Ugrás a tartalomhoz

Büntetőjog I.; Általános rész; A 2012. évi C. törvény alapján

Belovics Ervin, Gellér Balázs, Nagy Ferenc, Tóth Mihály (2014)

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

4. A bűnkapcsolatok

4. A bűnkapcsolatok

Kép

 Belovics Ervin: A bűnpártolás elkövetési magatartásai. In: Tanulmányok Tóth Mihály professzor 60. születésnapja tiszteletére. Pécs, 2011. Belovics Ervin: A bűnpártolás járulékosságának dogmatikai problémái. Magyar Jog 2012/2.

Kép

 A források áttekintése alapján megállapítható, hogy bűnkapcsolatszerű rendelkezések kezdetben a lopással összefüggésben találhatók a római jogban. Ezen az eseten kívül azonban a római jog a bűnkapcsolatokkal nem foglalkozott és csak a császárság törvényhozása ismerte fel, hogy a büntetendő cselekményekhez utólag kapcsolódó magatartások is büntetést érdemelnek. Egységes rendező elv még ekkor sem jelent meg, mert együtt kezelték az orgazdaságot és a bűnpártolást, de abban sem lehet alappal állást foglalni, hogy bűnrészességnek vagy sui generis bűncselekménynek értékelték-e azokat. A középkori jogfejlődés során ezek az ellentmondások fentmaradtak. Rendszertani szempontból a német büntetőjog hoz fordulópontot a XVII. században Carpzow színrelépésével, aki már egyértelműen felhívta a figyelmet arra, hogy nem lehet azonosan értékelni a bűncselekmény elkövetése előtti, valamint a deliktum megvalósítása utáni magatartásokat.

A bűnkapcsolat különböző formáit azonban Carpzow tételeinek ismertté válása után is egészen a XIX. század közepéig általában részességnek tekintették és csak a modern tettesség-részesség tanának kialakulásakor kezdték azokat megkülönböztetni a bűnsegélytől. Ennek az a felismerése képezte az alapját, hogy a bűnkapcsolati tevékenységet kifejtők valójában sem tevéssel, sem mulasztással nem vesznek részt a törvényi tényállás megvalósításában, hanem a más által elkövetett bűncselekménnyel annak befejezetté válása vagy megkísérlése után kerülnek valamilyen módon összefüggésbe.

Így az 1843. évi javaslat szerzői a részesség egyik sajátos alakzataként kívánták szabályozni a bűnpártolást, majd Mittermaier hatására sui generis deliktumként jelenítették meg.

A Csemegi Kódex XXX. Fejezete a vagyon elleni bűncselekmények által „közrefogva” az orgazdaságra vonatkozó előírások megfogalmazását követően meghatározta a bűnpártolás törvényi definícióját is. A Csemegi Kódex azonban már megkülönböztette a személyi (374. §) és a tárgyi (375. §) bűnpártolást, illetve külön szabályozta a hivatali bűnpártolást (478. §).

Ezt a rendszert a Btá. majd az 1961. évi Btk. is fenntartotta.

A kodifikációban jelentős változást hozott a korábbi Btk., mert megszüntette a duális szabályozást, oly módon, hogy a hivatali bűnpártolást a bűnpártolás minősített esetévé tette [244. (3) bek. b) pont]. A korábbi Btk.-t kiegészítette az 1994. évi IX. törvény a pénzmosás törvényi tényállásával (303. §). Ezen törvényi tényállást számos alkalommal újrafogalmazta, illetve módosította a jogalkotó.

Kép

 A modern európai büntető törvénykönyvek büntetni rendelik a bűnkapcsolatok különböző formáit.

Így a svájci büntető törvénykönyv az igazságszolgáltatás elleni deliktumok körében tilalmazza a személyi bűnpártolást, míg a tárgyi bűnpártolás elemeit is felölelő orgazdaság elhelyezésére a vagyon elleni bűncselekmények körében került sor.

A német büntető törvénykönyv – ugyancsak a vagyon elleni bűncselekmények közé illesztve – egy fejezetben pönalizálja az orgazdaságot és a bűnpártolást. „Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények” fejezetében sui generis bűncselekményként jeleníti meg az osztrák büntető törvénykönyv a személyi bűnpártolást.

Tárgyi bűnpártolásszerű magatartást is tilalmaz orgazdaság elnevezéssel az osztrák büntető törvénykönyv és ennek a deliktumnak az elhelyezésére már az „Idegen vagyon elleni bűncselekmények”-ről szóló fejezetben került sor.

Az európai államok döntő többsége ugyancsak büntetni rendeli a pénzmosást is.

Kép

 A jogirodalom a bűnkapcsolatok körébe sorolja:

– a bűnpártolást (Btk. 282. §),

– az orgazdaságot (Btk. 379. §),

– a feljelentési kötelesség elmulasztását (pl. Btk. 263. §),

– a pénzmosást (Btk. 399. §) és

– a zendülés megakadályozásának elmulasztását (Btk. 443. §).

