Ugrás a tartalomhoz

Francia diplomáciai iratok 1. 1918.1919

Ádám Magda, Ormos Mária, Barabás József (translator) (2007)

Révai Digitális Kiadó

1919. június

1919. június

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER A MAGYAR KORMÁNYNAK

irat FDD száma: 423

iratszám:145

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. június 7.

A szövetséges és társult kormányok rövidesen a párizsi békekonferencia elé kívánják idézni a magyar kormány képviselőit, hogy megismerjék Magyarország igazságos határaival kapcsolatos nézeteiket.

A magyarok pedig éppen most intéznek éles támadásokat a cseh-szlovákok ellen és lerohanják Szlovákiát.

Ugyanakkor a szövetséges és társult hatalmak már kinyilvánították szilárd elhatározásukat, hogy minden értelmetlen ellenségeskedésnek véget vetnek, amikor két alkalommal is megállították a fegyverszünetben megállapított határt, majd a semleges övezet határát átlépő román csapatokat, illetve megakadályozták további előrenyomulásukat Budapest irányában - továbbá amikor a déli magyar fronton megállították a szerb és francia hadsereget.

Ilyen körülmények közt a leghatározottabban fölszólítjuk a budapesti kormányt, haladéktalanul vessen véget a cseh-szlovákok elleni támadásoknak, ellenkező esetben a szövetséges és társult kormányok mindenképpen és késlekedés nélkül a végső eszközökhöz folyamodnak, hogy így kényszerítsék Magyarországot az ellenségeskedések beszüntetésére valamint a szövetségeseknek parancsaik végrehajtását megkövetelő hajthatatlan akaratának elfogadására.

Jelen távirat negyvennyolc órán belül megválaszolandó.

levéltári jelzet: AG.4N51 c/55. d/1.

KUN, A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYI NÉPBIZTOSA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

irat FDD száma: 426

iratszám:146

irat típusa: Szám nélkül. Titkos - Nagyon sürgős.

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. június 9., 10h 20.

A Magyar Tanácsköztársaság kormánya megelégedéssel értesül a szövetséges és társult hatalmak azon szándékáról, hogy meghívják Magyarországot a párizsi békekonferenciára. A Magyar Tanácsköztársaság egyetlen nép iránt sem táplál ellenséges szándékot, és mindenkivel békében és barátságban kíván élni, annál inkább, mivel nem áll a területi sérthetetlenség eleve alapján. A Cseh-szlovák Köztársaságot - mellyel ahogy a múltban mindig, akképpen ezentúl is békében és barátságban kíván élni - nem akarta megtámadni és valójában nem is támadta meg, továbbá mindig tiszteletben tartotta a szövetséges államok által megállapított demarkációs vonalakat és tudomásul vette a november 13-i katonai megállapodás előírásait. Ugyanakkor sajnálattal kellett tapasztalnia, hogy a Cseh-szlovák Köztársaság, valamint a Jugo-szláv és a Román Királyság csapatai a szövetséges államok tekintélyének leple alatt és a november 13-i katonai megállapodást megszegve betörtek a Magyar Tanácsköztársaság területére, és már-már megfojtottak bennünket, amikor a legvégsőbb szükségtől kényszerítve fegyvert ragadtunk; megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a szövetséges államok parancsot adtak a Cseh-szlovák Köztársaságnak, valamint a Jugo-szláv és Román Királyságnak az ellenünk irányuló támadások beszüntetésére, azonban kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy nevezett államok nem engedelmeskedtek a szövetségesek parancsainak, és támadásukat csak ellentámadásunkra állították le, továbbá csapataik még mindig a november 13-i megállapodásban rögzített demarkációs vonalon belül tartózkodnak.

A Magyar Tanácsköztársaság kormánya a fölösleges vérontás elkerülése érdekében ismételten kinyilatkozza készségét az ellenségeskedések haladéktalan beszüntetetésére mindezen államokkal szemben annak érdekében, hogy a szövetségeseknek módjuk legyen a Cseh-szlovák Köztársasághoz, valamint a Jugo-szláv és Román Királysághoz intézett parancsaiknak, illetve a november 13-i katonai megállapodás előírásainak érvényt szerezni és a ezzel kapcsolatos kérdéseket rendezni, továbbá a gazdasági kérdések ideiglenes megoldása érdekében szükségesnek látjuk, hogy az érdekelt államok elküldjék Bécsbe küldötteiket, hogy ott azok késedelem nélkül a szövetséges államok egyike által kiküldött elnök irányításával bizottságot hozzanak létre. A Magyar Tanácsköztársaság kormánya minden olyan lépés megtételére hajlandó, amely előreviszi az igazságos és méltányos béke, a népek közötti kölcsönös megértés ügyét és egyszer s mindenkorra véget vet a vérontásnak.

levéltári jelzet: AG.4N72 c/76. d/4.

A KÜLÜGYMINISZTEREK TANÁCSA ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE

irat FDD száma: 427

iratszám:147

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. június 21.

A kormányfők tanácsától kapott megbízatásának megfelelően a külügyminiszterek tanácsa június 10-én 10 órára maga elé idézte Románia és a cseh-szlovák állam képviselőjét.

1 - A tanács közölte Brătianuval és Vaida-Voevoddal a Románia és Magyarország között a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa által megállapított határt.

Brătianu fölhívta a figyelmet arra, hogy első ízben van alkalma megismerni a határvonalat. Bejelentette, hogy ilyen körülmények között felelősséggel nem nyilatkozhat anélkül, hogy tájékoztatná a királyi kormányzatot. A végleges válasz megadására 10-12 napot kért, ennyi idő szükséges arra, hogy egy különfutár megjárja az utat Bukarestbe.

2 - A tanács közölte Kramářral és Benešsel a cseh-szlovák állam és Magyarország között a Szövetségesek Legfelsőbb Tanácsa által megállapított határt.

Kramář bejelentette, hogy a cseh-szlovák küldöttség egészében véve elfogadja a döntést. Mindamellett azt kérte, hogy a Legfelsőbb Tanács szíves figyelmét két kiigazításra hívhassa föl, amelyek - véleménye szerint - a határvonal csekély mértékű elmozdulásával járnak, és amelyek közül az első alapvető fontossággal bír a cseh-szlovák állam számára.

A - A jelenlegi határvonal a Dél-Szlovákiában a közvetlen nyugat-keleti közlekedést bonyolító Csata-Kalonda-Losonc vasútvonal két végét a cseh-szlovák államnak, középső szakaszát Magyarországnak juttatja.

