszával való összefolyásáig-Szabadka-Baja-Pécs-és a Dráva folyása mentén húzódó demarkációs vonal kijelölését. (Lásd a mellékelt térképet.)[431]

II. cikkely. A magyar hadsereg leszerelését a rendfenntartáshoz szükséges 6 gyalogos- és 210vashadosztály kivételével.

III. cikkely. A szövetséges erők állandó megszállási jogát minden, a szövetséges hadseregek főparancsnoka által meghatározandó helységre és stratégiai pontra. A szövetséges csapatok jogát Magyarország egész területén való áthaladásra és állomásozásra.

A demarkációs vonal kijelölése kizárólag a keleti szövetséges hadseregek katonai szükségleteinek megfelelően történt, tekintet nélkül Románia területi igényeire, amelyre az 1916. évi szövetségi szerződés följogosította, és amely szerződésről Franchet d'Esperey tábornoknak nem volt tudomása.

Egyébként ez a Románia nélkül megkötött katonai egyezmény ezen államot semmire nem kötelezte.

II. A Berthelot tábornoknak adott eredeti utasítások

Franchet d'Esperey tábornok november 4-én kelt 5.722/3. sz. táviratában terjeszti hadműveleti tervét a hadügyminisztérium elé. Ebben többek között[432] javasolja

... a Berthelot-hadsereg igénybevételét a német erők Romániából történő kiverésére, a szabad dunai hajózás biztosítását és Erdély stratégiai megszállását az újra fölállított román hadsereggel.

E javaslatokat a november 6-án kelt 14.041 BS/3. sz. távirat[433] jóváhagyta. November 21-én a hadügyminiszter újabb utasításokat küld Franchet d'Esperey tábornoknak, amelyek következőkről rendelkeznek (14.476 BS/3. sz. távirat[434]):

1. ...

2. Franchet d'Esperey tábornok a Dunától délre, Berthelot tábornok attól északra ténykedik. .

3. A romániai, erdélyi és dél-oroszországi hadműveleteket Berthelot tábornok irányítja.

III. Beszámoló az eseményekről (1919. február közepéig)

A román hadsereg november végén átlépi a Kárpátokat, és benyomul Erdélybe

"azon szent joga alapján, hogy ott a szabadságot biztosítsa" (Presan tábornok parancsa, amit ismertetett Vix alezredessel, a fegyverszünet végrehajtását ellenőrző budapesti francia képviselővel, aki továbbította azt Henrys tábornoknak, a keleti francia hadsereg parancsnokának).[435]

Henrys tábornok (december 9-én kelt 261/2B sz:[436] és december 12-én kelt 332/2B sz. táviratában[437]) utasítja Vix alezredest, hozza a magyar kormány tudomására, hogy a fegyverszünet "hallgatólagosan rendelkezett Erdély román megszállásáról, mivel Románia az antanthoz tartozónak tekintendő".

Ám Franchet d'Esperey tábornok - előre látva a szerb és a román területi követelések közötti összeütközést - december 5-i 12.926/CH sz. sürgönyében[438] arra kéri a hadügyminisztériumot, jelölje ki Arad vidéke és a Duna között a tervezett két megszállási övezet határát. December 13-án a 15.161 BS/3. sz. táviratban[439] azt a választ kapja, hogy a rend fönntartása, valamint a viták elkerülése érdekében az Orsova, Lippa, Apátfalva, Pancsova négyszöget francia csapatok szállják meg, minden más erő kizárásával.

December 12-én a Bukarestben tartózkodó' Franchet d'Esperey tábornok (6500/3. sz. utasításában)[440] meghatározza a Berthelot tábornoknak juttatott hadműveleti területet, amely Dél-Oroszországot, Romániát, Erdélyt és a Bánságot foglalja magában. Az utasítás kimondja, hogy a Bánságba nem vezényelhetnek román csapatokat.

Két nappal később (december 14-én) Berthelot tábornok 139/3 sz. sürgönyében[441] arról értesíti Párizst és Szalonikit, hogy "Erdélyben magyar ügynökök valódi agent provocateur-ként bujtogatnak, és gerjesztik a bolsevizmust azért, hogy előrenyomulásunkat megakadályozzák vagy legalábbis Igazolják. Mivel Magyarország és Erdély határán több tüntetésre és zavargásra került sor, a tábornok engedélyezte a 'román főparancsnokságnak, hogy a román csapatok - addig is, ameddig a mieink fölváltják őket - átlépjék a fegyverszüneti egyezményben meghatározott vonalat, és megszállják Máramarossziget, Nagybánya, Szatmárnémeti, Nagykároly, Dés, Nagyvárad, Arad városokat. Egyébként úgy véli, hogy a fegyverszüneti egyezmény szellemének megfelelően jár el, hiszen az lehetőséget ad a stratégiai pontok megszállására."

December 16-án Berthelot tábornok 146/3. sz. táviratában[442] kéri Vix alezredest: "annak érdekében, hogy a magyar és a román csapatok között minden súrlódást elkerüljenek, utasítsa a magyar erőket" Kolozsvár kiürítésére, mivel ezt a várost parancsára - mint stratégiai pontot - "addig is, amíg francia csapatokat tud odaküldeni", román csapatok szállják meg. Ám időközben a román főhadiszállás már tájékoztatta Vix alezredest a román hadmozdulatról, ő pedig az értesülést elöljárójának, Henrys tábornoknak továbbította, aki december 16-án kelt 469/2B sz. sürgönyében[443] kérte Franchet d'Esperey tábornokot, hogy "haladéktalanul ismertesse az időközben esetleg meghozott újabb döntéseket, azok indokait, célját és föltételeit".

December 18-án 152/3. sz. táviratában[444] Berthelot tábornok arról tájékoztatta Henrys tábornokot, hogy "tekintettel az Erdély északi és nyugati felében szüntelenül megnyilvánuló zavargásokra, valamint megszüntetésük érdekében úgy határozott, hogy Máramarossziget, Nagybánya, Szatmárnémeti, Nagykároly, Dés, Nagyvárad és Arad stratégiai pontokat román csapatok szállják meg. Mindazonáltal - tekintettel a Mackensen-féle csapatok internálásának nehézségei és a Maros mentén fölsorakozott magyar csapatok jelenléte következtében előállott új helyzetre - utasította a románokat, hogy ideiglenes jelleggel álljanak meg az eredeti demarkációs vonalon, és kerüljenek minden véres összetűzést a magyarokkal. Az azonban szükséges, hogy a románok az említett stratégiai pontokat megszállják, ahol a későbbiek során különben is francia csapatok váltják majd föl őket."

Ugyanaznap, 51I/2B sz. táviratában[445] Henrys tábornok beszámol d'Esperey tábornoknak az eseményekről és a következőket fűzi hozzá: "Berthelot tábornok ezen döntése szöges ellentétben áll a november 13-i egyezmény Ill. cikkelyévei, amely önnek tartja fönn a jogot a megszállandó stratégiai pontok meghatározására. Úgy tűnik, a döntés az ön és a francia kormány szándékainak is ellentmond, figyelembe véve az ön által kiadott parancsot, ami megtiltotta a belépést Magyarország területére. Következésképpen arra kérem, hogy késedelem nélkül állítsa le Berthelot tábornok hadmozdulatát, vagy adjon ki nekem új parancsokat, megjelölve azok indokait, célját és föltételeit."

