Ugrás a tartalomhoz

A magyar dal könyve

Dobszay László

Hagyományok Háza; Timp Kiadó

12. fejezet - XI. JAJ-NÓTÁK

12. fejezet - XI. JAJ-NÓTÁK

Tartalom

Erdély egyes vidékein — legjellegzetesebben a nyugat-erdélyi „Mezőségben” — ismert négysoros, régi stílusú (néha újabbkori) népdalaink különleges előadásmódban is megszólalnak. A ritmikai eltolódásokat (a kvintolákat, 6/8 ütemet eredményező, néha prozódia-ellenes nyújtásokat) e vidékről már megfigyelhettük. Ehhez járul még a formaképlet átalakítására, kibővítésére való hajlam, a négysoros szimmetria gyakori megbontása. Néhol csak egy-egy sor belső szaporázása növeli a szótagszámot, másutt az utolsó sor bővül ki egy „jajajajj”-al; ismét másutt a 2. és 4. sor kap egyforma bővülést, olykor viszont az egész sor megkettőződik. A kiinduló alakzat általában egy nyolcas szótagszámú sor, melyből 11, 12 vagy éppen 16-os bővült alakok állnak elő. Mivel a szöveget többnyire nem érinti e bővülés, a betoldott hangcsoportok szöveg nélkül maradnak. E helyeken vagy szóismétléssel segítenek magukon az énekesek, vagy töltelékszótagokkal (dana, ajaj, ejaja stb.) látják el a dallambővítést. Ezekről nevezzük az ilyen dalokat „jaj-nótáknak”. Hozzájárul még hatásukhoz a jellegzetes mezőségi hangképzés, kissé merev, egyenes hangok használata, a tempónak sokszor szeszélyes változtatása. Lehet, hogy mindezek mögött az e vidéken virágzó hangszeregyüttesek hatása rejlik. Valóban: szövegükben ugyan keservesek, de funkciójára nézve legtöbb ilyen darabunk lassú táncdal.

Édesanyám, gyújts gyertyára

2. Forralj nekem édes tejet, — forralj nekem édes tejet, — apríts bele zsemle-belet, — apríts bele zsemle-belet.

3. Hadd egyek egy víg vacsorát, — hadd egyek egy víg vacsorát, — amit édesanyám csinált, — amit édesanyám csinált.

Édesanyám, gyújts gyertyára

Édesanyám, gyújts gyertyára

Édesanyám, gyújts gyertyára

Jellegzetes belső-erdélyi nyolcas dallam, egyelőre bővülés nélkül; tempója, ritmusa (vö. az A-C változatokkal!) a jaj-nótákéval egyezik, a szövegismétlés is kapcsolatban áll velük.

Én is voltam, mikor voltam

2. Nem úgy van most, mint volt régen, nem az a nap süt az égen, — nem az a nap, nem az a hold, nem az a szeretőm, ki volt, — aki volt, az rég elhagyott, szebbre vágyott, mint én vagyok, — szebbre vágyott, mégse kapott, még olyant se, mint én vagyok.

3. Szerettelek, kedveltelek, amíg meg nem ismertelek, — de már hogy megismertelek, jaj be könnyen felejtelek, — szeretett a fene soha, csak meg voltam veled szokva, — s úgy meg voltam veled szokva, nem felejtelek el soha.

Lényegében a 394. dal minden sorának kétszeresre nyújtásával alakult ki a 4×16 versforma. (Az 1-2., 5-6., 9-10., 13-14. ütemek egymásutánja nagyjából ki is adja az előző dallam vonulatát.) Gyakran úgy is éneklik, hogy a dallam első felére mondják a szöveget, a másik felére csak töltőszótagokat, majd újból kezdve a dallamot, következik a szöveg folytatása, ismét értelmetlen szótagokkal folytatva.

Kit virágot rózsám adott

2. Szerettelek rózsám nagyon, — de már annak vége vagyon, jaj, jajajaj, — aki miatt vége vagyon, — annak Isten jót ne adjon, jaj, jaj.

