Ugrás a tartalomhoz

A belgyógyászat alapjai 1.

Zsolt, Tulassay (2010)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Mycoplasma-fertőzések

Mycoplasma-fertőzések

Dr. Ludwig Endre

A mintegy nyolcvan Mycoplasma és Ureaplasma species közül négy játszik szerepet a humán patológiában: a Mycoplasma (M.) pneumoniae a légúti fertőzéseket, a Mycoplasma hominis és genitalium, valamint az Ureaplasma urealyticum urogenitalis fertőzéseket okoz.

A mycoplasmák a legkisebb olyan organizmusok, amelyek még mesterséges táptalajon tenyészthetők. Sejtfaluk nincs. A szervezetbe jutva a hámsejtek felszínére tapadnak (ún. sejtfalparaziták). Csak a felszíni epithelréteget betegítik meg, szöveti invázióra nem képesek. A mycoplasmák antigénjeik egy részét átadják a gazdasejtnek, és ez immunválaszt vált ki, ami jellemzően gyakori Mycoplasma-fertőzésekben.

A M. pneumoniae a légúti váladékkal terjed, inkubációs ideje 2-3 hét. Leggyakrabban az iskoláskorú és fiatal felnőtteket betegíti meg. Elsősorban ősszel és télen fordul elő, 4-5 évenként nagyobb járványokat okozva. Az említett népességben előforduló, otthon szerzett pneumoniák mintegy harmadát mycoplasmák okozzák.

Jellegzetesen akut, illetve szubakut tracheobronchitist és pneumoniát okoz. Fokozatosan erősödő száraz, de később produktívvá váló köhögés jellemzi. A láz 38 °C körül marad. A fizikális vizsgálat során legfeljebb néhány szörtyzörej hallható, a mellkasröntgen foltos beszűrődést, néha háromszög alakú árnyékot, pleuralis effusiót mutat.

A Mycoplasma (és Chlamydia, Legionella) pneumoniát atípusosnak nevezik, így különböztetve meg a klasszikus bakteriális pneumoniáktól.

A betegség többnyire szövődménymentes, de előfordulhat sinusitis, bullosus myringitis, főleg gyermekkorban maculopapularis bőrpír, néha erythema multiforme, illetve Stevens–Johnson-szindróma.

A kórisme jellemző esetben járványszerű halmozódáskor a klinikai kép alapján állapítható meg, de a pneumoniák klinikai képének manapság oly gyakori elmosódottsága miatt kóroki kórisme csak a kórokozó kimutatásával lehetséges.

A termelődő IgM antitestek a humán vörösvérsejteket 4 °C-on agglutinálják (hideg agglutináció). Az első hét végén 1:32-nél nagyobb titer a betegek 30–70%-ában fordul elő (magasabb titer lehetséges mononucleosis infectiosában, adenovírus pneumoniában, rubeolában is). A titer nagysága megközelítőleg párhuzamos a betegség súlyosságával. Fajlagos antitestek 1:128-nál nagyobb hígításban, vagy négyszeres titernövekedés esetén támasztják alá a kórismét.

3.17. a. ábra. Mycoplasma pneumoniae-fertőzés extrapulmonalis megjelenése a) az ajkakon; b) a tenyereken (erythema mulfiforme)

3.17. b. ábra.

A kezelésben a sejtfalszintézisre ható antibiotikumok hatástalanok. Választandó antibiotikumok a makrolidok és a tetracyclinek, esetleg a fluorokinolonok. Az egyes makrolid-, illetve fluorokinolonszármazékok Mycoplasma-ellenes hatékonyságában nincs klinikailag különbség. A kezelés időtartama 7–10 nap. Relapsus előfordulhat, ugyanazon gyógyszer ismételt adása is hatásos lehet.