Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Délkelet-Ázsia

Délkelet-Ázsia

Délkelet-Ázsia faépítészete összefüggésben áll Kína és Japán faépítészetével: elegendő az indiai sztúpák, a Sri Lanka-i dagobák és a japán pagodák rokonságára gondolni. Mégis, az indonéz művészet gyümölcsei megjelenésükben teljesen más benyomást keltenek. A térségben rengeteg az erdő, habár az emberek fairtásaiknak és gondatlan erdőhasználatának következtében az utóbbi fél évszázadban az ősi növényzet szinte felét eltüntették. A természet errefelé igen jó építőanyagot adott hálátlan bérlőinek: az itteni faépületek többnyire értékes tikfából, rózsafából és mahagóniból készültek.

Indonéziától Nepálig a favázas építkezés terjedt el, ez már a kezdetlegesebb épületeknél is megmutatkozik. A nepáli serpák házait az ősi ágasfás-szelemenes tetőszerkezet, valamint zsúptető fedi, falaik faoszlopokkal merevített vályogfalak. (96. KÉP)

96. kép

Délkelet-Ázsia más részein a házakat cölöpökre állítják: az itt elterjedt épületformák az általános részben leírt cölöpépítészet máig álló, legtipikusabb példái, mint az indonéz szigetek (pl. Celebesz és Szumátra) őslakosainak házai. Egy-egy építkezés mindig jelentős társadalmi esemény, a település lakóinak összefogásával kezdik el a vázat összeállítani, az istenek áldását kérve tevékenységükhöz.

Az általános részben említett hajó formájú házak az indonéz építészet remekei közé tartoznak. Celebesz szigetén őslakos toradzsa törzs emeli ezeket az európai szemnek különös házakat, melyek a bennszülötteket csónakos „honfoglalásukra” emlékeztetik. A tongkonannak nevezett lakóházak szintén cölöpökre épülnek: a függőleges oszlopok közé csapolják be a vízszintes kötőgerendákat. A homorú tetőalakzatot több élgerenda egymás fölé kapcsolásával érik el, a tetőszerkezetet kívülről több keresztmerevítőkkel kapcsolt oszlop is alátámasztja. A szarufákat rattannal kötözik a bambuszszelemenekhez, végül szoros bambuszrétegekkel fedik be a szerkezetet. A falak és az oromzat festett díszítései a társadalmi rangsort tükrözik. (97. KÉP)

97. kép

A teljes egészében fából készült vallási építmények a térség minden országában az építészet remekei közé tartoznak. Thaiföldön az ún. vat képezte a hitélet központját: egyszerre volt kolostor, templom, imaterem és remetelak. A favázas, több helyiséget magukban foglaló épületeket többsoros, meredek és enyhén ívelt tetővel fedték le, melyeknek oromdíszei egyszerre emlékeztetnek a kínai és a norvég borgund hagyományokra. A Lanna-stílusban a főhomlokzat oromfalán jellegzetes „Buddha szemöldöke”-ként nevezett, az oszlopokat összekötő íves rész jelenik meg, mely látványban pontosan a szentély pazar módon díszített belsejében helyet foglaló Buddha-szobor fölött „ lebeg”. Erre kétoldalt szimmetrikusan kisebb íves oromfalak válaszolnak, melyeket „madárszárny oromfalnak neveznek”. (98. KÉP)

98. kép

A thaiföldi lakóház, akárcsak a templom, oszlopokon áll, tehetősebb tulajdonos esetén ugyanúgy többszörös, oromfalas lezárású tetővel rendelkezik. A tető zsindellyel vagy pálmalevéllel borított, éles heggyel borított gerince megakadályozza az eső beszivárgását a fedett térbe. A teraszos udvart az alulról érkező víz ellen, hasonló szándékkal emelték lábakra. A házak építését a hely kijelölésétől az oszlopok felállításán át egészen a befejezésig különféle vallási rítusok kísérték, hitbéli és gyakorlati okok miatt egyaránt igyekeztek jó minőségű faanyagot használni. Az egyes épületrészekhez más-más faanyagot használtak, például az oszlopokhoz rothadásnak ellenálló korallfát. (99. KÉP)

99. kép

A burmai (mianmari) templomépítészet lépcsőzetes tetői emlékeztetnek a thai templomokra, kialakításukban erős indiai hatás érvényesül. A hatalmas szerkezeteknél az oszlopok stabilitását keresztmerevítők fokozzák a falak és a födémek vonatkozásában. A középoszlop átfogja az épületet, a többi oszlop lényegesen rövidebb. Minden vallási vonatkozású tér egy templomépületben kap helyet, ugyanakkor szentélynek, kolostornak, tanító helynek stb. megvolt a saját területe az épületen belül. A központi szentély külső megjelenése nagyon impozáns: padlóját megemelték a többi helyiséghez képest, többemeletes tetőszerkezetét belső állványzat támasztja alá, a torony csúcsdísze különálló, összetett konstrukció. (100. KÉP) A kolostor többi terét az apát lakótere köti össze a szentéllyel; az épületlánc legvégén a raktárak kaptak helyet. A teljes komplexum csodálatos faragványokkal díszített.

100. kép

Balin óriási, fából épült „sztúpák” formálják a hindu ember arcára a tájat. A több mint húszezer templom mindegyike favázas, néha a vizesedés ellen kőlábazatra állítják őket. Az egy templomot alkotó épületegyüttesek egy központi szentély köré csoportosulnak, melyet látványos, emeletes, pálmalevéllel befedett tetősorok koronáznak. (101. KÉP)

101. kép

Indiában az építészet szerteágazó alkotásai között nemcsak impozáns kőépületeket, hanem csodás faépítményeket is találunk. A vázas szerkezeteket sokféleképpen alkalmazták paloták, templomok és az egyszerű otthonok létrehozásánál. A faépítészet a kőépítészet előzményét adja India vonatkozásában ugyanúgy, mint ahogy az ókori görög templomok is kőbe dermesztett faházak. A Bangalore-i szultáni palota a Sriranagapatanai kerti palota nagyrészt fából épültek. Az ország északi részén, a Himalája völgyeiben egyfajta „takarékos” boronafalas építési mód alakult ki, ahol a farönkök közé kősorokat építettek be. Ilyen például a Bhirna-Kali templom Saharanban. Más területeken tisztán muszlim, vagy éppen angliai koloniális építészeti hatás érvényesül, mint például Simlában.