Ugrás a tartalomhoz

A belgyógyászat alapjai 1.

Zsolt, Tulassay (2010)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Anaerob baktériumok

Anaerob baktériumok

Dr. Szalka András

Tetanus

A Clostridium tetani spóraképző, anaerob, Gram-pozitív baktérium. A megbetegedést a baktérium tetanospasmin neurotoxinja okozza, a neurotranszmitterek felszabadulásának blokkolása révén. Az 1941. január 1. után születettek három oltást kaptak.

A tetanusnak megkülönböztetjük generalizált, helyi, cephalicus és neonatalis formáját. A betegség a szennyezett sérüléstől számított 4–14 nap múlva kezdődik. Minél rövidebb a lappangási idő, annál súlyosabb megbetegedés várható. A helyi forma általában csak a fertőzött végtagon jelentkezik (fájdalom, spasmus, izomgyengeség), de átmehet generalizált formába is. A cephalicus forma a fej sérüléséhez társul (főleg a nervus facialis működése károsodik). A generalizált forma jellemzői: trismus, dysphagia, risus sardonicus, a hátizomzatban folyamatos tónusfokozódás, opisthotonus, testszerte az izmokban hirtelen kialakuló spasmus, a beteg tudata tiszta és izomfájdalomról panaszkodik.

A kórisme megállapítása a kórelőzményen és a klinikai tüneteken alapszik. A beteget intenzív terápiás osztályon szükséges elhelyezni. A tetanus megelőzhető betegség (megfelelő sebellátás, aktív és passzív immunizáció).

Botulismus

A kórkép elnevezése latin eredetű (botulus = kolbász). A Clostridium botulinum nagy, Gram-pozitív, anaerob spórás baktérium. A spóra mindenütt a világon megtalálható a talajban, a vízben (még tengerben is). A spóra rendkívül ellenálló a környezeti tényezőkkel szemben, a forralást órákon keresztül is elviseli. A vegetatív alak hét, antigenitásában különböző, de azonos hatású neurotoxint termel (A–G). A neurotoxin nem hőálló. Az A, B, E, F típus humán betegséget okoz. A C és D neurotoxin szinte kizárólag állatokat betegít meg, a G toxin szerepe egyelőre vitatott.

A szervezetbe bekerülő toxin a neuromuscularis szinapszisokra hat. Megakadályozza az acetil-kolin felszabadulását, és emiatt az ingerület nem terjed át az izomzatra.

Ételmérgezéses botulismus. Rendszerint a toxinnal fertőzött étel elfogyasztását követő 12–36. órában kezdődik a betegség. A lappangási idő néha akár 1 hét is lehet. Kezdetben a megbetegedett hányingerre és szájszárazságra panaszkodik. Hasmenés is előfordulhat, de inkább az obstipatio a jellemző. Később idegrendszeri tünetek jelentkeznek. Először homályos látás, majd accomodatiós zavarok, fénymerev pupillák, ptosis lép fel. Ezeket az elváltozásokat követheti a dysphagia, a dysarthria, a n. hypoglossus gyengesége. Ha a folyamat tovább halad, gyengeség léphet fel a felső végtagokban, a törzs izmaiban, majd az alsó végtagokban. Előfordulhat, hogy a paralysis miatt gépi lélegeztetés válik szükségessé. A vegetatív idegrendszer érintettségére utal a vizelet- és a székürítés zavara.

A toxinhatás időtartama a felszívódott mennyiségtől függ. A betegség 1–2 hétig progrediálhat, majd 2–3 hét stabilizálódás után indul meg a javulás. A súlyosabb, illetve szövődménnyel járó esetek ennél hosszabb ideig tartanak.

Seb-botulismus. Traumás sérülések, bonyolult törések után jelentkezhet, de előfordul jelentéktelen szúrt sebhez társultan is. Ezt a formát egyre gyakrabban tapasztalják kábítószereket használókban (injekció, intranasalis bevitel). A lappangási idő 4–14 nap. Hiányoznak a bevezető, emésztőrendszeri tünetek. Az egyéb tünetek – bár rendszerint enyhébb formában – megegyeznek az ételmérgezésben tapasztaltakkal. A seb gyógyulása lassú és tökéletes gyógyulása megegyezik az idegrendszeri tünetek elmúlásával.

A botulismus elkülönítő kórisméjében a következőket célszerű figyelembe vennünk: a) a megbetegedett láztalan (kivéve a szövődményes eseteket); b) a neurológiai elváltozások szimmetrikusak; c) a beteg tudata tiszta; d) a pulzusszám normális vagy meglassult és nincs hypotensio; e) az érzőidegrendszer nem érintett.

Felnőttek és nagyobb gyermekek súlyos megbetegedésében polyvalens, antitoxikus lósavó adása indokolt. A seb-botulismusban megfelelő sebtisztítást kell végezni, penicillin adása is indokolt lehet.