December 20-án - válaszul Berthelot tábornok 139/3. sz. sürgönyére[446] (lásd föntebb) - a hadügyminiszter 15.412 BS/3. sz. táviratában[447] leszögezi, hogy "Berthelot tábornok minden, a Magyarországgal megkötött fegyverszünet alkalmazásával kapcsolatos intézkedésre vonatkozó javaslatát köteles előzetesen a fegyverszünet alkalmazásával egyedül megbízott szövetséges hadseregek főparancsnoka elé terjeszteni. Ami a Magyarországon és a Bánságban található vitatott pontokat illeti, azokat d'Esperey tábornok parancsára az ő vezénylete alá tartozó francia csapatok fogják megszállni."

D'Esperey tábornok a Berthelot tábornoknak föladott és tájékoztatásul Henrys tábornoknak is megküldött távirathoz a következőket teszi hozzá (december 23-án kelt 6382/3. sz. távirat[448]):

,,1. Kérem e táviratban foglalt utasításokról budapesti megbízottunkat tájékoztatni.

2. Ezen utasítások következtében a 6500/3. sz. jegyzék teljes mértékben érvényét veszti. A Bánságba tervezett hadműveletekre nem kerül sor...

3. Kérem a jövőben minden, a Magyarországgal aláírt fegyverszünet alkalmazására vonatkozó javaslatot hozzám jóváhagyás végett benyújtani, azért, hogy Vix alezredes közreműködésével hatást fejthessek ki a budapesti kormányra. Ezért kérem, tájékoztassanak a jelenleg a fegyverszüneti egyezményben megállapított demarkációs vonalon túl tartózkodó román csapatok elhelyezkedéséről, valamint a rájuk vonatkozó egyéb adatokról, és újabb rendelkezésig függesszék föl a csapatok e vonal mögé való küldését."

Ezenkívül a Henrys tábornok különböző kérdéseit megválaszoló Franchet d'Esperey tábornok még ugyanaznap a következőket sürgönyözte neki (5384/3. sz. távirat[449]):

,,1. Berthelot tábornok önálló hadműveleti területe jelenleg Romániát, Erdélyt,

Dél-Oroszországot foglalja magában.

2. Ennek ellenére Párizsban úgy döntöttek, hogy Berthelot tábornok minden - a Magyarországgal aláírt fegyverszünet alkalmazásával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó - javaslata előzetesen a fegyverszünet alkalmazásával egyedül megbízott szöv. hads.-ek főparancsnoka elé terjesztendő.

3. E rendelkezéseket abban a reményben továbbítom Berthelot tábornoknak, hogy ily módon jövőben elkerülhetjük az elhamarkodott és egymásnak ellentmondó intézkedéseket, melyekről ön beszámolt. Budapesti bizottság tehát továbbra is teljes mértékben nekem van alárendelve, és parancsot csakis tőlem vagy Öntől - akit fegyverszünet alkalmazására kijelöltem - fogadhat el."

Mivel e különböző parancsok elegendőnek tűnnek a kérdés rendezésére, Franchet d'Esperey tábornok megkérdezi Berthelot tábornokot,' hogy ilyen körülmények között még mindig szándékában áll-e tervezett erdélyi és szerbiai útját lebonyolítani. Berthelot tábornok december 24-én (179/3. sz. táviratában)[450] azt válaszolja, hogy fönntartja eredeti elhatározását, hiszen "utazásának egyetlen célja, hogy a helyszínen ítélje meg a helyzetet, mindkét felet - a magyarokat és az erdélyieket is - meghallgassa, és megolajozza az akadozó gépezetet". Arról is tájékoztatást ad, hogy "a legelöl lévő román csapatok jelenleg a Pioko(?)-Gyulafehérvár-Felvinc-Beszterce vonalon állnak".

Egyébként ugyanaznap írja Presan tábornoknak a 181/3. sz. levelet:[451] "Van szerencsém tájékoztatni, Franchet d'Esperey tábornok arra kér, hozzam tudomására, hogy a Maroson átkelt román csapatok újabb intézkedésig nem folytathatják előrenyomulásukat, és a csapatok e vonal mögé küldését is föl kellene függeszteni."

Berthelot tábornok Belgrádba utazik, ahol találkozik Henrys tábornokkal, majd Aradra megy, ahol az ottani románok arra használják föl jelenlétét, hogy a Romániával való egyesülés mellett tüntessenek, végül Kolozsvárra érkezik, ahol találkozik Apáthy magyar főkormánybiztossal. Magához kéreti Negulcea tábornokot, az erdélyi román csapatok parancsnokát, és a két tisztségviselővel megállapodásra jut abban, hogy megegyezést írnak alá, amely a lehető legvilágosabban meghatározza a magyarok és a románok kölcsönös tennivalóit.[452]

- A) A román hadsereg különböző stratégiai pontokat száll meg a november 13-i katonai egyezményben meghatározott, valamint a Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonal között, e városokat is beleértve. Az ekképpen körülhatárolt övezetet a magyar reguláris hadsereg és a csendőrség kiüríti. A városi rendőrök helyükön maradnak. A magyar katonai raktárakat, hadianyag-tárolókat és katonai épületeket zár alá veszik. A polgári közigazgatás az egész területen folytatja működését.

- B) Föntebb leírt vonaltól nyugatra 15 kilométer széles semleges sávot hoznak létre. Ezen belül a magyar falvakban a magyar csendőrség,. a, román falvakban a román rendőrség tartja fönn a rendet.

- C) A román hadsereg által megszállt, valamint a semleges övezetben a nemzetőröket lefegyverzik.

- D) A kereskedelemre nézve: a románok által megszállt övezetből mindenféle, Magyarországra irányuló kivitel tilos; a Magyarországról a románok által megszállt övezetbe irányuló behozatal engedélyezett. A vasúti gördülőanyag forgalma a kérdéses övezet és Magyarország között azzal a föltétellel engedélyezett, hogy az említett övezetben a vasúti kocsik száma nem csökken.

Az egyezmény csupán a ténylegesen fönnálló helyzetet ismerte el, amit a román hatóságok teremtettek azzal, hogy a szóban forgó övezetbe megérkezve késedelem nélkül birtokba vették a vasutat, rátették a kezüket az anyagi javakra, és követelték a magyar katonai hatóságok kivonulását. Egyébként mindeme eljárás szöges ellentétben állt a november 13-i egyezmény alapelveivel, melyek a demarkációs vonalon túl csak a stratégiai pontok megszállásáról határoznak.

Azonkívül semmi nyoma sincs, hogy Berthelot tábornok a megegyezésben foglaltakat az alanti, 217/3. sz. táviraton kívül más úton is Franchet d'Esperey tábornok eléterjesztette volna, ahogy azt számára a hadügyminiszter december 20-án kiadott rendelkezései egyértelműen előírták. (Lásd föntebb a 15.412 BS/3. sz. táviratot.[453])

Ám a Berthelot-Apáthy-féle megegyezésnek - annak ellenére, hogy szabályellenesen jött létre - előnyei is voltak. Reményt adott arra, hogy Erdélyben megszűnnek a zavargások, amelyek egész decemberben tartottak.

Legnagyobb sajnálatunkra ez nem következett be.