Ennek következtében magyar területen marad az e vonalnak a csaknem egész hosszában cseh-szlovák területen húzódó korponai szárnyvonallal alkotott csatlakozása is.

A cseh-szlovák küldöttség fölhívja a figyelmet arra, hogy Dél-Szlovákia és többek között Korpona térségének alapvető gazdasági érdekei a magyar hatóságok rosszakaratának lennének kiszolgáltatva azon nemzetközi biztosítékok ellenére, amelyekkel szavatolni kívánják e vasútvonal használatát.

Ezért tehát azt kéri, helyezzék a határt néhány kilométerre délebbre, hogy ily módon a Csata-Kalonda-Losonc vasútvonal teljes hosszában cseh-szlovák területen húzódjon.

B - A cseh-szlovák küldöttség kéri, hogy a cseh-szlovák állam a Duna déli partján, Pozsonnyal átellenben területet kapjon, hogy ezáltal ellensúlyozni lehessen a városnak a határvonalhoz való túlzott közelségéből adódó nehézségeket.

III - A külügyminiszterek tanácsa megismerkedett a Pellé tábornok által a hadügyminisztériumnak eljuttatott távirat tartalmával, amely a magyar csapatoknak egy Tiszaluc-Miskolc-Vác helységektől délre meghatározandó vonal, majd ettől nyugatra az osztrák határig egy a Dunától 25 kilométerre délre húzódó vonalra történő visszavonását javasolja.

A külügyminiszterek tanácsa úgy ítélte meg, hogy politikai szempontból nem lenne helyes egy olyan katonai demarkációs vonal kijelölése, amely eltér a Legfelsőbb Tanács által megállapított és a cseh-szlovák küldöttség által elfogadott határtól.

A tanács véleménye szerint a katonai szempontokat illetően - amelyek esetleg indokolnák a Pellé tábornok által javasolt megoldást - egyedül a Legfelsőbb Tanács jogosult dönteni.[334]

levéltári jelzet: AG.6N76

DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA CHARPY TÁBORNOKNAK, A 76. GYALOGOS HADOSZTÁLY PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 428

iratszám:148

irat típusa: 35/2. sz. távirat. Magántávirat - titkos.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. június 11.

Az Aradon megalakult, bolsevizmus elleni erőket tömörítő kormány teljes létszámban és működőképes állapotban Szegeden tartózkodik.

Mivel e kormány Bécsben sikerrel valósította meg az összes magyarországi mérsékelt párt összefogását, érdemessé válhat az antant figyelmére, ha nem is olyanformán, hogy hivatalosan elismeri, de legalább félhivatalos támogatásával elősegítve kitűzött célja - a bolsevizmus leverése és a rend helyreállítása Magyarországon - megvalósítását.

Egy félhivatalosan elfogadott magyar kormány jelenléte Szegeden számunkra azzal a következménnyel jár, hogy meg kell változtatnunk eddig követett politikai irányvonalunkat.

A jövőben Szeged egész közigazgatását a kormány által elfogadott magyar főispánnak kell irányítania, akit hivatali tevékenységében hasonlóképpen az új kormány jóváhagyásával működő magyar tisztviselők segítenek.

A közigazgatás működése a márciusi kommunista forradalom előtt Magyarországon érvényben levő szabályok szerint történik.

Az új közigazgatás költségvetési igényeinek kielégítését célzó szükséges intézkedések foganatosítása a magyar kormányra és megbízottjára, a főispánra tartozik.

Rendfenntartó erőként Szeged főispánja a jelenleg a városban tartózkodó, illetve Aradról és Lugos térségéből odairányítandó csendőrszázadok fölött rendelkezik. E századok a hadsereg egységeinél a márciusi forradalom előtt érvényben levő fegyelmi szabályzatnak megfelelően tevékenykednek. Saját érdekünkben támogatnunk kell az új kormányzatot abban, hogy Szegeden minden bolsevizmussal gyanúsítható elemet eltávolítson, és a városban a kommunista berendezkedés minden nyomát eltüntesse.

Kérem önt, Gondrecourt tábornokot föntieknek megfelelően lássa el utasítással.

A szegedi kormány és a szerb, román, valamint bécsi hatóságok közötti kapcsolatok fönntartása a kormány által és közvetítésünk nélkül történik.

Minden kérdést, amelyet módjában van megoldani, tárgyaljon meg a szegedi kormánnyal, és a foganatosított intézkedésekről haladéktalanul értesítsen. A hatáskörén kívül eső kérdéseket késlekedés nélkül továbbítsa hozzám.

Összefoglalva: tanúsítson jóindulatú semlegességet a szegedi kormánnyal szemben, mi több, segítse föladata végzésében, de anélkül, hogy elköteleznénk magunkat, mivel az antant vele kapcsolatos szándékai mind ez idáig nem ismertek.

Jelen utasítás érvényteleníti az 1919. május 25-én kelt rendelkezést, és annak helyébe lép.

levéltári jelzet: AG.20N527 c/105. d/5.

FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKA DE LOBIT TÁBORNOKNAK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 429

iratszám:149

irat típusa: 1953/3. sz. távirat.

keltezési hely: Konstantinápoly,

keltezési idő: 1919. június 12.

1. - Antantkormányok június 7-én 22h-kor szikratávírón[335] fölszólították magyar kormányt, haladéktalanul vessen véget cseh-szlovákok elleni támadásnak; ellenkező esetben szövetséges kormányok végső eszközökhöz folyamodnak. Az ultimátumra 48 órán belül kértünk választ.

2. - Amennyiben Magyarország visszautasítja antant ultimátumát, szövetséges kormányok minden irányból támadást indítanak, amelynek célja az ország megszállása.

Magyarország megszállását szövetséges hadseregek parancsnokságának felső irányításával következő erő hajtják végre:

A/ - Egy szerb gyalogos hadosztály közvetlenül Budapestet.

B/ - Erdélyi román hadsereg föladata északi fronton harcoló magyar erők hátba támadásával cseh-szlovák hadsereg mielőbbi fölmentése, majd előrenyomulás nyugati irányba.

C/ - Magyarországi francia hadsereg összeköttetést biztosítja románok és szerbek között anélkül, hogy bármilyen támadó hadmozdulatba kezdene szövetséges és társult hatalmak Legfelsőbb Tanácsának parancsa nélkül.