A bűnkapcsolatok konkrét formáit a Btk. Különös Része sui generis bűncselekményként rendeli büntetni. A szándékos pénzmosás kivételével valamennyi idetartozó deliktumra igaz, hogy kizárólag egy más személy által megvalósított bűncselekménnyel összefüggésben követhetők el, vagyis járulékos jellegűek. A szándékos pénzmosás kapcsolódhat egy más személy által elkövetett bűncselekményhez, ekkor szintén járulékos jellegű, de a jelenleg hatályos szabályozás szerint az alapcselekmény elkövetője és a pénzmosást megvalósító azonos személy is lehet [Btk. 399. § (3) bek.]. Ez utóbbi eset viszont már nem tekinthető bűnkapcsolatnak.

4.1. A bűnpártolás

Kép

 A bűnpártolás törvényi tényállását a Btk. 282. §-a határozza meg, eszerint, aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna

– segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön,

– a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik vagy

– közreműködik a bűncselekményből származó előny biztosításában,

vétséget követ el.

A törvény szövegéből egyértelműen következik, hogy a bűnpártolói tevékenység kifejtésére csak az alapdeliktum abbahagyása után kerülhet sor. Az elkövetési magatartásokat a bűnpártoló úgy tanúsítja, hogy erre irányuló megegyezés, az alapbűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt nem volt.

4.2. Az orgazdaság

Kép

 Ennek a bűnkapcsolati formának a törvényi tényállása szerint, aki költségvetési csalásból származó vámellenőrzés alól elvont nem közösségi árut; jövedéki adózás alól elvont terméket; vagy lopásból, sikkasztásból, csalásból, hűtlen kezelésből, rablásból, kifosztásból, zsarolásból, jogtalan elsajátításból vagy orgazdaságból származó dolgot vagyoni haszon végett megszerez, elrejt, vagy elidegenítésében közreműködik, orgazdaságot követ el (Btk. 379. §).

Az orgazdaság járulékos bűncselekmény, létrejöttének feltétele a tényállásban felsorolt valamely alapbűncselekmény elkövetése.

Ugyancsak az orgazdaság járulékos jellegéből következik, hogy az alapcselekmény elkövetője az orgazdaság tettese nem lehet. Az alapcselekményekből származó dolgok megvásárlására irányuló előzetes megállapodás nem az alaptényálláshoz nyújtott bűnsegély, hanem az orgazdaság tettesi magatartása (BH 1986.136.).

4.3. A feljelentési kötelesség elmulasztása

Kép

 A feljelentési kötelesség elmulasztása lényegében kétféle lehet, egyrészt az úgynevezett készülő bűncselekmény, másrészt a már elkövetett bűncselekmény fel nem jelentése (például Btk. 263. §).

Az úgynevezett készülő bűncselekmény feljelentésének az elmulasztását a Btk. azonban akkor bünteti, ha már az előkészület is büntetendő. Így például a Btk. büntetni rendeli a terrorcselekmény előkészületét [Btk. 315. § (1) bek.], és ugyancsak pönalizálja a terrorcselekmény feljelentésének az elmulasztását (Btk. 317. §). E törvényhely rendelkezése szerint az büntetendő a feljelentés elmulasztása miatt, aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy terrorcselekmény elkövetésére készül. Mindezekre figyelemmel az előkészület fel nem jelentése is utólagos bűnkapcsolatnak minősül.

4.4. A pénzmosás

Kép

 A pénzmosást a Btk. 399. §-a rendeli büntetni. E törvényhely szerint, aki a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó

–        dolgot átalakítja, átruházza, vagy a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe abból a célból, hogy az ilyen dolog eredetét eltitkolja, leplezze, az elkövetett bűncselekmény elkövetőjével szembeni eljárást meghiúsítsa,

–        a dolog eredetét az ilyen dolgon fennálló jogot vagy az e jogban bekövetkezett változásokat, az ilyen dolog helyének változását vagy azt a helyet ahol az ilyen dolog található eltitkolja vagy elleplezi,

pénzmosást követ el.

4.5. A zendülés megakadályozásának elmulasztása

Kép

 A jogirodalom a „bűnös közömbösség” fogalma alatt – bűnkapcsolati értelemben – a más által megvalósított bűncselekmény személyes meg nem akadályozását érti, feltéve, hogy a megakadályozásra speciális jogi kötelesség nem áll fenn. Amennyiben ugyanis olyan személy nem tesz eleget a bűncselekmény megakadályozására vonatkozó kötelezettségének, akit erre speciális jogi előírás kötelez, nem bűnkapcsolatról, hanem mulasztásos bűnsegélyről beszélhetünk. A „bűnös közömbösség” eklatáns példája a zendülés megakadályozásának elmulasztása (Btk. 443. §). E törvényhely szerint, aki a tudomására jutott zendülést vagy annak előkészületét tőle telhetőleg nem akadályozza meg, illetve késedelem nélkül nem jelenti, vétséget követ el.