3. Megállj, megállj, te kis madár, — beteg szívem mer’ rég hogy vár, jaj, jajajaj, — beteg vagyok szerelmembe’. — enyhítsd lelkem keservembe’, jaj, jaj.

Kit virágot rózsám adott

Kit virágot rózsám adott

Bővülés a 2. és 4. sorban (vesd össze a változatokkal!). Bartók Béla a 15 Magyar Parasztdal c. zongora-kompozíciójában dolgozta fel.

Édesanyám sok szép szava

2. Édesanyám rózsafája, — engem nyílott utoljára, — bár sohase nyílott volna, nyílott volna, — maradtam volna bimbóba’, hateha!

3. Fehér galamb száll a házra, — édesanyám, Isten áldja, — jól tudom, hogy fáj a szíve, fáj a szíve, — de azért csak Isten vele, hateha!

Édesanyám sok szép szava

Hogyan lesz bővülésekkel egy nyolcas sorból tizenkettes és tizenegyes? A harmadik sor mintegy belső ismétléssel növekszik meg (zeneileg: mintha az 1-4. és 9-12. szótag közé iktatódna a bővülés); az így kialakított új ütemkeretet a 4. sor a 11-es népdalok szkémája szerint tölti meg, tehát hangsúlyosan, masculin képlettel zár. Szövegileg: a nyolcas keservesekben sokszor előforduló versszakokat látunk; a harmadik sor szövegismétléssel, a negyedik sor töltelékszótagokkal gyarapszik.

Szabad a madárnak ágrul ágra szállni

2. Este van, este van, de nem minden lánynak, — csak annak a lánynak, kihez sokan járnak, — hozzám nem jár senki, nincs is nekem este, — nekem minden este gyászosra van festve.

3. Istenem, Istenem, én édes Istenem, — hogy kell e világot búval eltöltenem, — egy esztendő, kettő, búval is eltelik, — hej, de az enyém sok, soha el nem telik.

A széki énekesek erőteljes, olykor szinte erőszakos hanghordozása, mely ugyanakkor behízelgő szép hangszínnel társul, különösen jól érvényesül a hangismétlésekkel haladó darabokban, azoknak is főként a magasba nyomuló szakaszain (itt: 2-3. sor).

Hajtsd ki rózsám az ökröket

2. Azt mondja a kakukk madár, nem élek én sokáig már, — sírba viszen a búbánat, meghalok rózsám utánad, — s ha kivisznek az udvarra, borulj le a koporsómra, — ejtsél reám egy pár könnyet, talán megérdemlem tőled.

A harmadik dallamsor elragadó hatása nemcsak az ambitus kibővülésével magyarázható, hanem a tonalitás váratlan átértékelésével (1. sor: á-é; 2. sor még inkább stabilizálja az á-t a c-vel; további lépés a felső é elérése; a második dallamsor azonban átvezet az á alsó kvintjére: d-re; élesen megszólal az é-d nagy nóna is!).

Bánatos hajóra ültem

2. Én vagyok az a gerlice, én vagyok az a gerlice, — ki a párját elvesztette, ki a párját elvesztette, — egy vadgalamb elkergette, egy vadgalamb elkergette, — szerelmünket irigyelte, szerelmünket irigyelte.

A négyes hangcsoportok 1. és 4. szótagjának nyúlását ismerjük: vagy a kis szakasz kezdetét nyomósítja, vagy tagolását. Inkább csak a mezőségi modorban találkozunk a 3. szótag nyúlásával (lásd az 1. és 5. ütemben), mely viszont a kitartott hang után következő negyedik hangot kapcsolja hozzá lendületesebben, szinte szilajabban a következő csoporthoz. A nyújtásnak tehát nem szövegbeli, prozódiai oka van, hiszen a 3. szótag szinte minden ütemben hosszú, tehát nyújtható lenne (a 13. ütemben meg éppen el lehetne így kerülni egy rövid szótag nyújtását a negyedik hangon, zeneileg azonban gyengébb eredménnyel!).