Föntiek következtében Magyarországi hds. álljon készen Tiszán való átkelésre Szeged körzetében. Adott esetben fölvonulási és utánpótlási útvonal: Szeged, Kecskemét, Budapest.

4. - Támadási módozatról eligazítás a későbbiekben. Román kormánytól legkevesebb 4 hadosztályt, szerb kormánytól legkevesebb egy gyalogos és egy lovas hadosztályt kérek.

5. - Föntiek alapján sürgősen tegye meg szükséges előkészületeket, de támadó hadmozdulatra legfelsőbb tanács parancsa nélkül nem kerülhet sor. Haladéktalanul hadseregéhez vezénylek 3 algériai lövészzászlóaljat Várnából.

6. - Kérem távirat vételének igazolását és mielőbbi jelentést foganatosított intézkedésekről.

levéltári jelzet: AG.20N525 c/102. d/2.

DE LOBIT TÁBORNOK, A MAGYARORSZÁGI HADSEREG PARANCSNOKA FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐPARANCSNOKÁNAK

irat FDD száma: 430

iratszám:150

irat típusa: 67/2 N.K. sz. távirat. Nagyon sürgős.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. június 13.

Május 7-i 3.135/2B[336] és június 2-i 3.635/2B[337] sz. táviratomban már beszámoltam az időközben szegedivé lett aradi kormány megalakulásáról.

Saját és beosztottaim föladata mind ez idáig abból állt, hogy jóindulatú semlegességet tanúsítsunk e kormány iránt.

E magatartást azon kívánság diktálta, hogy kéznél legyen egy a rendet biztosító hatóság és bolsevikellenes szervezet arra az esetre, ha megindul a támadás Budapest felé, ugyanakkor az a törekvés is, hogy ne fogjak olyan politikai akcióba, amelyre nem kaptam fölhatalmazást.

Pedig a kormány - amely már eddig nagy anyagi áldozatokat hozott, és túl van a szervezési munka kezdeti szakaszán - most olyan pontra érkezett, ahol nyilvánosan megkezdheti végrehajtó tevékenységét.

Ennélfogva nap mint nap olyan kérdésekkel ostromol, amelyekre semlegességem folytán nem adhatok választ. Így aztán arra következtet, nem áll módomban segíteni, és mivel fönnmaradása támogatásomtól függ, éppen a mai napon azzal a kérdéssel fordult hozzám, jelentsem ki egyértelműen, hajlandó vagyok-e, vagy nem segíteni.

Igenlő válasz esetén hajlandó lenne minden olyan kormányátalakításra, amelyet mi Franciaország érdekében szükségesnek ítélnénk. Elutasító válasz esetén valószínű, hogy fölbomlik.

Mivel másrészről a Párizsból Kun Bélának címzett távirat egyértelműen bizonyítja, hogy a szövetségesek és a budapesti kormány közötti helyzet rendezésére vannak lehetőségek, és mivel a bolsevik kormánnyal kacérkodó olaszok nem nézik igazán jó szemmel a szegedi kormányt, nem tudhatom, hogy csupán azzal, hogy továbbra is jóindulatú semlegességet tanúsítok a kormány iránt, nem keresztezem az antant elképzeléseit.

Következésképpen kérem, válaszoljon arra a kérdésre, hogy helyénvaló-e a jelenlegi szegedi kormány megerősítése, és ha igen, milyen irányú ösztönzést, milyen utasításokat kell részére továbbítanom.

levéltári jelzet: AG.20N499 c/77. d/5.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNŐK, HADÜGYMINISZTER A MAGYAR, CSEH-SZLOVÁK ÉS ROMÁN KORMÁNYNAK

irat FDD száma: 432

iratszám:151

irat típusa: Szám nélkül.

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. június 13.

A szövetséges és társult hatalmak június 7-i táviratukban[338] kinyilvánították "szilárd elhatározásukat, hogy minden értelmetlen ellenségeskedésnek véget vetnek". Továbbra is tartják magukat ezen elhatározásukhoz, és arra számítanak, hogy az érdekelt kormányok segítségükre lesznek annak végrehajtásában. A szövetséges és társult hatalmak joggal gondolhatják azt, hogy a máskülönben értelmetlennek tűnő vérontásnak a felelősei abból indulnak ki, hogy az új államok jövőbeni határai a megszállás során bekövetkező pillanatnyi események módosíthatják. Ez korántsem így van. Egyetlen állam se számítson nagyobb területre jutalomként azért, mert meghosszabbította a háború borzalmait, és a katonai módszerek lelkiismeretlen alkalmazása nem bírhatja rá a szövetséges és társult hatalmakat a béke és az igazság érdekében hozott döntéseik fölülvizsgálatára.

Következésképpen ez utóbbiak kijelentik:

1.) Hogy a mellékelt táviratban megadott határok lesznek azok, amelyek állandó jelleggel el fogják választani Magyarországot Cseh-Szlovákiától, illetve Romániától;

2.) Hogy ezen államok hadseregeinek azonnali hatállyal be kell szüntetniük az ellenségeskedéseket, és a lehető legrövidebb időn belül vissza kell vonulniuk az ekképpen megállapított természetes határok mögé.

A szövetséges és társult hatalmak tudatában vannak annak, hogy e határok helyenként átvágják a két szomszédos államgazdasági kapcsolatai fönntartásához szükséges vasútvonalakat; hasonlóképpen annak is tudatában vannak, hogy még hátra van egy sor kisebb határkiigazítás, amelyek végleges meghatározása csak pártatlan helyszíni szemlét követően történhet meg. Mivel a békeszerződés mindkét esetre figyelmet fordít, semmiképpen sem engedhető meg, hogy ezen okok addig is akadályt képezzenek a szövetséges és társult hatalmak által folytatott politikával szemben.

A legcsekélyebb jóakarattal lehetséges a helyi rendezés; és amennyiben véleménykülönbség merül föl, azokat a szövetséges hadseregek helyszínen tartózkodó tisztjei elé kell tárni: döntésük a békeállapot végleges helyreállításáig törvényerejűnek tekintendő.

Előző táviratom folytatása.