Berthelot tábornok Bukarestbe való visszaérkezését követően erdélyi útjáról a 217/3. sz. táviratban számol be Párizsnak és a Szöv. Hads.-ek főparancsnokának:

Erdélyben majdnem mindenütt egyre jobban eluralkodik az anarchia, és nagyon úgy látszik, hogy ezt a bolsevizmust maguk a magyar hatóságok idézik elő, miközben a románok ellen vádaskodnak... Tekintettel a körülményekre, úgy vélem, hogy Magyarország nyilvánvalóan megsértette a fegyverszünetet. Nem látom semmi akadályát, hogy a fegyverszüneti egyezményt fölmondjuk, és hagyjuk a román csapatokat a román etnikumú lakosság által lakott terület nyugati határáig előrenyomulni. A magyarok azt állítják, hogy a népesség nagyobb része magyar, ám ez csupán néhány városban igaz...

Egyébként beavatkozásunk a fegyverszünet szempontjából fölöttébb káros volt,

mivel az Erdélyi Román Nemzeti Tanács törekvéseivel szemben foglaltunk állást.

... Magyarországnak a fegyverszüneti egyezményben önkényesen meghatározott demarkációs vonal adott új reményeket.

Amennyiben nem engedjük meg, hogy a román csapatok tovább nyomuljanak előre nyugati irányban, akkor föltétlenül szükséges1'lek tartom, hogy Arad, Nagyvárad, Debrecen, Nagykároly, Szatmárnémeti helységeket francia katonaság szállja meg.

Ideiglenesen azt kértem, hogy a magyar kormánynak a fiatal korosztályok mozgósítására, valamint a pénz és az élelmiszerkészletek nyugatra történő szállítására vonatkozó határozatát vonják vissza. Apáthy kolozsvári magyar főkormánybiztost fölszólítottam, hogy a magyar csapatokat a román csapatok vonalától mintegy 15 kilométerre vonják vissza.

Kértem, hogy fegyverezzék le a lakosságot, zárolják a fegyvereket és számolják föl a magyar nemzeti gárdákat. A Román Nemzeti Tanács beleegyezett a román nemzeti gárdák egyidejű lefegyverzésébe.

Végül azt kérem, kötelezzék Magyarországot annak a vasúti gördülőanyagnak pótlására, amit Romániából a Mackensen-féle hadsereg elszállítása alkalmával kivontak...

Elengedhetetlennek tartom, hogy a magyar kormányt e föltételek elfogadására hivatalos úton rákényszerítsük.

Jelenleg a legelöl lévő román csapatok a Nagybánya-Zsibá-Kolozsvár-Gyulafehérvár-Déva vonalon állnak; e pontok közül azok, amelyek a demarkációs vonalon kívül esnek, stratégiai pontnak tekintendők.

Kérem, közölje döntését."

Miután Henrys tábornok fölhívta Berthelot tábornok figyelmét azokra a konfliktusokra, amelyeket a románok erdélyi e1őrehyomulása kiválthat, Berthelot tábornok Bukarestbe való visszatértét követően a következőket válaszolta (169/2. sz. távirat):[454] "Az egyéb ként fölöttébb önkényes módon és az etnográfiai helyzet figyelembevétele nélkül kijelölt román megszállási övezetet nem csökkenteni, hanem növelni kellene. Az a véleményem, hogy a román csapatoknak ott kell maradniuk az e vonalon (Nagybánya-Zsibá-Kolozsvár) kívül eső stratégiai pontokon; azonkívül kértem Apáthy magyar kormányzó!, hogy a magyar csapatokat a románok által megszállt pontoktól legalább 15 kilométer távolságra tartsa."

Négy napra rá, január 9-én - miután Vix alezredes panaszt tett[455] amiatt, hogy Bukarest állítólag megtiltotta a Kolozsvárról Magyarország belsejébe irányuló kivitelt, és kérte az ezt elrendelő parancs visszavonását - Berthelot tábornok azt sürgönyözte Henrys tábornoknak (230/3. sz. távirat[456]): "hogy e parancsot én adtam az erdélyi kormányzótanács kérésére. Csakugyan tűrhetetlen, hogy Erdélyből az összes terményt Magyarország szippantsa föl, hogy mindent oda küldjenek. Következésképpen fönntartom e teljesen indokolt parancs érvényét. Egyébként 5-i táviratomban beszámoltam önnek Erdélyben tett utazásom eredményeiről, hogy teljesen tisztában legyen a helyzettel. "

Berthelot tábornok 217/3. sz. sürgönyére[457] válaszolva Franchet d'Esperey tábornok január 15-én a meglevő helyzet fönntartása mellett határozott (6.619/3. sz. távirat[458]), és a hadügyminiszter ugyanaznapi, 464 BS/3. sz. táviratában[459] hasonló értelemben nyilatkozott.

Eközben Erdélyben mind több incidensre kerül sor. A Zilah megszállására fölvonuló román csapatok Cigányinál magyar ellenállásba ütköznek, mindkét részről vannak halottak és sebesültek. Január 15-én a román hatóságok letartóztatják Apáthy magyar főkormánybiztost azzal a kettős váddal, hogy bolsevik propagandát folytat és rendelkezéseivel ő robbantotta ki a zilahi incidenst.

A magyar kormány a történtekről értesíti Vix alezredest, aki január 18-án a helyszínre küldi Ameil századost. Berthelot tábornok a maga részéről Patey tábornokra bízza a helyzet tanulmányozását Erdélyben.

Időközben Berthelot tábornok összekötőként Vix alezredes mellé Budapestre rendelte Mabilais parancsnokot. Ám mivel ez a tiszt több ízben is közvetlenül beavatkozik a fegyverszünettel kapcsolatos kérdésekbe, az erről párizsi útja során értesített Franchet d'Esperey tábornok január 19-én a következőket sürgönyzi Berthelot tábornoknak (613 BS/3. sz. távirat[460]): "Tiltakozom Mabilais parancsnok budapesti jelenléte és működése ellen. Egyedül én vagyok megbízva a magyarországi fegyverszünet alkalmazásával. Mabilais parancsnok nem több egyszerű összekötőnél. Általában véve fölszólítom, hogy szigorúan tartsa magát a 15.412 BS/3. sz. táviratban[461] közölt utasításokhoz Magyarországra és Dobrudzsára nézve, ahol ténykedése jelentős mértékben megzavarta bajtársai, Henrys és Chrétien működését, és olyan nehézségeket okoz, melyek sértik Franciaország érdekeit."

Január 21-én Berthelot tábornok arról számol be Párizsnak (273/3. sz. távirat[462]), hogy "az Erdélyi Nemzeti Tanácstói Vaida-Voevod úr a propaganda és a zavargások fölerősödését jelenti Erdélyből; sürgősen és nagyon határozottan kéri, hogy engedélyezzék a román csapatoknak a Magyarországból Erdélybe vezető vasutak belépési pontjainak, Aradnak, Nagyváradnak és Szatmárnémetinek mint stratégiai pontnak a megszállását" .

Egyébként a román csapatok anélkül, hogy megvárták volna ezt az engedélyt, már Zilahig, Csucsáig és Zámig nyomultak elő, a román hatóságok pedig hűségesküt követelnek a vasúti dolgozóktól, ami általános munkabeszüntetést indított el az ottani vonalon, és már meglehetősen sok tisztviselőt el is mozdítottak állásából. Számos összetűzésre került sor - egyebek mellett Csucsa környékén - a román és a magyar csapatok között.