A botulismus megelőzhető az étel megfelelő előkészítésével és elkészítésével.

Gázgangraena

A gázgangraenás esetek kb. 80–95%-ában a kórokozó Clostridium perfringens, de egyéb clostridiumot is izolálhatnak: Clostridium novyi, Clostridium septicum,Clostridium bifermentans, Clostridium histolyticum, Clostridium fallax.

A megbetegedést endogén vagy exogén forrásból származó clostridiumok okozhatják. Endogén fertőzés esetében a szervezetben normálisan jelen lévő clostridiumok a bőrből, székletszennyeződésből rossz vérellátású szövetekbe kerülnek, ahol az anaerob viszonyok lehetővé teszik elszaporodásukat és a toxintermelést. A végtagok artériás keringési elégtelensége, olykor a vastagbélműtétek kedveznek a baktérium megtelepedésének. Exogén fertőzést a kiterjedt, roncsolt sebekbe jutott clostridiumok okoznak.

A lappangási idő 2–3 nap, de súlyos esetben 6 órán belül is jelentkezhetnek a tünetek. A gázgangraena tünetei hirtelen kezdődnek. A fertőzött seb eleinte halovány, majd vörössé, bronzszínűvé válhat. A seb körül rövid időn belül fellépő fájdalom a legkorábbi és legfontosabb jele a fertőzésnek. A seb megduzzad, a bőr színe piszkosbarnás, az izomzat főtt hús színű, bűzös szagú. A fertőzött területről édeskés, émelyítő bűz árad. Tapintással sercegés észlelhető. Oedema, magas láz, vérnyomásesés, tachycardia, súlyos toxikus állapot, shock, veseelégtelenség órák alatt kialakulhat. A beteg tudata sokszor a végállapotig tiszta maradhat. A betegség kimenetele rossz. Heveny veseelégtelenség és sepsis következtében a halálozás 70–100%-os, a jelentős haemolysissel járó esetekben. A halál rendszerint keringési elégtelenség miatt következik be.

Az elváltozás megtekintésével sokszor a kórisme megállapítható (főtt húsra emlékeztet). A sebváladék aerob és anaerob tenyésztését el kell végezni. A sebváladék közvetlen mikroszkópos vizsgálata (Gram-festés) támpontot adhat a kórokozóra vonatkozóan (kevés fehérvérsejt és sok Clostridium). A hemokultúra végzése kötelező.

A gyors és kiterjedt sebészeti kezelés meghatározó jelentőségű, alapvető követelmény. A Clostridium-fertőzések gyógyításában továbbra is a nagy adagú penicillin G a leghatásosabb (napi 10–20 millió E szükséges naponta iv.). Alternatív kezelés a clindamycin.

Bacteroides speciesek okozta fertőzések

A Bacteroides és a Prevotella species fontos anaerobok, számos kórképet okozhatnak. A két species között szoros a kapcsolat. A Prevotella species azelőtt a bacteroidesek közé tartozott. A Bacteroides species a colonban fordul elő nagy mennyiségben, a Prevotella species a normális szájflóra és a hüvelyben megtalálható anaerobok egyik meghatározója.

Mindkét species vagy önmagában, vagy aerob baktériumokkal együtt okoz számos tünetegyüttest. Ezek a következők:

• Hasi tályogok: A hasi tályogok 50%-ából izolálható Bacteroides fragilis (többnyire kevert fertőzés).

• Tüdőabscessus, empyema: A területen szerzett aspirációs tüdőgyulladás és az ennek következményeként kialakult tüdőtályog és empyema leggyakoribb anaerob kórokozója a Prevotella melaninogenica.

• Abscessus cerebri: Mindkét species tagjai résztvehetnek a kórkép kialakulásában, legtöbbször streptococcusokkal együtt.

• Női nemi szervek gyulladásai: Elsősorban a Prevotella melaninogenica kóroki szerepével kell számolni (pl. bakteriális vaginosis). Kismedencei tályogot inkább a Bacteroides fragilis okoz.

• Egyéb fertőzések: Kórházi eredetű anaerob sepsis, ritka kórkép (hasi fertőzésből kiinduló Bacteroides fragilis- fertőzés). Bőr- és lágyrész-fertőzések (rendszerint kevert fertőzések): traumás sérülések, decubitus felülfertőződése, diabeteses lábszindróma, emberi harapások. Súlyos lágyrész-fertőzések kialakulásában a Bacteroides fragilis is részt vehet (pl. fasciitis necrotisans, szinergetikus cellulitis, crepitáló cellulitis).

A Bacteroides fragilis törzsek metronidazolérzékenysége semmit sem változott, ugyanakkor a clindamycin iránti érzékenység egyes területeken csökkent. A Prevotella melaninogenica továbbra is megőrizte clindamycin iránti érzékenységét. E fertőzésekben használhatók még: amoxicillin/clavulansav, ampicillin/sulbactam, piperacillin/tazobactam, carbapenemek, moxifloxacin.