Budapestnek:

Fönti általános elvek értelmében fölszólítjuk a jelenleg Cseh-Szlovákiában harcoló magyar hadsereget, azonnal vonuljon vissza a Magyarország számára megállapított határ mögé; hasonlóképpen fölszólítjuk az összes többi magyar egységet, maradjanak e határon belül. Amennyiben a szövetséges és társult hatalmak kormányai helyszínen tartózkodó képviselőik útján a június 14. déltől számított négy napon belül nem értesülnek a visszavonás tényleges végrehajtásáról, jogosultnak nyilvánítják magukat arra, hogy Budapest ellen vonuljanak, és egyéb - az igazságos béke mielőbbi megteremtése érdekében szükségesnek ítélt - intézkedéseket is foganatosítsanak.

Amint a magyar csapatok kiürítik Cseh-Szlovákiát, a román csapatok hasonlóképpen visszavonulnak Magyarország területéről. A szövetséges és társult hatalmak figyelmeztetni kívánnak arra, hogy ezen művelet közben a román csapatokat semmiképpen se háborgassák, és ne próbálkozzanak meg azzal, hogy követik őket a román határon túlra.

(folytatása következik)

Prágának:

A szövetséges és társult hatalmak kormányai fönti általános elvek értelmében elrendelték a jelenleg Cseh-Szlovákiában tartózkodó magyar fegyveres erőknek, hogy vonuljanak vissza a magyar határ mögé; e kormányok a legteljesebb bizalommal vannak arra nézve, hogy a cseh-szlovák kormány biztosítja a föltételeket e visszavonulás zavartalan lebonyolítására, hasonlóképpen arra nézve is, hogy e hadmozdulat befejeztével a cseh-szlovák fegyveres erők saját határaikon belül maradnak.

(folytatása következik)

Bukarestnek:

Fönti elv értelmében fölszólítottuk a magyar hadsereget a Cseh-Szlovákiából való visszavonulásra, és közöltük a magyar kormánnyal, hogy e hadmozdulat befejeztével a román hadsereg szintén visszavonul az új román határok mögé.

Fölösleges hozzáfűzni azt, hogy e hadműveletet a magyar csapatok nem fogják megzavarni, és azt is megtiltottuk számukra, hogy román területre betörjenek.

A szövetséges és társult hatalmak bíznak abban, hogy Románia a közös politikából reá eső rész elvégzésével csorbítatlanul fönntartja a szövetség szolidaritását.

(folytatása következik)[339]

KUN BÉLA, A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYI NÉPBIZTOSA CLEMENCEAU-NAK, A BÉKEKONFERENCIA ELNÖKÉNEK

iratszám:152

irat típusa: Szám nélkül. Titkos - Nagyon sürgős - Föltétlen elsőbbséggel továbbítani!

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. június 16. 12 óra

Elnök Úr, köszönettel vettük a szövetséges és társult hatalmak nevében küldött táviratát. A Magyarországi Tanácsköztársaság kormánya ismételten megelégedettségét fejezi ki a szövetséges és társult hatalmak által hozott határozattal kapcsolatban, mely szerint minden szükségtelen ellenségeskedést be kell szüntetni. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy kormányunk minden erejével segíteni fogja e szándék valóra váltását. A Magyarországi Tanácsköztársaság, amelynek népe mondhatni vérontás nélkül hajtotta végre történelmének legnagyobb forradalmát, nem volt és sohasem lesz vérontás okozója. A Magyarországi Tanácsköztársaság nem fegyveres hódításra vagy más nemzetek elnyomására jött létre: célja az elnyomás és a kizsákmányolás minden formájának eltörlése. Szilárd meggyőződésünk, hogy nem a fegyveres hódítás pillanatnyi eseményei, hanem az emberiség magasabb érdekei, a dolgozók közös és egyetemleges érdekei döntenek az új államok határairól, ameddig le nem omlanak a népeket elválasztó falak. Mivel sorsunk az egész világ testvérként összetartozó dolgozóinak kezébe helyeztük, szándékainktól semmi sem áll távolabb, mint a háború borzalmainak meghosszabbítása.

A béke és az igazság érdekében hozott minden intézkedés biztos támogatásra talál a dolgozók Magyarországi Köztársaságában - stop - A Magyarországi Tanácsköztársaság kormánya habozás nélkül, őszintén és nyíltan kinyilvánítja, hogy nemcsak eleget fog tenni, hanem máris legteljesebb mértékben eleget tett a szövetséges és társult hatalmak kormányai részéről megfogalmazott, az ellenségeskedések beszüntetésére irányuló kérésének. Nem mi vagyunk a tovább folytatódó vérontás okozói, hanem a Cseh-Szlovák Köztársaság csapatai, amelyek - kihasználva, hogy a szövetséges és társult hatalmak felszólítására azonnal felfüggesztettük a hadműveleteket - támadást indítottak, amelyet csak ellentámadásokkal tudtunk visszaverni. Célunk az volt, hogy további előrenyomulásukat megakadályozzuk. Annak bizonyítására, hogy a vérontásról nem mi tehetünk, elegendő arra emlékeztetnünk, hogy a román megszállás alatt álló övezetben egyetlen lépést sem nyomultunk előre, sőt még csak kísérletet sem tettünk erre, mivel a román hadsereg nem kezdte újra támadásait ellenünk. Mindamellett leszögezzük, hogy - tekintettel a cseh-szlovák fronton jelenleg fennálló helyzetre, a parancsok kiadásának és végrehajtásának lehetőségeire - csapataink visszavonása és az említett területek kiürítése az Ön táviratában megszabott határidőre nem történhet meg. Ezt annál kevésbé tudjuk végrehajtani, mivel a táviratot - bár "nagyon sürgős" jelzéssel látták el - csak 15-én kaptuk meg.

Annak érdekében, hogy részünkről, hasonlóképpen a románok részéről, vérontás nélkül megvalósuljon a csapatok visszahívása és a területek kiürítése, a mai napon fölszólítottuk a kormányokat - vagyis a Cseh-Szlovák Köztársaság és a Román Királyság főparancsnokságát: küldjenek főhadiszállásunkra, vagy egy másik kijelölendő helyre teljhatalommal felruházott katonai megbízottakat azzal a feladattal, hogy főparancsnokságunkkal egyetértésben a kiürítés módszereit meghatározzák. Mindamellett sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a szövetséges és társult kormányok mindeddig nem adtak alkalmat arra, hogy közvetlenül beszámolhassunk a Tanácsköztársaság politikai, valamint gazdasági téren föllépő létfontosságú igényeiről, továbbá, hogy még a határokat is csak részben ismertették velünk.