Vizsgálódása során Ameil százados megkérdezte Apáthyt, hogy vajon kormányával egyetértésben cselekedett-e, amikor Berthelot tábornokkal egyezményt kötött. Apáthy igennel válaszolt. Vix alezredes a maga részéről Jankovich ezredeshez, a magyar fegyverszüneti bizottság elnökéhez fordult, hogy megtudja, Apáthy valóban a magyar kormánnyal egyetértésben cselekedett-e. Jankovich azt a választ adja, hogy a magyar kormány a teljhatalommal fölruházott Apáthy által megkötött egyezmény eredményeként előállott kész helyzettel találta magát szembe. A mindezekről Henrys tábornoknak beszámoló (január 23-án kelt, 415/2.8 sz.) táviratában[463] Vix alezredes megállapítja: "Ebből az következik, hogy az Apáthy-Berthelot-egyezményt a magyar kormány hallgatólagosan jóváhagyta. Tehát javaslom arról határozni, hogy a november 13-i katonai egyezményben kijelölt demarkációs vonal a Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonalra kerüljön. Berthelot tábornoknak pedig el kellene rendelnie az új demarkációs vonal jövőbeni szigorú tiszteletben tartását, ami egyben az e vonalon már átlépett román csapatok azonnali visszarendelésével járna."

"A javasolt megoldás eredményeképpen egy fölöttébb zavaros és napról napra bonyolultabbá váló kérdés válna valamivel világosabbá."

Franchet d'Esperey tábornok január 26-án közli döntését Henrys és Berthelot tábornokkal (6.731/3. sz. távirat[464]):

,,1. Stratégiai okokból jóváhagyom a Berthelot tábornok és Apáthy kormánybiztos által megkötött, Erdély román megszállását a Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonalig lehetővé tevő egyezményt.

2. A budapesti bizottság jóváhagyásomról értesítse a magyar kormányt, ugyanakkor a november 13-i fegyverszüneti egyezmény módosítása fölösleges.

3. Elrendelem Erdélyben mindenfajta román előrenyomulás beszüntetését; ami pedig az Erdélyi Nemzeti Tanács Berthelot tábornok közvetítésével hozzám érkezett, Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti megszállásának engedélyezésére irányuló kérését illeti, az engedélyt nem adtam meg."

Ezen határozatát Franchet d'Esperey tábornok január 28-i, 6.741/3. sz. táviratában[465] ismerteti a hadügyminiszterrel, aki egyébként ugyanaznapi, 897 BS/3. sz. sürgönyében[466] a következőképpen szabja meg d'Esperey tábornok, illetve Berthelot tábornok hatáskörét:

"Franchet d'Esperey tábornok gondoskodik a keleten folyó összes hadművelet összehangolásáról. Egyedül ő van megbízva a magyarországi és balkáni fegyverszünet alkalmazásával, következésképpen minden Magyarországot és Dobrudzsát érintő fegyverszüneti kérdés - tehát a román is - kezelése kötelező módon rajta keresztül történik. Berthelot tábornok továbbra is a román kormány és parancsnokság mellé van rendelve:...

Magyarországon és Erdélyben további intézkedésig semmi olyan cselekményre nem kerülhet sor, amely megváltoztathatna a mar kiadott rendelkezések következtében kialakult helyzetet és előre befolyásolná a békekonferencia hatáskörébe tartozó területi rendezést."

A miniszter egyébként ugyanezen a napon Berthelot tábornok 273/3. sz. táviratára[467] adott válaszában (903 BS/3. sz. távirat[468]) megerősíti korábbi rendelkezéseit, hozzátéve a következőket:

"Másrészről ami Aradot illeti, már leszögeztem, hogy ez a város a kizárólag francia csapatok által megszállandó övezetbe esik. Következésképpen jelenleg szó sem lehet arról, hogy Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti helységeket román csapatok szállják meg."

Erdélyben folytatott vizsgálatát követően Ameil százados úgy véli, hogy Apáthy felelőssége a bolsevik propagandát szolgáló röpiratok Erdélybe juttatásának ügyében igencsak kérdéses. A román csapatok Cigányinál történt fölbujtására, illetve az egyik vasútvonal megrongálás ára vonatkozó vádakat - úgy tűnik - nem tartották fönn Apáthy ellen.

Patey tábornok a maga részéről makacsul védelmezi a románokat, miközben Vix alezredest a magyar ügy pártfogásával vádolja. Ugyanakkor Charpy tábornok, Franchet d'Esperey vezérkari főnöke helyre teszi a dolgokat, és teljes mértékben elismeri Vix alezredes elfogultság nélkül kifejtett tevékenységét.

Különben február elejétől az incidensek tovább folytatódnak, mivel az uszítás mindkét részről egyre hangosabb. A románok Nagyvárad és Csucsa között jelentős magyar csapatösszevonásokról, valamit a román lakossággal szemben a magyarok által elkövetett kegyetlenkedésekről számolnak be. Vix alezredes a helyzet tanulmányozására újabb francia tisztet meneszt a helyszínre. Ez azt állapítja meg, hogy a helyi összetűzések felelőseit végeredményben lehetetlen kideríteni, és hogy kegyetlenkedéseket mindkét fél követett el.

Franchet d'Esperey tábornok február l4-i 6845/3. sz. táviratában[469] a következőképpen számol be a helyzetről:

,,1. Különböző helyről érkezett táviratok szerint Erdélyben feszült a helyzet románok és magyarok között.

2. Amint azt önnek január 28-án 6741/3. sz. táviratomban[470] jelentettem, a román megszállást Nagybánya-Kolozsvár-Déva vonalig engedélyeztem. Azonban a román csapatok folytatták az előrenyomulást és elérték a Máramarossziget-Zilah-Csucsa-Nagysebes-Zám vonalat. Előrenyomulásuk indokaként a románok a magyarok kegyetlenkedéseit és a bolsevik propagandát hozzák föl Erdély általuk meg nem szállt részében. Az 19l6-os szerződésben nekik átengedett területet akarják elfoglalni Arad-Nagyvárad-Szatmátnémeti vonalig. Tehát a román csapatok Erdélyben nem engedelmeskednek parancsaimnak; egyébként a Budapestre vezényelt Mabilais kapitánynak, Berthelot tábornok vezérkari tisztjének a tábornokhoz intézett egyik táviratából kitűnik: Erdély (valószínűleg az "Erdélyi Nemzeti Bizottság") és a román parancsnokság úgy véli, nem kell törődni a szövetségesekkel, hiszen az erdélyi kérdést, úgymond, megoldotta a gyulafehérvári nyilatkozat.

3. A magyarok bejelentették: erővel állnak ellen újabb román előrenyomulásnak, és 5000 főnyi, jó állapotban levő haderőt vontak össze Csucsa körzetében, ahol a románok és a magyarok közvetlen érintkezésben vannak.

4. Berthelot tábornok súlyosnak ítéli a helyzetet és ismételten kéri újabb demarkációs vonal kijelölését, valamint francia csapatok románok és magyarok közé történő összevonását.

5. Utasításait végrehajtva úgy vélem, a franciák meg kell hogy adják a kért engedélyt; különben úgy tűnik, a katonai helyzet súlyosságát a románok étvágya idézte elő, akik a fegyverszünetet szántszándékkal megsértik.

