Ugrás a tartalomhoz

A belgyógyászat alapjai 1.

Zsolt, Tulassay (2010)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Előszó a harmadik kiadáshoz

Előszó a harmadik kiadáshoz

Habent sua fata libelli. Minden könyvnek más ugyan a sorsa, felismerhetők azonban olyan vonások, amelyek valamennyi mű történetében megjelennek. A szépirodalmi alkotások sorsa a legváltozatosabb. Vannak olyan könyvek, amelyek már megjelenésükkor világsikert aratnak. A dicsőség azonban nem tartós és néhány évtized múlva az írás feledésbe merül. Sok olyan mű is ismert, amelyek első megjelenésükkor csalódással, nagy bukással járnak és kiemelkedő értékük csak hosszabb idő után válik a közvélemény számára is nyilvánvalóvá. Előfordult az is, hogy a szerzők hosszabb ideig íróasztalukban őrizték a kéziratot és az írás később vált közkinccsé, esetleg csak az utókor fedezte fel azt, az egyetemes kultúra számára. Ezek közül a későn elismert könyvek közül számos vált a világirodalom meghatározó alkotásává, amelyből azóta is nemzedékek fedezik fel az emberi lét szépségeit, az élet harmóniáját és bonyolultságát, a kibontakozás módjait, tanulnak hitet, erkölcsöt, tisztességet. Ritka az olyan szépirodalmi mű, amelyik megszületésétől fogva állandóan az érdeklődés és a megbecsülés előterében állt és kezdettől elfoglalta méltó helyét a kiemelkedő emberi alkotások kincsestárában.

A szakirodalmi alkotások sorsa eltér a szépirodalmi művek pályájától. Ez a pálya legtöbbször azonos ívű, kiszámítható, meglepetéssel ritkán jár. A nagyigényű természettudományos munka valamely tudományág ismereteit foglalja össze, vagy pedig a szerző kutatómunkájának eredményeit gyűjti kötetbe. A természettudományokban való jártassághoz mindkét célú közlés jelentős segítséget nyújt. Az ilyen mű meghatározó, főként azok számára, akik az adott téma iránt különösen elkötelezettek. Az összeállítás sikerének alapja a minőség és az igényesség. A könyv népszerűsége azonban csak addig töretlen, míg az újabb tudományos felismerések az írás állításainak érvényességét meg nem kérdőjelezik. A természettudományok fejlődése gyors, az ismeretek egyre sokrétűbbek. A tudományos írásmű érvényessége ezért többnyire rövid életű és népszerűsége, elfogadottsága is gyorsan csökken. A kötet előbb-utóbb a könyvespolc hátsó soraiba, azokhoz a könyvekhez kerül, amelyek álmát az olvasók már nem zavarják. Az új ismereteket tartalmazó korszerű összefoglalók megjelenésével sorsuk a felejtés. Az elfelejtés azonban nem végleges. Egy idő után, a tudomány fejlődését, az egyes korok felkészültségét bizonyos távlatból vizsgáló kutatók számára ismét érdekessé és értékessé válnak ezek a könyvek. Újabb nemzedékek megismerhetik elődeik gondolkodásmódját, különböző jelenségekről kialakított felfogásukat. Felfedezhetők azok a gondolatok is, amelyek a vizsgálódás folyamatát új irányba terelték és bár később elvesztették érvényüket, mégis hozzájárultak az igazság feltárásához. Ez az időszak a természettudományos könyvek sorsának harmadik szakasza. A népszerűség, majd a felejtés után elérik azt az állapotot, az igazságukból fakadó, immáron talán végleges megbecsülést, amely megjelöli helyüket a tudománytörténetben.

Az orvosi könyvek különleges helyet foglalnak el a természettudományos művek sorában is. Az orvosi könyvek sorsára is jellemző ez a három szakasz, mégis egyszerre képviselik a rendszeres megújulás igényét és az állandóságot. A megújulás igénye az orvosi ismeretek szakadatlan, gyors változásából, bővüléséből ered. A fejlődés olyan ütemű, hogy bizonyos könyvek a kiadói munka időt igénylő folyamatából adódóan, megjelenésükkor már nem korszerűek, bár írásuk idején még a legújabb ismereteket tartalmazták.

Az orvosi ismertek fejlődésének folyamatában lényeges mozzanat az egymást követő jelenségek sorba rendezése, az ok és a következmény viszonyának meghatározása. Az alapismeretekből kiindulva az adatok gyűjtése több irányban haladhat. A természeti jelenségek kutatásában ez az adatgyűjtés, az új eredmények elemzése azonban olykor a kiindulás igazságát is megcáfolhatja. A jelenségek eltérő sorrendje, kapcsolatuk esetlegessége, új tényezők hatásának megjelenése megváltoztathatják a tudományos tétel értékét és helyzetét. Ez szükségessé teheti az alapok újraértékelését is és a még hiányzó elemek, összefüggések felismerése új kiindulási pontok meghatározását is indokolhatják. A tudományos tételek egy részének értéke azonban időtálló, amelyek érvényessége újabb felismerések tükrében sem válik kérdésessé. Ezek az ismeretek az orvosi könyvek meghatározó fejezetei, amelyek nemzedékek tapasztalatait és tudását sűrítik, őrzik és nyújtják át az olvasónak. Ez a folyamatosság az orvosi könyvek további jellegzetességének fontos összetevője.

Az orvosi könyvek, másik lényeges vonása az állandóság, amely azonban a folyamatosság mellett elsősorban az orvosi hivatás eszményén alapul. A humánum, a szeretetre épülő orvosi magatartás, szemlélet és lelkület jelenti az orvosi munkában azt az állandóságot, amely ha megfogalmazva talán nem is mindig, eszmeiségében és felfogásában azonban feltétlenül sugárzik az orvoslással foglalkozó írásművek lapjairól.

„A belgyógyászat alapjai” átdolgozott, harmadik kiadása ennek az igénynek, a megújulás és a folyamatosság kívánalmának szeretne megfelelni. Remélem, hogy a széles körű összefogás, amely a munka megjelenését segítette, eléri ezt a célt. Köszönet jár több száz közreműködő áldozatos munkájáért, akik mindannyian felismerték, hogy a belgyógyászati kórisme és gyógyítás új elemeinek bemutatása és a könyv korábbi kiadásaiban tapasztalható hiányosságok javítása csak akkor lehet sikeres, ha a megvalósításba vetett hit, az egymás iránt érzett megbecsülés és bizalom, elszántság és közös akarat irányítja munkánkat. E példás összefogás eredményében és sikerében bízva ajánlom „A belgyógyászat alapjai” harmadik kiadását az olvasó megkülönböztetett figyelmébe.

Kelt Budapesten, a 2011. esztendő

Vízkereszt napján

Tulassay Zsolt