Sietünk leszögezni, hogy e határok - a szövetséges és társult kormányok nyilatkozatával ellentétben, miszerint a katonai hódítás nem lehet az új államok határainak alapja - számunkra egyértelműen az erősebb jogán megvont határoknak tűnnek. E határok között teljességgel lehetetlen egészséges gazdasági életet létrehozni és termelni, mint ahogy lehetetlen - tekintettel a világgazdaság és a nemzetközi forgalom jelenlegi helyzetére - a behatárolt területen élő lakosságnak akár csak a létfenntartását is biztosítani. Az alkalomra várunk, hogy - bizonyítékokkal alátámasztva - a békekonferenciának bemutathassuk ezen állítás igazságát. Egyben fölhívjuk figyelmüket az utolsó jegyzékünkben foglalt kérésünkre, miszerint össze kellene hívni a volt monarchia népeinek kormányait egy konferenciára, amelyen egyenlően érdekelt felekként vitathatnák meg a monarchia fölszámolását. Nem fogadjuk el a területi sérthetetlenség elvét, és eltekintünk ama ténytől, hogy a határvonallal kizárólag magyar lakosságú területeket szakítanak el Tanácsköztársaságunktól - csak egyetlen dologra kívánunk rámutatni, nevezetesen arra, hogy ezen körülmények között még egy olyan szilárdan megalapozott kormányzati rendszer, mint a miénk, sem állhatja útját annak, hogy e határok között a létért vívott küzdelem mindenkinek mindenki ellen folytatott háborújává fajuljon. Ismételten kijelentjük: nemcsak beszüntettünk minden támadó hadműveletet, de arra is megtettük a szükséges intézkedéseket, hogy elrendeljük csapatainknak: járjanak el az önök fölszólításának megfelelően, és ennek érdekében tegyék meg a technikai előkészületeket. Kérjük önöket, intézkedjenek a Cseh-Szlovák Köztársaság és a Román Királyság kormányánál: egyezzenek bele ilyen értelemben hozzájuk intézett kéréseinkbe.

Kérjük, utasítsák fönti kormányokat, lépjenek velünk közvetlen kapcsolatba az önök parancsának végrehajtása érdekében, és főként szüntessenek be ők is minden hiábavaló vérontást, amivel csak a háború borzalmait hosszabbítják meg.

levéltári jelzet: AG.20N499 c/77. d/2

A CSEH-SZLOVÁK HADSEREG VEZÉRKARA 2. IRODÁJÁNAK BESZÁMOLÓJA

iratszám:153

irat típusa: 1870. sz. beszámoló. Bizalmas

keltezési hely: Prága,

keltezési idő: 1919. június 17.

Mostanra Szlovákiát szinte teljesen elözönlötték a magyarok. Meg kell jegyezni,hogy a lakosság - ahelyett, hogy ellenállást fejtene ki - segíti a magyarokat a csehekkel szemben. A szlovákok nagyon ellenségesek a csehekkel. Ez utóbbiak nem igazán testvérhez illő módon bánnak "fivéreikkel, akik a nagy cseh hazával való egyesülésre vágynak". Június 4-én Pozsonyban két szlovák polgárt kivégeztek, mert keményen bírálták a csehkormányt. (Az esetről beszámolt a "Slovenski Wichod" című újság.)

A cseh csapatok nagyobbrészt bolsevikok. Markaleus doktor arra kéri Jiráseket, állítsa helyre lázongó és tisztjeit lelődöző csapatainak szellemét. Minden bizonnyal szomorúan veszi tudomásul: lám, írókhoz kell folyamodni, hogy beszédekkel szítsák a katonák harci szellemét. Trencsénben és Liptón már alakulóban vannak a szovjetek. Kassán a munkások vették kezükbe a hatalmat, és elkergették a cseh katonákat,

akik nem akartak csatlakozni a szovjethez.

A csehekkel ellenséges szlovák mozgalom napról napra erősödik. A cseh kormány tehát abba a helyzetbe került, hogy nem képes "fajtestvéreit", a szlovákokat kormányozni, akik föllázadtak a Masaryk-kormány poroszos imperialista módszerei ellen. Ha a szlovákoknak elegük van a cseh imperializmusból - és e tények Masaryk, Kramar és Beneš hazugságai ellenére könnyen ellenőrizhetők -, vajon mit ér e kicsi, felfuvalkodott, nagyzási hóbortjában mértéket nem ismerő nép - amely az egész szláv világ irányítására akar megbízást kapni - túl széles körű hatalma? E tények tükrében vajon mit ér a Párizsban elkészített térkép, amely szerint csehek a románokkal és a leendő Oroszországgal határosak, miközben a legfontosabb összekötő láncszem, a szlovák máris lázadozik? Itt újból látható: téves volt az az elv, amely túl sok bizalmat adott az úgynevezett "nemzeti" bizottságoknak, melyek létezésének egyedüli értelme a hazugság volt (ez ugyanúgy igaz a csehekre, mint a lengyelekre).

A valóság bizony egészen más; a cseh-szlovák államot mint egy hólyagot fölfújták, hogy mesterségesen meghosszabbítsák Romániáig és a leendő Oroszországig, a hólyag azonban szétdurrant.

Olyan bizottságokban, amelyeknek fogalmuk sincs a dolgok valódi állapotáról, a népek gondolkodásmódjáról és törekvéseiről, nem lehet túlméretezett határokat megvonni, amelyek e követelmények gyakorlati megvalósításakor egy pillanatig sem állnak ellen, és amelyekkel a vágyaik és akaratuk ellenére egy államba összezárt népek szembefordulnak.

Azon ellentmondások közül, amelyek mindennél jobban rámutatnak a cseh kormány beavatkozására, emlékeztetni kell arra (a prágai "Slovo" egy június 3-iki cikkében, a lembergi "Ukrainszk Szvobodi" pedig június 2-án számol be róla), hogy a keletgalíciai Moszkva-barát ukrán csoport cseh-ukrán egyezményt hozott létre Lengyelország ellen. Ez különös fölfogásról árulkodik akkor, amikor a cseh katona dezertál a frontról, amikor Csehországban nyilvános felhívást intéznek a Soka/okhoz: siessenek a szétvert cseh hadsereg segítségére.

levéltári jelzet: AG.6N247

BARRERE, RÓMAI FRANCIA NAGYKÖVET PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERHEZ

iratszám:154

irat típusa: 1369. sz. távirat. Titkos

keltezési hely: Róma,

keltezési idő: 1919. június 17. 21 óra (Érkezett: június 18. 6 óra)

Nem mulasztottam el a miniszterelnököt tájékoztatni az olasz katonai hatóságoknak a budapesti bolsevikok iránti magatartásáról, és a segítségről, amelyet állítólag a csehszlovákok ellenségeinek nyújtottak.