6. Mindamellett holnap Romániába, Erdélybe és Magyarországra küldöm vezérkari főnököm helyettesét, Trousson ezredest azért, hogy jobban tájékozódjam a helyzetről, és ön elé újabb átfogó határozatot terjeszthessek."

Ugyanezen a napon Vix alezredes jelentést küld Henrys tábornoknak "a románok erdélyi tevékenységéről"; ebben megállapítja, hogy amennyiben a helyzet jelen állapotban marad fönn, egyetlenegy szikra mindent lángra lobbanthat; egyedül a január végén javasolt megoldás segítségével - vagyis egy pontos demarkációs vonal kijelölésével, valamint attól nyugatra semleges övezet fölállításával - kerülhetők el a nagyon súlyos események.

Berthelot tábornok két másik (a február 20-i 392/3. és a február 25-i 423/3. sz.[471]) távirata tovább erősíti a pesszimista hangnemet, amikor beszámol a románok és magyarok között nap mint nap ismételten sorra kerülő incidensekről. A két sürgöny szerint Erdélyben a közhangulat annyira feszültté vált, hogy félő: a román kormány és a parancsnokság képtelen lesz lecsillapítani.

IV. Semleges övezet fölállítása

Ám időközben a kérdés a Legfelsőbb Tanács elé kerül; február l7-i ülésén[472] a román ügyek bizottsága 10 kilométer széles, a Szatmárnémeti-Nagyvárad-Arad vonaltól nyugatra eső semleges övezet fölállítását indítványozza.

Február 2l-i ülésén a Legfelsőbb Tanács úgy határoz, a kérdést a versailles-i Legfelsőbb Haditanács katonai képviselői elé utalja. Ez utóbbiak február 26-i tanácskozásukon jelentést készítenek, amelyben leszögezik, hogy: "Erdélyben a magyarok és a románok között minden magyar és román erőtől mentes semleges övezetet szükséges kialakítani, amelynek fontosabb pontjait szövetséges erők szállnák meg (körülbelül 2 zászlóalj néhány lovassal, vagy egy lovasezred) azzal a feladattal, hogy az övezetben tartsák fönn a rendet és nyugalmat, szükség esetén a szövetségesközi bizottságok segítségével, amelyeket elsősorban különböző igazgatási ellenőrző feladattal bíznának meg, tekintve, hogy ezen területek közigazgatása továbbra is a Magyarországgal megkötött fegyverszünetben előírt föltételeknek megfelelően történik." A katonai képviselők által javasolt határok nagyjából megegyeznek azokkal, amelyeket a román ügyek bizottsága ajánlott.

Február 20-án a Legfelsőbb Tanács elfogadja a katonai képviselők jelentését, kisebb változtatásokat eszközölve a semleges övezet határain. A végső változatot a mellékelt térkép ábrázolja.[473]

A döntést a miniszterelnök és hadügyminiszter 2.138 BS/3. sz. táviratában[474] közli a végrehajtással megbízott Franchet d'Esperey tábornokkal.

Franchet d'Esperey tábornok a 7026/3.[475] és a 7027/3.[476] sz. táviratban továbbítja Henrys és Berthelot tábornoknak a miniszter rendelkezéseit. Berthelot tábornok a március 7-i 488/3. sz. táviratban[477] igazolja a vételt és hozzáteszi: "A táviratban foglaltakat a román főparancsnokság tudomására hozom. A román csapatok helyzete a legutóbbi jelentések óta nem változott. Föl kívánom hívni figyelmét a magyar csapatok visszavonulására, ami véleményem szerint fokozott ellenőrzést kíván, mivel itteni általános meggyőződés szerint e műveletet erőszakos cselekmények, vérfürdő, fosztogatás stb. fogja kísérni. Presan tábornok nyomatékosan kéri, hogy a visszavonulást gyorsan hajtsák végre, és hogy a román csapatok 24 óra elteltével követhessék a magyarokat."

A szabadságát töltő Henrys tábornokot helyettesítő De Lobit tábornok a maga részéről utasítja Vix alezredest, hogy március 20-án közölje a Legfelsőbb Tanács határozatát a magyar kormánnyal.

A miniszterelnök és hadügyminiszter március 14-i 2664 BS/3. sz. sürgönyében[478] a következő utasításokkal látja el Franchet d'Esperey tábornokot:

"Tudomásomra jutott, hogy a román csapatok által megszállandó övezet kiürítése közben a magyarok visszaélésekre ragadtatják magukat a román lakosság ellen.

Foch marsall szerint román hadsereg számára a lehető leggyorsabb előrehaladást kell engedélyezni, és hadmozdulatok oly módon hajtandók végre, hogy magyar kiürítést azonnali román megszállás kövesse. Célszerű lenne a hadmozdulatok rendben történő végrehajtását ellenőrző, túlkapásokat megállapító, kárrendezésről gondoskodó vegyesbizottság fölállítása."

V. Későbbi incidensek

Berthelot tábornok március 20-án 538/3. sz. levelében[479] tájékoztatja Presan tábornokot, hogy a magyarországi francia hadsereg főparancsnoka[480] e napon a Legfelsőbb Tanács határozatát tartalmazó levelet juttat el gróf Károlyinak.

A magyaroknak március 23-tói számítva 10 napot engedélyeznek arra, hogy visszavonuljanak a számukra meghatározott új vonalra; a visszavonás befejeztével megkezdődhet a román előrenyomulás.

A helyben maradt magyar hadianyag nem tekintendő hadizsákmánynak, továbbra is a magyarok tulajdonát képezi, akik elszállíthatják, tehát a románok előrehaladtéval szükséges ezen anyag leltárba vételéről és őrzéséről gondoskodni; az egyéb anyagokat illetően a magyarok parancsot kaptak ezek helyben hagyására; tehát leltárba vételükről, valamint őrzésükről szükséges gondoskodni. Ezen anyagok további sorsáról egy Gondrecourt tábornok elnökletével fölállítandó - francia-román-magyar bizottság határoz.

Március 21-én[481] Vix alezredes átadja De Lobit tábornok levelét gróf Károlyinak, aki kijelenti, hogy nem áll módjában sem a határozatot tudomásul venni, sem annak végrehajtásáról gondoskodni, benyújtja lemondását és átadja a hatalmat a proletariátusnak.

Kun Béla irányításával kommunista kormány veszi át a hatalmat és általános mozgósítást rendel el.

Ebben a helyzetben a román vezérkar helyben való védekezésre készül föl, és elrendeli a csapatoknak, hogy minden provokációt kerüljenek.

Ettől kezdve mind több incidensre kerül sor. Március 27-én a (Zilahtól keletre fekvő) Győrtelek falut támadó magyarokat visszaverik, a magyar tüzérség a környék számos települését lövi.

Másnap újabb támadás Aghisenitől délre, újabb tüzérségi tűz több falu ellen.

Március 27-én[482] Vix alezredes missziója elhagyja Budapestet, a városban állomásozó francia csapatokat bekerítik, majd szabadon engedik.

Április elején a Legfelsőbb Tanács úgy határoz, Magyarországra küldi Smuts tábornokot, hogy magyarázza meg a magyar kormánynak: a semleges övezetet kizárólag a vérontás megakadályozása céljából létesítették, annak legcsekélyebb szándéka nélkül, hogy az esetleges Magyarország és Románia közötti határrendezésnek elébe menjenek.

