Ugrás a tartalomhoz

A belgyógyászat alapjai 1.

Zsolt, Tulassay (2010)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Chlamydia-fertőzések

Chlamydia-fertőzések

Dr. Ludwig Endre

A Chlamydia (legújabban Chlamydophila) genushoz három species tartozik, a Chlamydia (C.) trachomatis, a C. psittaci és a C. pneumoniae. Életciklusuk szerint két forma különböztethető meg: a betegséget terjesztő extracelluláris elemi test és a vegetatív, intracelluláris reticularis test. Az utóbbiak osztódásuk során fénymikroszkóppal is látható zárványokat hoznak létre. A reticularis testek egy része újra elemi testté alakul és az elpusztuló gazdasejtből kikerül az extracelluláris térbe. A C. trachomatis és a C. pneumoniae csak emberről emberre terjed, a C. psittaci természetes gazdái a madarak. A Chlamydia-fertőzések kóreredetében a közvetlen sejtkárosító hatáson kívül fehérje (heat shock protein, HSP) antigénre adott immunválasz és gyulladásos reakció is szerepet játszik. Az ismételt expozíciók következtében kialakuló hegesedés meghatározó jellemzője a krónikus szem, genitális és perihepaticus chlamydiasisnak.

A chlamydiákkal szemben csak azok az antibiotikumok hatásosak, amelyek nagy intracelluláris koncentrációt érnek el: a tetracyclinek (doxycyclin) és a makrolidok (erythromycin és az újabb származékok, amelyek legalább annyira hatékonyak, mint az erythromycin) az első választandó gyógyszerek. A fluorokinolonok közül a leghatékonyabb az ofloxacin. A kezelés időtartama vitatott, de az újabb vizsgálatok alapján a korábbiakhoz képest rövidíthető: az 5–10 napos kezelés ugyanolyan hatékony, mint a 21 napos. Bakteriális rezisztencia nem alakul ki, relapsus esetén ugyanazon antibiotikum ismét adható.

Chlamydia trachomatis

A C. trachomatis különböző szerovarjai által okozott típusos megbetegedések a trachoma, a szexuális úton közvetített betegségek (STD), mint urethritis, cervicitis, kismedencei fertőzések és a lymphogranuloma venereum.

Proctitis. A D-K és az L2 szerovarok okozhatják, elsősorban homoszexuális férfiakban. A klinikai képre a végbéltáji fájdalmak, tenesmus, nyákos, néha véres székürítés jellemző. A rektoszkópia foltokban gyulladt nyálkahártyát mutat, ami csak a distalis rectumra korlátozódik. Az LGV törzsek súlyosabb proctocolitist okozhatnak. A kórismét a kórokozó közvetlen kimutatása biztosítja.

Reiter-szindróma. A nem enteralis eredetű Reiter-szindrómák 70%-át C. trachomatis okozza. A jellemző klinikai tünetek (conjunctivitis, urethritis, cervicitis, arthritis és mucocutan laesiók) esetén Chlamydia-fertőzés lehetőségére mindig gondolnunk kell. Az urethrafertőzés lehet tünetmentes is.

Perihepatitis, Fitz–Hugh–Curtis-szindróma. A szindróma 70%-ában C. trachomatis a kórokozó. Az elsősorban nőkben előforduló kórképre hirtelen vagy fokozatosan kialakuló jobb rekesz-, epehólyagtáji fájdalom és a láz a jellemző. Sokszor az éppen zajló kismedencei gyulladás (PID) szövődménye. Jelentkezhet szülés vagy császármetszés után is néhány héttel. A laparoszkópia gyulladt, oedemás májtokot, későbbi stádiumban a májtok és a rekesz fibrinosus összenövését mutatja. A májenzimek normálisak, a kórisme megállapításában a kivételesen növekedett antitesttiter is segítséget jelenthet.

Chlamydia psittaci

A C. psittaci a madaraktól aspirációval kerül a tüdőbe, majd a vérárammal az egész szervezetbe. Enyhe és igen súlyos kórképet egyaránt okozhat, aminek középpontjában a légutak fertőzése, elsősorban interstitialis pneumonitis áll. Többnyire madarakkal hivatásszerűen vagy hobbiból foglalkozók betegszenek meg.

7–14 napos inkubációs idő után fejfájás és myalgia kíséretében jelentkező remittáló láz és erősödő köhögés jellemzi a klinikai képet. Felső légúti tünetek alig vannak, pleuralis fájdalom lehetséges. Relatív bradycardia gyakori. Extrapulmonalis tünetek között előfordulhat agitatio, insomnia, lethargia egyaránt. Néha hasi fájdalom, hányinger, hányás, hasmenés színezi a képet, splenomegalia alakulhat ki.

A mellkasröntgen foltos, apró gócos, köteges infiltrációt mutat, lobaris konszolidáció nem jellemző. A vérkép nem jellemző, a vvs.-süllyedés mérsékelten gyorsult. Négyszeres antitesttiter-változás, vagy jellemző klinikai kép mellett 1:16-nál magasabb titer kórjelző értékű.

Az első választandó gyógyszer tetracyclinszármazék. Doxycyclin 100 mg/nap 10–14 napig általában elegendő. Alternatív antibiotikum az erythromycin vagy más makrolidszármazék.

Chlamydia pneumoniae

A C. pneumoniae által okozott pneumonia leginkább a Mycoplasma pneumoniae pneumoniához hasonlít, klinikailag attól nem különíthető el. A betegséget csak a nyolcvanas években ismerték fel.

A klinikai képre a lassú, fokozatos kezdet, erősödő, kínzó, száraz köhögés és elhúzódó lábadozás a jellemző. Inkább az iskoláskorúak, fiatal felnőttek betegségének tartjuk, bár újabb felmérések alapján úgy tűnik, hogy idősekben is előfordul súlyos pneumoniát okozva. Nem ismert gyakorisággal sinusitis, pharyngitis, bronchitis kóroka is lehet.

A gyermekkori fertőzés asthma bronchialét válthat ki, amely antibiotikum-kezelésre gyógyul. A 90-es évek eleje óta vizsgálják a C. pneumoniae kóroki szerepét az atherosclerosis kóreredetében.

A kórisme megállapítása a klinikai képen nyugszik, a savópár antitesttiterének változása alátámaszthatja a kórismét. Mivel a népesség nagy része átfertőződött (a felnőttek több mint 50%-a), az IgG akut fertőzésre nem kórjelző, az újrafertőzést leginkább az IgA megjelenése jelzi. A Chlamydia-szerológia azonban csak a klinikum alátámasztására szolgál, önmagában nem kórjelző értékű.

A kezelés erythromycin 2 g/nap, illetve doxycyclin 100 mg/nap 7–10 napon át. Az újabb makrolidszármazékok (roxithromycin, clarithromycin, azithromycin) értéke az erythromycinével azonos. Az előbbiekhez hasonló eredmények érhetők el respirációs fluorokinolonokkal (levofloxacin, moxifloxacin) is.