Orlando úr határozottan tagadta, hogy az olasz hatóságok fegyvert és lőszert szállítottak volna Kun Béla katonáinak. Azt azonban elismeri, hogy a konzulátus egyik, az olasz delegációhoz tartozó tisztviselője súlyos hibát követett el, amellyel a delegáció nem azonosul. A hivatalnok azt javasolta a külügyminiszternek, fogadja el a bolsevik kormány ajánlatát: 20 milliót aranyban a forradalmi Magyarország élelmiszer-ellátására kíván fordítani. Az indítványt Sonnino úr határozottan elutasította, hozzátéve, hogy Olaszország csak a szövetséges hatalmak által elismert kormánynak tudna élelmiszerutánpótlást juttatni Magyarországon. Ám időközben, még azelőtt, hogy ez az utasítás hozzá eljutott volna, a szóban forgó tisztviselő kapott a bolsevikoktól egy hárommilliós részletet az ügyletre, és elküldte ezt az összeget Bécsbe. A jugo-szlávok rosszindulatú értelmezése következtében föltételezték, hogy ez a sietős dolog az Olaszország által szállított fegyverek kifizetése volt.

Orlando úr végül arra is rámutatott, hogy a magyar bolsevikoknak erre semmi szükségük, mert Mackensen tábornok tüzérségét és fegyvereit lőszerestől átadta nekik.

levéltári jelzet: AD. Europe 1918--40. Hongrie vol. 55, f. 123.

ISMERETLEN SZERZŐ FÖLJEGYZÉSE

iratszám:155[340]

irat típusa: Szám nélkül. Titkos

keltezési hely: (Kelet nélkül)

keltezési idő: Május 13.

Május 13. A magyarok az egész fronton ellentámadást indítottak a cseh-szlovákok ellen, válaszul a támadásokra, amelyeket amazok vezettek ellenük, hogy a románokhoz csatlakozzanak a Tokaj-Munkács-Csap térségben.

Június 7.A győztes magyarok elérik a Komárom-Nyitra-Korpona-Kassa vonalat.

Ez a helyzet, amikor június 7-én a szövetséges és társult hatalmak legfelső tanácsa táviratot[341] intéz a magyar kormányhoz, amelyben 48 órát ad az ellenséges cselekmények beszüntetésére.

Június 9.A budapesti kormány válaszában késznek nyilvánítja magát az ellenségeskedések leállítására, és e célból konferencia összehívását indítványozza Bécsbe.[342]

Június 13.Mivel az ellenségeskedések nem szűntek meg, a legfelső tanács két újabb, Balfour által fogalmazott táviratot intéz a budapesti, prágai és bukaresti kormányhoz, amelyben fölszólítja őket, hogy haladéktalanul vonuljanak vissza azon határok mögé, amelyeket a békekonferencia a három államnak egymás között megállapított.[343]

Ez a parancs június 14-én déltől számított 4 napon belül - azaz június 18-án délig - hajtandó végre, máskülönben a szövetséges és társult kormányok úgy tekintik, szabad kezet kaptak a Budapest elleni felvonulásra, és egyéb olyan intézkedések meghozatalára, melyek megfelelőnek tűnnek egy igazságos és gyors béke biztosítására.

Június 14. A budapesti kormány meglepetésszerű rádiótávirata a prágai kormánynak, amelyben tájékoztatja, hogy - tekintettel Clemenceau felszólítására, amely visszavonulást rendel el a táviratában meghatározott határok mögé - hadseregének mindennemű támadó mozdulatot megtiltott, és fölkéri Prágát, küldjön megbízottat a magyar főhadiszállásra intézkedések meghatározására. Ezt a táviratot a cseh kormány állítólag csak 17-én vagy 18-án vette. (Pellé 294. sz. távirata.)

Június 16.A budapesti kormány Párizs 13-i táviratára megküldött válaszában[344] fönti 14-i táviratnak ellentmondóan - Kun Béla kijelenti, hogy ezt az ultimátumot csak 15-én délben kapta meg; így a 4 napos határidő végét egy későbbi, 18-a utáni időpontra szükséges halasztani.

Táviratában Kun azt állítja, hogy a maga részéről beszüntette az ellenségeskedéseket, de a cseh-szlovákok továbbra is támadnak.

Június 17.A prágai kormány távirata[345] Benešnek a békekonferenciához, amelyben a kormány Kun Béla állításai ellen tiltakozik, és azzal vádolja a magyarokat, hogy fegyverrel és kommunista izgatással is ők azok, akik támadnak. Ha a magyarok folytatják előrenyomulásukat, akkor a cseh-szlovákok kénytelenek védekezni.

Június 18.Pellé tábornok (286-288. sz.) táviratai[346] arról tudósítanak, hogy a magyarok 16-án heves támadást indítottak, valamint arról, hogy 17ére a cseh kormánnyal egyetértésben ellentámadást rendel el.

Kun Béla távirata, amelyben tiltakozik a cseh támadások ellen és jelzi azon szándékot, hogy az önvédelem érdekében folytatják a harcot.

Pellé tábornok (292-295. sz.) táviratai[347], amelyekben cáfolja Kun Béla cseh támadásokról szóló állításait, és megerősíti, hogy június 16. óta a magyarok szünet nélkül támadnak: a tárgyalással Kun Béla időt próbál nyerni, miközben minden erejével heves támadást folytat Pozsony megszerzéséért: a cseh kormány Kun Bélának táviratot küld, amelyben fölszólítja a magyar csapatoknak a fronttól 25 kilométerre történő azonnali visszavonására.

Az előzőt helyreigazító (296-297. sz.) távirat[348], a cseh kormánynak Kun Bélához intézett közleményét illetően: a cseh csapatoknak azonnal be kell szüntetniük az ellenségeskedéseket, amint a magyarok végrehajtják az antant parancsait.

A távirat a front lecsendesedéséről számol be, ugyanakkor magyar erősítések Kassa térségébe való érkezéséről is hírt ad.

Táviratok (298-300. sz.)[349] amelyek az előző este eseményeire nézve megerősítik a korábbi sürgönyt, ám beszámolnak a l8-án reggel bejelentett nagyarányú magyar támadásokról.