A miniszterelnök és hadügyminiszter április 2-án 3.333 BS/3. sz. táviratában[483] tájékoztatja e döntésről Franchet d'Esperey tábornokot, és pontosan meghatározza Smuts tábornok magyarországi útjának céljait. Ezek:

"a) a Villa Giustiban aláírt fegyverszünet (november 3.)

b) a november 13-i katonai egyezmény

c) a Legfelsőbb Tanács erdélyi semleges övezet fölállítását célzó intézkedése általános végrehajtásának vizsgálata.

Fölszólítom a tábornokokat, tartsanak be minden olyan rendelkezést, amit Smuts tábornok a semleges övezeten belül hozandó intézkedésekre vagy a szövetséges csapatok megszállási módszerére nézve esetleg kiad."

Április 4-én 616/3. sz. táviratában[484] Berthelot tábornok a következőket írja a román főhadiszállásnak: "A magyarországi francia hadsereg főparancsnoka arra kér, szólítsam föl önöket: jelen pillanatban mindenféle csapatmozdulatot kerüljenek Erdélyben. A helyzet igen kényes, azonban különösebb nehézség nélkül rendbe jön, hacsak nem terheljük fölöslegesen zavaró tényezőkkel."

Április 9-én a miniszterelnök és hadügyminiszter 3568/BS/3. sz. alatt[485] a következőket sürgönyzi d'Esperey tábornoknak: "Pellé tábornok április 7-i táviratában arról értesített, hogy ön április 10-re támadó hadműveletet határozott el Magyarország ellen, amihez a tábornok segítségét kéri. Vajon miféle hadművelet ez, amit nekem soha nem terjesztett be, és ami ellentétben áll a március 29-i 3226.sz.[486] sürgönyben[487] közölt utasításaimmal, újabb rendelkezésig csak védelmi jellegű tevékenységet folytathat, és kizárólag a bolsevik előrenyomulás megakadályozása érdekében cselekedhet"

Április 8-án a Bukarestben tartózkodó d'Esperey tábornok arról tájékoztatja a miniszterelnököt, hogy Belgrádba utazik, ahol Smuts tábornokkal az antantutasítások végrehajtása érdekében hozandó intézkedésekről döntenek. Azt is hozzáteszi, hogy "elengedhetetlennek látszik egy gyors hadművelet Magyarország ellen, amit ultimátum előzne meg..., és hogy Smuts tábornok fölhatalmazása vagy a hadügyminiszter parancsa nélkül semminemű hadműveletbe nem kezd, de mindent előkészít, hogy az első parancsra beindulhassanak a dolgok, mert az antantnak okvetlenül meg kell mutatnia erejét az első olyan népnek, amely nem veti magát alá döntéseinek".

A miniszterelnök és hadügyminiszter április 9-én 3626 BS/3. sz. táviratában[488] válaszol: "Smuts tábornoktói, aki mindössze azt a feladatot kapta, hogy tájékozódjék, és akinek a hatásköre csak arra terjed ki, hogy szükség esetén a semleges irányvonalat kiigazítsa, ön semmiféle parancsot vagy utasítást nem kaphat"

Április 11-én 652/3. sz. táviratában[489] Berthelot tábornok arról számol be a hadügyminiszternek, hogy: "Az erdélyi kormányzótanács fölszólította a román kormányt, hogy nyújtson védelmet állampolgárainak az antant minden fölszólítása ellenére továbbra is fosztogató és gyilkoló magyar bandák ellen. A román kormányzat - a kormányzótanács fenyegetés ének hatására, miszerint föladja az erdélyi ügyek irányítását, valamint tekintettel a lakosság már-már anarchiával fenyegető elkeseredésére - úgy határozott, hogy megszállja a békekonferencia február 26-i döntése alapján számára kijelölt övezetet"

Április 13-án a magyarok megtámadják a román előőrsöket. Az erről a hadügyminiszternek jelentést tevő d'Esperey tábornok április 14-én a 3799 BS/3. sz. táviratban a következő választ kapja: "Ha a magyarok támadják a románokat, ezeknek minden joguk megvan, hogy visszavágjanak. Egyébként, mivel a békekonferencia február 26-i döntését nem módosította, ez esetben arra is joguk van, hogy végrehajtsák e határozatban számukra kijelölt övezet megszállását a semleges övezet keleti határáig. Ezért ténykedése során mindössze arra legyen gondja, hogy a jelenleg a francia és szerb hadsereg kezében lévő állásokat biztonságban megtartsa, és megakadályozva, hogy a román hadművelet indokolatlan méreteket öltsön, azt a román lakosság védelmére korlátozza."

E táviratot 16-án[490] Berthelot tábornok a román főhadiszállásra továbbítja.

A román csapatok azonnal megkezdik az előrenyomulást, április 20-án elérik

Avasfelsőfalut, Szatmárnémetit, Nagykárolyt, Nagyváradot és 28-án Tokaj térségében a Tisza bal partját.

Április 29-én[491] Berthelot tábornok a román főparancsnokság következő jegyzékét továbbítja: "Tisztelettel arra kérem, szíveskedjék az alábbiakról Foch marsallt tájékoztatni:

1. Rövid időn belül a magyar erőket teljesen visszavetjük a Tiszától nyugatra.

2. E hadművelet befejeztével erőink nagyobb részét Besszarábiába kell irányítani, ahol azonnali jelenlétükre égető szükség van.

3. Hogy ez az átcsoportosítás Románia katonai és politikai helyzetének veszélyeztetése nélkül mehessen végbe, a magyar fenyegetésnek egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Ezért el kell foglalni Budapestet, és teljesen le kell szerelni a magyar hadsereget.

4. Ez a hadművelet - a közelmúltban általunk végrehajtott támadás tanúsága szerint - jelen körülmények között nagyon könnyűnek ígérkezik, főleg akkor, ha késedelem nélkül, és a Magyarország körül található szövetséges csapatok egyidejű bevetésével valósul meg.

Mivel közös érdekünk, hogy minden figyelmünket, energiánkat, a rendelkezésre álló katonai erőket a keleti frontra a bolsevikok ellen összpontosítsuk, szükségesnek ítélem a Magyarország elleni közös hadműveletet.

5. A műveletben Románia 2 hadosztállyal tud részt venni. Ezeket a hadosztályokat a kitűzött cél teljes megvalósulásáig a hadműveletet irányító parancsnokság rendelkezésére bocsátja.

6. Amennyiben a szövetségesek a kérdésben nem hoznak döntést, a román csapatok a Tisza vonalán megállnak, ahonnét a legjobb körülmények között védhetik a román ügyet egy jövőbeni magyar agresszióval szemben. Aláírás: Presan."

Időközben a román csapatok minden fronton elérik a Tiszát, és a magyar parancsnokság követeket küld, hogy fegyverszünetet kössenek a románokkal. Május 6-án a tárgyalások zátonyra futnak, és a magyar bolsevikok erőiket a cseh-szlovákok ellen összpontosítják.