Június 19.Táviratok (301-302. sz.)[350]. Kisebb sikerekkel járó, fokozott támadó tevékenység magyarok részéről 18-án.

Összefoglalva: A magyarok és a csehek közötti ellenségeskedések a Legfelső Tanács kifejezett parancsa ellenére folytatódnak, noha a l8-án délre kitűzött határidő már jócskán lejárt. Június 7. óta a magyarok nem hagytak fel a támadásokkal, amint azt Pellé tábornok június 17-én kelt, június 19-én érkezett részletes jelentése[351] megerősíti.

Két, június 16. és 18-án kelt távirat[352] bécsi katonai missziónktól, angol forrásból származó értesülése, amelyek megerősítik, hogy a magyarok a Duna északi partján vonják össze erőiket, Civau [?] irányában, egy Pozsony elleni - bécsi forradalmi megmozdulással összekötött - nagyszabású támadó hadművelet szándékával: Kun Bélának az a szándéka, hogy 2 vagy 3 napon át elnyújtsa az antanttal folytatott vitát, hogy aztán június 20-án vagy 21-én kellő erővel indítson támadást Pozsony ellen.

Végül, ami a Budapest elleni támadás lehetőségeit illeti, Franchet d'Esperey tábornok legutóbbi táviratai a következőképpen foglalják össze a szükséges erőket:

Szerbek:1 gyalogosezred, 2 lovasezred

Románok:3 gyalogoshadosztály

1 vadászhadosztály

Franciák: 2 gyalogoshadosztály

1 lovasdandár

A szövetséges és társult kormányoknak azonnal el kell járniuk a román és a szerb kormánynál, hogy meghatározzák részvételük föltételeit, ugyanis különösképpen a román kormány meglehetősen túlzott követelésekkel lép föl ezzel kapcsolatban.

Egészében így áll a helyzet.

levéltári jelzet: AG.6N75

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER FRANCHET D'ESPEREY TÁBORNOKNAK, A KELETI SZÖVETSÉGES HADSEREGEK FŐP ARANCSNOKÁNAK[353]

[354]

iratszám:156

irat típusa: 6135 BS/3. sz. távirat. Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. június 20.

A marsall, a szövetséges hadseregek főparancsnoka[355] megkért, küldjem el Önnek az alábbi, azon föltételek vizsgálatára vonatkozó táviratot, amelyek között a Magyarországi Hadsereg francia hadosztályait esetleg Szlovákiába lehetne szállítani.

A távirattal kapcsolatban nincs ellenvetésem.

,,Először. - Arra az esetre, ha Németország megtagadná a béke aláírását, számolni kell a Magyarországi Hadsereg francia hadosztályainak felhasználásával Közép-Európában.

Másodszor. - Ebből kiindulva maradéktalanul meg kellene vizsgálni azon körülményeket, amelyek között e hadosztályokat el lehetne indítani Szlovákia - például a kassai körzet - felé, figyelembe véve, hogy Erdélyen való átszállításuk Nagyváradon és Nagykárolyon, vagy esetleg Kolozsváron keresztül történik a román csapatok általi megszállás ürügyén.

Harmadszor. - Kérem e vizsgálatok haladéktalan elvégzését, valamint a végrehajtási lehetőségek, útvonalak, a választott vasútvonalak tényleges teherbírásának, a tervbe vett szállítások lebonyolítási határidejének ismertetését."

levéltári jelzet: AG.4N53. C157. d/1.

KUN BÉLA, A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYI NÉPBIZTOSA CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

iratszám:157

irat típusa: 150. sz. távirat

keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1919. június 21.

Egészében így áll a helyzet.

Elnök Úr!

A Magyarországi Tanácsköztársaság kormánya késedelem nélkül eleget tett a szövetséges és társult kormányok azon fölszólításának, hogy szüntesse be az ellenségeskedéseket a cseh-szlovák fronton. A Tanácsköztársaság kormányának ilyen értelmű parancsát a főparancsnokság azonnal végrehajtotta, tekintet nélkül a parancsok kiadásának és végrehajtásának nehézségeire. A cseh-szlovák hadsereg főparancsnoksága ennek ellenére sem hajtja végre a szövetséges és társult kormányok parancsát, és újabb támadásokat vezet hadseregünk ellen, amely - a határozott felszólításnak megfelelően eljárva - a megszállt területek kiürítését hajtja végre. Van szerencsém továbbítani Önnek

főparancsnokunk[356] alábbi távirati jelentését: "Kun Béla népbiztosnak, Budapest. Parancsának megfelelően, távirati úton valamennyi egységparancsnoknak elrendeltem, hogy azonnal állítsák le a hadműveleteket. A cseh-szlovák fronton tartózkodó hadosztályaink parancsnokságainak távirati jelentései szerint a hadműveleteket az egész vonalon fölfüggesztettük. A cseh-szlovák hadsereg ennek ellenére csapatainkat a front egész hosszában támadta. A harcot beszüntető csapatainkat sok helyütt megtámadták, lefegyverezték, és tömegesen legyilkolták. Ilyen körülmények között a hadosztály-parancsnokságok azt jelentik, hogy nem vállal hatnak felelősséget a támadások beszüntetése után esetleg bekövetkező eseményekért, hiszen erkölcsi szempontból teljességgel lehetetlen visszatartani csapataikat az ellentámadástól, amikor a cseh-szlovák csapatok támadják és lefegyverzik őket, és legyilkolják a lefegyverzett embereket. A hadsereg főparancsnoksága - felelősségének tudatában - arra kéri önt, számoljon be Clemenceau úrnak a cseh-szlovák csapatok viselkedéséről, és tudassa vele, hogy a cseh-szlovák hadsereg főparancsnoksága nem hajtja végre a szövetséges hatalmak parancsát, a legdurvább módon folytatja a támadásokat, és ekképpen ellenségeskedéseknek részünkről történő beszüntetése csupán általunk végrehajtott intézkedés volna. Egyben arról is tájékoztatom, hogy amennyiben a cseh-szlovák csapatok nem állítják le a hadműveleteket, akkor egységeink számára lehetetlenné válik a szövetséges hatalmak jegyzékében elrendelt csapatmozdulatok nyugodt végrehajtása. Ám ez esetben - annak megakadályozására, hogy proletár testvéreinket hátba támadják és bestiális módon legyilkolják - kénytelenek leszünk megparancsolni csapatainknak, hogy minden erővel védekezzenek.

Böhm hadseregfőparancsnok. "

Elnök Úr, kérem, hogy tartassa tiszteletben a Cseh-Szlovák Köztársasággal a szövetséges kormányok parancsát, egyben arra is kérem, tegye lehetővé, hogy - felhívásának tiszteletben tartatásával - véget lehessen vetni a haszontalan vérontásnak.

levéltári jelzet: f.244.[357]

PICHON FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS HADÜGYMINISZTERNEK

iratszám:158

irat típusa: 3490. sz. irat. Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. június 23.

Június 17-i, 6043. számú levelében[358] volt szíves egy táviratot továbbítani, amelyben Franchet d'Esperey tábornok ismerteti - de Lobit tábornok nyomán - a Szegeden megalakult bolsevikellenes kormány politikai helyzetét, és irányelveket kér a francia parancsnokságnak e kormánnyal való kapcsolatait illetően. A magyarországi hadsereg parancsnoka kijelenti, hogy eddig jóakaratú semlegességet tanúsított, azonban tudni szeretné, vajon e magatartás nem áll-e szemben az antant elképzeléseivel. Márpedig az új kormány - amely állítása szerint akkor alakul meg, amikor nyíltan a cselekvés útjára léphet - azon igyekszik, hogy kipuhatolja a francia katonai hatóságok magatartását esetleges intézkedéseivel kapcsolatban.

Minthogy Szeged magyar területen fekszik, katonai hatóságaink a politikai propaganda dolgában szabad kezet adhatnak a magyaroknak, amennyiben tevékenységük nem zavarja a rendet, nem nyújt nekik semmiféle erkölcsi vagy anyagi támogatást, s nem engedi meg, hogy a szövetséges és társult kormányok kifejezett hozzájárulása nélkül erőszakkal lépjenek föl. Ezen utasítások természetesen csak a megszállt övezetre vonatkoznak.

Egyébként nem úgy tűnik, hogy helyénvaló volna fokozottan építeni a szegedi kormány tevékenységére és befolyására. Nem számíthat a szövetségesek támogatására anélkül, hogy elismerné az általuk Magyarországnak kijelölt határokat, és ha azon konzervatív elemekre támaszkodik, amelyek - nacionalizmusból és azért, hogy zavarba hozzák a szövetségeseket - megkönnyítették a bolsevikok hatalomra kerülését, e kormány egykettőre rossz helyzetbe kerülne a magyar közvélemény szemében, ha úgy tünteti föl magát, mint aki önként hajlandó elfogadni országa új határait.

Egy valóban nemzeti jellegű és az ország többségét képviselő kormány megalakulásáig szigorú semlegességet kell tehát tanúsítanunk a magyarok belső mozgalmaival szemben.

Hozzáteszem: érdekünkben áll, hogy szövetségeseinkkel szemben gondosan megőrizzük ezt a semlegességet, nehogy közülük egyeseknek ürügyet szolgáltassunk a magyar ügyekbe való fokozottabb beavatkozásra. A szövetséges hatalmak Magyarországgal szembeni föllépésének egységesnek kell lennie, és véleményem szerint mind ez ideig csakis a Legfelső Tanács hozhat döntést arról.

levéltári jelzet: AG.20N527 c/l05. d/5.

CLEMENCEAU FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS HADÜGYMINISZTER PELLÉ TÁBORNOKNAK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJÉNEK, A CSEH-SZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKÁNAK

iratszám:159

irat típusa: 6416 BS/3. sz. távirat. Titkos

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1919. június 29.

Először. - Megkaptam június 26-i, 327. sz. táviratát,[359] amely sajnálatos módon hiányosan érkezett.

Másodszor. - A kérdésről a Békekonferencia hivatott dönteni.

Harmadszor. - Másrészt azonban megkaptam Kun Béla alábbi, június 29-i táviratát.

"Clemenceau úrnak, a Békekonferencia elnökének, Párizs. Sajnáljuk, hogy még mindig nem kaptunk biztosítékot a románok által megszállt területek kiürítését illetően. Mindazonáltal szilárdan elhatároztuk, hogy a Békekonferencia felszólításának megfelelően cselekszünk, következésképpen kormányunk utasította a Vörös Hadsereg főparancsnokát, hogy haladéktalanul kezdje meg az Önök által kijelölt területek kiürítését.

Ezt Elnök úr tudomására hozva, hangsúlyozom, hogy az Ön szavát biztosítéknak tekintem arra, hogy a románok kiürítik az elfoglalt területeket. Kun Béla."

Negyedszer. - Annak az eshetőségnek a következtében és értelmében, amellyel fönt említett távirata végén foglalkozik, fölszólítom, járjon el a legnagyobb elővigyázatossággal, és tartózkodjék minden olyan intézkedéstől, amely ürügyet szolgáltatna a magyaroknak, hogy ezúttal se hajtsák végre a számukra elrendelt hadmozdulatot.

levéltári jelzet: AD.4N72 c/76. d/1.



[334] Erre vonatkozóan lásd Paul Mantoux: Les Délibérations du Conseil des Quatre, vol. II., CNRS, Paris, 1955, p. 368-375.

[335] A kötetben nem közölt irat.

[336] Föntebb, 143. szám alatt közölt irat.

[337] A kötetben nem közölt irat.

[338] A kötetben nem közölt irat.

[339] Sem a távirat folytatása, sem a levéltári jelzet nem szerepel.

[340] A iraton nincs keltezés, a szerző ismeretlen. A följegyzés valószínűleg 1919. június 20-a körül készült.

[341] A kötetben nem közölt irat.

[342] Lásd föntebb a 146. sz. alatt közölt iratot.

[343] Lásd a 151. sz. alatt közölt iratot.

[344] Lásd a 152. sz. alatt közölt iratot.

[345] A kötetben nem közölt irat.

[346] A kötetben nem közölt iratok.

[347] A kötetben nem közölt iratok.

[348] A kötetben nem közölt iratok.

[349] A kötetben nem közölt iratok.

[350] A kötetben nem közölt irat.

[351] A kötetben nem közölt irat.

[352] A kötetben nem közölt iratok.

[353] A távirat másolatát megküldték a hadügyminisztérium katonai titkárságának, Foch marsallnak és Alby tábomoknak.

[354] A távirat másolatát megküldték a hadügyminisztérium katonai titkárságának, Foch marsallnak és Alby tábomoknak.

[355] Ferdinand Foch.

[357] A levéltári jelzet nem szerepel.

[358] A kötetben nem közölt irat.

[359] A kötetben nem közölt irat.