Május 11-én Foch marsall- miután megkapta a miniszterelnök és hadügyminiszter utasításait - 2467. sz. táviratában a következőket írja a Berthelot tábornokot Romániában helyettesítő Graziani tábornoknak: "Presan tábornoknak: Válaszul hozzám megküldött javaslataira és a szövetséges kormányok önnel már ismertetett álláspontjával összhangban közlöm, hogy pillanatnyilag nincs szó Budapest elleni hadműveletről.

A Tisza vonalának elfoglalása - azon hadműveletek eredményeképpen, melyek a román hadsereg becsületére válnak - megfelel közvetlen érdekeinknek, és azt is lehetővé teszi, hogy alkalomadtán előnyös helyzetből indítsunk másutt hadműveletet.

A román kormányzat szándéka szerint a Magyarország elleni támadás május 6-án folytatódott volna, és elrendelte a Budapest elleni fölvonulást, ám Presan tábornok ellenvetései eredményeképpen a hadműveletet elhalasztották. Így a román fronton július közepéig nincs semmi változás.

Június 7-én - azt követően, hogy a magyarok áttörték a cseh-szlovák frontot - a Legfelsőbb Tanács közbelép, és fölszólítja Kun Bélát az ellenségeskedés befejezésére, kijelentve: ellenkező esetben a szövetséges hatalmak a legvégsőbb eszközökhöz nyúlnak. Kun Béla válaszában késznek mutatkozik az ellenségeskedés befejezésére, és konferencia összehívását javasolja Bécsben az érdekelt államok részvételével.

Június 13-án[492] a Legfelsőbb Tanács kijelöli a magyar, a cseh-szlovák és a román kormány számára azt a vonalat, amely mögött a békeszerződés aláírásáig csapataikat tartani kötelesek. Úgy határoznak, hogy "a román csapatokat azonnal kivonják Magyarország területéről, amint a magyar csapatok kiürítik Cseh-Szlovákiát".

Miután a magyar kormány június 16-án elfogadja a Legfelsőbb Tanács által 13-án megállapított föltételeket, a Tanács 21-én kiadja az érintett államoknak a végrehajtási utasítást.

Június 23-án [493] Dimitriesco ezredes kifejti Foch marsallnak, milyen veszélyt jelent Románia számára a Tisza bal partjának elhamarkodott kiürítése, amikor a magyar hadsereg fegyverben áll. Foch marsall csatlakozik ehhez az állásponthoz, és ilyen értelemben tájékoztatja a miniszterelnököt, egyben a békekonferencia elnökét, kiemelve "annak fontosságát, hogy a román erőknek a Tiszától keletre történő visszavonását attól kell függővé tenni, hogy Magyarország maradéktalanul végrehajtja-e a november 13-i fegyverszünet előírásait, vagyis rá kell kényszeríteni Budapestet arra, hogy azonnal szerelje le hadseregét, csökkentse állományát a békelétszámnak megfelelő 6 hadosztályra, és e hadosztályokat oly módon helyezze el az ország területén, hogy azzal minden, szomszédai ellen irányuló támadás veszélye eleve kizárható legyen". (Az 1919. június 25-én kelt 3129. sz. levél. [494])

levéltári jelzet: AG.N71048



[360] A jelentést Belin ftancia, Sackville-West angol, Cavallero olasz és Bliss amerikai tábornokok, a Legfelsőbb Haditanács katonai képviselői írták alá.

[361] Az olasz katonai képviselő szükségesnek tartja korábbi nyilatkozatának megújítását. Eszerint ő csak az Olaszország és a volt Osztrák-Magyar Monarchia között 1918. november 3-án megkötött fegyverszünetet (a Villa Giusti-i fegyverszünet) veheti figyelembe, mivel a Franchet d'Esperey által kötött katonai egyezményt az olasz kormány nem ismerte el.

[362] A kötetben nem közölt irat.

[363] Jegyzet a dokumentumban: A brit és francia katonai képviselőktől kapott legutóbbi beszámolók szerint a magyar hadsereg rendelkezne a hajdani Honvéd és a Magyarországon lefegyverzett Mackensenhadsereg hadianyagaival és lőszerkészleteivel, továbbá ismeretlen mennyiségű fegyverrel és lőszerrel, amelyet Ausztriából küldtek volna neki.Magyarország hadianyaggyártási lehetőségeiről keveset lehet tudni. Úgy tűnik, hogy nagy erőfeszítéseket tett, és 6 vagy 7 gyár működik teljes gőzzel, amelyek közül:1 ágyúgyártásra,l hordozható fegyverek gyártására,2 gránátok (napi 20 000 lövedék?) gyártására,1 repülőgépgyártásra,1 monitorok, ágyúnaszádok és folyami hajózási anyagok gyártására szolgál.Semmi jelzés nincs gyalogsági lőszerek gyártásáról, ami ugyanakkor nem jelenti, hogy hiány lennebelőlük.Állitólag a magyarok a Salgótarján és a Miskolc környéki bányákból napi 550 vagon nyersanyagot (lignitet és vasat) termelnek ki..

[364] Franchet d'Esperey tábornok.

[365] A kötetben nem közölt irat.

[366] A kötetben nem közölt irat.

[367] A kötetben nem közölt irat.

[368] A kötetben nem közölt irat.

[369] A levéltári jelzet nem szerepel.

[370] Lásd a fentebb 151. sz. alatt közölt iratot.

[371] A kötetben nem közölt irat.

[372] A levéltári jelzet nem szerepel.

[373] A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttségének vezetője - White, Balfour, Clemenceau, Crespi valamint Macui - által Pichon dolgozószobájában tartott megbeszélésről.

[374] A kötetben nem közölt irat.

[375] A föntebb, 468. sz. alatt közzétett irat.

[376] A kötetben nem közölt irat.

[377] Az távirat teljes szövege nem áll rendelkezésre.

[378] A táviratot Rómába, Bukarestbe, Prágába, Londonba is megküldték.

[379] A kötetben nem közölt irat.

[380] A föntebb, 468. sz. alatt közölt irat.

[381] Lásd a 470. sz. irat utolsó sorait.

[382] Lásd a 33. sz. iratot.

[383] A helyes olvasat nyilvánvalóan: a román királyi csapatok.

[384] Az irat második jegyzetében említett táviratról van szó.

[385] A föntebb, 432. sz. alatt közölt irat.

[386] A titkár följegyzése az öt nagyhatalom küldöttségének vezetője - Clemenceau, Balfour, Crespi, White és Macui - által Pichon dolgozószobájában tartott megbeszélésről.

[387] Lásd a 470. sz. irat utolsó sorait.

[388] A föntebb, 473. sz. alatt közölt irat.

[389] Olvashatatlan szó.

[390] A titkár följegyzése az 5 nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről, amelyen Clemenceau, Balfour, Tittoni, White, Bliss tábornok, Foch marsall, Weygand tábornok, Beneš, Kramář, Pašić, Misu, valamint Vaida-Voevod vettek részt.

[391] Lásd az irathoz csatolt "A" mellékletet.

[392] E szakasz folytatása hiányzik.

[393] Foch marsall.

[394] Woodrow Wilson.

[395] Lásd a föntebb, 33. sz. alatt közölt iratot.

[396] Az 1916-ban megkötött bukaresti szerződésről van szó, amellyel Románia kötelezte magát, hogy az antant oldalán belép a háborúba.

[397] Lásd a 199., 214., 215., 216., 221., 229., 236., 237., 242. és a 249. sz. iratot.

[398] Foch marsall. (EREDETIBEN Franchet ďEsperey tábornok SZEREPEL!)

[399] Hiányzó irat. - A katonai egyezmény szövegét lásd föntebb, a 33. sz. alatt.

[400] Foch marsall.

[401] W. Wilson.

[402] Az irathoz fűzött jegyzet: Jelenleg naponként és lövegenként 4 db, amely mennyiség körülbelül augusztus 15-ére 8 db-ra növekedik.

[403] Az irathoz fűzött jegyzet: Ennek érdekében Segré és Hallier tábornokokhoz kell fordulni azon kéréssel, sürgessék meg a cseh-szlovák kormány által Bécsben már megrendelt de még nem teljesített szállításokat. Hasonlóképpen intézkedni kell Saint Germainben az osztrák küldöttségnél is fölkérve, járjon közben kormányánál azért, hogy e szállítások teljesítését minden eszközzel segítse elő.

[404] Az irathoz fűzött jegyzet: A szerb kormány kérésének biztosítékát jelenti a Dnyeszter mellékéről érkező 30. és 156. francia gyal. ho. bulgáriai állomásoztatása (a csapatok szállítása július vége felé fejeződik be).

[405] A titkár följegyzése az 5 nagyhatalom küldöttségének Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[406] Lásd a 475. sz. irat "A" mellékletét.

[407] Lásd a föntebb, 474. sz. alatt közölt iratot.

[408] A titkár följegyzése az 5 nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[409] Lásd az irathoz csatolt mellékletet.

[410] A titkár följegyzése az 5 nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[411] A titkár följegyzése az 5 nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[412] Lásd a 475. sz. irat "A" mellékletét.

[413] Az irat nem került elő.

[414] Hiányzó szavak.

[415] Az irat nem került elő.

[416] A titkár följegyzése az 5 nagyhatalom küldöttsége vezetőinek Pichon dolgozószobájában tartott megbeszéléséről.

[417] Lásd a 475. sz. irat "A" mellékletét.

[418] Lásd a lentebb, 486. sz. alatt közölt iratot.

[419] A táviratot Bernbe, Rómába, Londonba, Bécsbe, Belgrádba, Bukarestbe, Prágába és Varsóba továbbították.

[420] A kötetben nem közölt irat.

[421] A kötetben nem közölt irat.

[422] Cuninghame ezredes.

[423] Segré tábornok.

[424] A távirat másolatát megkapta S. Pichon, külügyminisztérium; a hadügyminisztérium katonai titkársága, a tengerészeti minisztérium, a leszerelési államtitkár, az egészségügyi államtitkár, Foch marsall, Alby tábornok, a versailles-i legfelsőbb haditanács valamint a hadsereg vezérkarának személyzeti osztálya.

[425] A kötetben nem közölt irat.

[426] A jelentést 1923-ban Foch marsall állította össze az 1918-1919. évi erdélyi eseményekről.

[427] Lásd az irat mellékletét.

[428] A kötetben nem közölt irat.

[429] A kötetben nem közölt irat.

[430] A föntebb, 9. sz. alatt közölt irat.

[431] A térképet nem közöljük. A belgrádi katonai konvenció által kijelölt demarkációs vonalat lásd az 1. sz. térképen.

[432] A kötetben nem közölt irat

[433] A kötetben nem közölt irat.

[434] A kötetben nem közölt irat Hiányos.

[435] Lásd erről a föntebb, 31. sz. alatt közölt iratot.

[436] A kötetben nem közölt irat.

[437] A föntebb, 38. sz. alatt közölt irat.

[438] A kötetben nem közölt irat.

[439] .A kötetben nem közölt irat.

[440] A kötetben nem közölt irat.

[441] A kötetben nem közölt irat.

[442] A kötetben nem közölt irat.

[443] A kötetben nem közölt irat.

[444] A kötetben nem közölt irat.

[445] A föntebb, 44. sz. alatt közölt irat.

[446] A kötetben nem közölt irat.

[447] A föntebb, 47. sz. alatt közölt irat.

[448] A kötetben nem közölt irat.

[449] A kötetben nem közölt irat.

[450] A kötetben nem közölt irat.

[451] A kötetben nem közölt irat.

[452] Az irathoz füzött megjegyzés: A megegyezés szövege a Történeti Osztályon nem volt fóllelhető. A megegyezésre vonatkozó részletek a következő forrásokból származnak:a) Henrys tábornok erdélyi megbízott jának, Vierne századosnak egy jelentéséből,b) Vix alezredes egyik Henrys tábornok számára készített jelentéséből,c) Berthelot tábornok utazásáról beszámoló, F. d'Esperey tábornoknak megküldött táviratából.

[453] A fóntebb, 47. sz. alatt közölt irat.

[454] A kötetben nem közölt irat.

[455] A kötetben nem közölt rat.

[456] Erre vonatkozólag lásd a föntebb, 62. sz. alatt közölt iratot.

[457] Erre vonatkozólag lásd a föntebb, 70. sz. alatt közölt iratot.

[458] A kötetben nem közölt irat.

[459] Erre vonatkozólag lásd a föntebb, 66. sz. alatt közölt iratot.

[460] A kötetben nem közölt irat.

[461] A föntebb, 47. sz. alatt közölt irat.

[462] A kötetben nem közölt irat.

[463] A kötetben nem közölt irat.

[464] Erre vonatkozólag lásd a föntebb 73. sz. alatt közölt iratot.

[465] A kötetben nem közölt irat.

[466] A föntebb a 75. sz. alatt közölt irat.

[467] A kötetben nem közölt irat.

[468] A kötetben nem közölt irat.

[469] A föntebb, 82. sz. alatt közölt irat.

[470] A kötetben nem közölt irat.

[471] A kötetben nem közölt iratok.

[472] Erre vonatkozólag lásd a föntebb, 83, 85. sz. alatt közölt iratokat.

[473] Erről lásd az 1. sz. térképet.

[474] A kötetben nem közölt irat.

[475] A kötetben nem közölt irat.

[476] A kötetben nem közölt irat.

[477] A kötetben nem közölt irat.

[478] A kötetben nem közölt irat.

[479] A kötetben nem közölt irat.

[480] De Lobit tábornok.

[481] A kötetben nem közölt irat. A dátum az iratban téves. Helyesen: 20-án.

[482] Erre vonatkozólag lásd a föntebb, 113. sz. alatt közölt iratot.

[483] A föntebb, 119. sz. alatt közölt irat

[484] A kötetben nem közölt irat.

[485] A kötetben nem közölt irat.

[486] A kötetben nem közölt irat.

[487] Az irathozjűzött megjegyzés: Kivonat a 3226 BS/3. sz. táviratból:II. "Mind a besszarábiai, mind a magyarországi fronton az Ön fóladata kizárólag a bolsevik előrenyomulás megakadályozása...Ill. A magyarországi francia hadsereg és a Berthelot-féle hadsereg továbbra is az Ön parancsnokságaalatt áll..."

[488] A kötetben nem közölt irat.

[489] A kötetben nem közölt irat.

[490] A kötetben nem közölt irat.

[491] A kötetben nem közölt irat.

[492] A föntebb, 151. sz. alatt közölt irat.

[493] A kötetben nem közölt irat.

[494] A kötetben nem közölt irat.